Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-28 / 179. szám

1988. július 28., csütörtök Somogyi Néplap 3 KÁNIKULA Alighanem a nyár legforróbb időszakához ér­keztünk. Meleg van, sőt forróság. Már-már elvisel­hetetlen. Az embernek kiszárad a szája, levegő után kapkod ... A hőmérséklet árnyékban is har­minc Celsius-fok fölött van. Ha hihetünk a prognó­zisnak, negyven fok körüli hőmérséklet is várható. S dolgozni kell; az üzemek nem állhatnak le. Em­bertelenül nehéz hőségben a gépek mellett állni. A nap égetően tűz, s még a motorok, kemencék is árasztják a meleget, ilyentájt csak vizközelben ér­zi jól magát az ember. Aki szabadságon van, önfe­ledten örül — megérezte, mikor kell pihenni menni — mások bosszankodnak és hűvös vizű tavakról meg erdőről álmodoznak. A hőség igen veszélyes az emberi szervezetre. Vízbefúlás, hőguta — csupa fekete betűs szó. A kórházakat sem kíméli a meleg; szenved tőle a beteg. S az orvos is izzad. Már csak néhány napig tart. A rekkenő hőség­ben ez a rövid idő szinte végtelen. Gyenge fuvallat után vágyódunk, s ha végre megjön, néhány perc­nyi felüdülést hoz. Figyelmetlenebb ai utas Utazni is kellemetlen a hőségben; több mint 40 fok van az autóbuszon. Minden­kiről folyik a víz. Van, aki­re frissítőén hat a hűs leve­gő, másnak pedig „bevág” a huzat. Ki tesz ilyenkor igaz­ságot? Az apróságokkal is a buszsofőrhöz fordulnak az emberek. Pedig neki is van elég gondja; nemcsak az utasok idegesek, .ingerléke­nyek, hanem a járókelők is. A sofőrök szerint fegyelme­zetlenül futkosnak át az út­testen vagy „álomkórosan” kószálnak a járda szélén, föl­rezzenve a busz tülkölésére. Utazunk a hőségben a ka­posvári 12-es buszon. Az Áp­rilis 4. utcában Máté József a sofőr hirtelen leveszi lá­bát a gázpedálról: gyalogos ballag át az úton. Elég ko­mótosan cammog lefelé a busz, itt nem kell rögtön a fékre lépni. A hirtelen féke­zést különben sem szeretik az utasok. Néha mégis elő­fordul. — Cifra dolgokat csinál­nak az utasok — mondja Máté József. — Türelmetle­nek, sokszor nem értik meg, hogy két megálló között nem szabad fölvenni senkit, s ha szól a csengő, már nem le­het felszállni. A Tanácsház utcában például sokszor csak lépésben tudunk haladni, mert a Kossuth téren el­sőbbséget kell adni a Nosz­lopy Gáspár utca felől érke­zőknek. Rengeteget kell vár­ni; minden délután dugó ala­kul ki ezen a szakaszon. Ilyenkor az utasok kopogtat­nak az ablakon, hogy ve­gyem fel őket. A távolsági járatokon szolgálatot telje­sítő gépkocsivezetők is ezt panaszolják: az utasok nem szólnak időben, ha le akar­nak szállni, ha pedig elhagy­ta már a busz a megállót, morgolódnak. Ha baleset történik az utassal a megál­lón kívül, a gépkocsivezetőt vonják felelősségre. Kedden és csütörtökön — ezek a piaci napok — több a morgolódás a kosarak miatt. Néha a kakast is föl­Á kemence melege A zsömlék is megsínylik a hőséget. Hiába hűtik le da- gasztás előtt a vizet, ha a liszt legalább negyvenfokos. A csaknem forró masszából meg nem lehet igazán finom, ropogós péksüteményeket sütni. A nagy melegben is ugyanannyi kenyeret és kif­lit rendelnek a boltok, mint máskor. A pékek nem vehe­tik észre, hogy a télen-nyá- ron meleget árasztó munka­helyen az utóbbi napokban még elviselhetetlenebb lett a hőség. — Van itt valahol egy hő­mérő, de nem hiszem, hogy bármelyikünk is megnézte volna. Negyven fok, több vagy kevesebb? Teljesen mindegy. Izzadunk mi anél­kül is, hogy pontosan tud­nánk, milyen meleg van. héber Edina, a kaposvári kenyérgyár ifjú pékje egy esztendőt töltött már az üzemben; tavaly júliusban végzett a szakmunkásképző iskolában. Akkor csak fél nyarat kellett folyamatosan végigdolgoznia, s a múlt év­ben nem is volt ilyen meleg. Bárhogy nézzük, próbatétel ez a könnyűnek aligha mondható munka. A reggeli, a délutános és az éjszakás műszakok hetenként váltják egymást. Edina elmondta, hogy kivált éjszaka szeret dolgozni, valamivel hűvö­sebb van akkor, s nincs is akkora hajtás. Közben a kemencéhez húz­nak egy konténernyi frissen formázott kenyeret. A sza­kajtókban dagadozik a tész­ta — várva, hogy mielőbb tűzközelbe kerüljön. A ke­mence szállítószalagja sza­kadatlanul nyeli a sütni va­lót. Edina nekilát, és hamar­jában a fémszalagra veti a kenyértésztákat. — Amelyik nagyon meg­dagadt, azt megszurkálom, a többit elég csak megvagdos­ni — mutatja, s a kezében levő kiskéssel végigszurkálja és vágja az utolsó sor tész­tát. Mindjárt utána ecsetért nyúl, s gyors mozdulatokkal bekeni a kenyeret. A fiatal lány a kemence mellett most csak segédke­zett; az előbb még a tisztát formázta. Az egy év, amit munkával töltött, pontosan elég volt ahhoz, hogy a leg­fontosabbakat megtanulja. Idősebb munkatársai figyel­ték a munkáját, és segítet­tek neki, ha valamit nem jól csinált. Túl a gyakorlat­Közel a naphoz Árnyékban 30 fok van, a napon 35; közel a naphoz pedig még több. — 12 méter magasan 40 fok körül lehet a hőmérsék­let. Néhány óra után azon­ban ennél jóval többnek ér­zi az ember — mondja iz­zadságtól csöpögő homlokkal Sorbán Béla ács-állványozó. Az építkezések a kániku­lában sem szünetelnek. A tanítóképző főiskola bővíté­sének is el kell készülnie határidőre, így a hőségtől függetlenül reggeltől késő délutánig dolgoznak a kő­művesek és az ácsok. — Minél több időt töltünk a magasban, annál fárasz­tóbb. Álmosító ez a nagy leg úgyis rányomja bélyegét a munkára. — Akárhogy igyekszünk, mégiscsak kevesebbet tu­dunk elvégezni egy-egy na­pon. mint kellemesen hűvös vagy enyhe időben — mond­ja. — Persze, aki itt dolgo­zik, hozzá van már szokva az ilyen időhöz, még ha nem is szereti. Minden évben van néhány nap. amikor pokoli a meleg, de ilyenkor is dol­gozni kell. meleg, hamar elnyomja az embert, lankadni pedig egy percre sem szabad. Ezt kí­vánja a munka. S veszélyes is itt fönt; aki nem vigyáz, könnyen megjárhatja. Védő­ruha, védőkesztyű a> legna­gyobb kánikulában is köte­lező — mondja Sorbán Béla, aki néhány percre inni jött le a tetőről. A folyadékvesz­teség óriási, napi 20 liter vizet is megisznak a magas­ban dolgozók. — Jólesik a hideg víz, de ritkán jut hozzá az ember. Az állványokra fölvinni fö­lösleges, mert néhány perc alatt úgy fölmelegszik, hogy senkinek sincs kedve megin­ni. Lent, a hűvösben kell tartani, oda viszont soká tart lemászni. Így azután kétszer is meggondolja az ember, hogy abbahagyja-e a mun­kát. A határidő kötelez, lazsá­lásra nincs idő. A nagy me­Fehér köpenyben csempészik, s ha elszabadul... kergeti valamennyi utas. A gépkocsivezetők sem mindig udvariasak. A taxi­sok — kivéve a Volán-taxit — sem adnak soha elsőbb­séget a busznák. — Nehéz kiállni a megál­lóból. A traktorosok pedig... mintha nem is lenne tükör. A távolsági járatokon sin­csenek kalauzok : sokszor hétféle tarifa közül kell ki­választania a sofőrnek a megfelelőt. Ez nagyon sok időt és türelmet kíván. A busz tisztán tartása nem a sofőr feladata, mégis ál­landóan söpörnek és mossák az ablakokat, ha ki akarnak látni. Száz forintot kapnak havonta ezért. Máté József azt mondja, ha takarító len­ne, ennyi pénzért egy napra sem vállalná el a busz rend­ben tartását. Két járat között pihenő a buszpályaudvaron. Jólesne ekkor ebben a kánikulában a hűsítő. A szódavizes auto­mata azonban rég elromlott már, alkatrészt pedig nem kapnak. Mráv László pálya­udvarvezető hozzáteszi : új automatát nem tudnak ven­ni, mert hiánycikk. A káni­kula elején szódavizes pa­lackokat is tettek ki, de né­melyik szőrén-szálán eltűnt. A nyár pedig tombol, s a vezetőfülkében éget a leve­gő. lanságon, most a hőséggel is meg kell küzdenie. Arról nem is beszélve, hogy el­várják tőle: ugyanannyi ke­nyeret formázzon és tegyen a kemencébe, mint a többi­ek, az idősebb munkatársak. Edina homlokán, orrán ap­ró verejtékcseppek jelen­nek meg. A többórás megfe­Az emberi szervezet szá­mára igen nagy próbatétel a kánikula. Dr. Boros Györ­gyöt, a megyei kórház bel­gyógyászati osztályának fő­orvosát többek között arról faggattuk, hogy milyen pa­naszokkal keresik föl mos­tanában a rendelőintézete­ket a betegek. — Tapasztalatunk szerint két nagy veszélyeztetett csoportot kell számon tarta­nunk. Az egyik a keringési szervek betegségében szen­vedőké, a másik az idős em­bereké. Az elsőként említet­tek nagyon érzékenyek a hőségre, fokozottabban kell ügyelniük vérnyomásukra. Az utóbbi napokban sok be­teg érkezett hozzánk magas lázzal; ez hőszabályozásuk gyengeségével magyarázha­tó. Szervezetük már nem tud kellően reagálni a nagy melegre. Ezenkívül gyakori még a kiszáradás, amit a folyadékveszteség okoz. Na­gyon fontos, hogy ne csak vizet igyunk, hanem termé­szetes gyümölcsleveket, ás­ványvizet is. Tudniillik nem­csak a folyadék távozik el az izzadtsággal a szervezet­ből, hanem az ásványi sók is. Ennek számtalan káros szített munka után jólesik a hűvös fürdő, úgy elviselhe­tőbb a hőség. A bejárat mel­lé egy szódaautomatát állí­tottak. Hideg víz és szóda is folyik belőle. A pékek néha kijönnek, isznak egy pohár­ral az üdítőből, de ők tud­ják leginkább, hogy néhány perc, s mindet kiizzadják. következménye lehet, többek között a vérnyomás értéké­nek csökkenése is. — Mit tanácsol az étke­zéssel kapcsolatban ? — Fontosnak tartom, hogy ebben a hőségben ne együnk kalóriadús, zsíros, nehéz ételeket. A zsírmentesebb, fehérjedús táplálékok, pél­dául a kefir, a joghurt, a hi­deg tej nagyon egészségesek és üdítők is lehetnek. Emel­lett a zöldfőzelékeket, gyü­mölcsöket is ajánlhatom: Érdemes megemlíteni: az al­koholfogyasztás ilyentájt nagyon káros. A fokozott szomjúságérzet miatt az emberek többsége nagy mennyiségben iszik sört; ez szintén fokozza az izzadást és ezzel együtt a folyadék- veszteséget. Az égetett sze­szek pedig még a sörnél is károsabbak. Arról nem is beszélve, 'hogy fölhevítik a Félig rakott Zil tehergép­kocsi áll Kaposváron a Nostrával szemközt, a vasút mellett. A rakománya ren­geteg fa, amit nemrégiben vághattak ki, mert alig bar- nult be a darabolási felület. A méteres rönköket két fér­fi dobálja az autó mellé. Azt hihetnénk, hogy a fadarabok szerteszét hullanak, valójá­ban azonban a szálak pár­huzamosan, egymás mellett érnek földet. Nem kell azt később sem igazítani, soha­sem borul le a halom. Az egyik izmos testű, fél­meztelenre vetkőzött férfi néhány percre abbahagyja a munkát — másként nem tudnánk beszélgetni. — Nemigen pihenünk mi, amíg le nem rakjuk a kocsi­ról a fát. Ugyanígy van ez, amikor meg kell pakolni a kocsit. Orsós Lajos, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság rakodója karjával tö- rölgeti a homlokát, de a bő­rére tapadt fűrészport nem sikerül leszednie. A forgács- darabok tovább marják a testét, az izzadságtól az egész teste viszkethet. Nap­közben aligha tudnak mosa­kodni, ha máshol nem, kinn az erdőszélen öntik le magu­kat néhány liter vízzel. De nem sokkal utána újabb ko­csit kell megrakni, s akkor megint összepiszkolódik a bőrük. — Gyertyánfát hoztunk, ez volt a harmadik forduló, de biztosan lesz még lega­lább egy rakomány. Ezek a szervezetet, és a hirtelen vízbe ugrás akár halálos is lehet. — Hogyan védekezhetnek az idős emberek a meleg el­len? — A legfontosabb, hogy lehetőleg ne menjenek a tű­ző napra, maradjanak el­függönyözött, hűvös szobá­ban. Szellős ruhát hordja­nak, amely átengedi a leve­gőt. Egyébként ez nemcsak az idősekre vonatkozik, ha­nem mindenkire. A napszú­rás szédüléssel, fejfájással, hányással, esetleg eszmélet- vesztéssel jár. Aki érzéke­nyebb a napra, még a stran­don is húzódjon időnként árnyékba. — Nőtt-e a beteglétszám osztályukon a kánikula mi­att? — Nem tapasztaltunk je­lentős növekedést. Érkezett azonban idős beteg, akinek a hőség okozta panaszait. Valószínűleg óvatosabbak ilyenkor az emberek, főleg azok, akiknek egyébként is problémáik vannak. rönkök még istenesek, de nézze csak azt — egy öles darabra mutat —, azt kel­lene megemelnie .. . Lehet vagy ötven kiló. Ha azokból sokat rakunk a platóra, igen­csak elfáradunk, s akkor is, amikor le kell dobálni. A férfi a farzsebéből zseb­kendőt vesz elő, s végigtörli az arcát. Hiába húzódtunk az árnyékba, a fülledt me­legben még a pihenés sem esik jól. Leülhetnénk a gyertyánból rakott halomra, de a néhány órával koráb­ban lerakott fa szinte éget. Szinte nem tudom elhinni, hogy háromnegyed óra alatt meg lehet rakni a hattonnás teherautót. A két rakodó eh­hez a géphez szokott; egy éve a Zillel dolgoznak, ak­kor pedig el kell hinni, amit mondanak. A lerakás gyor­sabban megy: fél óra alatt végeznek a rengeteg fával, és rögtön indulnak vissza, Szentbalázsra. Orsós Lajos tizenhat éve rakodó, sokáig a Bárdibükki Állami Gazda­ságban dolgozott, aztán a DRV-nél. A Sefag azért von­zóbb, mert itt járandóság­képpen megkapja az évi tü­zelőjét. Látom rajta, hogy már menne, nem szívesen hagyja egyedül dolgozni kollégáját. Együtt rakták föl a fát, az járja hát, hogy együtt is szedjék le. A pihenés elzsib­basztotta karját; első moz­dulata kicsit bizonytalan, de utána fürgén, két lépéssel a platón terem, s már hajigál- ja is le az átmelegedett rön­köket. Hat tonna fa fél óra alatt

Next

/
Thumbnails
Contents