Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-20 / 146. szám
I 1988. június 20., hétfő Somogyi Néplap 5 Befejeződött a kamarazenei találkozó Értékelés és gálahangverseny A budapesti Aurus együttes Szombaton befejeződött Kaposváron a zeneiskolai tanárok IX. kamarazenei találkozója. A konzultációk után délután három órakor Mihály András Kossuth-díjas, kiváló művész, a zsűri elnöke értékelte a találkozó produkcióit. Elismerően szólt a nagy műgonddal bemutatott darabokról, a „csodálatos teljesítményekről”. Elmondta: a zene szépsége csillapíthatatlan vágyat táplál az egyre jobb, színvonalasabb produkciók után. Ehhez azonban szükség van a technikai fölkészültség állandó csiszolására, a fantázia frissen tartására is. Mihály András külön-,külön értékelte a bemutatott darabokat, tanácsokkal látta el a zenetanárokat. Többször is szó esett a zongoráról, a tévesen „uralkodó”-nak vélt hangszerről, amely elnyomja a szóló hangszert akkor is, ha csupán lágyan kellene kísérnie. Ha egy másik hangszerrel — fuvolával, fagottal — játszik együtt a zongora, gyengéd partnerré kell válnia. Hangsúlyozta a tempóegység szépségét, a tempóingatagság hibájával szemben. Beszélt a kétzon- gorás produkciók régi divatjáról s arról, hogy „négy kar húsz ujja” mekkora „lármalehetőséget” rejt magában; ezt elkerülni csak pontosan betartott dinamikai differenciálással lehet. A tiszta hangzás alapja, hogy mindig a magasnak kell alkalmazkodnia a basszushoz. Hangsúlyozta, hogy a kamarazenében szigorú rend van, s ez a gyönyörű benne. Az este hét órakor kezdődő gálahangversenyen nyújtották át a művészeti díjakat. A Somogy Megyei Tanács díját dr. Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője adta át Kiss Ernő, Patkósné Csuti Zsófia, valamint Kissire Gladics Sarolta budapesti zenetanároknak. A Kaposvári Városi Tanács megosztott díját Bernáth Magda, a kaposvári zeneiskola igazgatója nyújtotta át Reményi Ágnes, Perényi Péter, Soproni Ildikó, Perényiné Guthy Éva, Illyés Béla és Kiss Katalin budapesti, valamint Békefi Antal Attila, Brandisz Márton, Szabó Zoé és Pék Marianna szombathelyi tanároknak. A Zeneművészek Szakszervezetének díját Pallós László, Kardos Kálmán, Perjés Margit, Papp Tibor és Hatler Márta kapta. A kortárs magyar zenéért a Magyar Zeneművészek Szövetségének különdíját Kiss Ernő, Patkósné Csuti Zsófia és Kissné Gladics Sarolta nyerte el. A díjátadás utáni gála- hangversenyen a budapesti, a miskolci és a kaposvári kamarazenei együttesek föllépése zárta a négynapos, színvonalas rendezvényt. Mint megannyi építészeti és néprajzi csoda SZÉKELYKAPU, HARANGLÁB... Az ősi európai faházépítés és a japán, illetve egyéb délkelet-ázsiai favázas építkezés módszerei között sok hasonlóság fedezhető föl. A kelet-európai és különösen az erdélyi faházak építési, illesztési módja, szerkezete és a szobák használata sok rokon vonást mutat ázsiai hasonló megoldásokkal. Jól megfigyelhető ez, például az ősi japán főváros, Nara híres műemlékén, a nyolcadik században épült Soszoin templom gerendaépületén. E páratlan felismerésre jutott Ohta Kunio japán építész- professzor, a Toyo egyetem tanára több évi kutatómunka, számos helyszíni megfigyelés alapján. A kelet-európai faépítészet távol-keleti szaktekintélye — a japán építőművész-szövetség elnökségi tagja, a japán építészeti szakfolyóirat főszerkesztője — számos e témával foglalkozó mű szer- 'zője. Doktori értekezése, amely Kelet-Európa, de elsősorban Erdély építészetével foglalkozik, a jövő hónapban jelenik meg könyv alakban is. Felfedezései közül szenzációszámba megy az a megállapítás, hogy rokonság mutatható ki a híres-jellegzetes székely kontyos tető és számos ázsiai tetőszerkezet között. Elméletéről áprilisban a kaliforniai Barclay egyetemen tartott feltűnést keltő előadást. Oh.ta professzor a szakértő elragadtatásával beszélt élményeiről, a domború fa- ragásos székelykapukról, a fából ácsolt haranglábakról, a fia tornyokkal díszített harangtornyokról, mint megannyi építészeti és néprajzi csodáról. A Der Spiegel cí- ■ mű nyugatnémet hetilapban a minap megjelent cikk láttán, amely a román faluromboló településrendezési tervet ismerteti, a professzor szava szinte elakadt. Hitetlenkedve rázta fejét, majd kitört: „Nádpatak vagy német néven Rohrbach jut eszembe. Tudja, Brassó fölött. Annak a kis falunak a főutcáján végig az egyik oldalon magyarok, a másikon németek laknak. Mi lesz velük? És mi lesz a házaikkal? Még egy településen belül is jellegzetesen különböznek színeikben a német és a magyar épületek. Az erdélyi települések az építészet és a néprajztudomány kincses- bányái Európában. Ha ezeket felszámolják, az egyenlő az egyetemes kultúra gyökereinek kitépésével...” T. A. Az idén még nem változik a felvételi rendszer A korszerűsítés irányelvei Hétvége a baleseti sebészeten Másfél nap alatt 87 sérült A sokat bírált hazai egyetemi felvételi rendszer most végre változóban van. A korszerűsítés irányelvei az egyetemre, főiskolára való bejutás merevségét kívánják oldani és a kezdeti beváláson alapuló szelekció meghonosítását javasolják. Az egymásra épülő módosítások szakaszosan lépnek életbe. Az idei felvételi semmiben sem "különbözik a tavalyitól, alapelv ugyanis, hogy a középiskolás diák minden változásról időben értesüljön, egyetlen új követelmény se érje váratlanul. Meghatározó elve a felvételi rendszer módosításának, hogy — a jelenlegi gyakorlattal ellentétben — építeni kíván az érettségi eredményekre. Hosszú távon arra számít a minisztérium, hogy egy országosan egységes érettségi vizsgarendszer bevezetésével, a felsőoktatást is képviselő független vizsgabizfcttsá- gakkal, kiküszöbölheti a mai értelemben vett felvételi vizsgát. Ehhez persze föl kell oldani a keretszámokat, s érvénybe léptetik a.felső- oktatás szintjén folytatódó szelekciót. Ez a lehetséges modell — az egyszerűsítésen túl — jól láthatóan a minőségi- képzést és a minőségi szelekciót célozza meg. Megannyi feltételét kell azonban kidolgozni elvben és gyakorlatban is. A legsürgetőbb teendő a felvehetők létszámának emelése. Ezt az ország szellemi potenciáljának növelése mellett a demográfiai hullám feszítő ereje is egyre erőteljesebben fogja követelni a 90-es évektől, ahogyan gyarapszik a felsőfokon továbbtanulni kívánó érettségizők száma. A jelenlegi arány tartásához fokozatosan el kell érni a 25 százalékos emelést, és köny- nyű belátni, hogy ennek nemcsak pénzügyi feltételei vannak — bár vannak azok is —, mert nem elhanyagolható szempont az intézmények kapacitása sem. .(Előadótermek, szeminárium- szobák mellett természetesen a kollégiumok, laboratóriumok, műszerek, könyvtárak stb.). A kapacitás- vizsgálatot őszig el is kell végezni, mert a jövőre, tehát az 1988/89-es tanév végén fölvételiző diákok föl- lebbezéseit már nem a minisztérium, hanem a felvé- teliztető intézmény bírálja el. Ez a váltás egyben — egyetemenként, főiskolánként változóan — a fölvehetők számát is növelheti, a helyi lehetőségek arányában. Röviden tehát a felvételi rendszer módosításának jövőre kezdődő első szakasza: a keretszám nyitása. Ez évek óta 17 ezer körüli s a 18—22 évesek 9,6 százalékát jelenti, s fokozatosan 25 százalékkal kívánják növelni, valamint a föllebezé- sek leadása az intézményekhez. A diákok felkészülését és felvételi vizsgáját ez egyelőre nem érinti. Enyhíteni kell a felvételi eljárás túlhangsúlyozódott szerepén; meg' kell vizsgálni, milyen módon, milyen technikával építhetők be preferenciák ahhoz, hogy ne a szorosan vett felvételi vizsga legyen sorsdöntő. Csak az egész rendszert változtatva lehet előrelépni. S azért is csak szakaszosan, folyamatosan lehet megvalósítani az elképzeléseket, mert a felsőoktatással párhuzamosan a középfokú képzésnek is idomulnia kell a változásokhoz. Első lépésként arra lehet számíta-^ ni, hogy az érettségi eredmény is helyet kap a pontok számításában. Ha később — a kilencvenes években — a felvételi tárgyakból való felkészültség minősítését az érettségi eredménye helyettesíti, ez a felsőoktatást is lépésre kényszeríti: akkorra az intézmények ki kell dolgozzák a maguk sajátos, speciális vizsgarendjüket, esetenként az alkalmassági vizsgaszabályokat. Rugalmasabb feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy a hallgatók átléphessenek egyik képzési formából a másikba, illetve szakot váltsanak Szó van az új irányelvekben arról is, hogy preferálni kívánja a minisztérium a „hozott” szakmai pluszt: a nyelvtudást, a korábban érettségizetteknél a szakmában eltöltött időt s egyértelműen a kiemelkedő képességeket, az érdeklődést. A kezdeti beváláson alapuló szelekció — kísérletként — egyes intézményekben (pél. dául Gödöllőn az agrártudományi egyetemen) már beindult. Ezek köre is folyamatosan bővülhet 1989- től. M. I. Kaposváron a belvárosi óvodák zsúfoltak, a városszéliekben pedig alig vannak gyerekek. Az információhoz a kérdés is társul: miért nem lehet a szigorú körzetesítés helyett átcsoportosítani a kicsiket? Hiszen a hosszabb utazásért kárpótolna az ideális létszám, esetleg a naKaposváron a baleseti sebészet folyosójáh fiatalember ül csöndesen. Karján és mellén kötés. Gépi fűkaszával dolgozott, s tönkrement a vízhőfókmérő műszere. Gyanútlanul lecsavarta a hűtősapkát, és a forró víz végigömlött a testén. A szakrendelésen Náksollál kezelték, fájdalma szinte megszűnt. Leginkább a meg. égett arca miatt kesereg. Üjabb sérült érkezik, sán- tikálva. Szénát gyűjteni indult, s a nagy porban elcsúszott a biciklivel; a kerékpárhoz erősített vasvilla a lábát sértette föl... — Milyen volt a hétvége? — kérdeztük dr. Horváthné dr. Vázsonyi Évát, a baleseti sebészeti szakrendelés ügyeleÿs orvosát. — Alig telt el másfél nap az ügyeletből, és eddig 87 sérültet láttunk el. Általában 60—70 beteg jelentkezik nálunk különböző sérülésekkel, a tavasztól azonban ez a szám a százat is eléri. gyobb, parkosított udvar. Igaz-é a hír? Valóban van-e ilyen létszámaránytalanság? A statisztikai adatokról dr. Varga Lászlóné, a városi tanács művelődési osztályának óvodai felügyelője tájékoztatott bennünket. — Az 1987—88-as tanévben a város 32 óvodájába 2840 kisgyerek járt, ennél összesen százzal több volt a helyek száma. Vannak olyan óvodák — például a Dési Huber, a Temesvár és a Dimitrov utcai —, amelyekben kevesebb az óvodás, mint ahány hely van; a toponári, az Irányi Dániel utcai és a Madár utcai viszont zsúfoltabb. — Az elmúlt időszakban jelentősen csökkent a 3—6 éves korú gyerekek száma — folytatta Garai László, a városi tanács művelődési osztályának vezetője. — Igazán zsúfoltnak a centenáriumi óvoda nevezhető. Ezt a létszám-aránytalanságot az is okozza, hogy a szülők közeli munkahelye miatt számos, külvárosban lakó gyermek is ide jár. Tehát nem ragaszkodunk szigorúan a lakóhely E hét-végén sók volt a szúrt és vágott seb: a körfűrésztől a késig, az üvegtől a vasvilláig... A szombati autóbaleset négy sérültje közül kettő csigolyatöréssel a baleseti sebészeti osztályra került. Szintén az osztályon van egy szíven szúrt férfi (már megműtötték). Az ügyelet alatt rajta kívül még három sérültet kellett meg- műteni. — Megkezdődött a vakáció, és ez a gyereksérülések számának a növekedését is jelenti. Két gyermeket a gyermekosztályra kellett, utalni valószínű agyrázkódás miatt: az egyik gödörbe zuhant, a másik pedig leesett a lépcsőről. Vasárnap délután öt óra felé kezd újra erősödni a „forgalom”, a családok ekkor térnek haza hétvégi telkükről, a Balatonról, a strandról. A fűkaszálás, a sarlózás, az üvegcserepek sok balesetet okoznak. T. R. szerinti körzethatárokhoz, a szülő és a gyerek érdekét vesszük figyelembe. A Dési Huber utca környéke nem lakótelep, zömében családi házak idősebb tulajdonosai élnek itt. Eddig a Kaposváron dolgozó vidékiek gyermekeit irányítottuk ebbe az óvodába. Az intézmény azonban az „utánpótlás” hiánya miatt várhatóan átmenetileg megszűnik, az épületet középiskolai célokra átalakítják. Természetesen ha a demográfiai hullám megköveteli, újra óvodaként működik majd. — A kisebb kihasználtsággal dolgozó óvodákba nem csoportosítjuk át a gyerekeket egyrészt a szülők és gyermekeik érdekében* másrészt pedig amíg egy intézmény a zsúfoltságot „elbírja”, addig nem szabad megzavarni átszervezéssel. Az oktatási törvény szerint az óvodás csoportok létszámának alsó határa 15, az ideá- * lis pedig 20 kisgyermek. Az alsó határt a kisebb létszámú óvodák sem érik el, így működésük zavartalan a továbbiakban is. « A lengyelországi Fotótörténeti Múzeum néhány becses darabja (az előtérben a múezum igazgatója, Wladislaw Klim- czak). E krakkói múzeumban mintegy 2 millió fénykép, 3 ezer fényképezőgép és kamera, illetve az 1880—90-es években készített fényképekből ötven kötetnyi található (MTI Külföldi Képszerkesztőség) Csak a centenáriumi zsúfolt Középiskola lesz az óvodából \
