Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

4 Somogyi Néplap 1988. június 25., szombat 184 kilométeres gyalogtúra KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK r Hátizsákkal az Északi-Kárpátokba Egy iskola rejtelmei ajánlotta”. • Egyházi iskola volt egészen 1869-ig, ekkor kimondták az iskolák „kóz- ségesítését” anélkül, h )gy ehhez az egyházi főhatóság hozzájárult volna. Volt pol­gári, majd tanonciskola, ma kollégium. Regényes idők, regényes emlékek... Az iskola leg- újabbkori átalakításakor én is jelen voltam. Az egyik fai sehogy sem illett az épület szerkezetéhez. Furcsán kon­gott, befalazott üreget sejtet­tek mögötte. Úgy is volt. Amikor a kőművesek kibon­tották, kis szobaféle tárult eléjük, de abban egy ódon vaskályhán kívül egyebet nem találtak. Széjjelverték, és kidobták a szemétbe. Én hazavittem, rendbetettem, becses emlékként őrzöm ma is. Hogy érdeklődésemet föl­keltette, annak egyik oka az volt, hogy ebben a kályhá­ban sok kacat mellett egy megsárgult, széttöredezett újság is volt, amelyből még ki lehetett betűzni az írást: „Hazánkfia, Kossuth Lajos egészségi állapotáról a kö­vetkező jelentést vettük Tu- rinból.” A Somogy című lap korabeli száma volt, és ez a szám hiányzott az összefű­zött levéltári kötetből. Te­hát ezt az üreget abban az időbe.n falazták be, mégpe­dig sietve, úgy, hogy még a kályhát is benne hagyták. Miért? Mi okból? Nehéz ezt már felderíteni. Hogy vala­mit rejtegettek ebben az el­falazott szobában, azt biz­tosnak tartom. Az is biztos, hogy akik ezt cselekedték, elhagyták a várost, mert a rejtekhely megszüntetéséről nem gondoskodtak. Most nézzük meg, milyen események zajlottak le a városban Kossuth halála, azaz 1894 előtt! A polgár- mester a 48-as szellemű Né­meth Ignác volt, akinek a pozícióját minden eszközzel igyekezett megingatni az el­lenzék. A meglehetősen bo­hém polgármester életében nem volt nehéz kényes pon­tot találni. 1888-ban sikkasz­tás gyanúja miatt felfüg­gesztették állásából. Egy év múlva visszahelyezték. Ugyanebben az esztendőben Kaposváron járt Pulszky Fe­renc, Kossuth töretlen híve, és Kossuthot Kaposvár dísz­polgárává választották... 1894-ben meghalt Kossuth, és leváltották Németh Ignác polgármestert... Majdnem biztos vagyok abban, hogy a rejtekhely titka Németh Ignác polgár- mester körül szövődik. De ennek történetét már a Száműzött polgármester cím­mel megírtam. Lévai József Rendszeresen ellenőriz a Köjál Húszezer forint bírság Tavaly közegészségügyi és járványügyi szabálysértés miatt csaknem félmillió fo­rint bírságot rótt ki a köjál, valamint hetven egység mű­ködését függesztette föl ha­sonló okok miatt. Ez há­romszorosa az előző évi átla­goknak. Mi lehet az oka, és milyen megelőző intézkedé­sekkel lehet kiküszöbölni a sok szabálysértést? — kér­deztük dr. Virág Zoltántól, a köjál megyei igazgatójától. — A szezonelőkészítő el­lenőrzéseket már tavaly ősz­szel megkezdtük. Azóta min­den idényjellegű létesítményt megnéztünk, a nyitás előtt ezt megismételtük. Ellen­őriztük a személyi és a tár­gyi feltételeket, s csak ezek alapján adtunk engedélyt a nyitásra. Előfordult, hogy a kötelező előírásoknak nem felelt meg az üzlet. Amíg nem pótolták a hiányokat, addig nem üzemeltethető. — Milyen szezon várható egészségügyi szempontból? Javultak-e a feltételek? — A múlt évihez képest javultak. Évről évre javul a Balaton vízminősége; tisz­tábbak a szórakozóhelyek, a vendéglátóipari helyek, a strandok. Ez talán a tavalyi sok bírságra is visszavezet­hető. A leggyakrabban elő­forduló hibákat összegeztük és minden egységnek meg­küldtük. Ebből megtudhat­ták, hogy melyek azok az alapvető feltételek, amelye­ket először néz meg az el­lenőr. Nem a bírságolás a célunk, hanem a megelőzés. Azt szeretnénk elérni, hogy az üzletvezetők felelősséget érezzenek vendégeik egész­ségéért is. A szezon közbeni ellenőr­zés is elkerülhetetlen. Ta­valyelőtt még rajtaütésszerű­en ellenőriztünk, a múlt év­től azonban már tervszerűen minden hét végén elindul­nak a munkatársaink. A múlt hét végén 31 egységet vizsgáltunk meg; huszonnégy helyen bukkantunk kisebb- nagyobb hiányosságokra. Kénytelenek voltunk — ösz- szesen — húszezer forint bírságot kiróni. — Melyek a legtöbbször előforduló szabálytalansá­gok? — Az általános rend és tisztaság most még elfogad­ható. Ahogy halad az idő, ez úgy romlik. Nem titok, hogy a környezet elhanyagolásáért is keményen bírságolunk. A másik az ételek tárolása. A hűtőkapacitás növekedett ugyan, de egyes ételeket még hűtőben sem szabad másnap­ra eltenni. Ezt az előírást sokszor megszegik, nem gon­dolva arra, hogy pár száz fo­rint nyereségért a vendégek egészségét veszélyeztetik. A nagy forgalomban gyakran a mosogatásra jut a legkeve­sebb idő; ez nem engedhető meg, a fertőzés veszélye óriá­si. — Mit várhatunk; mire számíthatnak az üdülők? — A vállalkozók kezdenek rájönni, hogy a legjobb ven­dégcsalogató a rend, a tisz­taság, a figyelmes kiszolgá­lás. Ennek érdekében leg­többen bővítették a kiszolgá­lóhelyiségeket, előkészítő­ket, mosdókat építettek, ál­talában javították a fogadás feltételeit. Mindezek ismere­tében remélhetőleg fertőzés nélküli idénynek nézünk elé­be. V. O. Nyárias # mm mm mm Ê aroromok Ha még két hétig így apadnak a primőrárak, el­készíthetjük az első idei le­csót. Tegnap már kilónként 40-ért is volt zöldpaprika a kaposvári piacon, s a leg­szebb tölteni való sem ke­rült többe 70-nél. Kedve­zőbbnek látszott a darab­árasból venni, amelynek már 1 forintért adták az apraját, és az 5 forintos ce- cei nemcsak szemrevaló volt, hanem „garantáltan vegy­szermentes” is. 50 forintot kóstált a paradicsom. Végre azonos minőség mellett is nyert árcsatát a Zöldért. A 12-13 forintos termelői káposztához hason­lót 8-ért mértek, s a más­hol 15 forintba kerülő új vegyes zöldség csomóját 9- ért adták. A 15-ért kapható kel kelendőbb volt, mint a még mindig 40-ért árult karfiol. 14 forint a nagyszemű új­burgonya, pedig mennyivel finomabb sütve az egyfalatos apró, amely ráadásul fele ennyiért kapható. 28—30-ért kínálták salátának való uborkát, miközben a fejes salátán már 4-ért sem si­került túladni. Helyenként már vénecs- kének látszott a 18 forintos cukorborsó. 10 forintot pró­bálták kapni az ugyanennyi dekányi zöldbabkupacOkért. 120 forintért fordult elő sampinyon gomba, s most a galambica is ígéretesnek lát­szott 80-érf. A gyümölcsválasztékban volt minden, mi szem száj­nak ingere. 10-ért öntötték szatyorba az aprószemű cse­resznyét, mégis kapósabb volt a 15—18-ba kerülő ro­pogós. Szemrevaló meggyet és rdbizlit egyaránt 20-ért kaptunk. Egy befőttesüveg- nyi málnáért először 25 fo­rintot kérték, ám végül 18- ért is odaadták. Az idő nem múlt el nyomtalanul a 40-ért tukmált eper felett. 80 fo­rintos kilónkénti áron je­lent meg a sárgadinnye, s mint valaki megjegyezte, még szerencse, hogy lehet kapni. A baromfipiacon a borsos tojásárák miatt vegyült örö­münkbe üröm. Már a ga- lambtojásnyi rántottának- valóért is 2,50-et zsaroltak ki, ám volt ahol a 3-ból sem Kaposváron a Kossuth té­ri templom szomszédságá­ban öreg épület áll. Minden­ki ismeri. Ez volt a város első iskolája, a népoktatás ügyét szolgálta minden idő­ben. Amikor elmegyünk előtte, akaratlanul is elol­vassuk rajta a feliratot: „A haza kis polgárainak, 1832.” Az írás egyszer lekerült a ház homlokzatáról, mivel városunk valamelyik régeb­bi közhivatalnoka rosszul értelmezte a dolgot és kije­lentette; nem akar emléket állítani a kispolgároknak! Aztán műemlékmentő szán­dékkal mégis visszakerült a felirat. Sokszor átalakították ezt a vén házat, ezért már azt sem lehet pontosan tudni, hogy milyen volt eredetileg. Annyi biztos, hogy a helyén 1715-ben létesített iskola fá­ból készült, de ezt 1736-ban már annyira megviselte az idők vihara, hogy összeom­lás előtt állt. Helyette épí­tették a mai téglaépület ősét, nádfedelesen, 1748-ban. Egy tanteremben szorongott a kevés diák. Negyven év alatt is csak egy tanterem­mel bővítették az iskolát, az­tán 1806-ban megnyitották a harmadik osztályt. A mosta­ni iskola tervét már 1827- ben elkészítették, de a me­cénások, a földesúr, a me­gye és a város sehogy sem tudtak dűlőre jutni a köte­lezettségek megosztását il­letően. Végül mégis meg­egyeztek, és megállapodtak Gerti Gottlieb mosd ősi tég­lavető mesterrel a szükséges háromszázezer tégla és 21 ezer cserépzsindely elkészí­tésében. Az épületfát a vá­ros lakói vágták ki a közeli erdőkben, de olyan hévvel, hogy még a gimnázium .ta­nárait is kényszeríteni akar­ták a fa kivágásában való részvételre. — Nekik kell az iskola, dolgozzanak ők is! — mondták a jámbor kaposvá­riak. Az anyag így is kevés­nek bizonyult. 1830-ban a le­bontásra kerülő régi megye­házából anyagot kértek, majd a veszprémi püspökhöz for­dultak segítségért. Szegény volt az eklézsia, a püspök csak 100 forintot adományo­zott az iskola javára. Akadt a szorultságban önkéntes adakozó is, a még szegé­nyebb Spitzer Antal szemé­lyében, aki az összes üve- gezési munkákat „hazafias buzgóságból ingyen meg­engedtek. ötven ilyen tojás árán már egy jó tojót is ve­hettünk, s egy 2 kiló 40 de­kát nyomó csitri csirfcepárt is megkaptunk 160-ént. Az élő kakas és a kacsa kilója egyaránt 70 forint. A hal­áruda különlegessége a 120 forintos kősüllő volt. A ke- * szeget 45-ért dobták mér­legre. A virágpiac legnagyobb meglepetése, hogy 3-4 fo­rintért is árultak szép szeg­fűt. 2 forint volt a liliom és margaréta, 15—20 a kard­virág szála. B. F. Harmadik éve indít gya­logtúrát a Kaposvári Termé­szetbarátok Turistaegyesüle­te a „Barátság” nemzetközi hegyi túra útvonalán, ame­lyet az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyaror­szág illetékes szervei 1983- ban jelölitek ki Eisenach és Budapest között. A huszon­két hegységen átvezető út­Magashegyi túra — magas színvonalú felszerelést igé­nyel vonal 2678 kilométer hosszú. Az a cél. hogy a szocialista testvérországok túrázói szo­rosabbra fűzzék a barátsá­got, megismerjék ezeknek az országoknak a kultúráját és szokásait. A Kaposvári Természet- barátok Turistaegyesülete július 1-jétől 17-ig indít az Eisenach—Budapest útvona­lon túrát Hátizsákkal az Északi-Kárpátokban elneve­zéssel. A 184 kilométer hosz- szú út a Lengyel-Tátrán, a A „Barátság” nemzetközi hegyi túra négy országot érintő útvonalának vázlata Havasalján, a Pieniny-hegy- ségen, a Szandeci-Beszkide- ken keresztül vezet. A turisták július 1-jén in­dulnak Kaposvárról Buda­pestre, onnan a Cracovia expresszel utaznak tovább Krakkóba, onnan pedig Za­kopanéba. Július 2-án dél­után ismerkednek meg a Zakopanéi nevezetességekkel, megtekintik például a tátrai múzeumot is. Július 3-án érkeznek a turisták Chocho- low határátkelőhelyhez, a 0 kilométerhez, ugyanis ez az Eisenach—Budapest út­vonal 5. lengyel szakaszá­nak a kezdőpontja. Havasi legelőkön át gyalogolnak a turisták a Tátra-masszívum csúcsaira. Nagyon szép része a prog­ramnak a Berzeviczyek ál­tal 1325-ben emelt nedeczi vár megtekintése. A gyalogtúrázók a Pieniny- hegységen áthaladva meg­csodálják a pisztrángokkal, lazacokkal teli Dunajec fo­lyót, az ősbükkösökkel, a gyertyánosakkal benőtt Szan- deci-Beszkideket. A 15. na­pon érkeznek Krakkóba, a lengyel királyók egykori fő­városába, s egy nap múlva onnan indulnak vissza Ma­gyarországra. Az egyesület a túraprog­ramban minden tudnivalóra felhívja a jelentkezők figyel­mét, sőt kis lengyel—magyar szótárt is öszeállitott a jobb megértés érdekében. Piaci körkép

Next

/
Thumbnails
Contents