Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-14 / 167. szám
2 Somogyi Néplap 1988. július 14., csütörtök Ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) kitárnunk a perifériára sodródó, leszakadó egyének, csoportok sajátos, gyakran eltérő problémáinak feltárására, enyhítésére alkalmas intézményrendszert. Anyagi eszközeinket úgy kell összpontosítanunk, hogy a társadalmi juttatások reálértékét a legérzékenyebb, legkritikusabb pontokon lehetőség szerint teljeskörűen, az egyéb területeken pedig minél nagyobb mértékben igyekezzünk megőrizni. Különös figyelmet keld fordítani a nyugdíjasok helyzetére, ezért az új nyugdíjrendszer kidolgozását ennek tudatában kell folytatni. Egyben jelezni szeretném a tisztéit Központi Bizottságnak, hogy a korábbi állásfoglalástól eltérően ez évben nem, csak jövőre tudjuk az új nyugdíjrendszer elveit a Központi Bizottságnak bemutatni, s mai megítélésünk szerint — széles körű társadalmi vita tapasztalatait is hasznosítva — legkorábban 1990-ben tudjuk azt bevezetni. Kérem ennek tudomásul vételét, s ezzel a korábbi határozat módosítását. Németh Miklós végezetül a tárgyhoz kapcsolódó politikát feladatokról is szólva rámutatott: a jelenlegi helyzetből való kitörési kísérlet — bármelyik utat is válasz- szűk — megbontja* a korábban kialakult érdekegyensúlyokat, hiszen a változások az egyes rétegeket, csoportokat eltérő módon érintik. Látnunk kél'l, hogy fejlődő politikai rendszerünkben a korábbinál markánsabban jelennek meg, és keresnek érvényesülési lehetőséget az eltérő érdekek, ezért sok vitának és konfliktusnak nézünk elébe. Ezért hatványozott fontosságú, hogy a pártban, társadalmunk vezető erejében konszenzus támogassa a gazdaságpolitikai célokat, a társadalom egészében azonban a cselekvőképességhez szükséges mérvadó többség támogatásának elnyerése lehet a reális cél. A párton belüli konszenzus azonban nem biztosítható a korábbi módon és eszközökkel. Ezért javítani kell a döntések előkészítését, érlelését, munkabizottságok működésével és a párttagság szélés körű bevonásával. Csak tartalmas viták, esetleg termékenyítő új szempontok és a megvalósítás sokszínűsége biztosíthatják együttesen a* tényleges egyetértést a párton belül. Az írásos előterjesztéshez, illetve Németh Miklós szóbeli kiegészítőjéhez Krasz- nai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára, Horváth István belügyminiszter és Judik István, a Nagyálföltíi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének termelőmestere tett fel kérdéseket. A Központi Bizottság titkára — válaszát témakörönként csoportosítva* — előbb a fiztési mérleget csorbító tényékről szólt. Elmondotta, hogy csupán a világútlevél bevezetése miatt az utazási célú valutakiadásaink jó 350 százalékkal, legkevesebb 100 millió dollárral növekedtek. Emelkedtek külföldi hiteleink kamatkiadásai, s végül rontották a fizetési mérleg egyenlegét az áru- és pénzmozgások jelentős eltérései is. Németh Miklós szükségesnek tartotta hozzáfűzni : az esztendő első öt hónapjában nem volt cserearány- vesztesége a magyar népgazdaságnak a nem rubel elszámolású piacokon, ez azonban egyedi konjunkturális tényezőkkel*, például az alumínium vagy a kohászati termékek növekvő árával függ össze. Minden esetre van rá remény, hogy a tervezett 500 milliós fize- tésimérleg-hiányt ebben az évben ne lépjük túl. Egy másik kérdéskör kapcsán a Központi Bizottság titkára kifejtette: a külföldi működő tőke beáramlásával gazdaságunk nem válik sebezhetőbbé, sőt a „nyitás a világra” erősíti az összekötő szálakat a munkamegosztásban, a kooperációs kapcsolatokban. Németh Miklós úgy vélte: nem irreális cél a külső és belső pénzügyi egyensúlyhiány egyszerre való csökkentése, viszont nagyon lényeges feltételek megléte esetién tartotta osák lehetségesnek a szigorú importgazdálkodás felváltását egy libaralizáiltabb import- gazdálkodással. Ilyen például egy reálisabb árfolyam, amely „kiüti” a nem hatékony importot, a gazdaságtalan tevékenységet, ám, ha ez nem következik be, a gazdaságirányítási gyakorlatban markánsabb marad a szigorú importgazdálkodás szerepe. A Központi Bizottság titkára kitért arra is, hogy — kölcsönösen elfogadható megoldásokat találva — át kell gondolni a* KGST-kapcsolatok rendszerét. Aláhúzta: a jelenlegi feltételrendszerben és gazdaságirányítási gyakorlatban a KGST mechanizmusának súlyos fogyatékosságai vannak, napirendre kell tehát tűzni a KGST reformját. Ez, a reform irányának megjelölése — az áru-pénz viszonyok, a hitel szerepének növelése, a részleges vagy teljes konvertibilitás célul tűzése stb. — volt egyébként a legutóbbi, prágai tanácskozás egyik központi témája. Nem köny- nyű kérdéskör ez, a döntés még várat magára. A Központi Bizottság tagjai a vitában a legnagyobb figyelmet az előadói beszédben felvázolt két fejlesztési iránynak szentelték. Valamennyi felszólaló az „A" változatot támogatta, kiemelve, hogy ez felel meg annak az elképzelésnek, amely a jelenlegi nehéz gazdasági helyzet javítását, az egész gazdálkodásunkban a radikális fordulat elérését célozza. A fölszólalók aláhúzták, hagy ez a változat további gazdasági nehézségeket, társadalmi feszültségeiket teremt, de ezzel együtt az egyetlen célravezető alternatíva a stabilizáció és a k l b on takozá s c él k i tűzé s e i n ek elérésére. Berend T. Iván rámutaitott, hogy a radikális változások elhatározásával sokéves késésben vagyunk, Perényi János pedig azt hangsúlyozta, hogy az ilyen* súlyú döntésék meghozatalához valósághű helyzetelemzés, politikai szándék és akarat szükséges. A vitában sok szó esett arról, ml akadályozta eddig a gazdaságban elengedhetetlen fordulatot. A legtöbben a szerkezetváltás elmaradásában, a különböző területeken megvalósított, de nem hatásos visszafejlesztésekben és — mint Juscsák György mondotta — a bátortalan és hibás intézkedésekben, az álsó és közép szinten a kívánatosnál' lassúbb személyi változásokban jelölték meg az okokat. A további tennivalókat illetően szinte valamennyi felszólaló érintette valamilyen formában a termelési szerkezet megjavításának elsőrendű fontosságát. Beck Tamás ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a jobb struktúra nem pusztán és nem elsősorban a termelés egyikmásik részének leállításával érhető el, hanem sokkal inkább a műszaki színvonal, a gazdálkodás színvonalának növelésével, s az állami támogatásnak ezt kell szolgálnia. Tétényi Pál a 'korszerű technikára épülő szer- keztváltás szükségességét emelte ki, s ebből a szempontból aggadatommal szólt a hazai infrastruktúra elmaradásáról, és szorgalmazta az ország szellemi potenciáljának további erősítését. Dudla József abban látta a továbblépés egyik lehetőségét, hogy a vállalatok egyre jobban a piaci követelmények szerint működjenek, és sikerüljön hatékonyán1' működtetni a szocialista köztulajdont. Mindezek érdekében javasolta, hogy készüljön a Borsod-Abaúj megye sajátosságait figyelembe vevő sajátos szabályozási és fejilesztési elképzelés. Anta- lóczy Albert a szerkezetváltás megvalósításához új szemlélettel és mechanizmussal működő irányítást tartott szükségesnek. Perényi János korszerű és rugalmas, tartalmában is megújuló szakóktaitásban látta a szerkezetváltás egyik feltételét. A vitában többen szóltak az importgazdálkodás liberalizálásának szükségességéről, amely nemcsak a behozatal ésszerűsítését jelentené, hanem — miként Beck Tamás kifejtette — elősegítené az exporttermelést, a termelőberendezések fejlesztését, a gazdaság termelőképességének növelését, és gyártmányai minőségének javítását. Ezzel összefüggésben rámutatott a iküLkereskedelmi forgalom fejlesztésének olyan lehetőségeire, mint a tranzit-kereskedelem, és az ország földrajzi elhelyezkedéséhez igazodó transzfer-szerep növelése, az idegenforgalom szolgáltatásainak minőségi és mennyiségi fejlesztése, a feldolgozóipar kivitelének növelése. Szólt arról is, hogy a devizagazdálkodásban a vállalatoknak nagyobb önállóságot kell biztosítani. A külgazdaság témáit érintve szóltak arról, hogy hatásosabb intézkedéseket kell tenni az külföldi működő tőke behozatalára. Somogyi László az építőipar tapasztalatai alapján felvázolta e cél elérését nehezítő objektív és szubjektív okokat. Szorgalmazta, hogy a működő tőke behozatalával kapcsolatos elképzelések megvalósítása kapjon prioritást a hitelek és az állami támogatások megítélésében, teremtsék meg a külföldi ve- gyesvállalatok munkájához szükséges hazai infrastruktúrát, valamint azt a szakembergárdát és szabályozási rendet, amely kedvez e vállalatok működéséhez. Felhívta a figyelmet arra is, hogy Magyarország és a Közös Piac most bővülő kapcsolata csak akkor lesz számunkra hasznos, ha vállalataink már most számításba veszik a közös piaci országokban 1992-ben életbe lépő export szabványokat, követelményeket. A Központi Bizottság tagjai közül többen foglalkoztak a radikális gazdasági fordulat kiszámítható gazdasági, politikai és társadalmi feszültségeivel. Ilyenek az átmeneti termeléskiesés, az infláció, a munkanélküliség, az életszínv.onal-csökkenás. Hangot adtak azonban azon meggyőződésüknek, hogy ezeket a feszültségeket vállalni kell a további kibontakozás érdekében. Berend T. Iván úgy vélte, hogy a kis- és magántevékenység támogatásával, valamint az állami költségvetés eddiginél is takarékosabb felhasználásával csökkenthetők ezek a feszültségek. Hoós János a továbbfejlesztés egész stratégiájának kialakítását szorgalmazta, s ezen belül új külső piacok feltárását és azokon jelenlétünk bővítését, az egész támogatáspolitika céltudatos átalakítását, a döntési és érdekegyeztetési mechanizmus korszerűsítését tartotta szükségesnek. Vajda György az emberi tényezők szerepét emelte ki, mert úgy vélte, hogy ebben rendkívül nagyok a tartalékok. Sokan olyan szociálpolitikát, „szociális védernyőt” szorgalmaztak, amely koncepcióváltásban, több költségvetési forrásban egyaránt m egmutatkozik. A vitában szóba került — elsősorban Juscsák György felszólalásában —, hogy a politikai intézményrendszer reformja a radikális gazdasági változások megvalósításának fontos feltétele, amihez programot adott az országos pártértekezlet. A délutáni vitában további vélemények hangzottak el: az „A” és a „B” változatról. Ezúttal is többen az „A” változatot tartották a további tervezőmunka reális irányának. Maróthy László kiemelte, hogy az „A” változat valójában nem 1989-re, hanem hosszabb időre szabhatja meg a feladatokat. Katona Béla felhívta a figyelmet arra, hogy e munka kapcsán a tervezők elsősorban az átfogó koncepció kidolgozására törekedjenek, s ne vesszenek el a részletekben. Szlame- nicky István szükségesnek tartotta, hogy az „A” változat kidolgozásánál a gazdasági és a társadalmi eszközök egységes alkalmazását vegyék tervbe. Bartha Ferenc a külső feltételek szemszögéből vizsgálta az „A” változatot, és úgy vélte, hogy e tekintetben annak megvalósítása' ma kétségeket támaszt. Berecz Frigyes szerint a reális irányvonal az „A” és a ,3” változat variációja lesz. Ennek kialakításánál az alapvető stratégiai célokból kell kiindulni, s ezekhez igazítani a rövid- és középtávú terveket. Nagy Sándor úgy vélte, hagy jelenleg — minthogy az idei gazdasági folyamatok teljes egészükben még nem láthatók, és a hosszabb távú elgondolások sem készek — nem lenne célszerű egyik változót mellett sem dönteni. Hasonlóképpen vélekedett Kovács László is. A délutáni vitában nagy súlyt kapták a szerkezet- váltás kérdései. Katona Béla kiemelte, hogy ennek érdekében növelni kell az ipar hatékonyságát, és szem előtt kell tartani a Szovjetunióban, a többi szocialista országban, a Közös Piac országaiban lezajló változásokból adódó lehetőségeinket. Berecz Frigyes javasolta*, hogy a vállalatok kapjanak nagyobb szerepet a szocialista export-import ügyletek bonyolításában. Köveskúti Lajos az ipari szövetkezetek munkájáról és terveiről szólva kiemelte azoknak a beruházásoknak a szükségességlét, amelyek hozzásegíthetik a termelőket a hatékonyabb, jobb minőségű és a szerkezetváltást is segítő munkához. A gazdasági fejlődés, a szerkezetváltás energiaszükségleteiről szólva Kovács Szóvivői A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ülésének első napi vitáját követően Berecz János, á Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára tartott szóvivői tájékoztatót. Elöljáróban hangsúlyozta: új eleme volt az ülésnek, hogy az első' napirenddel kapcsolatos előadói beszédét követően kritikus és ellenvéleményeket is megfogalmazó kérdéseket tettek fel a részvevők. Főleg arról érdeklődtek, hogy a támogatásokat miként lehet átcsoportosítani, illetve elvonni, s ez mennyiben érinti a vállalatokat, a fogyasztókat. Ezután 23-an jelentkeztek hozzászólásra, s a tanácskozás közben még ketten kértek szót. A vitában eddig 21-en fejtették ki véleményüket, így négyen csütörtökön kapnak szót. Az első napirend vitájának zárszava után dönt a testület, hogy a gazdaságfejlesztésnek — a Népszabadságban korábban ismertetett — A és B változata közül melyiket támogatja. A szóvivő a továbbiakban kifejtette: ami az A és B variációt illeti, az ülésen élénk vita bontakozott ki, de a túlnyomó többség az A változatot támogatta. Amint az egyik felszólaló megfogalmazta: ha a lassú halál vagy a*z operáció között kell1 választanunk mai gazdasági helyzet megoldására, akkor ő az operációt ajánlja, tudva, hogy abban is van kockázat, azaz társa László részletesen vázolta a bányászat helyzetét. Rámutatott a korábbi döntések következményeire és felhívta a figyelmet arra, hogy a bányászat egyes területein ma is nagyfokú bizonytalanság tapasztalható. Szükségesnek tartotta, hogy egy tudományosan megalapozott energiagazdálkodási távlati program készüljön, s ezen az alapon megnyugtatóan rendezzék a bányászat és az áldozatos munkát végző bányászok helyzetét. A vitában szóba kerültek hazai és nemzetközi pénzügyeink is. Fodorné Birgés Katalin úgy vélte, hogy a Központi Bizottság elé terjesztett változatok valójában pénzügypolitikái koncepciók, és nem valódi fejlődési irányvonalak. Bartha Ferenc rámutatott, hogy elengedhetetlen a pénzügyi rendszer korszerűsítése, s ezen a téren a döntési rendszer továbbfejlesztése. Kiemelte, hogy a pénzügyi intézkedések csak akkor eredményesek, ha a vállalatok gazdálkodását a kívánatos irányban befolyásolják, s növelik versenyképességüket. A hozzászólók közül többen foglalkoztak az elosztás, a jövedelem, a bérek kérdéseivel, különböző szociális problémákkal. Nagy Sándor a három fő „jövedelemtulajdonos” — a lakosság, a költségvetés és a vállalatok — közötti arányos közteherviselésről szólva rámutatott, hogy miközben reáljövedelmekre, a reálkeresetekre vonatkozó elgondolások nagyj ábóhegészében a tervezettnek megfelelően alakulnak, addig a beruházások meghaladják a tervezettet, s a költségvetés *is nagyobb hiánnyal küzd a számítottnál, ö is és mások — a délelőtti vitában Tétényi Pál, Hoós János, Berend T. Iván, délután Gáspár Antalné, Szla- menícky István, Fodorné Birgés Katalin — nagy nyomatékkai szóltak arról, milyen módon lehetne enyhíteni azokat a terheket, amelyek a különböző fejlesztési elképzelések elkerülhetetlen következményéként a lakosságra* hárulnak. Többen szorgalmazták az infláció korlátok között tartását, a munkanélküliség terheit csők-*- kentő intézményes eszköz- rendszer, sÉootálbölili'kai dalmi és szociális feszültségékkel járhat együtt. A Magyar Rádió munkatársa Németh Miklós délelőtti referátumában elhangzottakra utalva arról érdeklődött: milyen intézkedésekre van szükség még ebben a hónapban annak érdekében, hogy 10—12 milliárd forinttal' csökkenjen a költségvetési hiány. A kérdésre válaszolva Berecz János kiemelte: olyan intézkedésekről van szó, amelyek elsősorban a vállalatokat érintik. Ilyenek például a határozottabb ösztönzés az export növelése vagy szinten tartása érdekében és a vállalati jövedelem növelése ott, ahol a teljesítmény alapján ezt kiérdemelték. Mindez súlyosan érinti a veszteséges vállalatokat, mert gyorsítani kell a támogatás csökkentését, s ez azzal jár, hogy működésük lehetetlenné válik. Az adókedvezményeket is felülvizsgálják, következetesen behajtják az adókat, illetve egyes támogatásokat tételesen is csökkentének. Tuilaj- donképen ebből „áll össze” a 10—12 milliárd forint. Szó van arról, hogy a lakosságot érintő intézkedésekre is sor kerülhet, erről még nincs döntés, olyan lehetőségeket vizsgálnak, mint például a hitelkiáramlás fékezése, esetleg magasabb kamat megállapítása. Az MTI munkatársa arról érdeklődött, hogy akadtak-e olyan felszólalók, akik egyik változattal sem értettek egyet és valamilyen más elkoncepció kidolgozását, a bérreform előkészítését, valamint a dolgozók érdekeltségének növelését teljesítményük fokozásában. Mindezen intézkedések lehetséges anyagi forrásaként említette Nagy Sándor a beruházási költségek csökkentését, a vállalati tartalékok kiaknázását, a költségvetési kiadások mérséklését, a nem gazdaságos termelői és kereskedelmi kapcsolatok fokozatos leépítését. Fodorné Birgés Katalin úgy vélte, hogy a bérrendszer kötöttségeinek feloldásával és az infrastruktúra fejlesztésével lehetne csökkenteni a lakossági terheket. A Központi Bizottság tagjai nagy súllyal foglalkoztak a gazdasági tervek, reformok politikai, társadalmi s ideológiai hatásával, kísérő- jelenségeivel is. Maróthy László kedvező feltételként említette, hogy az országos értekezlet után nőtt a párt döntésképessége, kedvezőtlen viszont, hogy nem alakult még ki a fordulatot segítő termeléspölitika, s bem eléggé érezhető ebben az irányban a piaci hatás sem. Szlamenicky István azt húzta alá. hogy a lakosság annál következetesebben áll majd ki a reális tervek, programok mellett, minél jobban ismeri a valóságot, minél jobban érti a jövőt érintő elképzeléseket, ördögh Szilveszter is a politika őszinteségét, a bizalom növelését, a szakismeret terjesztését, .s mindezekkel együtt a dolgozó, alkotó, áldozatokat és terheket vállaló ember megbecsülését tekintette fejlődésünk leggazdagabb forrásának. Maróthy László felszólalásában tájékoztatta a Központi Bizottságot a bős—nagymarosi erőmű építésének jelentőségéről az energiagazdálkodás, a hajózás, az árvíz és környezetvédelem szempontjából. Ezután az elnöklő Berecz János berekesztette a vitát, amelyben eddig huszonegyen szólaltak fel. A Központi Bizottság ülése ma a népgazdaság fejlődésének év eleji tapasztalatairól készült előterjesztés, illetve a jövő évi fejlődés irány túra kidöh görtrtt javaslat, valamiül a szóbeli kiegészítés vitájával folytatódik. képzelést vázoltak fel; továbbá arról tudakozódott: a programok megvalósításával együtt járó lakossági terheket hogyan mérlegelték véleményük megfogalmazásakor a hozzászólók. Olyan felszólaló, aki ' azt mondta, hogy egyik változat sem jó, nem volt — hangzott a válasz. Ketten is amellett érveltek, hogy nem kellene szigorú határt húzni a két variáció között, mert elképzelhető, hogy az A megvalósítása esetén a B-ből is fel kell néhány elemet használni, .különösen abban az esetben, ha erőteljesebb szociális feszültségek keletkeznek az intézkedések nyomán. Csaknem minden felszólaló sorra vette azokat a veszélyeket, amelyeket az A variáció megvalósítása hordoz. Ügy fogalmaztak: ez együtt járhat társadalmi és szociális feszültségekkel, hiszen nő az infláció, emelkednek a megélhetési költségek, számolni kell nagyobb arányú munkanélküliséggel. Ideiglenesen bizonyos termelési visszaesés is bekövetkezhet, hiszen ágazatokat kell leépíteni, megszüntetni, hogy ne alakulhasson ki ráfizetéses termelés. Egy munkásnő viszont annak a véleményének adott hangot: elég a halogatásból, 10 éven keresztül toltuk magunk előtt a problémákat. Nézzünk szembe a helyzettel, a tényekkel, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy átjussunk ezen a nehéz szakaszon — mondta végezetül Berecz János. tájékoztató a KB üléséről
