Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-02 / 131. szám
t 1988. június 2., csütörtök Somogyi Néplap Hűszakok és munkalehetőség A tény elgondolkodtató: megyénkben a most végzett fiatalokra 0,8 munkahely jut. Vagyis nincs munkahelye minden egyes most végzett fiatalnak. Természetesén ez az átlag, amely mögött — mint minden ilyen esetben - lényegesek az eltérések. Vannak szakmák, ahol változatlanul hiányzik a munkaerő és a szükségesnél kevesebb a kellően felkészült dolgozó. Van olyan is, ahol az igényeket meghaladja a számuk. A foglalkoztatási lehetőségek természetesen összefüggenek azzal, hogy egy üzem, vállalat milyen munkarendben dolgozik, eszközeit mennyire használja ki, vagyis hány műszakban végzi termelését. Összeállításunkban az eszközkihasználtság és a foglalkoztatás összefüggéseire igyekeztünk választ keresni. A bemutatott példák bonyolult kölcsönhatásokról, tennivalókra is utaló következtetésekről tanúskodnak. Horizont a horizonton — Ezek a horizontok — mutatja a korszerűen fölszerelt tanműhelyben az esztergagépeket Bank József, a Csepel Művek Egyedi Gépgyára kaposvári gyáregységének munkaügyi osztályvezetője. A horizontál esztergák mellett még két-három , éve vásárolt marógépek és esztergagépek sorakoznak. — Ezek a legnagyobb igényeket is kielégítik, ugyanakkor a gyáregység idetele- pülésé óta fokozatosan csókA feladatokkal arányosan A számítástechnikai termékeket (terminálokat és tv- komputert), valamint különféle részegységeket előállító Videoton gyáregységében, Tabon a jelenlegi létszám 850. A szakmunkások száma meghaladja a 260-at, a felső- fokúak majdnem ötvenen vannak. A gyáregység a szakember-utánpótlásának biztosítása érdekében évek óta tervszerű munkát végez. A pályairányítási tevékenység során felkeresik a helyi és a környékbeli középfokú iskolákat. Elektromos- és mechanikus-szakemberszük- ségletüket zömmel társadalmi tanulmányi ösztöndíjszerződéssel biztosítják. — Gyáregységünkben az átlagos műszakszám 1,3 — mondta Kleiber Józsefné üzemgazdász osztályvezető. — Üzemeink közül az alkatrész- és részben a nyomtatott áramköröket szerelő üzem dolgozik két műszakban. A technológia jellegéből és a munkacsúcsokból adódóan azonban esetenként háromműszakos munkarendben foglalkoztatjuk a készáruk összeszerelését, bemérését, ellenőrzését végző szakembereinket. A gomb- sapka-fröccsöntőgép teljesítménye miatt elengedhetetlenül szükség van arra, hogy állandó háromműszakos munkarendet alkalmazzunk. (Nagy értékű termelőeszközeink kapacitás-kihasználtsá- gi foka 42 százalékos, ami a tervezettől kis mértékben elmarad. Legalacsonyabb az integrált áramköröket beültető félautomata gépek kihasználtsága, amely döntően anyagellátási problémákra vezethető vissza. A közeljövőben nem várható az átlagos műszakszámnak és a gépek kihasználtsági fokának az emelése. Ezt sem a piaci helyzet, sem az anyagellátási lehetőségek nem biztosítják ... — A feladatok ellátásához van-e elegendő szakembert Hány pályakezdő szakmunkás felvételét tervezik? — Létszámtervünk szinte csak a társadalmi tanulmányi ösztöndíjasaink felvételét teszi lehetővé. Ez 4-5 fő esztergályos, szerszámkészítő, illetve 2-3 elektronikai műszerész munkába állását jelenti, ami megfelel az igényeknek. Éves feladataink ismeretében a továbbiakban is csak az esetlegesen távozók pótlását tervezzük. Eddig már néhány végzős szakmunkástanuló érdeklődött nálunk munka után, akiknek határozott választ nem tudtunk adni. Létszámproblémánk tehát szakmunkásokból nincs, gondot a fel- sőfokúak hiánya okoz, amely a gyáregység további fejlődését is akadályozhatja ... Ellentmondások az építőiparban Kétségtelen, hogy délelőtt a legjobb a munkahelyen dolgozni. Tartson a műszak hattól kettőig, avagy nyolctól négyig, a délután nagyobbik részével szabadon rendelkezhet a dolgozó. A Tanépnél nincs sem délutános, sem éjszakás műszak. Kinek jó ez, a munkásnak vagy a vállalatnak? — kérdeztük Kalamász István termelési osztályvezető- helyettest. — A termelés egyértelműen gazdaságosabb lenne, ha két műszakban foglalkoztatnánk dolgozóinkat. A gépek folyamatosabban termelnének, kevesebb lenne az állásidő. Ennek a munkarendnek megteremtettük a tárgyi feltételeit, alapanyag- és termelőeszközhiány nincsen. Ehhez azonban jóval több dolgozóra volna szükségünk, márpedig az egyműszakos rendhez sem elég a munkaerőnk. Legalább ötven emberre volna még szükség. — A dolgozók szívesen vállalnák a több műszakot? — Megkérdeztük őket és megértették, hogy ez a vállalat, így az ő érdekük is, és el is fogadták. Aztán az említett okok miatt nem valósult meg. Természetesen csak a kaposvári üzemekben akartuk megvalósítani, a vidéki építkezéseken megoldhatatlan lenne. Sok munkánk van a Balaton-parton, s oda is Kaposvárról szállítjuk a dolgozókat naponta. Az utazás sok időbe telik, és ennek egy része a munkaidő rovására megy. A több műszak bevezetése még nagyobb időkiesést eredményezne. — Munkaerőhiánnyal küszködnek. A vállalatnál azonban szakmunkástanulók is dolgoznak. Milyen a megtartó ereje a vállalatnak, mivel tudják kecsegtetni a kezdő szakembereket? — Sajnos, nálunk alacsonyabb az átlagbér, mint más építőipari cégeknél. A szövetkezeték és a kisvállalkozók is többet tudnak fizetni, így aztán a fiatalok inkább oda mennek. Sokan közülük még szakmában sem maradnak, inkább valami más, jól fizető állás után néznek. A nálunk tanuló gyerekeknek talán a harminc százaléka ha itt marad a vizsgák után is. Talán éppen az egy műszak a vonzó, mert más ilyen jellegű cégnél biztos, hogy több műszakban kell dolgozni. Ez azonban a fiatalokat nem érdekli, inkább az idősebb munkásoknak jó. Többnyire vidékiek, van háztáji, esetleg egy kis fusi a faluban, amire csak délutánonként van igazán igény. ken a szakmunkástanulók száma. 1978-ban a szakmunkásutánpótlás biztosítása volt a cél. A gyáregységben az egész megye területére képeztek esztergályosokat, marósokat, szerszámkészítőket, géplakatosokat és szerkezeti lakatosokat. Ma a tizennégy végzős szakmunkásból tizenkettő itt marad a gyárban. Ebből hatnak van szerződése. — Belőlük csak három év múlva lesznek igazi szakmunkások. A tapasztalat szerint ennyi idő kell; mire megtanulják hivatásukat. Talán ez lehet az oka, hogy az itt kezdett fiatalok hetven százaléka ezt nem várja meg. öt éve még negyvenen dolgoztak a frissen végzettekből. Közülük ma kettő van még itt. Pedig a kereseti lehetőség nem rossz. A kezdő szakmunkás huszonöt forintot kap óránként, ez még kiegészülhet műszakpótlékkal és teljesítményszázalékkal is. Júliusban és augusztusban bármennyit teljesít a frissen végzett, a fizetésének a száz százalékát kapja. Szeptemberben hatvan, októberben hetven, novemberben nyolcvan, decemberben a norma kilencven százalékát kell teljesíteni ahhoz, hogy kapjanak prémiumot. Ezen felül, ötezer forint pályakezdési támogatást is kaphatnak a fiatalok. A gyáregységben nagy szükség lenne a számítógépes technikához, a magasabban képzett 'szakemberekre. Ennek érdekében műszakhoz igazodó osztályt szerveztek az ipari szakközépiskola esti tagozatán, de az első év után minden jelentkező abbahagyta a tanulást. — Milyen lehetőségei vannak a műszakfejlesztésnek? — A forgácsolóban két műszakban folyik a termelés — mondta Varga János párttitkár. — A dolgozók nem szívesen vállalják az éjszakázást. Ugyanakkor ezek a ma még korszerű gépek holnapra elavulnak. Belátható időn belül nem lesz lehetőségünk újabbak telepítésére, így kímélnünk kell őket. A Csepel Művek Egyedi Gépgyárának kaposvári gyárában a horizont maradt a horizonton. Három műszakban A Masterfil Pamutfonó- ipari Vállalat kaposvári gyára nem a legnépszerűbb munkahely. Háromműszakos a munkarend és igen keményen kell dolgozni. Hétfőn reggel hatkor kezdődik a munka a gyárban és szombaton reggelig szakadatlanul zakatolnak a gépek. A hétvége általában mindenkinek pihenőnap, de az év folyamán 12 műszakot — összesen négy napot — még ekkor is bent töltenek a dolgozók. A gyárnak tizenkétezer tonna fonalat kell készítenie évente, s ez feszített mun- ikaritmust kíván. A vállalatnál — ha a törvényes munkarendet vesszük figyelembe — a gépek teljes mértékben kihasználtak, csak a hétvégi pihenőt engedik meg a masináknak is. Mintegy kétszáz külföldi munkás dolgozik jelenleg a gyárban — tudhattuk meg Bajer Nándor igazgatótól. A vietnami és kubai lányokra, fiúkra nagy szükség van, mert nélkülük egy műszakot nem tudnának megtölteni. Igaz, a külföldi fiatalok betanított munkásként serénykednek, de előbb-utóbb megtanulják a fogásokat és a szakmunkásokhoz hasonló teljesítményre is képesek lesznek. Az igazgató egyetlen aggálya, hogy nem tudni, meddig számíthat a külföldi munkaerőre, mert ha egyik pillanatról a másikra hazahívnák őket, komoly nehézségek támadnának a termelésben. Az esetleges kiesésen valamit segíthet a vállalati gmk is, de hosszabb távon csak erre alapozni képtelenség. Elsősorban szakmunkásokra lenne szüksége a parput- fonónak. 1959 óta képeznek fonókat a vállalatnál. Kezdetben saját maguk oktatták a fiatalokat, később ezt átvette a szakmunkásképző intézet, de a gyakorlati munka egy része még mindig a gyárban folyik. Az iskolapadból kikerülő fonóknak biztos, hogy nem lesz elhelyezkedési gondjuk. A vállalat évente három-négy millió forintot költ a szakmunkásképzésre, de hiába próbálják ösztöndíjakkal és egyéb juttatásokkal és egyéb juttatásokkal népszerűsíteni' a fonodában szükséges szakmákat, ha a folyamatos, több műszakos, nehéz munka elriasztja a fiatalokat. A munkaerőhiányt — mert a pamutfonónál erről beszélnek — jókora beruházásokkal lehetne kiküszöbölni. Csak hát egyetlen munka- helf kiváltásához 2,5—3 millió forintra volna szükség, és ennek az összegnek nagy része devizában kellene, mert a szocialista piac nem szállít megfelelő hatékonyságú pamutfonó-ipari gépeket. Ennek ellenére a kaposvári gyár folyamatosan cseréli az elhasználódott berendezéseit, de soha sincs arra lehetőségük, hogy átfogó fejlesztést hajtsanak végre. Ritkán élnek a fegyelmezés lehetőségével a vállalatnál. „Elküldöm, de kapok-e helyette valakit; és az a valaki lehet, hogy hanyagabbul fog dolgozni, mint az elődje” — tanakodnak az üzemvezetők. A megalkuvással együtt valamelyest leértékelődték a munkahelyek a vállalatnál. Két módon lehetne ezen segíteni Bajer Nándor szerint: vagy kiemelt bérezéssel, vagy a már az előbb is említett átfogó beruházással. Egyelőre ezek közül az egyik sem teljesülhet. A pályakezdők lehetőségei Somogybán 156 ezer aktív keresőt tartanak nyilván. Egyharmaduk Kaposváron dolgozik. Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetője szerint csaknem ennyi a munkahelyek száma is, tehát aligha beszélhetünk megyénkben munkanélküliségről. Néhá- nyan viszont — átmenetileg — nem találnak maguknak munkát, ők gyakorta felkeresik a munkaerőszolgálati irodát a jobb állás reményében. Ám a viszonylag jól fizető, szakembereket kívánó állásokból egyre kevesebb marad betöltetlenül. Az utóbbi két évben negyven százalékkal többen fordultak a munkaközvetítőhöz, mint a megelőző időszakban. Ebből is látszik, hogy a vállalatok mostanában igencsak megválogatják, kikkel dolgoztatnak, s az illetőt, ha nem a követelmények szerint végzi a munkáját, szélnek eresztik. Az év elejétől még inkább kiéleződött a helyzet, mert a központi bérszabályozás szerint minél kevesebb ember végzi el ugyanazt a feladatot, a dolgozók fizetését annál jobban lehet emelni. Az elbocsátásokat azonban minden esetben be kell jelenteni a tanács munkaügyi osztályán. Tíz ember egyidejű elküldése esetén három hónappal, ettől kevesebb dolgozó elbocsátásához egy hónappal a munkakönyv átadása előtt értesíteni kell a megyei hivatalt. A munkásoknak ilyen esetben is jár a meghosszabbított felmondási idő, hogy legyen módjuk megfelelő munkahelyet találni. Ugyanez a helyzet akkor is, ha egy vállalatot felszámolnak, vagy ha csődeljárás folyik ellene. A születési adatokat figyelembe véve 199,1-ben lesz a legtöbb első munkahelyes dolgozó. Akkorra új munkahelyeket kellene teremteni, szerte az országban. A vállalatokat viszont a leépítésre ösztönzik és arra, hogy az újdonsült munkahelyeken valós piacra termeljenek. Az ilyen üzemek létesítéséhez rengeteg pénzre és hatalmas beruházásokra van szükség, ezeket a mostani ínséges időszakban nemigen tudják a vállalatok előteremteni. A pályakezdők már az idén nehéz helyzetben vannak a megyékben: tíz elhelyezkedni kívánó közül csupán nyolcnak, kilencnek kínálnak munkahelyet, s ezt csak tovább bonyolítja az, hogy a felajánlott állás nem biztos, hogy megfelel az ifjú pályakezdőnek. Főleg a gimnáziumot végzett és tovább nem tanuló lányoknak és fiúknak hirdették kevés munkahelyet. A szakmunkásképzőből kikerülők valamivel szerencsésebbek, de van néhány szakma — mint a kozmetikus, a fogtechnikus — amelyben aligha tudnak Kaposváron vagy a megye városaiban elhelyezkedni. Ezzel szemben a fonó, a vasbeton- szerelő, az ács-állványozó szakembereket sok helyütt keresik. Kevés a diplomás, a felsőfokú végzettségű szakember Somogybán, sajnos a más városban tanulók nagy többsége nem tér vissza a szülőhelyére. Ez ellen minél hamarabb kell tenni valamit, hiszen ha így marad, a megye teljesítőképességén esik csorba. Azok számára, akik végképp nem tudtak elhelyezkedni: képzettségüknél (vagy képzetlenségüknél) és viselkedésüknél fogva kapták kézhez a munkakönyvüket; közhasznú munkát szerveztek Barcson, Csurgón, Nagyatádon, Böhönyén és Tabon. Jelenleg kétszázan dolgoznak ilyen munkahelyen a megyében, az ő bérük egy részét az országos foglalkoztatási alapból fedezik.
