Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-04 / 158. szám

1988. július 4., hétfő Somogyi Néplap 3 3200 postahivatalban intézik az ügyeket A lakossági megtakarítások és a Postabank Oruágoa tenyéaifzemle is lortraneny Hétvégi lovasünnep Július elsején megkezdte működését a Postabank és Takarékpénztár Rt. Ez az első olyan pénzintézet, mely nemcsak teljes körű vállalati, hanem lakossági szolgálta­tást is végez. Kováts Zol­tántól, a Magyar Posta Köz­pontjának banki és pénzfor­galmi osztályvezetőjétől kér­deztük: — Milyen a kapcso­lat a Magyar Posta és Pos­tabank között? — A Magyar Posta a rész­vények egyharmadát jegyez­te, s ezzel a legnagyobb részvényese lett a Posta­banknak. Élve alapító jo­gunkkal, mi neveztük ki az elnök-vezérigazgatót Princz Gábort, hároméves időtar­tamra. Emellett természete­sen minden segítséget meg­adunk a bank szervezéséhez. Előre finanszírozzuk a ki­adásokat, a gépvásárlásokat, de a számlákat megőrizzük és az ellenértéket visszakö­veteljük majd a banktól. Szigorúan üzleti kapcsolatról van szó, mint egy vállalat és egy részvénytársaság kö­zött. A Postabank központja Budapesten lesz, de a pénz­ügyi műveletek nagy része a postahivatalokban zajlik majd. Ha kiépül a hálózat, az ország minden nagyobb településén jelen lesz a bank. A jelenlegi alaptőke 2,2 mil­liárd forint és összesen 91 cég váltott részvényt. — 1987-ben kétszintűvé vált a magyar bankrendszer. Már akkor szóba került a Postabank megalapításának terve, s mégis másfél évet vártak. — A Magyar Posta a la­kossági pénzbefizetések 98 százalékát bonyolítja le, a kifizetéseknél valamivel rosz- szabb a helyzet, ott a felé­ből részesedünk. Az Országos Takarékpénztárral állunk kapcsolatban, de ez a pénz­ügyi konstrukció jobbára el­avult, és ami a rosszabb, hogy évek óta nem tudunk változtatni a helyzeten. Az alapítás elején szó sem volt kereskedelmi bankról, első­sorban a lakossági pénzügy­ietekből szerettünk volna ré­szesedni, de ennek a feltéte­leit előbb ki kellett dolgoz­ni, sok tekintetben még a mai napig tisztázatlanok a lehetőségeink és a korlátáink. — Abban teljesen biztos vagyok, hogy még mindig rengeteg pénz porosodik a szekrények mélyén. Átfogó pénzügyi szolgáltatást kell nyújtania a banknak, ha versenyben akar maradni, hiszen a kamatfeltételek adottak. Ennek a konstruk­ciónak a végleges kidolgozá­sa még várat magára, a köz­gyűlésnek is jóvá kell hagy­nia. De annyi már eldőlt, hogy kombinált szolgáltatás­ról lenne szó, amely magá­ban foglalná a lakossági csekkszámlát, a takarékbeté­tet és a befektetési lehetősé­geket. Megvalósulhatna a helyközi takarékszolgálat, vagyis a Posta jelenlegi 3200 hivatala közül bármelyikben kiállított takarékbetétkönyv­be az ország akármelyik postahivatalában be lehet majd fizetni és ki is vehető a pénz. A lakossági számlá­hoz csekk is tartozna, ame­lyet szeretnénk elfogadtatni minél több intézménnyel, s így igencsak csökkenne a készpénzforgalom. — Ezzel megpróbálkozott az OTP is, csekély sikerrel. — Ha a boltok, kereske­delmi vállalatok, szolgáltatók többségét sikerült megnyer­nünk a csekk alkalmazására és megemeljük a felhasznál­ható összeghatárt, kedveltebb lesz ez a fizetőeszköz. — Közben már folynak a kísérletek egy sokkal korsze­rűbb szolgáltatás kidolgozá­sához. Egerben a jövő év el­ső felében bemutatják az ak­tív memóriakártya-rendszert. — Ehhez elsősorban a szá­mítógépes kapcsolatot kell megteremtenünk a posta és az üzletek, benzinkutak kö­zött. Felállítunk Egerben egy pénzváltót is, amelyből a kártyatulajdonosok kész­pénzt vehetnek fel, amelyet a számítógép leír a számlá­jukról. Egy évig próbálgat­ják majd a memóriakártya­rendszert Egerben, s csak utána dolgozzák ki a végle­ges formát, amelyet másutt is bevezethetnénk az ország­ban. — A számítógépes hálózat nélkül aligha pldható meg, hogy a postacsekkről, a pos­tabanki betétkönyvről az or­szág bármely pontján pénzt vehessünk fel. — Ma egyetlen banknak sincs olyan számítástechni­A VÁROSI NEB ÜLÉSÉN Mi jön a bejelentés után? A közérdekű bejelenté­sekkel, javaslatokkal és pa­naszokkal foglalkozott a kaposvári városi népi ellen­őrzési bizottság. A kemény vita összegezésében már-már nem is szokatlan fordulat állt be: az ülés résztvevői az anyag több megállapítását elvetették, a legtöbbjének a módosítását, átdolgozását javasolták, s csak kevés megállapítás „csúszott” át a szigorúan bírálók mércéjén. Milyen megállapításokra jutottak a városi NEB tag­jai? Legelőször is arra, hogy az utóbbi két esztendőben rendkívül megerősödött a nyilvánosság szerepe. A vizsgált tanácsoknál — ka­posvári, mernyei, szennai —, vállalatoknál — Kahyb, vá­rosgazdálkodási vállalat, IKV —, valamint a csökölyi tsa-nél és az Igái—Gölle áfésznél is megállapítható volt, hogy az emberek isme­reteik átfogóbbá váltak. Is­merik a helyi gondokat, az előidéző okokat és a gazdál­kodási körülményeket. A politikai döntések kedvező fogadtatása ellenére a lakos­ság részéről elbizonytalano­dás érezhető abban, hogy — a csökkenő pénzlehetőségek mellett — hogyan tudják a teljesítményeket ösztönözni és a szociális problémákat megoldani. Az utóbbi hónapokban emelkedett a lakossági ész­revételek száma. A két községi tanács szak- igazgatási szerve az egyes munkaköri leírásokban nem szerepelteti a közérdekű be­jelentések intézésével kap­csolatos feladatmeghatáro­zást. E munkára nincs kije­lölve külön dolgozó, a minő­sítés — belső szabályozás alapján — a szakigazgatási szerv vezetőjének kötelessé­ge. A Mernyei Községi Közös Tanácsnál a nyilvántartás­ban nem szerepel az „egyéb fórumokon tett bejelentések” rovata. A Városgazdálkodási Vál­lalatnál és az IKV-nál a ja­vaslatok és kérelmek nyil­vántartása, az ügyek jelle­gük szerinti pontos szétvá­lasztása nem felel meg a kö­vetelményeknek. A vizsgált szervek nem egységesen értelmezik és al­kalmazzák a különböző be­jelentésfajták fogalmát. Több esetben elmarad a javaslatok és kérelmek reális rangsoro­lása. A lakossági észrevéte­lek minősítését — különösen a szolgáltatásban működő vállalatoknak — nagyobb alapossággal kell végezni — állapította meg a NEB váro­si testületé. kai rendszere, mint a Postá­nak. Mindemellett megbí­zást adtunk egy program- csomag kidolgozására, amely összekapcsolná a területi központokat: Szeged, Pécs, Sopron, Miskolc és Debrecen mellett a fővárost kötnék össze először, de a kilenc­venes évek elején már az összes hivatal bekapcsolódna az on-line rendszerbe. Ez akkor lesz igen lényeges, amikor már lakossági hitel- nyújtási bankműveleteket is végzünk. A számítástechni­kai fejlesztésünkhöz világ­banki hitelt szeretnénk meg­pályázni, anélkül aligha épít­hető ki európai színvonalú hálózat. — Ezek szerint még egy ideig nem rendelkeznek a teljes banki jogosítvánnyal? — 1988 végéig a lakossági betétekből, képződött forrá­sokat semmilyen hitelügylet­ben nem használhatjuk fel; óriási előny lenne ez a többi pénzintézettel szemben. A pénzügyi kormányzattal egyetértésben úgy döntöt­tünk, hogy az év végéig a jegybanknál vagy más pénz­intézetnél értékpapír vagy betét formájában kamatoz­tatjuk a nálunk elhelyezett lakossági megtakarításokat. De 1989-től ez az önkorláto­zás feloldódik. — Feltehetően, az említett 3200 postahivatal mindegyi­kében nem dolgozik bank- szakember. A postásokat kép­zik át vagy kifezetten ban­károkat vesznek fel? — Árnnyá bankár nincs az egész országban, amennyire nekünk szükségünk lenne. Ebből mindjárt következik is, hogy a postások egy ré­szét kiképezzük a bankmű­veletekre, bár ők a pénzbe­gyűjtéssel és a betétkönyv vezetésével eddig is szerez­tek tapasztalatokat. — A Postw és a Postabank — mint láttuk ,— több ágon is összefonódik, de mégis független cégek maradtak. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy előbb-utóbb azért né­hány tevékenységében meg­szűnik a Posta monopóliu­ma? — Azt a szolgáltatást, amely veszteséges, nemigen venné át senki. Olyan kiter­jedt hálózattal, amilyen ne­künk van, rajtunk kívül sen­ki sem rendelkezik. így nem­igen tudom elképzelni, hogy a közeljövőben más hordja az újságot vagy önálló tele­fontársaságok üzemeljenek. Faragó László A szemle felülmúlta a várakozást A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium föl­kérésére a Somogy Megyei Lótenyésztési Egyesület or­szágos tenyészszemlét szer­vezett a magán lótenyésztők részére. Az esemény azért nagy jelentőségű, mert Ma­gyarország 1 óállom á nyáriak csalknem hetven százaléka magánkézben van, szétszór­tan, s hiányoznak a konkrét tenyésztési irányelvek. Az elsőként megalakult somo­gyi egyesület után hét má­sik is létrejött — tenyésztési, céljaik sikerét mérték le ezen a szemlén, a MÉM szakemberei pedig végre tisztábban láthatják a ma­gánkézben levő állomány minőségét. A háromnapos rendezvény pénteken, a tenyészkancák bírálatával kezdődött, majd a csikók minősítése követ­kezett. A bírálatokon száz. négy lóval vetitek részt a te­nyésztők, jóvál többel, mint amire számítottak a rende­zők. A bíráló bizottság elnö­ke dr. Németh Csaba a Me­zőgazdasági Minősítő Inté­zet osztályvezetője. — A szemle felülmúlta a várakozásainkat. Három éve az első ilyen jellegű ren­dezvényre a -tenyésztők a legváltozatosabb küllemű és fajtájú állatokat hozták el. Azóta az állomány színvo­nala számottevően javult. ' — Előnyös-e, hogy egyre több ló kerül magánkézbe? — Igen, mert a magánte­nyésztők könnyedén tudnak alkalmazkodni a piaci igé­nyekhez. Nagyüzemben túl­ságosan sokba kerül egv ál­lomány lecserélése, és s-zú ideig tart. Mindez egy­két ló esetében nem drága, és akár egy év alatt is vég­hezvihető. Ez most egyre időszerűbb kérdés, mert a felvevőpiac óriási, nagyon jó áron lehet értékesíteni a lovakat külföldön. Tavaly négyszer annyi sportlovat értékesítettünk, mint az elő­ző években, s a piac még mindig nem telített. A so­mogyi egyesület jó modell mindenki számára, életké­pes folyamatot indítottak el, s ha továbbra is ilyen üte­mű llesz a javulás, rövide­sen ismét minőségi lovakat exportálhatunk. Szombaton a tenyésztők is elmondták a véleményüket a lótenyésztési tanácskozá­son. A vitaindító előadást dr. Tóth Imre a MÉM főosz­tályvezető-helyettese tartot­ta. Elemezte az ágazat hely­zetét, s azon belül is a ma­gán-tenyésztők feladatait. Minit említette, a ló piaci áramaik növekedése ösztönzi a tenyésztőket, hogy jó pénzért értékesítsék állatai­kat. Az azonban elgondol­kodtató, hoigy 1987-ben 11 ezer 338 lovat exportáltunk, ezzel szemben csak hétezer csikó született. Vonzó a százforintos vágóár is, így sokszor értékes állatok ke­rülnek vágóhídra. Csökkeh a lóáltomány ! Ezért a leg­fontosabb feladat: bekap- esetei a magántenyésztőket a minőségi tenyésztői mun­kába. Fajtánként tenyésztő ‘egyesületekre volna szük­ség, mert ezzel küszöbölhető ki à lóállomány szétszórtsá­ga'. Ezután a felkért hozzászó­lók tartottak előadást. Visnyei Ferenc vezérigaz­gató-helyettes a Balaton- nagyberek! Állami Gazdaság lótenyésztését ismertette, majd Haitmann Pál a me­zőhegyes! ménes főállatte- nyésztője beszélt tenyésztő- munkájukról'. Az előadások és az utána következő kötetlen beszél­getés felszínre hozta a köve­tendő példákat, de a hibá­kat is, így a tanácskozás várhatóan sokat lendít az ágazat fejlődésén.­A rendezvény értékét emelte, hogy a Somogy Me­gyei Lovasszövetség azzal egy időben rendezte megyei fogathajtó, díjlovagló és díj­ugrató versenyét, amely nagy sikert aratott a sze­rény számú, ám annál több szakértőből1 álló közönség koréban. Varga Ottó Tanácsot adnak a megyei tanácsnak Korszerűbb közigazgatást — A legjobb struktúra sem működik rossz vagy el­lenérdekű apparátussal. Én abból indulók ki, hogy a megyei tanács gárdája jó, a struktúrája viszont rossz, ezért aztán korszerűsítésre van- szükség. Javaslatainkat 1989. január elsejéig adjuk át a vezetésnek — dr. Ke­rékgyártó István a korsze­rűsítés iroda vezetője mond­ta ezt. Az öttagú reformbi­zottságot egy hónapja hoz­ták létre a megyei taná- cson, a tevékenységük fe­lülvizsgálására és a moder­nizálási elképzelések megal­kotására. — Mi pz, \ami egy hónap után körvonalazódott? — A megyei tanács 280 dolgozójából 81-©n valami­lyen vezetői beosztásban vannak. Bonyolult, soklép­csős a munkavégzés, és hosszú az út, amire a fel­adat eljut attól, aki először találkozott vele, a döntést hozásig sok idő veszik el ezzel. A párhuzamos felada­tok sok-sok osztályt érinte­nek, ezeket is okvetlen ki kéül iktatnunk. Az biztos előttünk, hogy tisztáznunk kel’l a tanács pontos feladat­körét, ehhez igazodó, új struktúrát kell kialakíta­nunk, majd ide kell meg­találnunk a megfelelő em­bereket. Az utolsó dolog már nem a mi feladatunk, a korszerűsítési iroda sze­mélyi kérdésekké! nem fog­lalkozik, tehát mi nem „súg­jak”, hogy milyen • személyi változásokra lenne szükség. Ez már a vezetés és a testü­letek dolga. — A korszerűsítés ma napirenden van az intéz­ményrendszerekben. Mi in­dokolta még a tanácsét ezen kívül is? — 1945 óta nem változott jelentősen a területi, tehát a megyei tanácsi igazgatási rendszer. Ugyanakkor új szellemben tevékenykedik a központi államigazgatás és a helyi tanácsok is, vagy éppen most térnek át erre. Gondoüjunk bele, az ötve­nes évektől mennyit válto­zott a gazdaság és az irá­nyítása, és mennyire ma­radt változatlan a tanács- irányítás. A mezőgazdasági osztálynak — egy példával — még mindig 321 féle te­vékenységet kell elvégeznie, ebben a feladattengerben szinte értelemszerűen elve­szik a legfontosabb: mun­kálkodás azért, hogy min­dig helyzetbe tudják hozni, összehangolni a somogyi mezőgazdaságot. — A tanács legfontosabb feladata a területén élő la­kosok szükségleteinek mind korszerűbb kiszolgálása, szolgálata. A tanács tehát nem egy basáskodó szerve­zet, nem időt rabló bürokrá- ciaagység — ahogy az ügy­intézés döntő részében nem is volt az — hanem az igaz­gatás és a közszolgáLat leté­teményese. Célunk az, hogy az ügyintézői és a döntési feladatok jó egyesítésével a legtöbb esetben akár egy személy is gyorsan szaksze­rűen intézhesse valakinek a gondját. Az irányításban pedig a vezetői szintek csökkentése a program lé­nyege. — Most mit végeznek konkrétan? — Felméréseket. Kérdő­íveket töltetünk ki, beszél­getünk, elemzünk, irattár- vizsgálatot végzünk, ügyfél- forgatlmat mérünk. Az egy hónap alatt be­gyűjtöttük a más megyei tapasztalatokat is. Már amit lehetett, mert a korszerűsí­tési iroda a megyék közül nálunk valósult meg elő­ször. Emellett, hogy más szempontú rálátásunk is le­gyen, a hely! tanácsokkal is hamarosan felvesszük a kapcsolatot, kikérjük a vé­leményüket. Mindezekre tá- maszkélva készítjük él a korszerűsítési programcso­magot. ' — Aki reformokat készít elő nem mindig népszerű ember. Miért vállalkozott erre a nem hálás szerepkör­re? — Amikor a megyei ta­nácselnök felkért erre a munkára, beszélt az appa­rátusról is, és arról, hogy jó a gárda, de korszerűtlen szervezet. Minthogy kapos­vári vagyok, szívesen en­gedtem a csábításnak, sze­rettem volna visszatérni. J ogászként, politológuskén t, és a közigazgatást is meg­járt hivatalokként érdékelt a feladat. Szerencsére eddig csak ségítséget kaptam s nem támadást. Miután sze­mélyi kérdésekben nem ne­kem kell döntenem, remé­lem nincs is okom félni a támadástól.

Next

/
Thumbnails
Contents