Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-27 / 152. szám

■V, Világ proletárjaiy egyesüljetek ! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLIV. évfolyam, 152. szám Ára: 1,80 Ft 1988. június 27., hétfő Meg* méreté» Elmúlt a bizonyítványosz­tás ideje. Rendben és ünne­pélyesen lezajlottak az álta­lános iskolákban az évzárók is. A barna borítójú köny­vecskékben rondírással sora­koznak a minősítések: jele­sek, négyesek, közepesek, elégségesek és elégtelenek. Kinek-kinek tudása szerint. Megméretés ez a javából. Tudom, hogy kell, és szük­ség van rá, mégis összeszo­rul a szívem, ha szégyentől lángoló arcú kisgyereket lá­tok, aki — elégtelenek sora­kozván az értesítőjében könnyű fájdalommal húzó­dik távolabb boldog társai­tól. Titokká nem válhat a meg nem felelés, hiába a tanár kedvesen simító keze és a biztatás: jövőre majd megembereled magad, fiam! Társai tudják, s tudja majd a környezet. Zsibongó örömmel áradtak az évzáróról haza a gye­rekek nyári élmények lehe­tőségeit tárgyalva, s mögöt­tük kullogó zavarral a töb­biek. A kirekesztés első ál­lomása ez, és kivédhetetle­nül követi majd a többi. A sikertelenség sokszor szül sikertelenséget, hiszen a megítélés alapja a megmé­retés. Biztató lehet a szó, hogy jövőre majd kijavítod, de valódi bizalmat nem ta­kar. Skatulya hát a rossz minősítés, gyakran ehhez igazodik a későbbi megíté­lés is. Olcsó érv nagy és tudós elődök gyerekkori bizonyít­ványára hivatkozni. Nem vigasztal senkit, hogy Ein­stein is megbukott matema­tikából. Sikerélmény helyett tanmesékkel jellemet változ­tatni, szorgalmat gerjeszteni nem lehet. Szükség van hát a megméretésre, s ez az em­ber élete során korán elkez­dődik. Vannak, akiknél egyensúlyban állnak a ku­darcok és sikerek, másoknál azonban billeg a mérleg nyelve. Minden esetben egyéniségekről van szó, egy­szeri és megismételhetetlen emberekről, akikben ott rej­tőzik a lehetőség. Gyerek­korban sincs abszolút jóság és abszolút gonoszság; a ser­dülőévek magukban hordoz­zák a kiválóság ígéretét. Hi­szem, hogy minden ember­nek van olyan sajátja, mély tudása, ismerete, amelyet rajta kívül más senki ha­sonlóan nem művel. Értékét kell csupán felkutatni, fel­színre hozni, fejleszteni. Nagyon hamar kialakul­nak manapság az értékíté­letek, és kevés idő jut a jó­vátételre. Kevés az az értő, a szerető közösség, ahol a sikertelenség felejthetővé válik. Nagyok a követelmé­nyek, s nincs idő megállni, vigasztalni azt, aki lema­rad ... Szomorú, s megalázott szívvel remélni csak nagyon nehezen lehet, s úgy gondo­lom, a gyermekbánatot meg- ülnl hagyni nem szabad. Harc az élet, és megélni szép, a sebesültek hátraha­gyása azonban kegyetlenség. Ezért fáj nekem minden szomorú szemű kisgyerek, aki most még csak ijedt szé­gyenérzettel dugja a fiók mélyére első bizonyítványát. Ha nem figyelünk rájuk, megkövesedett kudarcok húzzák majd mélyre őket, s úgy élnek tovább köztünk, fölemelkedésre képtelenül. Klie Ágnes Véget ért ai ENSZ leszerelési ülésszaka Eredmény Nem hozott eredményt az ENSZ-közgyűlés harmadik rendkívüli leszerelési ülés­szaka: a küldöttek nem tud­tak megegyezni egy politikai záródokumentum elfogadá­sában. A vasárnap reggelig tartó viták után az üléssza­kon csupán egy technikai jellegű, a tanácskozást össze­foglaló záróközleményt hagy­tak jóvá. Az ülésszaknak új leszere­lési javaslatokat kellett vol­na kidolgoznia, meg kellett volna erősítenie a világszer­vezet szerepét a leszerelési folyamatban. Ez azonban, hasonlóan a második rend­kívüli ülésszakhoz, ezúttal sem sikerült. Vlagyimir Pet- rovszkij szovjet külügymi­niszter-helyettes a záró ple­náris ülésen felszólalva a reakciós, konzervatív erőket hibáztatta ezért, de kifejtet­te, hogy lesz lehetőség előre­haladásra más leszerelési fórumokon. Az első kommentárok sze­rint a politikai közlemény elmaradásának számos oka van: a tervezet egyes része­it a legkülönbözőbb államok, államcsoportok kifogásolták.' Az Egyesült Államok példá­ul ellenezte, hogy abba be­kerüljenek a világtengere­ken végrehajtandó leszere­lésre vonatkozó szovjet ja­vaslatok és más, Washington által kifogásolt leszerelési el­képzelések. A fejlődő orszá­gok egy része viszont nem akart beiktatni a tervezetbe olyan megállapításokat, ame­lyek saját fegyverkezési programjukra vonatkozóan is korlátozást helyeztek volna kilátásba. Nem alakult ki egyetértés olyan fontos kér­désekben, mint a leszerelés és a gazdasági fejlesztés kö­zötti összhang megteremtése. Kihívások — válaszok Tudományos tanácskozás Lillafüreden Hétvége a földeken Tegnap a lillafüredi Palo­ta Szállóban befejeződött a „Kihívások—válaszok” cím­mel rendezett nemzetközi szerkezetátalakítási és fog­lalkoztatáspolitikai tudomá­nyos tanácskozás. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, az Állami Elér­és Munkaügyi Hivatal, Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye tanácsa, a TIT megyei szer- vézete és a Szakszervezetek "Megyei Tanácsa által szerve­zett konferencián az ország 82 vállalatának vezető-irá­nyító munkakörben dolgozó másfélszáz szakembere. 12 hazai szakszervezeti szerve­zet képviselője, valamint an­gol, NSZK-beli, osztrák, svéd és szovjet szakszerveze­ti tisztségviselők, társada­lomkutatók és neves közgaz­dászok vettek részt, illetve tartottak előadást. A tudományos tanácskozás záróelőadását Búza Márton, a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének igazgató­ja tartotta a szakszervezetek megújulási lehetőségeiről. Miként elmondta, a mozga­lom számára sok a kihívás. Felvetődik a kérdés, képes lesz-e a szakszervezet ilyen piaci intézményrendszer kö­zepette megvédeni vívmá­nyait. Azt is sokan mond­ják, hogy a szakszervezet vo­nuljon ki a hatalomból. Vé­Az édeskés, nehéz párával keveredő tejszag megüli a gyomrot. A kaposvári tej­üzem zacskókiszerelő üze­mében vasárnap is zakatol­nak a gépek. Fehérbe öltö­zött munkásnők keze nyo­mán indul útjára a hétfői friss tejtermék. — Két műszakban 26—29 ember dolgozik ma is — tá­jékoztat Horváth József, az üzem ügyeletes műszakveze­tője. — Kapnak-e ebédet a dol­gozók vasárnap? — Nem. Csomagból fo­gyasztják a hazait — vála­szolja. A tejátvételi laboratórium egyik ügyeletes dolgozója Göncz Jánosné. A fiatalasz- szony kilenc éve van a vál­lalatnál, de «sak tavaly ke­rült a laboratóriumba. — A ladi csarnokban dol­goztam, mint tejátvevő, köz­ben tanfolyamot végeztem, és leménye szerint a kérdés for­dított: a hatalomnak kell ki­vonulnia a szakszervezetből. A mozgalom rendelkezik ha­talommal, de ezt a tagság erejß adja. Az előadó a megújulás alapkérdésének a párthoz va­ló viszonyt említette meg. E kapcsolat megújulása nélkül a szakszervezetek sem képe­sek önálló megújulásra. Meg kell szüntetni a szakszerve­zetek és a párt kapcsolatá­ban az alá- és fölérendeltsé­gi viszonyt. Nagyon fontos a- gazdasági vezetéssel, az álla­mi szervezettel való korrekt kapcsolat is. A kormánnyal olyan munkastílus kialakítá­sára nyílt lehetőség, hogy mindkettő önállóan dönthet, és így mindkét fél számára alkalom van igazi partneri viszony kialakítására. A magyar szakszervezetek­nek oda kell hatniok, hogy az államigazgatási szervek a szerkezetváltás során felsza­baduló embereknek a lehető legrövidebb időn belül, s ha lehet, lakóhelyük közelében biztosítsanak új munkaalkal­mat. A szakszervezetek számára a megújulás azért fontos, mert a tagság csak olyan szakszervezetet fogad el, amelynek van önálló arcula­ta, és képes a dolgozók érde­keinek hatékony védelmére — mondta Búza Márton. utána kerültem ide. Jövőre elkezdem tanulni a szakmát is. , A Göncz család többi tag­ja — az apa kivételével — egész héten távol van az otthontól. Andrea 16 éves, Kaposváron a kereskedelmi szakmunkásképzőben, Attila 15 éves a csurgói mezőgaz­dasági szakmunkásképzőben tanul és most öthetes szak­mai gyakorlaton van. — A férjem ács az álla­mi gazdaságban, Ladon. Reg­gel öt órakor indul munká­ba és este 7-8 órakor tér ha­za — mondja Gönczné. — Hogyan szervezik meg a hétvégét? Ki látja el a házi munkát, amikor ügye­letben van? — Pénteken este megfő­zök, a lányom segít takaríta­ni, a fiam az apróbb állato­kat látja el, aztán focizni megy. Nálunk a vacsora a A hétvégén a somogyi ha­tárban kombájnok zakatol­tak a földeken, szedték a málnát és betakarították a zöldborsót. Nagyüzem volt a Nagyatádi Konzervgyár­ban, ahol a borsó mellett cseresznyét, szamócát, megy- gyet tartósítottak folyamatos műszakokban. A nagyatádi áfész hűtőrendszere sem állt le. Itt hallottuk, hogy ismét áll a „málnaháború”. A fel­vásárlók egymásra licitál- 'nak. Az extra gurulós mál­náért pénteken este volt aki hatvanöt, illetve hatvanhét forintot is ajánlott. Hogy a •veszteség felé hajló árak kinek jók, azt nem tudni. Egy biztos: a termelő csak jól járhat. Végéhez közeledik az árpa aratása. Csak a kaposvári tárháznál is több mint két­ezer tonnával vettek át. Ti­zennégy gazdaságtól kapták a termést, rendkívül jó mi­nőségben. Az aszály ellenére kitűnő minősítést kapott az árpa. A hétvégén is dolgoztak a gazdaságokban, például Szentbalázson, Kaposfüre- den, Szentgáloskéren és Szennában. Tegnap délelőtt a kaposfői termelőszövetke­zetben találkoztunk aratók­főétkezés, addigra mindenki hazatalál. Egy kicsit beszél­getünk, tévét nézünk, de a műsor közben már el szok­tam szunyókálni... Havonta általában csak egy hétvégét tudok otthon tölteni. Főleg a fiamnak hiányzik az együtt- lét, mert ő kollégista és ritkábban jár haza. — És a szabadság? kai, akikre kétszáz hektár betakarítása várt. Ehhez két Claas Domonátor, egy El— 516 és három E—512 típusú kombájn áll a rendelkezé­sükre. Kovács Dezső gépmű­helyvezető elmondta, hogy reggel hétkor munkába áll­tak a kombájnosok, de csak tíz óra körül kezdhették meg az aratást, amikor fel­szállt a harmat. Hektáron­— Mind a négyen talán 5-6 éve nyaraltunk együtt utoljára. Az idei nyárról még nem is esett szó. A gye­rekek augusztusban lesznek szabadok. A férjem és én még nam tudjuk, mikor... — Mi volna az álma? A fiatalasszony bele is pij rul, olyan hirtelen szalad ki a száján a válasz: , — Régi álmom Velence ... De ezt még nem mondtam senkinek. — És ez csak álom ma­rad? — Sajnos igen. — Ketten 11 ezer forintot keresünk, a férjemnek még maszekolni kell mellette, hogy a gyerekek taníttatását biztosítsuk és ki tudjuk fi­zetni a lakásfelújításra fel­vett kölcsönt. Szeretnénk egy hűtőládát is vásárolni. — Mi lesz a program a szabadság alatt? — Pihenni szeretnék és , könyvet olvasni. Szép, sze­relmes regényeket... Várnai Ágnes ként ötven-ötvénkét mázsát takarítottak be. Fölkészítet­ték a gépeket, de baj min­dig akad. Az egyik kom­bájnnak a rostélya romlott el, a másiknak a vágószer­kezetét kellett kicserélni. Varga Tibor éppen á gép­udvarba indult a kombájn­jával. — A kaszafejet kell ki­cserélnem. — Mennyi időt visz el? — Legalább egy órát. Es­tig talán pótolni lehet a le­maradást: nyolcig, fél ki­lencig is dolgozni fogunk. — És az ebéd? — Hozzák majd a kapós- mérői tsz-ből, aránylag ol­csón. — Mi lesz a következő napokban? — A repce még gyenge, késik a búza érése .is. Úgy számolunk, hegy néhány napot pihenni lehet a na­gyobb munka előtt. Másként vélekedik a gép­műhely vezetője. Az a leg­nagyobb gondja, hogy felé­héi tart a zöldborsó betaka­rítása, estére több gépet is mozgatni kell. Kaszálják a borsót, viszik a cséplőgépre, aztán szállítani kell Zala­egerszegre a hűtőházba, il­letve Nagyatádra a konzerv­gyárba. — Ugye, jól jönne egy kis eső? — Nézze meg a kombáj­nok nyomát, porzik a föld. Szomjazik a határ. Ki ne várna az esőre? Az álmom: Velence

Next

/
Thumbnails
Contents