Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-28 / 127. szám
» '»-TGálaműsorát a héten mutatta be Budapesten az Erkel Színházban a kínai néphadsereg művészegyüttese. Képünkön: egy jelenet a „Harcra szólít a dob” című táncból (MTI-fotó — Földi Imre felvétele) VENDÉGCSALOGATÓ KAPOSVÁRI NYÁR 1988. május 28.,' szombat RÁDIÓJIGYZET VIDÉKI Sokat foglalkoznak mostanában azzal, hogyan lehetne korszerűsíteni, megújítani az iskolai ünnepélyeket, tartalmasabbá, színesebbé, élménytadóbbá és érzelem- gazdagabbá tenni, mert az uniformizáltság miatt kiüre- resedtek. Dr. Bóra Ferenc, a Kaposvárt Tanítóképző Főiskola docense harmadik díjat nyert tanulmányával a Magyar Úttörők Szövetsége és az Üttörővezető. című lap Ünnepélyek gyermekeknek című pályázatán. Először azt kérdeztem tőle, ő mit ajánlott a megújítás érdekében. — Szerintem a legfontosabb feladat az ünnepélyek uniformizáltságának felszámolása, mégpedig úgy, hogy az eszmeiség erőltetettség nélkül érvényesüljön. Fontos a gyerekek elképzelésének. megvalósulása, a gyerekek aktivitása és tényleges közreműködése. Éppen ezért a tantestület, az úttörőszervezet tegye érdekeltté őket az ünnepélyek korszerűsítésében. Ez csak akkor valósítható meg, ha figyelembe veszik elképzeléseiket és ötleteiket, igénylik öntevékenységüket. Az a jó, ha «z ünnepre való fölkészülés, az ottani szereplés minden gyermek élménye. Nélkülözhetetlen például a hagyományok ápolása. A formaságok, az ünnepség tartalma, az ünnepi hangulat, az ünnepség érdekessége váltson ki örömet, szellemi, erkölcsi és esztétikai érzelmet. — Milyen a jó ünnepi beszéd? — Soha nem volt olyan nagy szükség a szóbeliségre, mint ma — emelte ki dr. Bóra Ferenc —, mert meg kell az embereknek győzniük egymást, a gondolatokat vissza kell adni, mégpedig árnyaltan, érdekesen, színesen. Ezért tartom fontosnak a beszéd, az elbeszélő jelleg megújulását. Ezen a szóbeli leírás gazdagságát, a rokonértelmű kifejezések használatát, a közvetlen emberi hangütés megteremtését értem. Ne előregyártott elemeket mondjunk el, hanem saját bensőnkből fakadó érzelemgazdag mondandónk legyen. S főképpen ne beszéljünk papírból. Végre el kellene oda jutnunk, hogy szembenéző ország legyünk. Mi ugyanis az iskolától kezdve arra szoktatjuk a gyerekeket, hogy ne nézzenek szembe velünk, mert úgy adunk elő az ünnepségeken. En azt javaslom, hogy efct kerüljük el! — Mennyire veszik figyelembe az életkori sajátosságokat? — Az a legnagyobb p-ob- léma, hogy ezt nagyon sokszor nem tudjuk figyelembe venni. Azok az ünnepélyek a legrosszabbak, ahol az elsőtől a nyolcadik osztályig minden tanuló ott van. Világos, hogy az első osztályos szinte semmit sem ért, mégis végig kell hallgatnia az eseményt. Nagyon sokszor túlságosan hosszúak a beszédek, sok bennük az ismeretlen fogalom. Így mi magunk termeljük ki a fegyelmezetlenséget. Szerintem a gyerek majd akkor lesz fegyelmezett gondolkodásban, érzelemben, cselekvésben, ha leköti az, amit hall. — Hogyan kapcsolódhatnak be a gyerekek az ünnepségbe? — Elsősorban úgy, .hogy már a tervezés időszakában az ő elképzelésük érvényesül. Ne a pedagógus mondja el, mi ■ legyen az ünnepség tartalma, hanem vonja be a gyerekeket! Legyen a gyermek önálló, öntevékeny, aktív, valamint érdekelt a tevékenységben! Tulajdonképpen a társadalomnak is ilyen emberekre van most szükség. Tehát akkor lesz nevelő hatása az iskolai ünnepségnek, ha a gyermekek tervezik, szervezik és rendezik, az ő szerepük, tevékenységük kerül előtérbe a tartalomtól kezdve a kivitelezésig. — A műsorban is? — Abban szintén. Azt ajánlottam, hogy az ünnepélyeket kössék össze pályázatokkal, tanulói alkotások kiállításával, kulturális rendezvényekkel, filmvetítésekkel, jutalmazással, kitüntetésekkel. Aztán az ünnepség lényegét, megadja a tarhelyezzék irodalmi-zenei- táncművészeti keretjátékba. Szerintem nem kell hozzáfűzni ahhoz az ünnepséghez semmit sem, ahol például egy vers kifejezi az ünnepség lényegét, megadja a tartalmát és a nevelő hatását. — Ez azonban jó költő verse legyen. — Ez nagyon lényeges — helyeselt a főiskola docense —, mert a jó költemények kiválasztása az alap. S ez vonatkozik a beszédre, a színdarabra, mindenre. Ha ez nincs meg, akkor az ünnepély hatásfoka mindenképpen gyenge lesz. Most egyébként rengeteg giccses elem van az ünnepélyekben. Érdemes körülnézni, hogyan lehetne száműzni az ünnepségekből. Természetesen a pedagógusok helyzete a legnehezebb, mert nekik kel'e- ne igazi érzelmeket és élelmi hatásokat ébreszteniük az ünnepségekkel, a jelenlegi körülmények között azonban ez egyre nehezebb. Tálán ez a kis dolgozatom valamiben segít. — Akkor, ha eljut hozzájuk. — Szeretném a megyei úttörőelnök segítségével ki adatni a tanulmányt. Egy fillért sem kérek érte; azt szeretném, ha átvennék a szellemét. Az intenzív továbbképzésen beszélünk róla a kollégákkal, megoldásokat keresünk, s így gyakorlattá válhat. Ezenkívül az ünnepélyek rendezését — mivel ez a szakmához tartozik — tanítom a főiskolán. Művelődési A kaposmérői fiatalok három év óta minden esztendőben elnyerik a kiváló ifjúsági klub címet. Sinka Béla népművelő: — A falu fiataljai sokat tesznek a közösségért, a szabad idő kulturált, hasznos eltöltéséért. Színvonalas rendezvények várják az érdeklődőket, gond csupán a helyiséggel van. Korszerű, kényelmes, tágas művelődési házra lenne szükség, amely minden rendezvénynek otthont adna. A falu lakossága az utóbbi években megszaporodott: a fiatalokat vonzzák a városhoz közel épülő, kényelmes családi háZÜik. Egyre több közöttük az értelmiségi és a gyermekekre is gondolni kell. Ahhoz, hogy valóban otthonuknak érezzék a falut, gondoskodni kell a szabadidő eltöltéséről is. A tanács igyekszik minden segítséget megadni . a fejlődéshez, de az igények gyorsabban nőnek, mint a lehetőségek. A fiatalok sokféle pályázaton részt vesznek, s nem is sikertelenül. A pályadíjakból nyert pénzen videót, színes tévét, számítógépeket vásárolnak. A kaposvári nyár rendezvényei május 30-án egy , sportcsarnokbeli Pokolgépkoncerttel kezdődnek. Ezt követően 11 produkciót mutatnak be öt helyszínen. A kamarajellegű darabokat és az intim környezetet igénylő, zenés nosztalgiaesteket a Csokonai fogadó, valamint a zeneiskola udvarán láthatja a közönség. A fogadó a darab környezetéhez és korához igazodó vacsorával is vendégül látja a nézőket. Edward Albee Mese az állatkertről című egyfel- vonásosa után például jellegzetes amerikai ételeket és italokat kínálnak majd. A nagyobb teret igénylő előadásokat a sportcsarnokban, a Kilián művelődési központban, a Kossuth téren ház kellene — Milyen programokat nyújt az ifjúsági klub? — Ahány fiatal, annyiféle az érdeklődés. Az egyik néptánccsoportba szeretne járni, a másik*a bábozást kedveli, a harmadik a zenéért bolondul. Népszerűek a rock- történeti előadások, az útibeszámolók, a sportelőadások. A klub minden este nyitva van, akkor is, ha nincs szervezett program. Bárki betérhet este hattól, hogy beszélgessen, olvasgasson, tévét nézzen. Szerdánként szervezett programok várják az érdeklődőket, s gyakoriak a hétvégén is a rendezvények. Évek óta nagy sikere van a falunapnak, amelyen — fiatalok és idősek egyaránt — sokféle színes programot találnak. A klub tagjai kiállítások, nyári napközik szervezésében is segítenek. Többen vállalták, hogy a szünidőben * felügyelnek a gyerekekre és kulturális programokat szerveznek számukra. Igyekszünk minden alkalmat megragadni — mondja Sinka Béla —, hogy a klubot valódi ifjúsági központtá szervezzük. H. E. a Csokonai szobor előtt és a múzeum előtti téren rendezik meg. Lesz térzene is, amelyet a Sery Band kaposvári zenekara és a város; fúvószenekar szolgáltat. Ezekre ingyen várják a közönséget. Amikor térzene lesz, utcabált is tartanak. Nyelvérzék, tehetség és nagy adag szorgalom. Akiből ezek hiányoznak, akár neki se vágjon a' nyelvtanulásnak. S akiben az utóbbiból 1— a szorgalomból — különösen sok van, és nem sajnálja az időt, energiát, hogy naponta több órát üljön a nyelvkönyv mellett, az abban is reménykedhet, hogy egyszer talán versenyt nyer. Ez történt Franczia Edittel is. A szorgalom meghozta gyümölcsét A kaposvári Munkácsy Mihály gimnázium második osztályos tanulója második helyezett lett Balatonfüreden az angol nyelvi versenyen. A Balá- ton-parti kisvárosban a Dunántúl angolt és németet tanuló legtehetségesebb közép- iskolásai gyűltek össze. A küzdelem szoros volt, s csupán egyetlen ponton múlott, hogy á kaposvári diáklány nem hozta el az első díjat. — Amikor meghallottam, hogy második lettem, nagyon örültem. Mikor az is kiderült, hogy mennyi hiányzott a győzeléjnhez, kissé bosszús lettem. Hiszen ki né szeretne első lenni; de a második helyezéssel is' elégedett vagyok. El kell ismerni: a győztes jobbén beszélt angolul; az, hogy a nyelvtant én tudtam jobban, ezen a versenyen kevésnek bizonyult. írásban és szóban egyaránt bizonyítaniuk kellett a versenyzőknek tudásukat. A nyelvtani feladatlap kitöltése után egy szöveget kellett fölmondani —■ itt a kiejtés. oTe, a hangsúlyozásra figyelt a zsűri, majd beszélgetés következett. Svfijda József né, a Munkácsy gimnázium diákjait fölkészítő tanár szintén tagja volt egy értékelő bizottságnak. — Edit nem nálam vizsgázott, de tudom, hogy minA vidéki napilap újságírója az olvasótáboron lemérheti, hogy nem tekintik vidékinek, csupán olyannak, aki a régió, a megye területén látja el a feladatát. Megtisztelő, hogy a vidéki napilapok példányszáma egyre nő. Nem propagandacikket készülök írni a Somogyi Néplap terjesztésének fontosságáról, de tény, hogy egy megye, egy város, egy település lakossága nemcsak az országos ügyekben kíván eligazodni, hanem erősen érdeklődik a helyi sajátosságok iránt is. A minap a rádióban a rádióról volt szó. Baján tanácskoztak szakemberek az űrvételi lehetőségekről, pécsi újságíró kollégám pedig, aki a rádiónál dolgozik, azzal foglalkozott kommentárjában, milyen fontossága lehet a helyi rádiózásnak. Jegyzetét hallva megérthettük, hogy nem „hazabeszélt”, hanem mindannyiunk gondolatát fogalmazta meg; a helyi kábeltelevíziók, a szaporodó helyi, városi újságok mellett elérkezett az ideje annak is, hogy városi rádiók kezdjék meg működésüket Rádiós kollégám egy hete ott volt az országos pártértekezleten, s naponta tudósította a régió rádióhallgatóit. Minapi kommentárja mellé nem tartotta fontosnak, hogy épp erre a fontos eseményre utaljon, de egybecsengően fogalmazta meg a határozat szellemével : mindenkinek megvan a saját felelőssége, mindenki cselekedhet — s ahhoz, hogy az egyén ezt valójában át is érezhesse, szükség van a nagyobb nyilvánosságra. A városi rádiónak nem tudom milyen jövője lesz, de azt tudom, hogy ott, ahol beindul, a lakosság tájékozottabb lesz. Ennek a fontos tömegkommunikációs eszköznek a_ segítségével pedig a döntések előkészítésében is részt vehet, véleményt nyilváníthat. den csoportban magasak voltak a követelmények. Különösen a szóbelinél kellett vigyázni, mert a zsűri szívesen váltott témát. így kívántak meggyőződni arról, hogy milyen gyorsan tud a versenyző egyik témakör szókincséből a másikba váltani. Színvonalas, nagy küzdelemben rtyerte el Edit a második helyezést; bízom benne, hogy jövőre az országos versenyről is hasonló eredménynyel tér haza. A tanulás, a tudás mellett az is sokat számít, ki milyen tapasztalatokkal indul egy versenyen. Edit tavaly is versenyzett,, de akkor nem ért el helyezést. Megismerte a verseny követelményeit. — Ennek ellenére nagyon izgultam — vallja meg Fran- cziá' Edit. — Az írásbelin nyugodtam csak még egy kicsit, de a szóbelin ismét féltem. Jobban megy nekem az .írás, ott mindent alaposan meggondolhat az ember, mielőtt papírra veti válaszait. A fölkészüléshez a teljes gimnáziumi anyagot tudni kellett, s ehhez kevés volt az a heti nyolc óra, Azt mondta a kollégám, nyilván nem mindenki fog örülni annak, hogy a település rádiója a település minden örömét és gondját megosztja a lakossággal, azaz a hallgatókkal. Itt a hallgató minősége is változik, hiszen nem pusztán hallgatója a műsornak, hanem rögtön tettekké is kívánja alakítani véleményét. A pécsi rádióban csütörtökön délután Rétfalvi Sándor szobrászművész — maradjunk tehát régiónk rádiójának fontos szerepénél — arról beszélt, hogy miként kellene megformálni a Pécsi Tanárképző Főiskolán a rajztanítást. Egyáltalán nem vidékiesen tette ezt, hiszen éppen mások pirulhatnának az oktatásügy irányítói közül, akik még nem ismerték föl a valóságos igényt és lehetőséget, hogy az eddiginél képzettebb rajztanárok kerülhessenek ki a főiskoláról. Rétfalvi bebizonyította, hogy a rajz—biológia, rajz—földrajz tantárgyak párosítása a lehető legszerencsétlenebb, a hallgatók nem tudnak megfelelni ennek a követelménynek, kevésbé képzettek maradnak vagy a rajzból, vagy biológiából, illetve földrajzból. Helyette a népművelés tantárgyat javasolta tantárgyi párnak, mivel ez áll legközelebb a vizuális nevelés feladatához. Vidéki megnyilatkozás? Aligha. Azt már rég tudjuk, attól, hogy valaki vidéken élő költő, festő vagy uram, bocsáss meg —; tudós, nem föltétlenül provinciális. Ezt a régi vitát az döntötte el, bár az eredménnyèl nem lehetünk még elégedettek, hogy vidéken számos fontos műhely működik, lepipálva a pestieket. A jövő még inkább azt "ígéri, hogy a versenyben nem az győz, aki pesti vagy vidéki, hanem az, hogy mit tesz le az asztalra. amennyit az iskolában foglalkozunk angollal. Speciális angol tagozatra járok, de nemcsak azért tanulom naponta, mert mindennap van ilyen óránk. Nagyon szeretem a nyelveket, magánúton németül is tanulok. A gimnázium befejezése után bölcsészkaron szeretnék továbbtanulni, angol szakon. Hogy mi lesz e nyelv párja, még nem tudom. Sok minden érdekel, nem döntöttem még el, mivel szeretnék végleg foglalkozni — mondja a csöndes, végtelenül szerény diáklány, aki pedig úgy tetszik, válogathat majd a fölvételi lehetőségek közül. Bizonyítványába az ' ötösön kívül más jegy nem került, s ebben kétségtelenül nagy szerepe van határtalan szorgalmának. Hónapokig készült erre a versenyre is, sok mindent átnézett, megtanult, lemezeket hallgatott, angol nyelvű könyveket olvasott; javította kiejtését, tökéletesítette tudását. Így •valóban megérdemelten nyerte el a rangos verseny második díját. H. Ë. L. G. KIVÁLÓ KLUB KAPOSMÉRÖN Horányi Barna Németül tanul az angolgyőztes Korszerűsítés a tanulókkal együtt Színesebb iskolai ünnepélyeket! «