Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-07 / 108. szám
1988. május 7., szombat Somogyi Néplap 7 SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Berzsenyi szolgája „A munka korában élünk, harcolunk a létért. Nehéz küzdelem ma az élet. Csak a tetterős, önbizalommal rendelkező, -bátor föllépésű és tárgyi ismereteit minden körülmények között céltudatosan felhasználni tudó embert nem képes ma az élet szédületes versenye maga alá gyűrni. Tettekre van szükség nem szavakra” — ezt olvasom egy 1923/24-es tanévben megjelent iskolai értesítőben, amelyet a Kaposvári Községi Négyévfolyamú Fiú Felsőkereskedelmi adott ki. Az írás az iskolában megalakult Széchenyi 'Ifjúsági Önképzőkör működését mutatja be, megemlítve, hogy az alakulás utáni eredmények egyik fő részese Merényi Oszkár tanár elnök, aki „fáradságot és akadályt nem ismerő nemes áldozatkészséggel és,nagy hozzáértéssel vezette a kört a helyes úton és a helyes irányba”. Közszájon forgó mondás, hogy a tanár tanítványaiban él tovább. S ennek igazságát igazán akkor látjuk, ha Merényi Oszkár emlékét keressük a tanítványok memoárjaiban. Bizonyára kevés tanárról emlékeztek még annyian és olyan szeretettel, mint róla. Ezekben közös, hogy mindannyian emléket állítanak a neves irodalomtörténésznek, a Magyar Tanácsköztársaság veteránjának, a békemozgalom jeles képviselőjének. Vannak, akik à kitüntetéseit sorolják, ám senki sem mulasztja el leírni szerény, szeretetre méltó személyét, aki úgy oktatott a tanári katedráról, hogy évtizedek múltán is annak szellemében tudtak élni, dolgozni, gondolkodni a tanítvány óik. Merényi Oszkár jhosszú, teljes életet élt. öt évvel a századforduló előtt született, s a Tanácsköztársaságot megelőző időben került Kaposvárra, mivel a csehek kiutasították Körmöcbányáról, ahol az idő tájt ta- nárkodott. Munkásmozgalmi tevékenységének nagy része is erre az időszakra esett. Tagja lett a szociáldemokrata pártnak, a március 21-ii fordultat után pedig vöröska- itonénalk állt, Hudra László harcostársa volt főleg a szegény sorsú gyerekek nyáraltatását szervezte. A Tanácsköztársaság után nehéz hónapok vártak rá. 'Letartóztatták, sokáig börtönben sínylődött. A fizikai megpróbáltatások mellett volt része pszichikai megfélemlítésben is. A mellette levő cellából vitték el u-tols j -útjára La tinea Sándort. Kiszabadulása után Kaposváron inem -kaphatott állást; átmenetileg NagykáLlóba ikerült. Ott ismerkedett meg, későbbi feleségével, Gottwald Júliával, akivel -aztán fél évszázadig boldog házasságban élt. László fiuk ma a fővárosban él, középiskolában tanít, történészként több kötetet jelentetett meg. Dr. Merényi László készséggel állt rendelkezésemre, hogy tájékoztasson édesapja életéről, közelebb hozza az -utókor számára azt, -ami ma már irodalomtörténeti érdekesség. A Luther utcai lakásban minden Merényi Oszkár emlékét őrzi. Róla készült portrék a falon, személyes és használati tárgyai, könyvei a szobákban. — Édesapja -1919-ben érkezett Kaposvárra, s első alkalommal csak -nagyon rövid időt tölthetett a városban. Természetesen nem saját -hibájából... — Valóban így alakult — mondja Merényi László —, mert a Kaposvári Királyi Törvényszék 1920. május 12—j ítéletében — •négy hónapi letartóztatás után — megszüntette ellene a bűnvádi eljárást, ám azonnali áthelyezésre, megbélyegzésre és egyhavi illetményének levonására ítélték. Kaposvárra 1922-ben hívták vissza, s ezután életének egyik Ilegszébb állomása lett ez a város. Csáknem 'két évtizedet töltött itt, -köztiszteletben álló tanáriként, később a felsőkereskedelmi igazgatójaként. A tanár, -aki a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett s anyanyelvén kívül hat idegen nyelvet beszélt, a -mindig kutató, a tudományért élő professzorök közé tartozott. 1929-ben jelent meg' az a tankönyve, amelyből a magyar iskolák többségében irodalomtörténetet itanítottak, s ezt még a csehszlovákiai magyar iskolák is átvették. Ebben az időben írta doktori disszertációját Fáy Andrásról, érdeklődése azonban egyre inkább Berzsenyi Dániel munkássága felé fordult. 1930-ban a Berzsenyi Társaság főttikárává választották, s csakhamar megkezdődött az a fölbecsül-hetetl-en értékű munka, amelynek legkiválóbb szorgalmazója és értő irányítója Merényi Oszkár volt. Mindennapos vendég lett Nik'lán, a költő egykori portáján, s a megmaradt kéziratokat (tanulmányozva sok értékre bukkant. Nevéhez fűződik például a magyar irodalomtörténetben akkor már feledésbe merült Berzsenyi-tanulmánynak, „A mezei szorgalom némely akadály airul”-nak a kiadása. Hogy mennyire jelentős volt ez a munka, annak csak a második világháború után láttuk igazi hasznát, hiszen a nagy földindulás közepette a Berzsenyi- anyag döntő többsége eltűnt. Hogy meg- semmSsült-e, avagy reménykedhetünk még, hogy valaha fölbukikan, nem tudni. Az viszont bizonyos, hogy a Merényi szorgalmazta ikiadásdk eredményeképpen a Berzsenyi-anyagot csáknem teljesnek tarthatjuk. A második világháború előszelében merész (tervet szövögetett. Minden erejét arra fordította, hogy létrejöhessen egy Olyan közös kiadvány, amely -magyar és horvát közreműködéssel jelenik meg, s Zrínyi Miklós, valamint Zrínyi Péter műveit tartalmazza mindkét nyelven. Természetesen abban a korban ez a terv nem volt mentes a politikai felhangoktól sem, hiszen a Habsburg-ellenes Zrínyi műveinek kiadásából jól lehetett -érezni azt a kritikát, amely a németbarát magyar politikát illette. Irodalomtörténeti szempontból azonban Merényi Oszkár pályáján ezek mégis csak kitérők. Igazi kutatási területe, igazi szerelme Berzsenyi Dániel vol-t. A Berzsenyi Társaság főtitkáraként ő mondta a szoboravató beszédet a költő halálának évfordulója alkalmából leleplezett kaposvári Berzsenyiszobornál. Ebben a beszédben szögezte le, hogy: „Berzsenyi Dániel az egész magyarságé. Magáénak nevezheti öt a nemesség, amelynek oly hősi emléket emelt a verseiben. Magáénak vallhatja őt a nép. hiszen sorsáról és rendeltetéséről oly szép javaslatokat tett a maga idejében. Magáénak érzi őt két magyar vármegye: földjét és embereit megdicsőitette költeményeiben. Magáénak vallja őt az egész ország, amelynek sorsáért aggódott és amelynek dicsőségét megénekelte. De elsősorban az ifjúságé Berzsenyi Dániel, a magyar ifjúságé.’ A kaposvári felsőkereskedelmi iskola 1940 41-es értesítője tudatta, hogy az intézményben — a háborús viszonyok miatt — több személyi változás történt a tanári testületben. Ezek között találjuk dr. Merényi Oszkár nevét. Az írás szerint: „mint rendes tanár, egyetemi magántanár, 19 éven ál szolgált az intézménynél, s 1941. szeptember elsejével lemondott rendes tanári állásáról, és Nyíregyházán helyezkedett el, az ottani községi kereskedelmi középiskolánál, rendes tanári minőségben. Távozását őszintén sajnáljuk, mert benne iskolánk nagy műveltségű, szakavatott, lelkes tanárt veszített el, a tanári testület pedig megértő kartársat. A munkahely-változtatást az indokolta, hogy a pécsi egyetem átköltözött Debrecenbe, s így Merényi Oszkárnak -mint az egyetem magántanárának is (követnie kellett az intézményt. Irodalmi munkásságában a változás nem okozott törést: továbbra is Berzsenyi szolgájaként dolgozott, hiszen életében a megjelent csaknem ötven kötetének felét a Berzsenyiről szóló munkák adják. Nyíregyházán húsz évig volt a Széchenyi István Közgazdasági Technikum igazgatója. Ha vannak az irodalomtörténész életének nagy pillanatai, akkor az ő életében ezek a hetvenes évék végén következtek be, amikor gondozásában megjelent a Berzsenyi (müvei kritikai kiadásának első két kö tete. Még a harmadik kötet kéziratát is a kiadó rendelkezésére bocsátotta, ám ennek gyors kiadását Merényi Oszkár 1981-ben bekövetkezett halála megakadályozta. Csak remélni tudjuk, hogy előbb-utóbb hozzáférhető lesz a nagyközönség számára. Munkásságának másik koronája a Berzsenyi emlékkönyv volt. Ezt 1976-ban közösen adta Iki a Somogy Megyei és Vas Megyei Tanács, s ennék szerkesztője, az anyag összegyűjtője, és magyarázója volt Merényi. Már ez a vaskos kötet is egy egész életművet jelenthetne sok kutató számára. A kiadvány tisztelgés is, hiszen a költő születésének kétszázadik évfordulójára jelent meg. Ám Merényi Oszkár emléke sem tűnt el nyomtalanul. Bár utca nem őrzi a munkássága jelentős részét Kaposváron kifejtő irodalomtörténész emlékét, tanítványai nem feledkeztek meg róla. Az 1934-ben végzett osztályának tagjai halála után emlékkönyvet szerkesztettek Merényi Oszkárról. Két egykori diákja. Acél József és Odor László szerkesztette az emlékkönyvet, kiadója a (kaposvári Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola volt. Ez az intézmény annak a felsőkereskedelminek a jogutódja, ahol Merényi Oszkár csaknem két évtizedig tanított. Az iskolában egyébkén-t emléktábla is őrzi a volt igazgató munkásságának emlékét. Merényi Oszkár sorsa jellegzetesen irodalomtörténészi élet. Egy nagy költőhöz szegődve egész életét arra -szentelte, hogy a -legkisebb lehetőséget is megragadva népszerűsítse, megismertesse, fölhívja munkásságára a figyelmet. Ez a munka legtöbbször nem látványos, ám annál fontosabb. S kell, hogy párosuljon vele az ügy -iránti mérhetetlen -tisztelet és alázat. Talán akadnak majd tanítványainak is olyan utódai, akik a költő nagyságát megemlítve egv-egy mondatnyi helyet hagynak mindig Merényi Oszkárnak. Nem az a fontos, hogy sokan legyenek, hiszen Berzsenyitől tudjuk: „Nem sokaság, hanem lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat. Ez tette Rómái föld urává, / Ez Marathont, s Budavárt híressé.” Lapozom a naptáramat: május 7-ét mulatja. Berzsenyi Dániel születésének 212. évfordulóját. Varga István
