Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-23 / 122. szám

4 Somogyi Néplap ________________________ 1988. május 23., hétfő I I in. I. ...................................... — I ...................... I ~ 1 ( Folytatás a '3. oldalról.) A Hazafias Népfront a szocialista pluralizmus fon­tos intézménye. Továbbra is munkálkodjon a nemzeti közmegegyezésért, a társa­dalom különböző erőinek tartós szövetségéért. Te­remtsen mozgalmi kerete­ket, politikai fófumokat mindazok számára, akik ‘ el­fogadják a szocialista építés nemzeti programját és ak­tívan részt kívánnak venni a közéletben. A Hazafias Népfront tevé­kenységét a párt elvi irá­nyításával és közreműködé­sével, önállóan végezze. Kez­deményezze a társadalmi szervezetek, állampolgári egyesületek közös fellépését fontos társadalmi célok meg­valósításáért. Segítse elő a párttagok és pártonkívüliek kapcsolatait és együttműkö­dését. Közjogi funkciójának ellátásával, a választások, a népszavazás lébonyolításá­ban betöltött szerepével erő­sítse az állampolgárok befo­lyását a népképviseleti, ál­lamigazgatási szervekre. Mozgalmi munkájával szol­gálja a különböző közössé­gek érdekeinek egyeztetését, a társadalom politikai kul­túrájának gazdagodását, az emberi jogok érvényesülését. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség a magyar ifjúság egységes politikai tö­megszervezete. Az ifjúsági szövetséget — szervezeti ön­állóságát tiszteletben tartva — a párt irányítja. A KISZ erősítse a fiatalok körében kifejtett politikai tevékenységének az utóbbi időben kialakuló új gyakor­latát. Képviselje nyilváno­san a fiatalok érdekeit, ve­gyen részt a társadalompo­litikai döntések előkészíté­sében. Alakítson ki folyama­tos párbeszédet a különböző ifjúsági csoportokkal, kö­rökkel, egyesületekkel, és saját keretei között hozzon létre az ifjúság tagolt­ságát jobban megjelenítő szerveződési formákat. Szükség van az ifjúság szerveződési lehetőségeinek bővítésére. Fokozottan építünk azokra a társadalmi szervezetekre, amelyek alkotmányos kere­tek között, a társadalmi élet különböző területein, a gaz­daságban, a kultúrában, az egészségügyben, a környe­zetvédelemben, a sportban fejtik ki tevékenységüKec. 4 A szocialista dekomrá- * cia kiteljesítésének fon­tos része a társadalmi nyil­vánosság, amely jó lehetősé­geket teremt a közéleti tá­jékozódáshoz, az érdekek különbségének és azonossá­gának felismeréséhez, a köz- megegyezés létrehozásához, a társadalmi ellenőrzéshez. A politikai nyilvánosság ter­jedjen ki a párt-, az álla­mi, a társadalmi életre, az állampolgári jogokra és gya­korlásuk módjára is. Gyors, pontos és rendsze­res tájékoztatást kell adni az állami és politikai dönté­sekről. A pártszervek bővítsék tevékenységük nyilvánossá­gát. A párt az elvi irányítás eszközeivel és módszereivel erősítse politikai befolyását a tömegtájékoztatásban. A lapalapító és lapfenntartó ál­lami szervek, társadalmi szervezetek és egyesületek teljes politikai, szakmai, er­kölcsi és anyagi felelősséget viseljenek lapjaikért. A tömegtájékoztatásban dolgozók elkötelezetten és felelősséggel lássák el fel­adataikat, adjanak hű képet a valóságról, támogassák a szocialista építőmunkát. Nyújtsanak segítséget a köz­érzetet rontó, a közélet tisz­taságát, a társadalom igaz­ságérzetét sértő jelenségek elleni harchoz. II. 4 A gazdaságban legfon- tosabb feladatunk a Köz­ponti Bizottság 1987. július 2-án elofgadott kibontako­zási, valamint a Miniszter- tanács stabilizációs munka programjának végrehajtása. A gazdaság stabilizálásá­nak alapfeltétele a külső adósság növekedésének fé­kezése, majd megállítása, s a belső pénzügyi egyensúly helyreállítása. A stabilizáció és a kibontakozás nemzeti, össztársadalmi érdek, meg­valósításuktól nem tántorít­hat el az sem, hogy bizonyos lépések, intézkedések ütköz­nek egyes gazdálkodó szer­vezetek vagy a lakosság egy részének rövid távú érde­keivel. Abból kiindulva, hogy a szocialista gazdaság áru­termelő gazdaság, támogat­juk mindazoknak az eszkö­zöknek az alkalmazását, amelyek a gazdasági szerve­zeteket a piac törvényeinek figyelembe vételére kény­szerítik és amelyek segítik a társadalmi töke és a mun­kaerő megfelelő áramlását a hatékonyabban dolgozó te­rületekre. Több szektorú népgazda­ságunkban a jövőben is meghatározó a szocialista, közösségi tulajdon. Fontos feladatunk az állami és a szövetkezeti tulajdon műkö­désének hatékonyabbá tétele, a tulajdonosi rendelkezési jogok és felelősség érvényre juttatása. Szükség van a kö­zösségi tulajdon formáinak gazdagítására. Támogatunk minden olyan kezdeményezést — beleértve a vegyes tulajdonú vállalko­zások meghonosítását és a magántevékenység élénkí- sét —, amely a nemzeti jö­vedelem növekedését és a lakosság életviszonyainak ja­vítását szolgálja. Valamennyi gazdálkodó szervezetet — tulajdonfor­májától, méretétől és tevé­kenységi területétől függet­lenül — érdekeltté kell ten­ni a gazdasági teljesítmény növelésében. Bővíteni kell a különféle tulajdonformák működésének lehetőségeit. A gazdálkodásban olyan működési feltételeket kell létrehozni, amelyek a telje­sítménnyel, a befektetéssel arányos jövedelmet tesznek lehetővé, utat nyitnak a tár­sadalom számára is hasznos és eredményes vállalkozá­sok fejlődéséhez. Ennek ér­dekében szükség van új tár­sasági törvényre, amely le­hetővé teszi a gazdálkodás szervezeti kereteinek bőví­tését, a kollektív tulajdono­si érdekeltség erősítését, ösz­tönzi közös vállalkozások létrehozását, a magánvál­lalkozások és a külföldi mű­ködő tőke fokozott bevoná­sát. « O Tovább kell folytatni a gazdasági reformot, amely egy szocialista piaç- gazdaság működési feltéte­leinek kialakítását szolgál­ja. A gazdaságirányítás te­gye lehetővé, hogy a gazda­ság szereplői magas szintű jogszabályokban rögzített és hosszabb távra érvényes fel­tételek között dolgozhassa­nak; segítse, hogy gyorsan és rugalmasan alkalmaz­kodjanak a változásokhoz. A népgazdasági terv vál­jon az alapvető gazdaságpo­litikai célok összehangolá­sának, a kívánatos arányok érvényesítésének, a fő gaz­dasági folyamatok prognosz­tizálásának, befolyásolásá­nak eszközévé. Ezt kell szol­gálnia a népgazdasági terve­zés és a költségvetés re­formjának. A gazdasági reform egyéb elemeihez igazodva átfogóan módosítani kell a bérpoliti­kát és a bérrendszert. A bérreform vezessen a kere­setszabályozás kötöttségei­nek feloldásához, a munka társadalmi hasznosságának, eredményességének megfe­lelő bérarányok kialakulá­sához. Vállalni kell azokat a tár­sadalmi következményeket, amelyekkel a kibontakozási program gazdasági feltéte­leinek megteremtése, első­sorban a szerkezetátalakítás, a támogatások leépítése jár. A gazdaság szerkezetének átalakítása elkerülhetetlen­né teszi a munkaerő na­gyobb arányú mozgását a dinamikusan fejlődő ágaza­tok, vállalatok irányába. Az átmeneti elhelyezkedési ne­hézségeket átképzéssel, ál­lami támogatással kell mér­sékelni. A munkahely nél­kül maradó emberek sorsa intézményes segítséget igé­nyel. Indokolt megvizsgálni, milyen feltételek szüksége­sek ahhoz, hogy az állam a létfenntartás minimális szintjét garantálhassa. Ki kell alakítani a szociál­politika és az egészségügy egységes rendszerét. Ez áll­jon összhangban a korszerű­sített társadalombiztosítás sál és a nyugdíjrendszer re­formjával. Mérsékelni kell a nyugdíjak reálértékének csökkenését. Gondoskodni kell az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültekről. A szociálpolitikai eszközök­kel elsősorban a családokat támogassuk. Nemzeti érdekünk, hogy a nők jobb feltételek között tölthessék be munkavállalói szerepüket és anyai hivatá­sukat, fokozatos és konkrét lépések szükségesek a gyer­meknevelés családi terhei­nek enyhítésére, az ifjúság egyes rétegeinek helyzetét kedvezőtlenül érintő folya­matok ellensúlyozására, a társadalmi esélyegyenlőt­lenség csökkentésére. Egyéni és társadalmi ér­dek, hogy a lakosság egész­ségi állapota javuljon. Meg kell teremtenünk az egész­ségmegőrzés társadalmi­nemzeti programja megva­lósításának feltételeit. Javítani kell a lakáshely­zetet. Intézkedések szüksé­gesek a lakáskínálat bővíté­sére. Kapjanak nagyobb tá­mogatást azok, akik önerő­ből nem képesek rossz la­káshelyzetükön javítani, és akik szeretnének első önálló lakáshoz jutni. Az országos és megyei programok alapján folyta­tódjon az elmaradott térsé­gek gazdasági alapjainak erősítése. O Az értéket teremtő szel- lemi munka döntő té­nyezője a társadalmi és gazdasági előrehaladásnak. Ennek ki kell fejeződnie a szellemi munka, a tudás, a teljesítmény értékelésében, az értelmiség méltó politi­kai, anyagi és erkölcsi meg­becsülésében A tudományos kutatás a társadalom előtt álló felada­tok megoldásában, a nép­gazdaság műszaki megújulá­sában meghatározó szerepet tölt be. Támogatni kell mind a fontos alapkutatásokat, mind az előremutató, magas színvonalú, a gazdasági és társadalmi fejlődés szem­pontjából hasznos alkalma­zott kutatásokat, a műszaki fejlesztést. Elő kell segíteni a tudományos eredmények gyakorlati hasznosítását. Eh­hez megfelelő közgazdasági, jogi, pénzügyi és szervezeti feltételeket kell kialakítani. Az oktatás és a közműve­lődés feltételeinek javításá­hoz, az esélykülönbségek csökkentéséhez most, a köz­ponti források szűkösségé­nek időszakában is biztosí­tani kell az anyagi eszkö­zöket. A társadalmi és politikai célok megvalósításának alapvető feltétele az oktatá­si rendszer fejlesztése, az oktatás színvonalának eme­lése. Az oktatás korszerűsítése során különösen a műveltsé­get megalapozó általános is­kola és a középfokú képzés fejlesztésére kell nagy gon­dot fordítani. A népgazdaság feladatai­val összhangban a kilenc­venes évek elejére növelni szükséges az érettségit adó középfokú képzésben és a felsőoktatásban tanulók lét­számát. Az ehhez és a kép­zés korszerűsítéséhez szük­séges feltételek megteremté­sét meg kell kezdeni, jobbá és korszerűbbé kell tenni a felsőoktatást. Az irodalmi, művészeti - életet nyitottság és sok­színűség jellemzi, de nem érvényesül kellőképpen az egészséges kritikai szellem. A kulturális intézményrend­szer tevékenységében zava­rok mutatkoznak. Az érté­kek rovására teret nyertek az ízlésromboló, erőszakot hirdető, silány, eszmeileg zavaros művek és produk­ciók. A kultúra értékeinek tér­hódítását az igények formá­lása, az ízlés fejlesztése, az oktatási intézmények kultu­rális nevelő hatása, az érté­kes alkotások kínálatának növekedése eredményezze. A szükséges reformok tegyék lehetővé az intézmények ön­állóságának növekedését, a különböző közösségek művé­szetpártoló szándékának ér­vényesülését. III. Hazánk kedvező nemzet­közi megítélését mindenek­előtt szocialista országépítő munkánk eredményeivel és reformpolitikánkkal, az erre épülő nemzetközi tevékeny­ségünkkel vívtuk ki, s ezzel őrizhetjük meg a jövőben is. Belső építőmunkánk alap­vető feltétele a béke, a kü­lönböző társadalmi berendez­kedésű országok együttmű­ködése. Erre a felismerésre épül pártunk és a Magyar Népköztársaság aktív nem­zetközi tevékenysége. Kül­politikánk, amelyet társa­dalmunk legkülönbözőbb ré­tegei támogatnak, a nemzeti összefogás egyik fontos té­nyezőjévé vált. A Szpvjetunióban és más szocialista országokban folyó átalakítás kedvező feltétele­ket biztosít társadalmi és gazdasági megújulási prog­ramunk megvalósításához. A társadalmi rendszerek békés versenyében a megújulási folyamatok erősítik a szo­cializmus pozícióit, segítik az enyhülés kiteljesedését. Hazánk elismert részese en­nek a folyamatnak, egyik kezdeményezője és résztve­vője a nemzetközi párbe­szédnek. Ugyancsak javuló nem­zetközi feltételeket jelent és növeli hazánk külpolitikai mozgásterét, hogy elsősorban a szovjet külpolitika rugal­masságának, új szemléleté­nek és kezdeményezéseinek hatására — a nyolcvanas évek közepétől — a világ­ban felerősödtek a kedvező irányzatok, felújult a szov­jet-amerikai párbeszéd, megélénkültek a kelet— nyugati kapcsolatok, enyhült a nemzetközi légkör, összes­ségében szilárdult a béke és a biztonság. Ehhez hozzájá­rult, hogy a tőkés országok vezető köreiben is erősödött a realista szemlélet, a tár­gyalási készség. Növelte hazánk nemzetkö­zi tekintélyét a magyar dip­lomácia érdemi részvétele a békés egymás mellett élés elveinek érvényesítésében, a kelet—nyugati párbeszéd­ben, a nagyhatalmak, a szö­vetségi rendszerek, az eltérő társadalmi berendezkedésű országok közötti bizalmat­lanság oldásában. Hazánk számára létkérdés a nemzetközi folyamatok­ban, a nemzetközi munka- megosztásban, a tudomá­nyos-műszaki és a pénzügyi együttműködésben való fo­kozott és hatékony részvé­tel. Hazai munkánk nemzet­közi hátterének legfontosabb összetevője a Szovjetunió­val, a Varsói Szerződés és a KGST tagországaival, ál­talában a szocialista orszá­gokkal kialakított baráti, in­ternacionalista kapcsolata­ink közös érdekeken alapu­ló fejlesztése, egyenjogú együttműködésünk új minő­ségi szintre emelése. A ve­lük fenntartott két- és több­oldalú együttműködés tar­talmi és szervezeti korsze­rűsítésére, megújítására, a tartalékok mozgósítására tö­rekszünk, merítünk tapasz­talataikból. A KGST-együtt- működés elodázhatatlan kor­szerűsítése érdekében meg­különböztetett jelentőséget tulajdonítunk az áru- és pénzviszonyok, a közgazda- sági eszközrendszer tovább­fejlesztésének. A Magyar Népköztársaság alapvető érdeke, hogy az élet minden területén ren­dezett, baráti viszonyt és szoros együttműködést ala­kítson ki közvetlen szomszé­daival és tágabb, európai környezetével, valamennyi állammal. A magyarság mintegy harmada határainkon kívül él, közülük legtöbben a szomszédos szocialista or­szágokban. Szocialista viszo­nyok között természetesnek tartjuk az egyéni és kollek­tív nemzetiségi jogok érvé­nyesítését. A nemzetiségek, bármely országban éljenek is, joggal igényelnek támo­gatást anyanyelvűk megőr­zéséhez, kultúrájuk fejlesz­téséhez, az anyanemzethez fűződő kapcsolataik ápolásá­hoz. A helyzetükkel kapcso- latban felmerülő problémá­kat csakis a humanizmus ér­vényesítésével, az egyetemes emberi jogok és a demokrá­cia szavatolásával lehet ren­dezni. Mindehhez szükséges az is, hogy oldódjanak a múltból öröklött előítéletek. Törekvésünk, hogy minden szomszédos néppel erősöd­jön a megértés, a bizalom és az együttműködés. Meggyőződésünk, hogy a Magyarországon élő nemze­tiségek és a szomszédos or­szágokban élő magyarság kettős kötődése jól szolgál­hatja a szomszéd népek kö­zötti megértés és bizalom erősödését. A kölcsönös előnyök, a bé­kés együttműködés elvei alapján a fejlett tőkés or­szágokkal tovább bővítjük politikai, gazdasági, tudomá­nyos-műszaki, kulturális és humanitárius kapcsolatain­kat. Rendezett, szerződések­kel szabályozott kapcsola­tokra törekszünk az Európai Gazdasági Közösséggel. Érdekeltek vagyunk a fej­lődő világ egyre súlyosabb társadalmi-gazdasági gond­jainak enyhítésében, a ve­szélyes helyi válságok békés rendezésében. Népünk szo­lidáris a függetlenségük megszilárdításáért, az igaz­ságos nemzetközi gazdasági kapcsolatok megteremtésé­ért küzdő fejlődő országok­kal, a diktatórikus, fajüldö­ző rendszerek ellen harco­ló nemzeti mozgalmakkal. Az internacionalista szo­lidaritás jegyében szorosan együttműködünk a kommu­nista és munkáspártokkal. Fejlesztjük kapcsolatainkat a szocialista és szociálde­mokrata pártokkal, a balol­dali erőkkel, a haladó, és nemzeti felszabadító mozgal­makkal. Hazánk a jövőben is te­vékeny szerepet vállal a biz­tonságosabb világ megte­remtésének, a béke és a ha­ladás ügyének szolgálatá­ban. Fokozzuk erőfeszíté­seinket a kelet—nyugati fe­szültségek csökkentése, a fegyverzetek alacsonyabb szintjén kialakuló erőegyen­súly, a párbeszéd és az együttműködés elősegítése, megosztott, de egymásra utalt világunk egyetemes gondjainak enyhítése érde­kében. * * * A szocializmus építése hosszú történelmi folyamat. A párt elhatározott szándé­ka, hogy eleget tesz a ma­gyar társadalom fejlődéséért vállalt történelmi küldeté­sének. Megtett utunk tanulsága, hogy a párt akkor tudja be­tölteni szerepét, akkor éb­reszt bizalmat, ha érzéke­nyen reagál a valóság új je­lenségeire és képes kezde- ményezően cselekedni. Így van ez most is, amikor rész­ben örökölt, részben újkele­tű gondok nehezítik a hala­dást.. Az MSZMP cselekvés­re hív mindenkit, aki fele­lősséget érez a magyar nem­zet jövőjéért, aki tettekkel képes segíteni közös célunk, a szocialista Magyarország építését. Nemzetünk sorskérdése, hogy társadalmi rendszerünk működését ésszerűvé, haté­konnyá, eredményessé te­gyük és korszerű, a magyar- országi viszonyoknak meg­felelő szocialista megoldá­sokat találjunk a fejlődés új problémáira. Grósz Károly főtitkár tv-nyilatkozata Grósz Károly, az MSZMP újonnan megválasztott főtit­kára a pártértekezlet befe­jezése után nyilatkozott Aczél Endrének, a Tv-hír- adó főszerkesztőjének, aki elöljáróban a közvélemény nevében is gratulált a párt főtitkári tisztébe történt megválasztásához. — Nagyon szépen köszö­nöm. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a pártérte­kezlet a Központi Bizottság tagjának választott, a Köz­ponti Bizottság pedig meg­választott a párt főtitkárá­nak. Igyekszem mindent el­követni, hogy ennek a meg­tisztelő megbízatásnak ma­radéktalanul eleget tegyek. Tv: — Mondhatjuk-e, hogy ez a tanácskozás átfogó és gyökeres változtatások vég­rehajtására adott megbíza­tást a párt új vezetésének? — Igen, így van. Másfél éves, nagyon sokszínű és gazdag vitában formálódott ki az az új politikai koncep­ció, amelyet most a pártér­tekezlet határozattal jóváha­gyott. Ez nem kevesebbet jelent, mint a XIII. kong­resszuson elfogadott prog­ram módosítását. Magába foglalja a megtett út érté­keit, amelyekre büszkék le­hetünk. De világosan és na­gyon kritikusan szembené­zett a gyengeségekkel is, és útmutatást adott a párt irá­nyító szerveinek: a Közpon­ti Bizottságnak, a Politikai Bizottságnak, a Központi Bizottság titkárainak, hogy határozottan fogjanak hozzá a végrehajtás megszervezé­séhez. Ez az új politika min­denekelőtt azt jelenti, hogy a közéletben, az emberi kap­csolatokban, a társadalom szellemiségében, az ideoló­giai munkában és a terme­lésben egyaránt új magatar­tásra, új viszonyokra van szükség. Nemzetközi vonatkozás­ban az eddig járt utat kö­vetkezetesen, még határozot­tabban folytatjuk. Szocialista barátainkkal szemben vál­lalt kötelezettségeinket to­vábbra is maradéktalanul teljesítjük, és szerény lehe­tőségeink szerint hozzájáru­lunk a szocialista közösség fejlődéséhez. Ami a nem szocialista vi­lággal kialakított kapcsola­tainkat illeti: változatlanul nyitott politikát folytatunk, ugyanúgy, mint eddig. A kölcsönös érdekek alapján fenntartjuk a hasznos, alko­tó együttműködést mind­azokkal, akik velünk együtt akarnak dolgozni. Tv: — ön ‘tulajdonkép­pen azt fogalmazta meg, hogy az itthoni nagyfokú változások mellett fennma­rad külpolitikánk kiszámít­hatósága. •— Igen, a magyar külpo­litikáról évtizedek óta pon­tosan lehet tudni, hogy mit akar. Barátnak s nem barát­nak egyaránt megmondtuk, miként vélekedünk a világ­ról, hogyan gondoljuk a hol­napot. Ez így lesz a jövőben is. Békét akarunk, s együtt­működést, a kölcsönös érde­kek alapján. Sokat léptünk előre ezen az úton, de úgy érzem, nem eleget, még töb­bet tehetnénk. Tv: — önt most megvá­lasztották a párt főtitkárá­nak és miniszterelnök is ma­radt. Ugyanakkor napiren­den van a párt és a kor­mány funkcióinak fokozot­tabb szétválasztása. Nem lát ellentmondást ebben? — Nem látok semmilyen ellentmondást. Az a gondo­lat, hogy jobban el kell vá­lasztani a pártirányítást az állami irányítástól, tulajdon­képpen nem a miniszterel­nöki, illetve a pártfőtitkári funkció összeegyeztethetet- lenségét jelenti, hanem sok­kal inkább azt, hogy számol­juk fel a testületi döntések­ben a párhuzamosságokat és az azonosságokat, a végre­hajtó apparátusban az át­fedéseket. Amikor azt mon­dom, hogy ez nem elvi kér-

Next

/
Thumbnails
Contents