Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-16 / 115. szám
2 Somogyi Néplap 1988. május 16., hétfő Szovjet—afgán közös nyilatkozat II. János Pál pápa dél-amerikai körútja során május 15-én Peruba érkezett. A limai székesegyházban a papság egy csoportja köszönti a katolikus egyházfőt Mcgkexdődőit a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból A véres sakkjátszma borítékolt lépései Libanonban A Pravda vasárnapi számában megjelent a következő szovjet—afgán közös nyilatkozat: . 1988. május 15-én, amikor hatályba lépnek az afganisztáni kérdés külső tényezőinek politikai rendezésére vonatkozó genfi megállapodások, a Szovjetunió és Afganisztán szükségesnek látja kijelenteni a következőket. A szovjet és az afgán nép, s az egész világ megelégedéssel és reménykedéssel fogadta a Genfben aláírt megállapodásokat. A megállapodásokat aláíró valamennyi félnek mindent meg kell tennie azon célok eléréséért, amelyek miatt hat hosszú éven át munkálkodni kellett a genfi dokumentumok tézisein. Az Afganisztán körüli helyzet rendezésének alapvető kérdése továbbra is az afgánok belügveibe való külső beavatkozás beszüntetése. A megállapodásokban erre vonatkozó kötelezettségek teljesen konkrétak és egyértelműek: a beavatkozást meg kell szüntetni, fel kell számolni a beavatkozás anyagi bázisát is. Állandóan figyelemmel kell kísérni, hogyan valósulnak meg a megállapodásoknak az Afganisztáni Köztársaság és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság közötti kölcsönös kapcsolatok alapelveire, ezen belül a be nem avatkozásra és az in térvencióról való lemondásra vonatkozó fontos tételei. A ' genfi dokumentumokkal összhangban ma megkezdődik a korlátozott létszámú szovjet csapatkontingens kivonása Afganisztánból. Ahogy ezt a megállapodás vonatkozó része meghatározza, a csapatkivonás 9 hónap alatt történik meg, s ezen belül a kontingens felét az első három hónapban, azaz 1988. augusztus 15-ig vonják ki. A szovjet csapatok Afganisztán törvényes kormánya kérésére, becsületes és nemes célokkal vonultak be az országba. A Szovjetunió mindig feltétel nélkül tiszteletben tartotta és jelenleg is tiszteletben tartja déli szomszédja szuverenitását, s ez a tisztelet az alapja a két ország közötti több évtizedes jószomszédi és együttműködési kapcsolatoknak is. Afganisztán a maga részéről mindig olyan országnak ismerte a Szovjetuniót, amely a jószomszédság elveitől vezéreltetve nem egyszer segítségére sietett a nehéz időkben. Most, amikor a szovjet csapatok hazatérnek, ismét látható, mennyire képtelenek azok az állítások, amelyek Moszkva „expanzionis- ta céljairól'’ szólnak, s arról, hogy Afganisztánt a „meleg tengerekre" való kijutásra akarja felhasználni. Ha a genfi megállapodások korában megszülettek volna — sa Szovjetunió és Afganisztán éppen erre törekedett —, akkor korábban kezdődött volna el a szovjet csapatok kivonása is. Ma, azon a napon, amikor a szovjet csapatok kivonása megkezdődik, a Szovjetunió és az Afganisztáni Köztársaság szükségesnek látja hangsúlyozni a két ország közötti hagyományos, történelmi barátság fontosságát és jelentőségét. Ez a barátság jelentősen megszilárdult és megedződött az Afganisztán számára nehéz években — megerősítette az afgán hazafiaknak és a szovjet internacionalista harcosoknak az ország boldogabb jövőjéért közösen kiontott vére. A Szovjetunió és Afganisztán szilárd meggyőződése, hogy a genfi megállapodások aláírása és hatályba lépése megkönnyítheti és meg is kell, hogy köny- nyítse az afgán probléma belső tényezőinek rendezését is. Az afganisztáni nemzeti megbékélési politika már megteremtette az események ilyen alakulásához szükséges feltételket. A mai Afganisztánban a társadalom valamenyi rétege, minden nemzetiség egyenlő politikai, gazdasági és társadalmi jogokkal bír, minden afgán előtt azonos lehetőségek állnak, hogy hazája javára dolgozzon, részt vegyen a többpárt-rendszeren alapuló politikai életében. Az állam tiszteletben tartja és elismeri az iszlám vallást, annak hagyományait és szokásait. Az egész országban koalíciós hatalmi szervek alakulnak. Az afgán vezetés kijelenti, hogy továbbra is készen áll e folyamat minden oldalú támogatására, a legszélesebb alapokon álló koalíciós kormány létrehozására. A genfi megállapodások hatályba lépése napján az Afganisztáni Köztársaság megismétli az ellenzéki erőkhöz intézett felhívást, hogy szüntessék be a harcot, a testvérgyilkos háborút, a vérontást, üljenek tárgyalóasztalhoz, közösen építsenek békés és virágzó államot. Kifejezi meggyőződését, hogy ebbe az építési folyamatba aktívan bekapcsolódnak az afgán menekültek is, akiknek teljes jogú állampolgárként történő visszatéréséhez minden feltételt megteremtenek. A szovjet fél úgy véli : ez a politika lehetővé teszi, hogy az afgánok önmaguk megoldják az afgán kérdést. A szovjet fél tovább fejleszti gazdasági együttműködését Afganisztánnal, bővíti a kereskedelmet, előse- területek és városok, vala- gíti a szovjet köztársaságok, mint az afganisztáni tartományok és városok között a közvetlen kapcsolatok fejlődését. erősíti szándékát, hogy továbbra is segítséget nyújt Afganisztánnak a Pakisztánból és Iránból hazatérő afgán menekültek életének rendezéséhez. A Szovjetunió és az Afganisztáni Köztársaság felszólít minden államot, hogy kétoldalú alapokon és sokoldalú segélyprogramok keretében, ezen belül az ENSZ szervezetei útján is járuljanak hozzá a háborúban szétzúzott afgán gazdaság helyreállításához, az Afganisztáni Köztársaság gazdasági és szociális fejlesztéséhez. A Szovjetunió kész megfelelő módon résztvenni ilyen jellegű nemzetközi programokban. A szovjet és az afgán fél nagyra értékeli azt a munkát, amelyet a genfi megállapodások végrehajtásának megfigyeléséhez szükséges ENSZ ellenőrző mechanizmus létrehozása érdekében végeztek. Kifejezik reményüket, hogy az ENSZ- megfigvelők tevékenysége hatékonyan elősegíti majd a genfi folyamat megvalósulását. A Szovjetunió és az Afganisztáni Köztársaság meggyőződése, hogy ha valamennyi fél teljes mértékben és lelkiismeretesen végrehajtja a genfi megállapodásokban vállalt kötelezettségeit, az lehetővé teszi az afgán probléma külső tényezőinek mielőbbi megoldását, ez pedig fontos ösztönzést ad a teljes és átfogó afgán rendezésnek. Ugyancsak meggyőződésük, hogy a genfi tapasztalatok ösztönözni fogják más regionális konfliktusok megoldásának kutatását is, azok minden sajátságos nehézségének és sajátosságának figyelembevételével. (Folytaiás az í. oldalról) BMP—2-es lövészpáncélosokat, a lánctalpasok vontatta ágyúkat, a csapaszállító teherautókat, a terepszínű híradó- és hadtápkocsikat rövid időn belül virágcsokrok borították, az út porától piszkos, de mosolygó szovjet katonák nyakába virágfüzéreket akasztottak az afgán emberek. Hétfő reggel ünnepélyes keretek között búcsúztatják őket. A szovjet katonai erők 1979. decemberének utolsó napjaiban vonultak be Afganisztánba a két ország kormányának egyezménye alapján. Távozásukkal lezárul egy történelmi szakasz a közép-ázsiai ország életében, helyet adva az újnak, hiszen a genfi megállapodás teljesülése egyben azt jelenti: az afgán nép kizárólag saját kezébe ve§zi sorsa irányítását, bármi is legyen döntése jövőjéről. Az MTI tudósítójának értesülése szerint az első zászlóalj békés körülmények között tette meg a Dzsalá- lábád és a Kabul közötti százegvnéhány kilométeres utat. A fogadás emelkedett hangulatát sem zavarták meg incidensek, bár a megelőző napokban a kormány- ellenes erők rakétatámadással és pokolgépes robbantásai megzavarták KaPierré Maüroy egykori francia hnlniszterelhököt választották szombaton a Francia Szocialista Fárt első titkárává. Mauroy-t a párt igazgató bizottsága egyhangúlag szavazta meg, miután a másik bul életét. Szombaton is tizenegy rakéta csapódott be a főváros területére, két helyen pedig pokolgépes merénylet történt. A szovjet csapatkivonásról az április tizennegyedikén aláírt genfi egyezmény intézkedik. Kilenc hónapon belül az utolsó szovjet katona is elhagyja Afganisztánt, az első három hónapban a kontinegns fele tér haza hazájába. A l'crzsa-Arab-öbülbcn május 14-én iraki harci repülőgépek támadást intéztek négy tartályhajó ellen. Közöttük volt a képen látható libériái felségjelű Seawise Giant is. a világ legnagyobb olajszállító tankhajója jelölt Laurent Fabius visz- szalépett a jelöléstől. Fabius a testület többségi, mittei-- rahdista szárnya által korábban megtartott szavazáson 68:54 arányban maradt alul Mauroy-val szemben. Ismét öldökölnek Libanonban a máshoz már régóta nem is értő, hivatásos fiatal harcosok. Most síiták lőnek síitákra: a szélsőségesen vallásos iszlám Hezbollah-szervezet harcosai az utóbbi napokban elfoglalták a síiták polgári szárnyát tömörítő AMAL szervezettől a 300 ezer, főként dél-libanoni menekültekből verbuválódott Dél- Bejrút legnagyobb részét. A Nyugat-Bejrútban állomásozó szíriai csapatok várnak, a harcokba nem avatkoztak be. Ezt megsínylette az AMAL ereje: fő anyagi és fegyverellátó támogatója ugyanis Szíria. Szíria a libanoni egyensúly érdekében — tíz éve alkalmazott taktikája szerint — általában az éppen folyó harcban vezetésre álló fél mellett avatkozik be. Ám ez egyszersmind libanoni politikájának hátulütője is. Az elmúlt évek tapasztalata ugyanis azt mutatja, hogy Szíria libanoni szövetségesei gyengébbek, mint a rájuk támadók. A mostani bejrúti események is, mint a polgárháború összes eddigi mozzanata, nagyobb játszma részei, öt év után először néhány héttel ezelőtt Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke Damaszkusz- ban járt. hogy kibéküljön Hafez Asszad szír elnökkel. A szíriai vezetés Arafat szemére veti. hogy különutakon, Szíriát cserben hagyva igyekszik megoldást találni a palesztin problémára. Ezért is utasították őt ki 1983-ban Szíriából, ezért is támogatták a PFSZ-en belül az Ara- fat-ellenes lázadást. Csakhogy az Arafat-ellenes erők azóta sem tudtak túlsúlyra vergődni a palesztin szervezetben. Az Izrael által megszállt területek lázadása pedig szükségessé tette az Arafat—Asszad kibékülést. Ám az együttműködés feltételei szíriai részről arra kötelezték a PFSZ vezetését, hogy ítéljen el minden olyan próbálkozást — például az amerikai rendezési elképzeléseket —, amelyeket Szíria nem támogat. Ezért Damaszkusz- ban úgy ítélhetik meg. hogy még szükség van Arafat „megregulázására". Az utóbbi években (1985- től) az AMAL szervezet fegyveresei hadakoztak a PFSZ Arafathoz hű libanoni erőivel. Fz az idén januárban abbamaradt, az AMAL nem vállalta tovább a harcot az Izrael által megszállt területek iránti szolidaritásból. Az. AMAL érdeke viszont, hogy biztosítsa vezető szerepét a libanoni muzulmánbaloldali táborban, amelyet az utóbbi időben az Irán- barát Hezbollah kezdett ki a legjobban. S történetesen a Hezbollah egy ideje az Ara- íat-hívek legfőbb szövetségese Libanonban. Arafat damaszkuszi látogatása után áprilisban először az izraeli hadsereg csapott le Dél-Libanonban a Hezbollah ottani erőire, hogy meggyengítse a palesztin ellenállás bázisait. Utána az AMAL rántott kardot a Hezbollahra a déli végeken. Erre következett a Hezbollah — egyelőre győztes — fővárosi, dél-bejrúti ellentámadása. A szír—PFSZ ellentét régi keletű, és nemcsak Szíriának van oka u gyanakvásra. Amikor a libanoni polgárháborúban 1976-ban Szíria a PFSZ ellenfeleinek oldalán avatkozott be, ezt annak az amerikai ígéretnek birtokában tette, hogy ha megfékezi a Washingtonban „terroristának" bélyegzett palesztinokat, akor Damaszkusz „bekerülhet a képbe’’, az akkori amerikai rendezési elképzelésekbe. Hasonló ígéretek és megfontolások is közrejátszottak abban, hogy a szíriai hadsereg többé-ke- vésbé tétlenül szemlélte 1982-ben, mint zúzza szét az izraeli hadsereg a PFSZ libanoni hadállásait. Más kérdés, hogy Szíriának mindannyiszor csalódnia kellett az amerikai hitegetésben. Az utóbbi években Szíria már keményen elutasítja az amerikai próbálkozásokat, és az Izraellel szembeni erőegyensúly megteremtését szorgalmazza. Ennyiben persze még mindig zavarják a PFSZ esetleges különutas próbálkozásai. Az Arafat—Asszad kibékülés útját a Szovjetunió is egyengette, de Damaszkusz- ban nem nézték jó szemmel, hogy Moszkvában Gorbacsov pártfőtitkár is Izrael elismerésére biztatta Arafatot a rendezés megkönnyítése érdekében. A Szovjetunió már 1982-ben az Izrael-ellenes arab összefogás libanoni kudarca után kinyilvánította, hogy a közel-keleti rendezésben nem követel semmivel többet, mint amennyiben legalább az arabok meg tudnak egyezni. A szovjet rugalmasság azóta csak nőtt, különösen most, amikor az Egyesült Államokkal javuló viszony közepette — Afganisztán is példázza — lehetőség látszik a regionális konfliktusok hathatósabb kezelésére. Ebben a helyzetben borítékolni lehet a következő lépéseket: Szíria törekvését annak kinyilvánítására, hogy a rendezés kulcsa Damasz- kuszban van, s e törekvés következményeit: a libanoni belharcok folytatódását. Mészáros György Sajtónyilvánosság Kínában Riport helyett verés Négy kínai újságíró és egy fotóriporter azzal a nemes szándékkal indult vidéki útra Kína Fucsien tartományában, hogy erdőgazdasági riportot készít a tartomány illetékeseinek megbízásából. A riportból semmi sem lett. Ezzel szemben egy falu közelében alaposan elverték őket. A testileg és lelkileg összetört újságírók Zsen- min Zsipaóban közölt beszámolójuk szerint a tartomány Poli nevű faluja közelében megrökönyödve tapasztalták, hogy gépkocsijuk első kereke egyszerűn levált és tovább gurult az úton. Rögvest megállították a kocsit, és egyikük utána eredt az elszabadult keréknek. Mielőtt azonban elérte volna, megragadta a váratlan zsákmányt egy falusi fiatal. Mi több, sem kérésre, sem követelésre nem volt hajlandó átadni a kocsikereket az újságírónak. Mire a három másik újságíró is a helyszínre sietett, hogy egyesült erővel szerezzék visz- sza az elorzott kereket. Igen ám, de a keréktolvajnak is segítsége akadt két másik falusi fiatal személyében. Pillanatok alatt verekedés tört ki, aminek az lett a sajnálatos eredménye, hogy a kapval és lapáttal felszerelt falusi ifjoncok alaposan ellátták az újságírók baját. Miközben javában dúlt a közelharc a gumikerék birtoklásáért, egy újságíró elszaladt a falusi rendőrőrszobára és lélekszakadva jelentette az esett. Mivel nem tudott hivatalos igazolást felmutatni arról, hogy valóban újságíró, a rendőrség emberei nem waltak hajlandók a verekedés színhelyére kimenni vele. Végül is sikerült rábeszélnie a rend őreit, hogy avatkozzanak be. Ekkorra azonban már három újságíró megsérült,, egyiküket a fején találta el eyg lapát, másikuk és harmadikuk kisebb zúzó- dást és csonttörést szenvedett a lábán. De legalább kezdetét vette — na nem az izgága falusiak, hanem — az újságírók akkurátus kihallgatása. A fotóriporter, hogy megörökítse a furcsa helyzetet, elkezdte fényképezni a rendőröket. Erre azután azok is dühösek lettek és elkobozták a filmet, mondván, hogy a fotós megzavarta őket hivatalos tevékenységükben. Az alaposan megvert újságírók jelenleg is kórházban orvosi kezelés alatt állnak. S a Zsenmin Zsipao szerint az sem vigasz számukra, hogy az eset szemtanúja, egy idős falusi néni közölte velük:. „Rá se hederítsenek, ez ilyen falu, megverték . itt már a megye vezetőjét is. A rendőrség akkor sem tett semmit. Maguk meg kedveskéim alaposan gondolják meg, hogy mikor jönnek ismét errefelé ...” Éliás Béla Mauroy-t megválasztották a Francia Szocialista Párt első titkárává
