Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-18 / 170. szám

2 Somogyi Néplap 1988. július 18., hétfő Grósz Károly varsói sajtótájékoztatója Mandela 70 éves Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke a. VSZ PTT ülése után szombaton a varsói magyar nagykövetségre lá­togatott. Találkozott a Ma­gyar Távirati Iroda, a Ma­gyar Rádió, a Népszabadság és a Magyar Nemzet tudósí­tóival és kérdéseikre vála­szolt. A Varsói Szerződés Poli­tikai Tanácskozó Testületé­nek ülésén szerzett tapaszta­latairól szólva Grósz Károly kijelentette, hogy számára naigyon érdekes volt a ta­nácskozás, tekintettel arra, hogy először vett részt ilyen értekezleten. Tartalmát te­kintve rendkívül gazdag esz­mecsere folyt, napirendre került mindaz, ami a vilá­got, a közvéleményt foglal­koztatja. A delegációk természete­sen nemzeti érdekeiknek és felfogásuknak megfelelően közelítették meg, vizsgálták meg a témaköröket, s külön­böző hangsúllyal beszéltek a kérdésekről. A párbeszéd rendkívül konstruktív és elő­remutató volt, mindenki azo­kat a módszereket kereste, amelyekkel előbbre lehet vinni a világot foglalkoztató nagy kérdések megoldását. E problémák közé tartozik a fegyverzetcsökkentés üte­mének felgyorsítása, a kör­nyezetvédelem és természe­tesen az emberi jogok prob­lémája is. A magyar delegáció meg­különböztetett figyelemmel foglalkozott az emberi jogok kérdésével. Véleményünk az, és ezt megfogalmaztuk, hogy a nemzetiségek egyéni és kollektív jogai az emberi jo­gok szerves részét alkotják. A nemzetiségi kérdéseket a lenini elvek szellemében kell megközelíteni és kell megol­dást találni rájuk. Ügy gon­doljuk, hogy joggal igényel­hetjük partnereinktől ugyan­azt a megközelítést az or­szágaikban élő nemzetiségek gondjainak megoldásában, mint amilyet mi alkalma­zunk a hazánkban élő nem­zetiségek vonatkozásában. Ezzel kapcsolatos, felfogá­sunkat nyomatékosan meg­fogalmaztuk. A felvetődött kérdéseket — amelyek élő, valódi problémák, a múltból származnak, de ma kell meg­oldani őket —, mindenki konstruktívan közelítette meg. Egyetértésre talált az a javaslatunk, hogy a huma­nitárius kérdések kezelésé­nek kidolgozására munka­csoport alakuljon ez év őszén, a külügyminiszterek találkozóján. Ez a csoport arra hivatott, hogy kidol­gozza : a szocialista társadal­mi viszonyok között miként kell az emberi jogokat ér­telmezni, képviselni, politi­kailag kezelni. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén a magyar felszólalásban nagy hang­súlyt kapott a nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak, mint az emberi jogok szer­ves részének a tiszteletben tartása. Igényeltük, hogy a nemzetiségek zavartalanul megőrizhessék anyanyelvű­ket, kultúrájukat, ápolhas­sák az anyaországhoz fűződő kapcsolataikat. Természetes­nek tartjuk, hogy a nemze­tiségek helyzetével kapcso­latban felmerülő problémák­nak a humanizmus szelle­mében, a demokrácia szava­tolásával történő megoldása elsősorban annak az ország­nak a feladata, amelyben az illető nemzetiségek élnek. Változatlanul minden közép- európai néppel erősíteni akarjuk a megértést és a bi­zalmat. Ezek nélkülözhetet­lenek ahhoz, hogy a nemze­tiségek a szomszédos orszá­gok együttműködésének és barátságának erősítőivé vál­janak. Ami e megállapítások fo­gadtatását illeti: senki sem utasította el azokat. Ahogy az a nemzetközi tanácskozá­sokon lenni szokott, a szüne­tekben legalább olyan élénk diplomáciai tevékenység folyt, mint a tárgyalóasztal­nál, s többen nagyon egyet­értőén nyilatkoztak ebben a kérdésben. Olyan országok képviselői is, ahol sok ma­gyar él. Magukon az ülése­ken is minden felszólaló épí­tő szellemben szólt a huma­nitárius kérdésekről. A tar­talmat illetően vannak még árnyalatnyi különbségek, nyílt, konstruktív eszmecse­rére még szükség van. Varsóba utazásom előtt azt is végiggondoltuk, hogy mii magunk megtettüük-e min­dent a nemzetiségek jogai­nak maradéktalan érvénye­sítéséért. Arra a következte­tésre jutottunk, hogy politi­kád gátak és akadályok e téren nincsenek, de anyagi korlátok, sajnos, igen. A nemzetiségi iskolák elhanya­goltak, a kultúrházakkal nem törődünk eléggé. Ezért döntött úgy a kormány, hogy a nemzetiségi szövetségek állami irányítását és felügye­letét az államminiiszter ha­táskörébe utalja. Ezzel ds ki­fejezésre kívánjuk juttatni, hogy a kormány közvetlenül törődik a nemzetiségi szö­vetségek kulturális, közéleti, politikai tevékenységével és felkutatja azokat az anyagi forrásokat is, amelyek fel- használásával előbbre lehet lépni ezen a téren. Grósz Károly szólt a Po­litikai Tanácskozó Testület üléséről kiadott záróközle­ménynek arról a megállapí­tásáról is, hogy a VSZ tagál­lamai támogatják a bécsi utótalálkozó mielőbbi sikeres befejezését. Ebben a kérdés­ben nem volt előkészítő mun­ka — mondotta —, ám egy­mástól függetlenül is min­den delegáció arra a követ­keztetésre jutott, hogy ered­ménnyel kell befejezni az utótalálkozót és ennek érde­kében minden résztvevő ré­széről kellő mértéktartásra, megértésre van szükség. Világosan megfogalmaz­tuk: végtelenül sajnáljuk, hogy humanitárius kérdések­ben Bécsben olyan módosí­tó indítványok is elhang­zanak, amelyek a résztvevők döntő többségének jogos' és indokolt álláspontját nem veszik figyelembe. Világosan megmondtuk, hogy az em­beriesség és a tolerancia hiá­nya súlyosan veszélyezteti országaink, egész Európa ér­dekeit. Nyomatékkai beszél­tünk arról is, hogy hazánk minden lehetséges eszközt megragad, hogy elősegítse az európai viszonyok, a szo­cialista építőmunka külső fel­tételeinek további javítását szolgáló tanácskozás sikeres befejezését. Álláspontuk ki­érlelt és egyértelmű. Az ülés munkájára vissza­térve: javasoltuk egy külön ^•munkabizottság létrehozását, s e javaslat támogatást ka­pott. Szeptember táján ülé­sezik a Varsói Szerződés kül­ügyminiszteri bizottsága, amely feladatául kapta, hogy dolgozza ki a humanitárius munkabizottság tevékeny­ségi körét, szerepét. Sokol­dalú munka, szakértők, a tu­domány embereinek bevoná­sa után a munkabizottság létrehozható. Ebben teljes egység volt. Grósz Károly szólt a ta­nácskozás során létrejött ta­lálkozóiról is és elmondta: találkoztam Ceausescu elv- társsal, bemutatkoztam ne­ki, mert eddig személyesen még nem találkoztunk. Gra­tulált főtitkárrá választá­somhoz, én pedig elmond­tam, bízom benne, hogy eredményesen fogunk együtt dolgozni azoknak a kérdé­seknek a megoldásán, ame­lyek a két ország kapcsola- . tát ebben a pillanatban meg­terhelik. Találkoztam más főtitká- •* Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Wojciech Jaru­zelski, a LEMP első titkára, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke jú­lius 16-án Varsóban megbe­szélést folytatott rákkal is. Honecker elvtárs megerősítette korábbi meg­hívását, s a közeli jövőben az NDK-ba látogatok. Jakes elvtárs is egy régebbi meg­hívást erősített meg, Zsiv- kov elvtárs pedig most hí­vott meg bulgáriai látoga­tásra. A VSZ PTT ülésén felme­rült katonai témáról szólva Grósz Károly elmondta, hogy nagy hangsúlyt kapott ha­gyományos fegyverzetek és fegyveres erőik terén megle­vő aszimmetriák felszámolá­sa. Ez több mint katonapo­litikai kérdés. A Varsói Szer­ződés a harckocsiállományt tekintve fölényben van a NATO hasonló erőivel szem­ben, ugyanakkor a légierők tekintetében a NATO-orszá- gok vannak fölényben. An­nak eldöntése, hogy ezék mennyire ellensúlyozzák egy­mást, katonai kérdés. A po­litikai állásfoglalás megszü­letett: a túlsúlyban levő erők szintjét le kell szállítani ala­csony szintre. Ami Wojciech Jaruzelski- vei, a LEMP KB első titká­rával, a Lengyel Államta­nács elnökével szombaton megtartott kétoldalú találko­zóját illeti, Grósz Károly — az MTI tudósítóinak kérdé­sére válaszolva — emlékez­tetett rá, hogy Wojciech Ja­ruzelski decemberben járt Budapesten. A kialakult gya­korlat szerint ilyen találko­zókra évente kerül sor, az idén tehát a magyar párt főtitkárának kellett volna konzultációs célból Varsóba •látogatnia. Mivel a lengyel és a magyar politikai veze­tők programja zsúfolt, a ta­nácskozás nyújtotta lehető­séget lengyel—magyar két­Hazaérkezett Varsóból szombaton, a késő esti órák­ban az a párt- és kormány- küldöttség, amely Grósz Ká­roly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Mi­nisztertanács elnöke vezeté­sével július 14. és 16. között részt vett a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanács­kozó Testületének ülésén. A küldöttség tagja volt Szűrös Mátyás, a KB titká­ra; Várkonyi Péter külügy­miniszter és Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, a KB tagjai. A tanácskozás munkájában szakértőként részt vett Szo­kat Imre, a KB külügyi osz­tályának helyettas vezetője és őszi István külügymimisz- tsr-helyettes. A küldöttség fogadására >a oldalú találkozóra is ki­használtak. Érdekünk és elvtársi kö­telességünk, hogy a nálunk zajló eseményekről bará­tainkat pontosan informál­juk — mondatta Grósz Ká­roly. Politikai és erkölcsi kötelességünk tájékoztatni kollégáinkat a magyar párt­értekezletről. Ez volt a cél­ja ennek a találkozónak, ezért jártam Moszkvában, és ilyen tájékoztatásra kerül sor majd szeptemberben a Német Demokratikus Köz­társaságban is. Elvtársainkat, barátain­kat érdékili, hogy mi törté­nik Magyarországon. Ez az érdeklődés jogos. Jobb, ha a léghitgtesebb forrásból érte­sülnek dolgokról és nem más csatornákon. Óhatatla­nul felvetődhetnek olyan kérdések is, amelyekre a hírvivők, a közvetítők nem tudnak pontosan válaszolni, s ez félreértéseket szül. Az egész szocialista világ­ban megújulás megy végbe. Nem mindegy azonban, hogy a különbözőségekre helyez­zük-e a hangsúlyt, vagy az .azonosságokra. Nem mind­egy, hogy a különbözőségeket szembeállítják-e egymással, vagy olyan természetes je­lenségnek tekintik, amelyek a nemzeti sajátosságokból, vagy a vezetés adott politi­kai képességeiből, kultúrá­jából fakadnak, s amelyek, hia öltérő új utakon is, de hosszabb távon ugyanabban az irányban fognak hatni. A tisztázatianságokból sok fe­lesleges félreértés adódhat. A főtitkárok szombati ta­lálkozóján például megle­hetősen nagy érdeklődést és vitát váltott ki a szocialista pluralizmus fogalma, értel­mezése. Ez nem elvont ideo­lógiai kérdés, hanem politi­kai probléma. Ebből kiin­dulva lehet megválaszolni, hogy miilyen legyen a vi­szonyunk a másként gondol­kodókhoz, a párton belüli kisebbséghez. A kérdés az, hogy hol az a pont, ahol ez még egyezik a nagyon to­leráns lenini politikai elvvel, s hol kezdődik a revizioniz- mus. Ezek a kérdések a po­litikában naponta felvetőd­nek, tehát eszmecserét kell folytatni róluk — mondotta Grósz Károly. * * « Kárpáti Ferenc honvédel­mi miniszter, aki a VSZ PTT varsói ülésén részt vett magyar küldöttség tagja volt, a lengyel fővárosban találkozott és megbeszélést folytatott Florian Siwicki lengyel nemzetvédelmi mi­niszterrel. Grósz Károlyt Németh Mik­lós, az MSZMP PB tagja, a KB titkára és Marjai József, a Minisztertanács elnökhe­lyettese fogadja a Ferihegyi repülőtéren Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Németh Miklós, a Po­litikai Bizottság tagja, a KB titkára, Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, kereskedelmi miniszter, a KB tagjai, Kővári Péter külügyminiszter-helyettes, Gecse Attila, a KB külügyi osztályának helyettes vezető­je és Pacsek József altábor­nagy, honvédelmi miniszter- helyettes. Jelen volt Tadeusz Czechowiczr, a Lengyel Nép- köztársaság budapesti nagy­követe. Hazaérkezett a magyar küldöttség Nelson Mandela, aki hét­főt ünnepli hetvenedik szü­letésnapját, a dél-afrikai apartheid-rendszer elleni küzdelem jelképe mind ha­zájában, mind az egész vi­lágon. A személyét övező le­gendának talán fő forrása az, hogy közel 26 év óta bör­tönben sínylődik a fehér ki­sebbségi kormányzat által uralt Dél-afrikai Köztársa­ságban. Nem kétséges, hogy ö jelenleg a világon a leg­híresebb politikai fogoly, da­lokat írnak róla, koncerte­ket rendeznek kiszabadulá­sának követelésével. Élő mí­tosz, akit 1962 augusztusá­ban történt letartóztatása óta elhallgattatott a preto­riai rendszer. „Életemet az afrikai nép harcának szenteltem, a fe­hér egyeduralom ellen küz­döttem — vallotta 1964 ta­vaszán a híressé vált rivo- niai perben, amelynek végén azzal a váddal ítélték élet­fogytiglan börtönre, hogy társaival fegyveres úton meg akarta dönteni a kormány­zatot. Az Afrikai Nemzeti Kongresszushoz (ANC) tar­tozó hét társával együtt a fokföldi partok közelében fekvő Robben-szigeten töl­tötte eddig börtönéveinek javát. Mandela visszautasította a kormányzat .minden olyan ajánlatát, amely amnesztia fejében politikai megadást követelt tőle. Akkor szaba­don engednék őt — adták többször értésül fogva tar­tói —, ha kijelentené, hogy végérvényesen lemond a fa­ji elkülönítési rendszer elle­ni küzdelem erőszakos, érstd, fegyveres eszközeiről. Ez a tartózkodó modorú, határozottságot, ugyanakkor kifinomultságot tükröző ar­cú férfi számos amerikai és brit egyetem tiszteletbeli doktora, számos nemzetközi kitüntetés tulajdonosa* több város díszpolgára. A világ legkülönbözőbb városaiban utcákat, tereket neveztek el róla. A johannesburgi ható­ságok számára azonban ő még mindig egyszerűen „terrorista”. A tembu nevű törzs fejé­nek gyermekeként 1918. jú­lius 18-án született Umta- tában, amely ma Transkei bábállam (Bantusztán) szék­helye. 23 évesen hagyta el faluját, hogy Johannesburg­ba költözzék. Különböző al­kalmi munkákat vállalt (bá­nyában, irodákban), s emellett sikerült elvégeznie a jogi egyetemet a fokföldi Fort Hare-en, hol csak fe­keték tanultak. Itt kötött ba­rátságot Oliver Tambóval, az Afrikai Nemzeti Kongresz- szus jelenlegi elnökével ők lettek az ország első fekete ügyvédei. Nelson Mandela 1944-ben csatlakozott az ANS-hez, amely 1912-ben jött létre. Attól kezdve élete összefo­nódott az ANC küzdelmével. Mandela alapította meg az ANC ifjúsági szervezetét. A békés eszközökkel foly­tatott harc híve volt akkor, és ö irányította a feketék országon belüli mozgását korlátozó „útlevéV’rendszer” ellen az erőszakmentes kam­pányt. 1952-ben tartóztatták le először és hét hónapra ítélték el. 1956-ban „haza­árulással” vádolták meg, de akkor felmentették hosz- szan tartó perben, bizonyí­ték híján. 1960-ban következett be a sharpville-i mészárlás, ami­kor a rendőrök 69 embert lelőttek egy békés tünteté­sen. Az ANC-t akkor tiltot­ták be. Mandela illegalitásba vonult és a fegyveres harc megkezdése mellett döntött társaival együtt. 1961-ben jön létre az Umkonto ive Sizwe (zulu szó, azt jelenti a Nép lándzsája), az ANC katonai szárnya. Mandela Londonba is eljutott, hogy szót emel­jen a dél-afrikai feketék sor­sáért. Amikor visszatért ha­zájába, 1962. augusztus 5-én letartóztatták. Attól a naptól fogva él rabságban. A rivoniai perben Mande­la válaszolt társai nevében a vádokra. „Választanunk kel­lett: vagy a törvénynek en­gedelmeskedünk, vagy a lel­kiismeretünknek” — mondta a védőbeszédében, amelyet maga tartott. 1964-ben élet­fogytiglani börtönre ítélték hat társával együtt. Csak a hetvenes évek végétől eny­hítettek fogsága körülmé­nyein. 1982-ben pedig átvit­ték a börtönszigetről egy szárazföldi fegyházba. Itt már néha látogatókat is fo­gadhat. Nelson Mandela hetvene­dik születésnapját világszer­te megünneplik abban a re­ményben, hogy minél ha­marabb visszanyerheti sza­badságát. A pretoriai ható­ságoknak az ünneplés most sem tetszik: nem engedé­lyezték, hogy vasárnap Jo­hannesburg közelében béke­koncertet tartsanak ellenzé­ki szervezetek az alkalom­ból. Üdvözletek a világ haladó sxemélyiwgeitől Dél-Afrikában megtiltották ac ünneplést •Neves politikusok, nemzet­közi szervezeték, a fejüldö­zés ellen küzdő csoportok üdvözlik születésnapja al­kalmából a börtönben síny­lődő Nelson Mandelát. A ki­emelkedő dél-afrilkái polgár­jogi vezető, akit 24 éve ítél­ték életfogytiglani börtön- büntetésre, hétfőn lesz 70 éves. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára táviratá­ban méltatta Nelson Mande­la állhatatosságát, hősiessé­gét, a szabadság eszméjébe vetett megingathatatlan. hi­tét, s az egész szovjet nép nevében határozottan köve­telte Mandela és társai sza­badon bocsátását. Andreasz Papandreu görög és Brian Mulroney kanadai minisz­terelnök, Giulio Andreotti olasz külügyminiszter és Achille Occhetto, az Olasz Kommunista Párt főtitkára üzenetében ugyancsak Man­dela és a többi elítélt dél­afrikai polgárjogi harcos szabadon bocsátását követel­te. A Béke Világtanács, és a békeharcosok milliói nevé­ben küldött üdvözletében Romes Csandra, a Tanács elnöke megállapította: Man­dela a zsarnokság, az igaz­ságtalanság és az apartheid elleni harc, a szabadság jel­képévé vált a békeszerető emberiség szemében. Az elmúlt hetekben világ­szerte erősödött a Nelson Mandela szabadon bocsátá­sát követelő mozgalom. Jú­nius közepén a londoni Wembley stadionban több mint 70 ezren, 60 ország­nézői pedig televíziós köz­vetítésben láthatták azt a koncertet, amelyet a popvi­lág sztárjai rendezték a pol­gárjogi vezető tiszteletére. Ugyancsak Londonban a Hyde parikban vasárnap nagygyűlést tartanak, amely­nek szónokai között lesz Desmond Tutu dél-afrikai püspök is. A múlt héten számos fővárosban, például Washingtonban és Peking­ijén, felvonuláson követelték Mandela és társai szabadon bocsását. Hétfőn több újabb megmozdulások várhatók. Ugyanakkor a dél-afrikai hatóságok betiltottak min­denféle születésnapi meg­emlékezést. Szombaton Fok­város egyik stadionjában megakadályozták a Mandela tiszteletére meghirdetett sportünnepély megtartását, s a tervezett 30 kilométeres „szabadság-futás” több rész­vevőjét őrizetbe vették. Fél­beszakították azt az összejö­vetelt is, amelyet külföldi diplomaták, újságírók és ha­ladó dél-afrikai üzletembe­rek rendeztek a születésnap megünneplésére. Betiltottak egy vasárnapra tervezett koncertet és más rendezvé­nyéket. A Mandela börtöné­hez vezető utat lezárták.

Next

/
Thumbnails
Contents