Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-22 / 121. szám

1988. május 22., vasárnap

Somogyi Néplap

5

Folytatta munkáját az MSZMP országos értekezlete

(Folytatás a 4. oldalról.)

nie, amikor észlelte a határozatok végrehajtásának elmulasztását. Mert minden párttagot felelősségre vontunk, aki például közlekedési vétséget követett el, de sajnos nem foglalkoztunk azzal kellően, hogy a párt- határozatok végrehajtásának elmaradása miatt kiket vagy mely testületeket terhel felelősség.

Csak mi magunk tudjuk megteremteni a pártnak és tagjainak a tekintélyét. Tudjuk, nem könnyűek ezek a feladatok, de a bányászatra az elmúlt időszakban is jellemző politikai erő még

megvan; van bizalom is, amit jól érzékeltet az is, hogy a tagkönyvcsere időszakában párttagságunknak csak három százaléka került ki a pártból, és a maradók aktív tenniakarásról nyilatkoztak.

A bányászkollektívák ma is minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy becsülettel teljesítsék feladataikat. Vállalják a gazdasági stabilizációs és kibontakozási program rájuk háruló feladatait, de nem értik és visszautasítják azokat a napjainkban felerősödött nézeteket, hogy a bányászok eltartottak és nem segítik, hanem nehezítik a népgazdasági gondok megoldását.

Lehet, hogy a mai gazdaságpolitika újabb bányák visszafejlesztését, illetve bezárását igényli. De mielőtt döntés születik erről, gazdasági számításokkal meg kell vizsgálni, hogy milyen energiahordozóval lehet a kiesetteket pótolni és ez mibe kerül az országnak — mondotta befejezésül.

* * *

Ezzel az országos pártértekezlet második munkanapja, amelynek tanácskozásán Dudla József, Tatai Ilona, Garaczi Károly és Góg Mátyás felváltva elnökölt, befejezte munkáját. A küldöttek ma a vita összefoglalójának meghallgatásával kezdik a tanácskozást.

Berecz János sajtóértekezlete

A nemzetközi sajtóklubban szombaton este is Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára foglalta össze az országos pártértekezlet napi eseményeit. Mindenekelőtt bejelentette: az országos pártértekezlet befejezte a vitát az állásfoglalás-tervezet fölött, összesen 49 küldött és egy vendég kapott szót, mondta el véleményét, javaslatait, állásfoglalását. Százkilenc- venöten írásban adták be hozzászólásukat, ezek feldolgozása most folyik, és minden valószínűség szerint holnap reggelig eltart.

— örömmel ismétlek meg három szót, amit tegnap már mondtam: fordulat, reform, megújulás. Azért ismétlem meg örömmel, mert tegnap arra hivatkoztam, hogy a főtitkári előadói beszéd e három szóra épült. Most nyugodtam mondhatom, hogy a hozzászólások ezt a három szót erősítették meg; nagyobb nyomatékkai ki az egyiket, ki a másikat, de a vita egésze összhangban volt ezzel a három kifejezéssel.

Mára élénkült a vita úgy is, hogy nemcsak különböző vélemények ütköztek, megjelent nemcsak a kritika, hanem az önkritika is. Ezt is örömmel mondom, mert — az egyik küldött szavait idézve — a felelősséget meg kell keresni, nevén kell nevezni, de az igazi ereje a pártnak abban van, ha minden tagja eljut a saját felelősségének megállapításáig. Legyen az kisebb vagy nagyobb arányú, mert a változás abból indulhat ki, ha minden párttag, minden szervezet a saját területén szolgálja a fordulatot, a reformot és a megújulást.

Egy másik fogalom, ami sűrűn előfordult: cselekvőkészség, tenniakarás. Az már általános közhely, hogy minden szó annyit ér, amennyit tettekkel támasztanák alá. Az országos értekezlet állásfoglalásának is az lesz a fő mércéje, hogy milyen gyakorlati tettek követik. Az egyik felszólaló elmondta, hogy a cselekvőkészség ereje, hatékonysága a tudásén, az akaraton és a jó vezetőkön múlik. Nos, az értekezletnek köszönhetően tudni most már tudunk valamit, hogy akarunk is, azt kifejezték a felszólalások, s a jó vezetők megválasztása pedig a holnapi napra marad.

Elég gyakran szerepelt a vitában az egység kifejezés. Azt lehet mondani: a központi bizottsági titkártól az alapszervezeti titkárig majd, mindenki foglalkozott vele. Érthető: egyedül egy párttag sókra nem megy. És ha a pártszervezetek elkülönülnek egymástól, nincs belső szolidaritás, egyetértés a fő kérdésekben, akkor a cselekvésben sincs következetes magatartás. De ez az egység nem lehet a tegnapi értelmű. Nem lehet hallgatólagos beleegyezésre, elv.iselem- fegyelemre építeni. Az egység ma a vita, a vélemények ütköztetése, a döntés. A közös cselekvés ebben valósulhat meg. És hozzáteszem: egységre azért is szükség

van, mert mi változatlanul kulcskérdésnek tartjuk a magyar nép nemzeti egységét, a közmegegyezés megújítását.

A közmegegyezés is más jellegű lesz, mint tegnap volt. Nem a jó politika körül spontán tömörülés, nem a személyiségek megegyezése, hanem az érdekek kifejezésére épülő intézmény- rendszer — akár spontán, lakossági kezdeményezésre létrejövő intézményről van szó, akár a meglévő intézmények átalakításáról —, s az ezekben az intézményekben kifejeződő érdekek szövetsége, egyeztetése és együttműködése.

— Hogy ezt miért tartjuk rendkívül fontosnak, hadd olvassak föl egy nekem címzett táviratot — mondotta Berecz János, s idézte a te- legrammot: „A jó isten áldását kérem az országos értekezlet résztvevőire, hogy az egész társadalom számára jó, igazságos határozatokat hozzanak, utána pedig legyen a Központi Bizottságnak ereje számon kérni a végrehajtást, mert csak így lesz kibontakozás — mély tisztelettel Kendernai Györgyné.”.

— Ez engem azért hatott

meg, mert a magyar nép széles tömegei ezek szerint úgy vélik, hogy sorsukat jelentős mértékben befolyásolja a pártértekezlet döntése. Vagy ahogyan az egyik küldött fejezte be hozzászólását; e két nap alatt nagy erkölcsi-politikai tőkét hoztunk össze, legyen erőnk ennek az erkölcsi-politikai tőkének gyakorlati tettekké váltására. Erre törekszünk — zárta rövid nyilatkozatát Berecz János. ,

A vezetők felelősségével kapcsolatos kérdésre válaszolva Berecz János elmondotta: volt olyan párttag, aki azért érzi magát felelősnek, mert mindig óvatosan és bizonytalanul fogalmazott, amikor a tagság véleményét tolmácsolta a Központi Bizottságnak. Volt olyan alapszervezeti titkár, aki azért gyakorolt önkritikát, mert nem mindig juttatta el a párttagokhoz a szükséges információkat, s elnézte, hogy olykor maga sem kapta meg a legfontosabb tájékoztatásokat.

A párton belüli pluralizmussal kapcsolatban kifejtette: a pártértekezlet is megerősítette azt az alapelvet, hogy a pártnak a demokratikus centralizmus alapján kell dolgoznia, ennek az átértékelésére azonban most nem vállalkoztak. A kisebbségben maradt véleménnyel szemben eddig türelmetlen volt a párt, a jövőben viszont támogatják ezeknek az elképzeléseknek a továbbélését. A frakciózást azonban változatlanul elítélik. Az alulról fölfele építkezés első lépcsőfoka máris létrejött azáltal, hogy minden pártszervezetnek joga van egy adott kérdést a felsőbb pártszerv elé vinni.

Berecz János tájékoztatta a külföldi sajtó képviselőit arról, hogy a szerkesztőbizottság az állásfoglalás véglegesítésénél 600 észrevételt vesz figyelembe, ezek egy részét hasznosítják, más részüket továbbadják feldolgozásra, s bizonyára lesznek olyan javaslatok is, amelyeket elvetnek.

Emlékeztetett arra, hogy a Központi Bizottság nemrégiben megvitatta a társasági törvény alapelveit, amelyek leszögezik: nem végleges, kész, hanem épülő szocialista .társadalomban

élünk, amelyben több szektor működik, piacgazdálkodás van, s a vállalatok tevékenységét közgazdasági eszközökkel befolyásolják. Az állami és a szövetkezeti tulajdon mellett elismerik a magánvagyon jelenlétét is, s meg kívánják találni annak a módját, hogy törvényes keretek között lehetővé váljék a magánvagyon működtetése. Ez néhány párttag számára ideológiai problémákat okoz, de ezt a vitát vállalni kell.

A magyar modell export- tálhatóságára vonatkozó kérdésre válaszolva Berecz János rámutatott: nem igyekeztünk modellt alkotni, és más modellt sem akarunk lemásolni. Ugyanakkor átvesszük a hasznos tapasztalatokat, e tekintetben a szocialista országok között gyakorlati és elméleti kérdésekben egyaránt folyamatos tapasztalatcsere zajlik. Arra törekszünk, hogy elkerüljük, ami a testvérországok tapasztalatai szerint rossz útnak bizonyul. Ami a politikai intézményrendszer reformját illeti, ebben az MSZMP — fogalmazott Berecz János — várhatóan követésre méltó példát ad.

A sajtóértekezleten elhangzott az a kérdés is, hogy létrehoznak-e új, felelős pártfunkciót. Amennyiben olyan javaslat elhangzik — vélekedett Berecz János —, a pártértekezlet támogatni fogja.

____________________SOMOGYI VISSZHÀHG

V

árakozás és cselekvőkészség

Fokozott várakozás előzte meg az országos pártértekezletet. Pénteki megnyitója után ugyanilyen figyelem kiséri megyeszerte a tanácskozáson ’ elhangzottakat. Sámogy lokál, az itt élő kommunisták a főtitkár előadói beszédéből igyekeznek következtetni arra, hogy az állásfoglalás-tervezet vitájában elhangzottak miként kerültek a dokumentumtervezetbe. _ Munkatársaink a pártértekezlet megnyitását követően gyűjtöttek véleményeket

Bilkei Ferenc, a mernyei tsz épületkarbantartója. 40 éves, 1979 óta párttag.

— Ha a párt első számú vezetője beszél egy ilyen magas szintű fórumon, minden szóra és hangsúlyra figyelnek az emberek. Érthető hát, hogy ennek megfelelően elsősorban az alapvető elvi kérdésekben foglalt állást. Mégis úgy éreztem, hogy e gondolatok közül nem egyet már korábban is hallottam, például a párt céljával, vagy a pártegység erősítésének szándékával kapcsolatban. Meglehet persze, hogy csak azért érzem így, mert a pártértekezleti állásfoglalás-tervezet markáns vitái túlzó várakozásokat keltettek. A sokak által igényelt konkrétságot elsősorban a beszéd első részében tapasztaltam, amely világos képet adott gazdasági helyzetünkről és ennek társadalmi hatásairól. Több helyen is hallottunk a különböző területeken szükséges megújulásról, s arról, hogy a szavak után most már cselekedni kell. Azt várom, hogy a vitát követő összefoglaló szól majd ezek mikéntjéről is. Az előzetes vitában sokan szóltak a párt tekintélynövelésének szükségességéről. Ennek egyik módját az alapszervezetek önállóságának növelésében látom. Ezt erősítette bennem, hogy a Központi Bizottság a jövőben nagyobb figyelmet kíván fordítani az alulról jövő kezdeményezésekre.

Varga János (49 éves), a Csepel Egyedi Gépgyára Kaposvári Nehézgépgyárának párt titkára:

— Az előadói beszédnek a párt megújulásával kapcsolatban elhangzott részét tartottam az egyik legfontosabb elemnek. Sajnos, korábban kevesebbet törődtünk a párt belső ügyeivel. Az előadói beszédben visszacsengett az, amit többször írásban jeleztünk. A pártértekezletnek olyan állásfoglalást kell kialakítani a vitában, amely előre viszi pártunk ügyeit. Azt várjuk, hogy egyértelműen jelölje meg a kivezető utat. Elhangzott, hogy a demokráciát is meg kell újítani, s az is, hogy az alapszervezeteknek nagyobb beleszólásuk lesz a politikába, jobban figyelnek a szavukra. Ehhez nem kell kommentár. Jónak tartjuk azt is, hogy a kezdeményezésekre nagyobb figyelmet fordítanak ezután, még ha egyediek is a vélemények. Ez javítja a párttagság hangulatát, visszaadja a bizalmat. Sajnos, korábban az alapszervezetek és a Központi Bizottság között nagy volt a távolság. Mi azt várjuk, hogy közelebbi és élő lesz a kapcsolat, és mindig eljut a véleményünk is a felsőbb pártszervekhez.

Kiss László, a Kaposgép törzsgyárának irányító tervezője. 38 éves. 1983 óta párttag, jelenleg az üzemi pb tagja.

— Örömmel hallottam az irányító párttestületek megújításával és megfiatalításával kapcsolatos szándék megfogalmazását. Ez a lépés jól beleillik azoknak a törekvéseknek és változásoknak a sorába, melyek már eddig is a párt belső életének korszerűsítését és a politikai intézményrendszer reformját szolgálták.

Nagy figyelemmel hallgatta a saját területét érintő gondolatokat. Így azt, hogy a gazdasági kibontakozásért

folyó csata az üzemekben dől el.

— Biztosra veszem, hogy például a nagyüzemeket képviselő küldöttek hozzászólásaiban arról is hallunk majd: ahhoz, hogy az ipar ezt a kulcsszerepet megfelelően betölthesse, több feltételnek is teljesülnie kell. Az üzemek ugyanis építik a gazdaságot, ám egyben részei is annak. Az egész gazdasági életet érintő fordulat nem következhet be pusztán az üzemek által, kivált akkor nem, ha ezek munkáját máig is több tucatnyi, helyenként egymásnak is ellentmondó utasítás szabályozza. Egy autódaru gyártására létrejövő nemzetközi vegyes vállalattal kapcsolatos ígéretes terveink például a KGST-együttműködés zavarai s ellentételezési gondok miatt hiúsultak meg. Ugyancsak sok fejfájást okoz nekünk az is, hogy a KGST-n belül nincs megfelelő minőségű acélalapanyag. Ezekkel az adottságokkal is számolni kell a feladatok meghatározásakor. Véleményem szerint a pártértekezlet képes lesz e fejlődést nehezítő gondok feltárására.

Jávorszki András (48 éves), a tanítóképző főiskola marxizmus—leninizmus tanszékének tanára:

— Kádár János főtitkár előadói beszéde olyan vitaindító volt, amely a küldöttek figyelmét a lényeges kérdésekre irányította. Így szolgálta bizonyos félreértések és alapelvek tisztázását is: továbbra is szocializmust építünk, alapvető értékeinkről nem mondunk le. Szerintem ezeket egyértelműen meg kell fogalmazni egy ilyen helyen. A pártértekezlet vitájától azt várom, hogy az is középpontba kerül: mi az, amit a szocializmus ma jelent a számunkra, s mi az, amin változtatni kell, mi az, amit meg kell újítani. Egészen biztos, hogy szóba kerülnek azok az ellentmondások, konfliktusok, amelyeket csak a párt vezetésével lehet megszüntetni.

Az például, amit az értelmiségről hallottam, rendkívül fontos. Várom azt is, hogy a hozzászólók megfogalmazzák az értelmiség helyét, szerepét a minőségileg fejlett szakaszban.

Szilvási József (57 éves), a Kaposplast Kefe- és Műanyagipari Vállalat igazgatója:

— Egyetértek azzal, hogy a gazdaság csatája az üzemekben dől el. Elindult egy folyamat a gazdaságban, ennek azonban sokkal intenzívebbnek kell lennie a pártértekezlet után. Érezzük, hogy megvannak a lehetőségeink, az iparunk azonban nem elég korszerű, tovább kellene korszerűsíteni. Arra is szükség van, hogy javuljanak az exportlehetőségek. Ahhoz azonban, hogy nagyon korszerű árut küldjünk a külpiacra, nagyon korszerű technika kell. A szerkezetváltást hátráltatja mostani valutáris helyzetünk és még sok egyéb. Jó lenne, ha a termékeinket megfelelő áron tudnánk eladni. Sajnos, ellentétes a mozgás a forint leértékelése és a világpiaci árak mozgása miatt A külkereskedelem intézkedésére volna szükség. Most különböző piacokat kell kutatni és megtalálni ahhoz, hogy a vásárlóerő csökkenése miatt fölösleges magyar árukat el tudjuk adni.

Vállalatunk nagyon szerencsés helyzetben van a

szerkezetváltással, mert elnyertünk egy világbanki pályázatot. A legkorszerűbb gépsort azonban csak a jövő év első negyedében tudjuk üzembe helyezni, akármilyen gyorsan csináljuk. Ez azt mutatja, hogy egy ilyen szerkezetváltás nem megy egyik napról a másikra. Fontos az előkészítés és az is, hogy az állami és bankszervek partnerek legyenek a gyorsaság elősegítésében.

Dr. Filiszár Tibor, a siófoki városi tanács-vb titkára:

— Csodaváró hangulatban vagyunk, s ez nem jó, mert a várakozás egyben késedelmet is jelent. Ügy gondolom, hogy ma már pillanatnyi késedelemnek sincs helye. Vártunk a megújulást hirdető pártprogramra, vártunk az ezt megfogalmazó kormányzati programra, s a várakozás során elfelejtettünk tenni. A ma létező politikai intézményrendszerben a jó elképzelések sorra megbuktak, mert a valóság ellenállt. A valóság ellenállásának okát a társadalmi önismeret hiányában látom. A valóság megismerése viszont azon áll vagy bukik, hogy az eltérő vélemények is ismertté váljanak, hogy ne legyen — Váci Mihály szavaival — „eleve igaz” nézet, s ne legyen bélyeg a másként gondolkodó emberen. A pártértekezlet nekem azt példázza, hogy a valóság megismerésének gyötrelmes, fájó útját járjuk. A nézetek élesen ütköznek. Erre rég volt példa. Az első nap annak reményét kelti, hogy szembe tudunk nézni a valósággal.

Az ember persze vitatkozni szeretne néhány nézettel. Az egyik hozzászóló szerint új szavakra, új arcokra és új tettekre van szükség. Szerintem csak az utóbbi kettő igaz. És abból is a legutolsó a leghangsúlyosabb.

A XIII. kongresszus hangsúlyosan fogalmazta meg, hogy kevesebb, de jobban képzett és jobban fizetett államigazgatási szakemberrel kell a feladatokat megoldani. A hármas feltételből csak egyet lehet könnyén megvalósítani: a létszám- csökkentést. Ez csak elhatározás dolga. Meg is történt, illetve történik. De hol vannak a jobban képzett szakemberek? A felsőoktatás kritikus helyzetét taglaló hozzászólások nem kecsegtetnek azzal, hogy gyors javulás lenne várható. És hol vannak a jobban fizetett szakemberek? Ha viszont a három feltételből csak egy valósul meg, akkor számomra aggasztó, hogy a kongresz- szus másik tétele, nevezetesen, hogy a bürokráciát érzékelhetően vissza kell szorítani, megvalósulhat-e... A szavak és a tettek összecsen- gésének tényét nemcsak én érzem fontosnak. A pártértekezleti hozzászólások többségéből is ez hallható ki.

Bánkuti Béla (50 éves) a Somogy Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója. 1972 óta párttag,

— A pártértekezletet megelőzően is világos volt, hogy gazdasági gondjaink nem elsősorban közgazdasági, hanem ideológiai és politikai eredetűek. Én' mint gazdasági vezető elsősorban azt figyelem, hogy a pártértekezlet mennyiben lesz képes politikailag és ideológiailag megtisztítani a terepet a gazdaság fejlődése előtt. A vitát figyelemmel kísérve egyre inkább erősödik bennem a remény, hogy választ kapok kedésemre.

Nagy örömmel hallgattam a nyílt, kritikus véleményeket, s különösen tetszett Barta György küldött hozzászólása; keményen, ám okos és valós érvekkel szólt arról, hogy az új szándékokat hitelesítő tetteket csak új emberektől várhatjuk.