Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-29 / 154. szám

1988. június 29., szerda Somogyi Néplap 3 A nyári ülésszak elé Két fontos, egymással sok tekintetben összefüggő na­pirend megtárgyalására ké­szül az Országgyűlés a nyári ülésszakon. Az egyik téma a múlt esztendei költségvetés végrehajtásáról szóló jelen­tés. A képviselők. és termé­szetesen az ország lakossága is részletes képet kaphát ar­ról, hogy milyen eredmény­nyel zárult a tavalyi év, A másik téma az ipar szerke­zetátalakításához kapcsoló­dik. Az ipari miniszter elő­terjesztésében arra a sokakat érdeklő és érintő kérdésre keresi a választ, hogy mi­lyen irányban szükséges el­mozdulnia a népgazdaság szempontjából meghatározó iparnak, hogy az egyre fe­nyegetőbb műszaki-technoló­giai lemaradásunkat megál­lítsuk, s reményeink szerint a tendenciát megfordítsuk. Növekvő vállalati jövedelmek Az állami költségvetés 1987-ben több mint 631,2 . milliárd forint bevétel és 666 milliárd forint kiadás egyen­legeként 34,8 milliárd forint hiánnyal zárt. A Pénzügymi­nisztérium összefoglaló elemzése szerint a költségve­tés deficitje 8 milliárd fo­rinttal kisebb a tervezettnél. Az országgyűlés ülésszakát megelőző parlamenti bizott­sági üléseken a képviselők természetesen behatóan ele­mezték ezt, és arra a követ­keztetésre jutottak, hogy a költségvetés hiányának csök­kenése csak kisebb részben a gazdálkodó szervek jövede­lemtermelésének az eredmé­nye. A javulásban nagyobb szerepet játszottak az év közbeni kormányzati intéz­kedések — a fogyasztói árin­tézkedések, a központi költ­ségvetési szervek és a taná­csok témogatásának mérsék­lése. A képviselők szerint ezek az intézkedések csak rövid távon hatnak és főleg az elosztásban érvényesül­nek, a termelés hatékonysá­gára, a szerkezetváltásra gya­korolt hatásuk alig érzékel­hető. A tavalyi eredmények vizsgálatakor az is figyelem­re méltó, hogy a gazdálkodó szervezetek jövedelme az ■ előző éveknél és a tervezett­nél is gyorsabban gyarapo­dott. Ez döntően két ténye­zővel függött össze: a terme­lés növekedésével és az ár­emelésekkel. Az állami tá­mogatások az előző éveknél kisebbek voltak, a gép- és a könnyűiparban azonban nőt­tek a támogatások. Egyes vállalatok pénzügyi helyzetének rendezésére és a jövőbeni gazdálkodásának megalapozására a központi szanálási alapból az iparban öt vállalatnál — a Láng Gépgyárban, a Ganz-Mávag- ban, a Soroksári Vasöntödé­ben, a Mecseki, valamint a Tatabányai Szénbányáknál — rendeltek el állami sza­nálási eljárást. A mezőgaz­daságban 3 állami gazdaság és 82 termelőszövetkezet pénzügyi hiányának rende­zéséről született döntés. Tény, hogy az új felszámo­lási, szanálási jogszabályok alkalmazása nehezen indult meg. A hitelezők nem szíve­sen kezdeményezték a fel- számolási eljárást, s a hite­lezők — szállítók, bankok — nem veszik ki részüket a tartozások rendezéséből. A kormány 1987 második felé­ben foglalkozott e kérdés­sel, s a felszámolási eljárás következetesebb alkalmazá­sát elősegítő intézkedéseket hozott. Kiadások Az állami költségvetés ta­valy a tervezettnél 2,4 szá­zalékkal költött többet. (Ez­zel szemben áll a bevételek mintegy négyszázalékos bő­vülése.) Arányait tekintve a legnagyobb növekedés a fel­halmozási kiadásoknál^ je­lentkezett. E tételen belül az egyik legnagyobb összeg a magánerőből való lakásépítés volt. A döntően központi pénzeszközökből épülő nagy- beruházásokra és célcsopor­tos beruházásokra gyakorla­tilag a tervezett összegeket fordították. A kiadások rovatai között a legnagyobb tételt változat­lanul a társadalombiztosítás jelentette. A 155 milliárd fo­rintnyi összeg 8,9 százalékkal volt nagyobb, mint egy esz­tendővel korábban. A növek­ményben döntően közreját­szott, hogy tovább emelke­dett a nyugdíjaskorúak szá­ma, s természetesen a ré­szükre folyósított összeg, va­lamint növekedett a családi pótlék és a gyermekgondozá­si segély, illetve díj is. Fogyasztói árkiegészítésre az előirányzottnál végül is hét százalékkal több, össze­sen 66,7 milliárd forintot fordítottak az állami költ­ségvetésből. Néhány jelentő­sebb tétel: tej, tejtermék, lakbérek, központi fűtés, hús és húskészítmények. Aï ipar szerkezet- átalakítása A következő három esz­tendőben várható lényeges változásokat taglaló ipari mi­nisztériumi anyag abból in­dul ki, hogy jelentős, tartó­san igénybevehető beruhá­zási forrás nem áll rendel­kezésre, ezért minden lehet­séges ismert és rejtett tőkét össze kell fogni és koncent­ráltan kell működtetni. Ilyenek például a lakosság megtakarításai, egyes válla­latok pénzbeni tartalékai, és a szűkös viszonyok között még rendelkezésre álló hite­lek. Rejtett, de felszabadít­ható pénzforrás a veszteség­támogatások csökkentése, a ki nem használt álló- és forgóvagyon értékesítése, a fajlagos energia-, anyag- és élőmunka-megtakarítás is. Ezek — amennyiben mara­déktalanul mozgósíthatók — elegendőek lehetnek a stabi­lizációs program megvalósí­tásához szükséges feladatok megoldásához, de a szerke­zetátalakítást pusztán ezek­kel nem lehet megoldani. Ami az egyes ágazatokat illeti: várhatóan lassul az elektronikai alkatrészgyár­tási, a textilipari szerkezet- átalakítási, a szénlíidrogén- ' fejlesztési, az energiaháló­zat-bővítési programok tel­jesítése. Késik a paksi atom­erőmű bővítése is. Kevesebb összeg jut a vaskohászat és a szénbányászat szerkezet- átalakítására is, ami lassítja a .korábban elhatározott programok megvalósítását. Reményt keltő, hogy az ipar középtávú programja a konvertibilis kivitel további bővítését szorgalmazza. A tőkés világgazdaságba való hatékonyabb bekapcsolódá­sunkkal feltételezhetően töb­bet és gazdaságosabban lehet majd exportálnunk, s az így keletkező aktívumokból le­hetőség nyílik többlettech­nológia importjára is. A szocialista országokba irá­nyuló kivitelünk bővítésének előfeltétele az innen szárma­zó behozatal növelése. Min­denekelőtt a nyersanyagok, a magas műszaki színvonalú gépek, a technológiai, tech­nikai ismeretek, félkészter­mékek és részegységek vá­sárlásait kívánjuk növelni. A hazai piacon a belföldi felhasználás tervezett csök­kenésével összefüggésben az ipar termékei iránt várható­an mérsékeltebb lesz az igény.­A szerkezetátalakítás kap­csán e tekintetben olyan ter­mékek gyártására érdemes figyelmet fordítani, amelyek­ből a hazai piac még évtize­dekig távol lesz a telítettség­től. Ilyenek: a lakásépítési, lakberendezési eszközök, a személygépkocsi, a telefon. Ezek egyrészt biztonságos piacot jelenthetnek a gyár­tók számára, másrészt tár­sadalmi igényeket kielégítve javítják a közérzetet. A szerkezetváltással kap­csolatosan át kell értékelni, s újragondolni szükséges az oktatás, a- szakemberképzés eddigi gyakorlatát. A jövő­ben olyan szakemberekre lesz szükség, akik több szakmában hasznosítható is­meretekkel rendelkeznek, ké­pesek gyorsan és hatékonyan befogadni az új technikát, technológiát. Ennek érdeké­ben növelni szükséges a vál­lalatok érdekeltségét a kö­zépfokú szakképzésben, ■ s korszerűsíteni kell a tanulók ösztönzését. ESŐT VÁRÓ FALU Gazdagodó Gige A tikkasztó meleget már a kutyák is unják. Egyked­vű farkcsóválással üdvözli k a faluba betérő idegent, s hagyják, menjen csak sza­badon az útján. Emberrel azonban ritkán találkozunk Gige főterén. A fiatalok dolgoznak, az idősek a ker­tekben tevékenykednek. S panaszkodnak. Nem kedvez az időjárás a falunak, hó­napok óta egy csepp esőt sem látott a föld. Pedig kel­lene az égi áldás, hisz Gi- gében szinte nincs olyan család, ahol ne lenne. kert, s benne tengernyi eper. Rózsa Ferenc hosszas csöngetés után jelenik meg a muskátlikkal ékesített ve­randa lépcsőjén. — Messze a kert, nem jól hallani a csöngetést, de jöj­jön, megmutatom a birto­kot! — mondja, míg az ezer négyszögöles kertben kalauzol. — 25 ezer tő eper­rel gazdálkodunk, s jó esz ­tendőben egy vagon-nyit is leszüretelünk. Jól jön ez a mellékjövedelem, csak ez a rengeteg munka ne lenne érte. Kapálni, permetezni, s aztán a munka dandárja, a szedés. Az évi szabadságun­kat itt töltjük a kertben a feleségemmel — mondja a házigazda, míg keze fürgén jár. Gyorsan telnek a ládák, holnap már vihetik az át­vevőhöz. — Túl sok kézen -megy át a gyümölcs, mire a fogyasz­tóhoz kerül, s mindenki rá­teszi a maga hasznát. Az árus sokszor többet keres a gyümölccsel, mint a termelő, pedig a legnehezebb mun­kát mégiscsak mi végezzük. 45 forintért veszik át tőlünk kilóját és 180-ért adják el. Bosszantó dolog ez, de még senkinek sem vette el a ked­vét. a., termeléstől. Itt a fa­luban nincs olyan család, ahol ne lenne kert vagy jó­szág. Szorgalmas, dolgos emberek laknak Gigében, s aki dolgozik, megtalálja szár, mítását — mondja a feleség, aki munkájuk jutalmát is megmutatja. A Rózsa család megkapta már a kistermelők Bereczki Máté bronz és ezüst érmét, de ott ékeske­dik a vitrinben a Miniszter- tanács Kiváló Munkáért ki­tüntetése is. — Ezt a Moziüzemi Vál­lalattól kaptuk, ahol mind­ketten dolgozunk. Itt a fa­luban nincs sok munkale­hetőség, a legtöbben a szom­szédos Csökölyben, vagy a megyeszékhelyen dolgoznak. NőkTiek Gigében a /varro­dában kínálnak állást, az itt van nem messze a bolt mellett — igazít útba a há­zigazda, akinek nincs ideje hosszas trécselésre. Harminchármán dolgoz­nak a varrodában, a legtöb­ben KadaFkútró! járnak be. A kevés helybéli egyike Bereck Imréné. — A falu lakóinak több­sége a tsz-ben dolgozik, sok a háztáji, s az asszonyok az otthoni munka mellett nem tudnak dolgozni járni. Ta­lán anyagilag is jobban megéri zöldséget, gyümöl­csöt termeszteni, mint egy vállalatnál dolgozni. S aki éveken, évtizedeken át az otthoni munkához volt szok­va, érthető, hogy nem jött el a varrodába dolgozni. Én korábban is vállalatnál dol­goztam; a Nagyatádi Kon­zervgyárnak volt a faluban egy kihelyezett melléküze­me, ahol üvegtetőket készí­tettünk. A gyár profilváltá­sa után azonban nem volt tovább szükség a munkánk­ra, megszüntették a mellék­üzemet. Egy évig alkalmi munkából éltem, két éve azonban, amikor a régi mo­zi épületében kialakították a varrodát, 'ide jöttem dolgoz­ni. A csökölyi tsz üzemel­tetésében dolgozunk, s a mosonmagyaróvári kötött­árugyárnak készítünk férfi atlétákat, pólóikat, női fehér­neműket. Munka után vár a kert, a hatezer négyzetmé­ter kukoricás, a sok sertés és baromfi. Ezekkel azon­ban inkább csak a szülők foglalkoznak Gigében, a fia­talok már más világról áb­rándoznak. Mike Zsuzsanna és Virág Ibolya a két boltoskisasz- szony a szűkös szórakozási lehetőségekről beszél. — A KlSZ-helyiségben szoktunk összegyűlni, ahol a lányok pletykálkodnak, a fi­úk pinpongoznak. Más el-- foglaltságot nehéz itt talál­ni, bár az új községháza át­adása után ismét üzemel a könyvtár is. Ott kap helyet a párthelyíség, a tanács he­lyi kirendeltsége is —mond­ja Zsuzsanna, amíg a va-' sárlókat kiszolgálja. A legtöbben a napi élel­miszerekért, kenyérért, cu­korért, lisztért térnek be, ezekből nincs hiány, sokan panaszkodnak viszont a tő­kehúsra. Ebből egyáltalán nincs a boltban, így aki friss húst akar enni, be­szerezte már a hűtőládát. A háztájiban nevelt , baromfi, sertés hetekig, hónapokig fagy a hűtőkben. S aki már plyan idős, hogy nem tud magára főzni, arról a szo­ciális étkeztetők gondoskod­nak. A 340 lakosú Gigéből azonbán mindössze négyen élnek a csökölyi tanács ál­tal fölkínált lehetőséggel. Hóval többen vannak vi­szont, akik pénzt is hajlan­dók áldozni fellendítéséért. Gigében a tehóból összegyűlt pénzből tavaly gázcseretele­pet építettek, az idén a ra-. vatalozó fölújítására hasz­nálják a pénzt. A régi ma­lomban pedig hat éve mű­ködik a szőrüzem, ahol marhafarokból, lósörényből végeznek előkészítő munká­latokat ‘a Kaposplast részé­re. A lehetőségek nem túl tá­gak a faluban. Az elége­dettséget jelzi azonban, hogy a lakosság fogyása az el­múlt években megállt, egy­re kevesebben vágynak el Gigéből. Horváth Éva A SZAKSZERVEZET ÉS A KISZ PÁRBESZÉDE Valóságos(abb) érdekképviseletet Ha egy mondatban kelle­ne e sorok írójának azít a háromórás tanácskozást megfogalmaznia, amelynek tegnap délután a KISZ me­gyei bizottságának Politi­kai Képzési Központjában volt részese, azt írná: Vitá­zó, őszinte párbeszéd. A tájékoztatás azonban rész­letesebb tudósítást követel, így szinte lehetetlen a tel­jesség igényével számot ad­ni mindarról, amit a somo­gyi szakszervezeti vezetők és a megyei KISZ-bizottság vezetői megfogalmaztak. Az ötpontos — együttműködés, foglalkoztatáspolitika, okta­tás-képzés, érdékképviselet, valamint véleménycsere a bérreformtervezetröl — na­pirend keretét hamar „el­törölték” a párbeszédet foly­tatók. Legelőször is Miha- lics Veronika, a megyei KISZ-bizottság első titkára óva intett attól, hogy hosz- szútávú, már most megala­pozottnak hitt feladatokat jelöljenek meg, mert ki vállalja majd annak az ódi­umát, ha ezek a „határoza­tok” nem teljesülnek. A fe­lelősség jegyében most sok­kal inkább a helyzetelem­zésre, az együttműködés konkrét megállapítására van szükség, és nem a part­talan felajánlásokra, a meg­alapozatlan kijelentésekre, az elhamarkodott döntések­re. Dr. Exner Zoltán, az SZMT vezető titkára fon­tos állomásnak nevezte ezt a megbeszélést, s mint mon­dotta, az itt tanácskozó 12 embernek kötelessége, hogy a „tegnapinál” valóságosabb és érdemibb képviseletet nyújtson. Hogy ez miből állhat, ah­hoz csupán fogódzók voltak az előre megjelölt napiren­di pontok. Így — a foglal­koztatáspolitikánál maradva — közösen képviselik azt az álláspontot, hogy a minőségi munkát végző embernek joga- van a munkához, és senki sem válhat munkanél­külivé, aki képzéssel, ener­giái mozgósításával megél­hetést keres. A becsületesen dolgozó ember nem lehet kárvallottja a mai nehéz helyzeteiéit. Az oktatáspolitikáról szól­va többen felvetették : a gazdaság szorultsága éppen ennek a területnek a támo­gatását kurtította meg, így manapság többet Igell fog­lalkozni azzal, hogy miből vásárolja meg egy iskola a téli tüzelőjét, mintsem az­zal, hogy milyen módsze­rekkel lenne elérhető egy magasabb fokú képzés. Meg kellene szüntetni a képzési anarchiát: a szákmunkás- képzőknek sok esetben fo­galmuk sincs, hogy néhány év múlva mennyi és milyen iparosra lesz szükség. A sok- sök gondolat közül még egy : sürgető megoldást követel az a helyzet, hogy a válla­latok egyre több helyütt nem vállalják a gyakorlati szakoktatást. Az érdekképviseletről szól­va felvetődött: szükség van a ' fiatalításra, új vezetők felkészítésére és mielőbbi csatasorba állítására, amel­lett, hogy a maiaknak is kötelességük a reformok kö­vetelte újszerű gondolkodás. A bérreform tervezetéről szólva a megyei szakszerve­zetek és a KISZ-bizottság vezetői úgy foglaltak állást, hogy az elsősorban ne fizé=-~ tésátrendezést jelentsen, ha­nem az igazi célját érje el: a jövedelem- és életszínvo­naljavításnak legyen az alapja.

Next

/
Thumbnails
Contents