Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-06 / 134. szám

2 Somogyi Néplap m június hétf* Az Alpok-Adria tíz éve Várkonyi Péter külügyminiszter nyilatkozata Orvosok ax atomháború megelőzéséért „Tűzszüneti felhívás" Finnország, a csoda — amely nemcsak három napig tart „Az Alpok-Adria Munka­közösség kitűnő példa arra, hogyan lehet a helsinki ajánlásokat valóraváltva fo­kozatosan kiépíteni az euró­paiakat szolgáló sokrétű együttműködést.” Ezt hang­súlyozta Várkonyi Péter kül­ügyminiszter az MTI külön- tudósítójának adott nyilat­kozatában. Külügyminiszte­rünk szombaton a karintiai Millstattban részt vett a munkaközösség alapítása ti­zedik évfordulója alkalmával megrendezett kormányszin­tű tanácskozáson. Az ülésen jelen volt Alois Mock oszt­rák alkancellár és külügymi­niszter, Budimir Loncsar ju­goszláv külügyminiszter, August Lang bajor belügy­miniszter, Giovanni Manzo- lini olasz külügyi államtit­kár, valamint más vezető politikusok a munkaközös­séghez tartozó olasz, jugo­szláv, NSZK-beli, osztrák és magyar tartományokból, me­gyékből. „A közös munkának igen sok tartaléka van, ezt tükrö­zi az Alpok—Adria tízéves tevékenysége is — mutatott rá nyilatkozatában Várkonyi Péter. Sokrétű együttműkö­dés alakult ki a gazdaság­ban, a kultúrában, a környe­zetvédelemben, az idegenfor­galomban — s mindez egy­úttal segítette a politikai megértést is ebben az egye­dülálló szervezetben, amely­nek vannak tagjai a NATO- ból, a Varsói Szerződésből, van semleges és van el nem kötelezett résztvevője.” Csak­nem 40 millió ember lakja ezt a térséget, sokban közös történelmi-gazdasági és kul­turális hagyományokkal — és sok tekintetben közös ismér­vekkel. Így természetes fel­adat arra törekedni, hogy a Konyakkal és vodkával kí­nálja külföldi újságíró ven­dégeit Innoketyij Arhimand- rit, a volokalamszki papiak­ban, a győzelem napja al­kalmából tartott istentiszte­let után. Innokentyij tulaj­donképpen főnökét, Pityui­mét, Volokalamszk és Jur- jevszk metropolitáját, az egy­házi kiadóhivatal vezetőjét, egyben egyháza sajtófőnökét helyettesíti, aki minden év május 9-én itt tart istentisz­teletet, de akit idén köteles­sége Genfbe szólított. A ki­adós ebédnél — ahol több is­mert szovjet irodalmár, Kar­pov volt sakkvilágbajnok, a Komszomol KB tagja is részt vesz — élénk eszmecsere bontakozik ki az orosz orto­dox (pravoszláv) egyház je­lenéről, szerepéről, hagyomá­nyairól, majd a társaság az egyházi személyekkel koszo­rúzni indul. A zuhogó eső­ben virágokat helyeznek el a Panfilov háborús emlék­műnél. Az ezeréves fennállását idén ünneplő orosz pravosz­láv egyháznak megvannak a régi és újabb keletű hagyo­mányai, amelyek a kívülál­lóban is tiszteletet ébreszte­nek. A szovjethatalom és az egyház között az elmúlt év­tizedekben sokszor komoly nézeteltérések is voltak* de a hívők és papjaik, akárcsak más nemzeti — és hazafias — egyházak, a nehéz törté­nelmi pillanatokban minden probléma ellenére a haza vé­delmére keltek, mintegy folytatva az egyház orosz nemzeti történelmi szerepét Sztálin 1943-ban fogadta a pravoszláv vezetőket, akik erkölcsileg és anyagilag is támogatták a honvédő há­borúját vívó Szovjetuniót, de' ezt követően megint a fe­szült kapcsolatok évei követ­keztek. Az enyhülés a nyolc­vanas évek elejétől Számít­ható: ekkor kezdett készü­lődni az egyház a mille- neumra, s ekkor vállalt je­térséget érintő kérdésekre közösen keressünk választ, együtt fejlesszük az együtt­működést a tudományban, az egészségügyben, a környe­zetvédelemben, közösen fej­lesszük az infrastruktúrát, a szállítást stb. Miután a tér­ségben sokhelyütt élnek nem­zeti kisebbségek, ugyancsak közös feladat az együttmű­ködés erősítése ezen a terü­leten is. A munkaközösség­ben való részvétel már az első tapasztalatok szerint hasznos az érintett magyar megyék számára gazdasági­kereskedelmi szempontból is, hiszen a kölcsönös meg­ismeréssel új lehetőségek tá­rulnak fel. A magyar állampolgárok utazási lehetőségeinek növe­kedése természetesen ugyan­csak nagymértékben éppen ennek a térségnek forgalmát gyarapítja. Várkonyi Péter a zártkörű tanácskozáson elhangzott felszólalásában igen elisme­rően méltatta a munkakö­zösség által megtett útat. Hangoztatta: hazánk két- és többoldalú kapcsolataiban teljesen nyitott minden kez­deményezés iránt, amely az együttműködés gazdagítását szolgálja. Ezért kísérjük kü­lönös figyelemmel e munka- közösség kibontakozását köz­vetlenül , szomszédságunk­ban. Külügyminiszterünk emlékeztetett arra, hogy Vas és Győr-Sopron megye 1986 december óta aktív megfi­gyelőként vesz részt a szer­vezetben. A kedvező tapasz­talatok alapján kormányunk hozzájárult ahhoz, hogy é két megye teljesjogú felvé­telét kérje, egyúttal Zala és Somogy megye megfigyelő­ként ugyancsak bekapcsolód­hasson a munkába. lentős szerepet a békeharc­ban is. Ma már senki sem talál kivetnivalót — vagy éppen szocializmusellenest — abban, hogy Mihail Gor­bacsov áprilisban fogadta Pimen pátriárkát és a szi- nódus tagjait, legutóbb pe­dig a Legfelsőbb Tanács a Munka Vörös Zászló érdem­renddel tüntette ki a pra­voszláv egyházfőt és más metropolitákat. Az állam és az egyház vi­szonya rendezettnek tekint­hető, ám azért vannak prob­lémák ma is. A múlt nehéz, gyakran bűnös örökségét fel­számoló átalakítási politika támogatásra talál a történe­lemben a hatalomhoz java­részt lojális egyház vezetői körében. Ezt jól jelzik az utóbbi időben megsokasodó sajtónyilatkozatok. S a szov­jet vezetés is a szovjet tár­sadalom teljes jogú tagjai­nak tekinti a hívők népes — pravoszláv források sze­rint 50 millióra becsült — táborát. A kulturális örök­ség, az orosz nemzeti tudat, a műemlékek ápolása, az új lelkiismereti és vallásszabad­sági törvény előkészítése, a A kísérleti atomrobban­tások azonnali beszüntetését követelő „tűzszüneti felhí­vást” adott ki a kanadai Montrealban tegnap befeje­ződött 8. kongresszusán a nemzetközi orvosmozgalom az atomháború megelőzésé­ért (IPP NW) nevű szerve­zet. A mintegy hetven or­szágból érkezett kétezer kül­dött „általános receptet” fo­gadott el az emberiség túl­élésére, sürgetve, hogy mond­janak le egyszer és minden­korra az atomfegyverek használatáról, és számolják fel a tömegpusztító fegyve­reket. A kongresszus nyilat­kozata rámutat: az atom­fegyver milliárdokat tart fogva túszként, megsemmisí­téssel fenyegetve az emberi nemet. Az orvostanácskozás részt­vevői nyomatékosan aláhúz­ták, hogy a nukleáris fegy­vertárakat nem elegendő csupán csökkenteni : a vég­leges cél azok teljes felszá­molása. Ezzel kapcsolatban hívták föl a világ valameny- nyi orvosát arra, hogy csat­lakozzanak a „tűzszünet ’88” elnevezésű kezdeményezés­hez. amely a kísérleti atom­robbantások teljes eltiltását tűzte zászlajára. A háromnapos tanácskozás szombati teljes ülésén töb­bek között felszólalt Vlagyi­mir Petrovszkij szovjet kül­ügyminiszter-helyettes és Claiborne Pell, az amerikai szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke. Petrovszkij alá­húzta, hogy a kongresszus teret kínál a nem kormány- szintű szervezeteknek az Egyesült Nemzetek közgyű­lése rendkívüli leszerelési ülésszakának idején arra, hogy hallassák szavukat, át­váltási művek, így a biblia kinyomtatásának engedélye­zése ugyancsak ennek a jele. Érthető, hogy az egyházi vezetők nem túl nagy tet­széssel fogadták, hogy Reagan elnök egy egyházzal szem­benálló, ellenzéki pappal ta­lálkozott Moszkvában. Han­goztatták: az egyházi veze­tők közvetlenül a döntés­hozóknak továbbíthatják pa­naszaikat, s tőlük várnak jogorvoslást, nem pedig kül­ső erőktől. Az utóbbi években a pra­voszláv egyház több kolos­tort is visszakapott az állam­tól, egyebek között a nem­régiben felújított Danyilov kolostort, amely a tegnap kezdődött ünnepségek egyik központja, egyben a pátriár­ka és a szinódus székhelye. Filaret, Kijev és Galícia met- ropolitája ugyanakkor nem titkolta, hogy több — a hat­vanas években államosított vagy lerombolt — egyházi műemléket szeretnének visz- szakapni (így a kijevi Pe- csorszkaja Lavrát), szeretné­nek újabb egyházközségeket létesíteni, valamint az eddig tilos jótékonysági tevékeny­fogó megoldást javasoljanak a teljes leszerelésre. A szov­jet fél hajlandó felújítani az atomkísérlete'kre vonatkozó korábbi szünetet, de termé­szetesen csupán abban az esetben, ha az Egyesült Ál­lamok is hasonlóképpen jár el. Pell szenátor felszólalásá­ban lehetségesnek nevezte a megállapodást az atomfegy­ver-kísérletek teljes eltiltá­sáról, hangsúlyozva, hogy a moszkvai csúcstalálkozó megnyitotta az ehhez vezető utat a kísérletek ellenőrzé­sére vonatkozó módszerekre vonatkozó megállapodással. A robbantások beszünteté­se elvezethet az atomfegy­verek teljes felszámolásá­hoz — vélte a szenátor, aki külön is aláhúzta,: a közép­távú atomeszközök felszá­molásáról megkötött szerző­dés a hadászati fegyverek csökkentése előtt is meg­nyitotta az utat. Az egyik munkacsoport­ban Hollán Zsuzsa akadé­mikus, a magyar küldöttség vezetője irányította a vitát. Egv másik munkacsoport­ban Böbék Ilona, a magyar orvostanhallgatók tagozatú, nak egyik vezetője a hazai orvosképzésről, az egyetemi IPPNW-mozgaíomról tar­tott előadást. Javasolta, az orvosok hippokratészi eskü­jébe iktassák be az atomhá. ború megelőzésére tett fo­gadalmat is. A javaslatot a résztvevők nagy tetszéssel fogadták. A mozgalom legközelebbi kongresszusát Hirosimában tartják meg jövőre. A meg­hívást az atomháború első áldozatául esett város pol­gármestere személyesen ad­ta át Montreálban. séget felújítani. Az ügyek kivizsgálására ígéretet kap­tak Mihail Gorbacsovtól. Nincs jogi akadálya — mond­ják most az illetékesek —, hogy a hétezer egyházközsé­get újakkal gyarapítsák. A gyakran előforduló, és tilta­kozást kiváltó elutasító dön­tések általában a helyi ha­tóságok túlbuzgóságával és régi szemléletével magyaráz­hatók. Tény (s ezt a szovjet saj­tó is elismeri, keresve az okokat), hogy a vallás iránt megnőtt az érdeklődés, s el­sősorban a fiatalok köré­ben. A magyarázat tulajdon­képpen adott: a pravoszláv egyház történelmi gyökerei­vel, gazdag kulturális örök­ségével támpontnak tekint­hető, s lelki vigasszal szol­gál a társadalomban kizáró­lag engedelmességre szorított embereknek, akiket csak ke­véssé győzött meg a bürok­ratikus módszerekkel, gyak­ran dogmatikusan folytatott „vallásellenes felvilágosító munka”. Azután a külsősé­gek sem elhanyagolhatók: a moszkvaiak jó része inkább az egyházi esküvőt és ke­resztelőt is megtartja, hogy ne csak az érzelemszegény hivatalos aktusokban merül­jön ki a nagy esemény. 988-ban a kijevi Vlagyimir fejedelem alattvalóit behaj­tatta a Dnyeper vízébe, hogy megkereszteltesse őket. De a pogány vallások elhagyása nem kizárólag kényszerre történt: a történelem csak két fegy veres felkelésről tud. Perun istenséget, az eső és háború véráldozatokat köve­telő bálványát ezer évvel ez­előtt békésen leusztatták a folyón, s a helyébe Krisztus lépett, aki nem áldozatokat, hanem szeretetet követelt meg híveitől. Az orosz kul­túra kezdetét jelentő pra­voszláv „igazhit” és az egy­ház akkoriban összeolvadt az állammal. Ma az egyház füg­getlen az államtól, de része és ereje a szovjet társada­lomnak, s értékrendje nem mond ellent a szocialista el­veknek, az átalakítási politi­kának. Tamássy Sándor Egyedülálló gazdasági eredmények, szerkezetváltás, alkalmazkodóképesség, lé­péstartás a világpiac válto­zó körülményeivel — mind­ezek jellemzik a finn gaz­daságot, amellyel kapcsolat­ban gyakran emlegetnek gaz­dasági csodát. Ha a kifejezés takar is némi túlzást, az el­ismerésnek, sőt csodálatnak mindenképpen van alapja. Az 1917 decemberében függetlenné vált Finnország gazdasága a második világ­háború után nagy változá­sokon ment keresztül. Ko­rábban a legfontosabb ága­zat a mezőgazdaság volt, ma már az iparé a vezető sze­rep, s ezen belül is a gép­ipar áll az első helyen. Az ország nyersanyagokban in­kább szegénynek mondható, energiaforrásokban sem bő­velkedik, ennek ellenére ver­senyképes iparágakat és szilárd gazdaságot tudott ki­építeni. A magyarázat Finnország sajátos helyzetében és a vi­lággazdaság változó körül­ményeihez történő ügyes és következetes alkalmazko­dásban lelhető meg. Finnor­szág — mint ismeretes — semlegességi politikát foly­tat és igyekszik mind a szo­cialista, mind a nyugati or­szágokkal megfelelő kapcso­latot kiépíteni, egyfajta „híd”, amit földrajzi hely­zete indokol és kényszerített rá. A Szovjetunióval kialakí­tott gazdasági együttműkö­dés klíringelszámoláson ala­pul, és hatalmas piaci lehe­tőségeket biztosít. Közismert például, hogy a hetvenes évek olajválságai a fejlett ipari országokra milyen fé­kező hatást gyakoroltak. Finnország viszont, amely olajszükségleteinek döntő ré­szét a Szovjetunióból szerzi be, a növekvő olajszámlát a Szovjetunió felé irányuló ex­port növelésével ellensúlyoz­ni tudta. Tehát akkor, ami­kor más országok gazdasági helyzete romlott, Finnország dinamikusan növelte export­ját, mert a Szovjetunió meg­vásárolt olyan termékeket is, amelyek akkor a világ­piacon — főként nagy téte­lekben — lényegében elad­hatatlanok voltak. Napjainkban azonban ép­pen ez jelent bizonyos prob­lémát: a kőolajárak csök­kentek a világpiacon, így a Szovjetunióból származó olajért kevesebbet lehet ex­portálni, s emiatt nehézsé­gekbe ütközik egyes termé­kek értékesítése, illetve a ki­épített termelőkapacitások hatékony kihasználása. A külkereskedelem alaku­lása azért érinti érzékenyen a finn gazdaságot, mert az ötmilliós ország belső piaca nagynak igazán nem nevez­hető, viszont a hazai össz­termék mintegy 30 százaléka a külkereskedelem révén realizálódik. Az utóbbi évtizedekben végrehajtott szerkezetvál­tás nyomán a nyolcvanas évtized első felében a finn gazdaság kimagasló eredmé­nyeket ért el. A fejlett ipari országokat tömörítő OECD tagállamai közül Finnor­szág gazdasági növekedése meghaladta a szervezet át­lagát, a nemzeti össztermék 1982 óta' évente átlagosan 3 százalékkal nőtt. Az egy fő­re jutó nemzeti termék (mintegy 11 ezer dollár) alapján Finnország a világ tíz legfejlettebb országa kö­zé tartozik ma. A növekedés üteme azon­ban az utóbbi egy-két év­ben lelassult. Napvilágra kerültek a gyors fejlesztés bizonyos ellentmondásai: az expanzív gazdaságpolitika nyomán elér.t dinamikus fej., lődés, a termelékenység je­lentős emelkedése nem kapcsolódott össze minde­nütt a műszaki fejlődéssel. Ennek ellensúlyozására a finn kormány igyekszik mi­nél nagyobb mennyiségű külföldi tőkét, modern tech­nikát behozni az országba. A szándék megvalósulását jelzi, hogy jelenleg már 1200 körüli a Finnország­ban működő külföldi válla­latok száma. S mivel a finn gazdaságnak egyre fejlet­tebb technikára van szüksé­ge, érthető, hogy a figye­lem mind inkább azon or­szágok felé fordul, ahonnan ez beszerezhető. Finnország számára a Szovjetunió mellett rendkí­vül fontos a nyugat-európai piac is, ahová 1986-ban ex­portjának több mint 38 szá­zaléka irányult, míg import­jának mintegy 43 százaléka származott onnan. A nyu­gat-európai közösség orszá­gai 1992-re tervezik a telje­sen egységes belső piac kia­lakítását. Helsinkiben már élénken elemzik ennek a finn gazdaságot várhatóan érintő hatásait, s azt, ho­gyan lehetne a folyamathoz valamilyen módon kapcso­lódniuk. A magyar—finn kapcsola­tok közismerten nagyon jók. Rendszeresek a magas szin­tű látogatások, élénk a kul­turális csere, jelentős a tu­rizmus. A vízumkényszert is eltörölték kölcsönösen a két ország között. Éppen ezért szembetűnő az a tény, hogy a gazdasági kapcsola­tok és a kereskedelem fej­lődésének üteme eléggé le­marad a többi területhez képest. (Magyarország Finn­ország külkereskedelmében csak néhány tizedszázalék­kal szerepel.) Feltételezhe­tően emiatt is különös fi­gyelmet kapnak majd a kapcsolatok kérdései a na­pokban, amikor Mauno Koivisto finn államfő, hét­főtől kezdve, hivatalos láto­gatást tesz hazánkban. Madarász György A BALATONI HALGAZDASÁG azonnali belépéssel fölvesz kereskedelmi osztályvezetőt szakirányú felsőfokú végzettséggel, 10 éves gyakorlattal, német nyelvismerettel; kereskedelmi előadót kereskedelmi szakközépiskolai végzettséggel, 5 éves gyakorlattal. Idegennyelv-ismerettel előnyben. Jelentkezés: a gazdaság személyzeti vezetőjénél. Balatoni Halgazdaság, 8600 Siófok, Horgony u. 1. Telefon: 13-322, 13-949. (102208) Az orosz pravoszláv egyház fennállásának ezeréves évfordulója Bálványdöntés, megújhodás Filaret metropolita beszél az oroszországi kereszténység ezeréves fennállása alkalmából rendezett sajtóértekezleten

Next

/
Thumbnails
Contents