Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-14 / 141. szám

1988. június 14., kedd Somogyi Néplap 5 _________ TV-HÉZÓ______________ r É jjeli menedékhely BESZÉLGETÉS DR. PUL A Y TAMÁSSAL Kímélő és hatékonyabb gyógyítás Új eljárások « rosszindulaté daganatok nyomon követésénél Egymás terhét viselik Valósághűbb filmek az NDK-ban A Pécsi Akadémiai Bi­zottság kaposvári szekciójá­nak ülésén figyelemfelkeltő előadást tartott dr. Pulay Tamás, a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem I. számú nőgyógyászati klini­kájának tudományos mun­katársa. A rosszindulatú da­ganatok nyomon követésének olyan új éljárásáról iszámolt be, amely az eddiginél sok­kal hatékonyabban segíti a kóros folyamatok gyógyítá­sát. — Tumormarker-vizsgála- tokról beszélt. Mit jelent ez a fogalom? — Minden olyan válto­zást, amely a daganat nö­vekedése vagy gyógykezelé­se kapcsán észlelt eltéré­sekkel összefüggésbe hozha­tó. Ilyenformán a tumor- markerekét (daganatot jelző géneket) két csoportba lehet sorolni. Az egyikbe azok az anyagok tartoznak, amelye­ket maga a daganat ter­mel, a másikba azok a vál­tozások, amelyek a daganat és ,a beteg szervezetének egjTnásra hatása révén ke­letkeznek. Elvileg tehát bár­milyen anyag, amely ezekbe a kategóriákba sorolható, lehet tumormarker, azaz rosszindulatú daganatot jel­ző gén. Az eddig leismertebb tu­mormarker például — ame­lyet már régóta felhasznál az orvosi diagnosztika — a vörösvértest-süllyedés foko­zódása, fogyás, esetleg az ezekhez társuló láz. — Az önök vizsgálatai melyik területet érintik? — Az első kategóriába so­rolt maPkeréket vizsgáljuk. A daganatból származó anyag mérése ugyanis sok­kal pontosabb eredménye­ket adhat, mert ez általában összefügg a daganat mére­tével is. — Milyen módszerrel vég­zik a vizsgálatokat? — Mindössze két tized milliliter vérre van szüksé­günk ahhoz, hogy már 1 cm:l-es nagyságú tumorról tudomást szerezzünk. Kide­rült ugyanis, hogy bizonyos daganatok, amelyek példá­ul a petefészekből indulnak ki, képesek nemi hormonok termelésére, amit ma tu- mormarkerként fel lehet használni. — összehasonlítva a többi, eddig már ismert di­agnosztikai eljárással, mi­lyen jelentősége van ennek a vizsgálati módszernek ? — Olyan rendkívüli elő­nyöket nyújt, amelyeket még a legdrágább és legjobb diagnosztikai műszerék sem biztosítanak. Egy cm:i-es tu­mort például a hasüregben más módszerrel nem is si­kerül kimutatni. Ezenkívül e vizsgálattal növelni lehet a már fölfedezett daganat gyógykezelésének eredmé­nyességét. Tudjuk, hogy a daganatos betegségek gyógy­kezelése kétélű fegyver, mert az egészséges sejtek is károsodhatnak a beavatko­zás kapcsán. Épp ezért fon­tos a betegnek, hogy meg­vonjuk azt a határt, ahol már gyógyultnak tekinthető és így feleslegesen nem ká­rosítjuk a szervezetét. A műtéten 'átesett betegeknél ugyancsak fontos as nyomon követés abból a szempont­ból, hogy a daganat kiúju- lását időben észrevegyük. Ha -egészen korai stádiumban tudomást szerzünk a kiúju- lásról, akkor az időben el­végzett újabb műtéti vagy egyéb beavatkozással szinte teljesen meggyógyítható a beteg. — Hol és milyen eredmé­nyességgel használják ezt az eljárást? — A tumormarker-vizs- gálatok hazánkban még kez­deti stádiumban vannak, eddig főleg a nőgyógyászati elváltozásoknál rögzítettük tapasztalatainkat. A SOTE I. számú nőgyógyászati kli­nikáján dr. Csömör Sándor — az intézetvezető — segít­ségével folytatjuk a vizsgá­latokat. Dr. Schumann Bélá­val, a BM Corvin Ottó la­boratóriumának vezetőhe­lyettesével kifejlesztettünk egy olyan eljárást, amely­nek a segítségével eddig még nem vizsgált tumor­marker szérumszintjének mérésére teremtettünk ol­csó, egyszerű eszközökkel megvalósítható és széles körben is alkalmazható szű­rési eljárást. E tumormar­ker pontossága, saját és kül­földi (japán) számítások sze­rint is meghaladja az eddig használt drága, importból származó CA 125 elnevezé­sű antigénnel elért . haté­konyságot. A szabadalmat megvette a Reanal és ha­zánkban — meglepően rö­vid idő alatt — megkezdő­dött a nulla széria gyártása. Ennek a tumormarkernek az lesz az előnye, hogy majd valamennyi nőgyógyászati rosszindulatú daganat diag­nosztikájában alkalmazhat­juk. Olcsósága pedig lehe­tővé teszi, hogy a vizsgáló­kapacitásokat mások számá­ra is rendelkezésre bocsás­suk. A kaposvári kórház egyike volt azoknak az in­tézményeknek, amelyek fel­ismerték ennek a jelentősé­gét. Dr. Prievara Ferenc kandidátus a kaposvári tu­dományos ülésen már ko­moly vizsgálati anyagról és eredményekről számolt be. Kipróbálta az eljárás haté­konyságát a szombathelyi, a tatabányai kórház és né­hány budapesti intézmény is. — Ügy*értékeli, hogy van jövője ezeknek a vizsgála­toknak? — Mindenképpen. Négy­öt év múlva nőgyógyászati daganatok gyógyítását en­nek az eljárásnak alkalma­zása nélkül el sem lehet képzelni. Olyan fontos esz­köz lesz a diagnosztikában, mint például a lázmérés tü­dőgyulladás esetén. Várnai Agnes Berlin legnagyobb mozijá­ban három hónapon át, a legutóbbi napokig, állandóan telt ház előtt vetítették egy NDK-beli rendező eddig be nem mutatott filmjét, amelynek cselekménye a szocialista német állam megalakulásakor játszódik. Lothar Warneke rendező „Egymás terhét viselik” cí­mű filmje, az eddig megszo­kottól eltérő, teljesen újsze­rű szemléletformájával aratott osztatlan sikert, elis­merést. Warneke filmje, amely februárban a nyugat-berlini nemzetközi filmfesztiválon „Ezüst medvét”, azaz máso­dik díjat kapott, a most hétvégén tartott NDK orszá­gos filmszemlén is számos szakmai és közönség elisme­résében részesült. Az NDK filmművészetben elinduló szemléleti változás­nak több más jele is van. Így például a tavasszal vég­re közönség elé került a „Jönnek az oroszok” című film. Heiner Carow rendező alkotása kereken húsz esz­tendővel ezelőtt készült el. A második világháború, utolsó napjaiban játszódó film arról szól, hogy egv német kisváros lakossága miként fogadja a szovjet csapatokat. A mű sorsát az pecsételte meg hosszú idő­re, hogy őszintén és reáli­san — a propagandától el­térően — nem akarta azt elhitetni, hogy a szovjet csa­patokat annak idején osz­tatlanul lelkesen fogadták. A reális ábrázolásnak kell jellemeznie a mai minden­napokról szóló filmeket is — hangsúlyozták az NDK film­és televíziós művészeinek április végén tartott kong­resszusán. „Nulladik érettségi talál­kozó” címmel az idén érett­ségizett fiataloknak zenés, táncos szórakoztató estet rendeznek június 24-én 20 órától Budapesten, a Sport­csarnokban. A fővárosi programmal egyidőben Pé­csett, Debrecenben, Győr­ben és Szegeden is találko­Szerepálom Gorkij Éjjeli menedékhelye lakójának len­ni. A közönségnek öröm, ha olyan szeréposztásban és fel­fogásban, rendezésben is­merkedhet meg a darabbal, mint amilyen a vasárnapi tévéjátékban megvalósult. Legendacsillagai is vannak az Éjjeli menedékhelynek. A magyar közönség számára Sztanyiszlavszkijt a Cseresz­nyéskert tette ismertté a századelőn, híres rendezése sorában a negyedik, amelyet a Sirály, a Ványa bácsi és A három nővér előzött meg. A Csehov-sorozat kiemelkedő Cseresznyéskertjének a nagy sikerét ugyan nem érte el az Éjjeli menedékhelyé—ahogy erről Hevesi Sándor ír —, ám Sztanyiszlavszkij ismert munkája ez is. Hogy Buda­pesten is bemutatták volna annak idején ezt a darabot, az legenda — írja a neves orosz rendezőről szóló esszé­jében Hevesi. A világháború előtt Sztanyiszlavszkij az együttesével Bécsig ugyan el­jutott, a magyar fővárosban viszont csak a híres rendező tanítványai, növendékei sze­repeltek a darabbal, másod-, harmadrangú szereposztású előadást láthattak tehát ná­lunk annak idején a színház- barátok. A Magyar Televízió a már hagyományos veszprémi té­vétalálkozó versenyfilmjei között indította Gorkij Éjje­li menedékhely című drámá­jának új, tévéjátékká átdol­gozott változatát. Gábor An­dor fordítását választotta Havas Péter rendező, aki a színpadi művet a képernyőn — mondhatni — veszteség nélkül tárta a nézők sokasá­ga elé. Az Éjjeli menedékhely azért is csodálatos mű, mert magában hordozza minden idők örök igazságát. Ennek igazolására elég emlékeztet­nünk a mámoros Szatyin fe­ledhetetlen szavaira: — „Az ember szabad ... zóra hívják a most érettsé­gizetteket — jelentették be a rendezők, a budapesti Vi­deoart Kulturális Kisszövet­kezet és a pécsi Pódium Kulturális Kisszövetkezet képviselői hétfőn Budapes­ten, a Dunapark Kávéház­ban tartott sajtótájékoztatón. Az esteken az elhelyez­Mindenért maga fizet... mindenért maga viseli a költségeket, s ezért szabud! íme, az ember: igazság!... Minden az emberben van és minden az , emberért van! Csak az ember a valóság, minden más az esze. keze munkája. Az ember! Csodá­latos! Milyen szépen hang­zik! Ember! Tisztelni kell az embert, nem sajnálni ... A részvét megalázó!” — mond­ja Szatyin szerepében Oszter Sándor. ­A drámának ez a legis­mertebb gondolata, egyben kulcs is a gorkiji műhöz. Az Éjjeli menedékhely lakóit nem sajnálnunk kell — ám példájukból tanulni lehet—, hanem sorsukon keresztül átérezni a valóság mélysége­it úgy, ahogy a szereplők te­szik. Félúton vannak. Távo­lodnak a múlttól, küzdenek az újért, a jobbért, az igaz­ságért, meggyötörtén is a szebbért, híven az emberi méltósághoz. Sokszor szinte komédiába csap át a mű, ám mégsem nevetünk, de nem is sírunk. Különös „egyensúly” ez. Gorkij drámaszerkesztése fölrúg minden eredendő sza­bályt, hogy saját törvényei­hez igazodjék. Az Éjjeli menedékhelv tu­lajdonosának alakjához — Haumann Péter játszotta — csupa főszereplő kötődik, a darabban nincs egyetlen mel­lékfigura sem. Mindenki fon­tos — valljti a művében Gorkij, minden ember érde­kes, lényeges. Hozzá kell tennünk: a darab rendezője, Havas Péter is az. Amire tö­rekedett — valamennyi sze­replőre fontos figyelnünk —, sikerült elérnie. Az 1987-ben készült tévéváltozat meg­annyi szereplője közül most csupán még egy arcról — Págeréről. Luka vándorként jelent meg előttünk, hogy ha rövid időre is, emlékezzünk sok remek alakítására. Ilorányi Barna kedési lehetőségekről is tájé­koztatják a fiatalokat. A vál­lalatok, különböző intézmé­nyek képviselői a helyszínen adnak felvilágosítást a be­tölthető munkakörökről. A találkozókról a televí­zió június 25-én közvetítést ad. Nulladik érettségi találkozó Görögországi epizódok Álku az aranyművessel Leander szegélyezi az utat mindenfelé. Egyszerű sö­tétrózsaszínű virágú, nem agyonnemesített leandernö­vény. Nerium oleander, a meténgfélék közé sorolandó. Otthon cserépben nevelke­dett, féltve dédelgetett cse- nevész fácskámra gondolok... De ez itt most Görögország. Jobbra az Olümposz, félig ködben. Lefüggönyözték ab­lakaikat az istenek. És mi rohanunk Ikarosz nevét bi­torló gázolajpusztítónkkal. Rohanunk, száguldunk. Elsüvítünk békésen szama- ragoló görögök mellett (föl­dig ér a lábuk, mint ama bizonyos juhászé), átrobo­gunk tiszta kis falvakon. Egyszer-egyszer megpillant­juk a tengert — valamelyik sziklán tán szirének énekel­nek, s Odüsszeusz hallgatja őket megkötözve .. . Közhe­lyes képek villannak föl a képzelet ernyőjén. Mert ro­hanunk. — Ilyenek a tanulmány­utak — vígasztal valaki a buszon. — Alapos élmény­gyűjtésre nem jók, de ^nem is ez a céljuk. De nyuga­lom! Lesz azért egy-egy szusszanásnyi időnk. Lett. S még loptam is magamnak. Például miköz­ben a Siotour munkatársai a hivatalos programban a „szállásobjektum megte­kintése” címmel megjelölt feladatukat teljesítették, én elmélyülten tanulmányoz­tam a leandereket, és még egy sereg növényt, amelyről fogalmam sem volt, hogy miféle szerzet. A szállodai szobák mindenhol egyfor­mák. A növények viszont... Gyűjthettem a különféle magvakat bátran, előszezon lévén a kutya sem hábor­gatott. Azaz: öreg Moszk­vics ( !) fékezett mellettem. Gazdája szélesen mosolyog­va próbált rábírni, hogy ért­sek görögül. Majd ráébred­vén, hogy zengzetes cicerói körmondatairiak legföljebb dallamát tudom kedvtelve követni, átváltott egy érde­kes angol-német keverék­nyelvre. S miután megtudta, hogy egyáltalán nem vagyok amerikai, elszomorodott. De ez csak egy pillanatig lát­szott rajta. Kis hal is hal uborkaszezonban . .. Száz méterre van innen az étter­me, kinyitja, ha akarom. Egyek, igyák, érezzem jól magam ... Hogy magyar va­gyok? Hát annak meg külö­nösen örül, miért nem mondtam rögtön? De nem akarom, hogy kinyisson. Hát az nagy kár. És emberem újra nagyon elszojnorott. Most másodszor legalább két pillanatra. Majd búcsút int­ve, nevetve föltekerte a Moszkvics ablakát és ment az éttermébe. És ismét a rohanás. A Görögországtól és a görö­göktől mélységesen idegen közép-kelet-nyugat-európai tempó. A program pontos betartása ... Amely a Sio­tour munkatársainak tanul- mányútján természetes és szükségszerű. De turisták­nak nem ajánlom. Tervezzék meg útjukat, hogy azután ne ragaszkodjanak a tervhez. Édes íze van ott a haloga­tásnak, a szertelenségnek, az idő pazarlásának. Ami nem fontos, az amúgy is elmú­lik. Ami pedig fontos, az ráér. Könnyű ráhangolódni az ottani ritmusra. Lelkünk mélyén — azt hiszem — mi magyarok is hajlamosak vol­nánk a déli nyugalomra. Csak hát mostanában ez nemigen adatik meg. Mi is szívesen korzóznánk az es­tébe hajló délutánokon s ül­nénk le ismerőseinkkel egy kávéház teraszára, azután belépnénk kedvenc üzle­tünkbe, hogy még odébb egy újabb teraszon adhassuk to­vább az ismerős kereskedő­től hallottakat. De az ilyes­mi nálunk , még csak lassan újjáéledő, már-már teljesen elfeledett „léhaság". Körülbelül egy ouzóra — görög ánizspálinkára, amely kis mértékben üdít, nagy­mértékben kerülendő — va­ló csörgött a zsebemben. Épp ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje megalkud­nom valamire Thesszaloniki számos aranyművesének egyikével. Kedves idős em­ber volt. Feleségével együtt üldögélt aranyai között. Ügy üdvözölt, mint a velszi her­ceget s boldog remegés fu­tott át rajta, amikor rámu­tattam egy tekintélyes mére­tű fülbevalóra. Az arany •foglalóiban nagy ékkő fitye­gett, mint megtudtam: za­fír. Először láttam ekkora fülbevalót, zafírt szintén, te­hát hozzáértésemet le sem tudtam volna tagadni. Persze itt is előkerült a kissé eklektikus turista­nyelv. A fülbevaló garantál­tan kézműves munka, gép­nek még a közelébe sem ke­rült, és amint látom gyönyö­rű, mit gyönyörű, csodála­tos. És természetesen jól fog állni a barátnőmnek. így ő. Ebből megtudtam, hogy a turisták vad törzsének fér­fitagjai általában nem a fe­leségüknek vesznek fülbeva­lót. Szemét hamiskásan ösz- szeszűkítve meg is fenyege­tett feltartott mutatóujjával az öregúr a gyűrűsujjamon levő karikára és zsebére int­ve, jobb lenne eltenni azt a holmit... Ezután következett a ko­moly áralku: Szigorú ábr^- zatomat látva rögtön enge­dett az aranyműves kétezer drachmát a tizennyolcból. Majd óvatosan lekáderezett. És ismét büszke lehettem nemzetiségemre. Mert ma­gyarnak tizenötezerért is odaadta volna. Levezetésképpen elkezd­tem kisebb fülbevalókat né­zegetni. Ekkor értette meg a derék kézműves, hogy ne­kem egy gramm fémet sem fog eladni. Ám magatartá­sán ez mit sem változta­tott. Sorba tette elém a mind kisebb darabokat. Gondoljam meg, jöjjek visz- sza holnap, aludjak rá egyet. Búcsúzóul a kezét nyújtotta, az ajtóig kikísért, s úgy kö­szönt el, mintha a dalai .lá­mát tisztelhetné bennem. Az utcán legfontosabb al­katrészüket használva du­dáltak az autók. A rendőr — aki itt elsősorban a köz­li tcakép Thesszalonikiből lekedés segítését tekinti dol­gának —, egy kereszteződés­ben épp egy turistákkal tö­mött buszt terelt minden más forgalmat leállítva az elvileg tilos kanyarodási irányba. S miután nem vet­tem aranyat, megmaradt az ouzóra valóm. Át is váltot­tam egy teraszon rögtön az érméket e nemes italra. A szomszéd asztaltól az egész­ségemre kívánták. Bámultam a négy sávon öt sorban hömpölygő autófolya­mot. Nem zavart, hogy egy­folytában tülkölnek. És már nagyon görögül féltem a másnapi rohanástól. (Folytatjuk.) Luthár Péter

Next

/
Thumbnails
Contents