Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS 8 ______________________________________________________Somogyi Néplap_______________________ 1988. június 25., szombat N yári színház Szabadtéri változatok Hozzászoktunk már, hogy a kőszínházi évad szinte szü­net nélkül megy át a sza­badtéri szezonba. A legké­sőbben záró színház, s a legkorábban nyitó szabadté­ri színpad közti néhány nap pihenés sem jelent kikap­csolódást sok színésznek és rendezőnek, hiszen már ja­vában dolgoznak a nyári produkción, próbálnak (esetleg már a szabadtéri előadás színhelyén), ruha- és díszletpróbát tartanak, szerveznek, egyeztetnek. S hiába beszélünk gazda­sági gondokról, hiába érzi közreműködő és néző egya­ránt a költségek emelke­dését, az eddig ismert nyá­ri programok nem nagyon tükrözik e gondokat. Ami persze igen jó; végtére is ki ne örülne, ha azt hallja- látja, hogy a színház, min­den nehézség ellenére él és élni akar. Sőt, úgy tűnik, a nyári színháznak még élet­képesebbeknek mutatkoz­nak ezen a nyáron, mint a megelőző években. Nagyok, kicsik A hazai nyári színházak között vannak nagy tradí- ciójú, közkedvelt és erős vonzású helyek. Csak em­lékeztetőül: a budapesti Körszínház, Kazimir Károly — ahogy ő nevezi — „nép­művelő színháza” az idén harmincesztendős. A gyö­nyörű környezetben lévő Margitszigeti Szabadtéri Színpad kereken ötven esz­tendeje szolgálja a drámai művészetek és a zenés mű­vészet múzsáját. Idestova húsz éve rendeznek előadá­sokat nyáron a pompás helyszínekkel szolgáló Szentendrén. Szeged szabad­téri játékai a Dóm téren 1931-ben kezdődtek, noha csak 1933-tól váltak rend­szeressé. A győri és a sop­roni nyári színpad is két évtizednél hosszabb múltra tekinthet vissza. Vannak egészen friss kez­deményezések is. És érdekes módon valamennyi élet- és működőképes. Azt nem ál­líthatnánk, hogy könnyen és problémák nélkül áll össze a nyári műsoruk, vagy hogy dúskálnak a pénzben, de azt műsoraik bizonyít­ják, hogy kínálataik néha (gyakran) sokkal érdekeseb­bek, mint az esetleg nehéz­kesebb, sokkal nagyobb szervezettel, szervezéssel dolgozó hagyományos játé­koké. Mindezt az idei nyár né­hány szabadtéri játszási he­lyének műsorával támaszt­hatjuk alá. A legújabbak egyike a kőszegi nyári színház. A Ju- risics-várban évről évre a városhoz és történelméhez kötődő darabokat vitt színre Romhányi László vezetésé­vel egy majdnem állandó­nak nevezhető színészgárda. A szerzők között Páskándi Géza, Nemeskürty István, Weöres Sándor neve volt olvasható. Az idén ezt a tradíciót Kőszeg kibővíti : új kezdeményezésként a város nagyszerű helyszínt kínáló főterén, a Templom téren operaelőadást rendez­nek. Július 10-e és 20-a kö­zött öt előadást tartanak a népszerű operai „árukap- csolás”-ból: a Bajazzók és a Parasztbecsület kerül színre, s nem akármilyen előadókkal, mert Neddát, il­letve Santuzzát Sass Sylvia, Beppót, illetve Turiddut pe­dig B. Nagy János énekli. (Zárójelben megjegyezve: aki ismeri ezt a kőszegi te­ret, tudhatja, ehhez a két operához tervezni sem le­hetne különb helyszínt.) S mivel evés közben jön meg az étvágy, a kőszegiek már­is jelezték: 1989 nyarán ugyanitt az Aida, 1990-ben pedig a Macbeth operaelő­adását tervezik. Kőszegtől csak egy ugrás Sopron, és Soprontól csak pár kilométer egy fantaszti­kus helyszín: a fertőrákosi kőfejtő. Ezen a bámulatos akusztikájú helyen — mi­ben is? barlangban? csar­nokban? — évekkel ezelőtt már rendeztek operaelőadá­sokat, aztán különböző ne­hézségek miatt ezek abba­maradtak. Tavaly már si­került felújítani a hagyo­mányt, ebben az évben pe­dig rendszeres előadások lesznek a kőfejtőben. A legkiemelkedőbbnek két produkció ígérkezik: a kü­lön ide szervezett, tervezett és rendezett Beethoven- operaelőadás, a Fidelio, jú­lius 1-jén ás 2-án (megint ideális találkozása műnek és helyszínnek!), valamint tavaly a veszprémi várban már nagy szakmai és kö­zönségsikert aratott Csík- somlyói passió előadása, jú­lius 14-én és 15-én. S ha már Veszprémet emleget­jük: az ottani vár ezen a nyáron egész sor szabadté­ri produkciónak lesz a szín­tere. Már júniusban (23-án és 24-én) játsszák Szörényi —Bródy—Novák: Kőműves Kelemen című rockballa­dáját, melyet ezúttal a bu­dapesti, Pesti Színházban tartott ősbemutató Kőmű­ves Kelemenje, Hegedűs D. Géza rendez. Július elején, 7-e és 10-e között, újra játsszák a Csíksomlyói pas­siót, július 29-én és 30-án pedig a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról cí­mű Déry—Presser—Pós— Adamis rockmusicalt. E programmal Veszprém tel­jesen sajátos arculatú nyári színházat hoz létre. Győrben már • a huszon- harmadik nyári rendezvény- sorozatot jegyzik. A színhá­zi események itt a nagyszín­házban lesznek. Június 27- én és 29-én például egy va­donatúj Don Carlos, Fülöp királyként Gregor József­fel. A veszprémiek itt is játsszák a Csíksomlyói pas­siót, július 12-én. _ És — Győrben első ízben, a Bu­dapesti Tavaszi Fesztiválon lezajlott bemutató után — Markó Iván új balettje, Az Álmok Ura is színre kerül július 15-én. A fentiek csak az észak­dunántúli kínálat legérde­kesebb programjai — a lis­ta korántsem teljes. Megéri? Mint minden színházi te­vékenységgel kapcsolatban manapság, e nyári progra­mokról szólva is felmerül a kérdés: érdemes ezzel ve­sződni? Megéri? A jelek azt mutatják: anyagilag is meg­éri. A helyi támogatás per­sze szükséges az előadások létrehozásához, de a jó mű­soroknak olyan erős a kö­zönségvonzásuk, hogy — megfelelő szervezői munkát is feltételezve — nem ráfi­zetése- s«.. Ebben az érte­lemben véve tehát: megérik e veszödséget. S meg inkább megérik, ha a dolog művészi értékeit nézzük. A fentebb elősorolt programoknak ugyanis kö­zös jellemzője, hogy kétsé­get és vitát kizáróan ran­gos műveket visznek a kö­zönség elé, nagyon színvo­nalas előadásokban, kiváló közreműködőkkel. Más szó­val: ahol igazán értékes művészi produktumot kí­nálnak, ott biztos lehet szá­mítani a közönségre is. Vagy kissé kibővítve ezt a megállapítást: nem csak a habkönnyű, s nem ritkán igen alacsony színvonalú szórakoztató darabokra ül be nyáron a közönség. Mű­vészi igényesség és közön­ségsiker nyáron sem egy­mást kizáró fogalmak. Takács István N. László Endre ALTATÓDAL Mély álomban szendereg az érdö, lágyan csobban az alvó folyó, de álmában is tovább kering vélünk a hatalmas földgolyó ... Fénypendelyes apró csillag-gyermek kék mezőben játszik majd veled, s hallva csengő, boldog kacagásod, jó anyád sír örömkönnyeket... A szelek is lábujjhegyen járnak, tündérke is suttogva mesél, aludj, fiam, öröme apádnak, ringasson a bársonypuha éj! Mély álomban szendereg az erdő, lágyan )csobban az alvó 'folyó, s álmában is tovább kering vélünk a hatalmas földgolyó ... Mohácsi Regős Ferenc rajza Hazai tájakon TE RÉSKE t Részlet a tereskei freskóból Bánkról, a Magyarország­ra betelepített szlovákság történeti és néprajzi emlé­keit bemutató helytörténeti gyűjteményéről híres nóg­rádi településről még csak- csak lehetnek ismeretei az újságolvasóknak; ám hogy onnan néhány kilométer­nyire északra szintén van egy olyan falu, amelyet vé­tek föl nem keresni, ez nyilván csak egészen keve­sekben tudatosult. Tereske ez a kicsi helység, s ami miatt érdemes oda elzarán­dokolni, az egy remekmívű — ráadásul máig talányos — freskókkal fölékesített apátsági templom. A Benedek-rend szerze­tesei települtek meg itt haj­dan, még a tatárjárás előtt, s ők építették meg a Bol­dogasszonyról elnevezett templomot. A kor ízlésének megfelelően a román stílus egyszerűsége, méltósága su­gárzik a hajdan kéttornyú, manapság azonban már csak egy toronnyal ékes temp­lomból. (Mocsáry Antal, Nógrád jeles történésze a múlt század elején, 1826- ban még két tornyot látott ott, hiszen Nemes Nógrád megye esmertetésében így írt: „négyszegű faragott kö­vekből épült s két tornyok­kal ékeskedő” az ottani egyház.) A bélletes kapun belépve, máris megragadja tekinte­tünket a bal oldali falon látható hatalmas freskó, a Szent László-legenda közis­mert ábrázolása. Amint az köztudomású, nemzeti törté­nelmünknek e jeles uralko­dója a leányrabló kunnal csatázik ezeken a képeken, ám arra, hogy a história minden mozzanata együtt lenne látható, csak a teres­kei ad példát. Balról jobbra haladva előbb a harcosok felvonulásának az ábrázolá­sa látszik, majd a magyarok és a kunok ütközete, ezt követően az üldözés, a bir­kózás, a rabló lefejezése, végezetül pedig a pihenés idilli képe. Egyedülálló ritkaság, hogy mindez így egymás mellé került, ám az a felfedezés, amely az 1970 és 1974 között folyó restaurálás idején fo­galmazódott meg a szakem­berekben, a tereskei freskót még egyedibbé, még érde­kesebbé teszi. A helyreállí­tók ugyanis arra a követ­keztetésre jutottak, hogy ez a már-már rajzfilmszerű képsor nem egyidőben ké­szül. A restaurálás művészi munkáját Rády Ferenc vé­gezte. A tereskei templom le­nyűgözően szép képsorá­ban, a fegyveres alakok mellett több érdekességre is felfigyelhetünk. Az isme­retlen mesterek valamelyi­ke megörökített például egy várat; ez szinte a fényké­pek pontosságával mutatja, hogyan festett egy korabeli erősség. Szent Borbála és Szent Dorottya képmásai­val is találkozhatunk. (E két női szent ábrázolásai az ol­tár fölött láthatók.) Ha a tereskei egyház al­templomát szintén végigjár­tuk — földalatti folyosójá­nak egy szakasza ma is megtekinthető —, még min­dig tartogat látnivalókat Nógrádnak ez az alig is­mert gyöngyszeme. Egyrészt a templomkert védett fái, növényritkaságai vonzzák a szemet, másrészt meg az a két kúria, amely a múlt század első felének nemesi ízlését tükrözi. A. L. GERSHWIN ZENÉRE Hirtelen kinyílt a tavasz, kitárult, mint álmából ébredő szűz szép szeme, kék szeme, kék Gershwin-zene. Nagy tettekre gyürközik a |fű, világot hódít minden zsenge ág, édes nedvektől ittas\rügyekben felzengenek új, ifjú harmóniák. Hirtelen kinyílt, kitárult a,tavasz, s ötven évemből húszat ellopott. Futok,utána napfénnyel .szememben, míg csengnek-bongnak víg virágharangok. A hímporok arany felhőiben tündöklenek új csillagködök. Kacagó, bsengő varázsigékkel szirom-ajkán a tünde tavasz hozzánk költözött. Szépen magyarul — szépen emberül Látszólagos igekötő, valódi hiba A sajtónak s általában a hivatali n y élv h a s znála tnak kedvelt szava a befolyás főnév, s még inkább az eb­ből képzett befolyásol ige. Egyiket sincs jogom hibáz­tatni, nemegyszer magam is rájuk szorulok, de megval­lom, nem különösebben kedvelem őket, már csak aziért sem, mert túlságosan gyakran kerülnek elém. Ha van rá mód, inkább mást választok helyettük. A be­folyásol valakit helyett pél­dául ezeket: hatással van valakire; valamire rábír, rá­beszél, rávesz valakit, hogy csak a legmegfelelőbbeket említsem. S még egy oka van an­nak, hogy nem szeretem a befolyásol igét. Azt hiszem, olvasóim is tanúsíthatják, hogy ez a szó szinte csábít a hibázásra. Hol itt, hol ott szúrja a szemünket, vagy üti meg a fülünket ilyen- féle mondat: „a felek meg­állapították, hogy a tárgya­lásokat kedvezőtlenül folyá- solták be (bizonyos esemé­nyek)”; „az új rendelkezés nagymértékben be fogja folyásolni a termelési ered­ményeket” stb. Súlyos hiba ez? Bizony, súlyos. Nem azért, mintha az igekötő sohasem állhat­na az igéje után, vagy so­hasem szakadhatna el tőle. Dehogynem állhat, dehogy­nem szakadhat el! Számos olyan eset, helyzet van, amikor fordított vagy meg­szakított szórendű az igékű­tős ige. Elmegy — nem megy el; becsukja az ajtót — be sem csukja az ajtót. Csakhogy más itt a bibi! A befolyásol csupán látszólag igekötős ige, valójában nem az. Bizonyíték rá, hogy folyásol igénk nincs is. A befolyásol nem úgy jött lét­re, hogy be igekötővel lát­tuk el azt a bizonyos nem létező folyásol igét, ha­nem úgy, hogy a befolyás főnévhez kapcsoltuk hozzá az -l igeképzőt. Nem a be­folyásol az egyetlen ilyen ál-igekötős igénk. Ugyan­ilyen az ellenőriz, a felleb­bez, a kifogásol, a kivéte­lez, a kivonatol s még egy- kettő. Ezek nem bonthatók szét igekötőre és igére, mert nem is így kapcsolódtak össze egymással. Ahogy a befolyásol ige a befolyás főnév származéka, úgy az ellenőriz az ellenőr-é, a fel­lebbez a fellebb — lejjebb középfokú határozószói ala­ké', a kifogásol a kifogás főnévé, a kivételez a kivé- tel-é, a kivonatol a kivo- nat-é stb. Most már talán minden olvasónknak világos, miért rosszak, elfogadhatatlanok a folyásolták be, be fogja fo­lyásolni formák, s miért hi­básak az olyanok is, mint nelm őrizték ellen, későn lebbeztek fel, nemegyszer ki is fogásölták stb. De azért, nehogy bárkit is rossz irányban befolyásol­jon — hibás volna ez: fo- lyáusoljon be! — ez a . cik­kecske, befejezésül ide írom az iménti példák helyes szórendű változatát is: nem ellenőrizték, későn felleb­beztek, nemegyszer kifogá­solták is. Dr. Grétsy László

Next

/
Thumbnails
Contents