Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-27 / 152. szám

2 Somogyi Néplap 1988. június 27., hétfő KGST-EGK közös nyilatkozat Szombaton Luxembourg­ban aláírták az Európai Gazdasági Közösség és a KGST kölcsönös elismerését és együttműködési készsé­gét kinyilvánító együttes nyi­latkozatot. Az aláírásnál jelen volt Henry Lord Plumb, az Európai Parlament, a Közös Piac képviselöháza elnöke, Jacques Delors, az Európai Közösségek Bizottságának el­nöke és Jacques Poos lu­xemburgi külügyminiszter. Az aláírást követő beszé­dében Hans-Dietrich Gen­scher visszapillantást vetett a két gazdasági tömörülés párbeszédének hosszú folya­matára és utalt rá, hogy az 1985 óta, Gorbacsov főtitkár kezdeményezésére felgyor­sult. Reményét fejezte ki, hogy az együttműködés nyo­mán a kereskedelmi és gaz­dasági kapcsolatok, amelyek koránt sincsenek kihasznál­va, lendületet kapnak, kiala­kul egy összeurópai kereske­delmi és gazdasági együtt­működés, amely kulturális és egyéb vonatkozású együtt­működéssel is bővülve a bé­ke, a biztonság és a stabili­tás fontos tényezője lesz. Re­ményét fejezte ki, hogy a két szervezet közti kapcso­lat a Közös Piac és a KGST egyes tagországai közti két­oldalú egyezményekben rea- ■ lizálódik. Jacques Delors is a tár­gyalások olykor igen nehéz útját ecsetelte beszédében és hangsúlyozta, hogy a végre megszületett egyezmény nemcsak igen eredményes befejezése e tárgyalássoro­zatnak, hanem egy új együtt­működés kezdete. Delors is reményét fejezte ki, hogy a megállapodás meg fogja gyorsítani a Közös' Piac tár­gyalásait a KGST egyes tag­országaival. Kitért rá, hogy különösen előrehaladott fá­zisban vannak a tárgyalások Csehszlovákiával és Magyar- országgal, és remélhető, hogy már a közeli jövőben tető alá kerül a kereskedel­Hans Dietrich-Genscher nyu­gatnémet alkancellár, kül­ügyminiszter és Rudolf Rohlicek, a csehszlovák kor­mány első miniszterelnök­helyettese, a két gazdasági tömörülés soros elnöke alá­írják az okmányokat mi és gazdasági együttmű­ködési egyezmény. Rudolf Rohlicek felszóla­lásában rámutatott a két tö­mörülés kapcsolatai normali­zálásának fontosságára, hangsúlyozta, hogy ez az el­ső lépés, amely kedvező fel­tételeket teremt a gazdasági és a társadalmi együttműkö­dés fejlesztéséhez. Ez kellő tartalommal megtöltve jó alapot teremt nemcsak a szorosan vett gazdasági, ha­nem a technikai, a tudomá­nyos és a környezetvédelmi együttműködéshez Is és pozi­tív hatással lesz az általános politikai enyhülésre, nem­csak Európában, hanem az egész világon. Végezetül Vjacseszlav Szí- csov beszédében történelmi jelentőségűnek mondta a más-más társadalmi beren­dezésű országokat tömörítő két szervezet egyezményét. Ügy ítélte meg, hogy a hi­vatalos kapcsolatok megte­remtése új és ígéretes kezde­te egy átfogó európai és az egész világra kiható enyhü­lési folyamatnak. A közös nyilatkozat szöve­ge a következő: „A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa egyrészt, az Európai Gazdasági Közösség másrészt, figyelembe véve a KGST és az EGK alapító okmányát, különös tekintettel a Római­szerződésre, hivatkozva az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmányára, továbbá tekintettel az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési utótalálkozók eredmé­nyeire, törekedvén arra, hogy az illetékességükkel összhang­ban álló tevékenységükkel hozzájáruljanak a gazdasági növekedés és a társadalmi haladás fontos tényezőjét je­lentő nemzetközi gazdasági együttműködés bővüléséhez, a következő nyilatkozatot teszik : 1. Ennek a nyilatkozatnak az elfogadásával a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Kö­zösség felveszi a hivatalos kapcsolatokat. 2. A felek fejleszteni fog­ják az együttműködést az il­letékességüknek megfelelő és a közös érdeket képviselő te­rületeken. 3. A felek ki fogják ne­vezni képviselőiket, akik ta­lálkozóikon, megbeszélései­ken tisztázzák majd az együttműködés körét, formá­it és módszereit. 4. A felek az együttműkö­désük során szerzett tapasz­talataik alapján, szükség ese­tén, meg fogják vizsgálni az együttműködés további te­rületekre, formákra és mód­szerekre történő kiterjeszté­sének lehetőségét. 5. Ami ennek a nyilatko­zatnak az Európai Gazdasá­gi Közösség részéről történő érvényesítését illeti, a nyi­latkozat azokra a területek­re érvényes, amelyekre az Európai Gazdasági Közösség alapító szerződése vonatko­zik, mégpedig az alapító szerződésben * körvonalazott feltételek szerint. 6. Ez a nyilatkozat két eredeti okiratban készült an­gol, bolgár, cseh, dán, fran­cia, görög, holland, lengyel, magyar, mongol, német, olasz, orosz, portugál, román, spanyol és vietnami nyel­ven.” A kapcsolatfelvétel alkal­mából a tagországok felha­talmazása alapján a KGST VB elnöke és a KGST tit­kára a következő nyilatkoza­tot tette: „A KGST és az EGK hivatalos kapcsolatai­nak felvételéről szóló közös nyilatkozat semmiben sem érinti és nem is érintheti ,az 1971. szeptember 3-i négyha­talmi megállapodást.” Jtilij Voroncov sajtóértekezlete Külpolitikai átalakítás Az elmúlt években jelen­tősen javult a Szovjetunió külpolitikai helyzete, s rend­kívül fontos tényező, hogy ez nem az erő növelésének, hanem a nemzetközi bizalom erősítésére irányuló törek­vésnek köszönhető — han­goztatta szombaton Moszk­vában Julij Voroncov, a szovjet külügyminiszter el­ső helyettese. Voroncov kitért arra, hogy az átalakítás eredményeiről a külvilág elsősorban a szov­jet külpolitika alapján ítél, s az abban érvényesülő új gondolkodásmód mind na­gyobb visszhangra lel. Meg­jegyezte, hogy g Szovjetunió számtalan új kezdeménye­zést javaslatot terjesztett elő, olyannyit, hogy egyes nyugati politikusok már azt kérik: ne tegyenek szovjet részről újabb javaslatokat, mert már a korábbiakat sem volt idejük egyeztetni a NATO-n belül. Egy kanadai újságíró kér­désére válaszolva Julij Vo­roncov rámutatott: két újabb szovjet diplomata kiutasítása azt bizonyítja, hogy éppen Kanada ragaszkodik a régi gondolkodásmódhoz a nem­zetközi kapcsolatokban. Meglepő az a módszer, hogy olyan szovjet képviselők ki­toloncolását is követelték, akik már régen nem dolgoz­nak az országban. Ilyen mód­szerekkel akár a 300-400 fős kiutasítási listákig is el le­het jutni. — Az egész dolog operettszerű — jegyezte meg Voroncov, majd kijelentette: semmivel sem magyarázható sértés történt, s ezt a Szov­jetunió mint nagyhatalom sem hagyhatja válasz nélkül. Szergej Ahromejev mar­sall, a szovjet honvédelmi miniszter első helyettese, ve­zérkari főnök egy kérdés kapcsán kitért arra a szovjet javaslatra, miszerint az ez­redfordulóig minden idegen területen állomásozó külföldi csapatot vonjanak vissza, számolják fel a külföldi tá­maszpontokat. A marsall szerint a közvélemény nagy érdeklődése megkívánná a kezdeményezés részletes, to­vábbi kidolgozását. Szemé­lyes véleményét hangoztatva megállapította : kezdetként elképzelhető lenne a földkö­zi-tengeri katonai jelenlét felszámolása. Második lépés­ként esetleg a szovjet, ame­rikai és brit csapatok jelen­létét szüntethetnék meg az NSZK területén. Közel van az iraki győzelem? Irak bejelentette, hogy va­sárnap, egy újabb offenzíva keretében az utolsó iráni katonát is kiűzte déli terü­leteiről. Szaddám Husszein elnök a sajtóban közzétett nyilatkozatában „igen köze­linek” nevezte az Irán fö­lötti végső győzelmet. Egy szombati bagdadi közlemény szerint az iraki erők visszafoglalták a front déli szakaszán fekvő Madzsnun-szigeteket, ame­lyeket 1984 óta Irán tartott megszállva. Az utóbbi hó­napok több más jelentős iraki katonai sikert is hoz­tak. Teherán gyakorlatilag el­ismerte az iráni erők tér­vesztését, de azzal vádolta meg Irakot, hogy a déli frontszakaszon elért sikereit vegyi fegyverek bevetésével érte el. Áz Amerika Hangja rádió eltorzítja a tényeket A szovjet külügyminiszté­rium nyilatkozatban utasí­totta vissza az Amerika Hangja rádióállomás adásá­ban elhangzottakat, amelye­ket a minisztérium sajtó- központjában Jurij Gre- mitszkih által felolvasott nyilatkozat az Afganisztán és Szovjetunió elleni lélek­Sztyepanakertben beszüntették a sztrájkot Az Azerbajdzsánhoz tarto­zó, többségében örmények lakta Karabah-hegyvidékí Autonóm Terület közigazga­tási székhelyének lakosai szombaton úgy döntöttek, hogy felveszik a munkát. A moszkvai Pravda tudó­sítója a lap vasárnapi szá­mában megjelent sztyepana- kerti jelentésében beszámolt arról a nagygyűlésről, ame­lyet a város egyik központi tétén szombaton tartottak, és amelyen döntöttek a munka­felvételről. A nagygyűlésen a sztyepa- nakerti városi pártbizottság első titkára, Z. Movszejan kijelentette : támogatja ugyan a város lakóinak azt a kö­vetelését, hogy az autonóm területet csatolják az Ör­mény SZSZK-hoz, de nem ért egyet azzal, hogy a kö­vetelésnek erőszakos módsze­rekkel szerezzenek érvényt. Az első titkár szavaival nem mindenki értett egyet, voltak olyan javaslatok is, hogy várják meg az SZKP XIX. országos pártértekezle­tének a végét, hátha a ta­nácskozáson a sztyepanaker- tieket kielégítő döntés szüle­tik. Ez az indítvány azonban nem részesült támogatásban, a többség a munka felvétele mellett döntött. tani háború részének minő­sített. Mint a külügyminisztéri­um tájékoztatási főosztályá­nak helyettes vezetője han­goztatta, az amerikai rádió, a tényeket eltorzítva, min­den felelősséget a szovjetek­re akart hárítani a békés lakosság ellen folytatódó terrorista akciókért. A nyi­latkozat visszautasítja azo­kat a rágalmakat is, ame­lyek szerint a szovjet csa­patok közutakat aknásíta- nak el. — A Szovjetunió éppen elégszer bizonyította, hogy kik aknásították el a szóban forgó körzeteket — jelentette ki. A rágalmak célja, amint a nyilatkozatból kitűnik, elte­relni a nemzetközi közvéle­mény figyelmét a Kabul és más városok elleni támadá­sokról, arról, hogy Pakisztán sorozatosan megsérti az Af­ganisztánról szóló genfi megállapodásban vállalt kö­telezettségeit. Vámosleltár avagy a rémségek kicsiny boltja A tabuk még mindig nem tűntek el Gorbacsov a pártkonfe- rencián megkapja a támo­gatást az eddigi politika • folytatásához, a küzdelem azonban a tanácskozás 'után várható a peresztrojka igazi hívei és ellenfeleik között — hangoztatta a Magyar Táv­irati Iroda és a Magyar Rá­dió moszkvai tudósítóinak adott nyilatkozatában Alek- szandr Gelman. Az ismert szovjet író, dramaturg, akit az átalakítás egyik élharco­saként tartanak számon, úgy vélekedett, hogy a jelen idő­szakjaik. nem növekszik a p ereszmii ka ellenfeleinek száma, viszont ezek az erők _ egyre jobban aktivizálód-' nak, sőt mind agresszívab- bakká válnak, mert _ érzik, hogy szűkül a mozgásterük. Gelman szerint az ellenál­lást tulajdonképpen azok a középszerű képességekkel rendelkező funkcionáriusok jelentik, akik még Brezs- nyev idejéből maradtak meg beosztásukban, és akik ér­zik, hogy nem képesek fel­venni a versenyt az új ká­derekkel. Természetesen akadnak olyanok is, akik tehetségesek voltak régeb­ben is, de. alkalmazkodtak az akkori körülményekhez. Közülük nem egy ma a pe­resztrojka oldalán áll, és va­lójában most bontakoztat­hatja ki képességeit igazán. — Ezeknek az embereknek a megítélésében ma nem az a fontos, hogy hol voltak és mit csináltak a múltban, hadern az, hogy tudnak-e ma az új követelményeknek megfelelően dolgozni — hangsúlyozta a szovjet író. — Keveset tettek a pe­resztrojka hívei is ezalatt a 3 év alatt. Most arra van szükség, hogy kritikusan elemezzék hibáikat, és en­nek tükrében tegyék még hatékonyabbá tevékenysé­güket — mondta Gelman. — A tabuk még mindig nem tűntek el teljesen. A Központi Bizottság továbbra is zárt ajtók mögött tartja üléseit, az ott elhangzó fel­szólalásokat a sajtó nem közli, holott a testület ülése meghatározó fórum az or­szág egésze szempontjából — állapította meg Gelman. Hozzátette: azt várja a pártkonferenciától, hogy a titokzatosság, a titkolódzás feloldásáról fog dönteni. Ennél is fontosabb azonban számára, hogy a pártfórum megerősítse a peresztrojka visszafordíthatatlanságát. Nagyra értékelte, hogy a tanácskozás előkészítése fel­pezsdítette a közéletet, mozgósította a közvéle­ményt. Sajnálatosnak ne­vezte azonban, hogy a kül­döttek megválasztásába nem vonták be kellőképpen a párttagságot. Gelman a magyar tudósí­tóknak elmondta, hogy a filmművész szövetség párt- szervezetének nevében Elem Klimov rendező javaslatot tesz egy hazafias front lét­rehozására. A művészek megítélése szerint egy ilyen szervezet egyrészt teret ad a különféle vélemények megnyilvánulásának, más­részt a peresztrojkát segít­hetné a párton kívüli erők bevonásával. — Ha a XX. kongresszus idején is lett volna már ilyen szervezet, nem vallott volna kudarcot az akkor megindult megúju­lási folyamat —vélekedett- az író. — A pártnak most széle­sebben kell képviselnie a társadalomban jelentkező érdekeket, így elkerülhető, hogy más politikai csoporto­sulások alakuljanak ki. Ma még vannak olyan kérdések, amiket nem képvisel, nem vállal fel — állapította meg Alekszandr Gelman. 2089 gyémánt, egy Van Gogh és két Utrillo-kép, két skorpió, 760 kilogramm szivar*, 35 kilogramm arany, 20 tonna békacomb, 273 ókori cserépedény, egy kobra, 47 kiló kaviár, 3 tonna hasis és többszáz millió frank. Ez a tarka készlet a francia vámosok első félévi zsákmányának' csupán töredéke, amelyből bízvást megnyithatnák a rémségek kicsiny boltját. Nemrégiben a Párizs— Lausanne vonaton egy fia­tal vámos „szúrt ki” egy ugyancsak idegesen visel­kedő utast. Kábítószerre gyanakodott. Am amikor az utas táskáját kinyitotta, a lélegzete is elállt: két iguána, egy vipera, két skorpió, öt tarajos gyík meresztette rá fagyos te­kintetét. A „gyűjtő” egy lausanne-i hüllőházból akarta francia gyűjtőknek eljuttatni az állatokat. A Párizs és Amszterdam kö­zött közlekedő szerelvény első osztályú mosdójában 2089 apró gyémánt, három rubin, három smaragd és egy zafír várt gazdájára — hiába. Ütba esett Antwer­pen, az ékszerészek Mek- kája^.. Nem tétlenkednek a mű­gyűjtők sem: a Párizs— Genf vonalon a vámosok két középkori gobelinben, valamint Miro és Vasarely festményeiben gyönyör­ködhettek. Egy Angliából érkező olasz kamion veze­tői Van Gogh-, Utrillo- és Pissarro-képekből vásá­roltak be. Egy -ugyancsak olasz lakókocsiban temér­dek ókori cserépedényt és szobrocskát fedeztek fel — egy ágyneműcég köztiszte­letben álló főnöke akarta Svájcba vinni őket, dús­gazdag magángyűjtőknek. A kereskedő kétszeresen „megbukott”: a vizsgálat közben ugyanis kiderült, hogy a tárgyak engedély nélkül olaszországi ásatás­ból származnak. Virágzik a hamisított cikkek tör­vénytelen behozatala is: mostanság a hamis parfü­mök és az ál „Cartier- órák” a sztárok. A jószemű vámosoknak sokszor elég egy apróság, hogy „szagot kapjanak”. Előfordult a közelmúltban, hogy észrevették: egy ko­csi küszöbéről hiányzik egyetlen csavar. A küszöb alatt 35 aranytömb lapult. Az első számú ellenség azonban változatlanul a kábítószer. Legutóbb há­rom tonna hasist pótkere­kekben találtak meg a fran­cia—spanyol határnál. Sze­rencsére néha egy-egy „poén” teszi vidámabbá a vámosok munkáját. A dél­franciaországi Carcassone- ban egy teherautó sofőrje sietségében a megrendelek^, háza ' élé rakta le zsákok-'^® ból álló rakományát, amelyben — tudtán kívül — hat és fél mázsa hasis volt. A megrémült kábító­szerkereskedő kétségbe­esetten állt az utcán, a zsákhegy előtt és éppen bevonszolásukba kezdett, amikor a vámosok vállon veregették...

Next

/
Thumbnails
Contents