Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-22 / 121. szám

4

Somogyi Néplap

1988. május 22., vasárnap

Folytatta munkáját az MSZMP országos értekezlete

(Folytatás a 3. oldalról.)

kítanunk az agrártermelés fejlesztésének korszerű, a versenyképességet megalapozó feltételrendszerét és tárgyi feltételeit. Nagyobb teret kell nyitnunk az értéktörvény érvényesülésének, a piaci erők működésének, az egyenlő esélyeken alapuló versenynek.

Az állam nem mondhat le arról a lehetőségről, hogy a gazdálkodást irányítsa, a gazdálkodókat befolyásolja a céljainak megfelelő magatartásra. De a szabályozó- rendszer bürokráciáját le kell építeni ahhoz, hogy a felelős, hatékony vállalkozói gazdaság kibontakozhasson.

Pintér Imre, a Tiszai Vegyi Kombinát pártbizottságának titkára bevezetőként a vállalat eredményeiről számolt be a pártértekezletnek, majd az üzemi párt- szervezetek munkájáról és

Medgyessy Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese az elmúlt időszak gazdasági folyamatait elemezve a többi között rámutatott: a magyar gazdaságot egy évtizede a stagnálás, a versenyképesség romlása jellemzi. A gazdaság gyors fejlődéséhez szükséges korábbi hajtóerők ma már kimerültek.

A 80-as években, különösen az évtized közepe óta ígéretes reformlépésekre került sor.

E változások azonban — mutatott rá a miniszterelnök-helyettes — ez ideig nem völtak átütő erejűek, mert a társadalom nem győződött meg a párt és a kormányzat megújulási eltökéltségéről. Nem alakult ki az a szellemi pezsgés, nem formálódott széles körű vitákban az az egység, ami pedig a reformperiódusok nélkülözhetetlen élesztője.

Eltökélt szándékunk, hogy a reformot következetesen véghezvisszük. Megteremtjük azokat a szervezeti kereteket, amelyek lehetővé teszik a valóban átfogó gazdasági reformprogram kialakítását.

A reform és a szükséges gazdaságpolitikai változások előkészítése zajlik. A legnehezebb feladat az, hogy egyidejűleg egymással párhuzamosan kell stabilizálni — vagyis megfékezni — az egyensúlyhiányt, és megindítani azokat a strukturális változásokat, amelyek a későbbi fellendülés szilárd bázisát jelentik

A gazdasági mechanizmusban, az intézményrendszerben tett lépéseink csak akkor fejtik ki hatásukat, ha erősítjük a piaci viszonyokat, ha a jövedelmező gazdálkodás, a tőke megőrzése és gyarapítása, a vagyonér- dekeltség, a tulajdonosi motiváció nem egyszerűen a gazdaságirányító apparátusok által számon kért mutatók lesznek, hanem belső hajtóerővé, a siker legfontosabb mércéjévé válnak. MűAczél György, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója:

— A konferencia dicséretével szeretném kezdeni. Három esztendővel ezelőtt, a XIII. pártkongresszuson úgy fogalmaztam, hogy más országban él ez a nép, és más nép él e hazában. Most szeretném azt is megfogalmazni, hogy más pártot ismer meg az ország.

Harminckét éve vagyok tagja a Központi Bizottságnak, harminckét év óta felelős vagyok mindenért, ami ebben az országban, a pártban történik. Azokért a hibákért, tévedésekért, a késgondjairól szólva kifejtette: — Úgy érzem, hogy még eredményesebb munkát tudtunk volna végezni, ha a párt egész tevékenységében jobban a figyelem középpontjában áll az üzemi pártszervek informálása, véleményének figyelembe vétele a döntések előkészítésében, a végrehajtás megszervezésében, ellenőrzésében.

Javasolta: a szervezeti

szabályzat is rögzítse, hogy a pártszervek minden szinten rendszeresen elemezzék a párttagság jelzéseit. Az üzemi párttagok azt is észrevételezték, hogy a döntések jelentős része felülről indul ki, és ezeket a párttagság már mint kész tényt veheti csak tudomásul. Sokszor olyan központi döntés mellett kell kiállnia, amely- lyen kapcsolatban a véleményét előzetesen nem kérték ki — mondotta Pintér Imre.

Vállalkozói autonómia

ködőképes mechanizmusok kellenek, nem egyszerűen a korábbinál jobb állapotok.

Programunk kulcskérdése a vállalkozói autonómia rövid idő alatti, éppen ezért kétségkívül nagy kockázattal járó megteremtése, a gazdálkodás liberalizálása. Ennek azonban feltételei is vannak. Nélkülözhetetlen a szigorú, protekcionizmustól mentes bankpolitika, a kereslet főként banki eszközökkel való kézben tartása, amely a kínálat növelésére serkentő feltételek mellett az inflációs feszültségek enyhítésének alapvető eszköze. Elengedhetetlenül szükséges a következetes gazdaságpolitika kiegészítőjeként az erős szociálpolitika érvényesítése, amely a hátrányos helyzetűeknek esélyt ad, az igazságtalanságokat szocialista elveink szerint kiküszöböli, miközben teret ad a valós és társadalmilag elfogadható jövedelemdifferenciálódásnak.

Prokop Zoltán, a Belügyminisztérium MSZMP-alap- szervezeti titkára bevezetőben elmondta, hogy alapszervezetük kommunistái körében a közéleti tisztaságról, a korrupcióról, a láthatatlan jövedelmekről bontakozott ki széles körű vita, amikor az állásfoglalás-tervezetet tárgyalták.

lekedésért, amit a párttagság és a pártértekezlet joggal hiányol.

Ezekről ma már általánosságban nem szabad beszélni. Ha megengedik, saját felelősségemről szeretnék — a teljesség igénye nélkül — néhány szót szólni. Felelős vagyok azért, mert vallottam és vallom, hogy a hatalom szolgálat, de nem harcoltam elég következetesen a pártdemokráciáért, amely intézményesen biztosítja, hogy a párt politikája, 800 ezer párttag véleménye, akarata a döntésben jobban kifejezésre jusson. Felelős vagyok azért, mert későn ismertem fel, hogy a kétségeket nem ismerő; a nézetkülönbségeket

nem ismerő egység az nem jó. egység. Félrevezető, mert akadályozza, hogy élő, a mainál elevenebb mozgalom legyen.

És felelős vagyok azért, hogy nem kamatoztattuk kellőképpen egyik legnagyobb kincsünket, a szellemi tőkét, nemcsak az értelmiség munkáját, hanem minden párttag, minden magyar állampolgár minden értünk született gondolatát.

Mindezt összefoglalhatnám azzal, amit Lukács György mondott rólam, hogy a legyen-t és a van-t szívesen összetévesztem. És talán felelős vagyok azért, hogy a kontinuitást túl nagy súly- lyal képviseltem és túl kevés erővel a diszkontinuitást, éppen a Lukács Györggyel folytatott vitában.

Mégis tegyük fel a kérdést, mi történt ez alatt a harminckét év alatt. Engedjék meg, hogy Keresztury Dezső barátomhoz csatlakozva, hadd mondjak erről én is valamit. Ez a harminckét esztendő az elmúlt évszázadok történetében Magyarország legnagyobb szabású történelmi vállalkozása. Ez juttatott el bennünket odáig, hogy évszázadok óta először nem a bukás, hanem a siker, az eredmény vitt a nemzetközi élet megbecsülésének középpontjába. Nemcsak a fogyasztás legitimálta ezt a harminckét évet, nemcsak a reálbérek emelkedése, nemcsak a falu változása, hanem az a szellemi pezsgés, ami ebben az országban megindult. Úgyhogy meg szeretném ismételni: ne tagadjuk meg ezt a 32 évet, mert az önök saját munkáját, évek, évtizedek tevékenységét, az ország dolgozóinak, munkásainak, parasztjainak, értelmiségének a harminckét évét, a mai hibákért nem lehet letagadni.

De szeretnék még valamit mondani erről a 32 évről. Valamit, amiről szeméremből nem szoktunk beszélni. Hogy ez a korszak minden megtorpanásával, minden kudarcával együtt mégis a magyar történelem egyik jelentős korszaka volt, a szocializmus megújulásának időszaka, ezt nagy mértékben egy történelmi személyiségnek köszönhetjük, a valóság józan fanatikusának, ahogy egyszer ő nevezte magát: „a jó kompromisszumok robotosának”: Kádár Jánosnak. (Nagy taps)

Ezt mindenekelőtt annak az ifjúságnak mondom, amelyik ezt a harminckét évet személyesen nem ismeri és nem élte meg. És ma sem részese még kellő arányban a közéletnek. Ennek az értekezletnek sem. Nézzenek körül! Hány küldött van ebben a teremben, aki annyi idős, mint Petőfi Sándor volt akkor, amikor örökéletű mű birtokában áldozta életét a szabadságért?

Nekünk, akik megettük kenyerünk nagy részét, legyen nagyobb felelősségünk abban, hogy bevonjuk őket a közéletbe.

Mit hoz a jövő? — tették fel itt többen a kérdést. Semmit magától! A jövőt

Szünet után — a tanácskozó- teremben

nekünk kell hozni, a perspektívát, a reményt vissza kell adni az embereknek! Ezzel a bizalmat adjuk visz- sza és olyan jövőt kell hozni, ami érdemessé tesz arra, hogy ne csak a szót adjuk át, hanem valóságos, szocialista országot adjunk át utódai iáknak.

Tavaszi József, a Pestvidéki Gépgyár fődiszpécsere felszólalásának középpontjába a bizalom kérdését állította. Figyelmeztet ;tt arra, hogy amíg a munka társadalmi hasznosságát, értékét tekintve is „sokféle forint” létezik az országban, amíg a hiánygazdálkodásból fakadóan naponta adódnak lehetőségek a visszaélésre, amíg a törvények, rendeletek, szabályozások nem azonos szigorral és következetességgel érvényesek mindenkire, addig nagyon nehéz lesz megtartani a bizalmi egyensúlyt.

— Mit várok én a pártértekezlettől? Új Központi Bizottságot, konkrét példa- mutatást; azt, hogy a Központi Bizottság valóban folyamatosan és egyúttal nyilvánosan elemzi a belpolitikai helyzetet. A párttagság pedig ténylegesen részt vesz a politikai döntések előkészítésében, végrehajtásában és ellenőrzésében, s ezáltal valóban vitaképes lesz a pártfórumokon a pártonkí- vüliekkel folytatott eszmecserében — hangoztatta.

Faragó Mészáros Vilmos, Zsombó község tanácsának elnöke egy kis település helyzetét ecsetelve elmondta; nincs kegyetlenebb és lesúj tóbb érzés sem az egyén, sem a közösség számára, mint amikor csupán egy állomásnak tekintheti szülőföldjét, biztonságérzetének gerincét, a mindennapi küzdelemben erőt adó hagyományait és tapasztalatait.

— A párt működésének megújítása az egyszerű párttagtól a vezetés legfelsőbb szintjéig mindenkitől szemléletben, módszerben és felelősségvállalásban egyaránt megújítást követel — hangsúlyozta Huszti Lászlóné, a Vörös Október Férfiruhagyár Vásárosnaményi Gyá rának csoportvezetője, s kifejtette: — Mint fiatal, gyakorló alapszervezeti titkár, fontosnak tartom, hogyan tudjuk a felsőbb szintű határozatokat életközeibe hozni, a gyakorlati munkába átültetni.

— A mi felelősségünk is, hogy taggyűléseinken a tagságot foglalkoztató kérdéseket vitassunk meg — jelentette ki. — Ennek gyakoriságát ne a szervezeti szabó'yzat, hanem az élet, az időszerűség diktálja. Amiben állást foglaltunk, abban történjen is változás. A pártmegbízatás rangjára lehetne emelni bármilyen munkakörön túli feladatot, ha az jó helyi politikai célokat szolgál. Csak vitázó, nyílt párt- szervezetek képesek az eseményeket hatékonyan irányítani.

Sándor László, az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottságának első titkára a pártértekezlet főbb feladatait összefoglalva kifejtette: tegyük visszafordíthatatlanná a reformfolyamatot, jussunk egységre a tennivalók tekintetében. fogadjunk el mozgósító programot és tartózkodjunk a félmegoldásoktól. A továbbiakban rámutatott az ideológiai munka fejlesztésének szükségességére, minthogy nem elégséges csak utólag megmagyarázni intézkedéseinket. Indokolt, hogy világosabbá, közérthetőbbé tegyük stratégiánkat, a' napi taktikai döntéseket.

Kijelentette: támogatja

azt a javaslatot, hogy a Központi Bizottság által megbízott munkacsoport készítse el a párt új programnyilatkozatát. Annak a kívánságának adott hangot, hogy erősítsék a munkahelyi pártszervezetek, az alapszervezetek jogkörét és felelősségét. Befejezésül hangoztatta: a Központi Bizottság újjáválasztásától a reformok iránt elkötelezett, azokat végrehajtani kész testület létrejöttét várja.

Schreiner László, a Győr- Sopron Megyei Tanács Kórház- és Rendelőintézetének főorvosa azt a következtetést vonta le, hogy a mostani konkrét helyzetünkben minden lényeges tendenciát figyelembe véve a gazdasági helyzetünk javítása, a stabilizáció, a kibontakozás megvalósítása mellett a párt vezető szerepének biztosítása, cselekvési egységének újrateremtése a legfontosabb feladat, mert ettől függ szocialista társadalmi rendünk sorsa.

A demokratizmus gyakorlásához felkészült, ideológiailag és erkölcsileg szilárd, fegyelmezett párttagságra van szükség — mondotta. A demokratizmus gyakorlása nagyobb személyes felelősséget, nem pedig felelőtlenséget, szabadosságot jelent. Az előkészületi viták arra figyelmeztettek, hogy politikai munkánkban föl kell lépni a régi sémákhoz, a megszokott módszerekhez ragaszkodók, a politikai intézmény- rendszer korszerűsítésének a végrehajtását gátlókkal

szemben. Fel kell lépni azok ellen is, akik a politikai intézményrendszer korszerűsítése ürügyén a párt vezető szerepét, a szocialista társadalmi rendet kérdőjelezik meg.

Olajos Imre, a kardoskúti Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke arról szólt, hogy nem megnyugtató az agrárágazat, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek helyzete. A termelőszövetkezetek jelentős része termelőalapjának fölélésére kényszerül. Ez ma még a mozgalom belső ügyének látszik, de ha nem figyelünk föl rá időben, ha nem ügyelünk a helyes arányok megtartására, holnapra esetleg már áruhiány lesz.

A továbbiakban Olajos Imre kifejtette: ahhoz, hogy a párt helyesen jelölje ki a népgazdasági arányokat, a fejlődés fő irányát, feltétlenül támaszkodnia kell a szövetkezeti mozgalom és a társadalom egyéb érdekképviseleti szerveinek közvetítő munkájára.

Egyetértett a kormány álláspontjával az esélyegyenlőségről, a valós teljesítményt, a valós értékeket elismerő rendről. — Ez jó politika. Ezt akarjuk még akkor is, ha egyikünknek eredményt, sikert, a másikunknak pedig bukást hoz — mondotta.

Az állásfoglalás-tervezet alapszervi vitái során — folytatta a felszólaló — a párttagság legalább annyira vitakész volt, mint itt a küldöttek. Nagyon határozottan fogalmazza meg a tagság, hogy olyan politikára van szükség, amely a valóság talaján áll. És még valami: ezt a politikát olyan politikusok közvetítsék a társadalomnak, a párttagságnak, akiknek hitelük van.

Nagy Gábor, a Debreceni Tartósítóipari Kombinát vezérigazgatója leszögezte : fel kell tudnunk nőni a demokrácia gyakorlásához. A fő- munkaidőben végzett munka megbecsülését, a megfelelő érdekeltség megteremtését sürgetve kiemelte: egy ország gazdasága akkor tud jól működni, ha optimális a munkamegosztás a kormányzat és a vállalati vezetés között. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a bizalom. Manapság a vezetés nem bízik kellően a vállalatokban, a vállalatok pedig a vezetésben.

A népgazdaság versenyképességének növelése érdekében elengedhetetlenül szükséges a termelési szerkezet- váltás, a gazdaságtalan termékek visszaszorítása. A szocialista országokkal való kooperációról szólva kifejtette: az elmúlt évek hibás döntéseiben szerepet játszott az is, hogy a KGST-együtt- működésben vágyaink fogalmazódtak meg, s elhittük, hogy azok meg is valósulnak. Nem így történt. Ma ez a realitás, és ehhez kellene mielőbb alkalmazkodnunk, mégpedig úgy, hogy a baráti államokkal való kereskedelemben is a piac törvényei érvényesüljenek.

Török Zoltán, a Tungsram Zalaegerszegi Gyárának művezetője a többi között arról szólt, hogy napjainkban a pártfegyelem állapotára jelentős hatással vannak az érdekmozgalmak. Ezután azt a véleményét hangoztatta, hogy a pártalapszervezetek- ben csak a szűkebb közösség által tudatosan teremtett politikai légkörrel érhető el a kommunisták kezdeményezőkészségének erősödése.

A továbbiakban hangsúlyozta: ma a munkások még inkább igénylik a vezetői mértéktartást, az egyszerűséget, a vezetői önmérsékletet. Megítélése szerint a párttagság joggal várja el a negatív cselekedeteket elítélő szemlélet erősítését éppúgy, mint a célratörő politikai munkát a pártfegyelem javításáért.

Baranyai Lőrinc, a Dorogi Szénbányák Vállalat párt- bizottságának titkára elmondta: az állásfoglalástervezet vitájának egyik kulcskérdése volt területünkön is, hogy csökkent a párt és vezető szervei iránti bizalom. Nagyon fontosnak ítélte e kérdés okainak elemzését, a hibák feltárását, a bizalom helyreállítását, amit csak részben old meg a Központi Bizottság és végrehajtó szerveinek újraválasztása, ha nem párosul a pártélet megújulásával minden területen.

— A bizalomvesztés egyik meghatározó elemének tartjuk a felelősség kérdését. Párttagjaink egyetértenek a tervezetnek azzal a megállapításával, hogy felelősség terheli a kormányt, a Központi Bizottságot és annak végrehajtó szerveit, de úgy érezzük, ki kell szélesíteni a felelősség körét ránk, az irányító pártszervekre, a társadalmi és egyéb szervezetekre is, hiszen minden egyes fontos kérdést véleményeztünk és a sikeres végrehajtásért nagyobb szerepet kellett volna vállalnunk a saját területünkön is.

— Külörí szeretném kiemelni a Központi Ellenőrző Bizottság felelősségét, mert úgy gondoljuk, hogy jogosítványánál fogva szükséges lett volna menet közben is ellenőrzéseket végez( Folytatás az 5. oldalon.)

32 év eredményei