Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-14 / 167. szám
1988. július 14., csütörtök Somogyi Néplap 3 Drága Balatonunk A Balaton: víz, napfény, levegő, a természet kincse. Ugyanakkor idegenforgalmi árucikk, melynek ára visszahat a keresletre. A déli part idei forgalma számos jel szerint nem éri el majd a korábbi évekét. A zsúfoltság mérséklődése nyomán csökken a tá terhelése, s ennek örülnek mindazok, akik a Balatonért élnek, aggódnak viszont azok, akik a Balatonból... Sokan felteszik a kérdést, árán adjuk-e a tá szépségeit és örömeit? A parti üdülés árai egyensúlyt tartanak-e az említett két szempont között? Munkatársaink helyszíni tapasztalatai szerint a szocialista országokból érkező, valamint a hazai vendégek nagy része számára a magyar tenger már- már megfizethetetlen, s számuk csökkenését nem ellensúlyozza a vastagabb pénztárcájú nyugati turisták forgalma. Márkában számolva Siófokon ez a nem éppen széles, platánokkal szegélyezett utca — az úgynevezett szállodasor — képes a legmeghökkentőbb változásokra. Mondhatnák: a végletek utcája. Télen szinte lehangoló az egyhangúsága, ilyenkor pedig nagyvilágias, több „idegen nyelven beszél'’, s a déli part kemény valutát hozó idegenforgalmának a legnagyobb csomópontja. — Az idén később nyitottunk, ám az eddigi bevétel — legalábbis forintban — mégis valamivel több (40 millió), mint tavaly volt — mondja dr. Földi László igazgató. — A váltásból és a szolgáltatásból származó valuta- bevétel azonban 15 százalékkal kevesebb, akárcsak az itt töltött vendégéjszakák száma a tavalyi év azonos időszakához képest. Ami a forintban kimutatott többletet jeleníti, arról van szó, hogy az Ibusz, amely szobáink 80 százalékát lefoglalja a vendégei számára, „ha esik, ha fúj” kifizeti az árát, s most — mondhatnék — éppen „esett és fújt”. Több szoba üresen maradit, de a forintot megkaptuk érte. (Természetesen se az Ibusz, se a Pannónia nem örül ennek, ugyanis az itt nyaraló vendég nemcsak szállást fizet, hanem étkezik, szolgáltatást vesz igénybe stb. (Az éttermeink valamivel nagyobb forgalmat értek él, mint a tavalyi év azonos időszakában. — Emelték-e az árakat? — Átlagosan, márkában számolva 4—5 százalékkal emelkedtek az árak. De a forintértékelések során ezt a vendég nem érzi meg. Világosan : egy márkáért ugyanazt kapja, mint ta- vailv. Az áfát (ez 15 százalékos drágulást jelentene) az idén nem építettük be az árakba, ezt a két vállalat az Ibusz és a Pannónia kénytelen elszámolni. Persze, ez csak az utazási iroda által közvetített vendégekre vonatkozik. Az úgynevezett „portai árban” benne van az áfa. — Nézzük az árakat, például az Európa Hotelben ! — Egy kétágyas szobáért a nyugati országból érkezett vendég 3420 forintot fizet, a belföldi 1450-et. Ehhez hozzájön a kötelező reggeli (nyugatinak 250, hazainak 120 forint) : az ebéd 370 forint a nyugati vendég számára, 185 a magyarnak. (Ez már félpanzió.) A vendégek 85 százaléka természetesen nyugati, A többi szocialista országból' érkezett (például szovjet és NDK-beli), valamint belföldi turista. A nyugati országokból a kisebb pénzű réteg jön ide, az a néhány belföldi viszont a legjobb kereső (főként üzletemberek) közül való. Az A kemping a legolcsóbb A kemping a legolcsóbb még akkor i.s, h,a mélyen az erszénybe kell nyúlni. A végelszámoláskor az derül ki: az átlagállampolgár zsebéhez ezek az árak igazodnak a legjobban. Dr. Kovács Miklós, a Sio- tour gazdasági igazgatóhelyettese szemléletes számadatokkal szolgál a fentiek igazolására : — Vegyünk egy négytagú magyar családot, amelyik a főszezonban kíván nyaralni. A család sátorhelye a legszínvonalasabb helyen naponta 310 forint — csúcsszezonban is. Külföldinek ugyanez napi 374 forint. Az átlagosan kétágyas fizatő- vendég-szolgálati szoba: ugyanakkor 300—600, egy önálló, négyszemélyes villa 800—1600 forint. Könnyű kiszámolni hogy ilyen árak mëlilett valóban azok nyaralhatnak a legolcsóbban, alkiik sátorral érkeznék, s igényeiket a pénztárcájukhoz tudják igazítani. A Sio- tournaik Somogy megyében 22 kempingje üzemel, amelyek összesen - 22 898 személy t tudnak elszállásolni. Ebből 22 198-an a Balatonnál lakhatnak. Kempingáraink a szolgáltatások színvonalával arányosan változnak. Az idén 20 százalékot emeltünk az árainkon, de ebből 15 százalék az áfa. Újítás, hogy az egész Balaton partján, a veszprémi és a zalai kempingekkel egyetemben, bevezettük az úgynevezett csúcsszezont felárat a zsúfoltság csökkentése érdekében, július 16 és augusztus 20 között. Ekkor a főszezoni áraknál 15 százalékkal többet fizetnek a kempingjeinkbe érkező külföldiek, akik előre nem biztosították helyüket. összehasonlításokat végeztünk a Balaton északi partjához, valamint az ország más tájaihoz tartozó kempingek árai és a mi kínálatunk között. Meg kell mondanom : inkább „szerények” vagyunk, mintsem drágák. — S hol talál magának szállást, akinek a pénze még az átlagnál is kevesebb? — Például Siófokon, a Kék Balaton kempingben, amely a 70-es út és a vasút között van, néhány száz méterre a Balatontól. Itt például ggy négytagú család 165 forintért sátorozhat. Ga- mászán és Bagódombon üzemeltetünk két kisegítő kempinget, ahol a főszezonban, egy család 120 forintot fizet. A legdrágább kempingünk a Zamárdi autós 1 elnevezésű, amelyik kétcsillagos kategóriájú, s közvetlenül a vízparton van. Itt már 310 forint a napi tartózkodási díj. A két végletet ösz- szevetve: személyenként átlagban n.api 56—58 forintért lehet lakni a Siotour kempingjeiben. A 14 év alatti gyermekek féláron üdülhetnék, a 2 évnél kisebbért pedig nem kell fizetni. utóbbiak általában törzsvendégek. Előfordul, hogy az áfával terhelt portai árat sokallta a nyugati vendég, viszont olyan is akad, aki az 500 forintos kaviárra rendszeresen szovjet pezsgőt iszik. Herbert Nonn, egy reklámiroda vezetőja Augsburg- ban. 23 éve jár ide. — Drága-e önnek a siófoki üdülés? — Nem olcsó, de még mindig kedvező — mondja. — Kedvezőbb, mint Franciaországban vagy Spanyol- országban. Nekem inkább a vízumkötelezettség okoz némi kellemetlenséget. Négy-öt órát is várakozik az ember néha a határon. Dr. Földi László eképpeo summáz: — Személyes véleményem: nagy luxus lenne, ha nem kérnénk annyit, amennyit lehet. Viszont nagyon óvatosan kell bánni az árakkal, mert tapasztalataink szerint nálunk még mindig az olcsóság a legnagyobb vonzerő a nyugatiak számára. Főzünk magunknak A balatonföldvári szabad strandon találkoztunk a háromgyerekes Száméi családdal. A Békés megyei Megy- gyesegyházáról jöttek. Az apa Száméi Mihály, a Dé- mász művezetője, felesége tanítónő. — Egy ismerős családnál lakunk, naponta kétszer főzünk magunknak, s még a szörpöt is, amit a gyerekek isznak, otthonról hoztuk — így az asszony. Másként el sem tudtunk volna jönni. Ha fizetnünk kéne a szállásért, s ha akárcsak gyorsbüfében ennénk, a pénz, amit hoztunk, talán ha három napra lett volna elég. Egy cső kukorica 15 forint! Szerencsére, a gyerekek megértik, " hogy ez nem nekünk váló. — Azért ez a hét ingyen szállással és saját főzéssel is benne lesz 5 ezer forintban — vette át a szót a férj. — Hiszen egy kávé is 20 forint, egy adag fagylalt pedig 8. Ügy gondolom, magyar család számára csupán a fizetésből megoldhatatlan már a balatoni üdülés. Akinek nincs a miénkhez hasonló lehetősége, csak úgy juthat ide, ha előre gyűjt rá. — Az elmúlt hetet Zán- kán töltöttük, szakszervezeti üdülőben. Ez ötünknek mindössze 1800 forintba került. Alig akartuk elhinni, hogy még ma is létezik ilyen kedvező lehetőség. Az üdülőben kapott étkezési jeggyel egyszer vendéglőbe is elmentünk. Egy szerény ebéd 500 forintba került! — Eddig picik voltaik a Á derűs percek ára Az üdülés alatt az emberek nagyvonalúan bánnak a pénzükkel. Erre alapozva a szabadidős szolgáltatások valóságos nagyipara alakult ki a Balaton partján. A vállalkozók, akik többnyire gyors haszonszerzésben reménykedtek, az idén csalódottan állapítják meg, hogy a fenti „aranyigazság” csak féligazság. Kevesebb a vendég és ők is jobban fogukhoz verik a garast. A siófoki strand óriáscsúszdáján a 10 méteres magasságból egy perc alatt ér le a fürdőző, s ezért 20 forintot fizet. — 1985-ben, amikor megépült, a miénk volt az 'ország első óriáscsúszdája — mondta Tar Viktória, a budapesti Albatrosz gmk munkatársa. Azóta már vagy 50 hasonló épült a déli parton, s ez több, mint az egész francia tengerparton együttvéve. — Ha nagyobb á kínálat, akkor mérsékelnie kellene az árat. — Igen ám, csakhogy közben emelkedett a területbérlet, bejött az áfa és kevesebb lett a vendég. A tavalyi 10- ről 20 forintra emeltük az árat. — Igv mintha túl drága lenne. — A németek könnyen megfizetik, az viszont igaz, hogy a magyar szülő jobban meggondolja, hányszor fizeti be a gyereket. Van úgy, hogy ingyen is fölengedjük a sóvárgó srácokai, de hát ebből nem csinálhatunk rendszert. G. I. a földvári strand maszek csónak- és vízibi- cikli-kölcsönzőse nem kívánta elárulni a nevét, jóllehet az ott olvasható a cégtábláján. — Második éve vagyok itt, s az idei forgalom szerényebb a megelőzőnél. — 100 forint a vázibicikli, 150 a napozócsónak óradíja. A kereslethez képest nem túl sok ez? — Ilyenkor, csúcsszezonban nem. Az előszezonban olcsóbbak voltunk. Három zamárdi kolléga szinte egymás mellett működik, ők 100 forintos csónakárban egyeztek ki. Itt a közelben nincs hasonló kölcsönző, így a magyar vendégek is viszik 150-ért. Itt Sem aranybánya ez, mert sok a költség, s még nem tudhatjuk, mennyi lesz az adó. A ilellei mólónál működő utazó vidámpark tulajdonosa Greznár Attila. — Mi nem emeltük az árainkat, így azonban a növekvő 'költségek és a szerényebb kereslet satujába kerültünk. A területbérlet egy év alatt 1000 százalékkal nőtt, s most 15—20 forint egy négyzetméter naponta, az energiaellátáshoz kapcsolódó költségek pedig ötszörösére emelkedtek. Ugyanakkor éreztük, hogy a 8—10 forintos menetárak így .is túl drágák az üdülők zömének. Sok#zor látok síró gyerekeket, akiket a szülők csak egyszer ültetnek fel. Ez adta az ötletet, hogy megkerestem a környék gyermek- üdülőit és felajánlottam, hogy délelőttönként csoportosan, ingyen használhatják a parkot. A válasz nemegyszer az volt: „Csak nem képzeli, hogy reklámot csinálunk maguknak?” Pedig hát dehogy is kell reklám a Balatonnál Itt állandóan új üdülővendégek jönnek, s aki erre jár, hírverés nélkül iis betér. ■ — Mégis milyen megfon- _ tolásból csinálta? — Nem volt benne megfontolás, egyszerűen nekem is vannak gyerekeim, s szeretek nekik örömet szerezni. Greznár Attila szerint: — A Balatonijai csak öt év alapján lehet számvetést csinálni. Ügy tartják, rendszerint három jó év van, egy gyengébb — mint a mostani —, egy olyan, amikor az ember nem találja meg a számítását. • gyerekek, ráadásul építkeztünk. Most hosszú idő után jutottunk el a Balatonhoz. Nem tudom, mikor lesz rá újra lehetőségünk. Pesti Béla és Gyula családjukkal együtt már tizenegyedik éve töltenek két nyári hetet a MÁV Vezér- igazgatóság balatonszemesi családos üdülőjében. — Tavaly — étkezés nélkül — 25 forint volt egy nap félnőttek számára, az idén 60. A gyerekek díja* 15- ről 30-ra emelkedett. Ez még így is olcsónak tekinthető, hiszen a környék legszerényebb kiadó szobáiban is személyenként 300 forint egy éjszaka. — Itt élni még ilyen kedvezményes feltételek között is legalább háromszor any- nyiba került, mint otthon, Pesten — mondta Pesti Gyula. — Ez nemcsak a Balaton drágaságából fakad, hanem abból is, hogy itt más az ember életstílusa. A gyerekéknek például otthon nem jut eszükbe, hogy két-' három jégkrémet is kérjenek. Még szerencsénk, hogy viszonylag csendes helyen vagyunk, nincs » közelben strand Vagy hajóállomás a maga ezernyi, pénzköltésre csábító lehetőségével. — Az évek során megtanultuk, Hogy miként lehet a drágulást ellensúlyozni — egészítette ki testvére. — Ha például beborul az idő, azonnal elmegyünk valahová a tópartról, ment tapasztaltuk, hogy olyankor az egész sokkal drágább. Az emberek csak unatkoznak és költik a pénzt. Végül is víz itt a lényeg. — Az étkezésünket — s ez nem túlzás — az itteni áraknak kevesebb mint tizedéből fedezzük. Nemcsak, mert magunk főzünk, hanem mert magunk termelte zöldséget és baromfit hoztunk. Venni osak az üdítőket és a sört kell, s természetesen mindazt, amiért a gyerekek nyafognak. A minap öten 280 forintért fagy- l'áltoztunk! Megnézik az étlapot és mennek Az idén a pecsenye- és a lángossütők előtt sem kígyóznak a korábbiakhoz hasonló hosszú sörök, a vendéglők pedig a nap nagy részében konganak az ürességtől. Vacsoraidő közeledtével ds csupán négy asztalnál ültek a fonyódi Delta éttereimben. A hely eleganciájához képest szerénynek látszik a II. osztályú besorolás, túlzónak viszont a borsos árakat látva. Egy halászlé 150 forint. A bélszínes ételek ára 200-nál kezdődik, míg a leggyakrabban rendelt rántottszelet a tavalyi 70-ről 100 forintra drágult. — Nem vitás, hogy drágák az áraink — mondta Csepregi Lajos felszolgáló —, de hát emelkedtek a nyersanyagárak és ez itt a Balaton. — Egy négytagú család mennyiért tud megvacsorázni? — Körülbelül ezer forintért. Ez az oka, hogÿ magyar étkező vendégünk alig van, csák megnézik az étlapot és mennek. A fizetésnél olykor már azt tapasztaljuk, hogy a számla láttán a nyugati turista is visz- szahőköl. Egyikük minap elmondta, hogy ez már semmivel sem olcsóbb a spanyol tengerpart éttermi árainál. — Mikor a legnagyobb a forgalmuk ? — Többnyire a hétvégeken, mert olyankor ví'ken- dező osztrákok is jönnek. Máskor az asztaloknak többnyire csak a negyedrésze foglalt. A kérdés adódik: jó ez nekünk?
