Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-08 / 136. szám

1988. június 8., szerda Somogyi Néplap 5 Találkozás írókkal a könyvhéten Egészségügyi szolgálat nyáron Nyári időszakban a Bala- ton-parti települések lakos­sága megszokszorozódik. Mi­lyen terhet jelent ez az egészségügyi ellátásban? — kérdeztük dr. Házas Józsefet, a siófoki Kórház—rendelő- intézet^igazga tóhelyettesét. — Minden évben gondot okoz az ide látogató üdülők­kel megnövekedett lakosság zökkenőmentes egészségügyi ellátása. A betegforgalom is jelentősen nő, ezért a rende­lőintézetben megerősített or­vosi szolgálatra van szük­ség. Folyamatosan rendelnek a körzeti és a gyermekorvo­sok. Az alapellátásban az üdülőszanatóriumok kórhá­zi státuszban levő orvosai se­gítenek. Reggel nyolctól délután kettőig működik az üdülőor­vosi szolgálat, kettő után pedig felváltva rendelnek a körzeti orvosok, párhuzamo­san az összevont rendelés­sel. Az üdülőorvosoknak az óriási gépjárműforgalom miatt délelőttönként meg­különböztetett jelzésű gép­kocsit biztosítanak. — Az alapellátással pár­huzamosan természetesen megerősítjük a szakellátást is a sebészeten és a gégé­szeten. A sebészeten éjsza­kai ügyeletet is tartunk. Gyermekorvosi ügyeleteket szervezünk a hétvégeken: szombaton reggel nyolctól délütán egy óráig, illetve va­sárnap délig, esténként pe­dig szombaton és vasárnap is hat órától kilencig. — Milyen esetekkel kere­sik fel a leggyakrabban nyá­ron a rendelőintézetet? — Nyáron másféle beteg­ségek a gyakoribbak, mint egyéb időszakban. Jelentősen nő a sebészet, a gégészet, a gyermekgyógyászat és a fo­gászat forgalma. Gyakoriak az apró sérülések, bokarán­dulások, horzsolt sebek és a törések. A Balaton klímája sokszor okoz kardiális prob­lémákat. Számos beteg for­dul hozzánk külsőfülgyulla- dással és nagyon sok a bőr­panasz. A siófoki .mentőállomás munkájának nyári szervezé­séről Bagyula Józsefné men­tőtiszt elmondta: — Az esetkocsink egy or­vossal vagy mentőtiszttel jú­nius 1-jétől augusztus végéig éjjel-nappal. szolgálatban van, „huszonnégyórázik”. A személyzetet húsz napra Bu­dapest biztosítja. Az állomáson tizenhat ápo­ló és tizenhárom gépkocsi- vezető dolgozik, összesen hat mentőautójuk van; két szál­lítókocsi reggel héttől este hétig, egy reggel kilenctől délután Óiig és kettő pedig 24 órában áll készenlétben. m Uj színfolt mogyénk kőzművolődósóbon A Palmiro Togliatti Me­gyei Könyvtárba szólt a meghívó hétfő estére; az idei könyvhét megyei prog­ramjai közül a legrangosab­bat rendezték meg itt. Szita Ferenc, a könyvtár igazgatója köszöntötte a meghívott vendégeket és a közönséget, majd bemutatta az est vendégeit. A könyvtár éppen egy hó­nappal ezelőtt Keszthelyen mutatta be a Mi a haza ma? című kiadványt, amely, azok­ból az írásokból tartalmaz válogatást, amelyek a Ber­zsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság felhívá­sára érkeztek. Nem véletlen hát, hogy a kötet kaposvári bemutatójára meghívták a társaság elnökét, Takáts Gyulát és főtitkárát, Kiss Dénesi. De a többi íróven­dég is olvasta a pályázatok jelentős részét, így Pálfy G. István, aki a beszélgetést ve­zette. Tornai József költő és Albert Gábor író is. Mind­annyian hangsúlyozták azt a nem várt élményt, amit ezek az írások nyújtottak számukra. Csaknem félezer írásmű érkezett, ebben val­lottak arról, hogy mit jelent a pályázók számára a haza ma. Szép részleteket is hallhat­tunk a kötetből. Ezeket Al­bert Áron és Fehér Ildikó olvasta föl. Ha a pályázók lakóhelyét nézzük, azt tapasztaljuk: mindazok a területek szám­ba vehetők, ahol magyarok laknak. Érkezett ugyanis írás a szomszédos országokon kí­vül Kanadából, de még Ausztráliából is. Pálfy G. István éppen azt hangsúlyozta, hogy a Berzse­nyi Társaság a kezdeménye­zéssel jelképes munkát is Vetélkedő és olvasóóra Könyvtáravatás a Berzsenyi iskolában A- tegnap reggeli becsön- getés a kaposvári Berzsenyi általános iskola felső tago­zatos diákjainak — rendha­gyó módon — nem a tanórák kezdetét jelezte. Vetélkedő­vel kezdődött e nap. E „ba­rátságos mérkőzést” az is­kola új könyvtárának átadá­sa alkalmából rendezték. A Televízió „Fele sem igaz” műsorához hasonló vetélke­dőt az 5. B-sek nyérték, át­fogó történelmi és irodalmi ismeretekről téve tanúbi­zonyságot. Ezt követően ol­vasóórára szólított a csengő: az iskola valamennyi diák­ja kedves könyvét lapozgat­ta, S hogy valóban olvasták, arról a folyosókon, a tan­termekben uralkodó csönd árulkodott. — Iskolánk két éve nyer­te el a Palmiro Togliatti Me­gyei Könyvtár százezer fo­rintos pályázatát .— mondta Sziklai Béla, az iskola igaz­gatója —, s 1987 végén meg­kezdődött az addig tante­remként működő, ám a le­endő könyvtár számára al­kalmas helyiségek átalakí-, tása. A megyei könyvtártól kaptuk a bútorokat is. Az olvasóteremben, vala­mint a raktárhelyiségben több mint tízezer kötet és harmincféle folyóirat áll a tanulók rendelkezésére. A médiatár hanglemezei és szalagjai, videókazettái, va­lamint diafelvételei az okta­tás színesebbé, a tanulás vonzóbbá tételét segítik. A könyvtári teendőket Stadler Lászlóné magyar—ének sza­kos tanár látja el főállás­ban. Az ünnepélyes átadáson Sziklai Béla köszöntötte az iskola vendégét, Kiss Dénes költőt, majd a kisdiákok a József Attila-díjas költő ked­ves gyermekverseiből össze­állított műsort mutattak bé. Ezután a gyerekek kérdé­sekkel „rohamozták” meg vendégüket, s ő készségesen, türelmesen beszélt a muzsi­káról, ejtőernyős múltjáról, a természet gyönyörű, tisz­ta színeiről és a gyermek­költészet játékos szerepéről. Megtudták a tanulók azt is, hogy miért tartják minde­nütt a világ legdallamosabb nyelvének a finnt, s hogy a magyar nyelv e szempontból a világon a harmadik . .. A beszélgetés végén Kiss Dénes egyik versének az elmondásával köszönte meg az élénk érdeklődést. Egyetemi színpad alakul A Kaposvári Tanítóképző Főiskola három énekkara, valamint néptáncegyüttese színvonalas produkciókkal öregbíti megyénk amatőr- mozgalmának hírét. Jelentős színjátszó együttese azonban nincs a főiskolának. Lesz-e ebben változás, elképzelhe­tő-e, hogy a tanítóképző a diákszínjátszás központjá­vá váljon? — kérdeztük dr. Gulyás József főigazgató-he­lyettest. — Az egyetemi, főiskolai színjátszómozgalom — egy­két jelentősebb csapattól el­tekintve — a mélyponton van. A Művelődési Minisz­tériumtól hazánk három fel­sőoktatási intézménye: a pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem, a szom­bathelyi tanárképző főiskola és a kaposvári tanítóképző három színrendezői státus ;t kapott. Ezt a megyei ta­nács-vb megtoldotta még eggyel, tehát két rendezői álláshelyünk van. A művé­szeti vezető, rendezői állás betöltésére pályázati felhí­vást írtunk ki, a másik stá­tuszt pedig alkalmi rende­zői feladatokra tartjuk fenn. — Mikor alakul meg a színpad, és kik lehetnek a tagjai? — Szeptembertől szeret­nénk indítani a színpad munkáját. Tagságát Kapos­vár két felsőoktatási intéz­ményének hallgatóiból és a színjátszás iránt kedvet, te­hetséget érző kaposvári fia­talokból szervezzük. — Mi a célja a színpad­nak? — Elsősorban színvonalas színpadi produkciók létreho­zása és bemutatása, a részt­vevők színházi műveltségé-, nek, esztétikai alkotó- és Egészségünlcért-alapítvány befogadóképességének a fej­lesztése s az amatőr szín­játszó együttesek vezetőinek a képzése, illetve tovább­képzése. Az együttes szín­házpótló funkciót is betölt majd: előadásaival vidéki településeket is meglátogat. Ezenkívül társadalmi és po­litikai ünnepségeken szere­pel. — Kik a tnecénások? — Az együttest az Agrár­tudományi Egyetem Kapos­vári Állattenyésztési Kará­val közösen tartjuk fenn, a megyei művelődési központ és a megyei tanács -támo­gatásával. A három város egyetemi színpadai együtt­működnek, produkcióikat más megyékben is bemutat­ják. — Milyen tárgyi feltéte­leket biztosítanak a színpad működéséhez? — Most épül a tanítókép­ző harmadik szintjén egy 250 személyes előadóterem, ezt a korszerű színpadtech­nika alkalmassá teszi a be­mutatókra. Az - egyetemi színpad lét­rehozásának nem titkolt cél­ja, hogy olyan tanítókai, mezőgazdasági szakembe­reket képezzenek, akik ké­sőbb amatőr színjátszó cso­portokat is vezethetnek. T. R. végzett. Az írásokból ugyan­is kicseng, hogy a magyar­ság szempontjából rendkívül nehéz időben fogalmazódtak meg e gondolatok. Természetesen jutott idő arra is, hogy a vendégek be­mutassák legújabb verseiket is. Tornai József fölolvasta például azt a művét, amely nemrégiben az Élet és Iro­dalom hasábjain jelent meg Üj himnusz címmel. A ma­gyarság sajátos helyzetéről elmondta, hogy talán nincs még egy nép a világon, ame­lyik annyi más népet olvasz­tott volna magába, mint a magyar. Jól megfigyelhet­jük ezt a családnevekben is. Szinte a régi és új Európa valamennyi népének nevét megtaláljuk ezek között. So­kan állítják, hogy ez a ke­vertség arcnélküliséghez ve­zet; Tornai József viszont éppen arra hívta föl a fi­gyelmünket, hogy a minden­kori megújulni tudás záloga is lehet ez. Takáts Gyula olyan verse­ket választott fölolvasásra életművéből, amelyek egy­más mellé rakva válaszol­nak a föltett kérdésre: mi a haza ma? S hogy a megyei könyv­tár mecénási szerepe nem volt hiábavaló és nem ma­radt visszhangtalan, jól bi­zonyítja az az olvasói levél, amelyet a napokban kapott a könyvtár igazgatója, s az esten fölolvasott. Ez is iga­zolta, hogy' van érdeklődés, figyelem és aggodalom az emberekben a haza iránt. V. I. „Egészségünkért” elneve­zéssel alapítványt hozott lét­re Százhalombattán a Ma­gyar Szénhidrogénipari Ku­tató-Fejlesztő Intézet. Az alapítvány' hármas célt szol­gál: a helybeli lakosság komplex szív- és érrendsze­ri vizsgálatát, a légúti be­tegségben szenvedő gyere­kek teljes körű és rendsze­res kezelését, beleértve a hegyvidéki, erdei környe­zetben való szanatóriumi kezelést és üdülést is. Az alapítványi összeg 800 ezer forint. A vers ír engemet Mezei Andris a köséletiségről, önmagáról Ez a házad címmel jelent meg a könyvhétre Mezei András negyedszázados lírai termésének válogatása. Az erős érzelmek költőjét tisz­telhetjük benne, akinek sok verse kavart vihart. Róla a legkevésbé sem lehet elmon­dani, -hogy verseit a művé­szet elefántcsonttornyából küldözgeti, miközben maga nem törődik a világ dolgai­val. Ahol megjelenik a jel­legzetes, őszbe csavarodott hajú költő, finom, de hallat­lanul pontos kijelentéseivel mindig a társadalom jobbí­tásáért küzd. A közelmúlt­ban a kaposvári Gyergyai Albert Kollégium diákjai győződhettek meg erről. Ez alkalommal kértük a költőt beszélgetésre. — Miért versekkel jelent­kezett a könyvhéten? — Azért, mert régen je­lent meg verseskötetem és lehetőséget kaptam rá, hogy most kiadhassam. Az ember azt gondolná, hogy ez ilyen egyszerű. A- költő verseket ír és köteteket jelentet meg. Közben minden költőnek van egy elszomorító történe­te, hogy mennyit kell vár­nia, küzdenie azért, hogy valóban megjelenhessen egy verseskönyve. Ami engem de­rűlátóvá tett, az az, hogy azt mondták: igénylik az olva­sók a verseimet, hozzak ek­korra meg ekkora egy össze­állított anyagot. — Az Ez a házad könyv­heti kiadvány, de tulajdon­képpen már nincs is. Ka­posvárra például tíz darab érkezett belőle. — Másutt sem jobb a helyzet. Az egyik szemem sír, a másik nevet: van kö­tet és már nem kapható. A példányszám, a terjesztés nem a költő ügye. így hát a legjobb terjesztés az író- olvasó találkozó. Ezért is jöttem szívesen Kaposvárra. — A kötetnek van sok vi­tatott verse. A Lesz-e bár­ka, a hagyd a népedet vagy akár az Elszámolás. Mit gon­dol, miért? — Megpróbálok közéleti életet élni. Riportkönyveket írok — most jelent meg a Mindenki megégetheti magát —, cikkeket, publicisztikákat. Fórumokon veszek részt, agitálok. Nem tudok „csak” költő lenni. A versem ír en­gemet, akkor, amikor valami óriási kíntól vagy örömtől akarok megszabadulni. El tudom választani a költői anyagot a kimondottan köz­életitől. Azt azonban nem akarom, nem is tehetem, hogy a verseim üres frázi­sok legyenek. Volt a magyar irodalomnak egy ilyen kor­szaka. A legjobbak, így pél­dául Illyés vagy Garai ek­kor a versbe bújtatott mon­danivaló útját választották. Emlékszem, amikor megje­lent Garai Gábornak a Tisz­ta szigorúságot című verse. A versértők mint a felboly- dult hangyák szaladgáltak: „Mit értsünk ezen?”. Ma már tisztább medre van a költészetnek. — Mi aggasztja ma legin­kább?. — Az, hogy a reform meg­indításával nem késtünk-e el. A gazdaság súlyos terheit unokáink is nyögni fogják Erre kellene gyors pirula. — A költő: modell. Segí­tenie kell az embereket az érzelmek, a tettek, a dolgok nevén nevezésével. Tud így élni ? * — Ma — tudván az aka­dályok magasságát, s a le­hetőségeket a ledöntésükre — az igy élni helyébe az ezért élni' lép. Ez nem meg­alkuvás, hanem a szakadat­lan költői és emberi harc pontos megnevezése. B. J.

Next

/
Thumbnails
Contents