Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-25 / 176. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 176. szám Ara: 1,80 Pt 1988. július 25., hétfő A kaliforniai tárgy alázzoroiat után Grósz Károly New Yorkban Ái orvotoknak is tok a munkájuk MEGTELTEK A KEMPINGEK Rtkordmelfg treff vasárnap Világ és útlevél Két nap óta Hegyeshalom­nál már a Ferihegyi-repülő­térről ismert elv alapján ér­kezhetnek az utasok hazánk­ba. Zöld folyosón, avagy pi­roson, aszerint, hogy hoz­nak-e vámkezelés alá eső árut vagy sem. A hír már nem is kelt különösebb fi­gyelmet a magyar olvasó számára, legföljebb annyit, hogy nyugtázza: utazása to­vább egyszerűsödött. A ren­delkezés azonban azt bizo­nyítja, hogy januártól Euró­pa utazó nemzetei közé tartozunk. Ez azonban sokakban né­mi szorongást is kelt, hi­szen tudjuk azt is: külföl­dön nem mindig és nem mindenki mutatja a szebbik arcát. A legrégibb közhe­lyek közé tartozik ugyanak­kor, hogy úgy ítélnek meg bennünket, ahogy állampol­gáraink külföldön viselked­nek. Ám sajnos, ez a köz­hely nagyon igaz. Azt is be keli vallanunk, hogy a milliókkal megsza­porodott utazó elsősorban nem a messzi tájak szép látnivalói miatt kerekedik föl világútlevele birtokában, hanem mindjárt megáll Bécsnél, hogy elköltse a ren­delkezésére álló valutakere­tet. Az utasok többsége már nagy szakértelemmel rendel­kezik a videókínálat terén, s úgy véli: útja teljesen eredménytelen, ha nem hoz haza legalább egy képmag­nót, fgy lesz-e ez már min­dig? Bízzunk benne, hogy nem. Azzal, hogy a sokáig zárva tartott zsilipek kinyitása után ugrásszerűen ’megnő a külföldre utazók száma, számolt politikai ve­zetésünk. Nem is kívánta rendeletekkel szabályozni, hogy az üdülésre, szórako­zásra biztosított valutakere­tet ne vásárlásra, hanem mindenki eredeti rendelte­tésére költse. Hosszú távon azonban bizonyosan kialakul majd egy jóval szolidabb bevásárlóturizmus. Be kell azonban látnunk, hogy az évtizedekig tartó körülmé­nyes útlevélszerzés után most ilyen reakciókat okoz az egyik pillanatról a má­sikra kapott utazási sza­badság. Hogy a dolgok így állnak, annak — az egyén hozzá­állásán kívül — természete­sen gazdasági okai is van­nak. Tapasztalatai alapján ugyanis a vásárló a hazai piacon kapott áruk minősé­gében nem bízhat úgy, mint a nyugati márkás termékek­ben. Így kényszerhelyzetben is van sokszor a külföldet fölkereső magyar turista. Áz útlevélkönnyítéssel egy idő­ben gazdaságunk is nyit a nemzetközi piac felé. Ezért hamarosan - reménykedhe­tünk talán abban, hogy a hazai kínálat is jelentősen bővül, s nemcsak mennyi­ségileg, hanem minőségileg is. S akkor talán az útlevél betöltheti valódi szerepét: lehetőséget biztosít arra, hogy más népeket keressünk föl, hogy megismerkedjünk tárgyi és szellemi kultúrájuk­kal, hogy megismerkedjünk a néppel. Ki tagadhatná, hogy ez­zel igazán csak mi gazda­godnánk? S világossá válna talán az is előttünk, hogy kis nép létünkre igenis a világ kultúrájában számotte­vő helyet foglalunk el, an­nak ellenére, hogy igazán nem ismernek bennünket. Valószínű azonban, hogy jobb megismerésünket ne­künk kell elkezdeni. Nem mindegy, hogyan kezdünk hozzá. Varga István Találkozó Hammerrel Fontos eseménye volt Grósz Károly kaliforniai kőrútjának az Occidental Petroleum Los Angeles-i köz­pontjában pénteken tett lá­togatás. A vállalat világ­szerte ismert elnöke, Ar­mand Hammer már azzal is aláhúzta ennek fontosságát, hogy az MSZMP főtitkárát, a Minisztertanács elnökét személyesen fogadta a re­pülőtéren, gomblyukában magyair kitüntetésének sza­lagját viselve. Grósz Károly és Armand Hammer előbb szűk körű megbeszélést foly­tatott a vállaltait központjá­ban, majd az amerikai üz­letember ebédet adott a ma­gyar kormányfő tiszteletére. Az ebéden tolmácsolta' Los Angeles jelenleg Kínában tartózkodó polgármestere, Tom Bradley üdvözletét és megbízásából — az Egyesült Államók második legna­gyobb városa lakosságának vendégszeretetének jeleként — átadta Grósz Károlynak a város jelképes kulcsát. Ugyancsak átnyújtotta Los Angeles címerének egy szép kivitelű plakettmásolatát. Az ebéden elhangzott po- hámköszöntőjében Hammer Nagy János őrnagy, a gyé- kényesi határállomás pa­rancsnoka hellyel kínál. — Ráérünk még, ma ké­sik a belépő MaestraL — Sok turistára lehet szá­mítani ? — Tavaly júniusban és júliusban huszonkilenoezer utas volt, most huszonegy- ezer. Aki Olaszországba uta­zik, az a Dráva expresszen is mehet. Érdékes, hogy amíg tavaly hatezer magyar ment a jugoszláv tenger­partra a Maestrállal vagy az Adriaticával, most mindösz- sze ezeregyszázötvenen. Le- tenyén is hasonlóak az ará­nyok. Amióta megvan a vi­lágútlevél, sokan más orszá­gokba mennek, illetve az utazási lehetőségeiket vásár­lásra használják föl Auszt­riában. Nagyobb mennyisé­gű csempészárura nem buk­kantunk. Valaha a farmer- nadrág volt a divat; volt, hogy egyetlen napon több száz eldugott nadrágra akadtunk. Kirívó eset az idén csak egy volt, most rendkívül melegen szólt Ma­gyarországról. Felelevenítette vidám emlékéit arról, hogy hosszú életében jószerivel először országunkban volt vadászaton. Az amerikai üz­letember azonban ennél ko­molyabb formában is beszélt Magyarországról: a magyar gazdasági kísérletekről azt a véleményét hangoztatta, hogy az ott megvalósuló re­formok más szocialista or­szágok számára is hasznosak lehetnek- Mint elmondotta, ezt a véleményét Mihail Gocbaosovnak is kifejtette személyes találkozásaik so­rán. „Magyarország nem mindennapi ország — mon­dotta. Ügy gondolom, hogy nagy szerepe lehet a kelet— nyugati kapcsolatok fejlesz­tésében.” Grósz Károly válaszában századunk nagy tanújának nevezte <■ a kilencven éves amerikai üzletembert, aki — mint mondotta — aktív köz­reműködésével nemcsak szemlélte, hanem befolyá­solta is az emberiség sorsát. „Humanizmusa közismert, kanstruktivitása példasze­rű és alkotóereje .irigylésre méltó — mondotta egyebek között a magyar kormányfő. — Köszönjük, hogy a ma­gyar nép barátjának tant ja magát, és köszönjük, hogy olyan sokat tett azért, hogy csütörtökön. Egy gyakran utazó magyar állampolgár­nál találtunk 98 350 forintot, illetve sohil'linget. Az egész­ben az a furcsa, hogy ha olyan sókat utazik, miért nem ismeri a szabályokat. Ezúttal Gyékényesen le kel­lett szállnia. Jelzik, hogy perceken be­lül befut a Maestral. Bódis János főtörzsőrmesterrel föl- szállinalk a határőrök: Tur- csányi István, Papp István, Pannaji László, József Ist­ván és Ponnikfor Sándor. Az ibuszosok a kötelező di- náirmennyiséget váltják át forintra az egyik kocsiban. Idősebb férfi nyújitja a di­nárt, s amikor megkapja az érte járó forintot, tört ma­gyarsággal megjegyzi: — És mit kapok itt ezért? — Beszélgetésbe elegyedünk. Elmondja,- hogy Újvidék környékén Iákik, s rokomlá- togatóba jön Maglódra. Rokonllátogatóba jött az a ’ svéd leány is, akivel a kö­vetkező kocsihan találko­zunk. Azért figyeltem föl rá, a Magyar Népköatársaíság is­mertté váljék, volt szíves hazáinkat bemutatni.” Grósz Károly szólt terve­inkről hangsúlyozva, hogy olyan szocialista Magyaror­szágot akarunk, ahöl az em­berek mind szabadabban, még nyugodtabban, még ki­egyensúlyozottadban élhet­nek, ahol nagyobb elisme­rést kap a szorgalom, a te­hetség, a tudás, ahol na­gyobb teljesítményt kell mindenkinek nyújtania ah­hoz, hogy boldogulni tudjon. Olyan szocializmust aka­runk, amely vonzó mások számára is, amely senkire nem kényszeríti rá akara­tát, de mindenkinek lehető­vé teszi, hogy válasszon. „Ügy gondoltuk, hogy ezt csak a világgal együtt te­hetjük meg” — mondotta. A találkozót követő sajtó­konferencián Grósz KáToly egyebek között elmondotta, hogy amerikai útján minde­nütt szó volt a gazdasági együttműködés egyes kérdé­seiről, de konkrét megálla­podások megkötése termé­szetesen nem tartozik az út féladatai közé. Armand Hammenrel is voltak meg­beszélések erről a témáról. Dr. Hammer erről szólva ki­jelentette : az Occidental Petroleum szovjet partnerei­vel közreműködik nagysza­bású olaj- és gázipari meg­állapodások kivitelezésében, egyebek között Tengizben is. Mivel ott a magyar építők már huzamosabb ideje dol­goznak, sok helyi tapaszta­latot szereztek, lehetségesnek lantja, hogy az Occidental Petroleum beruházásának kivitelezésében is közremű­ködjenek. Az ezzel kapcso­latos tanulmányökat már megkezdték. A magyar miniszterelnök ezúttal is számos kérdést kapott az újságíróktól, egye­bek között amerikai útjáról is. Aláhúzta annak fontos­ságét, hogy .magyar minisz­terelnök 42 év után először tárgyal az Egyesült Államok vezetőivel. Armand Ham­mer erről szólva leszögezte: a magyar kormányfő Rea­gan elnök meghívására ér­mert svéd útlevelét tiszta magyar szóval nyújtotta át. Pap Mariann Elisabet a ju­goszláv tengerpartról jött. — Én már kint születtem Halmstadban, de megtanul­tam a nyelvet. Most négy napra Budapestre megyek a rokonaimhoz, utána haza. A határőrök számolnak. Ezúttal mindössze 271 utas érkezett haza vagy hozzánk. Az utóbbiak között volt nor­vég, szenegáli, svéd, cseh­szlovák és jugoszláv útle­véllel utazó is. Amikor Nagykanizsán megáll a vo­nat, már nincs dolguk a ha­tárőröknek. Itt kapcsolják le .a szerelvényről azokat a csehszlovák és lengyel ko- osifcait, amelyek Rajka felé .tartanak. Fonyódig még hosszú az út, így jobb híján beülünk az egyiik fülkébe a határőrökkel. Az inkei Papp István meséli, hogyan fogott el határsértőket. Éppen a Maesitrálon, a belföldi rész­ben. Van, aki azt számolgat­ja, hogy leszerelésig még hány szolgálata lesz. — Tulajdonképpen ez na­gyon jó út. Fonyódon jó né­hány órás pihenőjük van, míg a kilépő vonat megér­kezik. Foghatják a fürdő- nadrágot, s irány a strand. Szombaton és vasárnap megtelt a Balaton somogyi partja. Sokan csak a vakvi­lágba indultak el, nem gon­doskodtak szállásról, az au­tóban aludtak és a Balatont használták fürdésre, tisztál­kodásra. Akik vasárnap reggel a strandra igyekeztek, a szűk siófoki utcákban rengeteg gépkocsit láthattak, bennük békésen szunyókáló utasok­kal. Jobban jártak azok, akik a kerítések mellett töl­tötték egy gumimatracon az éjiszakát: hajnalban is több mint húsz fok volt és igazán kellemes lehetett a levegő is. Napközben mintha min­den nyaraló egyszerre akart volna tankolni : a siófoki benzinkútnál hosszú sorok alakultak ki. — Érdekes, az idén lé­nyegesen türelmesebbek, be- látóbbák a gépkocsivezetők; talán hozzászoktak már, hogy mindenhol sorba kell állni — mondta Kocsis György benzinkútkezelő. Az általános orvosi ügye­letén is egymásnak adták a kilincset a betegek: szomba­ton kétszázhúszan keresték föl az orvost, százan a gyer- mékügyeletet és a sebészeti ügyeletet is. A szúnyogcsí­péstől a szívfájdalomig igen sokféle panasszal jelentkez­tek a betegek. Vasárnap a Egyszerre nevetnek föl. — A szolgálat az szolgá­lat. Strandról szó sem lehet. A refckenő hőségben las­san ítélik az idő. A kilépő gyorsvonat szerencsére perc­nyi pontossággal érkezik, A határőrök verítékezve munkához látnak. Meglepő­en sokan vannak a vonaton. S újabb, utasok szállnak föl Balatanmárián. Köztük egy öttagú társaság siet a ma­gyar hálókocsi felé. A tár­saság egyik tagja magyarul érdeklődik a helyükről, öt- venhétben ment ki, most Amerikában él. Meséli, hogy a szülőfaluját jött megnéz­ni. Csalódott, mert kezd el­néptelenedni a faluja. An­nak azonban örül, hogy megmutathatta a barátainak. Nagykanizsán és a Rajka felől érkező kocsikra nem kell sokát várni. Mindössze egy csehszlovák és egy len­gyel vagont kapcsolnak a Maestrálhoz, így Muraike- íresztúrnál már kész a sta­tisztika is. Pénteken délután 413 utasa volt a Maestrál- nak. A vámosok azt mond­ják, semmi szabálytalansá­got nem találtak. Mindenki nyugodt pihenésre készül. Nagy Jenő frontra érzékenyek, az ide­ges és szédülésre hajlamos betegek voltak többségben. Sok külföldi a túlságosan zsíros ételek miatt kerül or­voshoz. Dr. Csentei Szabolcs ügyeletes orvos szerint a zsúfoltság oka, hogy a nyári vírusok könnyen terjednek, hiszen az emberek egymás hegyén-hátán vannak . a strandokon. A gyógyszertár­ba főleg allergiával és fel­égett bőrük miatt mennek a nyaralók. Nagy Istvánná, a gyógyszertár vezetője vasár­napra virradó éjjel egy szemernyit sem aludt: egy­más után csengettek hűsítő kenőcsökért, magas vérnyo­másra és különböző szívpa­naszokra felírt gyógysze­rekért, Fenistil gélt jelenleg nem tudnak adni, pedig er­re nagy szükség volna. De bőven van Irix és Pantenol spray. A gyógyszertárnak évente visszatérő „vendégei” is vannak, akik még mindig nem okultak a sok figyel­meztetésből. — Tudomásul kellene vég­re venni, hogy a túlzott na­pozás előbb-utóbb bőrrák­hoz vezet — mondta Nagy Istvánná. — A déli nap a legveszélyesebb és mégis sokkal több embert látni délben a tűző napon,, mint az árnyékos fák alatt. Pe­dig a víz felerősíti a nap hatását. Legalább a gyere­kekre vigyáznának jobban. A siófoki meteorológiai obszervatórium munkatár­sai vasárnap délelőtt 34—37 fokos kánikulát jeleztek. Ez az érték megdöntötte az idei rekordot: amely július 6-án L volt. Akkor Siófokon 32,9, Keszthelyen pedig 35,3 Cel- sius-fokot mértek. Igazi strandidő van. A Balaton- parti kempingekben már se­hol sincs hely: a zamárdi Autós I. kempingben — amelynek befogadóképessége 1600 fő —, már így is 300- zal többen vannak. 1100-an érkeztek tőkés, kétszázhat­vanán pedig szocialista or­szágokból. Magyar vendég csupán 80 van. Július 1-jétől augusztus 20-áig csak azo­kat fogadják, akik előre le­foglalták szállásukat. Az idén a szokásosnál több nyu­gatnémet turista van a kem­pingben. Ezen a hétvégén nagyon sokan hazautaztak, mert lejárt a háromhetes szabadságuk. Az NSZK-foan a különböző tartományok lakói más-más időpontban vehetik ki szabadságukat. A kempingben most bajor ven­dégeket várnak. Már dolgoz­nak az Autós II. kemping melletti terület feltöltésén, ahol — talán három év múl­va — megnyitja kapuit az Autós III. is. Grósz Károly és Armand Hammer (Folytatás a 2. oldalon.) Mesél a Maestral

Next

/
Thumbnails
Contents