Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-08 / 136. szám
& OTTHON ÉS CSALÁD Somogyi Néplap _______________ 1988. június 8., szerda Örökbefogadás Az új családjogi törvény életbe lépése óta ismét napirenden van az újságokban és a 'televízióban az állami, gondozott gyermekek helyzete. Sokféle, olykor egymásnak ellentmondó információk is elhangzanak arról, hogy hány olyan kisgyermek él az intézetekben, aki jogi helyzeténél fogva örökbe adható. ' A televízió anyáknapi műsorában például egy «olyan nevelőszülő nyilatkozatát hallhatta az ország, aki szívesen örökbe fogadta volna a családjában élő kislányt, ám a „hivatalok packázásai” ezt nem tették lehetővé. A gyermekvédelmi intézetek éélja nem az, hogy a gondozásukra bízott gyermekek családba helyezését megakadályozzák. Az örökbeadás, örökbefogadás életre szóló cselekedet, s elsősorban a gyermek érdekét szolgálja. Dr. Orbán István, a Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója adatokkal is bemutatja, milyen fontos feladatuknak tartják. Az idén az első négy hónapban két, jogerősen lezárt örökbefogadást bonyolítottak le, s nyolc még nem emelkedett jogerőre. öt olyan kisgyermek él nevelőszülőknél, ahol kezdeményezték az örökbefogadást. A számok jelzik, hogy a megyében élő 3780 állami go«- dozott, illetve intézeti nevelés alatt álló vagy családokhoz kihelyezett gyermek sorsáért a Gyivi felelősséget vállal. — Az alkotmány rendelkezése szerint a Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intézményét — fejti ki a véleményét az igazgató. — Az örök- befogadás jogi és pedagógiai szempontból összetett feladat, sikerét vagy sikertelenségét az is meghatározza, hogy hol, milyen területen működik az illetékes gyermekvédelmi intézet, milyen összetételűek korban és származásban az állami gondozott gyermekek. A szülő és a gyermek vérségi kapcsolatának minden másnál erősebbnek kell lennie, hiszen a szülőnek a gyermekéhez való joga a legalapvetőbb álampolgári jog. A mostaná- jan hallható statisztikai ada- ok a nem szakember számára csupán sarkigazságok, s a tényeken alapuló bizonyításig megmásíthatatla- lok. A Somogy megyei tapasztalatok megfelelnek az országos átlagnak. Tizenöt ■V adatainak feldolgozása és lemzése után születtek meg. \ gyámhatóságok által jog- rősert engedélyezett örökbefogadások száma az állami Gondozottak, intézeti nevelek 36,2 százaléka, az érdemi döntések 0,6—0,9 százaléka örökbefogadási kérések elbírálása. Tizenöt év alatt mindössze két örökbefogadást bontottak föl. — Okozott-e változást az új családjogi törvény életbe lépése? Nehezebbé vált vagy egyszerűsödött az örökbefogadás? — A családjogi törvény, a kísérő jogszabályok és határozatok a megelőzést szolgálják, a törvény a családoknak szavazott elsőbbséget. A cél az, hogy a gondozásba vett gyermekek szüleit ismét alkalmassá tehessük a gyermek visszafogadására és nevelésére, hiszen, mint már említettem, a vérségi kapcsolat megőrzése mindennél fontosabb. Ezért sokszor csak olyan szülői háttérrel rendelkező gyermekek adhatók örökbe, akik túlkorosak, halmozottan sérültek, cigány származásúak, vagy akikről a szülők lemondanak. Ez természetesen nehezíti az örökbefogadást. Rendelkező elv lett az is, hogy az egymást ismerő, állami gondozásban élő testvérek nem szakíthatok el egymástól. Nem egyszerűsödik a helyzet akkor sem, ha történetesen leányanyától származó gyermeket szeretne valaki örökbe fogadni. Ha lemond is az anya a gyermekről, a csecsemő egyéves koráig semmiféle vizsgálat nem döntheti el felelősen, milyen a gyermek értelmi képessége. Hogyan javasolhatnánk mi nyugodt szívvel egy ilyen gyermek családba fogadását? Külön gondot jelent a cigány származású gyermekek örökbefogadása ; bármennyire is vágyik egy család „saját” gyermekre, mereven elzárkózik, ha cigány származású kisfiút vagy kislányt javaslunk. Az új családjogi törvény életbe lépése óta nincs lehetőség arra sem, hogy a gyámhatóságok a vér szerinti szülő hozzájáruló nyilatkozatát pótolhassák azokban , az esetekben, amikor bebizonyosodik, hogy a szülő egyértelműen alkalmatlan a gyermek nevelésére. Ezért az örökbefogadások száma valóban 40—50 százalékkal csökkent. Az. is igaz, hogy az örökbefogadásra vállalkozók egyharmada — különféle okok miatt — alkalmatlan a gyermeknevelésre. Emiatt az örökbefogadási gyakorlat nehézkesebbnek tetszik. Olyan tények ezek, amelyekkel szembe kell nézni, nem lehet és nem is szabad elkendőzni. A gyermekek számára a boldog, kiegyensúlyozott és távlataiban is megfelelő családi élet nem egy pillanatnyi elhatározás végeredménye. Sorsukért mi vagyunk a felelősek' Klie Ágnes Túlsúlyos amerikai emberek NEHÉZ TÚLKIABÁLNI A KICSINYEKET Hűsort adnak a névadón A köztudatban az átlagos amerikai karcsú, ésszerűen táplálkozik, rendszeresen sportol. Mint egy most közzétett tanulmány állítja, ennek a fele sem igaz. Az amerikaiaknak több mint a fele — pontosan 59 százaléka — túlsúlyos, sőt 15 százalékuk legalább húsz százalékkal nyom többet a mérlegen, mint ajánlott testsúlya lenne, s csak mintegy negyed részük Van abban a súlycsoportban, amelyet az orvosok a leginkább egészségesnek tartanak. Ráadásul napi étrendjükben még mindig magas az állati zsiradék, kevés a növényi rost. A Harris Közvéleménykutató Intézet által a Prevention című egészségügyi folyóirat számára végzett felmérés szerint a kövérek száma nem csökken, hanem nő; néhány éve még csak 56 százalék volt a súlyfölösleges kategóriában. A férfiak az óvatlanabbak: 66 százalékuk pocakos. A nőknél is emelkedett azonban az átlag; míg korábban az amerikai nők 47 százalékát találták a megfelelőnél súlyosabb .egyéniségnek, most ez a szám 53 százalékot mutat. A fölmérés néhány érdekes adatot hozott. Bár nem különösen meglepő, hogy a városi lakosok — s ezen belül is a szegényebbek — sokkalta egészségtelenebbül táplálkoznak s ezért közöttük több a túlsúlyos, mint az elővárosok általában jómódú lakosai közt, a legkövérebbeknek a spanyol anyanyelvűek bizonyultak. A korábbi fölméréskor a fekete lakosok mutatták — a rendkívül rossz összetételű táplálkozás miatt — a legnagyobb súlyfölösleget, most a helyzet valamelyest javult. A legkövérebb korcsoport az 50—64 év közöttieké, itt 71 százalék volt olyan, akin bőven volt súlyfölösleg, de még a 18—29 éveseknek is több mint a fele, 51 százaléka volt elhízott. Egy párhuzamos fölmérés viszont egy vonatkozásban kedvező eredményt hozott: a dohányosok száma a felnőtt korú lakosság körében 30 százalékról 28 százalékra csökkent. A férfiak nagyobb önmérsékletet tanúsítanak, mint a nők: míg 1983 és 1987 között a férfiaknál hat százalékkal csökkent a dohányosok száma, a nőknél egy százalékkal emelkedett. Csillogó gyermekszemek, óriási hangzavar. A sok kisdiák egymás szavába vágva meséli sok éves kalandjait. Kaposváron a Vörös Hadsereg úti iskolában több mint egy évtizedes múltja van a névadócsopoirt munkájának. Ez idő alatt több száz gyerek ismerkedett meg a szereplés örömével. Föllépésben nincs hiány, hiszen havonta több helyre is hívják a gyerekeket. A névadók mellett vállalati ünnepélyek, különféle megemlékezések szereplői a diákok. Harmath László, a csoport vezetője így vall a közös munka öröméről : — Évek óta együtt dolgozik a csapat. .Többféle műsort állítottunk össze a különféle alkalmakra. Egy-egy meghíváskor kiválasztjuk a legmegfelelőbbét, s azt állítjuk színpadra. Sok munka ninos már ezekkel a föllépésekkel; szereplés előtt átnézzük a szöveget, elpróbáf- jük néhányszor, s akkor már nem lehet baj. Gyakorlott, sokat szereplő gyerekek dolgoznak itt. Néha azonban velük is történnek meglepő dolgok. Tóth Balázs ma is kuncogva eleveníti föl annak a névadónak az emlékét, ahol ő kötötte föl a nyakkendőt az újszülöttre, s cserébe pénzt nyomtak kezébe a szülők. — Váratlanul ért a dolog, azt sem tudtam, mit csináljak. Nem pénzért szerepelünk mi, s ha már ajándékot akarnak adni, jobban örülünk a csokoládénak. A legtöbb műsor után vendégül látnak bennünket: süteménynyel, üdítővel kedveskednek a házigazdák. Évek óta járunk már a vállalatokhoz, ismerjük a dolgozókat, s mindig öröm visszatérni valamely helyre. Legtöbbször a városi tanácson, a húskombinátban, a cukorgyárban lépünk föl. Szerepeltünk már anyák napján, nőnapkor, de a legérdekesebbek mégis csak a névadók. A csöppnyi gyermekeket, különösen a lányokat kedvelik. Izgatottan készülődnek a föllépésre, amikor azonban elkezdődik a műsor, nyoma sincs már a lámpaláznak. — Ennyi év alatt hozzászokik az ember a közönséghez, az elején azonban bizony, remegett a hangom, mikor énekelni kezdtem — vallja be Pápai Hajnalka. — Most már csak arra kell ügyelnem, hogy bírjam hangerővel. Névadókon néha annyira sírnak a kicsinyek, hogy nehéz őket túlkiabálni. A legaranyosabb mégiscsak az, amikor nagyobb gyereket hoznak a szülők, aki szereplés közben közénk tipeg, nézelődik, beszélget. Sok érdekes dolog történik ezeken az ünnepélyeken; sosem lehet megunni őket. S ha még csokoládét is adnak a végén, az külön öi'öm — mondja huncut mosollyal a hatodik osztályos kislány, akit természetesen otthon is elhalmoznak édességgel. De finomabb az a csoki, amiért megdolgoznak. A sok éves kapcsolatnak nemcsak a névadó szakkör tagjai élvezik a sikerét. A vállalatok, intézmények a meghívásokért cserébe munkával, fölszereléssel segítik az iskolát. — Lelkesen, örömmel dolgoznak a gyerekek, nem sajnálják az időt, energiát, pe~dig a legtöbbször hétvégeken, szombat-vasárnap szerepelünk. Aki azonban csak teheti, velünk tart a műsorral — mondja a szakkörvezető tanár. — A hatodikosok alkotják a csoport magját, s gondolni kell a jövőre is, arra, hogy ezek a gyerekek néhány év múlva elhagyják az iskolapadot. Utánpótlásban azonban, úgy tetszik, nem lesz hiány, az alsósok dr. Jasinka Jánosné vezetésével már most lelkesen bekapcsolódnak a munkánkba. Az alapokkal már második-harmadik osztályos korukban megismertetik a gyerekeket, hogy akinek lesz kedve, felsősként velük dolgozhat. — összeszámolni is sok lenne, hogy az évek során mennyi tagja volt már ennek a szakkörnek — mondja Harmath László. — Nagyon sok olyan tanítványom van, akivel tíz-tizenkét éve még együtt izgultam egy-egy névadón, ma pedig ő kér fel bennünket anyaként a gyereke névadójára. Megható pillanatai ezek a pedagógus- munkának, még ha arra figyelmeztetnek is, hogy múlik az idő. A gyerekek azonban ma is ugyanazzal az örömmel, hittel dolgoznak, készülnek egy föllépésre, mint évekkel korábban. S amíg ez így lesz, addig érdemes dolgozni ebben a szakkörben. H. É. Mesterséges hormon vesebetegeknek A fiatalkori veseelégteletiNAGYMAMÁK Két nagymama beszélget a téren. Az egyik azzal kezdi, hogy a gyerekek Angliába utaznak, s most őrá hagyják a kis Andreát. Egyhetes a külföldi út, s bizony egy kicsit fél ettől a szolgálattól. Mégis más az, amikor félnapokra hagyják nála a kislányt, mert moziba, színházba, társaságba mennek, mint ez a mostani szolgálat. A másik mosolyogva biztatja: ó, ne féljen attól az egv héttől, meglátja, milyen aranyos lesz a kislány. Ö már többször vigyázott a fiúunokájára, amikor a gyerekek üdülni és külföldre mentek. Eleinte ő is félt, aztán rájött, hogy vele még jobban elvan a gyerek, mint a szüleivel. — Mama, te olyan türelmes " vágy — mondogatta, majd hozzátette —, s milyen finomakat sütsz ... Hőskölteményt lehetne írni a nagymamákról, akik mindig tartanak otthon tejet, tejfölt, tojást, élesztőt, hogy azonnal sütni tudjanak, ha beállít az unoka, s azt kérdezi: nincs valami süti, nagyi?! A nyári nagy befőzések is elmaradnának már, ha nem lenne az édesszájú gyerek, akinek első dolga, hogy benézzen az éléskamrába és levegyen egy üveg befőttet a polcról. Ami csodálatos, a nagymamák a korhoz is alkalmazkodnak: ha éppen nem ér rá azí unokájuk, fölveszik helyettük^ a kedvenc számot a rádióból — sőt egyik-másik már a tévéből is, videomagnóra. Korukat meghazudtoló vidámsággal sorolják az együttesek, énekesek nevét, a számok címét. Egyik ismerősömtől hallottam, hogy elvált a fia, Sokáig kutya-macska barátság volt a nagymama és a menve között, ritkán láthatta az unokáját. Végül a fia erélyesen közbelépett, elmagyarázta elvált feleségének, hogy élete legszebb emlékei a nagymamához fűzik, enél- kül sokkal szegényebb lenne az élete. Ne fossza meg hát a kislányukat ettől az örömtől! A jó viszony helyreállt, s ahogy teltek-múltak az évek, a nagymama lett a kislány legjobb barátja. Az élet sok meglepetést tartogat, s nem egy nagymama „édesanya” lett — úgy, hogy a meghalt vagy a disszidált lánya helyett fölnevelte á gyerekét. Számomra azonban az áldozatvállalás utolérhetetlen példája az a világsajtót is bejárt történet: a negyvennyolc éves dél-afrikai nagymama vállalta, hogy ő szül a meddővé lett lánya helyett lombikban fogant bébiket. Állandóan panaszkodunk arra, hogy mindenki rohan, siet. A nagymamák nyugalma biztos sziget ebben a háborgó élettengerben. Biztosan alapozhatunk rá! L. G. ség művesekezeléssel leküzdhető, s így évekig munkaképes állapotban tarthatók a súlyos vesebetegek — addig, amíg átültetésre alkalmas vese nem akad. Átültetett vesével pedig manapság már igen magas életkorig sokan élnek. Nehéz volt azonban a művesekezelésben részesülő betegek nagyfokú vérszegénységét (amit egy, a vese által termelt hormonnak, az eritropoetilnek a hiánya oko-- zott) leküzdeni. Mivel ilyen hormon nem létezett kezelési célokra, nem maradt más hátra, mint az állandó vérátömlesztés. Most közölték a Royal Postgraduate Medical Shool- ból — Londonból —, hogy sikerült géntechnológiai módszerrel ezt az egészséges vese által termelt hormont, az eritropoetilt olyan meny- nyiségben előállítani, hogy minden vérszegénységben szenvedő művesekezeltet el lehet vele látni. Noha vannak még. mellékhatások, remélhető, hogy a műveseke- zeltek vérszegénysége a jövőben megelőzhetővé vagy gyógyíthatóvá válik.
