Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-04 / 133. szám

1988. június 4., 'szombat

5

Néplap

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Megnyílt az idei könyvhét

Nyolcvan új mű a sátrakban

KIÁLLÍTÁS IRODALMI MÜVEK ILLUSZTRÁCIÓIBÓL

| Évadzáró társulati ülés a színházban

Az első

három „hónap után

Akik valamennyire is szeretik az irodalmai — Irigy- gyük sokan vannak ilyenek —, azok tudják, Hogy könyvhét előtt érdemes már zaklatni a könyvesbolti eladókat, hogy egy-egy kuriózumnak ígérkező kötetet tegyenek félre.

Idén nyolcvan alkotásból válogathatnak az olvasók, s a kínálat meglehetősen széles skálát mutat. Tegnap délelőtt, az ünnepélyes megnyitó után az is kiderült, hogy melyek azok a művek, amelyeket leginkább keres a közönség.

A könyvhét megyei rendezvényeinek sorozatát a kaposvári Latinca téren nyitották meg. A Táncsics Mihály Gimnázium diákszínpadának fiataljai adtak elő verseket abból a kötetből, amely az elmúlt hetekben jelent meg, a Kaposvári Városi Tanács gondozásában, s Papp Árpád versfordításait tartalmazza. Ezt követően pedig Papp Árpád mondott megnyitó beszédet. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a könyveknek minden időben megvolt a saját sorsuk, mint ahogy azok íróinak is. Talán nem véletlen a feltételezés sem, hogy eredetileg azonos jelentéssel bírt a könyv a könny szóval. Olyan műveket kívánt a mai fiatal olvasóinak, mint neki volt annak idején az az olcsó kiadású Petőfi verseskötet, amely megannyi bejegyzéstől. margóra írt gondolattól lett idősebb korában számára ielbeesulhëlëtlch értékű.

Jól tették iiitük, akik e megnyitó titán a könyvkínálat böngészése helyett a Pal- miro Togliatti Megyei Könyvtárba indultak, hiszen ott egy nagyon szép kiállításnak lehettek tanúi. Néhány hete a keszthelyi helikoni napokon nyílt meg az az irodalmi illusztrációkból rendezett kiállítás, amely a Kettős zsoltár címet viseli. Most Kaposváron láthatjuk az anyagot, amely elé tegnap Tamás Menyhért költő és író mondott bevezető szavakat. Fölhívta a jelenlevők figyelmét több alkotásra, néhány mű keletkezésének történetéről is beszélt.

Eigel István, a kiállítás céljáról a következőt írta a meghívóban: ... azt a mozzanatot szeretnénk bemutatni, ami az irodalom és rajzművészet találkozásának szerencsés kompromisszumát reprezentálja hazai viszonylatban. Festő, szobrász, grafikus úgy nyilatkozik meg irodalmi témaadója ihletében, hogy az nem csupán az előadóművész művét érintő alkalmazkodó produkciója legyen, hanem egyéniségének vallomása, önnönmagát adása, valódi alkotótárs. Ebben a szellemben fogalmazódtak Nagy László, Borsos Miklós, Szervátiusz Tibor, Kő Pál, Szántó Piroska és még több más neves művész illusztrációi.

Az 1988-as könyvhét tehát megkezdődött. Most már minden az olvasókon múlik.

V. I.

Alig három hónappal ezelőtt együtt örülhetett a Csikv Gergely Színház társulata és közönsége a boszorkányos gyorsasággal felújított színház épületének, s tegnap este már az évadzáró ülésre gyülekeztek a társulat művészei és dolgozói a stúdiószínházban. Babarczy László, a színház igazgatója azt állapította meg az évadot értékelve, hogy a rövid idő ellenére nagyon sok minden történt. Három nagy- színpadi darabot mutattak be — ebből kettőt a felújított színpadon. Örkény István sok vihart megért drámája, a Pisti a vérzivatarban nagy sikert aratott a közönség és a szakemberek körében is. Ugyanez mondható el az Ascher Tamás rendezte öngyilkosról is. Mindkét produkció szerepelt az elmúlt hetekben a színházak országos fesztiválján Budapesten, s bár eredményhirdetés csak hétfőn délután lesz, azt már tudjuk, hogy mindkét produkciót tetszéssel fogadták. S biztos az is*. hogy kevés színház hagyott otthon olyan darabot, mint Mrozek Rendőrsége.

A színház igazgatója az eredmények mellett nem feledkezett meg azoknak a jelenségeknek a megnevezéséről sem, amelyek abból adódhatnak, ha a siker tudatában megelégedettség lesz úrrá a társulaton. Vannak ugyanis merevségek, görcsök néhány, helyen, ezek javítása a következő évad feladata lesz. A jövendő négy-öt év a társulat felfrissítésének, fiatalításának jegyében telik el. Hárman távoznak Kaposvárról; Réti Andrea, Lengyel Ferenc és Magyar Tivadar ősztől a békéscsabai színházat erősffik. Jóval többen érkeznek viszont a társulathoz. Hogy kik, azt majd az augusztus 22-i évadnyitó társulati ülésen ismertetik.

A jövő évad műsorterve első látásra is zsúfoltnak, ám rendkívüli módon tartalmasnak látszik. Elsőként a nagyszínpadon, egy több antik görög drámából összeállított darab szerepel Babar- czy László rendezésében, Oi- dipusz király címmel. Ezzel egyidejűleg a stúdiószínpadon Mohácsi János rendezésében a Tévedések vígjátékét mutatják be.

A napokban megkapta a társulat a Gyermekekért kitüntetést. Annak idején a

Pinocchióval indult az a szép sorozat, amely azóta is jellemzi a kaposváriak gyermekelőadásait. Az űj évadban fölűjítják majd ezta darabot.

Bézerédy Zoltán, a színház vezető művésze pedig rendezőként mutatkozik be. A 3:1 a szerelem javára című ikönnyed, zenés darabot állítja színpadra. Gothár Péter Brecht Kurázsi mama című művét rendezi, míg Ács János Shakespeare Othellóját. Ascher Tamás Gombrowicz darabját, az Yvonne, bur- gundiai hercegnő-1 rendezi. Ezek mellett egy francia rendező is érkezik a jövő évben Kaposvárra, aki egy további produkciót állít színpadra. A stúdiószínpadon pedig Eörsi István új darabját, a Kihallgatást láthatjuk.

A társulati ülés végén dr. Horváth Sándor, a Somogy Megyei Tanács elnökhelyettese közsönte meg a megye vezetése hevében a társulat magas színvonalú munkáját, S kívánt a következő ’hetekre jó pihenést. A művelődési minisztérium részéről Gödöllői Lajos szintén kifejezte jókívánságait a Csí- kv Gergely Színház művészeinek, dolgozóinak.

V. I.

NÉVTELENÜL

A héten két meglepő riportot hallottam. Budapestre fölvonult családostól egy alföldi házaspár, albérletbe költöztek. Am nem volt sokáig maradásuk, mivel az ingatlankezelő vállalatnak tudomására jutott, hogy illetéktelenül jutottak albérlethez. Az egyik házmester adta ki a szolgálati lakásának a szobáját a mindenáron Pestre költözni akaró családnak. A hivatal, az IKV, a tanács szigora nem bírta jobb belátásra a két kisgyereket nevelő családot, hanem járják a kálváriájukat. Utcára kerültek, azaz nem egészen, mert valami fészerszerűségben meghúzódhattak. Nyilatkozatok sora hangzott el a rádióban, keresték, ki a felelős. Annyi bizonyos, hogy a szobát kiadó házmester alaposan rászedte a vidéki házaspárt, ő persze abban a színben tünteti föl magát, hogy segíteni akart, megszánta az alföldi embereket, ezért fogadta bg őket. Persze, előre kifizettette az albérlet árát- velük. Csak arról nem esett szó — pedig erről kellett volna szólnia a riportnak hogy micsoda felelőtlenség a vak világba elindulni. Mert annyi bizonyos, nem lehettek biztosak abban a Pesjr.e költözők, hogy kapnak albérletet. és mennyiért, és mit fognak csinálni, hói fognak dolgozni, mi lesz a gyerekekkel. Alkalmi munkában bíztak? Az akad. De vele együtt olyan életforma is,

ami a gyerekek helyzetét veszélyeztetheti.

Pintér Dezső szerda reggeli műsorvezetésében is fölfedeztem egy érdekes riportot. Fölhívta telefonon dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi minisztert, hogy jelentést tegyen a rádióban előző napokban elhangzott riport körülményeiről, épp arról, amiről bevezetőben szóltam. Az Alföldről Budapestre felelőtlenül beköltözött család sorsáról. Hogyan is volt az a műsor — kellett volna tájékoztatni a miniszterasszonyt. Csehák Judit végighallgatta a kérdést, majd visszakérdezett;

— Biztos ön abban, hogy én kértem a rádiótól jelentést arról a műsorról?

Pintér sejtette, hogy nem a miniszterasszony hívta föl a rádióban, de ügyesen tette, hogy értesítette őt arról : a nevével visszaélt valaki. Névtelenség Igazából aZ is, aki más nevében beszél. Így történt. Nem is annyira a történet lepett meg, az tetszett a reggeli beszélgetésben, ahogy Csehák Judit válaszolt. Hogy 6 nem kér jelentést a rádiótól, Pintér Dezsőtől, és ugye a hangja is mennyire más, mint azé a telefonálóé, aki nyers modorban követelőzött. —- Ilyennek ismer engem? — kérdezte a riportertől a mi- niszterasszony. Ha nem ismerte volna valaki eddig Csehák .Tuditot, u rövid feg- geli beszélgetésből Is kirajzolódott a portréja.

Horányi Barna

Verseny a lávából

Mindig az utasnak van igaza

Kurdi Ferenc, az Ibusz megyei igazgatóságának 38 éves vezetője egy éve pályázat alapján nyerte el beosztását vagy ahogy ö mondta: újabb bizonyítási lehetőségét. Olyan iroda vezetését vette át, amelynek egyre élesebb versenyben kell dolgoznia. Utazási irodák sora ontja kecsegtető ajánlatait, miközben az egyéni turizmus lehetőségei is bővülték.

— Nem félünk a versenytől. Más országok tapasztalata azt mutatja, hogy a turizmus szabaddá válása idővel kedvezően hat az utazási kultúrára. A mostanában gyakori egyéni bevásárlóutak nem tekinthetők valódi turizmusnak. Èz a hullám csak a korábbi kötöttségek ellenhatása; „levonulása"

Ügy érezte szabadon él

Annyi mindent kötelezővé tesznek számunkra, ám egyben bízhatunk mégis: Vitézy László legújabb filmjét, az Ügy érezte, szabadon él című alkotást bizonnyal egyetlen rendelet sem fogja azzá tenni. Pedig nagyon fontos modanivalót hordoz a film, s közöl sok olyan információt, amit nem tud az, aki arra van berendezkedve, hogy a magyar állampolgárok egyszerű és békés adófizető életét élje. Mit lehet tudni napjainkban például a kábítószeresekről? Annyit, amennyit a sajtóban olvastunk, a rádióban hallottunk, avagy a televízióban láttunk. S ez bizony nem sok, javarészt arra szorítkozik, hogy a fiataloknak van egy rétege, s az ide tartozók szipuz- nak. Valami halvány sejtelmük is van már arról, hogy ezt a bizonyos szipuzást hogyan kell csinálni, ám igazán mégsem vagyunk szakértői.

Tudjuk azt' — mert elmondták —, hogy ez rendkívül káros jelenség, veszélyezteti az egyén egészségét, s ezáltal a társadalmat is.

Harcolni kell tehát ellene. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Vitézy filmje frontáttörés ezen a fronton. Röntgen- orvosi, kórt nyomozó szorgalommal viszi végig a témát úgy, hogy mentes mindenféle előítélettől. Nem esik áldozatául annak a csapdának, amely elintézi a kérdést úgy, hogy ' divatjelenség, és valami sejtelmesen hangzó színtérre emeli, amely jó esetben így hangzik: meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket.

Egyébként e témáról is nagyon sokáig hallgattunk, még akkor is, amikor már csak egyre többet idéztük Illyés Gyula bölcs szavait: „csak növeli — ki elfödi — a bajt”. Tulajdonképpen ez a hiány is azon okok közé tartozik, amelyek fontossá és nélkülözhetetlenné teszik Vitézy filmjét.

A rendező a tőle megszokott dokumentarista eszközökkel dolgozik, bő teret engedve a szereplők személyiségének. Egy fiú történetét ismerhetjük meg, akit nem egészen háromszáz forinttal bocsájtott útnak a nevelőintézet, ráadásul gipszelt lábbal. Nem lepődhettünk meg, ha különösebb illúziók nélkül vágott az életnek, csövezett, lejmolt, szi- puzott. Természetesen néhány napon belül kapcsolatba került a rendőrséggel, s ennek nem csak az iratokban maradt nyoma. Vitézy nem foglal állást egyetlen esetben sem, hagyja, hogy a nézők alkossanak véleményt. Ennek természetesen veszélye is van, hiszen akadnak, akik meglehetősen nagy ellenszenvvel viszonyulnak a fiataloknak ehhez a rétegéhez. összhatását tekintve azonban mégis lesújtó és nagyon szomorú kép bontakozik ki.

Sok mindent megtudhatunk ugyanis arról a világról, amelyet szeretünk így nevezni : a mai magyar valóság. A mai magyar valósághoz tartozik például az az egyetlen tizenhat férőhelyes menedékszállás is, ahol némelyik lakó már egy évtizede is van, hogy meghúzza magát. A fapriccseket naponta lemossák, mert bizonyos rovarok nemkívánatos előretörését is hatékonyabban lehet megfékezni. Éppen e képsoroknál történik valami egyedülálló a filmben. Míg a szállás gondnoka nyilatkozik, ahogy ilyen beosztásban nyilatkozni szokás, az egyik lakó mögéje settenkedik, hogy minden szavát valamiféle egyedülálló gesztusrendszerrel megcáfolja. Más rendező falán leállította volna a jelenetet, Vitézy — dicséretére legyen mondva — hagyta. így lett igazán hiteles. Mint ahogy a film többi kockája is. Mindnyájunk szomorúságára tegyük hozzá: sajnos. Mert egy újabb közös ügyünkre hívta föl figyelmünket, amit rendezni kéne. Mielébb.

Varga István

után ismét az élményszerzésre való törekvés lesz a meghatározó. Erre alapozzuk üzleti stratégiánkat.

— IMiben érzékelik a verseny fokozódását?

— Abban, hogy ugyanakkora forgalomért sokkal többet kell dolgozni. Nem az árverseny a döntő, hiszen esetenként pár száz forint a különbség, hanem az ellátás és a szolgáltatás minősége, önmagában az útvonalak választéka sem meghatározó. Lehetnek eredeti, egzotikus újdonságok, ezek azonban csak viszonylag szűk réteg igényeivel találkoznak. A legfontosabb a szolgáltatás minősége, az ügyfelek fogadásának stílusa. Egy utazási irodának egyéni arculatának és hangulatának kell lennie. Nem egyszerűen udvarias ügyfélfogadásról van szó, hanem arról, hogy a belépő érezze: minden érte van. Ehhez megfelelő magatartáskultúrájú, vonzó egyéniségű utazási szakemberek kellenek. Ilyenek megnyerésére törekszem, egy kicsit a belső versenyt is fokozva.

— Ez bizonyára nem teszi népszerűvé a munkatársai körében?

— Nem is az a feladatom, hogy népszerű legyek. Nálam mindig az utasnak van igaza. Tudom, hogy munkatársaim gyakran nehéz helyzetben vannak. Ds mit ér, ha megnyerünk egy szócsatát, s közben elvesztünk egy utast? Elvégre az Iroda az utasért van.

— Az Ibuszt sokan a jómódú emberek utazási irodájának tartják.

— 34 országba utaztatunk 302 útvonalon, ám forgalmunknak csak 5- százalékát teszik ki azok a különleges ajánlatok, amelyekből ez az előítélet fakad. Aligha élnénk meg, ha csupán távolkeleti vagy egyesült államokbeli programokat ajánlanánk. Számolunk az emberek többségének anyagi lehetőségeivel, ezt mutatja olcsóbb programjaink választéka. Bővítését szolgálta

például a jugoszláviai Sputnik irodával kötött szerződésünk, amelynek alapján Somogyból induló csoportokat üdültetünk a tengerparton. Alijuk a versenyt, s ezt az is mutatja: irodáinkban u Bustours, a Touropa vagy a Meridian programjaira is be lehet fizetni. Ezzel önmagunknak teremtünk versenytársat, s állítunk magasabb mércét.

— Az utaztatási piac telített. Miben lát kihasználatlan lehetőséget?

— Ilyen a belső-somogyi programválaszték gazdagítása. Most például Csoko- nyavisontán béreltünk üdülőt gyógyüdültetés céljára. Hasonló terveink vannak Igáiban és a Desedán is. Az igények jobb feltárását szolgálja az Atlasz Rt, amelyet az Ibusz a MÁV-val és az Állami Biztosítóval közösen alakított. Ennek keretében a biztosító irodahálózatán keresztül ajánljuk programjainkat, tájékoztatunk, tehát helybe megyünk. A szolgáltatás bővítését is jelenti a barcsi határállomáson kialakítandó új Ibusz-egvség, ahol például szállásfoglalásra is mód lesz. Tartalékot látok a „kis üzletekben” is. Egy iskolai osztálykirándulás megszervezése látszólag sok munkával és szerény haszonnal jár. Valójában lehetőség arra, hogy megnyerjük a jövő utasait.

Kurdi Ferenc a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán tanult, politikai ismereteit bővítette, majd a Belkereskedelmi Továbbképző Intézetben szerzett orosz nyelvű idegenvezetői képesítést.

— Jelenlegi munkája legalább olyan kockázatosnak látszik, mint a repülés.

— Végül is mindkettőben a kockázat a hajtóerő. Hiszen csak ez késztet igazán erőfeszítésre; arra, hogy az ember képességei legjavát adja. Szeretem e munka sokszínűségét, s amit szeret valaki, annak a nehézségeit is szívesen vállalja. B F