Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
6________________________________________________________________ Somogyi Néplap _______________________________ 1988. május 14., szombat f .. v « í;- - - %n- - . .... % ns ^»sss^ v 5% gfe v ,‘"&v¥- j&&- ; .. ÍÍ- -x- \-vxs .A^- C-- ••■■ v v * ■■• ^ % 'Xs / KÖZGAZDASÄGI, MŰSZAKI ÉLET Vezeték nélküli tolmácsrendszer Veszélyben a termőföld! A budapesti Elektroakusztikai Gyár le jicsztőmérnökci több évi munka eredményeképpen elkészítették a vezeték nélküli tolmácsrendszert. Az új berendezés lényege, hogy a kábelkötegek helyett egy láthatatlan fényforrás továbbítja az információt, 15 nyelven. A készülék sorozatgyártása várhatóan a negyedik negyedévben kezdődik. (MTl-fotó — Balaton József felvétele) tartás, az állandó növénytermesztési munka, a kisáruter- melés, egyéb ágazati és szezonális munkák miatt betarthatatlan. Minden évben be kell jelenteni a helyi tanácsnál a szüret kezdeti időpontját. Sok olyan mamutgazdaság van, amely területileg 20-25 helyi tanácshoz tartozik. Mindezek bizonyítják, hogy szinte megállíthatatlan a vállalati adminisztratív munkát növelő, a vállalatvezetést fölöslegesen nehezítő rendeletek újratermelődése. Ezért lényeges politikai-gaz- dasági-szervezeti változások lennének szükségesek ahhoz, hogy a kialakult folyamatnak végre sikerüljön gátat szabni, és a gazdálkodás számára normális, elviselhető mederbe terelni a szükséges adminisztrációt. Bonyhádi Péter Nagyüzemi adatgyártás A mezőgazdasági nagyüzemek évente megközelítőleg 200 adatgyűjtési kérdőívre kötelesek válaszolni. A kitöltött adathelyek évente 30-40 ezer adatot jelentenek. A részletekről dr. Men- tényi Miklós, az Állami Gazdaságok Országos Egyesülésének tanácsadója adott részletes információt. A KSH Somogy Megyei Igazgatóságának egyik szakembere mezőgazdasági nagyüzemekben végzett vizsgálatai során talált olyan gazdaságot, ahonnét egy év alatt a helyi, a megyei és a társadalmi szervezetek 230 jelentést kértek. A felülvizsgálat során azt is megállapították, hogy a statisztikai jelentések kisebb része vonatkozik a mezőgazdasági alaptevékenységre. A KSH, valamint a MÉM által kárt adatlapok, dokumentumok száma — bár ez is tetemes! — mégis elenyésző más szervek igényéhez képest. Például kirívóan sok jelentést kér a Közlekedési Minisztérium a közlekedésről és a gépjármüvek üzemeltetéséről. Egy- egv nagyüzemnek sokszor száznál több gépjárműről kell adatot szolgáltatnia, menetlevelekről összegyűjteni az üzemidővel, a hasznos kilométerekkel, a szállított áru mennyiségével kapcsolatos adatokat. Elgondolkodtató tény: csak ennek a statisztikahalmaznak az elkészítéséhez egy közepes méretű mezőgazdasági üzemben két adminisztrátorra van szükség. A felülvizsgálati munkába bekapcsolódó Állami Gazdaságok Országos Egyesülése (ÁGÉ) 120 olyan jelentést vizsgált meg, arnelyek a KSH és a MÉM STAGEK jelentőtömbjeiben szerepelnek- A 120 jelentésből az ÁGÉ 50-nek a megszüntetését kérte, 70-nél pedig jelentős egyszerűsítéseket javasolt. A MÉM csak kevés jelentés megszüntetésével és egyszerűsítésével értett egyet, arra hivatkozva, hogy a kormányzat és a párt részére előírt előterjesztések és tájékoztatások elkészítése miatt szükségesek ezek az adatok. A mezőgazdasági nagyüzemek önállóságát, belső szervezeti és működési fölépítését, létszámát elég sok rendelkezés korlátozza. A korábbi évtizedekben számos hatóság és hivatal elérte, hogy jogszabály kötelezze a vállalatokat és szövetkezeteket bizonyos előírt munkakörök betöltésére. Ezek közé tartozik többek között a hivatásos vadász, az üzemi földnyilvántartó, a minőség- vizsgáló, a munkavédelmi vezető vagy megbízott, a titkos ügyiratok kezelője, a tűzvédelmi vezető vagy megbízott, az energetikus, a polgárivédelmi parancsnok, a forgalmista, a gépjárműügyintéző, a környezetvédelmi megbízott, összesen 26 ilyen munkakört tartalmaznak a jogszabályok. Igaz, ezek nem mondják ki kötelező érvénnyel függetlenített dolgozó munkába állítását, de a hivatalok akkor is kikényszerítik ezt, amikor a jogszabály csak tanácsol vagy lehetővé teszi több kapcsolt munkakör ellátását. Mindezeken túl a mező- gazdasági nagyüzemeknek 376 féle kötelező, illetve ajánlott szabályzatot kell készíteniük, többek között olyat, mint például a bélyegzőnyilvántartás és -használat, a telefon, a telex, az URH-készülék, illetve CB- rádió használatának, a rendkívüli események bejelentésének, az üzemi területre való idegenek belépésének, tartózkodásának a rendje. Egy-egy közepes nagyüzemben e szabályzatok, terjedelme mintegy ezer oldalra tehető. A mezőgazdasági nagyüzemnek mindezeken kívül nagyon sok fölösleges, a vállalati önállóságot és ön- kormányzatot figyelembe nem vevő jogszabályt, rendelkezést kell betartaniuk. Csak néhány példát! A forgalomban levő, az üzem által megvásárolt öntözőberendezés üzemeltetéséhez öntözési szakvélemény kell. A keltetőüzemeknek évente kell megkérni a kel- tetési engedélyt. Az állattartó telepek látogatási engedélyét az állategészségügyi állomástól kell kérni, de a felelősséget a gazdaság vállalja. Rendelet szabályozza, hogy egy gazdaság hány gépjárművet vásárolhat, üzemeltethet és milyen rendeltetéssel; aztán, hogy az egyes gépjárműveket milyen célra használhatják, kik vezethetik, hol tárolhatják. Rendelkezés szabályozza a szabadság kiadásának rendjét: sok helyen ez az állatA termőföldet, pótolhatatlan természeti kincsünket nem külső ellenség fenyegeti, hanem mi magunk pusztítjuk, illetve hagyjuk pusztulni. Dr. Rótt Nándornak, az Agrárgazdasági Kutatóintézet főmunkatársának tanulmánya szerint az erózió hegy- és dombvidéki területeinken jelenleg mintegy 2.3 millió hektárt károsít. Az erózió másodlagos kártételei a völgyek iszapolódá- sában, a folyómedrek feltöl- tödésében és a környezet- szennyezésben mutatkoznak meg. Évente — becslések szerint — mintegy 50 millió köbméter talaj pusztul le hazánkban az erózió következtében és jut a völgyekbe. Más számítások szerint a hazai eróziós pusztulás mértéke már eléri az évi 90-100 millió köbmétert, illetve átlagosan a hektáronkénti 40 tonna értéket. Általánosan elfogadott nézet szerint 15 t/ha az a meny- nyiség, ami még megengedhető, mivel így -a termőréteg-képződés és a lemosódás többé-kevésbé egyensúlyban van, A talajpusztulás jelenleg mintegy 1,4 millió hektárt érint. A hatalmas, nagy teljesítményű gépek káros talajtömörítő hatása, sajnos, szintén gyakori. A rendszeres és mind mélyebb talajművelés, amely elősegíti a kalciumki- mosódást a felső, művelt talajrétegből, valamint a rendszeres, nagy adagú műtrágyázás elsavanyítja a talajokat. A savanyú talajok területe 2,3 millió hektárra tehető, a genetikailag kialakult 560 ezer hektár szikes talaj mellett 400 ezer hektáron jelentkezik másodlagos színesedés, az összesen 940 ezer hektár homoktalajból 500 ezer hektár a javításra szoruló terület. Hiba volna lebecsülni az 1981—1985 közötti öt évben folytatott meliorációs tevékenységet. Ennek értéke 10,4 milliárd forint volt; majdnem kétszer annyi, mint az előző öt évben. Az állami támogatás meghaladta a 6.3 milliárd forintot. Mintegy 600 ezer hektárt érintő komplex és mintegy 100 ezer hektáron egyedi meliorációt végeztek. Sajnos, 1981—1985 között a meliorációs program naturális előirányzatától a teljesítés mintegy 17 Háztartási vegyipari cikkek gyártására a múlt év vegén Poláris Kft. néven magyar—osztrák vegyes vállalatot alapított Tatán a Kemobil Fa- és Vegyipari Kisszövetkezet és egy osztrák cég. A két fél a ,25 millió 500 ezer forintnyi alaptőkét 51-49 százalék arányban adta össze. A vegyes vállalat 27 dolgozója mintegy 160 millió forint értékben gyárt vegyipari cikkeket. )A termékek 30-35 százalékát Ausztriába szállítják. (MTl-fotó !— IJusztin tTibor felv.) százalékkal elmaradt különböző okok miatt: kevesebb volt az állami támogatás is, de főképp a nagy — egyes munkáknál 28-32 százalékos — áremelkedés miatt. A hosszú távú fejlesztési program szerint 4,5 millió hektár területen kell komplex talajjavítást végezni, az 1981. évi áron több mint 90 milliárd forintra becsült költséggel. Ehhez 40-50 évre volna szükség, miközben folytatódna az erózió, a talajpusztulás mindazokon a területeken, amelyekre majd csak tíz, húsz, negyven év múlva kerül sor. A szűkös anyagi erőforrások komplex meliorációs térségekre koncentrálódása egyfelől hatékonyságuk biztosítéka, ugyanakkor sajnos azt is jelenti, hogy a többi veszélyeztetett mező- gazdasági területen tovább romlik a helyzet. Ez a probléma nem szűkíthető le a mezőgazdaságra. hiszen a mezőgazdasági földterületek képezik (még irreálisan alacsonyra értékelve is) a nemzeti vagyon mintegy 18 százalékát, egyben az ország területét, részben népünk életének színterét is. A talajpusztulás, talajerózió egyik káros hatása a felszíni és a felszín alatti vizek nitrátosodása. Nem ez az egyetlen, de mindenesetre ez az egyik oka annak, hogy ez idő szerint Magyar- ország több száz településén a felszín alatti vizek igen magas nitráttartalma miatt „zacskós vizet” isznak a csecsemők. B. P. Jó ütemben épül a leendő M 0-ás autópálya, a körgyűrű két dunai hídja. Bár az utóbbi hetek magas vízállása nehezítette a munkát, a Hídépítő Vállalat dolgozói tartják a tervezett határidőt. A ráckevei Du- na-ág fölött átívelő 500 méter hosszú híd szabadon betonozott technológiával épül. (MTl-fotó — Kerekes Tamás felvétele) A műszaki értelmiség megbecsülése Sok mindenben gondolkoznak másként hazánkban a jövőnkért felelős .döntéshozók. Egyben azonban valamennyien egyetértenek: gazdasági és társadalmi fejlődésünknek egyik meghatározója az, képes lesz-e az ország műszaki értelmisége a termelés anyagi-műszaki bázisát úgy mozgásba lendíteni, hogy az versenyképes, jó áron eladható termékeket hozzon létre. Ennek pedig az a feltétele, hogy a műszaki értelmiség körébe kreatív, alkotni vágyó és alkotni tudó emberek kerüljenek. Mert sajnos az is igaz: műszaki elmaradottságunk egyik oka az értelmiségi, ezen beiül a műszaki értelmiségi munka lebecsülése. Ne hivatkozzunk most a felszabadulás előtti időkre vagy a kapitalista országok mai gyakorlatára, amely akár tízszeres bérkülönbséget is elismer a műszaki értelmiségi és a munkás fizetése között. Maradjunk csak 1948-nál! Az új forint bevezetésekor a munkás és a műszaki értelmiségi átlagfizetése között 1:2 volt az arány. A különbség aztán folyamatosan kiegyenlítődött. Közben olyan anomáliák keletkeztek, hogy az érettségi nélkül egyetemre menő SZET-es hallgatók végzés után kevesebb fizetést kaptak, mint munkásfizetésük alapján megállapított ösztöndíjuk. Ez a folyamat — talán éppen a műszaki értelmiség lebecsülésének következményeként — tulajdonképpen addig ment, hogy a vállalatok konzervált elmaradottsága következtében országszerte a kereslet elsősorban a betanított és segédmunkások iránt nőtt meg. Ekkor ugyanis már a piacszerű viszonyok kezdtek uralkodni a gazdaságban, s a keresett foglalkozásokért magasabb béreket fizettek. Sőt az is kiderült: nemcsak a mérnöknél keres többet a szakmunkás, hanem a szakmunkásnál is a segéd- és betanított munkás. Ekkor kezdtek csak olyan hangok hallatszani, hogy illő volna a szakértelmet az eddigieknél jobban megfizetni. A vállalatok azt is belátták, hogy új gyártmányokat piacra dobni, esetleg külső technikát alkalmazni csak úgy tudnak, ha alkotó munkát követelnek meg az értelmiségtől, s ennelc megfelelően meg is becsülik. A műszaki értelmiség jobb megbecsülésének útján először azok a vállalatok indultak el, amelyek korábban is alkotónak tekintették a mérnököt. Például a Rábánál egyik évről a másikra bizonyos munkakörökben akár ötven vagy száz százalékkal is emelték a mérnökfizetéseket. Figyelemre méltó tény: az intézkedések a vállalati bérgazdálkodásban nem okoztak gondot, feszültséget. Azt sem kell azonban elhallgatni, hogy e döntések előtt minden munkakört felülvizsgáltak. S ha úgy találták, hogy az ott dolgozó műszaki értelmiségi valójában nem végez alkotó munkát, olyan helyre (például az üzemszerű termelésbe) helyezték,- ahol az addiginál jnhhan kamatoztatták felkészültségüket. így valóban csak azok részesültek az új szerplélet forintban js kifejezhető áldásaiban, akik kreatív munkát végeztek. E két intézkedéssorral együtt modellértékű lehet ez a példa honi vállalataink előtt. Hiszen a műszaki értelmiség évtizedes lebecsülése azt is magával hozta, hogy e réteg felhígult. A magasabb fizetés, s annak révén a műszaki pálya prezstízsének növekedése következtében feltételezhető, hogy ismét vonzó lesz ez a hivatás, ismét a legkiválóbb fiatalok mennek e ma még távolról sem népszerű pályára. S természetes, hogy a vállalatok a nagyobb anyagi megbecsülés fejében a műszaki értelmiségtől jobb munkát várnak. Alkotó, kreatív munkát, amely a műszaki haladás gyorsítását szolgálja. Gőz József
