Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-22 / 121. szám
19M. május 22., vasárnap Somogyi Néplap 3 Folytatta munkáját az MSZMP országos értekezlete (Folytatás a 2. oldalról.) Ebben a fordulatban semmivel nem helyettesíthető szerepe volt a párttagságnak, mert miközben a pártnak, mint szervezetnek csökkent a tekintélye, megcsappant iránta a bizalom, a párttagság és a pártonkívü- liek, a kommunisták és a nép, a nemzet egymásra találtak. Kiderült, mint any- nyiszor, hogy egymástól nincs mit félniök. Félni csak attól kell, hogy a politika a csendes, de forradalmi értékű változásoknak csupán a hordalékát látja, és a kockáztatni is képes kezdeményező szellem helyett hatalomféltő reflexei lépnek működésbe. Azt remélem, hogy a pártértekezlet után alaptalannak bizonyul ez a félelem. Mi az, amit Magyarországon párttagok és pártonkí- vüliek egyaránt tudnak? Tudják, hogy a XX. században a katasztrófák kezelésére szolgáló összes tartalékunkat kimerítettük. Nincs több lehetőségünk katasztrófák elviselésére. Nekünk élni kell, és előbb-utóbb ismét jól élni. Ennek a célnak az eléréséhez új közmegegyezésre van szükség. A népfrontmozgalom történelmi feladata, egyben saját megújulásának is nagy esélye részt venni ennek az új köz- megégyézésnek a létrehozásában. Az új közmegegyezés előkészítésében a népfront — hivatásának is megfelelően — támogathatná a közjogi viszonyok megújítását, az alkotmány, a választási törvény megalkotását, az alkotmánybíróság és a közigazgatási bíróság felállítását. Mindezek együtt biztosítanák a hatalom megosztását és ellenőrzését, hogy ezáltal szervezetileg és jogilag megszűnjön minden szinten az önkény és a hatalommal való visszaélés lehetősége. A közjogi viszonyok fejlesztésével együtt kell haladnia az állampolgári jogok kiteljesítésének, amelynek feltétele a szuverén törvény- hozás, az önállóan politizáló kormány, az erős tanácsi önkormányzat és az önrendelkezésre képes, az ország felelős birtokosaként viselkedő, érett állampolgár. Ezek között az alkotmányos keretek között nem csökkenő, hanem növekvő szerepe lesz a pártnak és a vele autonóm módon, partnerként együttműködő társadalmi szervezeteknek, mozgalmaknak és áz egyesületi törvény alapján alkotmányosan működő állampolgári közösségnek, érdekképviseleteknek. Vagyis, Mihail Gorbacsov szavait is idézve — hiszen azok, nagy örömünkre, egybecsengenek a mi törekvéseinkkel — a szocialista jogállam és a szocialista pluralizmus együtthatásával megteremthetjük az emberek közötti szolidaritásra, demokráciára és vállalkozókedvre alapozó hatékony, vonzó szocializmust, amely ugyan nem lépett ki még a szükségszerűség birodalmából, de lépteit a szabadság birodalma felé irányítja. Azt tartják: egy nemzet lesüllyedésének jele, ha tagjai semmibe veszik a törvényt. Ez többnyire ott szokott bekövetkezni, ahol az ellenőrizetlen állam mindig csak a maga javára, önkényesen értelmezi a törvényt. Mi emelkedő nemzet akarunk lenni ! A szocialista jogállam közelebb visz ennek a feladatnak a teljesítéséhez. Másként reménytelen a gazdasági felzárkózás i$ a fejlettebbekhez. Ritkán történik meg, hogy Magyarország és a világtörténelem óramutatói együtt járjanak. Most itt van ez a kivételes alkalom, jól kellene bánnunk az idővel. Ez esetben ne legyen igaza Kossuthnak, aki azt mondta: a magyar történelmen vörös vonalként húzódik végig egy szó: késő. A nemzedékváltás és a felelősségérvényesítés nyelvén csak dadogva tudunk beszélni, mert amire nincs érvényes, intézményes megoldásunk, arra nincs érvényes szavunk sem. A felelősség megállapítása minden fejlett politikának része. Az állampolgároknak és a pártok tagjainak jogos szükséglete. Én most azt javaslom mégis, hogy ezt a felelősségre- vonást végezzük el együtt, lélekben, ki-ki addig a mértékig, amíg saját felelősségével nem találkozik. S aztán így önmagunkban meg- békülve keressük az előttünk járó nemzedékben azt, ami abban nagy és tiszteletre méltó. Önbecsülésünkhöz és üdvösségünkhöz ez is hozzá tartozik. Az értekezlet vitája megerősíti hitünket: újra élcsapat lehetünk, lesz magyar kibontakozás ! — Jelenlegi gondjaink döntő része éppen a gazdasághoz vezethető vissza, s ezekből súlyos társadalmi feszültségek is keletkeztek — hangsúlyozta Izsák Gyula, a bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke. — Kulcskérdés a politika és a gazdaság kapcsolata. A politikának elsőbbsége van a gazdasággal szemben, persze nem úgy, hogy az objektív gazdasági törvényeket figyelmen kívül hagyja. Éppen ezért elvárjuk, hogy ez a politika adjon világos, érthető és értelmes programot. Túl sokat vállalt fel a párt a közelmúltban a társadalmi munkamegosztásból. Részletes programot adott a gazdaságnak, a KISZ-nek, a népfrontnak, a tudománynak és minden szervezetnek hazánkban. Ha a részletkérdések meghatározása a politikától indul ki, könnyű kibújni a felelősség alól. Egy-egy nagyobb horderejű döntés előtt feltétlen alapos előhatás-vizsgálatot kell végezni, vajon a döntésnek mi lesz a politikai, gazdasági, közhangulati következménye. Ha ez megtörténik, nem következett volna be az a helyzet, amilyen tavasszal a mezőgazdaságban, hogy egy kellően át nem gondolt, rossz döntés majdhogynem megbénította az ország termelőszövetkezeteinek működését. A politika ne szégyelljen kérdezni, véleményt kérni egy-egy gazdasági döntés előtt és fokozottabban a tudományra és a gazdasági szakemberekre támaszkodni. — A mezőgazdaság a párt agrárpolitikájától azt várja, hogy adjon hosszabb távra szóló, világos, kiszámítható programot — mondotta a továbbiakban. — A mezőgazdaságban nehezebb a szerkezetváltást megvalósítani, mint a gazdasági élet más területein, s a kiszámíthatatlan változásokhoz a mezőgazdaság — sajátos helyzete miatt — nem tud gyorsan alkalmazkodni. Nagy gond az agrárolló, amelyet az ágazat már nem tud elviselni. 1987-ben 1254 tsz közül 460 veszteséggel vagy 5 millió forint alatti nyereséggel zárta az évet, ez döntő mértékben — elismerve egy-egy gazdaság vezetésében meglevő negatív tényezőket is — az említett agrárolló elviselhetetlen nvi- tódásából ered. — Jogos a politika kérdése: mit tudunk adni? — tette föl végezetül a kérdést Izsák Gyula. Így válaszolt: — A jó program mellé felsorakozva, a biztosított mozgástér lehetőségei közepette szorgalmasan, eredményesen és nyereségesen termelünk, becsületesen dolgozunk. Minőség, hatékonyság, innovatív szemlélet, rend, fegyelem s a demokrácia széles körű kiterjesztése legfőbb vezérelveink. Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára hangsúlyozta: a Központi Bizottság 1987 júliusi kibontakozási programját és az ezen alapuló kormányzati stabilizációs munkaprogramot a párttagság, a társadalom támogatta, de az eltelt közel egy év alatt az egyetértés és a támogatás mellett erősödött a türelmetlenség is. A párt- és állami vezetésnek is az a meggyőződése, hogy a gazdaságban gyökeres változásra van szükség. Az ehhez szükséges feltételek kialakítását megkezdtük. Következtetésünk egyértelmű: mindenben és egyszerre javulást eredményező, azonnali fordulatot nem remélhetünk, s felelősen ma sem ígérhetünk. A magyar gazdaság évek óta visszatérő strukturális problémáit, egyensúlyzavarait a múlt öröksége, az elkövetett hibák és tévedések együttesen okozzák. Minden lehetséges eszközzel segítenünk kell a versenyképesség nemzetközi szintre emelését, az export- orientáció erősítését — hangsúlyozta. — Ez parancsoló szükségszerűséggé teszi a KGST-országok közötti együttműködés új alapokra helyezését. Ugyanakkor igényli az intézményes kapcsolati formák megteremtését is más gazdasági integrációs szervezetekkel, elsősorban az Európai Gazdasági Közösséggel. A magyar gazdaság fejlesztéséhez hosz- szabb távon is szükség lesz külső forrásokra. De a jövőben az eddiginél sokkal inkább a működő tőkére, az ahhoz kapcsolódó fejlett technika és technológia behozatalára kell támaszkodnunk. Az új társasági törvény keretei között olyan megállapodásokat is szorgalmaznunk kell, hogy fennálló adósságunk egy részét át tudjuk alakítani a külföldi fél vállalkozási érdekeltségévé. Nagy tartalék és szervező erő rejlik a szocialista tulajdonviszonyok fejlesztésében, a vállalkozások formáinak gazdagításában, a tulajdonosi érdekeltség erősítésében, Grósz Károly és Fejti György a pártértekezlet második napján. Sipos Géza ezredes, a Magyar Néphadsereg 1. hadtest pártbizottságának első titkára elöljáróban szólt a pártértekezletet előkészítő vitaanyagok ismert és sokat bírált fogyatékosságairól, a vezetők egymásnak ellentmondó véleményeiről, a társadalom ideológiai-erkölcsi, értékrendbeli zavarairól. Hangsúlyozta: úgy nőtt fel egy nemzedék, mintha a konfliktus nem lenne az élet része. Ugyanakkor súlyos gondokat okozott, hogy az elmúlt évek nagy hazai tanácskozásain elhangzottak és a párttagok megnyilvánulásai között igen nagyok voltak az eltérések. a társadalmi tőke mobilitásának javításában. A fogyasztás- és jövedelemkorlátozó politika helyett a teljesítményelv kemény érvényesítése az az út, amelyet járnunk kell. De nemcsak a teljesítménynek megfelelő jövedelmet kell hangsúlyozni, hanem az adott jövedelemhez tartozó munkát mindenkitől meg is kell követelni. Az ellentmondó érdekek és körülmények közepette kell megtalálnunk a társadalmi fejlődés számára ösz- szességében optimumot jelentő, elfogadható megoldásokat. De számolnunk kell azzal, hogy e folyamatban nemcsak nyertesek, hanem vesztesek is lesznek. A politikai vezetés feladata ilyen körülmények között egyrészt olyan intézményi kereteket, nyilvánosságot, mechanizmusokat kiépíteni és működtetni, amelyek garanciák arra, hogy ne ismételjük meg a múlt hibáit, másrészt magában a reformfolyamatban gondoskodnunk kell arról, hogy — egy hasonlattal élve — a reform számára a házépítéshez szükséges terv és a hozzáértő felelős építésvezető is rendelkezésre álljon. Politikai intézményrendszerünk reformja lehetőséget ad arra, hogy a gazdaságirányításban az építésvezető szerepét a kormányra bízzuk és a kormánytól a parlament kérje számon a megvalósítást. A párt pedig a koncepcióért tartozzon fe- felelősséggel tagságunknak és társadalmunknak. A gazdálkodás stabil értékbázisát, a piac működtetéséhez szükséges késztetést és kényszert csak alulról, a család, a kis közösségek, az egymásért dolgozó és tevékenykedőket összefogó egyesülések kiépülése útján biztosíthatjuk. A politikának támogatnia kell az ehhez szükséges formákat, hiszen a történelem sokszor igazolta már, hogy a közömbösségből, az irigységből, az önkizsákmányoló és a humánum szempontjából megalázó munkából csak akkor lehet kikerülni, ha az' egyén számára is értelmet nyer az egymásért való munkálkodás és a nép igazságérzetével találkozó politika válik a mindennapok gyakorlatává. Schmidt Ernő, a szombat- helyi Falco Fakombinát vezérigazgatója a teljesítmény, az érdekeltség, a vállalkozás összefüggéseit elemezve mindenekelőtt a kisvállalkozások szerepéről szólt. Katona Béla, az MSZMP XVIII. Kerületi Bizottságának első titkára arról szólt: most el kell dönteni, hogy ragaszkodunk-e a korábban kialakult modell további fenntartásához kisebb változtatásokkal. Ez mindinkább a fejlődés peremére sodor minket. Vagy vállaljuk a rövid távon nehezebb, de hosszabb távon egyedül célravezető megoldást, a rendszer átfogó minőségi megújítását olyan stratégiai változtatások segítségével, amelyek egyértelműen szocialista jellegűek. Javasolta, hogy innen, a pártértekezlet fórumáról hirdessék meg nyilvánosan a kíméletlen harcot a jogtalan kiváltságok felszámolására, a szerénytelenség, a személyi összefonódás, a korrupció és a hatalommal való visszaélés minden formája ellen. Ez legyen kötelessége minden párttestületnek, párttagnak, és hívjuk szövetségesül valamennyi tisztességes magyar állampolgárt. Gráf József, a szigetvári városi pártbizottság első titkára a párt belső életével foglalkozva kiemelte: abban többé-kevésbé minden párttag egyetért, hogy a párt működésének vezérelve a demokratikus centralizmus legyen. A helyes elvek azonban már jó néhányszor megfogalmazódtak, ám a gyakorlat mégsem ennek megfelelően alakult. Sürgető feladat tehát a pártélet demokratizálása, a párt egész tevékenységének, vezető szerveinek fokozottabb ellenőrzése a párttagság által. Ennek feltétele a nagyobb nyilvánosság. A döntéshozatal mechanizmusáról szólva kifejtette: nem jó, hogy a határozatok jelentős része egy-két lépcsővel följebb születik, mint ahol kellene. Megkönnyítheti a helyes döntések meghozatalát, ha a párttagság többet tud az irányító szervek tevékenységéről, a választott testületi tagok munkájáról. Ez egyben arra is lehetőséget nyújthat, hogy érdemibbé váljon a vezetők kiválasztása. Szóvá tette azt is: a párttagok körében nem találkozott egyértelmű helyesléssel a korlátozott idejű választhatóság, a kötelező rotáció elve. Sokan úgy tartják, hogy a kizárólagos kritérium az alkalmasság legyen. Ezután a politikai Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, a TOT elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy a párt politikai mozgástere — a külső körülmények miatt — szűkebb volt a szükségesnél és annál, mint amit sokan feltételeznek. — Komplex jellegű, a politikai és társadalmi intézményrendszerre egyaránt kiterjedő, részelemeiben egységes szemléletű, összehangolt változásokra van szükség szerintem is, olyanokra, amelyek munkára szorítanak, az alkotókedv és az alkotási lehetőség felszabadítását, össznépi lehetőséggé válását szolgálják és ösztönzik — hangoztatta. A felszólaló ezután agrártermelésünket, agrárpolitikánkat értékelte. Ez — mondotta — nagymértékben járult hozzá annakidején az életszínvonal növeléséhez, a belső stabilitáshoz és eredményeink nemzetközi elismerésének kivívásához. A rugalmasabb szövetkezeti formák meghatározó szerepe jó találmányunk. Mint ahogy az a nagyüzem és a kisüzem, a közös és a háztáji célszerű ötvözése is. Jó irányba hatott az átlagosnál ösztönzőbb anyagi érdekeltség, a nagyobb döntési szabadság, a kockázatvállalási és a vállalkozási lehetőség. munka egyik gyengéjéről, a tulajdonról szóló mostani elméletek kiforratlanságáról, magyarázatuk fogyatékosságairól beszélt. Kovács András filmrendező föltette a kérdést: mit tudunk realizálni azokból az értékes gondolatokból, amelyek a pártszervezetek vitáiban és ezen az értekezleten felhalmozódtak? — Az állásfoglalás-tervezet rengeteg hasznosítható gondolatot tartalmaz — hangsúlyozta —, s nem is lehet ez másképpen, hiszen ez volt ki- indulópdntja eszmecserénknek. Az állásfoglalás-tervezet — és ezért szavazok mellette — lehetővé teszi a változásokat, de nem fogalmazza meg nyíltan. Vitáinkban ugyancsak tükröződött ez a kettősség: az ellenvélemények árnyalatokban fogalmazódtak meg, tehát részben ismerni kell, hogy ki mondja azokat, másrészt ismerni kell a témát. Holott mindannyian tudjuk: az éles fogalmazásnak az az előnye, hogy világossá, félreérthetetlenné teszi az ütközést, és ezzel önmagában is gondolatokat ébreszt. Én is szeretnék élesen fogalmazni ... Ennek a párt- értekezletnek a ténye önmagában történelmi jelentőségű, mert lehetőségét teremtett a közös gondolkodásra, megvalósíthatóvá teszi a generációváltást, amely szintén feladatunk. De — és ezért van szükség az éles szavakra — egy lépéssel még tartozunk. Lukács György gondolata volt, 21 esztendeje a Népszabadságnak adott nyilatkozatában fogalmazta meg: nem lehet eredményes a gazdasági reform, ha nem párosul politikai reformmal. Szükséges a visszatérés Marxhoz. Farkas Kálmánné, a hatvani Bajza József Gimnázium igazgatója a párt vezető szerepének fontos elemeiről, a szó és a tett egységéről megállapította: ha ez megbomlik, elveszítjük a párttagok és pártonkívüliek bizalmát. Az állásfoglalás-tervezetnek a párton belüli választási rendszert módosító javaslatát Farkas Kálmánné azzal egészítette ki, hogy közvetlenül a pártértekezlet befejezése után kezdjék alkalmazni. Majd arról szólt, hogy a párt vezető szerepének erősítését is szolgálja, ha a párttagok elméletileg felkészültebbek. Más kérdés, hogy a magunk teremtette lehetőségeket nem mindig és nem mindenütt használtuk ki kellő hatásfokkal. Minden eddiginél tágabb- ra' nyílt az agrárolló, csökkent a nyereségérdekeltség, és ez a termelésfejlesztés gátjává vált. Változatlan eszközállománnyal, kisebb létszámmal és nem kielégítő nagyüzemi érdekeltséggel kell egyre többet produkálnunk ebben az ágazatban. Napjainkban a mezőgazdaságot sem hagyják érintetlenül azok a működési zavarok, amelyek a magyar gazdaságot általában jellemzik, és ezek veszélyeztethetik a kibontakozás sikerét. Így törekvéseink ellenére sem szűnt meg az a gyakorlat, hogy a jól gazdálkodó szervezetek jövedelmét a költségvetés átcsoportosítja; több száz, az egyik napról a másikra élő gazdálkodó szervezetek száma. A szerkezet átalakításának igénye a mezőgazdaságot illetően sajátos; itt a szerkezet nem szakítható el a gazdaságföldrajzi adottságoktól — mondotta. — Azt sem feledhetjük, hogy az agrártermékek szinte teljes összességükben— ha nyomott áron is — viszonylag jól értékesíthetők. Ezt tudva kell ala(Folytatás a 4. oldalon.) Versenyképességünk Mezőgazdasági piac
