Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-20 / 146. szám

Ökölvívó NB II Fölényes győzelem K. Dózsa — H. Kun Béla SE 22:6 Mészáros (fehérben) nem sokáig állta Vass ütéseit Kaposvár, 200 néző. V.: Gaál, Sárközi. Vasárnap délelőtt bonyolí­tották le Kaposváron, a Dó­zsa edzőcsarnokában az NB Il-es ökölvívó-csapatbajnok­ság záró fordulóját. A táblá­zat harmadik helyén álló ha­zaiak vendége a második he­lyet elfoglaló kiskunfélegy­házi együttes volt. A Dózsa versenyzői a vártnál na­gyobb arányú, fölényes győ­zelmet' arattak; a felnőtt korcsoportban minden mér­kőzést megnyertek. Eredmé­nyek (elöl a kaposváriak): IFJÚSÁGI KORCSOPORT Harmatsúly: Orsós döntő fölénye miatt Polner a 2. menetben föladta. 2:0. Könnyűsúly: Mészárost az első menetben leléptették Vass ellen. 2:2. Kisváltósúly: Balogh az első ütésváltás után meg­roggyant Mizsei ellen, s Du- najeçz edző bedobta a törül­közőt. 2:4. Naggyváltósúly: Fekete döntő fölénnyel győzött, mi­után Ráczra az első menet­ben kétszer rászámoltak. 4:4. FELNŐTT KORCSOPORT Légsúlyban a kaposvári Árvái ellenfél nélkül , győ­zött. 6:4. Harmatsúlyban Papp szin­tén ellenfél nélkül győzött. 8:4. Pehelysúly: Czigány gyo­morra mért nagy erejű üté­se nyomán Sohonyait az el­ső percben kiszámolták. 10:4. Könnyűsúly. Ez volt az el­ső hárommenetes mérkőzés. Loe rengeteg ütést vitt be a meggondolatlanul rohamozó Túróra, s pontozással győ­zött. 12:4. Kisváltósúly. A nap mér­kőzésén nagy adok-kapok csata folyt Laczkó és Szász között, a védekezéssel egyik öklöző sem törődött. Egy­hangú pontozással Laczkó nyert. 14:4. Váltósúly. Antics ellenfe­lét, a sokat szabálytalankodó Reszelőt a bíró az első me­netben kétszer megintette, majd repült a törülköző. 16:4. Nagy váltósúly. Szabó az első menet elején megrogy- gyant Gondi egyik ütésétől. A kiskunfélegyházi fiú ettől kezdve fölényeskedni kez­dett, s erre csúnyán ráfize­tett: Szabó okos öklözéssel a harmadik menetben fel­adásra kényszerítette. 18:4. Középsúly: Szántó képvi­selte a technikát, Kalányos a nyers erőt. Egyhangú pon­tozással a képzettebb Szántó győzött. 20:4. Félnehézsúly. A végére maradt az igazi ökölvívás. Kár, hogy csak másfél me­netig tartott, mert Radó el­lenfelét, Gödért erős vérzés miatt leléptették. 22:4. Nehézsúlyban a kiskunfél­egyházi Zsigó ellenfél nélkül győzött. 22:6. Mayer Géza Myricks átvette Evangelistí bronzérmét Kilenc hónappal a római világbajnokság után végre átvehette az elismerést, a távolugrás harmadik helye­zettjének járó érmet az ame­rikai Larry Myricks Tampá- ban, az amerikai bajnoksá­gon. A háromnapos verseny záró napján az Amerikai At­létikai Szövetség vezetői ad­ták át Myricksnak azt a bronzérmet, amelyet először az olasz Giovanni Evange- listi vehetett át Rómában az olimpiai stadionban. Mint is­meretes: néhány héttel a római versenyek után derüli fény arra, hogy az olasz ver­senybírók jól begyakorolt módszereket alkalmazva megmásították Evangelisti eredményét, utolsó ugrását szándékosan elmérték, így sikerült megelőznie a nála nagyobbat ugró Myricksot. Az Olasz Olimpiai Bizottság kezdeményezte vizsgálat bi­zonyította be, hogy a gyanú nem volt alaptalan, s ezután a Nemzetközi Amatőr Atlé­tikai Szövetségnek igazságot kellett tennie. A megkésett éremátadó ünnepséget Myricks ameri­kai bajnoki aranyéremmel koronázta meg, ezúttal nem a távolugrásban, hanem a 200 méteren, ahol 20.50 mp- cel rajt-cél győzelmet ara* tott. Az amerikai bajnokság záró napján sem volt igazán nagy az érdeklődés, 6256 fi­zető nézőt jegyeztek föl. A három legjobb eredményt a 110 méteres gátfutó Kingdóm (13.15 mp), a 100-as Emmit King (10.04 mp), valamint a távolügró Eric Metcalf (8,44 m) érte el. Kingdom ezzel átvette az idei világranglis­tán a vezetést. — a szovjet Alekszandr Markint (13.20) előzte meg. A távolugró Met- calt a világ idei második legnagyobbját érte el, nála csak Lewis ugrott nagyob­bat, 8,47-tel. A 20 esztendős texasi 20 cm-t javított eddi­gi rekordján, amely minden idők nyolcadik legjobbja. Somogyi Néplap 1988. június 20., hétfő Labdarúgó Európa-bajnolcság Az első kör végén Már csak négyen vannak. Lehet rajta vitatkozni, hogy valóban ők-e a legjobbak, de hogy rászolgáltak a to­vábbjutásra, az biztos. Kezdjük rögtön a házigaz­dákkal! Egy világversenynek az a legjobb reklám, ha a vendéglátók minél tovább „pályán maradnak”. Franz Beckenbauer legénységének pillanatnyilag minden esélye megvan rá, hogy a döntőben szórakoztassa a nézőket. A nyitó találkozón még akado­zott a gépezet (néhol por­szem került az amúgy szabá­lyosan működő fogaskerekek közé), de azóta ország-világ láthatta, hogy a nyugatné­meteknek jó csapatuk van. Nem is olyan nagy megle­petés, hiszen a világ élvona­lába tartozó NSZK-tól ezt várták a szakemberek. Az első 90 perc keserves döntet­lenje után — amelynek el­érésében Hackett játékveze­tőnek is főszerep jutott, egy mereven értelmezett szabály miatt — egyre jobban játék­ba lendült a csapat. Maga­biztosan verte a dánokat és szinte hiba nélkül játszva a spanyolokat. A játékosok erőnléte kitűnő, s hogy tud­nak ötletesen és szépen ját­szani, azt mutatta a spanyo­lok ellen elért második gól is, amely szemet gyönyörköd­tető támadás után esett. Egy szóval: a „császár” fiai ed­dig elvégeztek a kötelező há- • zi feladatot, de a szorgal­mi munkában is szeretnének élen járni, amelynek jutalma a legfényesebben csillogó ér­me lehet. Nehezebb volt az útja a szintén esélyesnek kikiáltott holland válogatottnak. Az első forduló váratlan pofont tartogatott számukra, az 1:0- ás vereséget a szovjetek el­len nem valószínű, hogy előre betervezték a tulipá­nosok. Hamar talpra álltak azonban, s miután az írek már alaposan megcibálták a brit oroszlán sörényét, az „angyalarcú” Van Basten még háromszor tudatta Rob- sonékkal, hogy ki az úr a háznál. A mindent eldöntő mérkőzésen az egyszerű ipa­rosokból, de jó labdarúgók­ból álló ír gárda volt az el­lenfél, s majdnem megtréfál­ta a hollandokat. Gulliték végig támadták a találkozót, az írek amerre álltak, arra rúgták a labdát, s végül az EB eddigi legfurcsább góljá­val — amelyet a cserejátékos Kiejt szerzett — sikerült a legjobb négy közé jutniuk. Az íreket egy emberként sajnálja mindenki, de őszin­tén megvallva még ha ered­ményes is, amit játszanak, a szép focit „megölik” takti­kájukkal. Az elődöntő másik mér­kőzését a szovjet és az olasz válogatott vívja. Daszajevék megverték csoportjukban az előzetes értékelések szerinti „két biztos” továbbjutót, ját­szottak egy döntetlent, s tet­ték mindezt igen könnyedén és taktikusan. Hogy valójá­ban mire képes az együttes, az egyelőre még titok a lab­darúgóbarátok előtt, de már nem sokáig. Belanovék min­den bizonnyal megkeserítik majd az olaszok életét. Az itáliaiak teljesítménye az EB legkellemesebb meg­lepetése. Biztosan igaz, amit szerényen hangoztatnak, hogy ők a 90-es olaszországi VB-re készülnek, s ez az EB csak egy állomás számukra, de remek csapatuk van. Há­romszor kilencven perc alatt nem kaptak akciógólt, s ez sokat mond védelmük biz­tosságáról. Szakítottak a ha­gyománnyal is; ez minden­áron arra irányult, hogy „csak gólt ne kapjunk”. Tá­madó felfogásban játszó olasz csapatot láttunk. Sok tehetséges fiatallal, hiszen a világbajnoki együttesből csak Bergomi és a jó öreg Alto- belli maradt, aki- viszont mindig bizonyítja a mon­dást, miszerint ő aztán iga­zán jó a háznál. A kiesett csapatok közül az angolok, a dánok és a spanyolok csalódást okoztak: sokkal többet várt tőlük min­denki. Az írek emelt fejjel búcsúzhattak. Továbbra is az NSZK-ra figyel tehát a labdarúgóvi­lág, s az izgalom lassan el­éri tetőfokát. A szakemberek jóslata szerint elképzelhető, hogy a döntőben ugyanaz a két csapat néz egymással farkasszemet, amely az EB-t megnyitotta: az NSZK és Olaszország. Az eddigi csa­tákat látva azonban ehhez még lesz szavuk a szovje­teknek, és a hetvenes évek dicsőségére vissza-visszavá- gyó hollandoknak is. További jó szurkolást! Berzeviczy Zsolt ANGOL FUJßAUGYASZ Szégyen a pályán, gyalázat a pályán kívül Gyászos hangulat és vit­riolas bírálat fogadta vasár­nap az Európa-bajnokságról három vereséggel hazatérő angol labdarúgó-válogatot­tat Londonban. Miközben a vasárnapi lapok Bobby Rob­son szövetségi kapitány fe­jét követelik, a csapat „megalázó” szereplése miatt, Margaret Thatcher minisz­terelnök asszony a vezető tőkés országok torontói csúcsértekezletén Helmut Kohl kancellártól kért kor­mánya nevében elnézést az angol futbadl-huligánok ran- dalírozásáért. „A szégyenletes gyávaság napja” címmel tudósított a The Sunday Times a szov­jet—'angol mérkőzésről. Eze­ket írja: „Az angol csapat szégyenletesen gyáva játék­kal fejezte be Európa-baj- noki szereplését. Erős a csá­bítás, hogy azt mondjuk Bobby Robson szövetségi kapitánynak: Isten nevében — távozzál!... Nehéz ment­séget találni az angol csa­pat megdöbbentően lyukas védelmére, amelyen az el­lenfél támadói tetszésük sze­rint sétáltak át. A szovje­tek úgy táncoltak védőink között, mintha azok ott sem lettek volna. A végered­mény nem fejezi ki a két csapat közti különbséget, a szovjetek az első félidő vé­gén már akár 3—4 góllal is vezethettek volna!” Nem kevésbé lesújtó a többi sportszakíró verdikt­je az angol csapat teljesít­ményéről. Valamennyien aláhúzzák, hogy a váloga­tott felkészültségén és já­tékfelfogásán már erősen érződik a nemzetközi ta­pasztalatok hiánya. Mindez pedig annak következmé­nye, hogy az angol klub­csapatokat 1985-ben kitil­tották a kontinensről a Heysel stadionban a liver­pooli szurkolók által előidé­zett katasztrófa nyomán. „Az angol futball — írja a The Sunday Telegraph — helytelen kérdést tesz fel önmagának a válogatott ka­tasztrofális Európa-bajnoki szereplése nyomán. Mert nem az az igazi kérdés, hogy vajon Bobby Robson maradjon-e szövetségi kapi­tány, vagy sem, hanem az, hogy labdarúgásunknak van-e még egyáltalán jövő­je? Ez iránt kételyeket kell táplálnunk az NSZK-ban angol szurkolók részvételé­vel lezajlott erőszalkcselek- mények után. Ezek az inch densek ugyanis nemcsak azt zárták ki, hogy Európa visszafogadja egyhamar az angol klubcsapatokat, ha­nem közelebb hozta a teV jes elszigetelődés rémét is. A következő logikus lépés ugyanis az, hogy az angol válogatottat is kizárják a nemzetközi tornákról. Már­pedig a teljes elszigetelődés végzetesnek bizonyulhat az angol futball számára” — írja a The Sunday Teleg­raph. A hazai rendcsinálás első lépéseként a kormány azt javasolta a brit klubcsapa­tok vezetőinek, hogy „szur­koló-igazolvány” kibocsátá­sával tegyék lehetővé a hu­ligán-elemek távoltartását a stadionból és környékük­ről. Az elképzelés szerint számítógépes központi adat­bankban tartanák nyilván a „bejegyzett” szurkolókat, akik csalk fényképes igazol­vánnyal látogathatják majd a mérkőzéseket. Csak „tisz­ta múltú” klubtag kapna szurkoló-igazolványt, a rendzavaroktól — központi­lag ellenőrizhetően — be­vonnák a „hajtási enge­délyt”. Colin Moynihan sportügyi miniszter szerint a terv ér­telmében öt font ellenében adnak ki drukker-igazol­ványt, amelynek elnyerése semmivel sem lenne köny- nyebb, mint egy gépkocsi- vezetői engedély vagy egy útlevél megszerzése. Érdekességek az EB-ről Egy angol szurkolót harapott meg a düsseldorfi rendőrség egyik kutyája június 15-én, a szigetországiak Hollandia el­leni vesztes mérkőzését követően Vautrot vezeti a döntőt A csoportmérkőzések le­zárultával kijelölték a még hátralevő három találkozó vezető bíráit. A keddi első elődöntőt (NSZK—Hollandia, Hamburg) a román Ion Igna, a szerdai másodikat —Olasz­ország—Szovjetunió, Stutt­gart) a belga Alexis Ponnet vezeti. A szombati, München­ben sorra kerülő finálé bí­rája a francia Michel Vaut­rot. Hatvanezres átlag! Az EB eddigi tizenkét mérkőzését nem kevesebb, mint 729 998 fizető néző lát­ta, ami 60 833-as átlagnak felel meg. A legtöbben a Münchenben rendezett NSZK —Spanyolország összecsapá­son voltak jelen (72 308), a negatív csúcs pedig a hanno­veri Írország—Szovjetunió mérkőzésen született: 45 290. Az eddig szerzett 27 gól 2,25-ös átlagot jelent. A ki­osztott 31 sárga lap közül nyolcat a Szovjetunió, hatot- hatot Spanyolország és Olaszország, négyet Dánia, hármat az NSZK, kettőt-ket­tőt Írország és Hollandia já­tékosai kaptak. Az angolok legalább ezen a téren kitűn­tek, hiszen egyszer sem mu­tatták föl, nekik a sárga kár­tyát. Ezzel szemben szurko­lóik pirosat érdemelnek .,. A legtöbb játékost Sepp Piontek dán szövetségi ka­pitány vetette be, 19-et — közülük csak hárman ját­szották végig a három mér­kőzés összesen 270 percét. Ez a mutató a többi csapatnál : Anglia 17/5, Szovjetunió 16/5, NSZK 16/5, Hollandia 15/7, Spanyolország 15/6, Írország 14/7, Olaszország 13/7. 98 letartóztatás szombat éjszaka Szombat éjszaka — már a kilencedik alkalommal — ismét jócskán akadt dolguk a duhajkodó szurkolókkal a nyugatnémet rendőröknek. A Szovjetunió—Anglia mér­kőzés után a frankfurti pá­lyaudvar környékén 98 em­bert kellett letartóztatniuk. 76 angolt és 22 németet. Ez­zel már 800 fölé emelkedett az EB időtartama alatt el­fogott vandálok és rendbon­tók száma. Együtt ünnepeltek a hollandok és az írek Akadtak ugyanakkor szí­vet melengető szép epizódok is az EB idején. Gelsen- kirchenben az l:0-ás holland győzelemmel végződött Hol­landia—Írország mérkőzés után (az eredmény az utób­biak kiesését jelentette) hol­land és ír szurkolók együtt vigadtak. A tulipánosok az elődöntőbe jutást ünnepel­ték, a szigetországiak pedig gyorsan feledték a vereséget, s inkább az előző két mérkő­zésen mutatott kiváló játék­ra emlékeztek. Tot6 A totó 25. heti telitalála- tos szelvénye: x, x, 1, 2, 1, 2, 2, x, 1, x, 1, 1, 2 ± 2. A hannoveri Írország—Szovjetunió (1-1) mérkőzésen Prota- szov a szovjet csapat egyenlítő gólját szerzi. Bonner tehe­tetlen a lövéssel szemben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents