Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-23 / 122. szám

1968. május 23., hétfő Somogyi Néplap 3 A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének ÁLLÁSFOGLALÁSA a párt feladatairól, a politikai intézményrendszer fejlesztéséről A Magyar Szocialista Munkáspárt 1985 márciusá­ban tartott XIII. kongresz- szusa úgy határozott, hogy a szocialista rendszer erő­forrásainak jobb hasznosí­tásával, a népgazdaság tel­jesítőképességének növelé­sével teremtsük meg a gaz­dasági egyensúly javításá­nak, az életszínvonal érzé­kelhető emelésének feltéte­leit; a tudomány, a kultúra és a művelődés fellendítésé­vel segítsük a társadalom alkotóképességének kibon­takozását; demokratikus in­tézményeink fejlesztésével erősítsük a nemzeti egysé­get. A kongresszuson elfoga­dott helyzetértékelés, vala­mint az ennek alapján kitű­zött gazdaságpolitikai és életszínvonal-fejlesztési cé­lok nem bizonyultak meg­alapozottnak. A hetedik öt­éves tervben több cél ka­pott egyidejűleg elsőbbséget, mint amennyi reálisan meg­valósítható. Gazdasági hely­zetünk nem javult, nőtt az ország konvertibilis valutá­ban fennálló adóssága, erő­södött az infláció, növeked­tek a lakosság terhei, csök­kent az életszínvonal. Ezt a helyzetet részben tőlünk független tényezők, nagyrészt azonban belső okok, tevékenységünk fo­gyatékosságai idézték elő. A világgazdaságban vég­bement, máig is tartó át­rendeződésnek a magyar gazdaságra gyakorolt hatá­sát a Központi Bizottság és a kormány tévesen ítélte meg, ezért gazdaságpolitikai reagálása sem volt megfele­lő. Nem vállaltuk, elkerül­hetőnek véltük a gazdaság­talan termelés visszaszorítá­sával, a támogatások leépí­tésével mindenképpen együtt járó konfliktusokat. Az el­osztás nem a ténylegesen megtermelt jövedelemhez igazodott. Mindez a külső és a belső egyensúly további romlását okozta, növekvő el­adósodáshoz vezetett. Világossá vált, hogy tar­tós eredményeket a magyar gazdaság csak akkor érhet el, ha folytatódik a megkez­dett reform, kialakul a szo­cialista árutermelő gazdaság — fejlettségünknek és adott­ságainknak megfelelő — mű­ködési és irányítási rendsze­re. Megnehezítette ennek megvalósítását, hogy a gaz­daságban megkezdett reform nem terjedt ki kellő időben a társadalmi élet más terü­leteire. A közvélemény ezeket az ellentmondásokat tükrözi, a lakosság növekvő elégedet­lenséget tanúsít a gazdasági és társadalmi fejlődés meg­torpanása, a nehézségek megszaporodása miatt. Rom­lott a közhangulat, csőikként a párt és a vezetők iránti bizalom. A reális helyzetér­tékelés, a cselekvőkészség mellett van pesszimizmus, kiábrándultság, és teret nyernek megalapozatlan, ir­reális elgondolások. A kialakult helyzetért fe­lelősség terheli a Központi Bizottságot és végrehajtó szerveit, továbbá a kor­mányt és intézményeit is. A döntések egy része nem volt megalapozott, -több fon­tos kérdésben nem tudtak érvényt szerezni a határo zatoknak. A párt-, az álla­mi szervek és a társadalmi szervezetek gyakorlata és munkastílusa nem a köve­telményeknek megfelelően változott. A Központi Bizottság 1986 novemberi határozatában ki­mondta: fordulatra van szükség. Ezt követően 1987 júliusában kidolgozta a társadalmi-gazdasági kibon­takozás programját. Ennek alapján a kormány stabili­zációs munkaprogramot készített, amelyet az Or­szággyűlés jóváhagyott. El­kezdődött a kormányzati munka megújulása. A gaz­daságban kisebb mértékű javulás jelei mutatkoznak, a szükséges fordulat azon­ban még nem következett be; feltételei csak hosszabb idő alatt teremthetők meg. Előrehaladásunk, a nem­zet boldogulása azt követeli, hogy a társadalmi élet min­den területén fordulatot hajtsunk végre: felgyorsít­suk a reformfolyamatokat, összehangoltan folytassuk a gazdaság és a politikai in­tézményrendszer működé­sének megújításét, segítsük a társadalom alkotóképessé­gének kibontakoztatását. A gazdálkodás, a szocia­lista demokrácia fejleszté­sével érhető el, hogy telje­süljön a társadalom jogos igénye: maradjon fenn a lét- biztonság, a jövedelmek a teljesítmények szerint ala­kuljanak, csökkenjen az inf­láció, könnyebbé váljon a fiatalok pályakezdése, a gyermekek eltartása és ne­velése, általánossá váljon a gondoskodás az idősekről, az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülő emberek­ről. Ezáltal tehetünk eleget mindenkori kötelezettsé­günknek, hogy megőrizzük és gyarapítsuk a nemzet kulturális értékeit, erősítsük a társadalmi szolidaritást, magasabbra emeljük a tár­sadalom erkölcsi színvona­lát. Céljaink elérésének leg­főbb biztosítéka a szocialis­ta társadalmi rendszer, amelynek alapja a munkás- osztály vezetésével, a mun­kás-paraszt szövetség erejé­vel, az értelmiség támoga­tásával kiépített népi hata­lom, a termelőeszközök meg­határozó részének társadal­mi tulajdona, a marxista— leninista párt vezető szere­pe, társadalmunk alapintéz­ményeinek megerősítése és fejlesztése. A kommunisták­nak és a szocializmus pár- tonkívüli híveinek részvéte­le a politika alakításában, a vezető testületek személyi összetételének megújulása, a politikai intézményrend­szer korszerűsítése, a politi­ka nyíltsága és nyilvánossá­ga teszi visszafordíthatat­lanná társadalmi és gazda­sági életünk reformjának fo­lyamatát. A pártértekezlet szüksé­gesnek tartja, hogy a Köz­ponti Bizottság alakítson munkabizottságot, amely el­végzi a helyzet mélyebb elemzését, az okok feltárá­sát, s a közelmúltban folyta­tott viták tapasztalatait is hasznosítva felvázolja a szo­cializmus építésének távlati programját. Ennek kereté­ben vizsgálni kell egy új programnyilatkozat elkészí­tésének a szükségességéi. I. 4 A Magyar Szocialista I* Munkáspárt országos értekezlete szükségesnek tartja a társadalmi és gaz­dasági reformfolyamat ösz- szehangolt folytatását és meggyorsítását. Mivel az MSZMP a történelmileg ki- a’akult egypártrendszer kö­rülményei -között tölti be vezető szerepét, így az átfo­gó reform folytatásának ki­indulópontja a párt műkö­désének megújítása. a) A párt erősítse tevé­kenységének politikai jelle­gét. A politika kidolgozása során támaszkodjon jobban a tudomány eredményeire, a gyakorlati tapasztalatok­ra. Javítsa a párthatároza­tok politikai előkészítését és a döntések után a meggyő­ző, szervező és ellenőrző munkát. A párt összpontosítsa te­vékenységét a társadalmi vi­szonyok fejlesztésére, a szo­cialista rendszer védelmét és a törvényességet szolgáló alapelvek meghatározására, a népgazdaság fejlesztési irányainak kijelölésére, a társadalom szellemi, ideoló­giai életének befolyásolásá­ra, erkölcsi állapotának ja­vítására, külpolitikai elveink és céljaink kialakítására, a nemzetközi kapcsolatok fej­lesztésére. b) A párt a demokratikus centralizmus elve alapján épül fel és működik. A je­lenlegi helyzetben a fő fel­adat a pártdemokrácia erő­sítése, minél teljesebb ki­bontakoztatása. A kongresszusok között a Központi Bizottság dönt a párt egészét érintő ügyekről, állást foglal a társadalmat és a gazdaságot érintő kérdé­sekben. A nagy horderejű ügyekben a Központi Bi­zottság előzetesen lefolyta­tott, az egész tagságra ki­terjedő pártvita alapján döntsön. A központi irányítás ja­vításával egyidejűleg biz­tosítani kell a területi és munkahelyi pártszervek, alapszervezetek, a párttagok részvételét a politika ala­kításában, növelni önálló­ságukat és felelősségüket a párt politikájának képvise­letében, a politikai tevé­kenység megszervezésében és ellenőrzésében. A párt alapszervezetei­nek, szerveinek joguk és kö­telességük, hogy kezdemé­nyezzék a felsőbb pártszer­veknél az általuk szükséges­nek tartott kérdések meg­tárgyalását, illetve vitára bocsátását. A felsőbb párt­szerv testületi ülésén köteles a javaslatokat mérlegelni. A döntésről, annak indokai- ról a kezdeményező párt- szervezet kapjon tájékozta­tást. AZ alapszervezetek ha­táskörét úgy kell bővíteni, hogy az összhangban legyen a működési területükön levő állami szervek, vállalatok, intézmények önállóságával. A politikai döntések elő­készítésekor a vezető testü­letek mérlegeljék a társa­dalmi szervezetek, az érdek- képviseleti szervek, a nyil­vános fórumok véleményét és javaslatait. Lehetőleg több változatot tartalmazó tervezetek készüljenek, fi­gyelemmel a társadalmi ösz- szefüggésekre és hatásokra. A döntésre hivatott párt­szerv ülésén ismertessék a javasolttól eltérő elgondolá­sokat is, és a testület fog­laljon állást azokról. A pártban a kollektív ve­zetés elve érvényesül. A dön­tésekben és azok végrehaj­tásában résztvevők szemé­lyes politikai felelősséggel tartoznak. A végrehajtás el­lenőrzése a pártmunka min­den szintjén váljon rendsze­ressé. Terjedjen ki arra is, hogy a gyakorlat igazolja-e a politika és az egyes hatá­rozatok helyességét. Az el­lenőrzés tapasztalatait hoz­zák nyilvánosságra, kitérve szükség szerint a döntéselő­készítők, a döntéshozók és a végrehajtásban résztvevők személyes felelősségére is. A pártdemokrácia fej­lesztése indokolja a párton belüli választási rendszer módosítását. Lehetővé kell tenni, hogy az irányító tes­tületek tagjainak meghatá­rozott hányadát az alapszer­vezetek, illetve az alsóbb szintű pártszervek közvet­lenül választhassák, s ha munkájukkal, magatartá­sukkal elégedetlenek, őket visszahívhassák. A válasz­tások minden szinten titko­sak legyenek. Mindenütt, ahol igénylik, több személyt kell jelölni. A párt új választási rend­jét 1988-tól folyamatosan be kell vezetni. Az irányítást mindenütt a választott testület, az alap­szervezetekben a taggyűlés gyakorolja. A választott tes­tületek irányításával műkö­dő apparátusok szakmai ösz- szetétele és szervezete, tag­jainak felkészültsége a párt­szervek módosuló feladat­körének megfelelően alakul­jon. c) A párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egy­ségét folyamatosan újra kell teremteni. A kommunisták minden fórumon nyíltan és felelősségtudattal mondja­nak véleményt, kételyeiket pedig a párt fórumain ves­sék fel. A párt tagjai kötelesek a párt testületéinek álláspont­ját nyilvánosan képviselni. A vezetők ebben is mutas­sanak példát. A párttagok az illetékes pártfórumokon kívül nem nyilatkozhatnak az elfogadott határozatok­tól eltérő szellemben; kü­lönvéleményük támogatásá­ra frakciókat nem szervez­hetnek. A véleményükkel ki­sebbségben maradottak ál­láspontjukat a pártszervek tanácskozásain, a párt el­méleti fórumain kifejthetik, illetve joguk van ahhoz, hogy saját alpaszervezetük- höz, testületükhöz vagy fel­sőbb pártszervhez fordulja­nak a vitatott ügy újratár­gyalása érdekében. Amíg azonban a határozat érvény­ben van, kötelesek magukat ahhoz tartani, illetve azt végrehajtani. A párttagok döntés előtt, illetve döntés hiányában képviselhetik sa­ját álláspontjukat. A párt tagjait folyamato­san tájékoztatni kell a Köz­ponti Bizottság és a végre­hajtó szervei, valamint a Központi Ellenőrző Bizott­ság munkájáról és határoza­tairól. d) A párt vezető szerepé­nek érvényesítésében meg­határozó jelentősége van a kádermunkának. A párt káderpolitikai elveinek ér­vényt kell szerezni. A párt­szervek a választók véle­ményét mérlegelve tegyenek javaslatokat a politikailag fontos vezető tisztségek be­töltésére. Lépjenek fel a vá­lasztások és a kinevezések tisztaságáért, törvényessé­géért, a protekció, az elvte­len összefonódás ellen. A jelöltek megítélésének fő mércéje az alkalmasság, a hivatalban levő vezetők ese­tében teljesítményük, mun­kájuk eredményessége és emberi tisztességük legyen. Az erkölcsi normák betartá­sát, a közélet tisztaságának védelmét minden vezetőtől, minden párttagtól szigorúan meg kell követelni. Bővüljön a pályázat útján és a meghatározott időtarta­mú megbízatással betölthe­tő funkciók köre. A politi­kai és a társadalmi élet minden területén lényegesen nagyobb számban jelöljenek tehetséges fiatal embereket vezető tisztségekre. Csök­kenjen a párt-, az állami szervek és a társadalmi szer­vezetek vezető testületéiben a kölcsönös képviselet. Foly­tatódjon a káderhatáskörök decentralizálása. A Politikai Bizottság és a Titkárság tagjai, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a budapesti, a me­gyei, a megyei jogú, a vá­rosi és a budapesti kerületi pártbizottságok titkárai — ha munkájuk alapjár erre alkalmasak — ugyanarra a tisztségre legfeljebb két cik­lusra választhatók meg. A Központi Bizottság ezt az elvet érvényesíti osztályve­zetőinek kinevezésénél is. Gondoskodni kell a tisztsé­gükből távozó vezetők meg­felelő elhelyezéséről. A párt belső működésében bekövetkezett, valamint a tervezett változások új szer­vezeti szabályzat kidolgozá­sát indokolják. A Központi Bizottság e célból hozzon létre munkabizottságot, amely javaslatát terjessze a XIV. kongresszus elé ej A szocializmus építésé­nek nélkülözhetetlen felté­tele a szövetségi politika kö­vetkezetes folytatása és megújítása. A társadalom osztály- és rétegviszonyainak átalaku­lásával, a párt politikájának gazdaságodásával, a szocia­lizmus építésének kiteljese­désével az MSZMP a nép pártjává válik. Továbbra is legfontosabb feladatának tartja a munkásosztály tör­ténelmi céljainak megvaló­sítását, amelyek nemzeti ér­dekeket fejeznek ki. A mun­kások és parasztok szövetsé­gének jól bevált hagyomá­nyait folytatja és alkalmaz­za a jelenlegi viszonyokra, épít és számít az értelmiség, valamint az ifjúság támoga­tására és cselekvő részvéte­lére. Fontos feladatának tartja a különböző világné­zetű embereknek, a nemzet alkotó erőinek összefogását. Együttműködünk mind­azokkal a más felfogású, más világnézetű állampol­gárokkal, akik tevékenyen dolgoznak szocialista ha­zánk javára, tiszteletben tartják alkotmányos ren­dünket és nemzetközi köte­lezettségeinket. Meggyőződéssel hirdetjük a párt álláspontját, de fi­gyelembe vesszük az attól eltérő nézeteket. Előrehala­dásunk fontos hajtóerejének tekintjük az építő szándékú bírálatokat, javaslatokat. A párt szervei, a néphatalom intézményei és a társadalmi szervezetek testületéi vizs­gálják meg a sajátjuktól el­térő elgondolásokat is, de nyíltan, érvelve határolják el magukat attól, ami nem egyeztethető össze szocialis­ta elveinkkel és nemzeti ér­dekeinkkel. f) A magyar nép döntő többsége a szocializmusban látja a nemzet jövőjét, cse­lekvőén részt kíván venni a munkában. A közgondolko­dásban ugyanakkor teret nyertek polgári, valamint, szocializmusellenes nézetek, terjed a politikai, világné­zeti közömbösség. Az előttünk álló feladatok megoldása igényli az ideoló­giai munka folyamatos meg­újítását, a marxista gondos­kodás élénkítését. Az el­méleti alkotóműhelyek, a tudományos kutatók ele­mezzék a gazdasági, társa­dalmi folyamatokat, tárják fel a kedvezőtlen jelenségek, tendenciák okait, mélyebb gyökereit, kísérjék figyelem­mel a szocialista fejlődés ha­zai és nemzetközi tapaszta­latait, és vonják le az álta­lánosítható elvi következte­téseket. Intenzívebb ideo­lógiai, tudatformáló munká­val segítsük a társadalmi fejlődés új jelenségeinek fel­ismerését és megértését, a valóság által igazolt érték­rend kialakítását. A párt szervezetei, intéz­ményei és tagjai érvekkel lépjenek fel a túlzó és a konzervatív, a szocialista re­formok szükségességét ta­gadó, illetve az elveinket és politikánkat bármely oldal­ról támadó eltorzító néze tekkel szemben. Mutassák be a szocializmussal szem­benálló eszmék és törekvé­sek valóságos természetét. Ösztönözzük a szocializmus melletti kiállást, tegyük el­mélyültebbé a tudományo­san megalapozott, reális nemzeti önismeretet, erősít­sük a nemzeti érzést és ön­becsülést. A szocializmus befogadja, őrzi és gazdagítja az embe­riség értékeit. A párt felada­tának tekinti a történelmi örökség ápolását, a nemze­ti öntudat, a magyarsághoz való kötődés, a cselekvésre kész hazaszeretet és az in­ternacionalista gondolkodás, a népek barátsága eszméjé­nek erősítését. A párt erő­feszítéseket tesz a munka­erkölcs megszilárdításáért, a közösségi magatartás terje­déséért, a munkaszeretet, a helytállás, a tisztesség, a tehetség, a műveltség, a szaktudás nagyobb megbe­csüléséért. O A néphatalom érvénye- sülésének és gyakorlá­sának feltétele és eszköze a párt vezető szerepére épülő szocialista pluralizmus. Ez teremt lehetőséget a külön­böző érdekek intézményes kifejezésére, egyeztetésére és politikai akarattá formá­lására. A szocialista állam tevékenysége meghatározó tényező a társadalomban. A Magyar Szocialista Munkás­párt súlyos történelmi hely­zetben, a társadalom széles körű támogatását megnyer­ve, nagy és eredményes har­cot folytatott a Magyar Nép- köztársaság alkotmányos, törvényes rendjének helyre- állításáért, és továbbra is legfőbb feladatának tekinti az ország alaptörvényének megtartását, megtartatását, a szocialista törvényesség védelmét. A társadalmi, politikai fejlődés szükségessé teszi az alkotmány felülvizsgálatát. A szocialista államszerve­zet önállóan, jobb hatásfok­kal működjön, tisztázott le­gyen feladatköre és felelős­sége. Korszerűsíteni szükséges a párt és a kormány munka- megosztását, a pártnak az államéletre gyakorolt befo­lyása elveit, eszközeit és módszereit. A népképviseleti testüle­tek legyenek a nyílt politi­zálás fórumai. Az Ország- gyűlés legfőbb feladata a törvényalkotás. Ebben kizá­rólagos jogköre van. Ugyan­akkor legyen nagyobb szere­pe a társadalmi érdekegyez­tetésben, a közös érdekek képviseletében, a törvények megtartásának ellenőrzésé­ben, a kormányzati munka kereteinek meghatározásá­ban és a kormány ellenőrzé­sében. A Minisztertanácsban megkezdett átszervezést folytatva ésszerűsíteni és ja­vítani kell az államigazga­tási munkát országos, terü­leti és helyi szinten egy­aránt. A tanácsok váljanak a la­kóhelyek valóságos önkor­mányzati intézményeivé, s ezzel együtt töltsék be haté­konyan a szocialista állam helyi végrehajtó szervének szerepkörét. A központi for­rásokból törvényben szabá­lyozott arányban részesed­jenek. A kormányzati szer­vek növeljék a tanácsok gaz­dasági és döntési önállósá­gát, érdekeltségét bevéte­leik gyarapításában. Indo­kolt, hogy az Országgyűlés új törvényt alkosson a ta­nácsok feladatairól, szerve­zetéről és működéséről. Rendezni kell az állam­polgárok és az állami szer­vek jogai gyakorlásának és kötelességei teljesítésének módját. Ki kell alakítani a társadalmi viták szervezésé­nek rendjét. Törvényben kell szabályozni az öntevé­keny szerveződés, a gyüle­kezés, az egyesülés, a lelki­ismereti és vallásszabadság jogát, a nemzetiségek jogait, valamint az egyéni és kö­zösségi jogok védelmének garanciáit. Létre kell hozni az alkotmánybíróság és a közigazgatási bíráskodás in­tézményeit. A választási rendszert to­vább kell fejleszteni. A vá­lasztási törvény módosítása tegye lehetővé a különféle szervezetek, állampolgári közösségek, érdekképvise­letek, munkaszervezetek ér­demi részvételét a jelöltek kiválasztásában és megis­mertetésében. Törvényt kell alkotni az országos és a he­lyi népszavazás alkalmazá­sáról. Az állami szervek tegye­nek intézkedéseket a társa­dalmi élet minden területén a törvényesség, az állami és az állampolgári fegyelem erősítéséért. Jogos igény a közélet tisztaságának védel­me, a törvény szigorának al­kalmazása a hatalommal va­ló visszaélés, a jogtalan ha­szonszerzés, a protekció el­len. O Növekedjen a társadal- mi szervezetek, mozgal­mak önállósága. Töltsenek be nagyobb szerepet a poli­tikai és az állami döntések­ben. A jövőben is nagy felelős­ség hárul a történelmi ha­gyományokat hordozó, a dolgozók túlnyomó többsé­gét tömörítő szakszerveze­tekre. A párt politikai ve­zető szerepét elismerő part­neri viszony kapjon nagyobb hangsúlyt. Növeljék munká­juk nyitottságát, nyilvános­ságát. Az állami szervek vonják be a szakszervezete­ket, a politikai, társadalmi és gazdasági döntések elő­készítésébe. Támogatjuk azokat a kezdeményezése­ket, amelyek a szakszerve­zetek érdekképviseleti tevé­kenysége politikai és jogi feltételeinek javítására és a mozgalom korszerűsítésére irányulnak. (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents