Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-28 / 127. szám
1988. május 28., szombat Somogyi Néplap 3 Leiratok, utasítások, irányelvek Önállóság, korlátok között Két évtizeddel ezelőtt, a gazdasági reform bevezetésével törvény szabályozta a vállalati önállóságot. A gazdaságpolitika lényegének fő elemévé vált, hogy a vállalatok teljes felelősséggel,' önállóan döntenek ügyeikről. A Gazdasági Kamara most, húsz év után először, gyakorló vállalatvezetőkből egy ad hoc bizottságot alakított annak felülvizsgálatára, hogyan valósul meg a gyakorlatban ez az önállóság. A bizottság vezetőjével, dr. Angyal Ádámmal, a Ganz Danubius vezérigazgatójával beszélgetett erről a munkáról lapunk munkatársa. — Miért kezdeményezte a kamara ilyen hosszú idő után először, hogy vizsgálódásokat folytasson a törvényesen is szabályozott önállóságról? — Túlzottan elszaporodtak a vállalatok önállóságát korlátozó tényezők — mondta dr. Angyal Ádám —, a különböző előírások, leiratok, irányelvek, útmutatók. A különböző hivatalok hatalomgyakorlása jelenik meg ebben a formában, végrehajtásukat következetesen ellenőrzik. Egy vállalat életébe beleszól — hogy csak néhányat említsek — a tűzoltóság, a posta, a polgári védelem, a közüzemek, a tanácsok, a környezetvédelmi hatóság, a bank, a társadalom- biztosítás, és sorolhatnám. Egyszerűen fel akartuk tárni, be akartuk mutatni, hogy milyen szabályok, milyen bürokrácia, milyen eljárási rend akadályozza meg, hogy eleget lehessen tenni annak az alapelvnek, hogy a vállalat felel azért, amit tesz. — Milyen tapasztalatokat szereztek? — Az ad hoc bizottság tizenegy vállalatvezetőből állt, és bizony, csinos gyűjteményt hoztunk össze. A fő tapasztalat, hogy ezek a beavatkozások elsősorban nem gazdálkodási, hanem igazgatási típusúak, persze óhatatlanul visszahatnak a gazdálkodásra is. Például előírják, hogy egy vállalatnak hányféle bizottságot, hányféle kötelező munkakört kell létesítenie, jóllehet elvileg a vállalat önmaga határozza meg szervezetét és működését. Kell lenni versenybizottságnak, munkavédelmi, tűzvédelmi bizottságnak vagy előadónak, ifjúsági bizottságnak, újítási előadónak, energetikusnak, belső ellenőrnek. Soroljam? És akkor még nem említettem a meglehetősen sűrű szövésű, demokratikus fórumrendszert, amely hivatott lenne a helyzetelemzésre, a döntéselőkészítésre, de működése jobbára formális, és egy több gyárból álló vállalat esetében nem segítőén, inkább fékezően hat. — Mennyiben befolyásolja a sokat hangoztatott és igényelt vállalkozókészséget ez a meglehetősen túlszervezett mechanizmus, a sokféle előírás és utasítás? —- Sajnos nagymértékben és hátrányosan. Személyes tapasztalatom alapján is mondom: ha egy vállalkozó meglehetősen nagy önállóságot, mozgásteret élvez, de látszólag jelentéktelen részletkérdésekben beavatkoznak, megkötik a kezét, az sokkal nagyobb ellenérzést kelt, mint az ügy tényleges gazdasági hatása vagy szerepe. Nemcsak logikája, hanem lélektana is vari a dolgoknak. Ha a gazdálkodás szempontjából nem túl fontos kérdésekben — például a reprezentáció — részletekbe menő jogszabályt hoznak, az a vállalatvezetőt jobban bosz- szantja; mintha például azt az alapvető jogát korlátozzák, hogy ő határozhatja meg termékeik árát. Persze ezt is korlátozzák, ez közismert. Nekem például jogosítványom van arra, hogy a világ bármely országába elmenjek és ott állapodjam meg a? általunk gyártott termékek árában. Azt is mondhatom, hogy ezt és ezt egymillióért adjuk, azt is, hogy kettőért. Nagyon nagy szabadságom van, a józan eszem szerint kell eljárni. Ugyanakkor abban már erősen korlátozva vagyok, hogy amikor ezt a tárgyalást folytatom, meghívhatom-e a partneremet egy italra. Ezért is mondtam az imént: ezeknek az önállóságot korlátozó intézkedéseknek a lélektani szerepük sokkal rosszabb, mint a gazdálkodási jelentőségük. — Gyakorló vállalatvezetőtől hallottam olyat, hogy elestek ígéretesnek látszó nyugati együttműködéstől, mert a partnernek nem volt türelme kivárni, míg a bürokratikus útvesztőkön a döntésig jutott a kapcsolat. — Sajnos, nem ritka az ilyen. Hiába van a vállalatnak valamilyen joga, ha azt gyakorolni is akarja, arra külön engedélyt kell kérnie. Mostanában például több vállalat is megkapta az engedélyt a külkereskedelmi jog gyakorlására. Ezt azonban csak úgy teheti, ha beszerez a minisztériumtól egy külön papírt, hogy tényleg gyakorolhatja ezt a jogát. Es mennyi hasonló példa van! Törvény határozza meg, hogy milyen feltételekkel lehet vegyes vállalatot alakítani. De nem elég betartani ezt a törvényt! Kell egy külön bizonyítvány arról, hogy a vállalkozó 'betartotta a törvényt. Hát ezt nem hajlandók elviselni a nyugatiak. — Térjünk vissza a kamarai bizottság munkájára. Feltárták a helyzetet; mi történt vezután? — A nyolcvan oldalnyi gyűjteményes anyagunk célja az volt, hogy felhívjuk a jogalkotók figyelmét az önállóság, a mozgástér korlátáira. Tudomásunk szerint az anyagot megkapta az alkotmányjogi tanács elnöke, és minden bizonnyal nem független a mi munkánktól az sem, hogy a Pénzügyminisztérium áttekintette az 1960 előtt kiadott jogszabályokat, s abból hatszázatf!) eltörölt. Más minisztériumoknak is van hasonló törekvésük. Egyszóval nem maradt hatás nélkül a munkánk, s bár ez az első, kézzel fogható eredmény, önmagában még kevés. Mert az a célunk, hogy ne csak eltöröljék a divatjamúlt előírásokat, hanem hogy ne is hozzanak ilyeneket! A kamara mint intézmény támogatja ■ és segíti ezeket a törekvéseket. — Az intézményrendszer korszerűsítése napirenden levő feladat. Véleménye szerint magával hozza ez azt is, hogy fokozatosan megszűnnek ezek az ellentmondások, széttöredeznek a vállalati önállóság korlátái? — Feltétlenül ebben az irányban haladunk! Az adóreformra úgy került sor, hogy a vállalatok elég egyöntetűen igényelték. Most a vállalatok a bérreformot sürgetik, valószínűleg az is meglesz. Mind hangosabban igénylik a vállalatok, hogy az árakat fel kell szabadítani a szabályozás alól. Reméljük, ez is meglesz. Én optimista vagyok. Csak az bosszant, hogy túl sokáig tart az egész. V. M. Ne legyenek láthatatlan falak dezték az udvart, díszítették a folyosókat, s főként ha a sok udvariasság között elveszett az őszinte szó. — Milyen benyomásokat szerzett a pártértekezleten? — Részt vettem az 1980- as kongresszuson is. Most sokkal őszintébb, oldottabb volt a hangulat. Akkor egyöntetű volt minden szava-. zás, most voltak ellenvéle-- mények is, mégis érezhetőbb volt az egység. Az állásfoglalás hitelét épp az adja, hogy széles körű vitában született, s az is, hogy megújult testületek kezdenek a végrehajtáshoz. Nekem különösen Grósz Károly, Pozs- gay Imre és a műszaki egyetemi párttitkár szívből jövő hozzászólása tetszett. Bosz- szantott viszont, amikor olyanok kritizáltak, mintegy kívülállóként, akik maguk is részesei voltak az elkövetett hibáknak. — Milyen volt a családi visszhang? — Kilencéves lányom egyszerűen örült, hogy hazaértem. A nővére azt kérdezte, én most igaziból is látni fogom azokat a bácsikat, akik a tévében beszéltek? Férjem azt mondta, hogy számíthatok a segítségére. Így sem szeretnék persze mindent rá és anyámra hárítani. Ehhez végig kell gondolnom, hogy régebbi tisztségeim közül mi az, amit megtarthatok anélkül, hogy a család és amun- ka rovására menne. Annyi biztos, hogy az alapszervezetben továbbra is szeretnék dolgozni. — A nőolvasók kíváncsiságának engedve nem hagyhatom ki: miben kíván megjelenni a KB következő ülésén? — Annyi biztos, hogy nem csináltatok új ruhát. Szívesen járok viszont a magam kötötte holmikban. B. F. Kollégium a kormány oldalán Maradtam, aki voltam A nemzetközi nőnap előtt már találkoztunk Révészné Kéri Annával, a Tungsram Kaposvári Elektronikai Gyárának csoportvezetőjével. Munkájáról, közéleti tevékenységéről beszélgettünk, s arról, hogy mindemellett hogyan képes helytállni családanyaként. Beszélt akkor a divatlapok sugallta hamis nőideálokról; náluk értékesebbnek tartja a munkásnőt, aki nem öltözik butikból, ám tisztességgel visel többféle terhet. S arról is, hogyan kellett megküzdenie, hogy a városi párGvégrehaj- tóbizottságban, amelynek 1970 óta tagja, ne csupán statisztikai szereplő legyen. Azóta meghívottként részt vett az országos pártértekezleten, s ott a Központi Bizottság tagjává választották. — Először nagyon megijedtem, s egész éjjel nem tudtam aludni. Aztán ijedtségem okáról kezdtem gondolkodni. Vajon csak a felelősségtől félek vagy inkább azért, mert a Központi Bizottságot én is „nagy emberek” titokzatos csoportjának érzem, ahol aligha van keresnivalóm. Aztán a hozzászólásokat hallgatva egyre inkább megnyugodtam. Hiszen ugyanazt mondják, amit elindulásom előtt az emberektől hallottam. Hiszen éppen arról van szó, hogy a testület ne csak a tagság nevében, hanem rájuk alapozva, velük együtt élve vezessen; hogy minden szinten növelni kell a nyilvánosságot. Ekkor éreztem először örömet, s ekkor mértem fel, hogy mekkora bizalmat kaptam. Azt is megértettem, hogy a korábbiaktól eltérően ez ma sokkal nagyobb felelősség. Hiszen a Központi Bizottság már nem áll felette a kritikának, az emberek keményen számon kérik munkája eredményességét — Hogyan fogadták a hírt a munkatársai? — Sokan gratuláltak, mások viccesen azt kérdezték, hogy be kell-e jelentkezniük hozzám. Aki netán ezt mégis komolyan gondolta, az aligha ismer. Hiszen nem lettem más ember; ugyanúgy elvégzem a munkámat, megtartom az alapszervezeti taggyűlést, otthon főzök, nevelem a gyerekeket. Csak annyi változott, hogy több lett a feladatom és a felelősségem. Azt egyébként senki sem mondta, hogy irigyel. — Ne kerüljük meg azt sem, ami esetleg a háta mögött hangzott el. — Lehet, hogy vannak, akik azt kérdezik, mit számítok én ott j,fenn”. Ezen sokat tűnődtem, s arra jutottam, hogy bizonyítanom kell. Szerencsére már gyűjtöttem annyi közéleti tapasztalatot, hogy más fórumokon sem vagyok zavarban, ha szólnom kell, s érveim is vannak a vitákban. Ezen a szinten persze még alaposabban föl kell készülnöm, hogy érdemben vegyek részt s testület munkájában. Azt nem tudom, hogy végül is képes leszek-e helytállni. Erről majd a megyei pártértekezlet dönt, amely előtt be kell számolnom az addig végzett munkámról. — Milyen feladatai lesznek? — Mindenekelőtt az, hogy minél alaposabban megismerjem a megyét, az emberek véleményét, részt vegyek különféle testületi üléseken és elősegítsem az egyes szintek közti közvetlen információáramlást. így azt is, hogy a párttagok képet kapjanak a Központi Bizottságnak nemcsak a döntéseiről, hanem az azt megelőző vitáról vagy azokról az alig ismert összefüggésekről, amelyek egy állásfoglalást indokolnak. Mindehhez az kell, hogy ha elmegyek valahová, ne protokoll-látogátásnak tekintsék. Kötetlen beszélgetéseken szeretnék részt venni és nem pulpitusra ülni. Többször is tapasztaltam, hogy egy vezető tisztségviselő látogatásának külsőségei láthatatlan falakat emeltek az emberek és a vendég közé. Bosszantott, ha a „nagy ember” látogatása miatt renNincs fél esztendeje, hogy az Országgyűlés téli ülésszakán a kormány elnöke bejelentette a következőket: „A Minisztertanács tanácsi kapcsolatainak magasabb szintre emelése érdekében — a miniszterelnök vezetésével — létrehozzuk a Miniszter- tanács Tanácsi Kollégiumát. Ez olyan új, közvetlen kapcsolati forma lesz a kormány és a tanácsok között, amely érdekegyeztetési, később érdekképviseleti fórumként működhet.” Az idézett szavak elhangzásakor annyit lehetett tudni, hogy a közigazgatás átszervezésének, pontosabban: a legfelsőbb tanácsi irányítás változásának része a kollégium megalakítása. Azzal ugyanis, hogy megszűnt a Tanácsi Hivatal — a tanácsok központi irányítására hivatott főhatóság — s a Belügyminisztérium vette át az irányító szerepet, lényeges változás történt, hiszen a kormány így közvetlen kapcsolatot teremtett a tanácsokkal, s ez egyben önállóságuk fokozott elismerését is jelenti. Ma már tudjuk — miután a Minisztertanács határozott a kollégium megalakításáról, ismeretesek a szervezési és működési elképzelések, sőt kezünkben a tagok névsora is —, hogy az új testület mindenekelőtt tanácsadói feladatot lát el a kormány, illetve a miniszterelnök oldalán. Olyan tanácsadói testület ez, amely — összetétele révén — képes az egész tanácsszervezet helyzetéről, érdekszféráiról közvetlen tájékoztatást adni. A miniszterelnök vezetésével működő huszonegy tagú kollégiumban ugyanis hat megye megyei tanácselnökkel, hét megye városi tanácselnökkel, további hat megye pedig községi, nagyközségi tanácselnökkel képviselteti magát, s a főváros részéről egy kerületi tanács elnöke vesz részt a munkában. A huszonegyedik tag a tanácsi ügyekben illetékes belügyminiszter-helyettes. A lényeg az, hogy a kollégiumi testület — amelynek tagjait a miniszterelnök kérte föl a részvételre — városi és községi elnökök esetében megyei javaslat alapján — nem hoz döntéseket, nem hoz határozatokat semmilyen konkrét ügyben. A testületi vélemény azonban nagyon fontos lehet a kormányzati döntések előkészítésében. Másszóval a kollégiumi üléseken a legkülönbözőbb tanácsi érdekeknek kell megmutatkozniuk, s az ezekből következő véleményeknek kell elhangozniuk az egyes kormányzati elképzelésekkel kapcsolatban, hogy aztán a kormány a feltárt területi, helyi szempontoknak a figyelembevételével hózza meg döntéseit. A most kialakult kollégium a választási ciklus vé- véig tevékenykedik, azután cserélődik a tagság. A közeljövőben sor kerül az első kollégiumi ülésre, ahol egyeztetik a közérdeket jelentő központi akaratot a helyi érdekekkel, s az érdekeltek segítenek a kormányzatnak olyan központi tanácsi irányítást teremteni, amely nemhogy sértené a helyi önállóságot, inkább serkenti annak további erősödését, kibontakozását Üjabb villamos vonal Tegnap felavatták és átadták rendeltetésének a magyar—osztrák érdekeltségű Győr—Sopron—Ebenfurti vasút új — Sopron és Eben- furt közötti — villamosított szakaszát. Az avatóünnepséget az ausztriai Neufeld an der Leitha állomáson tartották, s arra Budapestről és Bécsből is különvonattal szállította a meghívott vendégeket, a magyar és az osztrák államvasutak vezetőit. A Sopron és Ebenfurt közötti szakasz villamosításával nem egészen egy év alatt készültek el a magyar államvasutak szakemberei. A vonal nagyobb részt osztrák területen húzódik. A munkák során 780 betonoszlopot állítottak fel. A villa- mosvezeték-hálózat hossza 53 kilométer.
