Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-20 / 146. szám

1988. június 20., hétfő Somogyi Néplap 3 Szabad utat a működd tökének! Vita a társasági törvényterresctről A somogyi gazdasági ve­zetők és a megye lakossága körében nagy az érdeklődés a társasági törvény terveze­te iránt. A Hazafias Nép­front megyei bizottsága mel­lett működő gazdaságpoliti­kai munkabizottság sok vé­leményt összegyűjtött aktí­vái segítségével. Sólymos Endrével, a HNF megyei bi­zottságának munkatársával arról beszélgettünk, mi volt a megkérdezettek általános véleménye. — Szerintük e törvényter­vezet jó lehetőséget teremt ahhoz, hogy a munkaerő, a termelőeszközök és a tőke azokra a gazdálkodási tevé­kenységekre összpontosul­janak, ahol a leghatékonyab­ban felhasználhatók. Akik­kel beszéltünk, azok a ter­vezet egyik legfőbb értéké­nek a mobilitást tartják a leendő piacgazdálkodás vi­szonyai között. Nagyra érté­kelik, hogy így megszűnhet­nek az ipari üzemek, az ál­lami gazdaságok, a szövet­kezetek közötti korlátok. Azok ugyanis most még na­gyon erősek a tulajdonfor­mák és a gazdálkodási tevé­kenység elhatárolása miatt. Ennek feldolgozását segíti elő a társaságokról szóló törvény megalkotása. — Milyen előnyöket érez­nek még a megkérdezettek? — Az volt a véleményük, hogy a piacgazdálkodás alapjainak lerakásában ed­dig megtett lépések nem voltak elegendőek a valós piac kialakulásához. Éppen ezért a piaci viszonyok, funkciók még nem érvénye­sülnek vagy nagyon fejlet­lenek. A társasági törvény a tcbb szintű bankrendszer előnyeinek érvényesülését is elősegítheti. Mindenki azt reméli, hogy jól szolgálja majd a vállalatok önállósá­gának gyakorlati megvalósu­lását is. Ezenkívül előrelé­pést hozhat az egységes vi­lágpiachoz, ezen belül pedig a nyugat-európai piachoz való viszonyunkban. Az el­zárkózás teljes megszünteté­sét eredményezheti, mivel kiterjeszti a működő tőke bevonását, a vegyes válla­latok alapításának lehetősé­gét. — Mozgósíthatók-e a la­kosság megtakarításai ? — A társasági törvény mindenképpen vonzóbb föl­tételeket iteremthet, hogy be­vonja a lakosság megtakarí­tásait a termelésbe, annak fejlesztésébe. A jelenlegi foPr mák — így a takarékbetétek, a kötvények — nem kapcso­lódnak közvetlenül a ter­meléshez, az emberek ezért nem is érzékelhetik a ter­melés változásait. A magán- személyek részvényvásárlá­si lehetőségének megadásá­val, a részvények adásvéte­lével el lehet érni, hogy a működő tőke mindig oda áramoljon, ahol az a legtöbb nyereséget hozza. — A nagyobb érdekeltség föltételezi a határozottabb érdekvédelmet is. — Ez szintén szóba került. Sokan fogalmaztak úgy, hogy e törvény növeli a gaz­dálkodó szervezetek, az egyé­nek érdekeltségét, sőt szere­pet játszik az érdekvédelem automatizmusának megte­remtésében is. Ez lehetővé teszi, hogy az érdekvédelmi szervezetek, szövetségek ha­tékonyan működjenek. Je­lenleg ugyanis az érdekelt­ségnek, az érdekvédelemnek igen erősek a korlátái. A piacgazdálkodás viszonyai között elengedhetetlenül fon­tos, hogy az érdekvédelmi szervezetek valóban hatéko­nyan működjenek. — Mire hívták föl a fi­gyelmet az aktívák? * — Megszívlelendő az a vé­lemény, hogy hiányoznak az úgynevezett menedzser típu­sú vezetők. Az új társasági formák, főként a részvény- társaságok működtetésében a felszabadulás óta nincse­nek hazai tapasztalataink. A külföldi, piacgazdálkodó ál­lamok gyakorlata is állandó­an változik, fejlődik. Fontos tehát, hogy a fiatalok közül minél többet képezzünk ki megfelelő szakemberré. A munkabizottság aktíváinak véleménye szerint a törvény bevezetésének és működésé­nek alapvető feltétele, hogy megfelelő és jó végrehajtási utasítás készüljön, s ne je­lenjen meg késedelmesen, mint a korábbi törvényke­zési gyakorlatból ismerjük. L. G.-------------------------------——— K evés a termékkatalógus NYITOTT NAPOKAT A GYÁRAKBAN összetalálkozott a Kapos­vár Villamossági Gyár egyik vezetője az építőipari válla­latnál dolgozó ismerősével, s arról kezdtek beszélgetni, milyen nehéz manapság be­szerezni különféle szerelési cikkeket. A társalgás akkor akadt el, amikor kiderült, hogy Kaposváron gyártják azokat a villanyszerelési cik­keket, amelyeket az építők az ország másik végéből, csaknem háromszáz kilomé­terről szereztek be. Sok ilyen példát lehetne elmondani. Még mindig nem ismerik eléggé egymás tevé­kenységét a kaposvári válla­latok, s azt sem, hogy md az, amit ott gyártanak. Sok szállítási költséget meg le­hetne takarítani, ha a cégek szorosabbra fűznék a kap­csolatukat. ' Lehetne például olyannyi tott-kapu akciót szervezni, amikor nem a pályaválasztás előtt álló iskolások, hanem a műszaki, az anyagbeszerzési kérdésekkel foglalkozó szak­emberek látogatnának el egymás gyárába. Nagy tar­talékok rejlenek ebben, hi­szen az is előfordulhat, hogy bizonyos anyagmegmunkáiá- si, szerelési és egyéb mun­kákban is segíthetnek egy­máson. Érdemes nagyobb figyel­met fordítani az ilyen kap­csolatok szervezett erősítésé­re, hiszen a megye is nyer általa. E kapcsolatok ápolásában az MTESZ megyei szerveze­te is szerepet kaphatna. Christ Miklós titkár szerint valóban több műszaki, piaci információra van szükség mindenhol. Sokat segítene egymás termékeinek megis­merésében, ha a gyárak mi­nél több katalógust adná­nak ki s gyárlátogatásokat is szerveznének. Az MTESZ- nek szintén megvan a lehe­tősége, hogy a bemutatko- záát megszervezze a Techni­ka Házában. Ide természete­sen meghívnák a várható üz­letfeleket, a felhasználókat, a különféle szakembereket. A tavasszal nagy érdeklő­dést keltett a négy megye Interker-börzéje. Az ősszel ezt úgy szeretnék megren­dezni, hogy ne csak az el­fekvő készletek találjanak gazdára, hanem az új ter­mékek, műszaki megoldások is A vállalatoktól, a gyárak­tól függ, mennyire élnek az MTESZ somogyi szervezete által felkínált lehetőséggel. Saját érdekük, hogy megra­gadják az alkalmat termé­keik, gyártási eljárásaik népszerűsítésére ! Eqy halbolt hal nélkül n>m halbolt Hetente háromszor: pulóverpiac Délelőtt 10 óra. Még nincs — talán ma nem is lesz — tömeg, de a piac már sis­teregve forr. A hőség ká­bító, kapuvári kézimunka- készítő öregasszony fejére süt a nap. Odébb alföldi ke­ramikus zsűrizett portékái­val, aztán bőrös, szőrmés, illatszeres. — Intézményünk életében az idén nyitottunk tizedszer szezonális piacot — mondja Lampert György, a siófoki Csarnok és Piacigazgatóság vezetője. — A felkészülés időszakában általános fel­újítást valósítottunk meg. Elkészült a szociális blokk, új murvaréteget hordattunk az árusítóterületre, befestet­tük a kerítést, a rendőrség segítségével újjászerveztük a közlekedés rendjét. Az áru­sítók szempontjából az idei szezon a szokásosnál nehéz­kesebben kezdődött: a régi visszatérők közül sokan el­maradtak. Pontosan : 30-cal jöttek kevesebben közülük, ugyanakkor az új igénylők is legalább 50-nel kopogtat­tak kevesebben, mint tavaly vagy tavalyelőtt. A piac összetételében is megfigyel­hető bizonyos átrendeződés. Sok kisiparos szüntette meg tevékenységét az új adó­rendszer vagy az ezzel járó adminisztráció miatt. Mi­után a helyeket kiosztottuk, ismét 30 árusításra jelent­kezett iparos, illeve keres­kedő lépett vissza, pontosab­ban nem fizette be a bér­leti díjat. Jelenleg is tíz szabad helyünk van, de eze­ket már az úgynevezett na- pidíjasofcnak tartjuk fenn. A Siófok és Kiliti között található piac május 17-én nyílt meg. Az úgynevezett ellátósor még csak részben „üzemel”, de a mostani nem túl nagy forgalommal köny- nyen bír. Az Ibusz pénzvál­tóhelyén sincs sorbaállás, elképzelhető azonban, hogy néhány nap múltán szussza- násnyi ideje sem lesz a ki­helyezett mukatársnak. A pulóverpiac ügyeit régi dol­gozók intézik, s igen gyak­ran megjelennek itt a NÈB, a megyei, illetve városi ta­nács ellenőrei is. A nyitva tartás az igényekhez igazo­dik. Júniusban reggel 5-ikor nyitanak, s júliusban — az esetleges torlódás elkerülése végett — már 4 órakor ki­rakodnak az árusok. — Három esztendeje ve­zettük be a vasárnapi pia­cot, s ez az intézkedés a vásárlóknak és a kereske­dőknek is kedvezett — mondja az igazgató. — Va­sárnap a főszezonban sincs elviselhetetlenül nagy tö­meg, a vevők kényelmeseb­ben válogathatnak. A piac területéről a tűz­oltóság kitiltotta a gépko­csikat, továbbá elrendelte, hogy minden árus tűzoltó- készüléket tartson a keze ügyében. (Dohányozni csak a kijelölt helyeken szabad./ — A piac mellett 800 gép­kocsi befogadására alkalmas parkoló van, s ennek a felét most az árusok autói fog­lalják el — így az igazgató. — A főszezonban emiatt nem csekély bonyodalmak lesznek* itt. Kértük a taná­csot, hogy a közeli, egyelő­re nem használható játszó­teret engedjék át parkoló­nak (több mint 100 gépko­csi volna ott elhelyezhető), sajnos, elutasító választ kap­tunk. Most még nincs forgalmi akadály, tíz perc múltán a siófoki vásárcsarnokban va­gyunk. — A csarnok árusai szá­mára a szezon azt jelenti, hogy nincs akadálya az ár­emelésnek — mondja Lum­pért György. — Néha döb­benetes tényeknek vagyunk tehetetlen tanúi. A napok­ban például egy kiló róka­gomba ára 550 forint volt. Elvitték. Egy nyugati szá­mára, úgy látszik, ez sem drága. Ezért aztán a keres­kedők és az őstermelők nem átallják „a csillagos égig” emelni az árakat, mondván: Siófokon a nyaralók min­dent megvesznek. A napok­ban jártam a kecskeméti, a debreceni piacokon, s fájó szívvel láttam a csodálatos árubőséget és az olcsó ára­kat. A debreceni piacon például egy kiló újburgonya 10 forintért volt kapható, nálunk 36—40 forint. Ugyanakkor az említett pia­cokon egy-egy négyzetméter árusítóhelyért napidíjjal együtt 330 forintot fizet a kereskedő, illetve az őster­melő, Siófokon viszont csak 90-et (!). Árletörő szándék­kal hívtuk ide a szegedi paprikásokat és az alföldi barackosokat; természete­sen nem törték le az árakat. Sőt! Egyedül az Agro-Skála kínál olcsóbb terméket, ezért a standjuk egyre népszerűbb a többi árus nem csekély bosszúságára. (Intrikálnak is ellenük eleget.) Megjegy­zem: Siófokon van egy másik piac is, a Szé­chenyi térd, ahol kevés­bé mohó őstermelők árul­nak: ott esetenként még a „bérből, fizetésből” élő sió­fokiak is tudnak vásárolni. A csarnokbeli üzletek kö­zül a halgazdaság boltja július 1-jén bezár. Gazda­ságtalan. a fenntartása — így a vállalat —, s ez nem csoda. Olyan halbolt, ahol soha sincs hal, nem is lehet rentábilis. Sz. A. A Rekard mezőgazdasági gépgyártó vállalat téti gyárában új, saját fejlesztésű rendreara- tó gép gyártását kezdték meg. A bármely erőgépre fölszerelhető gép a kényszerérett rep­cén kívül alkalmas a virágmagvak betakarítására is. Egy kis hézag van, s ez nagy gond Egy kis hézag van. Egy kis repedés. Egy kis semmi. Éppenhogy csak ott van. Négy lakás mennyezetén. Egy olyan kis hézag, hogy amikor a negyedik emeleti lakó egyszer nem a kádba rakta az automata mosógép csövét, a víz az első emeleti lakásba csörgött. — Nemes Imre vagyok, írja csak ki nyugodtan a nevemet! — biztat az első emeleti nyugdíjas. — El­mentem az ügyemmel már mindenhová, a Tanéphez és a Somberhez éppúgy, mint a pártbizottságra és a ta­nácsra. Legutóbb az építés­ügyi miniszterhez és a Nép- szabadsághoz fordultam. Én erre a repedésre nem tudok fölmentést adni, bármit is ítéljen a bíróság. Mert a bíróság e teker- vényes ügy kapcsán egyszer ítélkezni fog. A kaposvári Berzsenyi u. 12. számú házban vagyunk. Nemes Imre háborog: — 1983-ban szálltunk be ebbe a szövetkezeti házba. Olyan emberekkel együtt, akik már évtizede vártak arra, hogy elkészüljön ez a ház. Valamikor az Április 4. utcáról volt szó, azután ezt a helyet kaptuk helyette. Jöttek-mentek a kivitelezők, végül a Tanép építette meg, a beruházó pedig a Somber volt. Nemes Imrét a felesége és lánya figyelmezteti, nehogy kimaradjon: ahány találko­zó volt az építés négy éve alatt, annyiszor emelkedett az ár. A hatszáznyolcvan- ezer helyett a telekárral együtt végül egymillió-öt­venezer forintért vették át a családi fészket. — A mai árakon nem volt sok. A sokk a sok hiba volt. A repedésen kívül szerintünk elmaradt a ka­putelefon, a postaláda, el a karnisok. Rosszul építették meg a vízorrt. A lakáson belül pocsékok a nyílászá­rók, kimaradt a hőszigete­lés az ablakokból. Csak a bejárati ajtóra eddig két­ezer forintot költöttem. Ret­tenetesen hepehupás a fal. a tapéta még inkább „ki­emeli”. Már ide-oda toltuk a szekrényt, hogy hol nem látszik jobban. Teknős a padlózat. Aztán az apró hi­bák, amelyből tucatot tud­nék sorolni a falon kívüli villanyvezetéktől a gázcső betonig érő szelepéig. A „fő” ügy persze a hé­zag. Igaz, ezt már eltakar­ták, egy nem túl mutatós falambériával. Ha az ujját nem is, de egy laposvasat mindenképpen be tud dugni a két fal közé a tulajdonos. Dilatációs műszaki megol­dás. A hosszú házaknál al­kalmazzák, nehogy megtör­jön a lábazat és a fal a te­hertől. Itt azonban nem két fal iközt van ez a hézag, ez a mozgáslehetőség. Az egyik lakáshoz építették hozzá a másikat, nincs két fal. A vita — amelyet megnyugta­tóan a bíróság fog eldönteni — erről is folyik a lakás­építő szövetkezet, valamint a beruházó és az építkező között. A Sombernél járva a vál­lalat jogászától azt tudtuk meg, hogy ők a megadott, rájuk vonatkozó feladato­kat teljesítették. A lakók panasza, követelése túlzott. Döntsön hát a bíróság! Az ügy túlmutat egy bí­rósági döntésen. A tulajdo­nosok a pénzükért elvárják a jó minőségű, hibák nélkü­li lakást. Kevés lenne ta­nulságnak, hogy ennyit tud ma a tanácsi lakásépítés. Kevés lenne megoldásnak az is, amit a Somber ajánl a lakóknak: visszavásárolják az adott áron (sőt kamatot is ajánlva) a négy lakást. Hiszen a 13 és fél ezer fo­rintos négyzetméterenkénti ár ma már a húszezer fo­rintot is elkerülte. Elszomo­rító a konzekvencia is: itt van egy kis hézag ... B. J. (MTI-fotó — Matusz Károly felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents