Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-08 / 136. szám

1988. június 8., szerda

Somogyi Néplap

3

Sokféleségről itt és most

A

z elmúlt hónapok föl- pezsdülő és a pártérts- kezletben kicsúcsosodó politikai eszmecseréinek egyik üdítő tapasztalata volt a gondolkozás és a kifejezés megkövesült beidegződéseinek, sablonjainak elvetése. Nem úgy persze, hogy nyomuk sem maradt a különböző fórumokon elhangzó megnyilatkozásokban. De mindenesetre tanúi lehettünk annak, hogy egyre kevesebb az agyoncsépelt és semmitmondó imamalom- fordulat, egyre több a személyes hitelű,, a kiküzdött gondolat bélyegét hordozó beszéd. Csalhatatlan jele ez a szembeötlő stílusváltás az igazi megújulás belső igényének.

A gondolatébresztő fejtegetések sokaságából nyilván mindenki mást és mást tudna kiemelni. Rám a legmélyebb benyomást — amelytől azóta sem tudok szabadulni — a budapesti kommunisták tanácskozásának egyik felszólalója gyakorolta. Felelős párttisztség viselője mondta, elhangzott a televízióbatL az ország nyilvánossága ^űlt is, és ez még növelte a súlyát. Voltaképpen kézenfekvő igazságot közölt, mégis meggyőződésem, hogy ez az egyszerű igazság, akár csak néhány hónappal korábban nyilvános fórumon nem hangozhatott volna el. A felszólaló ugyanis vitába szállt azzal a nagylelkűséggel, amellyel nálunk a „másként gondolkodó” megjelölést odaajándékozták a szocializmus politikai ellenzékének. Kijelentette s korántsem csak a hallgatóság meghökkenté- sének szándékával, hogy ö bizony másként gondolkodónak tartja magát. És hozzátette — ez talán a legfontosabb —, hogy azért vélekedik így, mert gondolkodni csak „másként” lehet.

Szokatlan megfogalmazás, de csak aláhúzza könnyen belátható evidenciáját. A véleményalkotás ügyeinkről, gondjainkról olyan szellemi tevékenység, amelyet ki-ki csak egyénileg, a maga módján, „másként” vihet véghez. S ezen mit sem változtat, hogy közös medret áshat ennek a tevékenységnek világnézet, politikai meggyőződés, társadalmi tapasztalat. Mert ezek korántsem zárják ki a színek, az árnyalatok sokféleségét. S a valóban értékes, hiteles állásfoglalás csak az egyén megharcolt belső meggyőződésén, személyes felelősségén alapulhat.

Ennek a sokféleségnek az elismerése, sőt igenlése nerr

ellentétes a társadalomban a közmegegyezés, a pártban az egység igényével. Igaz, ez másfajta közmegegyezes és másfajta egység lesz. mint amihez eddig hozzászoktunk, s. nemcsak töboev. hanem a megszokotthoz képest mást is kell tennünk azért, hogy létrejöjjön. Mégis vállalnunk kell, mert nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy korábbi tévút- jaink ne ismétlődjenek meg. Tévedések és hibák elkerülésére persze nem biztosíték. Ám mellőzése' biztosítéka lenne az újabb hibáknak és tévedéseknek.

3 6 ideje tudjuk már, hogy az elmúlt évtizedek átalakulásának eredményeként létrejött társadalmi szerkezet nem szorítható be a régi, leegyszerűsített osztály- és rétegsémákha: hogy ez a struktúra bonyolultabb, sokrétűbb. mint valaha is volt. Elsősorban ezért munkál benne az érdekek sokfélesége, s rájuk épülve a társadalmi-politikai cselekvés céljainak, útjainak, módozatainak különféle megítélése S ezt még tovább színezi i családi örökségből, eltérő élettapasztalatokból, szemléleti különbségekből fakadó tarkaság. Ebből pedig csak úgy alakulhat ki az értelmes cselekvés irányára vonatkozó egység és közmegegyezés, ha a sokféleség szabadon megnyilvánulhat. Nem parttalan szabadság ez, de egyetlen feltétele, kerete — ha úgy tetszik, korlátja — a szocialista társadalmi berendezkedés elfogadása.

Fokozatosan, a társadalmi tapasztalatok és elméleti megfontolások alapján erősödött ez a meggyőződés, ás ennek eredményeként öltöt l fogalmi alakot a pártértekezlet állásfoglalásában, a párt első olyan dokunjentu- mában, amely kívánatos politikai rendszerünkre a ..szocialista pluralizmus” meghatározást alkalmazza. Aligha esünk túlzásba, ha ennek a politikai fogalomnak a legalizálását korszakjelző mérföldkőnek tekintjük.

Nem hiszem, hogy ma bárki is meg tudná jósolni, milyen lesz ez a mi polit:- kai pluralizmusunk. Bizonyos elemei, talán inkább csírái, már kétségkívül léteznek, a továbbiakat még ezután kell kikísérleteznünk és kialakítanunk.

A polgári társadalom a fejlett, demokratikus berendezkedésű országokban évszázados léptékű fejlődés során formálta ki mai, a pár. tok igen széles körű — de

nem korlátlanul szabad — tevékenységére épülő pluralizmusát. Nem valószínű, hogy a szocialista pluraHz-" mus kiérlelt formáinak lát- rejövetele énnél rövidebb időtávú folyamat lenne. De a lényeg ma nem is ez. A fontos, hogy éz a folyamat nálunk megkezdődött és manifesztálódott.

Azt se tagadhatjuk, hogy vannak kérdőjelek. A polgári pluralizmus elválaszthatatlan több párt létezésétől ás politikai tevékenységétől. Több párt létezése — igaz, meglehetősen eltérő mozgástérrel — alkotóeleme néhány mai szocialista állam politikai rendszerének is. Nálunk azonban egy párt van. A történelmi miértek faggatása túlmegy a jelen eszmefuttatás keretein, s mit sem változtat a társadalmi átalakulás sodrában kialakult tartós állapoton. A belátható jövő keretén belül maradva és a még nem igazán távoli honi előzményeket figyelembe véve pedig aligha utasítható el megalapozatlanként az az aggály, hogy több part létrejötte nem a szocialista pluralizmus eszköz- rendszerének gazdagodása lenne, hanem szétfeszítené szocialista társadalmi berendezkedésünk kereteit. Ezért lehet széles körű egyetértés abban, amit az MSZMP új főtitkára pártértekezleti felszólalásában így fogalmazott meg: „Meggyőződésem tehát. hogy egv párt kell. helyesebben egy párt kell. Olyan harci szövetség, amilyennek indult, amilyen volt. és amilyen lehet, ha megszabadul a rákövesedett eszmei előítéletektől.”

H

a nem is vállalkozhatunk arra, hogy botcsinálta jósokként előre meghatározzuk, mi minden szükséges az általunk igényelt szocialista pluralizmushoz, annyi bizonyos: nélkülözhetetlen egy vezető óárt, amely az egészséges alapokhoz, kezdetekhez visszanyúlva megújítja önmagát és a társadalmat partnerének tekinti. Kellenek a sokrétű érdekek kifejezésére és képviseletére alkalmassá váló társadalmi szervezetek, az öntevékeny állampolgári kezdeményezés új szervezett formái, kell a valódi jogosítványokkal felruházott, velük élni tudó Országgyűlés és helyi népképviselet. S nem utolsósorban kell mindehhez jó adag merészség és elhatározás. Mondhatnánk Zrínyi Miklós szavaival is: „jó vitézi resolutio”.

Kis Tamás

Versenyző nehézgépkezelők — Vállalások a minőség javítására

Takarékoskodnak anyaggal, energiával

Vannak vállalatok, ahol olyan nagy a munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom hagyománya, hogy másokkal összehasonlítva ma is sokkal szebb eredményeket érnek el. Közéjük tartozik a Dél-dunántúli Vízügyi Építővállalat is.

— Egy jelentést kellett írnom a munkaversenyről, s előtte beszéltem az építkezéseken a dolgozókkal — kezdte Antal János, a Dél- viép szb-titkára. — Szavaikból az derült ki, hogy a brigádmozgalom összetartó erő, szükségük van a munkaversenyre, mert így a munkájukat elismerik, a nevük ismertté válik. Persze az olyan formaságoktól, mint például a brigádnapló vezetése, most már szeretnének megszabadulni. Arra is szükség volna, hogy az erkölcsi elismerés rendszeres és még nyilvánosabb legyen, mert a brigádok, a dolgozók igénylik ezt.

A Délviépnél az egysé- gçk, a főépítés-vezetőségek közötti versenynek nagy a hajtóereje. A brigádok is szívesen versengenek egymással. A munkagépeken ülők is minden évben összemérik a tudásukat három csoportban, attól függően,

hogy milyen típusú nehézgépen dolgoznak.

— A tavalyi eredmények alapján hat község 'kapta meg a vállalat kiváló brigádja címet a veié együttjáró tagonkénti 2500 forinttal együtt. Az egységek versenyében a mohácsiak lettek az elsők, a második helyen pedig a nagyatádi építésvezetőség végzett. Minden elismerést megérdemelnek az atádiak, mivel sokat utaznak a Balatonmária környéki munkahelyekre. Különben évek óta a 2.—3. helyezést érik el. A főépítés-vezetőségek versenyében a pécsiek

' lettek az elsők.

— Mennyit fordítottak a verseny ösztönzésére?

— Több mint nyolcszázezer forintot. Az egységek közötti verseny első helyezettjének 45, a kiváló főépítés-vezetőségnek 30 ezer forint jár. A nehézgépver- seny első helyezettjei két- kétezer forintot kapnak. Az idén még többet fordít a vállalat a munkaverseny jutalmazására. A kitüntetések' re tervezett pénzzel együtt ez meghaladja az egymilliót. Most egyébként a jutalmakat is bruttósítjuk, hogy az értéke ne csökkenjen. A munkaversenyben a Délviép dolgozóinak a többsége részt

vesz valamilyen formában. A nyolcszázöt tagot számláló kilencvenhat szocialista brigádra mindig számíthatunk.

— Mit várnak a munkaversenytől az idén?

— Ügy vagyunk vele, hogy ez szerves része a vállalat tevékenységének. Azt hiszem, hogy még sok tartalék van benne. Ez megfogalmazódott a szocialista brigádvezetők tanácskozásán is. A Délviépnek az idén negyvenhéttel kevesebb lesz a létszáma, a saját termelésnek ugyanakkor a terv szerint el kell érnie a 780 millió forintot. Ez csak akkor valósulhat meg, ha a munkaverseny révén jobban kihasználják a munkaidőt, javul a munka szervezése, a gépek, eszközök kihasználása. A vállalások középpontjában azok a beruházások állnak, amelyeket a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium finanszíroz, így többek között a Balaton vízminőségének javítását szolgáló csatornázások Balatonmária környékén, aztán a balatonújlaki szennyvíztisztító építése. Ide soroljuk a pécs—mohácsi regionális vízmű építését, és az egyéb központi beruházásokat. Az az érdekünk, hogy az idei feladatokat mindenhol megKERTBARATOK NAPJA NEMESDEDEN

A jobb minőségért, gazdaságosan

Délelőtt kezdődött és csaknem az estébe nyúlott az a lelkesedéstől, őszinte szakmai érdeklődéstől fűtött rendezvény, amelynek tegnap Ne- mesdéd adott otthont. A rendezők a megye kertbarátait, gyümölcstermelőit hívták ide, hogy szakmai tanácsokkal segítsék hasznos munkájukat. A nemesdédi gyümölcsnek nemcsak a megyében van neve, a „dédi körte” régóta márkás áru a Bosnyák téri piacon, a mintakertekben termelt alma elvitte már a ’ határokon is túlra az itt élők hírét. Nem véletlen, hogy nagy számú érdeklődő gyűlt össze a • szakmai napra.

. „Kertész legyen, ki boldogságra vágyik” — ezzel a kínai mondással nyitotta meg a rendezvényt Böröcz Ottó, az általános iskola igazgatója, a helyi gyümölcs- termelő szakkör elnöke. S mivel ezen a településen minden bizonnyal sokan vágytak boldogságra, már húsz évvel ezelőtt megalakították a gyümölcstermelők szakkörét, s megkülönböztetett figyelmet fordítottak a képzésre, az önképzésre, a tapasztalatcserékre. Ma már vagy száz kerti traktor van a faluban, és se szeri, se száma a gazdák hasznos ötleteiből származó barkácsesz- közöknek. Évente százötvenkétszáz vagon kiváló minőségű gyümölcs és zöldség kerül ki e településről.

— T ermészetesen nem gondtalan ez a tevékenység sem — mondta a szakkör elnöke. — Amíg az elmúlt húsz évben az exportalma felvásárlási ára ötven százalékkal emelkedett, a kézi munka költsége hétszáz, a növény védőszer-árak ezer(!) százalékkal nőttek. Ezért van szükség minden új ismeretre.

Ebben a törekvésben sokat segíthet az integrátor, a nagyüzem. A vései Új Élet Tsz ez irányú példás tevékenységéről Porosa István, a szövetkezet elnöke tájékoztatta a résztvevőket, hangsúlyozva, hogy a jó együttműködés során sikerült megtalálni az ösztönző érdekközösséget. A gyümölcstermelők kérésére dr. Jasinka János főmérnök, a megyei kertbarátszövetség elnöke az aknázómolyok, az atkák, a körtelevélbolhák elleni védekezés legújabb eljárásait ismertette; a veszélyes gombabetegség, az alma- és körtevarasodás elleni védekezés lehetőségeiről

oldjuk. S nemcsak a meny- nyiségre gondolunk, hanem a munkák minőségének a javítására is. A brigádok vállalják, hogy minél több munkát első osztályú minőségben adnak át, a határidőket tartják, sőt — ha erre lehetőség van — még csökkentik is.

— Mit tesznek a brigádok az anyag- és az energiatakarékosság érdekében?

— Ezt mind a kilencvenhat közösség vállalta. Tavaly például több mint kétmillió forint értékű anyagot és energiát takarított meg a Délviép a munkaverseny révén. Az idén elsősorban azt kértük, hogy jobban vigyázzanak az úgynevezett szóródó anyagokra, csökkentsék a veszteségeket. Tegyenek meg mindent, hogy még többször felhasználhassák a zsaluzásra, dúcolásra használt faanyagokat. Az üzemanyagtakarékosság is szerepel a vállalásokban. Nem mindegy például, hogy milyen gyorsan szüntetik meg egy-egy gép túlfogyasztását. A brigádok bekapcsolódnak az újítómozgalomba is. Most első- sorban arra ösztönözzük e közösségeket, hogy a vállalat az ésszerűsítések, az újítások révén kimutatható

^többlet eredményt — nyereséget — érjen el. A munkaversenyben résztvevők abban is sokat segíthetnek, hogy az új műszaki megoldások minél előbb, mindenhol meghonosodjanak. L. G.

Richnovszky Andor, a seiy- lyei Agrokémiai Szövetkezet marketing-vezetője tartott értékes tájékoztatót.

A nap során többször is visszatérő \ beszédtémát jelentett dr. Laubál László növényvédelmi szakmérnöknek, az Industris Rt. budapesti iroda munkatársának előadása; nemcsak a világhírű Hoechst cég új növényvédő és gyomirtó szereiről szólt, hanem számos példával támasztotta alá a friss szakmai ismeretek gyors megszerzésének fontosságát is. Somogyvári László, a megyei Agroker osztályvezetője a növényvédőszer- és műtrágya-forgalmazás helyzetéről szólt; Nagy József a védekezés műszaki feladatairól tájékoztatott:

Kötetlen véleménycserével folytatódott a rendezvény, közben a résztvevők megtekintették a művelődési ház udvarán rendezett kiállítást, ahol a legrégibb és legegyszerűbb barkácsesz- közöktől a legmodernebbekig felsorakoztatták a kiskertekben használt gépeket. Nagy volt a nyüzsgés a növényvédő szerekből rendezett kiállításon is. Késő délután a tapasztalatcsere a dédi termelők kertjeiben folytatódott.

V. M.

Képzés és átképzés

Acs és állványozó szakmunkásból már évek óta többet tudnának foglalkoztatni az építkezéseken, mint ahányon most dolgoznak. S ezenkívül is van még néhány szakma, ahonnan hiányoznak mesterek. Az épitőiparban a szakmák átalakulóban vannak, erről beszélgettünk Zsálek Tiborral, >a Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat személyzeti és oktatási osztályának helyettes vezetőjével.

A lassan már elkészülő házsor — Kaposváron az Április 4. utcában — mutatta, milyen mesterekre van szükség az építkezéseknél. Az ácsmunka iránti igény is hirtelen megháromszorozó, dott.

— Kevesebb a hozzáértő ember, mint amennyire szükségünk van — mondta Zsálek Tibor. — A termelési főmérnök megadja a szükséges keretet, csak hát nekünk azt a létszámot kel! beiskoláznunk, amelyre három—öt év múlva lesz szükség. S tetőfedőnek, szigetelőnek és bádogosnak évente alig egy-két jelentkező akad.

Egy előrejelzés szerint 2000-re a szakmák negyven százaléka megváltozik. Az építőiparban a szakmai átrendeződés még nem követi a piaci változásokat. Pedig az építőipari vállalatoknak érdekük, hogy jól felkészült, több szakmát értő mestereket foglalkoztassanak.

— A szakemberek képzéséből és az átképzéséből a Bázis vállalat is kiveszi részét. Kaposváron működik a dél-dunántúli építőipari oktatási központ.

— Előbb-utóbb különlegesen képzett munkásokra lesz szükség országszerte. Olyan szakemberekre, akik többféle feladatot is megoldanak, így aki tetőfedő, megtanulja a szigetelést is, és az sem baj, ha tud falazni is. Az oktatási központban néhány hetes vagy hónapos tanfolyamokon második, illetve harmadik szakmát tanulnak a dolgozók. Négy tanterem áll az elméleti oktatók rendelkezésére és kétszáz hallgatót képezünk. A gyakorlati képzés a műhelyben zajlik; az ifjú szakmunkástanulókat is az üzembe visszük gyakorlatra. Külön gyakorlati műhelyük is volt.

ám egy részéből tantermeket alakítottunk ki, hogy el tudjuk helyezni a továbbképzésüket. Emiatt neheztelt is ránk a szakmunkásképző iskola.

— Az eredmények azonban bizonyítják, hogy az oktatási központ évek óta hasznosan tevékenykedik, s az utóbbi időben nyereséget is termel.

— Az idén már külön kezelik az oktatási központ kiadásait és bevételeit, s már most látszik, hogy nyereségesen gazdálkodik. Mindösz- sze öt főállású munkatársat foglalkoztatunk; az órákat többnyire meghívott előadók tartják, a gyakorlati oktatást szintén. Újabban alig illik rá az építőipari oktatási központ megnevezés, mert mérlegképes felsőfokú árszakértői és más egyéb tanfolyamnak is helyet ad. Szeretnénk bővíteni a képzést úgy, hogy Dél-Dunántúl más városaiban kihelyezett tanfolyamokat tartanánk; így nem kellene a vállalatoknak a dolgozók utazását és ellátását is külön megtéríteni.

A legsikeresebb tagozat a minősített hegesztő képzés, de a további működéshez elengedhetetlen egy önálló hegesztőműhely kialakítása.

— Eddig a Kaposgép műr helyében gyakorlatoztak és vizsgáztak a tanulók. Számításaink szerint a dél-dunántúli építőipari vállalat egyik épületét átalakítva kétmillió forintba kerülne az új műhely — mondta Zsálek Tibor. — E beruházás három év alatt' megtérülne. Erről néhány héten belül megszületi-k a döntés, s egyúttal az is eldől, hogy marad-e jogunk minősített hegesztők képzésére.

F. L.