Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-16 / 115. szám
1988. május 16., hétfő Somogyi Néplap 3 Beilleszkedtek az újak Miért nyugtalan a húsipar? Árak és lehetőségek A hivatalos felvásárlási árnál többet fizetnek a húsipari vállalatok — így szól a termelők számára örömteli hír. De hogyan fogják a vágóhidak és húsfeldolgozó vállalatok ezt a plusz költséget kigazdálkodni? Áthá- ríthatják-e a fogyasztókra vagy növelni tudják exportáraikat? Egyáltalán mi indokolja ezt az igyekezetüket? A termelőkkel való együttérzés? A kérdéseket érintő válaszért, tájékoztatásért, Mike Imréhez, a Húsipari Központ vezérigazgatójához fordultunk. Kérdésünkre elmondta, hogy országosan csökkent a sertéstartási kedv. A tavalyi év harmadik negyedében csökkent a sertéslétszám, ezen belül, gyorsabb ütemben az ágazat alapja, a kocaállomány. Szaporodnak a háztáji vágások. A központi támogatások megszűntével, mérséklésével most érdemesebb lett otthon vágni, mint a boltban vásárolni. A csökkenő sertéstartást a húsipari vállalatok, érthető módon, fokozódó idegességgel figyelték. A képlet egyszerű: ha nincs sertés, nincs hús, nincs miből elkészíteni a sonkát és más húskészítményt, nincs mit szállítani. A húsipari vállalatok tehát nem vártak az amúgy is késve meghirdetett felvásárlási árakra; élve gazdasági önállóságukkal, maguk változtattak árpolitikájukon. Döntésüket, legalábbis ma még úgy tűnik, indokolta a takarmánytápok áremelkedése is, hiszen a sertéstartás gazdaságosságát alapvetően a táp- és a felvásárlási árak különbsége határozza meg. Persze nemcsak az a baj, hogy drága a takarmány, hanem az is, hogy a minősége sok esetben nem megfelelő. Az Állattenyésztési Kutató Intézet tavalyi vizsgálatai szerint a takarmányozásra felhasznált szemestermé- nvek 27 százaléka mikro- biológiailag kifogásolható volt. Ilyen hibaszázalék mellett már nem hízik és szaporodik kellően a sertés. Ráadásul kénvszerűségi okokból gyakran a tápok összetétele is változik. Hol ezt, hol azt helyettesítenek másmás terménnyel. A tápérték ugyanaz, de a változó komponensek miatt mégsem az a takarmány, aminek hívják. Az állatok elmaradó súlygyarapodása legalábbis ezt jelzi. Egységnyi súly- gyaparodáshoz több és drágáé tápot kell etetni. Ezt pedig az ipar — ha húst akar — csak áremeléssel tudja a termelőknek kompenzálni. Az állami húsipar mellett azonban a helyi vagy regionális húsüzemek, a tsz-ek és az állami gazdaságok évente mintegy 3 millió sertést vásárolnak fel. Az alapanyagért való versenyfutásban a vállalatok a mindenkori fel- vásárlási árra eleve ráígértek kilogrammonként 2 Ft- ot, a hasított állapotúra 2,70 Ft-ot. Ez csak fokozta az állami húsipar nyugtalanságát és megszilárdította abbéli elhatározását, hogy emeli a fel- vásárlási árakat. A baj csak az, hogy a felvásárlási árversenyt nem követi a minőségi verseny! Például csak az állami húsipar kötelezett a vágás utáni minőségi átvételre. A többiek nem. Pedig a termelőnek és feldolgozónak egyaránt megérné, ha több lenne a piacképes húst adó sertés. (A belföldi ellátáshoz 4—4,2 millió sertés kell, több mint 3 millió exportra kerül.) Ahhoz, hogy a sertéshústermelés ne csak mennyiségileg, hanem minőségileg is megközelítse például a dániai színvonalat, szigorúan következetes, az egyre növekvő igényű piacnak megfelelő sertésfajtákra lenne szükség. Az értékes, szaknyelven szólva magas csontoshús kiho- zatalú hízósertéseknek, kifogástalan magas fehérjetartalmú és egyenletesen jó minőségű takarmányra lenne szüksége. Csupa „ha" és „lenne". Csupa olyan dolog, aminek megvalósításáért nemcsak az agrárágazatnak, hanem ösz- szetett feltételrendszere miatt magának a gazdaságpolitikának is tenni kellene egyet s mást. Mindenesetre, ami a garantált árakhoz képest kifizetett 1—1,2 milliárd forint többletet illeti, ezt a húsipari vállalatok részben saját nyereségük terhére, részben az úgynevezett húskihozatal növelésével és a termékszerkezet átalakításával ki tudják gazdálkodni. A magasabb felvásárlási árakat — így a vezérigazgató — nem követi magasabb fogyasztói ár. B. P. A szerkezetváltás, a műszaki megújulás, a hatékonyabb termelés több vállalatot a munkaerő leépítésére kényszerít. A Finom- mechanikai Vállalat Kaposvári Gyárában több olyan szak- és betanított munkás dolgozik, aki több éves, évtizedes munka után kényszerült munkahely-változtatásra. Juhász Ibolya 15 év után jött át az elektronikai gyárból. — Nem volt más választásunk: nem volt tovább szükség a munkánkra. Elö- ször nagyon elkeseredtünk: nem tudtuk, hogyan tovább, elvállaljuk-e itt a munkát vagy nézzünk valami más után. Végül is az eltanácsoltak többsége ide jött dolgozni, s gondolom, senki sem bánta meg. Néhányan ugyan az első problémák láttán elmentek a gyárból, de ők az Izzóban sem tartoztak a legkiválóbb munkások közé. Aki akart dolgozni. az megtalálta a számítását. Igaz, valamivel kevesebb itt a pénz. de az legalább biztos. Inkább a környezetet volt nehéz megszokni. A munka hasonló volt, mint korábban, de azért sokban különbözött is tőle. Ott is, itt is műszerészként dogozunk, de míg a Tungsramban mintáról kellett egy-egy darabot elkészíteni, addig itt műszaki rajzokról dolgozunk. Hogy haladni tudjunk, sok újat, a rajzolvasást, értelmezést is meg kellett tanulni. Az első időben ez nem ment könnyen, de segítettek a brigádtagok. A gyárban megértőén fogadták az új dolgozókat. Először találkoztak olyan emberekkel. akik munkahelyváltoztatásra kényszerültek. s akarva-akaratla- nul mindenkiben felötlött, vajon nem fordulhat-e elő vele is. vagy nem veszik-e el az új dolgozók az ő kenyerét. Ettől azonban nem kell tartani. A gyárban mindenkinek jut munka, még akkor is. ha a szerelőüzem létszáma az új dolgozók révén tíz százalékkal gyarapodott. Tóth László, az üzemrész vezetője elmondta: mindent megtettek, hogy az újak hamar beilleszkedjenek. A szociális támogatások mellett a brigádtagok is segítettek nekik. — Mindent elmagyaráztak, tanftgattak; megmutatták, mit hogyan kell csinálni. Még most is türelmesek, s ha kell, segítenek — mondja Ellinger Ottóné a brigádjáról. — Igyekszünk azonban úgy dolgozni, hogy a munkánkban ne legyen hiba. Betanított munkásként nem sok munkahely közt válogathat az ember: meg kell becsülni, ami van. A gyárra pedig nem lehet panaszunk. A munka érdekesebb, mint a korábbi volt, kellemes a környezet; csak a fizetésből nehéz kijönni. Megérzi a család a pénzkiesést, amennyivel itt kevesebbet keresünk. A tervek szerint azonban lehetőséget adnak egy szakmunkástanfolyam elvégzésére. Aki képezi magát, s a munkájával is elégedettek, annak előbb-utóbb valószínűleg a fizetése is emelkedik majd. H. É. Vizet kap Som, Nyim, Ságvár Megkezdődtek a fúrások Építő javaslatok az ifjúsági parlamenten A megyei tanács építési osztályához tartozó vállalatok ifjúsági parlamentjét tartották szombaton Kaposváron. Az építési és kommunális szolgáltató-vállalatok küldötteit dr. Fazekas Sándorné, a megyei tanács építésügyi osztályának vezetője, Márkus Mihály, a HVDSZ megyei titkára, Borfos Géza, az Efedosz megyei titkára fogadta a parlamenten. Rajtuk kívül az érintett vállalatok vezetősége is képviseltette magát. Földházi Júlia levelező levezető elnök megnyitója után dr. Fazekas Sándorné tartott beszámolót az elmúlt évek munkájáról, eredményeiről és nehézségeiről. Először rövid áttekintést adott a megye gazdasági életéről, a munkaerőhelyzetről és a hetedik ötéves terv szakágazati feladatairól. A fiatalokat leginkább érintő lakáshelyzetről szólt, külön kiemelve a tanácshoz tartozó építőipari vállalatok munkáját, feladatait és nehézségeit. A Tanép 1982 óta veszteséggel dolgozik, sok a garanciális és szavatossági munkájuk, melyek hátráltatják az érdemi munkákat. A kisebb vállalatok, költségvetési üzemek, helyi tanácsok építőrészlegei gazdaságosan működnek, de ezek nem képesek betölteni a nagyvállalatok által hagyott űrt. Elektromos viharjelzőt állítottak üzembe a Velencei- tónál. A sárga fényt kibocsátó berendezést a tó minden pontjáról jól látható helyre, a Pákozdi Emlékmű melletti múzeum tetejére szerelték fel. A vitorlázókat, csónakázókat, szörfözőket és a horgászokat a jelzőberendezés villogási ütemének a megváltozása figyelmezteti, hogy ideje a part felé venniük az irányt. A tanácsi beruházások legnagyobb hátráltatói a határidőkésések, valamint az elvégzett munkák minőségi hiányosságai. Ezután rátért a kommunális szolgáltatások elemzésére. Sajátosan nehéz helyzetben vannak ezek a vállalatok. Szerény beruházások mellett, növekvő költségekkel kell jelentős árváltoztatás nélkül dolgozniuk. Az egyre égetőbb munkaerőhiánv- nyal is meg kell küzdeniük. A beszámoló további részében a fiatalok beilleszkedési, elhelyezkedési gondjairól beszélt, s a sok helyen csak formálisan működő KISZ-szervezetek munkájáról, melyek nem látják el a viszonylag sok — 25 százaléknyi — fiatal dolgozó érdekvédelmét. Rövid szünet után a vita következett, melyet Hegyi Jenő, siófoki küldött kezdett meg. Hozzászólásában a presztízshiány megoldására tett javaslatot. Ha a kommunális szolgáltatásokban dolgozók tevékenységét szakmunkává tudnák minősíteni az valószínűleg vonzóbbá tenné munkájukat, s nemcsak iskolázatlanok vagy alkalmi munkások vállalnák. Javasolta egy olyan iskola kialakítását, ahol ilyen jellegű szakmunkásokat képeznének. A fiatalok indulási és lakásproblémái megA percenkénti 30 felvillanás a korábbi sárga rakétajelzésnek felel meg, míg az erősen gyors villogás a veszélyhelyzetet, a korábbi piros rakétának megfelelő időjárási állapotot jelzi. Az utasításokat a siófoki Meteorológiai Intézettől kapja a jelzőberendezés. Az idén — átmenetileg — használják még Velencei-tónál a hagyományos árbockosaras viharjelzést is. oldására is érdekes javaslatot tett. Eszerint azok a fiatalok, akik még nem teremtették meg életükhöz az alapvető feltételeket, mentesüljenek a személyi jövedelemadó alól. A hozzászólást éles vita követte, mind mellette, mind ellene számos érvet sorakoztattak föl a küldöttek. Az új iskolatípus lehetősége a vállalatvezetők figyelmét is felkeltette. Ignácz Györgyné a településtisztasági és kertészeti vállalat igazgatója, valamint Bóna Zoltán, a temetkezési vállalat igazgatója is helyeselte és támogatásáról biztosította a javaslatot. A vita után az országos parlamenten résztvevő küldöttek megválasztásával ért véget a szombat délelőtti fórum. Régi gondja oldódik mag a közeljövőben Som, Nyim és Ságvár lakosságának. A Vízkutató és Fúró Vállalat kaposvári üzemigazgatósága a közelmúltban kezdte el a munkát e térségben. Ezeken a településeken még hiányzik az egészséges ivóvíz. Közegészségügyileg veszélyeztetett térségről van szó. Az egészséges ivóvízellátás már az elmúlt tervidőszak elején is napirenden volt, az elképzeléseket azonban meghiúsította a környék rossz adottsága. Egészséges ivóvizet csak távolabbi helyekről, például — ahogy szóba is került — Nagvberényből lehetett volna ide vezetni, a vezeték- rendszer kiépítése azonban jelentősen növelte volna a költségeket. Nem állt rendelkezésre elég pénz a program megvalósításához. A leginkább veszélyeztetetteknek. a terhes anyáknak és a csecsemőknek ingyen szállítják ezekbe a falvakba a palackos ivóvizet. — Alapelvünk, hogy a víztársulásoknál a lakosság mindenütt ugyanakkora ösz- szeget fizessen az ivóvíz bevezetéséért. A költségeket arányosan osszák el. Ságváron és a többi településen a tagok hozzájárulása nem lett volna elég a tanácsok rendelkezésére álló pénzekkel együtt sem — mondta Molnár István, a megyei tanács építési és vízügyi osztályvezető-helyettese. Több elképzelés is volt arra, hogy ezek a települések távolabbról kapnának vizet. Siófok térségében megépült két nagy tároló, onnan el lehetett volna vezetni, de időközben a Balaton mellett oly mértékben megnőtt a vízigény, hogy ezt nem lehetett megvalósítani. Most a vízügyi alapból, a megyei és a helyi tanács összefogásával együtt van a szükséges pénz. A térség országgyűlési képviselőjének, Fenyvesi Henriknek a közbenjárásával elértük, hogy az akkori OVH többlet-vízügyi alapot biztosított a gond megoldására. A kutak fúrására versenytárgyalást írt ki a megyei tanács. Ezt a Vízkutató és Fúró Vállalat nyerte. Fontos igény, hogy a költséget ne lépje túl, tartani tudja a vállalt határidőt (július 31-én a kutaknak vizet kell adni) és biztosítva legyen a kutak napi 650 köbméteres vízhozama. A további munkákhoz a tervező csak a meglevő kutakra tud kiviteli tervet készíteni. S ezt engedélyeztetni kell a vízügyi hatósággal, majd versenytárgyalás útján megkezdheti a kivitelező a vízmű létesítésének a munkáit. A vízműtársaság csak ezután szerveződhet meg. A munkák lebonyolítását a Dél-dunántúli Vízgazdálkodási Társaság Egyesülése tartja kézben. A legsürgősebb munkákról, a kutak fúrásáról a vízkutató vállalat üzemigazgatója, Tóth Zoltán így vélekedik : — Ennyire rossz vízföldtani adottságú terület nincs több a megyében. Jelenleg az a kérdés, hogy hol legyen a kút. Szóba került ennek a nagyberényi vízbázisnak a bővítése is, de az a véleményünk: elébb készítünk a vízhiánnyal vert településeken három 200 méteres mélységű fúrást, s geofizikai mérések és szakértői vélemények alapján döntjük el, hol érdemes kutat létesíteni. Először vállalkozunk arra, hogy bizonyos vízhozamra készítünk kutat. Véleményem szerint két kút elég lesz majd a három település ellátására. Annyi év után a munkák végre elkezdődtek. A kérdés most már csak az: találnak-e megfelelő mennyiségű és minőségű vizet ezeken a településeken vagy nagyobb költséggel Nagybe- rényből kell odavinni vezetéken az egészséges vizet. L. R. Elektromos viharjelző a Velencei-tónál Megkezdték a kombájnok javítását, s az aratásra való lej készítésüket a kaposmérói La- tinca Sándor Termelőszövetkezetben. A munkálatokat négy kombájn végzi el
