Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-27 / 152. szám
■V, Világ proletárjaiy egyesüljetek ! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLIV. évfolyam, 152. szám Ára: 1,80 Ft 1988. június 27., hétfő Meg* méreté» Elmúlt a bizonyítványosztás ideje. Rendben és ünnepélyesen lezajlottak az általános iskolákban az évzárók is. A barna borítójú könyvecskékben rondírással sorakoznak a minősítések: jelesek, négyesek, közepesek, elégségesek és elégtelenek. Kinek-kinek tudása szerint. Megméretés ez a javából. Tudom, hogy kell, és szükség van rá, mégis összeszorul a szívem, ha szégyentől lángoló arcú kisgyereket látok, aki — elégtelenek sorakozván az értesítőjében könnyű fájdalommal húzódik távolabb boldog társaitól. Titokká nem válhat a meg nem felelés, hiába a tanár kedvesen simító keze és a biztatás: jövőre majd megembereled magad, fiam! Társai tudják, s tudja majd a környezet. Zsibongó örömmel áradtak az évzáróról haza a gyerekek nyári élmények lehetőségeit tárgyalva, s mögöttük kullogó zavarral a többiek. A kirekesztés első állomása ez, és kivédhetetlenül követi majd a többi. A sikertelenség sokszor szül sikertelenséget, hiszen a megítélés alapja a megméretés. Biztató lehet a szó, hogy jövőre majd kijavítod, de valódi bizalmat nem takar. Skatulya hát a rossz minősítés, gyakran ehhez igazodik a későbbi megítélés is. Olcsó érv nagy és tudós elődök gyerekkori bizonyítványára hivatkozni. Nem vigasztal senkit, hogy Einstein is megbukott matematikából. Sikerélmény helyett tanmesékkel jellemet változtatni, szorgalmat gerjeszteni nem lehet. Szükség van hát a megméretésre, s ez az ember élete során korán elkezdődik. Vannak, akiknél egyensúlyban állnak a kudarcok és sikerek, másoknál azonban billeg a mérleg nyelve. Minden esetben egyéniségekről van szó, egyszeri és megismételhetetlen emberekről, akikben ott rejtőzik a lehetőség. Gyerekkorban sincs abszolút jóság és abszolút gonoszság; a serdülőévek magukban hordozzák a kiválóság ígéretét. Hiszem, hogy minden embernek van olyan sajátja, mély tudása, ismerete, amelyet rajta kívül más senki hasonlóan nem művel. Értékét kell csupán felkutatni, felszínre hozni, fejleszteni. Nagyon hamar kialakulnak manapság az értékítéletek, és kevés idő jut a jóvátételre. Kevés az az értő, a szerető közösség, ahol a sikertelenség felejthetővé válik. Nagyok a követelmények, s nincs idő megállni, vigasztalni azt, aki lemarad ... Szomorú, s megalázott szívvel remélni csak nagyon nehezen lehet, s úgy gondolom, a gyermekbánatot meg- ülnl hagyni nem szabad. Harc az élet, és megélni szép, a sebesültek hátrahagyása azonban kegyetlenség. Ezért fáj nekem minden szomorú szemű kisgyerek, aki most még csak ijedt szégyenérzettel dugja a fiók mélyére első bizonyítványát. Ha nem figyelünk rájuk, megkövesedett kudarcok húzzák majd mélyre őket, s úgy élnek tovább köztünk, fölemelkedésre képtelenül. Klie Ágnes Véget ért ai ENSZ leszerelési ülésszaka Eredmény Nem hozott eredményt az ENSZ-közgyűlés harmadik rendkívüli leszerelési ülésszaka: a küldöttek nem tudtak megegyezni egy politikai záródokumentum elfogadásában. A vasárnap reggelig tartó viták után az ülésszakon csupán egy technikai jellegű, a tanácskozást összefoglaló záróközleményt hagytak jóvá. Az ülésszaknak új leszerelési javaslatokat kellett volna kidolgoznia, meg kellett volna erősítenie a világszervezet szerepét a leszerelési folyamatban. Ez azonban, hasonlóan a második rendkívüli ülésszakhoz, ezúttal sem sikerült. Vlagyimir Pet- rovszkij szovjet külügyminiszter-helyettes a záró plenáris ülésen felszólalva a reakciós, konzervatív erőket hibáztatta ezért, de kifejtette, hogy lesz lehetőség előrehaladásra más leszerelési fórumokon. Az első kommentárok szerint a politikai közlemény elmaradásának számos oka van: a tervezet egyes részeit a legkülönbözőbb államok, államcsoportok kifogásolták.' Az Egyesült Államok például ellenezte, hogy abba bekerüljenek a világtengereken végrehajtandó leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatok és más, Washington által kifogásolt leszerelési elképzelések. A fejlődő országok egy része viszont nem akart beiktatni a tervezetbe olyan megállapításokat, amelyek saját fegyverkezési programjukra vonatkozóan is korlátozást helyeztek volna kilátásba. Nem alakult ki egyetértés olyan fontos kérdésekben, mint a leszerelés és a gazdasági fejlesztés közötti összhang megteremtése. Kihívások — válaszok Tudományos tanácskozás Lillafüreden Hétvége a földeken Tegnap a lillafüredi Palota Szállóban befejeződött a „Kihívások—válaszok” címmel rendezett nemzetközi szerkezetátalakítási és foglalkoztatáspolitikai tudományos tanácskozás. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, az Állami Elérés Munkaügyi Hivatal, Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye tanácsa, a TIT megyei szer- vézete és a Szakszervezetek "Megyei Tanácsa által szervezett konferencián az ország 82 vállalatának vezető-irányító munkakörben dolgozó másfélszáz szakembere. 12 hazai szakszervezeti szervezet képviselője, valamint angol, NSZK-beli, osztrák, svéd és szovjet szakszervezeti tisztségviselők, társadalomkutatók és neves közgazdászok vettek részt, illetve tartottak előadást. A tudományos tanácskozás záróelőadását Búza Márton, a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének igazgatója tartotta a szakszervezetek megújulási lehetőségeiről. Miként elmondta, a mozgalom számára sok a kihívás. Felvetődik a kérdés, képes lesz-e a szakszervezet ilyen piaci intézményrendszer közepette megvédeni vívmányait. Azt is sokan mondják, hogy a szakszervezet vonuljon ki a hatalomból. VéAz édeskés, nehéz párával keveredő tejszag megüli a gyomrot. A kaposvári tejüzem zacskókiszerelő üzemében vasárnap is zakatolnak a gépek. Fehérbe öltözött munkásnők keze nyomán indul útjára a hétfői friss tejtermék. — Két műszakban 26—29 ember dolgozik ma is — tájékoztat Horváth József, az üzem ügyeletes műszakvezetője. — Kapnak-e ebédet a dolgozók vasárnap? — Nem. Csomagból fogyasztják a hazait — válaszolja. A tejátvételi laboratórium egyik ügyeletes dolgozója Göncz Jánosné. A fiatalasz- szony kilenc éve van a vállalatnál, de «sak tavaly került a laboratóriumba. — A ladi csarnokban dolgoztam, mint tejátvevő, közben tanfolyamot végeztem, és leménye szerint a kérdés fordított: a hatalomnak kell kivonulnia a szakszervezetből. A mozgalom rendelkezik hatalommal, de ezt a tagság erejß adja. Az előadó a megújulás alapkérdésének a párthoz való viszonyt említette meg. E kapcsolat megújulása nélkül a szakszervezetek sem képesek önálló megújulásra. Meg kell szüntetni a szakszervezetek és a párt kapcsolatában az alá- és fölérendeltségi viszonyt. Nagyon fontos a- gazdasági vezetéssel, az állami szervezettel való korrekt kapcsolat is. A kormánnyal olyan munkastílus kialakítására nyílt lehetőség, hogy mindkettő önállóan dönthet, és így mindkét fél számára alkalom van igazi partneri viszony kialakítására. A magyar szakszervezeteknek oda kell hatniok, hogy az államigazgatási szervek a szerkezetváltás során felszabaduló embereknek a lehető legrövidebb időn belül, s ha lehet, lakóhelyük közelében biztosítsanak új munkaalkalmat. A szakszervezetek számára a megújulás azért fontos, mert a tagság csak olyan szakszervezetet fogad el, amelynek van önálló arculata, és képes a dolgozók érdekeinek hatékony védelmére — mondta Búza Márton. utána kerültem ide. Jövőre elkezdem tanulni a szakmát is. , A Göncz család többi tagja — az apa kivételével — egész héten távol van az otthontól. Andrea 16 éves, Kaposváron a kereskedelmi szakmunkásképzőben, Attila 15 éves a csurgói mezőgazdasági szakmunkásképzőben tanul és most öthetes szakmai gyakorlaton van. — A férjem ács az állami gazdaságban, Ladon. Reggel öt órakor indul munkába és este 7-8 órakor tér haza — mondja Gönczné. — Hogyan szervezik meg a hétvégét? Ki látja el a házi munkát, amikor ügyeletben van? — Pénteken este megfőzök, a lányom segít takarítani, a fiam az apróbb állatokat látja el, aztán focizni megy. Nálunk a vacsora a A hétvégén a somogyi határban kombájnok zakatoltak a földeken, szedték a málnát és betakarították a zöldborsót. Nagyüzem volt a Nagyatádi Konzervgyárban, ahol a borsó mellett cseresznyét, szamócát, megy- gyet tartósítottak folyamatos műszakokban. A nagyatádi áfész hűtőrendszere sem állt le. Itt hallottuk, hogy ismét áll a „málnaháború”. A felvásárlók egymásra licitál- 'nak. Az extra gurulós málnáért pénteken este volt aki hatvanöt, illetve hatvanhét forintot is ajánlott. Hogy a •veszteség felé hajló árak kinek jók, azt nem tudni. Egy biztos: a termelő csak jól járhat. Végéhez közeledik az árpa aratása. Csak a kaposvári tárháznál is több mint kétezer tonnával vettek át. Tizennégy gazdaságtól kapták a termést, rendkívül jó minőségben. Az aszály ellenére kitűnő minősítést kapott az árpa. A hétvégén is dolgoztak a gazdaságokban, például Szentbalázson, Kaposfüre- den, Szentgáloskéren és Szennában. Tegnap délelőtt a kaposfői termelőszövetkezetben találkoztunk aratókfőétkezés, addigra mindenki hazatalál. Egy kicsit beszélgetünk, tévét nézünk, de a műsor közben már el szoktam szunyókálni... Havonta általában csak egy hétvégét tudok otthon tölteni. Főleg a fiamnak hiányzik az együtt- lét, mert ő kollégista és ritkábban jár haza. — És a szabadság? kai, akikre kétszáz hektár betakarítása várt. Ehhez két Claas Domonátor, egy El— 516 és három E—512 típusú kombájn áll a rendelkezésükre. Kovács Dezső gépműhelyvezető elmondta, hogy reggel hétkor munkába álltak a kombájnosok, de csak tíz óra körül kezdhették meg az aratást, amikor felszállt a harmat. Hektáron— Mind a négyen talán 5-6 éve nyaraltunk együtt utoljára. Az idei nyárról még nem is esett szó. A gyerekek augusztusban lesznek szabadok. A férjem és én még nam tudjuk, mikor... — Mi volna az álma? A fiatalasszony bele is pij rul, olyan hirtelen szalad ki a száján a válasz: , — Régi álmom Velence ... De ezt még nem mondtam senkinek. — És ez csak álom marad? — Sajnos igen. — Ketten 11 ezer forintot keresünk, a férjemnek még maszekolni kell mellette, hogy a gyerekek taníttatását biztosítsuk és ki tudjuk fizetni a lakásfelújításra felvett kölcsönt. Szeretnénk egy hűtőládát is vásárolni. — Mi lesz a program a szabadság alatt? — Pihenni szeretnék és , könyvet olvasni. Szép, szerelmes regényeket... Várnai Ágnes ként ötven-ötvénkét mázsát takarítottak be. Fölkészítették a gépeket, de baj mindig akad. Az egyik kombájnnak a rostélya romlott el, a másiknak a vágószerkezetét kellett kicserélni. Varga Tibor éppen á gépudvarba indult a kombájnjával. — A kaszafejet kell kicserélnem. — Mennyi időt visz el? — Legalább egy órát. Estig talán pótolni lehet a lemaradást: nyolcig, fél kilencig is dolgozni fogunk. — És az ebéd? — Hozzák majd a kapós- mérői tsz-ből, aránylag olcsón. — Mi lesz a következő napokban? — A repce még gyenge, késik a búza érése .is. Úgy számolunk, hegy néhány napot pihenni lehet a nagyobb munka előtt. Másként vélekedik a gépműhely vezetője. Az a legnagyobb gondja, hogy feléhéi tart a zöldborsó betakarítása, estére több gépet is mozgatni kell. Kaszálják a borsót, viszik a cséplőgépre, aztán szállítani kell Zalaegerszegre a hűtőházba, illetve Nagyatádra a konzervgyárba. — Ugye, jól jönne egy kis eső? — Nézze meg a kombájnok nyomát, porzik a föld. Szomjazik a határ. Ki ne várna az esőre? Az álmom: Velence
