Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-27 / 152. szám

4 - Somogyi Néplap 1988. június 27., hétfő sportBI Á holland csapat ünnepelhetett Labdarúgó Európa-bajnokság Kezdődött június tizedi­kén Düsseldorfban az NSZK —Olaszország mérkőzéssel, s végződött június huszon­ötödikén Münchenben a Hollandia—Szovjetunió dön­tővel. Az Olimpiai stadionban Vautrot hármas sípszava után a narancssárga meze­sek aranylabdás csapatka­pitánya, Ruud Gullit emel­hette magasra a Delaunay kupát, s úszhatott immár felhőtlen örömmámorban a holland nemzeti tizenegy. Valóra vált az álmuk: túl­szárnyalták a 74-es és 78-as világbajnoki ezüstcsapato­kat, Van Bastenék Európa- bajnoki aranyéremmel tér­hetnek haza. Jelenleg ők vallhatják magúikat a leg­jobbaknak az öreg konti­nensen, s tehetik mindezt nagyon büszkén, hiszen ma­gas színvonalú, az utóim percig izgalmas mérkőzése­ken 'kellett megküzdeniük a sikerért. A holland labdarú­gás e’gész évi teljesítményét koronázta meg ez a siker. Az Ajax Amsterdam KEK- döntőt játszott az FC Mali- nessel, s bár a belgák vi­hették haza a trófeát, ne fe­ledjük el azt se, hogy ide­genlégiósként Erwin Koe- man is áz ő csapatukban játszik. Május 25-én viszont már igazi nemzetközi si­kernek, a PSV Eindhoven által elnyert BEK-nek örül­hettek a hollandok. A lab­darúgó szakírók azonban keményen megnyomták tol­lúkat — teljes joggal —, mert a Benfica ellen bemu­tatott játék egyenlő volt az antifutballal. A PSV javára 11-esek döntöttek. Egyik döntőben sem tudtak tehát akciógólt szerezni a holland csapatok, mégis kellemes gondjai voltak a szövetségi kapitánynak, Rinus Michels- nek a támadósort illetően. öt klasszisjátékos közül választhatott. Vanenburg, Van Basten, Van’t Schip, Kieft és Bosman pályázott a két csatárposztra. A „ge­nerális” az EB-n legtöbb­ször Vanenburgna'k és Van Bastennek szavazott bizal­mat, s utóbbi ezt gólkirályi címmel hálálta meg. A leg­nagyobb érdeklődés persze Gullit játékát kísérte, aki először mutatkozott be nagy nemzetközi versenyen. Tel­jesen alárendelte magát a csapat érdekének. Nem csil­logott annyit, mint ahogy azt eddig megszoktuk tőle, de pazar gólpasszokat adott, Az Európa-bajnokság ünnep volt a gyerekeknek is s a döntőn ő talált be első­ként Daszajev hálójába. A hollandok győzelme nem meglepetés, hiszen már a kezdetkor is sokan szavaz­tak az Oranje elsőségére. A siker egyik „titka” a játé­kosok kiváló erőnléte lehet, ami jó alap egy állandó, folyamatos játékra, s így az ellenfél védőire egyre na­gyobb teher nehezedik a ki­lencven perc során, ami előbb-utóbb hibához vezet, így nyertek az írek és a házigazda ellen. Az 1974-es, NSZK-ban rendezett VB-n Cruyffék kivívták a semle­gesek rökonszenvét, s Gulli- téknak ez most újra sike­rült. Rinus Michels meg­szabadult az elveszett vi­lágbajnoki döntő kínzó em­lékétől, bár nem lesz köny- nyű sora a közeljövőben. Az UEFA-kupagyőztes Lever­kusen edzője lesz, s a Bun- desliga játékosai nem való­színű, hogy szívesen fogad­ják azt az edzőt, akinek az NSZK válogatott az idő előtti búcsút köszönhette az EB-n. A profi környezetben persze nem lehet érzelgős senki, s az elvitathatatlan, hogy Michels körül mindig ott a siker lehetősége. Essék néhány sző a vesz­tes szovjet csapatról is. Mérkőzésről mérkőzésre ja­vult a Lobanovszkij-gárda teljesítménye, ám a döntő­ben messze elmaradt tudá­sától. Kuznyecov kiválása után újjászerveződött a gár­da, s a kulcsfontosságú posztra hem akadt megfe­lelő helyettes. A védelem első megingását Gullit kö­nyörtelenül kihasználta, s bár Van Basten szépségdí­jas gólt lőtt, őszintén szólva Daszajev némiképp elbá­mészkodott. A javítás lehe­tősége ott volt Belanov lá­bában, de a 11-es kimaradt. Az utolsó fél órában már egyre kevésbé bíztak ma­gukban a szovjet játékosok, nem állították túlzottan nagy erőpróba elé a hol­landokat. Kedves játék egy-egy nagy verseny után összeál­lítani az „álomválogatotta­kat”. Következzen most an­nak a két csapatnak a név­sora, melyeket szívesen pá- I lyára küldenék egy mérkő­zésre. Az EB „A” csapata: Van Breukelen — R. Koeman, Rijkaard, Kuznyecov — Do- nadoni, De Napoli, Matt­häus, Mihajlicsenko, Rácz— Klinsmann, Van Basten. „B” csapat: Zubizaretta — F. Bar esi, Kohler, Van Tiggelen — Zavarov, Wou- ters, Gullit, Giannini, Mai­dini — Vialli, Protaszov. Ilyen összetételben ez a két együttes valóban álom. Mint ahogy az volt az Euró­pa-bajnokság a magyar vá­logatott számára. Tanulni- való bőven akad, nem fog­nak unatkozni a szakembe­rek. Mi pedig csak azt kí­vánhatjuk szurkolóként, hogy a 90-es olaszországi VB . után miagyar nevekkel legyen telitűzdelve az „álomtizenegy”. No, de addig sém szabad aludni!" Berzeviczy Zsolt A 8. labdarúgó EB döntő­jének jegyzőkönyve: Hollandia—Szovjetunió 2-0 (1-0) München, Olimpiai stadi­on, 78 000 néző. Vezette: Vautrot (Biguet, Harr el, mindhárom francia). Hollandia: Van Breukelen — R. Koeman — Rijkaard, Van Tiggelen — Van Aarle, Wouters, Gullit, Mähren, E. Koeman — Vanenburg, Van Basten. Szövetségi kapitány: Rinus Michels. Szovjetunió: Daszajev — Higyijatulin — Alejnyikov, Rácz — Demjanyenko, Li- tovcsenko, Zavarov, Mihaj­licsenko, Gocmanov — Bela­nov, Protaszov. Szövetségi kapitány: Valerij L oba­novszkij. Csere: Gocmanov helyett Baltacsa a 68., Protaszov he­lyett Paszullko a 71. percben. Gólszerző: Gullit a 34., Van Basten az 55. percben-. Sárga lap: Belanov a 33., Litovcsenko a 35., Wouters a 39., Higyijatulin a 44., Van Aarle az 50. percben. Szögletarány: 5:3 (3:2) Hollandia javára. Sajtókonferencia Lobanovszkijjal A döntő utáni sajtókon­ferencián a tudósítók meg­kérdezték L obanovszkijtól, hogy miért éppen a sérülé­séből alig felépült Belanov- ra bízta a 11-est, amikor ah­hoz Protaszov jobban ért? A szakvezető azt válaszolta, hogy a büntető rúgást csa- . patából hárman is nagy biz­tonsággal hajtják végre: Be­lanov, Protaszov és Mihajli­csenko. Utóbbi megijedt a lehetőségtől, Protaszov ki­sebb sérülése miatt nem jö­hetett számításba, maradt Belanov. Ez a válasz újabb" kérdést provokált. Ha Pro­taszov nem volt százszáza­lékos egészségi állapotban, hogyan állíthatta a kezdő íl- be?! „Nálunk az a szokás, ha egy játékos vállalja a já­tékot, akkor hiszünk neki, feltételezzük, hogy érdemes és felkészült a válogatottság­ra. A bizalom most is meg­volt ...” — válaszolta a ka­pitány morcosán, sokat sej- tetően. Az EB-döntőben 34 gól esett, s 32 sárga lapot mu­tattak fel, miközben egyetlen játékost sem küldtek le „pi­rossal” a pályáról. A kiállí­tást ezen a tornán a máso­dik sárga lap helyettesítette. Ezzel kapcsolatban is meg­volt a szovjet szakvezető kri­tikai véleménye. — Helytelennek tartom, s nemcsak azért, mert a dön­tőn mellőzni kényszerültünk a van Bastent vagy Gullitot is kikapcsolni képes Kuznye-- covot, hogy az UEFA nem tett különbséget a selejtező­kön és a döntőben felmuta­tott figyelmeztető lapok kö­zött. Itt mindenkinek tiszta lappal kellett volna indul­nia. Mi annak idején nyolc mérkőzést játszottunk a csoportunkban, köztük na­gyon nehéz meccseket, pél­dául a címvédő Franciaor­szág, illetve *az NDK ellen. A nyolcas döntőben újabb négy találkozó következett, amíg a döntőig eljutottunk. Tizenkét mérkőzésen még a legfelké­szültebb, a legsportszerűbb csapatok védőjátékosai is elkövethetnek két sárga la­pos hibát, s ha ráadásul a játékvezető nem tud különb­séget tenni a szándékos dur­vaság és a megengedett ke­ménység között, abból nagy baj származhat. Van Basten az EB legjobbja Az EB gólkirálya a hol­land van ' Basten lett (5), megelőzve a szovjet Oleg Protaszovot és a nyugatné­met Rudi Völlert (2-2). A Seiko cég különdíját, amely a leggyorsabban elért gól -szerzőjét illette, a szovjet Alejnyikov kapta, miután Anglia ellen már 2 perc 6 másodpercnél a kapuba ta­lált. A tudósítók totó-játéká­ban ötös holtverseny alakult ki egy-egy svájci, dán, NDK-beli, angol és belga tu­dósító között, akik előre tud­ták, hogy a döntőben félidő­ben 4:0, a mérkőzés végén pedig 2:0 lesz az eredmény. Michels: „Szerencse nélkül nem lehet nagy mérkőzést megnyerni” Az újságírók van Bastent választották az EB játékosá­nak (1250 pontot rúgott), két honfitársa, Gullit (578) és Rijkaard (498) előtt. Az EB-n négy 11-est ítéltek, ezt R. Koeman és Matthäus ki­használta, Michel és Belanov elhibázta. A 15 mérkőzés iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg, csaknem mindig telt ház volt. összesen 931636 néző volt (az átlag 62 109), a leg­többen a müncheni olimpiai stadiont töltötték meg, két­szer is: az NSZK—Spanyol- ország csoportmérkőzésen és a Hollandia—Szovjetunió döntőn egyaránt 72 308 belé­pő talált gazdára. Lapvélemények Az NSZK-ban vasárnap csak néhány lap jelent meg. A Bild am Sonntag vélemé­nye: „Vigaszunk, hogy az Európa-bajnoktól elszenve­dett vereséggel estünk ki”. A Welt am Sonntag megálla­pítása : „Egy emlékezetes döntőben a művészek győz­tek a kollektív csapat ellen”. A Corriero dello Sport talá­ló címe: „Milan—Szovjetunió 2:0”. Érthető a lap ötletes címe, hiszen Gullit és van Basten is a Milan olasz baj­nokcsapatának a tagja. Ha­sonlóan a többi olasz lap is kiemeli, hogy az EB-döntő­ben gólt szerzett két játékos Milánóban szerepel. Az oszt­rák Kronen Zeitung kiemeli Rinus Michels nyilatkozatát, Szép sikert értek el a bar­csi tornászlányok a Diák­olimpia országos döntőjében, melyre Debrecenben került sor. A gimnáziumi tanulók­ból álló csapat a „B” kate­gória második helyén vég­zett, megismételve ezzel ta­valy elért eredményét. A versenyen Bitó Anikó, Bog­nár Katalin, Hartmann Edi­Kevesebb versenyszám­ban hirdethettek győztese­ket szombaton a KVGY Va­sas SC Iszák utcai teniszte­lepén a rendezők, mint sze­rették volna. A női mezőny­ben mindössze egyetlen hölgy jelezte indulási szán­dékát, így aztán csak a fér­fiak számára rendezték meg a bajnokságot, ök viszont jó színvonalú mérkőzéseken kárpótolták az érdeklődőket; a szombati verseny még es­te kilenc óra után is tar­tott. Totó A totó 26. heti játékszelvé­nyén szereplő mérkőzések eredményei: 1, 1, 2, 2, x. x, x, 1, 1, 1, 2, 1, 2, +1: 2. Lobanovszkij szerint kevés volt a pihenő amelyet a döntő után adott. „Szerencse nélkül nem lehet nagy mérkőzést megnyerni”" — így a holland kapitány. De aztán még hozzátette Mi­chels, hogy a holland siker mögött azért mégsem a sze­rencse áll elsősorban, hanem a sokoldalú felkészülés és a nagy akarás. A dán Politi­ken is dicséri a hollandokat, akárcsak az angol Sunday Telegraph, amely kimondja: valóban a legjobb csapat lett Európa-bajnok. A spanyol El Pais „Hollandia végre baj­noki címet szerzett’ című tu­dósításában foglalkozik a döntővel. Az ABC a labda­rúgás igazságosságának tart­ja, hogy a hollandok lettek az Európa-bajnokok. Ajánlatok a szovjet játékosoknak Bár a szovjet válogatott „csak” ezüstérmes lett az idei Európa-bajnokságon, az együttes figyelemre méltó teljesítménnyel büszkélked­het. A második hely meg­szerzése nagy siker, s hogy a szovjet játékosok tudását el­ismerik, mutatja az irántuk megnyilvánuló nagy érdeklő­dés. Szinte nem volt egyet­len tagja a válogatottnak, aki ne kapott volna külföldi szerződési ajánlatot, s való­színű, hogy ősszel ezeknek néhányan eleget is tesznek. Belanov, Protaszov, Besszo- nov, Gyemjanyenko, Rác és még többen kaptak elsősor­ban francia és olasz klubok­tól tekintélyes összegű szer­ződési ajánlatot. na, Láng Éva, Kerekes And­rea és Nagyfaludi Andrea képviselte a barcsi színeket. Ugyanezen a versenyen a Barcsi II. Számú Általános Iskola leánycsapata negye­dik helyezést ért el. Mind­két együttest Kovács István- né, a gimnázium testnevelő tanára készítette föl. A 40 éven felülieknél ti­zenhármán indúltak. A győ­zelmet dr. Nagy Gyula sze­rezte meg dr. Sárvári Balázs valamint Vigh Miklós és dr. Gulyás István előtt. Azok között, akik még nem töltötték be a negyve­nedik évüket, Sitkéi bizo­nyult a legjobbnak. A máso­dik helyen Rózsavölgyi Ist­ván, a harmadikon Szaba­dos Péter és Szanyi Attila végzett. A párosoknál családban maradt az aranyérem, Sitkéi és ifjabb Sitkéi örülhetett neki. A második helyet a" dr. De Sorgo, Dobrovóczky duó szerezte meg. A harma­dik helyen a Kovács Nán­dor, Szabados Péter és a dr. Horn Péter, dr. Baka Jó­zsef párosok osztoztak. DIÁKOLIMPIÁI DÖNTŐ _______________ E züstérem Debrecenből Kaposvár amatőr teniszbajnoksága Elmaradt a női verseny

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents