Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-29 / 180. szám

Somogyi Néplap 1988. július 29., péntek A MINISZTERTANÁCS ÜLÉST TARTOTT Kormányszóvivői tájékoztató Grósz Károly Torontóba érkezett (Folytatás az 1. oldalról.) renciát Grósz Károly. Beve­zetőben kijelentette: a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya az Egyesült Államok kormányától, személy szerint Reagan elnöktől kapott meg­hívást erre a látogatásra. E látogatás kapcsolatunk ki­emelkedő eseménye — han­goztatta —, hiszen 42 év telt el azóta, hogy hivatalos magyar kormányküldöttség az Egyesült Államok földjé­re lépett. — Programunk rendkívül sokszínű és gazdag volt — mondotta. — Lehetőséget nyújtott arra, hogy megis­merjük az Egyesült Államok népének életét, megismer­kedjünk politikai gondolko­dásával, megismerjük az üzletemberek, a gazdasági élet, a pénzvilág vezetőinek véleményét hazánkról, az együttműködés perspektivi­kus lehetőségeiről. Házigaz­dáink figyelmessége és gon­dos szervező munkája ered­ményeként módunk és lehe­tőségünk volt találkozni ha­zánkból elszármazott magya­rokkal is, valamint neves közéleti személyiségekkel. Látogatásunk kiemelkedő állomása volt a találkozás Reagan elnökkel és a kor­mány tagjaival. Az elnök úr­ral folytatott tárgyaláson — miközben megköszöntük ezt a meghívást és a látogatás lehetőségét — kifejezésre juttattuk azt a meggyőződé­sünket, hogy a látogatás an­nak a politikának eredmé­nye, amelyet ő és a Szovjet­unió Kommunista Pártjának főtitkára, Mihail Gorbacsov indított el pályájára. Az eny­hülésnek ez az új szakasza nemcsak a világ vezető nagyhatalmainak, hanem a közepes és kis országoknak is lehetőséget teremt a pár­beszédre. Megfogalmaztuk: azon leszünk, hogy szerény lehetőségeinkkel hozzájá­ruljunk törekvéseink kibon­takoztatásához. A kormány tagjaitól, az elnök úrtól támogatást kap­tunk Magyarországon terve­zett politikai és gazdasági programunk végrehajtásá­hoz. Ne vegyék szerényte­lenségnek, de jól esett, hogy az elnök és közvetlen mun­katársai elismeréssel szóltak a magyarországi útkeresés­ről, azokról a törekvéseink­ről, amelyek a gazdaság és a politika korszerűsítését szolgálják. Az elnök úr külön nyoma­tékkai szólt azokról az erő­feszítésekről, kezdeménye­zésekről, amelyeket az em­beri jogok, illetve az állam- polgári jogok biztosítása te­rén tettünk. Helyeselte nem­zetiségi politikánkat és nyo­matékkai hívta fel figyel­münket arra, hogy a világ­gal kialakítandó kapcsolata­ikban a jövőben is megkü­lönböztetett szerepet fog be­tölteni az állampolgári jogok és a humanitárius elvek ér­vényesítése. A magam részé­ről teljes mértékben osztom az Egyesült Államok elnöké­nek ezt a véleményét. Látogatásunk elérte célját, élményekben gazdagabban megyünk haza. Tanulságait politikánkban a jövőben fel­használjuk. Reméljük, hogy jelenlétünk hozzájárult konkrét üzleti kapcsolatok kiépítéséhez, és újabb együttműködési megállapo­dások létrehozásához. Mindenütt rendkívül ba­rátságosan, érdeklődéssel fo­gadtak bennünket. Mindez meggyőzött arról, hogy Ame­rika népe elkötelezett a bé­ke és a barátság iránt. Nagy eredménynek tartom, hogy a kapcsolatokkal talán hozzá­járultunk a még meglevő fenntartások eloszlatásához. A miniszterelnököt meg­kérdezték, milyen konkrét támogatást helyezett kilátás­ba Reagan elnök a magyar gazdaságpolitikai törekvé­sek megvalósításának előse­gítésére. — Reagan elnök megerő­sítette a Verity kereskedel­mi miniszter úrral folytatott tárgyalásokon kifejtett elvi álláspontot: kereskedelmi ki- rendeltséget létesíthetünk az Egyesült Államok nyugati partvidékén. Megvizsgálják a jelenlegi behozatali lista, a kvóta volumenének nagysá­gát. ígéretet kaptunk, hogy megvizsgáljuk a kvóta szer­kezetét, termékösszetételét is. Támogatást kaptunk né­hány olyan nagy fontosságú értékes műszer beszerzésé­hez, amely fontos a magyar gazdaság fejlődéséhez. Ezek beszerzése korábban bizo­nyos akadályokba ütközött. Rövidesen, szeptemberben a magyar—amerikai üzleti ta­nács ülésén, Clevelandban megvitatják az együttműkö­dés lehetőségeit, az Ameri­kai Turistairodák Szervezete, az ASTA budapesti kong­resszusán pedig turisztikai egyezményt írnak alá. Egy kérdésre válaszolva a mi­niszterelnök közölte azt is, hogy folytatódnak a tárgya­lások amerikai repülőgépek vásárlásának lehetőségeiről. Szólt egy kérdéssel kap­csolatban arról, mi lesz Ma­gyarországon a nem gazda­ságos ágazatok sorsa és az ott végrehajtott átszervezé­sek nem növelik-e a mun­kanélküliséget. — Ez két ágazat, a kohá­szat és a bányászat — vála­szolta Grósz Károly. — Szi­gorú minőségi követelménye­ket írtunk elő, s ahol ezt nem tudják teljesíteni, ott nagyon rövid időn belül csökkentjük a termelést. Az acéltermelés csökkentését megkezdtük, a széntermelés csökkentését a múlt eszten­dőben kezdtük meg s ez folytatódik az idén is. A veszteséges vállalatok köre azonban nem jelentős. Kere­kített számítások szerint 27 ezer ember dolgozik ezeknél — ezt 4,8 millió bérből és fizetésből élő emberhez kell viszonyítani. Jelenleg mint­egy hatvanezer munkahely üres és minden munkát ke­reső szakmunkásnak tíz munkahelyet tudnak biztosí­tani — így tehát a vesztesé­ges vállalatok felszámolása nem okoz e téren különö­sebb gondot. Gondot az okoz, hogy az ilyen vállala­tok által termelt termékeket milyen piacról és milyen áron tudjuk beszerezni: amennyiben deviza-zónából tudjuk csak beszerezni azo­kat, akkor meg kell vizsgál­ni, hogy a jelenlegi érték­számítás alapján érdemes-e a vállalat felszámolása. Az igazi probléma azonban a szerkezetátalakítás és ez nemcsak a veszteséges vál­lalatokat érinti. Az igazi nagy gond a vállalaton be­lüli felesleges munkaerő fel­számolása. Erről nincsenek pontos számadataink, két el­vi kérdésben azonban máris döntöttünk : egyrészt abban, hogy a munkához való jog nem a munkahelyhez való jogot jelenti, másrészt ab­ban, hogy az önhibájukon kívül munka nélkül maradt embereket anyagilag maxi­mális módon támogatjuk, el­lensúlyozzuk a kiesett jöve­delmet. A miniszterelnök egy, az 1956-os események értékelé­séről szóló kérdésre válaszol­va kijelentette: az erről szó­ló dokumentumokat évtize­dekkel ezelőtt nyilvánosság­ra hoztuk. Erről igen sok könyv, tanulmány jelent meg. Ami az események tu- _ dományos kutatását illeti, azt több alkalommal is nyilvá­nosan szorgalmaztam — mondotta. — Nem ismerek a világon sehol sem olyan politikát, amely energiát tud­na szánni 30—40 évvel ez­előtt történt események tu­dományos feldolgozására. Ez a tudományos kutatók dolga. A politika azonban igényli e kutatások elvégzését, ezért a kutatókat támogatjuk a to­vábbi elemzések elvégzésé­ben, mert az akkori esemé­nyek tanulságai a jelen szá­mára is értékesek. A Trybuna Ludu tudósító­jának kérdéseire válaszolva Grósz Károly kifejtette : egyetért az úgynevezett Ja- ruzelski-tervvel, amely az európai csapatcsökkentés egyes kérdéseit kívánja meg­oldani. „Meg vagyok róla győződve, hogy az enyhülés útján meg kell becsülnünk azokat a részprogramokat is, amelyek együttese adja a béke megszilárdításának le­hetőségét” — mondotta. A sajtókonferenciát köve­tően Grósz Károly részt vett azon a fogadáson, amelyet dr. Házi Vencel, hazánk wa­shingtoni nagykövete adott a látogatás alkalmából. A fo­gadáson megjelent vendégek között volt William Verity kereskedelmi miniszter, John Whitehead, a külügyminisz­ter első helyettese, Rozanne Ridgway külügyminiszter­helyettes és az amerikai kor­mány több más magas ran­gú képviselője. Ugyancsak megjelent az amerikai kép­viselőház számos tagja, több vezető üzletember, a magyar emigráció néhány neves képviselője. Grósz Károly a nap vegén szívélyes hangulatú találko­zón vett részt a Washington­ban hivatalos kiküldetésben dolgozó magyarokkal. Arlington! Icosxorúzás A washingtoni látogatás befejezéseként Grósz Károly csütörtökön reggel az arling- tond katonai temetőiben ko­szorút helyezett el az Isme­retlen katona sírján. A sír­nál felsorakozott az ameri­kai fegyveres erők haderő- nemeinek díszalakulata. A washingtoni helyőrség pa­rancsnoka fogadta a teme­tőnél a magyar kormányfőt. Grósz köszöntötte a tisztele­tére felvont magyar nemzeti zászlót. A katonazenekar el­játszotta a két ország him­nuszát, majd Grósz Károly az egyszerű kőtömbnél elhe­lyezte piros-fehér-zöld sza­lagos koszorúját. A magyar miniszterelnök megtekintet­te az emlékmúzeumot is. Az alingtoni temetőből a küldöttség gépkocsikkal folytatta útját a főváros köz­pontjába, ahol a Washington Emlékobeliszk közelében George Shultz külügyminisz­ter vett búcsút az Egyesült Államok kormánya nevében Grósz Károlytól. Katonai tiszteletadás mellett szállt be a magyar kormányfő az elnöki helikopterbe, amely a Washington mellett levő Andrews légitámaszpontra érkezett, innen pedig Reagan elnök különrepülőgépe vitte tovább az amerikai körút befejező állomására, Niagara Fallsba. Grósz Károly washingtoni tárgyalásaival csütörtökön jelentős terjedelemben fog­lalkozott az amerikai sajtó. A fontos televíziós hálózatok még szerda délutáni híradó­ikban beszámoltak a magyar kormányfő és Reagan elnök tárgyalásairól, a Public Broadcasting System (PBS) televíziós hálózat pedig ter­jedelmes interjút sugárzóit a magyar miniszterelnökkel. Az állami és magánerőből fenntartott, nem kereskedel­mi jellegű hálózat esti egy­órás híradóműsorának csak­nem a felét szentelte Ma­gyarországnak. A The Washington Times fényképes beszámolót közölt az amerikai elnök és a ma­gyar miniszterelnök találko­zójáról. A jelentés szerint Reagan „dicsérte Grósz Ká­roly nyitottságát, amelyet az új gondolatok iránt tanúsít”. Csütörtökön délután — hazai idő szerint az esti órákban — ,nem hivatalos lá­togatásra Torontóba érkezett Grósz Károly, az MSZMP fő­titkára, a Minisztertanácsel­nöke. Fogadtatás a Szivárvány-hídon Grósz Károly és kíséreté­nek tagjai Washingtonból Reagan elnök különrepülő- gépén indultak az észak­amerikai utazás kanadai szakaszára. A gép a határ­város, Niagara Falls repülő­terén szállt le, onnan a ma­gyar vendégek gépkocsival folytatták útjukat a két or­szág határáig, a Szivárvány- hídig. A híd onnan kapta nevét, hogy a Niagara-víz- esés innen nézve szivárvány­ba burkolódzik a napsütéses időben. A kanadai határon az or­szág külügyminisztériumá­nak képviselői fogadták a magyar kormányfőt és kísé­retének tagjait. Jelen volt dr. Nagy Lajos, hazánk ot­tawai nagykövete. A magyar vendégek elgyönyörködtek a világ egyik legnagyobb és mindenképpen legismertebb vízesésének imponáló látvá­nyában az egyik, már a kanadai oldalon levő kilátó­helyről, majd gépkocsival folytatták útjukat a mintegy 120 kilométerre levő Toron­tóba, Ontario tartomány fő­városába. A tartomány kor­mánya nevében Nixon főmi- niszter-helyettes köszöntöt­te a városban a kormányfőt. A magyar vendégek este — hazai idő szerint: éjszaka — kanadai üzletemberekkel találkoztak. Ma reggel Grósz Károly fölkeresi a torontói egyetem Hungarológiai Inté­zetét, majd Kanada minisz­terelnökével, Brian Mulro- neyvel találkozik. Délben a Nemzetközi Kérdések Kana­dai Intézete és az Empire Club — vezető üzletembere­ket és befolyásos politikuso­kat egyesítő társadalmi szer­vezet — díszebédjén vesz részt, s előadást tart hazánk­ról. Grósz Károly pénteken este, közép-európai idő sze­rint késő éjjel indul haza észak-amerikai körútjáról. (Folytatás az 1. oldalról.) kulását meghatározó kérdé­sekben megfelelő összhang legyen a szakszervezetek és a kormány között. A mai prognózis szerint az idei várható áremelkedés 17 százalék körül lesz. A kormány készen áll arra, hogy a korábbi megállapo­dásoknak megfelelően a SZOT és a Minisztertanács képviselőinek együttes ülé­sén tárgyalja meg az idei várható ár- és jövedelem­folyamatokat és a további gazdaságpolitikai, bér- és szociálpolitikai teendőket. A kormányszóvivő a to­vábbiakban kifejtette: a kormány nem kívánja kor­látozni a szakszervezetek mozgásterét, s mint látható, rendkívül gyorsan válaszolt a szakszervezetek nagyon határozottan megfogalma­zott véleményére. Mindez arra utal, hogy a kormány komolyan veszi a szakszer­vezetek minden észrevételét, és a jövőben is igényli azo­kat. A Minisztertanácsnak is az az álláspontja, hogy szükség van szakszervezeti törvényre. Szállítási költségek A Magyar Rádió munka­társa arról érdeklődött, hogy a benzináremelés mennyi­vel növeli ágazatonként a szállítási költségeket, a me­zőgazdasági és élelmiszeripa­ri termékek árát, s emelke­dik-e a gépkocsiátalány ösz- szege. Válaszában a kormányszó­vivő hangsúlyozta: a kor­mány intézkedései természe­tesen nem rögtönzés alapján születnek, hanem minden elhatározás mögött komoly számítások vannak. A kor­mányban és annak appará­tusában kitűnő közgazdászok dolgoznak, akik el tudják vé­gezni a megfelelő számításo­kat. A gépkocsiátalány ösz- szege valószínűleg emelked­ni fog, erről azonban még nincs döntés. Ehhez azt is pontosan ki kell számítani, mennyi jut az átalányból az üzemanyagköltségre, illetve az amortizációra. A kor­mányszóvivő — a rádió munkatársának egy újabb kérdésére felelve — utalt ar­ra, hogy a korábbi benzinár­emelések alkalmával valóban előfordult: a mozgáskorláto­zottaknak ellentételezték a növekvő közlekedési kiadá­sokat. Reményét fejezte ki, hogy — bár erről még nincs döntés — most is találnak megfelelő megoldást. Munkanélküli segély A Népszava munkatársa arról kérdezett: vajon van-e, lesz-e elég pénze a költség- vetésnek a munka nélkül maradók létminimumának garantálására. A kormány szóvivője elmondta: a szak­értői javaslatok egy része szerint a munka nélküli se­gély összegének a mai leg­kisebb bér, illetve a létmi­nimum — tehát 3 ezer fo­rint — körül kellene alakul­nia, ám vannak olyan szak­értők is, akik ennél maga­sabb összeget tartanának in­dokoltnak. A munkanélküli segély alapjául a már ma is működő úgynevezett foglal­koztatási alap szolgálna. Eh­hez azonban a jelenlegi, évi 1,2 milliárd forint keretösz- szeget 2,5—3 milliárd forint­ra kellene emelni. A Minisztertanács második félévi munkatervéről szólva — a Magyar Hírlap tudósí­tójának kérdésére — a kor­mányszóvivő hangsúlyozta: a kormány tagjainak ebben az időszakban csaknem 100 előterjesztést kell megvitat­niuk. A rendszeresen vísz- szatérő feladatok közül ezút­tal is napirendre tűzik a népgazdasági tervvel, az ál­lami költségvetéssel és a gazdasági szabályozással fog­lalkozó előterjesztéseket. A letéti jegy A Magyar Nemzet tudósí­tója arról kérdezett: mi a lényege a letéti jegynek, s mi tette szükségessé a beve­zetését. — Manapság mindnyá­junknak szinte hónapról hó­napra új közgazdasági, pénz­ügyi kifejezéseket kell meg­tanulni — hangoztatta Bá­nyász Rezső. Hosszú ideig Magyarországon a megtaka­rítások egyetlen formája a betétkönyv volt. A rövid tá­vú befektetések céljára áll most rendelkezésre már a kincstárjegy, míg hosszútáv­ra, rendszerint 3 évnél is hosszabb időszakra, a kötvé­nyek nyújtanak kedvező be­fektetési lehetőséget. Hiá­nyoznak azonban egyelőre a középtávra szóló értékpapí­rok. E hiányt szándékoznak pótolni a lekötési idő, a név­érték és a kamat meghatá­rozása szempontjából rugal­mas letéti jegy bevezetésé­vel. A kincstárjegy, a letéti jegy és a kötvények tehát elsősorban a lejárati időben különböznek egymástól. Közvélemény-kutatás A Közvéleménykutató In­tézet tevékenységével kap­csolatban — a Népszabadság munkatársának kérdésére — Bányász Rezső kifejtette: az MSZMP KB júliusi ülé­se után Budapesten kérdő­íves közvélemény-kutatást folytattak a KB-ülés mind­két napirendi pontjáról. A tanácskozáson tárgyalt gaz­daságpolitikai elgondolások két tervváltozatáról megkér­dezték a lakosokat: az „A” vagy a „B” változatot vá­lasztanák-e. A budapestiek­nek több mint a fele a gyor­sabb, egyharmada pedig a mérsékeltebb ütemű válto­zás mellett foglalt állást. El­sősorban a fiatalabbak és a középkorúak, a magasabb is- kolázottságúak, az aktív ke­resők, az értelmiségiek és a párttagok részesítik előnyben a gyorsabb ütemű változást. A budapestiek többsége tá­mogatja a tervezett gyüleke­zési és egyesülési törvény el­veit, bár a részletkérdések­ben eltérőek a vélemények. A megkérdezetteknek több mint a fele helyesli a gyü­lekezési és véleménynyilvá­nítási szabadságot, de azzal a feltétellel, hogy mind az állampolgárok, mind a ható­ságok magatartása megha­tározott törvényes keretek között marad. E véleményt hangsúlyosabban képviselik a középkorúak, a párttagok, a politikailag legtájékozot- tabbak. A fiatalabbakra jel­lemző álláspontot képviseli a válaszolók egyharmada, ők helyeslik a gyülekezési és véleménynyilvánítási jog alapelveit, de túlzottnak tartják a kilátásba helyezett korlátozásokat. Figyelemre méltó, hogy a válaszadók háromnegyede úgy gondolja: nem szabad olyan gyűlést, felvonulást tartani, olyan egyesületet szervezni, amely sérti a szocialista társadal­mi rendszert. Szinte teljes körű helyeslést kapott az az általános elv, hogy minden­féle egyesületet létre lehes­sen hozni, amelyet a törvény nem tilt. A táppénzről A táppénzcsalásokkal kap­csolatban (Népszabadság) a kormányszóvivő kifejtette : tény, hogy idén a társada­lombiztosításban előre nem látott tetemes többletkiadá­sok voltak. Az illetékes mi­nisztérium előreláthatólag már a következő ülésén részletesen tájékoztatja a kormányt a helyzetről. Egy­úttal javaslatot is tesznek egyes — a sajtóban már jelzett — problémák kikü­szöbölésére. Röviden arról van szó, hogy el kell érni: a táppénzt csak a valóban be­tegek vegyék igénybe, s ne érje meg másoknak, hogy munka helyett inkább táp­pénzes állományba vétessék magukat. A tájékoztató végén a kormányszóvivő jelezte, hogy ebben a minőségében utoljá­ra találkozott a sajtó képvi­selőivel. Grósz Károly koszorút helyez el az Ismeretlen katona sír­jánál az arlingtoni nemzeti temetőben

Next

/
Thumbnails
Contents