Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-14 / 141. szám
1988. június 14., kedd Somogyi Néplap 5 _________ TV-HÉZÓ______________ r É jjeli menedékhely BESZÉLGETÉS DR. PUL A Y TAMÁSSAL Kímélő és hatékonyabb gyógyítás Új eljárások « rosszindulaté daganatok nyomon követésénél Egymás terhét viselik Valósághűbb filmek az NDK-ban A Pécsi Akadémiai Bizottság kaposvári szekciójának ülésén figyelemfelkeltő előadást tartott dr. Pulay Tamás, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. számú nőgyógyászati klinikájának tudományos munkatársa. A rosszindulatú daganatok nyomon követésének olyan új éljárásáról iszámolt be, amely az eddiginél sokkal hatékonyabban segíti a kóros folyamatok gyógyítását. — Tumormarker-vizsgála- tokról beszélt. Mit jelent ez a fogalom? — Minden olyan változást, amely a daganat növekedése vagy gyógykezelése kapcsán észlelt eltérésekkel összefüggésbe hozható. Ilyenformán a tumor- markerekét (daganatot jelző géneket) két csoportba lehet sorolni. Az egyikbe azok az anyagok tartoznak, amelyeket maga a daganat termel, a másikba azok a változások, amelyek a daganat és ,a beteg szervezetének egjTnásra hatása révén keletkeznek. Elvileg tehát bármilyen anyag, amely ezekbe a kategóriákba sorolható, lehet tumormarker, azaz rosszindulatú daganatot jelző gén. Az eddig leismertebb tumormarker például — amelyet már régóta felhasznál az orvosi diagnosztika — a vörösvértest-süllyedés fokozódása, fogyás, esetleg az ezekhez társuló láz. — Az önök vizsgálatai melyik területet érintik? — Az első kategóriába sorolt maPkeréket vizsgáljuk. A daganatból származó anyag mérése ugyanis sokkal pontosabb eredményeket adhat, mert ez általában összefügg a daganat méretével is. — Milyen módszerrel végzik a vizsgálatokat? — Mindössze két tized milliliter vérre van szükségünk ahhoz, hogy már 1 cm:l-es nagyságú tumorról tudomást szerezzünk. Kiderült ugyanis, hogy bizonyos daganatok, amelyek például a petefészekből indulnak ki, képesek nemi hormonok termelésére, amit ma tu- mormarkerként fel lehet használni. — összehasonlítva a többi, eddig már ismert diagnosztikai eljárással, milyen jelentősége van ennek a vizsgálati módszernek ? — Olyan rendkívüli előnyöket nyújt, amelyeket még a legdrágább és legjobb diagnosztikai műszerék sem biztosítanak. Egy cm:i-es tumort például a hasüregben más módszerrel nem is sikerül kimutatni. Ezenkívül e vizsgálattal növelni lehet a már fölfedezett daganat gyógykezelésének eredményességét. Tudjuk, hogy a daganatos betegségek gyógykezelése kétélű fegyver, mert az egészséges sejtek is károsodhatnak a beavatkozás kapcsán. Épp ezért fontos a betegnek, hogy megvonjuk azt a határt, ahol már gyógyultnak tekinthető és így feleslegesen nem károsítjuk a szervezetét. A műtéten 'átesett betegeknél ugyancsak fontos as nyomon követés abból a szempontból, hogy a daganat kiúju- lását időben észrevegyük. Ha -egészen korai stádiumban tudomást szerzünk a kiúju- lásról, akkor az időben elvégzett újabb műtéti vagy egyéb beavatkozással szinte teljesen meggyógyítható a beteg. — Hol és milyen eredményességgel használják ezt az eljárást? — A tumormarker-vizs- gálatok hazánkban még kezdeti stádiumban vannak, eddig főleg a nőgyógyászati elváltozásoknál rögzítettük tapasztalatainkat. A SOTE I. számú nőgyógyászati klinikáján dr. Csömör Sándor — az intézetvezető — segítségével folytatjuk a vizsgálatokat. Dr. Schumann Bélával, a BM Corvin Ottó laboratóriumának vezetőhelyettesével kifejlesztettünk egy olyan eljárást, amelynek a segítségével eddig még nem vizsgált tumormarker szérumszintjének mérésére teremtettünk olcsó, egyszerű eszközökkel megvalósítható és széles körben is alkalmazható szűrési eljárást. E tumormarker pontossága, saját és külföldi (japán) számítások szerint is meghaladja az eddig használt drága, importból származó CA 125 elnevezésű antigénnel elért . hatékonyságot. A szabadalmat megvette a Reanal és hazánkban — meglepően rövid idő alatt — megkezdődött a nulla széria gyártása. Ennek a tumormarkernek az lesz az előnye, hogy majd valamennyi nőgyógyászati rosszindulatú daganat diagnosztikájában alkalmazhatjuk. Olcsósága pedig lehetővé teszi, hogy a vizsgálókapacitásokat mások számára is rendelkezésre bocsássuk. A kaposvári kórház egyike volt azoknak az intézményeknek, amelyek felismerték ennek a jelentőségét. Dr. Prievara Ferenc kandidátus a kaposvári tudományos ülésen már komoly vizsgálati anyagról és eredményekről számolt be. Kipróbálta az eljárás hatékonyságát a szombathelyi, a tatabányai kórház és néhány budapesti intézmény is. — Ügy*értékeli, hogy van jövője ezeknek a vizsgálatoknak? — Mindenképpen. Négyöt év múlva nőgyógyászati daganatok gyógyítását ennek az eljárásnak alkalmazása nélkül el sem lehet képzelni. Olyan fontos eszköz lesz a diagnosztikában, mint például a lázmérés tüdőgyulladás esetén. Várnai Agnes Berlin legnagyobb mozijában három hónapon át, a legutóbbi napokig, állandóan telt ház előtt vetítették egy NDK-beli rendező eddig be nem mutatott filmjét, amelynek cselekménye a szocialista német állam megalakulásakor játszódik. Lothar Warneke rendező „Egymás terhét viselik” című filmje, az eddig megszokottól eltérő, teljesen újszerű szemléletformájával aratott osztatlan sikert, elismerést. Warneke filmje, amely februárban a nyugat-berlini nemzetközi filmfesztiválon „Ezüst medvét”, azaz második díjat kapott, a most hétvégén tartott NDK országos filmszemlén is számos szakmai és közönség elismerésében részesült. Az NDK filmművészetben elinduló szemléleti változásnak több más jele is van. Így például a tavasszal végre közönség elé került a „Jönnek az oroszok” című film. Heiner Carow rendező alkotása kereken húsz esztendővel ezelőtt készült el. A második világháború, utolsó napjaiban játszódó film arról szól, hogy egv német kisváros lakossága miként fogadja a szovjet csapatokat. A mű sorsát az pecsételte meg hosszú időre, hogy őszintén és reálisan — a propagandától eltérően — nem akarta azt elhitetni, hogy a szovjet csapatokat annak idején osztatlanul lelkesen fogadták. A reális ábrázolásnak kell jellemeznie a mai mindennapokról szóló filmeket is — hangsúlyozták az NDK filmés televíziós művészeinek április végén tartott kongresszusán. „Nulladik érettségi találkozó” címmel az idén érettségizett fiataloknak zenés, táncos szórakoztató estet rendeznek június 24-én 20 órától Budapesten, a Sportcsarnokban. A fővárosi programmal egyidőben Pécsett, Debrecenben, Győrben és Szegeden is találkoSzerepálom Gorkij Éjjeli menedékhelye lakójának lenni. A közönségnek öröm, ha olyan szeréposztásban és felfogásban, rendezésben ismerkedhet meg a darabbal, mint amilyen a vasárnapi tévéjátékban megvalósult. Legendacsillagai is vannak az Éjjeli menedékhelynek. A magyar közönség számára Sztanyiszlavszkijt a Cseresznyéskert tette ismertté a századelőn, híres rendezése sorában a negyedik, amelyet a Sirály, a Ványa bácsi és A három nővér előzött meg. A Csehov-sorozat kiemelkedő Cseresznyéskertjének a nagy sikerét ugyan nem érte el az Éjjeli menedékhelyé—ahogy erről Hevesi Sándor ír —, ám Sztanyiszlavszkij ismert munkája ez is. Hogy Budapesten is bemutatták volna annak idején ezt a darabot, az legenda — írja a neves orosz rendezőről szóló esszéjében Hevesi. A világháború előtt Sztanyiszlavszkij az együttesével Bécsig ugyan eljutott, a magyar fővárosban viszont csak a híres rendező tanítványai, növendékei szerepeltek a darabbal, másod-, harmadrangú szereposztású előadást láthattak tehát nálunk annak idején a színház- barátok. A Magyar Televízió a már hagyományos veszprémi tévétalálkozó versenyfilmjei között indította Gorkij Éjjeli menedékhely című drámájának új, tévéjátékká átdolgozott változatát. Gábor Andor fordítását választotta Havas Péter rendező, aki a színpadi művet a képernyőn — mondhatni — veszteség nélkül tárta a nézők sokasága elé. Az Éjjeli menedékhely azért is csodálatos mű, mert magában hordozza minden idők örök igazságát. Ennek igazolására elég emlékeztetnünk a mámoros Szatyin feledhetetlen szavaira: — „Az ember szabad ... zóra hívják a most érettségizetteket — jelentették be a rendezők, a budapesti Videoart Kulturális Kisszövetkezet és a pécsi Pódium Kulturális Kisszövetkezet képviselői hétfőn Budapesten, a Dunapark Kávéházban tartott sajtótájékoztatón. Az esteken az elhelyezMindenért maga fizet... mindenért maga viseli a költségeket, s ezért szabud! íme, az ember: igazság!... Minden az emberben van és minden az , emberért van! Csak az ember a valóság, minden más az esze. keze munkája. Az ember! Csodálatos! Milyen szépen hangzik! Ember! Tisztelni kell az embert, nem sajnálni ... A részvét megalázó!” — mondja Szatyin szerepében Oszter Sándor. A drámának ez a legismertebb gondolata, egyben kulcs is a gorkiji műhöz. Az Éjjeli menedékhely lakóit nem sajnálnunk kell — ám példájukból tanulni lehet—, hanem sorsukon keresztül átérezni a valóság mélységeit úgy, ahogy a szereplők teszik. Félúton vannak. Távolodnak a múlttól, küzdenek az újért, a jobbért, az igazságért, meggyötörtén is a szebbért, híven az emberi méltósághoz. Sokszor szinte komédiába csap át a mű, ám mégsem nevetünk, de nem is sírunk. Különös „egyensúly” ez. Gorkij drámaszerkesztése fölrúg minden eredendő szabályt, hogy saját törvényeihez igazodjék. Az Éjjeli menedékhelv tulajdonosának alakjához — Haumann Péter játszotta — csupa főszereplő kötődik, a darabban nincs egyetlen mellékfigura sem. Mindenki fontos — valljti a művében Gorkij, minden ember érdekes, lényeges. Hozzá kell tennünk: a darab rendezője, Havas Péter is az. Amire törekedett — valamennyi szereplőre fontos figyelnünk —, sikerült elérnie. Az 1987-ben készült tévéváltozat megannyi szereplője közül most csupán még egy arcról — Págeréről. Luka vándorként jelent meg előttünk, hogy ha rövid időre is, emlékezzünk sok remek alakítására. Ilorányi Barna kedési lehetőségekről is tájékoztatják a fiatalokat. A vállalatok, különböző intézmények képviselői a helyszínen adnak felvilágosítást a betölthető munkakörökről. A találkozókról a televízió június 25-én közvetítést ad. Nulladik érettségi találkozó Görögországi epizódok Álku az aranyművessel Leander szegélyezi az utat mindenfelé. Egyszerű sötétrózsaszínű virágú, nem agyonnemesített leandernövény. Nerium oleander, a meténgfélék közé sorolandó. Otthon cserépben nevelkedett, féltve dédelgetett cse- nevész fácskámra gondolok... De ez itt most Görögország. Jobbra az Olümposz, félig ködben. Lefüggönyözték ablakaikat az istenek. És mi rohanunk Ikarosz nevét bitorló gázolajpusztítónkkal. Rohanunk, száguldunk. Elsüvítünk békésen szama- ragoló görögök mellett (földig ér a lábuk, mint ama bizonyos juhászé), átrobogunk tiszta kis falvakon. Egyszer-egyszer megpillantjuk a tengert — valamelyik sziklán tán szirének énekelnek, s Odüsszeusz hallgatja őket megkötözve .. . Közhelyes képek villannak föl a képzelet ernyőjén. Mert rohanunk. — Ilyenek a tanulmányutak — vígasztal valaki a buszon. — Alapos élménygyűjtésre nem jók, de ^nem is ez a céljuk. De nyugalom! Lesz azért egy-egy szusszanásnyi időnk. Lett. S még loptam is magamnak. Például miközben a Siotour munkatársai a hivatalos programban a „szállásobjektum megtekintése” címmel megjelölt feladatukat teljesítették, én elmélyülten tanulmányoztam a leandereket, és még egy sereg növényt, amelyről fogalmam sem volt, hogy miféle szerzet. A szállodai szobák mindenhol egyformák. A növények viszont... Gyűjthettem a különféle magvakat bátran, előszezon lévén a kutya sem háborgatott. Azaz: öreg Moszkvics ( !) fékezett mellettem. Gazdája szélesen mosolyogva próbált rábírni, hogy értsek görögül. Majd ráébredvén, hogy zengzetes cicerói körmondatairiak legföljebb dallamát tudom kedvtelve követni, átváltott egy érdekes angol-német keveréknyelvre. S miután megtudta, hogy egyáltalán nem vagyok amerikai, elszomorodott. De ez csak egy pillanatig látszott rajta. Kis hal is hal uborkaszezonban . .. Száz méterre van innen az étterme, kinyitja, ha akarom. Egyek, igyák, érezzem jól magam ... Hogy magyar vagyok? Hát annak meg különösen örül, miért nem mondtam rögtön? De nem akarom, hogy kinyisson. Hát az nagy kár. És emberem újra nagyon elszojnorott. Most másodszor legalább két pillanatra. Majd búcsút intve, nevetve föltekerte a Moszkvics ablakát és ment az éttermébe. És ismét a rohanás. A Görögországtól és a görögöktől mélységesen idegen közép-kelet-nyugat-európai tempó. A program pontos betartása ... Amely a Siotour munkatársainak tanul- mányútján természetes és szükségszerű. De turistáknak nem ajánlom. Tervezzék meg útjukat, hogy azután ne ragaszkodjanak a tervhez. Édes íze van ott a halogatásnak, a szertelenségnek, az idő pazarlásának. Ami nem fontos, az amúgy is elmúlik. Ami pedig fontos, az ráér. Könnyű ráhangolódni az ottani ritmusra. Lelkünk mélyén — azt hiszem — mi magyarok is hajlamosak volnánk a déli nyugalomra. Csak hát mostanában ez nemigen adatik meg. Mi is szívesen korzóznánk az estébe hajló délutánokon s ülnénk le ismerőseinkkel egy kávéház teraszára, azután belépnénk kedvenc üzletünkbe, hogy még odébb egy újabb teraszon adhassuk tovább az ismerős kereskedőtől hallottakat. De az ilyesmi nálunk , még csak lassan újjáéledő, már-már teljesen elfeledett „léhaság". Körülbelül egy ouzóra — görög ánizspálinkára, amely kis mértékben üdít, nagymértékben kerülendő — való csörgött a zsebemben. Épp ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje megalkudnom valamire Thesszaloniki számos aranyművesének egyikével. Kedves idős ember volt. Feleségével együtt üldögélt aranyai között. Ügy üdvözölt, mint a velszi herceget s boldog remegés futott át rajta, amikor rámutattam egy tekintélyes méretű fülbevalóra. Az arany •foglalóiban nagy ékkő fityegett, mint megtudtam: zafír. Először láttam ekkora fülbevalót, zafírt szintén, tehát hozzáértésemet le sem tudtam volna tagadni. Persze itt is előkerült a kissé eklektikus turistanyelv. A fülbevaló garantáltan kézműves munka, gépnek még a közelébe sem került, és amint látom gyönyörű, mit gyönyörű, csodálatos. És természetesen jól fog állni a barátnőmnek. így ő. Ebből megtudtam, hogy a turisták vad törzsének férfitagjai általában nem a feleségüknek vesznek fülbevalót. Szemét hamiskásan ösz- szeszűkítve meg is fenyegetett feltartott mutatóujjával az öregúr a gyűrűsujjamon levő karikára és zsebére intve, jobb lenne eltenni azt a holmit... Ezután következett a komoly áralku: Szigorú ábr^- zatomat látva rögtön engedett az aranyműves kétezer drachmát a tizennyolcból. Majd óvatosan lekáderezett. És ismét büszke lehettem nemzetiségemre. Mert magyarnak tizenötezerért is odaadta volna. Levezetésképpen elkezdtem kisebb fülbevalókat nézegetni. Ekkor értette meg a derék kézműves, hogy nekem egy gramm fémet sem fog eladni. Ám magatartásán ez mit sem változtatott. Sorba tette elém a mind kisebb darabokat. Gondoljam meg, jöjjek visz- sza holnap, aludjak rá egyet. Búcsúzóul a kezét nyújtotta, az ajtóig kikísért, s úgy köszönt el, mintha a dalai .lámát tisztelhetné bennem. Az utcán legfontosabb alkatrészüket használva dudáltak az autók. A rendőr — aki itt elsősorban a közli tcakép Thesszalonikiből lekedés segítését tekinti dolgának —, egy kereszteződésben épp egy turistákkal tömött buszt terelt minden más forgalmat leállítva az elvileg tilos kanyarodási irányba. S miután nem vettem aranyat, megmaradt az ouzóra valóm. Át is váltottam egy teraszon rögtön az érméket e nemes italra. A szomszéd asztaltól az egészségemre kívánták. Bámultam a négy sávon öt sorban hömpölygő autófolyamot. Nem zavart, hogy egyfolytában tülkölnek. És már nagyon görögül féltem a másnapi rohanástól. (Folytatjuk.) Luthár Péter
