Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
Néplap 1988. május 14.' szombat AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Gyermekápolásra 40 ezer nap Kevesebben vannak táppénzen Gyakoriak a keringési megbetegedések Január elsejétől megváltoztak a táppénzzel és a betegállománnyal kapcsolatos szabályok. Kedvezőbb helyzetben vannak a táppénzesek, hisz a betegségük harmincadik napjáig a fizetésük 75, kilencven napig 80, ez után pedig 85 százalékát kapják, Sárái Gyula, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság igazgatóhelyettese: — Táppénzes helyzetünk lényegesen kedvezőbb az első negyedév után. mint tavaly volt. Az idén naponta átlagosan 7288 dolgozó volt táppénzen az előző évi 8054- hez képest. Ennek mçgfele lően javult az úgynevezett táppénzes százalék is. a vállalatok dolgozóinak 8.1 százaléka volt beteg, míg tavaly ez a szám 6,7 volt. 30 708 táppénzes esetet tartunk nyilván eddig. Tavaly ugyanekkor 37 460 volt. így 18 százalékos a csökkenés. Kedvezőtlenebb viszont, hogy csaknem 110 ezerrel több táppénzes nap volt az idei első negyedévben, s ez 20,6 százalékos emelkedést jelent. Ebben nincsen ellentmondás, hisz januártól szombat-vasárnapra is adnak táppénzt. Ezzel együtt jár az is, hogy az egy esetre jutó napok száma szintén emelkedett, mégpedig 14-ről 20,7-re. — Hogyan oszlik ez meg, melyek a táppénz fő okai, és mennyibe kerül ez önöknek? — Gyermekápolásra negy- venegyezer napot vettek igénybe. Az üzemi balesetek száma csökkent; eddig mindössze tizenötezer napra fizettünk baleseti táppénzt. Ez 13,1 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Két éve nem volt komolyabb influenzajárvány, és egyéb rendkívüli megbetegedések sem fordultak elő. Főleg a szív- és keringési megbetegedések gyakoriak: ez orszá gosan is jellemző. Táppénz- kiadásunk eddig 83 569 00') forintot tett ki, ez több mint tízmillióval haladja meg a tavalyit. A növekedés a bérek bruttósításából adódik, de ez is adóköteles, így be- tegeink nem jártak jobban. A kedvezőbb helyzet ellenére vannak olyan munkahelyek, ahol nagy eltéréseket tapasztalunk a megyei átlagtól. Ilyen a Pamutfonóipari Vállalat nagyatádi gyára, a Kaposvári Ruhagyár és a Videoton tabi gyára. A kiugróan magas táppénz pkgit igazgatóságunk ellenőrző főorvosa külön is vizsgálja, de nagy feladat hárul az üzemorvosokra és a munkahelyi vezetőkre is. — A táppénzeket már a vállalatoknál fizetik ki. A számfejtés azonban továbbra is az önök dolga. Nem bonyolult ez? — A legtöbb megyétől eltérően nálunk kedvezőek a tapasztalatok. A száz dolgozónál kevesebbet foglálkoz- tató, úgynevezett nem kifizetőhelyi munkáltatókkal is megállapodást kötöttünk, eddig még nem érkezett hozzánk panasz. Egyeztettük eljárásainkat, kialakítottuk hatékony módszereinket. Jó szervezéssel ez bárhol hiba nélkül megoldható. V. O. Felújították a rendelőintézetet Új köntösben és korszerű berendezéssel várja májustól a betegeket a felújított bog- lárlellei rendelőintézet. Külső és belső felújítását, a környezetének a rendbe tételét a helyi tanács költség- vetési üzeme végezte, a beruházója pedig a helyi tanács volt. A 12 millió forintos rekonstrukció a Ka- posterv Kisszövetkezet tervei alapján készült. A felújított intézmény ünnepélyes átadásán .tegnap délelőtt Szabó József, a Bog- lárlellei Városi Tanács elnöke köszöntötte a vendégeket, többek között Tóth Jánost, a megyei pártbizottság titkárát, ár. Csaba Károlyt. a Szociális és Egészségügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesét, valamint a város társadalmi, politikai és gazdasági szervezeteinek képviselőit. Dr. Horváth Sándor, a megyei tanács elnökhelyettese mondott avatóbeszédet. Hangsúlyozta, hogy az új intézmény egyrészt a térség lakosságának, másrészt pedig az ide látogató turistáknak korszerűbb és teljesebb egészségügyi ellátását szolgálja. Megyénk egészség- ügyi és szociális intézményeinek fejlesztésére az elmúlt években jelentős összeget fordítottak, a lakosságot több mint nyolcezer egészségügyi dolgozó gondozza, ápolja. Társadalompolitikai érdek, hogy az emberek felismerjék az egészséges életmód szükségességét, s az üdülővendégek életmódját is kedvező irányba kell befolyásolni. Ez is egyik feladata lesz a közeljövőben megElhittem, hogy többre vagyok képes A kaposvári élelmiszeripari szakmunkásképző intézet ' tanulói évek óta szép sike- • reket érnek el a különféle szakmai versenyeken. A sütőtanulók országos versenyének nemrég Szegeden megtartót' döntőjén Bartó László második helyezést ért el. s a díj mellé szakmunkás- bi/.onyftvánvt is kapott. Május eleje óta már nem kell az iskolába járnia, mégis mikor találkoztunk, éppen történelemóráról jött. — Rossz jegyet már nem kockáztatok, viszont az osztálytársaim- közt lehetek. Szeretem a közösséget, sőt ebben az iskolában jól érzem magam. — Miért mondta olyan nyomatúkkal, hogy „ebben"? — Mert Marcaliban az általános Iskolában nem így volt. 2.3 volt az átlagom, s a hozzáállásomat az határozta meg, hogy tudtam: én rossz tanuló vagyok. — Hogy lett itt mégis kitűnő ’. Az általános iskola valahogy leckakpzponlú. Az sern baj, ha valaki bi|júz. csak tudjon. Ugyanakkor nem tudnak sikert elérni azok q gyerekek, a|dk gyengébbek az elméletben yagy egyszerűen lusták tanulni, viszont vannak ötleteik, van gyakorlati érzékük, ügyességük. Ezekre nincs mérce az általános iskolában. Ott mindig abból indultak ki. hogv mit nem tudok, itt meg abból, amit tudok vagy jól csinálok. Kaposváron mindig azt hallottam: „Fog ez menni", vagy azt: „Biztos vagyok benne, hogy te ezt meg tudod tanulni". Néhány apró siker utón elhittem, hogy tényleg többre vagyok képes. Az igazsághoz tartozik az is, hogy lassan kezdett benőni a fejem lágya, s mór jobban is igyekeztem. Egv- szere csak számítani kezdett, hogy mások — mondjuk, a lányok — milyennek látnak. Meg önmagomnak is fontos lett, hogy megmutassam, mit tudok. — Melyik volt a verseny legnehezebb pillanata? — Külön írásbeli, szóbeli és gyakorlati részversenyek voltak. Az utóbbin egyebek közt 60 kisbrióst kellett önállóan. kézi dagasztással elkészíteni. Itt egy kicsit lágyra sikerült a tésztám. A mellettem álló ellenőr meg is jegyezte, „ebből már nem sok jó sül ki.“. Ez volt az a pont, amikor majdnem otthagytam az egészet. Ám akkor eszembe jutottak két tanárom. Tari Balázs és Kis Zoltánná, aki sok időt áldozott a fölkészítésemre és bízott bennem. Nem adhattam föl! A késztermék végül nem is lett olyan rossz, ám mégis itt vesztettem el azt az 1,15 pontot, ami miatt második lettem. Azzal vigasztalódhattam. hogv a 20 döntős közül a legjobb technológus lettem. — Ilyen ,,ájánlóleyáfla[" nyjlvqp ’ szfv'esep fogadják báyrnelyjk kenyérgyárban ... — a nyárm hamm hónapot a siófoki kenyérgyárban dólgpzpm majd, őe szeptembertől iöV’ábbtannlok a budapesti tiszthelyettes-képző iskolában. — Meglepő fordulat. — Nincs szó fordulatról. Ez volt az eredeti vágyam. Édesapám hivatásos katona, s az ő munkáját látva már gyerekként is vonzódtam a katonai pályához. Szeretem a fegyelmei és a katonás életet. Általános iskolai tanulmányi eredményem miatt nem kerülhettem egyenes úton erre a pályára. Igaz. közben megszerettem a sütőszakmát. óm ez nem tántorított el a tervemtől. S az itt szerzett tudás sem vész kárba, ugyanis hadtáp-terü- letre szeretnék kerülni. B. F. alakuló megyei egészségvédelmi tanácsnak. Dr. Horváth Sándor beszédében röviden áttekintette a boglár- lellei rendelőintézet történetét is. A rendelőt központi támogatással, valamint széles körű társadalmi összefogással építette a bogiári tanács, 1973-ban adták ót. Az ezt követő években a lakosság számának megkétszereződése, a megnövekedett idegenforgalom miatt a várossá váláskor. 1986-ban az intézményt bővítették. Az akkor felújított épületben fogászati. . gyermek-, valamint körzeti orvosi rendelők kaptak helyet. A tegnap átadott rendelőintézetben már korszerű laboratórium, mozgásbetegségeket gyógyító fizikoterápia, szűrést és gondozást végző nőgyógyászat, gépjárművezető-alkai- massági és sportorvosi szolgálat, ifjúságorvosi tevékenység, csecsemők ortopédiai csípőszűrése, szemésze • ti, orr-fül-gége, valamint sebészeti szakrendelés áll a lakosság rendelkezésére. Dr. Horváth Sándor avatóbeszéde után dr. Pánczél Sarolta városi főorvos mutatta be a vendégeknek az új intézményt. RÁDIÓJEG YZiT A zene nem ismer határokat Éppen egy hete annak, hogy a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság által Keszthelyen rendezett helikoni napokon volt szerencsém figyelemmel kísérni azt a vitát, amely a Pozsgay Imre önfegyelem, közfegyelem, nemzeti fegyelem címmel tartott előadását követte. A felszólalók között elsőként ■ kért szót Fekete Gyula író, s mondandójában megemlítette tengernyi gondjaink és gyarlóságaink között azt is, hogy figyeli: a Magyar Rádió alig közöl műsorában a magyar népzenéből, a magyarság történetéből, folklórjából szemelvényeket. Kivált megfigyelhető ez a reggeli műsorokban. A Jó reggelt-ben éppúgy, mint a Reggeli csúcs-ban. Ezek a műsorok jószerével csak idegen nyelveken idegen kultúrák termékeit közvetítik. S itt — említette a hozzászóló — nemcsak az a baj, hogy a magyar népzenét háttérbe szorítják — sőt: rá sem szoktatják az ifjúságot —. hanem az. hogy esetenként még a könnyebb műfajú magyar zene is kimarad a műsorokból. Más országokban — például az európai kultúrára sokkal nagyobb hatást gyakorló Franciaországban — kampányokat indítanak a hasonló jelenségek ellen. Még a sajtóban sem szabad idegen hangzású szót leírni, ha megfelelő francia is van rá. Mi meg mintha szándékosan engednénk a kísértésnek — még segítjük is a terjedését. Volt némi tapasztalatom az elmondottakkal kapcsolatban, ám azóta mégis ilyen szempontból hallgatom a rádiót. S bizony, a kép talán még sötétebb is, mint amilyennek Fekete Gyula lefestette. A népzenei műsorok száma nagyon csekély. Ez azt sugallja, hogy nincs igény a hallgatók körében a színvonalas, nemzeti értéket is hordozó alkotásokra. Természetesen a műsorszerkesztésnek figyelembe kell vennie bizonyos divatjelenségeket, ezek azonban — s itt a felelősség — bizonyos fokig irányíthatók. Nem arról van szó tehát, hogy száműzni kellene a li- monádésílott könnyűzenét a rádióból, hanem a megfelelő arányokat kellene megkeresni. Vannak bizonyos együttesek és szólisták, akiket mindenki ismer a fiatalok körében, ám vannak olyanok is, amelyek ezeknél sokkal magasabb színvonalon, művészibb szövegeket adnak elő. Érdekes például, hogy a nyolcvanas évek elején indult magyar könnyűzene újhullámos csoportjai szinte nem is hallhatóak a rádióban. Így aztán a vidéken élő mai fiataloknak nincs nagyon tudomása arról, hogy a fővárosban léteznek avant- garde együttesek, legföljebb az újságok hasábjairól értesülhet róla vagy kalózkazettákon szerezheti meg egy- egy koncert anyagát. A Bizottság, az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport úgy állt össze, él t el jelentős, sikereket. ás szűnt meg, hogy a Magyar Rádió különösebben nem szerzett tudomást róluk. . Emlékszem, nem is olyan régen, sajtótájékoztatót tartott az egyik újonnan alakult zenekar, a Step. Még egyetlen száma sem volt, amikor a Tv-híradó külön anyagban számolt be a „nagy" eseményről. Azóta ez az együttes — talán nem haragszanak meg a rajongóik, ha vannak — nem sokat produkált. Az Európa Kiadó viszont örülhetett, hogy néhány pillanatig a videóklipjét bevetítették. Sajnos, nagyon úgy látszik, hogy a zene ismer határokat. Ennek pedig az az oka, hogy a műsorszerkesztők a mindenkori tömegigényeket akarják kielégíteni. S ráadásul határtalanul. Varga Isvtán Életvitel infarktus után Az orvos feladata és kötelessége nem ér véget azzal, hogv megmentette a beteg életét. Segítenie kell abban is, hogv a meghosszabbított élet tartalmas, értékes évek sorozata legven. Ez a központi gondolata az Európai Kardiológustársaság rendezésében pénteken Balatonfü- reden megkezdődött nemzetközi szívgyógyász-tanácskozásnak. Az eszmecserén — az infarktus utáni élet címszóval — 15 ország szakemberei vitatják meg a rehabilitáció legújabb tapasztalatait, ismertetik az új módszereket és eszközöket. Az utóbbiak között első helyen szerepel a fizikai aktivitás. a rendszeres testedzés. Ezzel kapcsolatban mindjárt az első napon ismertették egy 10 évig tartó, s 400 betegre kiterjedő NDK-beli felmérés tapasztalatait. Ezekből egyértelműen kiderült, hogy a rendszeres testmozgás döntő jelentőségű az infarktuson átesettek további életében. A fizikai rehabilitáció fontosságának általános hangsúlyozása mellett több előadó foglalkozott a betegek lelki egyensúlyának helyre- állításával is. Különösen jónak ítélték az NDK-ban, az NSÉK-ban, Svédországban és Lengyelországban e célra kidolgozott, s pszichológusok A Magyar képző- és iparművészek szövetsége tagjainak munkáiból nyílt kiállítás a Műcsarnokban Tavaszi tárlat címei. Képünkön az egyik alkotás: Csikai Márta „Táncvirág” című szoborkompozíciója (MTI-fotó — Rózsahegyi Tibor felvétele) által vezetett csoportterápiákat. Elengedhetetlennek vélik azt is, hogy a beteget az orvosok folyamatosan tájékoztassák állapotáról, a vérkeringésében bekövetkezett változások részleteiről is. Az MTI munkatársa- feltette a kérdést Böszörményi Ernő professzornak, a magyar kardiológiai rehabilitáció központjának számító Balatoni Állami Szívkórház főigazgató főorvosának, hogy vajon az általuk alkalmazott módszerek összhangban van- hak-e az általános európai színvonallal, tendenciákkal. A professzor válaszában hangsúlyozta: a füredi tapasztalatok szerint is a rehabilitáció fontos eszköze a rendszeres testmozgás. Ez a kórház gyógyítómúnkájának fontos része. A beteget felkészítik arra js, hogy pfthon folytassa a vérkeringésre kedvezően ható gyakorlatokat, megtanítják’ saját szívműködésének ellenőrzésére, a pulzusszámlálásra. Minden egyes beteg számára meghatározzák azt is, hogy milyen pulzusszámnál kell abbahagyni a gyakorlatokat. Az infarktus utáni szervezett gyógytornáztatásra szolgáló széles körű hálózat kialakítását is segíti a balatonfüredi kórház. A szombathelyi tanárképző főiskolával közösen oktatófilmet készítettek, s ebből a vidéki művelődési házakon kívül a gyógytornásztatásra vállalkozó testnevelő tanárok is kapnak.