Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-28 / 127. szám
4 Somogyi Néplap 1988. május 28., szombat Ajtó, zsilip és fúrógép Ha az építőiparból már nehéz megélni, akkor mással is foglalkozni kell — vallják a marcali Építőipari és Szakipari Kisszövetkezetnél. Kálmán László elnök érvekkel is szolgált vásári bemutatkozásukon. Marcaliban befejeződtek a nagyobb építkezések, a Balaton-par- ton tart az épitési tilalom, s ahhoz, hogy nyereséget tudjanak felmutatni, állandóan , kísérletezni, modellezni kell, s ha valami beválik, annak a gyártását vállalni kell. — Beszélgetésünk színhelye is a kisszövetkezet terméke. — Ezt kimondottan a BNV-re csináltuk, ennél sokkal összkomfortosabb 'épületeinket ajánljuk a vevőinknek. — Amikor önre vártam, majdnem kötöttem önöknek egy üzletet: jött egy érdeklődő, s máris vitte volna egyedi gyártású ajtójukat, illetve ablakukat. — Amikor felújítottuk a Bél Mátyás-házat, majd több műemlékjellegű 'épületet, szükség volt arra, hogy egyedi nyílászárókat csináljunk. Akkor jöttünk rá, hogy ezzel később is érdemes foglalkozni, hiszen jól eladható. Másfél óra alatt tizenhat megrendelést vettünk föl. De érdeklődnek a többi termékünk iránt is. A pillangózsilip ugyancsak újdonság. Jól használható a vízrendezéseknél, az öntözőcsatornáknál. Egyaránt üzemeltethető a helyszínen és távvezérléssel. A legbüszkébbek azonban az útátfúró berendezésünkre vagyunk. Az úttest megbontása nélkül lehet vele vezetékeket lefektetni. Ezzel egyébként beneveztünk az Okisz vásári pályázatára is. T — S ha mégis aszfaltot kell vágni? — Ahhoz is tudunk segítséget nyújtani. Az Okisz két vásáron is elismerte az automatizált és betonvágó berendezésünket. Ennek továbbfejlesztett változatát hoztuk most el. Javult a berendezés termelékenysége, biztosított a vágótárcsa és a készülék rongálódás elleni védelme, nem tartalmaz tőkés importból származó alkatrészeket. Vállaljuk a garanciális és szervizjavításokat, ugyanakkor a pótalkatrészekkel sem lehet gond. Vidoofilmos oktatás Balesetvédelem a dolgozókért Munkábalépéskor minden dolgozónak részt kell vennie balesetvédelmi és tűzbiztonsági oktatáson. Hogy valójában mennyit ér ez az oktatás, az tudja, aki már részt vett ilyenen. Általánosságokat hallanak, s örülnek, ha minél előbb vége van. Menynyire veszik komolyan az oktatást a Masterfil Pamut- íonó-.ipari Vállalat Kaposvári Gyárában? — kérdeztük Bodosi Tamás főmérnöktől és Koczur Györgyné munka- védelmi vezetőtől. — A belépő dolgozó pontosan még nem tudja, hogy milyen helyen fog dolgozni — mondta a főmérnök. — Ezért olyan általános érvényű szabályokat kell velük ismertetni, amely mindenkire, minden munkahelyre egyaránt érvényes. — Azt hiszem, lassan mindenhol megszűnik ez a formális j elleg — vette át a szót Koczur Györgyné. — Kidolgoztak ugyanis országosan egy tematikát és ezt minden vállalat rendelkezésére bocsátották. Ez egy tudományosan fölépített, minden lényegi elemet tartalmazó magnószalagból és diasorozatból áll. A munkába lépés alapvető föltételeit, a munkahelyi magatartást és tűzbiztonsági rendszabályokat tartalmazzák ezek a segédanyagok. A végső munkaterületen ezután természetesen a munkakörre és az adott munkaterületre érvényes rendszabályokról is tájékoztatják a dolgozókat a munkavezetők. Ez már olyan konkrét dolgokat tartalmaz, mint a veszélyes gépek megismertetése, tiltott helyiségek bemutatása, az elsősegélynyújtó doboz és a tűzoltókészülékek helye. Sajátosan szerencsés helyzetben vagyunk a gépi veszélyforrások megismertetésében. A termelékenység attól függ, hogy a fonónők milyen készséggel dolgodnak a gépükön. Ezért minden munkaműveletet a lehető legrészletesebben leírtunk, és kifüggesztettük a munkaterületkre. Még azt is tartalmazzák, hogy mikor milyen tisztítási műveletet kell elvégezniük. Ezek betartását a munkavezetők szigorúan ellenőrzik. Üj dolgozóink három hónap után ezekből az ismeretekből vizsgáznak az üzemvezető és a munkavédelmi vezető előtt. A szakmunkásképzőt végzetPiaci körkép Mindenből kettőt láttunk Tócsákban lépkedtek tegnap reggel a vásárlók a kaposvári hetipiacon. A májusi áldás nem rettentette el a vevőket, tolongtak az emberek az árusok asztalai előtt. Ami leginkább feltűnt : együtt kínálták a kofák a tavalyi árut az ideivel. A zöldségpiacon a tavalyi vegyes zöldség kilója 10 forint volt, míg a vékonyka idei sárgarépáé 16 forint. Ennél jóval nagyobb volt a burgonyák közti különbség. Az újat — 45 forintot kértek érte — háromszoros áron adták a régihez képest. A hagymaárnál is volt min csodálkoznunk: a vöröshagyma kilónként 18 forintért kelt el, míg a földből alig kibújt hagyma csomójáért 4—5 forintot is kértek. A primőrök diadala volt az e heti piac. Kaphattunk epret kilónként száz forintért, cseresznyét szépsége és a szemnagysága szerint 25— 40 forintért kilónként. A zöldségek közül a paradicsom ára 100 forint volt, míg a paprikát jobbára még darabonként adták. A hegyeset 3 forintért, a teste- sebb-húsosabb paprika darabját 8—10 forintért. Nem csökkent az uborkáért kért összeg sem: még mindig 40 forint a kígyóuborka kilója. Kgy fej salátáért négy forintot, az idei szép káposzta kilójáért harmincat kellett fizetni. Már a múlt heti piacon megjelent a cukorborsó. Valószínűleg rohamosan veszteni fog majd a mostani hatvan forintos kilónkénti árból. Eltűnt a körte, helyette néhol harminc forintos alma piroslott. A baromfi- piacon jócskán kínáltak tojást, darabonként 2,20-ért. Az élő csirke kilójáért 66, a kakasért 70 forintot kellett fizetni. A tyúknak 55 forint volt a kilónkénti ára, ám 170-ért szívesen odaadta volna egy testes tojóját egy fejkendős nénike. Amin viszont elcsodálkoztunk : az előnevelt libát 140 forintért kínálták. Volt hal is: a keszeg kilónként 45, a ponty 100 forintba került. A piacon ezúttal sokan bíztak a további záporokban, jócskán kelt a palánta. 50 fillérért árulták a paprikát; egy fiatal hölgy azonban 10 forintot kért egy olyan tőért, amelyről már-már lecsónak való paprikát lehetett volna leszedni. B. J. tekkel nincs gond, hiszen már a gyakorlati óráikon elsajátították a munkavédelmi szabályokat. A betanított munkások pedig igyekeznek megtanulni, mert tudják, hogy amíg le nem vizsgáztak, addig a betanulópénzt kapják. Ritkán fordul elő sikertelen vizsga. A belépéskori oktatásból általában ott helyben visszakérdezzük őket, mennyit jegyeztek meg az elmondottakból. — Ügy látszik, az oktatók is és a dolgozók is komolyan veszik a balesetvédelmet. Milyen a hatásfoka, voltak-e mindezek ellenére üzemi balesetek? — Voltak, de azt hiszem, ezt teljesen sehol nem lehet kiküszöbölni. Tavaly tizenhat balesetünk volt, ebben az évben eddig nyolc. Emiatt 251 munkanap esett ki. Ezek a számok átlagosnak mondhatók, évek óta ezen a szinten mozog. — összeállítottunk egy huszonötperces videófilmet is. Félévenként újraoktatást szervezünk dolgozóinknak, kielemezzük a bekövetkezett baleseteket, és a technológiai változások okozta új veszélyekre is felhívjuk a figyelmet. Bármennyire is kedvező a statisztika, nem engedhetjük, hogy figyelmetlenségből vagy ismerethiány miatt bárki balesetet szenvedjen. V. O. MÁJUSBAN — TÉLRE KÉSZÜLVE A frissen vágott zöld üde illata terjeng a kaszáló felett. Gyepeken, lucernaföldeken különböző típusú gépsorok vágják a rendeket. Május a gazdálkodóknál a télre készülés első hónapja. A friss zöld etetése mellett, most kezdik összegyűjteni az üzemek az állatállománynak a télre való szálastakarmányt. Az állattartók régi tapasztalata, hogy ezen a májusi hónapon igen nagy mértékben múlik, miként gondoskodhatnak majd a jószágokról, ha hó borítja a határt. Mert a további kaszálások lehetősége, eredményessége jelentős mértékben az időjárás függvénye. Egy aszá- . lyos, csapadék nélküli nyár sok egyéb kedvezőtlen hatása mellett veszélyeztetheti az állatállomány biztonságos téli szálastakarmánv-ellátá- sát. Nem mindegy tehát, hogy milyen eredménnyel, milyen módon sikerül betakarítani a gyepek és a pillangósok első termését ebben a hónapban. Mennyiség és minőség. Ez a kettős cél foglalkoztatja ma leginkább az üzemi vezetőket, az ágazat eredményességéért felelős állattenyésztő szakembereket. Azzal együtt, hogy ezt a célt szolgáló feltételek, a takarmánygazdálkodás egészét átfogó, korszerű eszközök, technológiák nem állnak rendelkezésre. A megelevő lehetőségek között kell megkeresni — és megtalálni — a fő célt leginkább szolgáló gyakorlatot. Nem vitás, hogy sokkal nagyobb feladat ez, mintha minden eszköz, minden feltétel hiánytalanul rendelkezésre állna. A két fő módszer, a széna és szenázs készítése közül a nagyüzemi gazdaságok általában az előbbit részesítik előnyben. Mint ahogy általában az is igaz, hogy az állatállomány mennyiségi igényeit igyekeznek kielégíteni. A szénakészítés talán egyszerűbb, de a minőségi veszteségek igen tetemesek lehetnek, a szenázskészítés, az erjesztéses tartósítás viszont igen pontos munkát, nagy technológiai figyelmet kíván, de ha betartják, a minőség sokszorosan viszonozza a gondosságot. Nem könnyű eldönteni, hogy milyen arányban és melyik módszert alkalmazza egy-egy gazdaság. Egy azonban bizonyos: tíz megkérdezett állattenyésztő közül nyolc azt válaszolja, „az eddiginél több figyelmet kell fordítanunk a minőségre.” Változik a szemlélet, •— és nagy szükség van erre a szemléletváltásra. A. minőségre való mai törekvés eldöntheti az ágazat holnapi jövedelmezőségét. Május fő munkája a szá- lastakarmány-betakarítás. Az állattartó gazdaságokban sok múlik azon, hogy milyen módszerrel,* milyen szemlélettől vezérelve és milyen igényességgel végzik ezt a fontos munkát. V. M. Kálvária — kuruzslással A történetünkben szereplő családot nevezzük Nagyéknák. E sorok (rója leírhatná a valódi családnevüket is, de nem teszi. Azért nem, mert szeretné elkerülni a családra való ujjal mutogatást, helyette a történtek meggondolását ajánlja. Marika tíz évvel ezelőtt Debrecenbe .utazott munkatársaival egy kirándulásra. Hogy mi történt az alatt a néhány nap alatt, több változatot is hallottam róla. A számomra elfogadható így hangzik: önfeledt beszélgetések, városnézés, nevetés. — Azon az estén Marnia vacsorájába rontóport csempésztek — mondta az anyja. — Azt is meg tudom mondani, hogy kicsoda. Annak a férfinak az álnok követe, aki meg akarta szerezni a lányunkat. Marika nem egyezett bele a partiba,, elkezdődött az intrika és a szörnyű bosszú. Amikor hazajött, azt mondta: édesanyám, valami furcsát ettem. Hányt is. Akkor kezdődött el a kálváriája. Gyerekkorában semmilyen idegi betegséget nem figyeltek meg a kislányon. Átlag- gyereknek számított, akivel sosem volt baj. Az általános iskola elvégzése után nem tanult tovább. Két munkahelyet próbált ki, egyiken sem volt rá panasz. Megbízható dolgozónak tartották. A kézügyessége átlagon felüli. Még betegen is nagyon szép térítőkét, párnákat, futókat, íüggönydíszeket készített. — Ideggyógyászokhoz is hordtuk — folytatta az apa —, de csak tanácsokat kap-, tunk, gyógykezelést nem. Megvizsgálták a lányt, mondtak valamit, és kész. Nem gyógyult. Egyre többször magába mélyedt, s egyre többször tört ki rajta dühroham; furcsán kiabált. Akkor egy cigányasszony adta az ötletet, hogy lakik Marcalitól nem messze egy javasasszony, aki csodákat tud. Elmesélte, hogy az itteni doktor úrnak is „ő szerezte vissza” a feleségét. Porokat adott, és a csalfa fiatalasszony visszatért a férjéhez. Ö gyógyított meg egy másik idegbeteg lányt is. Annak már gyereke is van. Megbíztunk valakit, aki eljárt az asszonyhoz, hogy* hozzon gyógyírt Marika betegségére. Ügy is lett. A lány ült némán a szobában. Egyszer aztán felugrott, és sikoltozni kezdett. Valamit ki kellett találni. Az ideggyógyász szerint elképesztő a szülők ragaszkodása az efféle kuruzslók- hoz. Azt tartja: az idegbetegség gyógyításának gátja már a szülők javasasszonyhoz való fordulása is. Az öntések, kuruzslások, porok nem vezetnek jóra, gyengítik, sőt lehetetlenné teszik a folyamatos, hatásos kezelést. Furdalt a kíváncsiság, vajon hogy lehet, hogy valakin huszonévesen, egyik napról a másikra az idegbs- tegség tünetei jelentkeznek Lappangó idegbetegségről van szó, amelyet addig nem állapíthattak meg, amíg kezelésre nem hozták a lányt, felelt az orvos.' — Azt hallottuk — folytatja az apa —, hogy a leg7 jobb gyógyítóember a Kovács úr. Fölkerestük. Nem személyesen, hanem megint csak közvetetten. Ö is küldött pénzért porokat, a lányunk mégsem gyógyult meg. — Valaki visszamondta nekem — fűzte hozzá az anya —, hogy az ellenséges család, akivel haragban álltunk, már megelőzött minket: ők is jártak Kovácsnál és megbízták, megfizették, hogy rontsa meg a lányt. Azóta, amikor holdtölte van. súlyos rohamai vannak Marikának. Hangokat hall, egy férfi hívja. Néha meg azt kiabálja: bűnt kell elkövetnem, azt parancsolják. Nemcsak a lányom kapott a rontásból, hanem hetekkel ezelőtt én is. Ügy fájt a fejem, majd megőrültem. A férjem már fordult rendőrhöz meg bírósághoz is. Megnevezte a rontóembert, konkrét címet is mondott, de mindenhol leintették: ugyan, bácsika, hagyjon már fői ___ ezekkel a maszlagokkal. ' 1988-ban egy somogyi család úgy gondolja: e gonosznak a követei, kuruzslói itt élnek köztünk. Rontani és gyógyítani tudnak, kénesőt szórhatnak és követ lágyítanak. Egyéni tragédiájuk, hogy egyetlen gyermekük idegbetegségben szenved, s gyógyulását földöntúli erőktől remélik. Nem látják be, hogy ezek a „földöntúli lények" a vajákosok, akik kihasználják a tudatlanságot és a reménytelennek tetsző szenvedést. Békés József úgy meggyógyult, hogy újra nekilátott varrni, babot szedett velünk, kukoricát fosztott, főzött, mosott. Sőt, beiratkozott egy gépírótan- folyámra is. Már-már hittünk a felgyógyulásában, amikor az idős javasasszony meghalt. A halála előtt azt üzente: még egy kezelés és Marikából kiköltözik a gonosz. Arra nem emlékszem, mennyit kellett fizetni: háromszáz vagy ötszáz forintot esetenként. A pénz mit számít ilyenkor... Marika háromszor volt az idegosztályon. Ezt mindig súlyos fizikai-idegi gyengeség előzte meg. Ha ereje volt hozzá, kemény kirohanásokkal illetett mindenkit, aki csak belépett hozzájuk. Ettől kezdve aztán a család bezárta a kerti kaput: minek is jöjjön hozzájuk akárki, amikor így megverte őket a gonosz. Tíz év alatt a harmincas éveibe lépett nő alaposan meghízott, zárkózott lett. De nem mindig. A szomszédok ugyanis elmondták: ha teheti, mindenkit elmond paráznának, hűtlennek, csalónak. — Már-már lemondtunk arról, hogy Marikát feltámasszuk — felelte az anyja —, amikor megtudtuk, hogy Kaposvártól nem messze is lakik egy öntőasszony. A férjem volt nála. Ö ráimád- kozással gyógyít: meghallgatja a panaszt, utána imádkozik. Ebben nem is hittünk igazán. Volt valami kis eredménye, de nem az igazi. A lány egyre rosszabbul lett, nem evett, nem ivott. Csak
