Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-24 / 150. szám

1988. június 24., péntek Somogyi Néplap 3 A bizalom hegyeket mozdít Egy év után Magyaratádon ■■ ff ■■ Napjaink sarkalatos kérdése, hogy reform útján egyesítsük a nemzet energiáit. Ebben az eddiginél nagyobb szerep jut a Hazafias Népfrontnak. Dr. Novák Ferenc megyei népfront­titkárt a lehetőségekről és a teendőkről kérdeztük. — A bizalom a cselekvési program végrehajtásának legfőbb föltétele. A közel­múltban a népfront országos elnöksége is így fogalmazott: a nép bizalmára úgy vigyáz­zunk, mint a szemünk fényé­re. Mivel lehet ezt elérni: szavakkal, tettekkel, demok- ratizálással? — A bajokból való kilába­lás egyik alapja valóban a bizalom. Az állampolgárok higgyék el, hogy a politika, a vezetők a közösség érde­keit szolgálják, s a vezetők fogadják bizalommal a köz­vélemény megnyilatkozásait. A kölcsönös bizalom hegye­ket mozdító erő. Sok példa igazolja, hogy a nagy szel’e- mi, fizikai teljesítményi igénylő tennivalók előtt a jó szó, hogy „képes vagy rá, meg tudod csinálni”, átsegít bennünket a leküzdhetetlen­nek látszó akadályokon is. » Az emberek bizalmának mindenekelőtt tettekkel kell megfelelnünk. Manapság e körül látom a legtöbb bi­zonytalanságot. Másként kell cselekednünk; de mit és ho­gyan. Miből többet, jobbat, s milyen fölösleges kölöncöt dobjunk a sutba? Üjra kell gondolnunk nemcsak a kö­zösség dolgait, hanem saját munkánk összetevőit, értel­mét, megmérettetését is, s aszerint változtatnunk. A re­form hangoztatásától semmi sem változik. Csakis a jobb, a mainál sokkal alaposab­ban szervezett, az érdekelt­ségtől befolyásolt munka hozhat változásokat. A biza­lom visszaszerzésének zseb­be vágó tényezőinél sokkal fontosabb a demokratizálás. A társadalmi megegyezés nem épülhet csak az anyagi boldogulásra. A korlátokat kell elhárí­tani a demokrácia gyakorlá­sának útjaiból, mert ezek az akadályok hol valós, hol vélt tilalomfák, s ezért tűzre va­lók. A tisztultabb politikai lég­kör, a hatalom gyakorlásá­ban való aktívabb részvétel lehet az egyik erőforrásunk. Bizonyítják ezt Somogybán is a működő művelődő kis­közösségek, az új rendszerű képviselő- és tanácstagvá­lasztások, a helyi önkor­mányzatok élénksége vagy az utóbbi hetek pártértokez- lettel összefüggő közéleti pezsgése. — A népfrontnak is töb­bet kell vállalnia. Mi az, ami ■miatt napjainkban ugyancsak fontos szerepet tölt be a mozgalom? v — Nehéz helyzetben van az ország. A népfrontnak történelmi küldetése részt venni a fölemeLkedésért ten­ni kész emberek összefogá­sában, a párt vezetésével a szocialista Magyarország jövőjének formálásában. — Hogyan, milyen esz­közökkel támogatja a meg­újulást, a kibontakozást a népfront? Mi a somogyi megújulás programja? — Jól bevált eszközeink a nyílt fórumok, amelyeken világnézeti hovatartozásuk­tól függetlenül őszintén el­mondják véleményüket és javaslataikat az emberek. Bírálnak, dicsérnek, megbí­zatást kérnek és vállalnak. Nem közömbösek a politika iránt, akarják a közjót. Ám ahhoz, hogy ez kiteljesedjék, újra kell rendezni sorainkat. Az örvendetesen gyarapodó egyesületek, baráti körök, különféle közösségek a mi munkánk fehér foltjait is mutatják. Szorosabbá kell tenni kapcsolatainkat ország- gyűlési képviselőkkel. Szá­mukra még több találkozá­si alkalmat teremtünk vá­lasztóikkal, ösztönözzük őket a törvénytervezeték társa­dalmi vitájának vezetésére. A szakkérdésekben való el­igazodásukhoz szakértőcso­portokat kérünk fél. A helyi és a megyei tanácstagokkal folytatott beszélgetések pe­dig arra serkentenek ben­nünket, hogy főként a fiatal testületi tagok felkészítését, közéleti útját egyengessük. Véleményünkkel jelen kell lennünk a megye közéleté­ben, ahogy például a hátrá­nyos helyzetű települések felzárkóztatási programjá­val vagy a kisközségek ke­reskedelmi ellátásával kap­csolatban tettük. Fontosnak tartjuk, hogy a társadalmi összefogás ne essen vissza a megyében, főként a közterü­letek tisztaságáért, az utcák, a közintézmények, a teme­tők környezetének rendjéért tegyenek többet. A lakóhely­hez való ragaszkodás hagyo­mányaira alapozva a somo­gyi öntevékeny közösségek eddig is figyelmet keltőén munkálkodtak. Politikai tá­mogatással, a jó példák köz­readásával, az egyesületek, körök számára teremtett rendszeres fórumokkal akar­juk őket segíteni. Nemzeti tudatunk, önbecsülésünk szi­lárdítása felemelkedésünk fontos feltétele. Kincsestá­runkat is tovább akarjuk gyarapítani kiadásra érett művekkel, a városok, falvak neves szülöttei emlékének ápolásával, új faluházakkal. Somogybán mintegy het­venezer család foglalkozik kistermeléssel. Ügy vélem, hogy a szaktanácsadás, a kertbarát-kiállítások és ta­pasztalatcserék mellett ér­dekképviseletükért is többet kell tennünk. Harcosába szellemben kell munkálkod­niuk a fogyasztói érdekek védelmére létrehozott taná­csainknak is, de a családi élet zavarait szenvedők és az önhibájukon kívül hátrányos élethelyzetbe jutottak is várják segítő kezünket. Folytatjuk a párbeszédet a vallásos világnézetű embe­rekkel, az egyházi békebi- zottságok tagjaival, a me­gye papságával. Igényeljük közreműködésüket az orszá­gos, a somogyi és a helyi kibontakozási programok tel­jesítésében. Munkatársaink arra kérnek választ a váro­si, községi és körzeti nép­frontbizottságok vezetőitől, hogy munkájuk milyen ha­tással volt a megye gyara­podására, mennyire tudták befolyásolni a közmegegye­zés alakulását. — Nyitottság, demokrati­zálódás, hatékony gazdaság: ezek a magyar jövő vezér­eszméi. Van-e garancia ezek megvalósításához? — A garanciát abban lá­tom, hogy a párt a megúju­lási folyamat élén áll, s hogy már bizakodás érződik a közhangulatban. Az a tudat, hogy képesek vagyunk más­ként is dolgozni, lépést vál­tani. Garancia a történelem is: ennek a népnek mindig volt ereje a változtatáshoz. B. J. Kommunista műszak a nyugdíjasokért Segítik a nagycsaládosokat Sokat tesznek a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó alapszervezetek a hátrányos helyzetű rétegek megsegíté­séért a megyei titkárság irá­nyításával. Elsősorban a nők, a fiatalok, a nagycsa­ládosok és az idősek szociá­lis körülményeit, helyzetük alakulását kísérik figyelem­mel, s megpróbálnak eny­híteni a rászorulók gondjain. Márkus Mihállyal, a HVDSZ megyei titkárságának titká­rával a segítség különféle formáiról beszélgettünk. — Országosan nálunk a legnagyobb az egy személy­nek kifizetett szakszervezeti segély átlagos összege az ágazaton, a HVDSZ-en be­lül. Ez 1056 forint. A me­gyei titkárság, az alapszer- vezeték ugyanis tudatosab­ban odafigyelnek rá, kik azok a dolgozók, akik rászo­rulnák a segélyezésre a ta­nácsi ipari üzemekben, a kommunális és költségvetési vállalatdknál és üzemekben. A mi szakmánk ugyanis na­gyon vegyes összetételű, az utcaseprőtől a mérnökig, a sírásótól a nagyon jól kép­zett szakemberig mindenki megtalálható benne. S a szákmáinkban nagy a bérel­maradás, sók a kis fizetés. 1980-tól 1987-iig például plusz egy százalékkal lehetett bért növelni adómentesen, az idén azonban már megszűnt ez a lehetőség. Amíg a plusz egy százalékot kaptuk, a meghatározott központi bér- fejlesztésen felül, ez a tag­díjbevételünket .is növelte, s az alapszervezetek többet tudtak segélyezésre fordíta­ni. Ezen felül a jóléti keret­ből is adtak pénzt a rászo­rulóknak. — Érdemes tehát össze­hangoltan felhasználni a szakszervezeti és a vállalati forrásokat a segélyezésre. — így igaz! Arra is odafi­gyeltünk, hogy a 200—400 forintos segéllyel nem tud­tunk segíteni a nagycsaládo­soknak. Arra kértük az alapszervezeteket, hogy a rá­szorultság mértékét vegyék figyelembe és nagyobb ősz- szeget utaljanak ki. Tavaly például 879 tag összesen 920 861 forint szakszervezeti segélyt kapott. Az üzemek és a vállalatok a jóléti ke­retből 325 dolgozónak össze­sen 450 ezer forint segélyt adtak. S hogy mik az idei kilátásaink? A HVDSZ me­gyei titkársága azt reméli, hogy ha a mostani 8665 szakszervezeti tagnál később sem lesz kevesebb, akkor mindenképpen lesz annyi segélykeretünk, mint tavaly. A számítások szerint az egy­százalékos tagdíj növeli a bevételünket, s akkor ennek arányában juttatunk vissza azoknak, akik rászorulnak a támogatásra. Azt kértük az alapszervezetektől, ha szük­séges, akkor a dolgozó egy­szerre kapjon szakszervezeti és vállalati segélyt. S akár nagyobb összeget is, hiszen egy dolgozó évente hatezer forintig kaphat segélyt. Az üdülőjegyek ára nem nőtt, a kiadások azonban még egy kétgyermekes család bukszá­ját is „megrengetik”, hát még egy háromgyermekesét. Éppen azért azt javasoltuk, hogy a szakszervezeti bizott­ságok lehetőleg járuljanak hozzá a családosak üdülési költségeihez. — A fiataloknak elsősor­ban a lakásépítéshez és -vá­sárláshoz van szükségük anyagi támogatásra. — A vállalatok, az üze­mek tavaly 212 dolgozónak — közülük 62-en voltak har­minc éven aluliak — adtak csaknem tizenhatmillió fo­rintnyi támogatást. Ebben olyan összegű is van, ame­lyet nem kell visszafizetni. — Hallottuk, hogy a kom­munista műszakok bevételé­nek egyrészét a nagycsalá­dosokra és a nyugdíjasokra fordítják. — 1984-ben kezdtük el a kommunista műszakok szer­vezését elsősorban a kis A DONTO JÓN nyugdíjúak megsegítése ér­dekében. A tagok, a szocia­lista brigádok szívesen vál­lalták ezt a többletmunkát az IKV-nál, a siófoki, a marcali költségvetési üzem­ben és máshol. Jó hangula­tot eredményeztek az ilyen célú kommunista műszakok, éppen ezért az idén is szer­veznek ilyeneket a nagycsa­ládosok és a nyugdíjasok támogatása érdekében. Az alapszervezetek egyébként elemzést készítettek a nyug­díjasok helyzetéről, megis­merték gondjaikat, bajaikat. Többségük jó néven vette, hogy gondolnak rájuk, s a szerény lehetőségeik keretén belül segítenek rajtuk. A nagyobb cégeknél nyugdíjas- találkozókat rendeznek, s általában pénzt is adnak az idős dolgozóknak. A HVDSZ központi vezetőségétől is kapunk pénzt, így tavaly négy nyugdíjasnak 7400, hét nagycsaládosnak 16 000 fo­rintot tudtunk adni. — Van Olyan nyugdíjas, a)ki örülne annak, ha kivé­teles alapon fölemelnék a nyugdíját. — Sajnos, kevés alapszer­vezet él ezzel a lehetőséggel — állapította meg Márkus Mihály. — Ez ott mehetne jobban, ahol régi az szb-tit- kár, s kevésbé, ahol az utóbbi időben rendszeresen cserélődtek a tisztségviselők. Az értekezleteken, a tovább­képzéseken mindenesetre rendszeresen beszéltünk er­ről, s — indokolt esetben — szorgalmazzuk a fölterjesz­téseket a kivételes nyugdíj­felén ezt termeljük, ezenkí­vül gabonát és borsót. Ér­zelmi okokra hivatkozva nem lehet gazdálkodni. A dinnye és a paprika csak veszteséget okozott, az idén már más került a helyébe. A tehenészet pedig nemcsak veszteséges volt, hanem még a terményt is „lenyelte”. A legfontosabb, hogy megértes­sük az emberekkel: csak a jól szervezett munka hozhat eredményt. Mindenkinek konkrét feladata van, és fe­lelőssége. Nekünk nem lehet vezetőt játszanunk, ülni egy fotelben és parancsolgatni. A tekintélyt másképp kell el­érni : hajnali keléssel, a mun­ka dandárjában a gépre ülés­sel, a szavak súlyával, a ru­galmassággal, de a szigorral is. Pintér Sándor is érzi ezt, hiszen a 28 éves szállításve­zető magyaratádi. Neki ne­héz „kiosztani” a feladatot azoknak az embereknek, akiknek húsz éve csókolomot köszönt. — Erre ma már nem lehet tekintettel az ember. Nem adhatok fölmentést vélt jo­gokért és persze előnyökért sem. Egy példával; a vezetők taxiszisztémával: ;. - utaznak, nem a név szerint jut autó, hanem a feladat dönti el. Bi­zonyára ez is minősíti a kol­lektívát: egy év alatt még nem volt ezen vita. Kováts Dénes 28 éves ál­lattenyésztő, biztosat hagyott ott a bizonytalanért. A jól gazdálkodó toponári téeszből jött a magyaratádiba : Harmincéves vezetők a porondon Egy évvel ezelőtt új elnök vette kezébe a magyaratádi tsz irányítását. Egy refor­mer tsz-gazda, akinek min­den tettét heves vita követ­te. Szükség volt-e a szarvas­marha-állomány felszámolá­sára, a tagság „leépítésére”, a paprika és a dinnye ki­söprésére, az új beruházá­sokra? — kérdezgették egy­mástól a tagok. Vajon volt-e, lehet-e jobb válasz ilyen kérdésre, mint a zárszámadá­si jelentés meggyőző adata. A termelőszövetkezet mínu- szos éve után kétmillió fo­rint nyereség és 10 millió forint egyszámlaösszeg állt a tagság rendelkezésére. Nem kellett „zöldhitel” az indu­láshoz, és ami még dicsére­tesebb; május 13-án megáll- hattak az atádi traktorok — végeztek a tavaszi munkák­kal. Mi történt egy év alatt a téeszben, milyen receptjük volt a megújulásra? — erre voltunk kíváncsiak. — A minimumról indul­tunk, így minden jó lépés so­kat ért, de akár csak egyet­len rossz végzetes lehet — Gyarmati Imre 32 éves mű­szaki vezetőnek főhetett a feje, hogy kátyúba ne lép­jen. — „Tarka” volt a gép­parkunk, s a teljes amortali- zálódás szélén állt. Négy új traktort kellett venni, kom­bájnt, sőt lízingbe, azaz bér­be is szereztünk kombájno­kat. Olyan műszaki állapo­túra készítették föl a gépe­ket, hogy bírják a rendkívü­li terhet: hiszen kevesebb­nek kellett a feladatot ellát­— E néhány hét is meg­győzött arról, hogy jól vá­lasztottam. Fiatal, jó hangu­latú a kollektíva, és ami na­gyon fontos: itt vannak feladataim. A Kahyb-telep vezetője lettem, amely most éppen csak nullán van. Elég­gé beszűkült a tenyészkanok piaca: talpalni és keresked­ni kell, hogy jól menjen az üzlet. Sokféle elképzelésről beszélgettünk már, s lassan jönnek az első tételek. Pél­dául tenyészsüldőket tudunk eladni Zala megyébe, és egy osztrák vevő is jelentke­zett. Szabó István az állatte­nyésztési ágazat vezetője volt, most a növénytermesz­tés irányításában kap majd szerepet. — Én egy nagy gazdaság­ban kezdtem, de ott vala­hogy úgy éreztem, eltörpül­nek az emberi tettek, szán­dékok. örültem az elnök hí­vásának és szívesen jöttem. Rettenetesen sokat jelent, hogy bizakodóak a dolgozók és a vezetők. Emlékszem arra, hogy kezdetben meny­nyire bizalmatlanul fogadták az asszonyok azt az elkép­zelést, hogy téesztagok és mégsem ott dolgoznak — te­hát megbízásos munkát vé­geznek el a szövetkezeten kívül. Mostanra, úgy érzem, megértették az átmeneti helyzet szülte nehézségeket. — Csak tiszta lappal érde­mes elindulni, félre kell dob­ni a kozmetikázást — mond­ta Farkasné Aradi Erzsébet. A fiatalasszony főkönyvelő szeptember óta a téeszben. Azt azonban mérgesen hoz­záteszi: ez a tiszta lap ren­geteg bürokratikus munká­ból áll. Jelentés jelentés há­tán, leirat, számlázás, költ­ségvetés, ilyen létszám, olyan adóbevallás, áfa-különbözet. Törzsök József 10 millió forintért felel. Ennyi volt tavaly a háztáji bevétele. Haszna a tsz-nek kevés van rajta, mert nem lehet már több terhet a kistermelőre hárítani. Azt viszont öröm­mel mondja, hogy idén már nem volt torzsalkodás, hogy kinek a háztájiját mikor szántották; időben elkészült minden. A vezetőségben egyetlen harmincötön túli van, An- derka István, az elnök. — A döntő még ezután jön — mondta —, hiába az egy­ség, a jó tervezés, ha pél­dául az aszály elsöpri az el­képzeléseket. A borsón már látszik, a kukorica is jobb lehetne. — Akármilyen év lesz is — folytatta — erről az útról nem térünk le. Intenzív ku­korica- és gabonatermelés, létszámracionalizálás, tároló­térbővítés, önálló termény­szárítás. Újfajta gondolkodás és másként dolgozás. Ez óriási teher is: szinte minden vezetőnek bent van még a tavalyi szabadsága. — Mikor legyenek türel­metlenek ezek a tettre kész fiatalok, ha nem most? Vál­lalkozni fogunk mindenre, amely a tagság jobb boldo­gulását szolgálja. Békés Józsel nia. Csökkent a szerelők szá­ma is; az emberek megértet­ték, hogy nincs szükség ten- gésre-lengésre, rossz munka­erőre. Amit adni tudtunk a maradó jól dolgozóknak cse­rébe: radikális bérreform. Most kerül az utolsó aláírás a meg sem merem mondani hány százalékos fizetéseme­lésre. Gyarmati Imre azt vallja: eleget voltak türel­mesek, lejárt ennek az ide­je. — Ebben a téeszben az­előtt az ember nem tudta ki kinek parancsolt, ki mit lát jónak, ki hol van és egyál­talán hol tart a tsz. Most minden vezetőségi ülés egy­úttal gyorsmérleg is a hely­zetünkről. Síikkel Ferenc harminc­évesen a növénytermesztés ágazatvezetője. — Egyszerűsítettük a ter­mékszerkezetet; a kukorica kapott zöld utat. A szántónk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents