Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-22 / 121. szám
2 Somogyi Néplap 1988. május 22., vasárnap-Folytatta munkáját az MSZMP országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) Egyszer ebben a teremben felhívták a figyelmünket az idő jelentőségére. E gondolat soha nem volt aktuálisabb, mint ma. Az idő érték. Saját lehetőségünk a cselekvésre, amit vagy kihasználunk, vagy elvesztegetünk. József Attila írta: „ ... az időt mi hoztuk magunkkal.” Az idő nem dolgozik senkinek, csak lehetőségeket teremt. Marx szerint minden valamire való gazdálkodás: gazdálkodás az idővel. Gazdálkodjunk tehát vele hatékonyan, de ne elhamarkodottan, mert ma nagy hajlam van a kapkodásra, ami ugyanoda vezethet, mint az elkényelmesedés. Szeretném itt is hangsúlyozni, hogy a legszínvonalasabb politikai tevékenység, a legszakszerűbb kormányzati irányítás sem helyettesítheti az emberi alkotó munkát, a szorgalmat, tehetséget, műveltséget. Tisztelt elvtársak! Mi három napig tanácskozunk most magunkról, de nem magunkért, hanem a nemzet felemelkedéséért. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy most, ezekben az években nemcsak a magyar nép, hanem a szocialista világ sorsa is hosszú évekre eldől. Ezért sikereink, ha szerény mértékben is, de kihatnak az egész szocialista rendszerben végbemenő megújulásra. Esetleges kudarcunk pedig a szocializmus progresszív törekvéseivel szembenálló, konzervatív erők pozícióit erősítené meg. Felelősségünk tehát rendkívül megnőtt. Én hiszem, hogy sem a magyar nép, sem a hazánk határain túl élő barátaink nem fognak bennünk csalódni. Tímár Judit, az MTA ReSzűrös Mátyás, az MSZMP 'KB titkára a stabilizációs és kibontakozási program valóra váltásának legfontosabb külső feltételeit elemezve hangsúlyozta: — A szocializmus, a munkásmozgalom egésze felelősségteljes időszakot él át: történelmi korszakváltáshoz, világméretű reformkor küszöbéhez érkezett. Az elméleti alapokat is mélyen újragondolva gyökeresen meg kell újulnia, mert csak így válhat jövőbemutató alternatívává az emberiség számára. A magyarországi fejlődés ennek az általános folyamatnak szerves része, sőt bizonyos értelemben előfutára volt és ma is előrelen- dítője lehet. A magyar és az egyetemes szocialista fejlődés eme „egyirán.vúságánakr" jelentőségét aláhúzza az a történelmi tapasztalat, hogy gazdasági és politikai reformterveink következetes megvalósítása nem nélkülözheti a megfelelő nemzetközi szocialista hátteret. Egy szocialista ország elszigetelten,, magára hagyatva aligha képes következetes és átfogói reformpolitika folytatására;, különösen érvényes ez a kisebbek számára. Nekünk fontos háttér és bátorítás,, hogy a közelebbi és távolabbi szocialista környezetünkben zajló történelmi jelentőségű változások ma már nemhogy fékeznék, hanem inkább ösztönzik és segítik immár két, sőt három évtizedes törekvéseinket. Abban, hogy nemzetközi' politikai körülményeink kedvezően változtak az elmúlt két-három évben, legnagyobb hatása és jelentősége annak van, hogy a szocialista világban kibontakozóban van a szocilizmus megújhodása. Kétségtelen persze, hogy a reformfolyamat a világszocializmus fejlődésének még nem kizárólagos, hanem kiteljesedőben, fejlődőben lévő irányzata, a kor követelménye. gionális Kutatások Központja alföldi kutatócsoportjának tudományos munkatársa rámutatott: az ágazati fejlesztéseknek, a politikai döntéseknek mindig vannak térbeli konzekvenciái is. Semmiképpen sem intézhető el felelősségünk az alábbi, az állásfoglalás-tervezetben e problémakörnek szentelt, mindössze két mondattal: „Arányos ‘ településfejlesztésre van szükség, aminek keretében növelni kell a kisebb települések népesség- megtartó képességét... A felülvizsgált és a jelenlegi helyzetnek megfelelően módosított országos és megyei programok alapján folytatódjék az elmaradott térségek gazdasági alapjainak erősítése.” A falvak népességmegtartó képességéről szólva megállapította: ehhez olyan ösz- szetételű lakosság szükséges, amelyben még megvannak az egyszerű népességreprodukció feltételei. Elengedhetetlen továbbá a gazdasági megtartóképesség. Számos olyan apró falu létezik, ahol már nincs esély a demográfiai erózió megállítására. Akkor pedig ne keltsünk hamis illúziókat az ilyen települések lakóiban. Ki kellene jelölni a legfontosabb, reálisan véghezvihető feladatokat, pontosan meghatározva, hogy mit, minek az árán tudunk megvalósítani. A helyi érdekek felismerése, képviselete, az önállóság, az önigazgatás csupán felülről leosztott feladatként nem megy — mondotta. — Ehhez alulról szerveződő társadalom, a politikába mindenkinek egyenrangú félként való bevonása szükséges. Ezután Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szólalt föl. A változások .Jegíontosabb jellemzői közi/tt említette, hogy enyhült a nemzetközi légkör, nőtt a bizalom a kelet—nyugati kapcsolatokban, mindenekelőtt azért, mert javult a szovjet—amerikai viszony. A magyar külpolitika élt a kedvező változások kínálta lehetőségekkel, aktív nemzetközi szerepet vállalt magára, a szocialista országok együttműködésének megújulása jegyében a nemzetközi fellépés egyeztetésében és a közös álláspont képviseletében valamennyi érdekelttel együtt egyenjogú partnerként lépve fel. — Társadalmi rendszerünket és gazdaságunkat úgy tehetjük hatékonnyá — folytatta —, ha hazai reformunk és nyitottságunk révén egyre több ponton és még szervezettebben csatlakozunk a világgazdasági, a nemzetközi politikai rendszer egészéhez, szocialista és tőkés Viszonylatban egyaránt. Mindez további aktív szerepvállalást igényel ; nem hagyhatjuk sodortatni magunkat az eseményekkel, részt kell vennünk a számunkra is kedvező külső feltételek formálásában és tartóssá tételében. A többi között a szocialista országok két- és többoldalú együttműködésének tartalmi és szervezeti korszerűsítésében, abban, hogy létrejöjjön a KGST-nek a tagállamok fejlődését dinamizáló funkciója. Ugyancsak rendkívül fontos feladat a fejlett tőkés országokhoz fűződő egyenjogú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztése. Történelmi jelentőségű felismerés és teendő a nyugat-európai gazdasági integrációhoz való kapcsolódásunk elrendezése. Itt nem maradhatunk le, mert 1992-től új helyzet jön létre. Csökkenteni kell a szakadékot Európa két része között, mert ez egyetemes érdek, és külön-külön minden európai ország érdeke. A lényeg az, hogy minél jobban kapcsolódjunk be a nemzetközi munkamegosztásba és illeszkedjünk be az internacionalizálódó termelő erők világrendjébe. Az eltérő társadalmi rendszerű országoknak nem csupán egymás, mellett, hanem együtt és egymással kell élniük és sokrétűen együtt kell működniük. Ahhoz, hogy a világ országainak körében jó nevünket megtartsuk és egyenrangú, együttműködésre érdemes partnerként kezeljenek bennünket, a magyar külpolitikának meg kell őriznie és új vonásokkal kell gazdagítania azt a cselekvőképes, gondjainak leküzdésén fáradozó szocialista reform-Magyar- ország-képet, amely rólunk az elmúlt két évtizedben a világban kialakult. Szocialista és tőkés partnereink most nem azt várják tőlünk, hogy gondjainkat egy csapásra megoldjuk, de arra számítanak, hogy gazdasági és politikai működési zavarainkra gyorsan reagálva képesek és készek legyünk időben, tudatosan, a feszültségeket is vállalva cselekedni. Ez a várakozás tükröződik abban a nagy figyelemben is, amely tanácskozásunk előkészítését követte, és munkáját világszerte kíséri. Az eredményes külpolitikai munkának ma két elengedhetetlen belső feltétele van: a stabilitás megőrzése, valamint az elavult gazdasági és politikai struktúrák átalakítása. Az egyéni és a kollektiv felelősség feltárása, a személyi változások ennek szükséges feltételeit képezik, de önmagukban nem jelentenek megoldást gondjainkra. A pártértekezlet dokumentumtervezetének vitája során elhangzott vélemények újólag igazolták azt is, hogy külpolitikánk időszerű, belpolitikailag is indokolt feladata a határainkon túl élő magyarság sorsával való törődés. A problémát természetesen nem mi kerestük magunknak, számos gondot a körülmények kényszerítettek ránk. A séma, mely szerint „a nemzetiségi kérdés tökéletesen megoldódott”, ugyancsak a múlté. Párttagságunk körében gyakorlatilag teljes az egyetértés azzal, hogy párt- és állami vezetésünk az utóbbi időben nyíltan is síkraszáll minden nemzetiség kollektív és egyéni jogainak szavatolásáért, fellép a nemzeti önazonosság megőrzésének korlátozása, a méltatlan megkülönböztetés és a durva beolvasztási törekvések ellen. A magyar közvéleményt különösen és joggal aggasztja a Romániában élő magyarság sorsának alakulása. Az aggályokat erősíti a körükben tömegessé váló áttelepülés kényszere. Lakosságunk többsége együttérez a hozzánk érkezőkkel, kész segíteni rajtuk. Ugyanakkor annak is tudatában vagyunk, hogy az áttelepülés nem oldhatja meg egy kétmilliós közösség gondjait. Minden ember természetes joga, hogy törvénytisztelő polgárként szülőföldjén boldogulhasson. Népünk, párttagságunk azt reméli, hogy ez a feszültség a civilizált nemzetközi normák^ a lenini nemzetiségi politika, a népek, nemzetek önrendelkezése elveinek érvényesítésével végül megnyugtatóan rendeződik. Az MSZMP, a magyar kormány Szocialista megújhodás ennek érdekében cselekszik, és mindig kész a kielégítő megoldás előmozdítására. A szocialista Magyarország hozzájárul a világ jobbításához. Dr. Tényi Jenő, a Pécsi Orvostudományi Egyetem intézetvezető egyetemi tanára bevezetőben a népegészségügy helyzetéről szólt, amelyekre joggal lehetünk büszkék mint történelmi eredményre. Ezután gondjainkat ecsetelte. Az ezer lakosra jutó általános halálozás, a születéskor várható átlagos élettartam, a társadalmi beilleszkedési zavarok előfordulási gyakorisága aggodalomra ad okot, s ha változást nem tudunk elérni, az ezredforduló táján demográfiai és gazdasági kihatásai elsőrendű társadalmi-gazdasági gonddá nőhetnek és válságos helyzetet teremthetnek. Ennek ellenére a körülmények nem végzetszerűek; van kiút — hangsúlyozta dr. Tényi Jenő, majd rámutatott: a nemzetközi és hazai tudományos tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy ez a kiút a társadalmi méretű összefogásban és tudatos cselekvésben, az egészségpolitika megújításában és a különböző társadalmi szektorok összefogáson alapuló cselekvésében jelölhető meg. A felszólaló hitet tett amellett, hogy mind az egészségmegőrzési program sikere, mind a hatékonyabb küzdelem a krónikus betegségek visszaszorításáért alapvetően függ az önellátás, az önsegítség és a laikus segítség fontosságának felismerésétől. Dr. Tényi Jenő javasolta, hogy az újonnan megválasztandó Központi Bizottság mielőbb tűzze napirendre a népegészségügy helyzetének átfogó elemzését. Krasznai Lajos, a Pest megyei pártbizottság első titkára utalt arra, hogy a párttagok közül sokan bizalmatlanná váltak a párt vezető testületéivel szemben, egy sajátos bizalmi válság jelei mutatkoznak. — Nem vitatom — mondotta többek között —, hogy osztozni lehet és osztozni kell minden szinten a felelősségben. Amit a népgazdaságból nem tudtunk kipréselni, azt megpróbáltuk agi- tációval pótolni. A kiútra történelmi analógiákat kerestünk, vigasztalgattuk magunkat, hogy voltunk már kilátástalanabb helyzetben is és azon is úrrá lettünk. Mindinkább jelszóvá érett: nem többet kell dolgoznunk, hanem másképpen, jobban! És eközben nem vettük észre idejekorán, hogy összetett gondjaink sok vonatkozásban a túlélt mechanizmusok következményei. Alkalmasság, tisztesség kai szempontoktól. Majd javasolta, hogy az állásfoglalás-tervezetnek azt a megállapítását, hogy „a kialakult helyzetért felelősség terheli a Központi Bizottságot és végrehajtó szerveit továbbá a kormányt és intézményeit is” módosítsák úgy, hogy „a kialakult helyzetért a felelősség elsősorban a Központi Bizottságot és a végrehajtó szerveit, továbbá a kormányt és intézményeit terheli”. — A felelősségérzet és a tehetetlenség lassan minden szinten szembefordult egymással, s ennek következménye az egymásra mutogatás és az önmarcangolás lett. Felszólalása befejező részében sürgette, hogy a párt különböző szintű szerveinek és testületéinek működését övező „misztikumot” a döntések túlzott centralizálását vizsgálják felül, szakítsanak a kádermunka kontraszelekciós mechanizmusaival, s teremtsék meg az önmagát folyamatosan újrateremtő, cselekvőkész pártegységet. A haladás lehetősége Líevainé Seres Erzsébet, a Kaposvári Tejipari Vállalat osztályvezetője az alapszervezeti munka fontosságáról beszélt. Emellett érvelve elmondta: minden kommunista valamelyik pártalapszer- vezetnek a tagja, az alap- szervezetek szervezetileg átfogják egész társadalmi-gazdasági életünket. A párt politikáját ki-ki a munkahelyén valósítja meg. Ha nem így gondolkodunk, nem így fogjuk fel a párttagok, a pártalapszervezetek hivatását, akkor a párt vezető szerepe, egysége nem érvényesülhet. A pártértekezletnek ki kell mondania, hogy az alapszervezetek a pártmunka műhelyei, s nem „leosztott” feladatok végrehajtói. A párttagság bevonása a döntés előkészítésébe elengedhetetlen. és napjainkban tényleg megvalósulóban van. Az így hozott határozatok valóságtartalma, végrehajtásuk realitása összehasonlíthatatlanul nagyobb lesz az eddigieknél. Rámutatott: a párt megújulása a munkahelyi pártalapszervezetek helyének és szerepének tisztázása nélkül nem lehetséges. Ezután a kádermunka fogyatékosságairól szólva kiemelte: a vezetői alkalmasság, eredményesség mellett az erkölcsi tisztaságot, az emberi tisztességet is figyelembe kell venni a kiválasztáskor. Végezetül a pártélet nyitottságát, a tájékoztatás bővítését szorgalmazta, s azt, hogy a pártépítésben minél előbb mentesüljön a tagfelvétel gyakorlata a statisztiAz MSZMP országos értekezlete második napján a küldöttek egy csoportja Ezután szólalt fel Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a főtitkára. Elöljáróban kijelentette: — Az állásfoglalás-tervezetet elfogadom, annak politikai irányvonalával egyetértek. Annyi okos szó és fontos gondolat elhangzása után mind szűkebb térre szorulnak azok, akik még valami újat, fontosat akarnak mondani. így aztán egyre többen leszünk, akik a változás szándékát megerősítő hitvallást vállalják inkább, mint újabb javaslatok megtételét. Hiszen tudjuk, hogy milyen keveset érnek azok a javaslatok, amelyek mögött szervezett erőket és szervezeteket nem tudnak felsorakoztatni. Éppen most van itt az ideje, hogy elkötelezzük magunkat az új szervezeti elvek mellett, amelyek az egység görcsös és bénító követelményei helyett a vitában, az áramlatok küzdelmében, a kisebbséget is védő, alkotó környezetben alakítják ki az új minőségű egységet. Ehhez elegendő, ám nélkülözhetetlen is a mély meggyőződés s annak a nagy önuralmat kívánó türelemnek a megteremtése, amely tiszteletben tartja mások jogát az önálló gondolkodásra. Ahol az egység rituális és monolitikus, ott az nem a haladás, hanem a hatalom szolgája. Ilyen helyen a vita a démon, amely az ellenség nevet kapja. Ahol az egység alkotó, ott a vita a megúju làÿ eszköze. Bajaink méreteit és azok legfőbb okait ismerjük. A tavaszi pártviták és a társadalom megnyilvánulásai tudósítottak bennünket arról is, hogy nemcsak az elégedetlenség nőtt az országban, hanem a felelősségérzet és a cselekvőkészség is. A magyar politikai élet a maga bonyolultságában ma a megosztottság jeleit mutatja, de éppen ezért tartalmazza a haladás lehetőségét. A fennálló viszonyok elutasításában ugyanis ma már nemcsak népgazdasági és a háztartási veszteségek miatti elégedetlenség munkál, hanem az a hit is, hogy lehet ezt másképpen is csinálni. Persze, hogy ez a bírálat viharát is meghozta. Félreérthetetlenül kinyilvánították a bizalmatlanságot a rendszer hivatalos intézményeinek működőképessége iránt. Zengett az ország a felelősség számonkérésétől, a garanciák követelésétől. De gondoljuk csak végig, hogy a rossz közérzetnek mi volt a valódi és általános oka! Ügy hiszem, legfőképpen a késlekedés és a tehetetlenség. Ezt erősítette meg a létbizonytalanság, a távlatnélküliség. Mégis a gazdasági veszteségek, a morális le- alacsonyodás miatti elkeseredés nem az önfeladás, hanem az öntudatosodás felé vitte társadalmunkat. A nép végrehajtotta a fordulatot. Most van megvalósulóban nálunk az a lenini alapgondolat, hogy a nép érdekeire hivatkozó kormányzást ' fel kell váltani a nép által való kormányzásnak. (Folytatás a 3. oldalon.)
