Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-07 / 108. szám
1988. május 7., szombat 6 Somogyi Néplap AZ IFJÚSÁG ÉLETE TELJESÍTMÉNY VAGY ÓRABÉR? Ösztönzési módszerek Szükség van a fiatalok tenniakarására Siófokon a Somogy Megyei Településtisztasági és Kertészeti Vállalatnál az idén először volt úgynevezett kétlépcsős ifjúsági parlament. Először az önelszámoló egységekben gyűltek össze a fiatalok, megválasztották képviselőiket a vállalati ifjúsági parlamentre, így szűkebb környezetükben, az 'őket közvetlenül érintő gondokat, feladatokat is sokrétűbben vitathatták meg. A tapasztalat igazolta a döntés helyességét, jóllehet egyes üzemegységekben még nagyon bátortalanul s a vártnál kevesebben nyilvánítottak véleményt. Holott a fiatalság szókimondására, tenniakarására föltétlenül szükség van. Az előző parlament óta eltelt időszakban az ifjúság problémái — az ismert gazdasági helyzet következtében — nemhogy nem csökkentek, hanem növekedtek. Megnehezedett a családalapítók, a kisgyermekeket nevelők helyzete. A vállalatnál 177 fiatal dolgozik. A vártnál jobban sikerült a fiatalok tanulását, a bérpolitikát, a vezetővé válást és a munkaverseny-mozgalmat segíteni. Elmaradtak viszont az eredmények az ifjúságpolitikai pénzeszközök felhasználásában. A rendezvények nagy részére a közömbösség volt a jellemző, az egyes akciók megszervezésében jórészt ugyanazok szorgoskodtak. Ez a hozzáállás azonban nem válhat általánossá, hiszen a jövő még nagyobb feladatok megoldását követeli a vállalattól és a fiataloktól. Az új, nagyobb követelményrendszer egyben biztosítéka a hosszú távú munkavégzésnek. A vállalatnál összesen 566-an dolgoznak, s a létszám 31,3 százaléka 30 év alatti. Harmincnyolcán még nem töltötték be a 20. életévüket. A Minőségi hétköznapiság Három fiatal a fűrészüzemből Ha bármelyik vállalatnál megkérdezünk egy dolgozót, teljesítmény- vagy órabérben jobb-e dolgozni, kétféle választ kaphatunk. Vagy jó munkással állunk szemben, s ő azt mondja, előnyösebb számára a teljesítmény utáni fizetés, hiszen így többet kereshet; ha kevésbé jó dolgozó, az órabér mellett tör lándzsát. Ilyen egyszerű lenne? A Kaposvári Villamossági Gyárban . Pappné Sárái Rózsát, a biztosítóműhely betanított munkását. Hatos Zsoltot, a K—102-es műhely berendezésszerelőjét és Farkas Józsefet, a KISZ-bizottság titkárát kérdeztük erről. — Mindketten teljesítménybérben dolgoznak. Milyen tapasztalataik vannak? Kiknek jó ez és kik azok, akik esetleg ellene vannak? — Műhelyünkben magasak a normák — kezdte Pappné Sárdi Rózsa. — Nagy figyelem és rutin is kell ahhoz, hogy teljesíteni lehessen. Sorkapcsokat gyártunk, s ehhez elengedhetetlen bizonyos kézügyesség. Ezt nehéz a rutinnal pótolni. Ez az adottságom nekem szerencsére megvan, így nem gond a norma túlteljesítése sem. A műhelyátlag is viszonylag magas — 120 százalék —, és az újak, bizony, nehezen tudják elérni. A három hónap betanulási idő kevés ahhoz, hogy belerázódjanak. s ha nem sikerül. Festeni is tud a karbantartó Á szakma ifjú mestere Tizenegy éve minden esztendőben megrendezik a Kaposvári Cukorgyárban a szakma ifjú mestere versenyt. A megméretésre harmincévesnél fiatalabb szakmunkások jelentkezését várják, a szakmájuknak megfelelő csoportban. A szobafestőknél az idei győztes Vencli József lett, aki már régóta nem a szakmájában dolgozik. — 1980-ban kerültem a gyárba, s akkor épp nem volt állás a festőknél, így kerültem a csőszerelő-karbantartó csoportba. Annyira megszerettem ezt a munkát, a közösséget, hogy később, mikor már lett volna lehetőségem a festőkhöz menni, kedvem nem volt hozzá. Arra azonban kíváncsi voltam, mennyit felejtettem a szakmunkásvizsga megszerzése óta, ezért beadtam jelentkezésemet a versenyre. Az első fordulóban nem sok dolgom volt: a zsűri előző évi munkámat, a teljesítményemet, a hozzáállásomat értékelte. Aztán következett a verseny második része: ott írásban kellett tudásunkat bizonyítani, politikai, munkavédelmi. Technológiai ismereteinkről adtunk számot. Ehhez a szakmunkásképzős könyveket és tételeket néztem át. Most végzem a cukoripari szakmunkásképzőt^ az ott tanult ismereteket fel* tudtam használni a cukor- gyártás technológiájával kapcsolatos kérdések megválaszolásában. Ezután pedig már csak a szóbeli volt hátra. Ott a szakmai tudásáról faggatták Vencli Józsefet. A fiatalember pedig — bár régóta karbantartóként dolgozik — úgy tetszik, semmit nem felejtett hajdani szakmájából. Pontosan, gyorsan válaszolt a kérdésekre, így megérdemelten nyerte el a szakma ifjú mestere címet. — Igazából egyik versenyrész sem okozott gondot; örömmel készültem rá, fölfrissítettem régi ismereteimet. Jövőre, ha addig a cukoripari szakmunkásképzőt is elvégzem, szeretnék abban a szakmában is indulni a versenyen. S ha lesz időm. ismét megpróbálom a festők küzdelmében is. Jó érzés bizonyítani mások előtt, de elsősorban önmagunknak, hogy jó szakmunkások, a munkánkhoz értő emberek va- gvunk. H. Ê. — Reneszánsza van a fának — összegezte egy mondatban a véleményét Ifi Géza, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát faipari üzemének vezetője. Fűrészáruink negyven százalékát exportra szállítjuk, s a hazai piacon is kelendőek termékeink. Van tehát munkánk, ez jó hangulatot teremt a dolgozóink között mindennapi tevékenységükhöz. Nincs munkaerőgondunk: most leginkább a minőségi munka a feladatunk. A lábodi fűrészüzem 10 ezer köbméter fűrészárut bocsát ki évente, a bevételük tavaly meghaladta a 46 millió forintot. A 62 dolgozót foglalkoztató üzem tavaly is nyereséggel zárt; eredményeik biztatóak ahhoz, hogy az idén egymillió forinttal több tiszta hasznot érjenek el. Vajon egy ilyen munkahelyen milyen a munkás- fiatalok hangulata? Hogyan segítik a jobb eredmények elérését? — ezt kérdeztük hármójuktól, akik egy műszakban, egymást is segítve végzik dolgukat. Beszélgetőpartnerem Iván József 33 éves darukezelő-rakodó, Miklós János 26 éves szakmunkás és Czipóth Csaba 21 éves erdész, aki jelenleg műszakvezető volt. — Minden másodpercben természetesen nem gondolunk arra, hogy nyereséges az üzem, meg mennyire a minőséget javítva dolgozunk, de például az én munkakörömben meghatározó, hogy jól végzem-e a dolgomat — felelte Iván József. nem tudnak jól dolgozni. Nem tudatosul az emberekben, hogy jó is lehet ez a rendszer, mert így segíthetjük az újakat és az esetleges gondban levőket. — Van-e hát olyan bérezési rendszer, amely mindenkinek megfelel? — Egyik műhelyben megszüntették a százalékrendszert, mindenki az alapórabérét kapja meg. A prémiumot a műhelyátlag után fizetik, s egy bizonyos ösz- szeget a művezető oszt el a legjobban dolgozók között. Látná csak, hogy ott is milyen ellentétek alakultak ki! Azt hiszem, nehéz volna olyan ösztönzési rendszert kitalálni, amely mindenkinek megfelel. Azt azonban állíthatom: aki azért jár be a munkahelyére, mert pénzt akar keresni, mindenféle rendszerben megtalálhatja a számítását. Varga Ottó — En ugyanis rönköket rakodom és válogatok. Ha nem elég pontosan választom ki méret és minőség szerint a fát, akkor áll a munka, lehet újra kezdeni elölről az egészet. Ezért a fűrészelők a pontosságot és precizitást várják tőlem. Iván József Lábodon lakik, nős. Egyszerű életet él; luxusra nem futja neki, de nem is kerget effajta álmokat. — Hétezer forint a fizetésem. Ha többet lehetne keresni, természetesen én is megragadnám a lehetőséget. Ehhez azonban az egész üzemnek kell még jobban termelnie. Két műszakban dolgozik, így — fanyarul említi csak minden második héten kapcsolódik be „a világ eseményeibe". Akkor néz televíziót, forgatja alaposabban az újságokat. Társa, Miklós János mái két szakbizonyítványt is szerzett 26 éves korára. A mezőgazdasági gépszerelő és hegesztő szakmákhoz is ért. Miért lett mégis fűrészes? — Egy átcsoportosítás révén Nagyatádon kellett volna dolgoznom, ezt nem vállaltam a családom miatt Elég az, hogy az asszony ingázik. Itt többet keresek, jó a csapatmunka és itthon vagyok. Ez fő szempont a fiatalembernél. ugyanis minden szabadidejét a háza befejezésére fordítja. — 30—40 köbméter akác, tölgy és bükkfa megemelése, fűrészre igazítása után éreznie lehet az embernek a karjaiban ezt a terhet. Veszélyes. nehéz munkakör a nagyon kevés a fizetésük. Sokan hagyják ott emiatt idejekorán a munkahelyet. — Más oka is van ennek — szólt közbe a KISZ-titkár. — Az elmúlt tizenöt-húsz évben többször volt normarendezés, és annyira fölemelték a normát, hogy a fiatalok úgy érzik, elérhetetlen. Nem szabad hagyni, hogy elkallódjanak; olyan brigádba kell tenni őket, ahol jó példát látnak, ahol van húzóerő. Ez a teljesítményrendszer csak akkor ösztönző erejű, ha a több és jobb munkáért töb pénzt találnak a borítékban. Sajnos, előfordul, hogy a vállalatnak nem éri meg, mert a bérszabályozás nem engedi meg a több bér kifizetését. — Ezek a gondok a K— 102-esben is? — Nálunk úgynevezett brigádnorma van — mondta Hatos Zsolt. — A brigád teljesítményétől függően kapják a tagok a fizetést. Ebből elég sok súrlódás adódik, mert sokan úgy érzik, és néha jogosan, hogy sokkal többet dolgoztak s mégis ugyanannyit kerestek, mint a másik brigádtag. Van benne igazság; szerintem is sokan gondban volnának, ha egyéni normázási rendszer lenne. A baj szerintem ott kezdődik, hogy nem tudnak különbséget tenni az előbb említettek és azok között, akik újak vagy éppen valami családi ok miatt munkaerőmozgás kedvezőtlenül alakult: míg a vállalati fluktuáció 22,2, a 30 év alattiak mozgása 28 százalék. A vállalat következetes képzési és továbbképzési munkájának is köszönhető, hogy nőtt az iskolai végzettség. Csökkent viszont a KISZ-tagok száma. A közéleti tevékenységbe azonban évről évre egyre több' fiatal kapcsolódik be. A szak- szervezeti tagság létszáma szintén jelentősen, 22 százalékkal csökkent. Sokrétű feladatok állnak a vállalatvezetőség és az ifjúság előtt. A következő években javítani kell a munka- körülményeket, segíteni a pályakezdők beilleszkedését. A vállalat lellei, íonyó- di és zamárdi beruházásai elkészültek, s az ott dolgozók feladata, hogy a környezetüket otthonossá, szebbé tegyék. Kaposváron a munkakörülmények javítása a következő időszakban várható. A fluktuáció csők kentése érdekében a távozni szándékozó 30 év alatti fiatallal a vezetők soron kívül beszélgetnek, hogy kiderüljön: mi az oka a munkahely-változtatásnak? A fiatalok új elképzeléseiket az „Alkotó ifjúság" pályázat keretében dolgozhatják ki. Ez iránvú tevékenységüket a jövőben még jobban szeretnék ösztönözni ifjúságpolitikai pénzeszközökből is. A felsőfokú képesítésű fiataloknak munkahelyi klubot alakítanak, hogy hasznos javaslataikkal, ötleteikkel segíthessék a vállalat működését, valamint a helyzetelemzést. A közérzet javítását, az egészségesebb életmódot .szolgálhatja a szervezettebb kulturális és sportélet; a vállalat a szükséges anyagi fedezetről gondoskodik. Gy. Íj. miénk, mégis megszerettem. Öröm látni: milyen gyönyörű padlók, deszkák kerülnek le a gatterról. Persze nemcsak örülni kell. hanem felelősen dolgozva biztosítani is, hogy jó méreteket vágjunk, A kollektíva szerintem lói együtt van, bizonyítja ezt. hogy a termelési tanácskozáson is őszintén elhangzik minden kérdés, ami érdekli az embereket. Czipóth Csaba ..két tűz között" dolgozik. A középvezetőnek nem a leghálá- sabb a feladata. — A műszak folyamatosságáért, valójában a jól végzett munkáért kell felelnem. Ehhez óhatatlanul szükséges a jó kapcsolat a dolgozókkal. Parancsokkal nem lehet irányítani. A meggyőzés a legjobb fegyver. Csaba kétezer forinttal is kevesebbet keres a beosztottjainál, a felelőssége pedig a műszakban a legna- gvobb. — Erdészből, majd alapanyag-beszerzőből avanzsáltam műszakvezetővé. Megértettem az üzem gondját, amikor az elődöm bevonult katonának. Ebben a munkakörben a fűrészmunka mellett az emberekkel való bánásmódból is kell vizsgáznom. Manapság, amikor sok a gond, ez is minőségi munkát igényel. A fiatalember háromfai. most szolgálati lakásban Lábodon lakik. Még nem döntött véglegesen arról, hol telepedik le. — Felelős munkát végzek 21 évesen; ez úgy leköt, hogy nem sok időm marad. Technikusi minősítőre járok közben Barcsra, hamarosan vizsgák következnek. Most nehéz lenne megmondani, hogy innen megyek-e nyugdíjba. de ha továbbra is ilyen jól megy az üzemnek, akkor nincs okom munkahely-változtatásra. It. .1.
