Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-05 / 80. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 80. szám Ára: 1,80 Ft v 1988. április i 5., kedd Németh Miklósnak, az MSZMP KB titkárának rádió- és tv-beszéde Csak a tettek meggyőzőek! Tisztelt nézők, kedves hallgatóim! Köszöntőm önöket a fel- szabadulás 43. évfordulóján. A mai napon sorsfordító időkre emlékezünk. 1945. április 4-én véget ért a háború magyar földön, és megnyílott az élet újrarendezésének lehetősége. A háborúban rombadőlt országot népi demokratikus úton járva építettük újjá, majd a szocializmus irányába fordultunk. Azóta a nemzet újjászületett. Az eltelt több mint negyven esztendő alatt kibontakoztak a szocializmus társadalmi-történeti viszonyai, azonban a szocialista társadalom' kiteljesedése még előttünk áll. Mi magyarok szabadságszerető nép vagyunk. Ezt történelmünk során számtalan alkalommal bizonyítottuk. A nagy forradalmi hullámok idején, _ először 1848-ban, majd 1919- ben is a haza sorsát mindig a haladáshoz kapcsoltuk, méghozzá forradalmi fellépéssel. 1945-ben a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás összekapcsolásának lehetőségét a szovjet hadsereg győzelmes előnyomulása teremtette meg, és a magyar nép élt a történelmi lehető- • séggel. Ez a nap nem a harsány érzelmeké, hanem a józan értelemé, az önvizsgálaté. Április 4-ére emlékező tekintetünk végigfut az egész ' magyar történelmen. Ezeregyszáz éve az ország földje majdnem érintetlen természeti talaj volt: A magyarok erre telepedtek rá, és a XX. századra kultúrtalajt hoztak létre. Ezeregyszáz éve itt szántunk-vetünk és aratunk; itt termelünk és művelődünk. Szorgalmas, találékony munkával földjeinket javítottuk, erdőket telepítettünk. Az arany kalásszal ékes rónaságon jó búza és kukorica terem; "szépek a falvak, a tanyák, * a majorok; szabályozottak a vizek, tervezettek a városok. Fővárosunk ismert a világon. Itt minden a nemzet erejét, népünk munkáját dicséri. Túl tudtuk élni a válságos történelmi pillanatokat és meg tudtuk őrizni magunkat magyaroknak. Az elmúlt ezeregyszáz évben sokféle nép vándorolt vagy menekült ide. Befogadtuk őket országalapító királyunk, Szent István eszméinek jegyében és Széchenyi szavaival „Európa leginkább heterogén nemzete” lettünk. Mi ennek a magyarázata? Miben van a megtartó erőnk? Biztos, hogy nem a faj- és vérközösségben, hiszen elfogadjuk — sőt büszkén vállaljuk — a magyarság sokszínű etnikai eredetét. Erőnk nem a politikai expanzioniz- mus ereje. Ezek a törekvések — a magyar földről Indulva — mindig kudarcot vallottak. Ugyanakkor meg akartuk és meg is tudtuk védeni magunkat a külső fenyegetésektől, a kultúra közösségére, történelmi életformánk vonzó erkölcsi értékeire, nyelvünk megtartó erejére támaszkodva. Nincs ez másként most sem! Kultúránkat kell fejlesztenünk, közösségeink életét kell tartalmasabbá, erkölcsösebbé tenni, nemzetünk egységét, nyelvünk tisztaságát kell megőrizni. Ezzel kell tekintélyt kivívnunk a világban, ezzel kell megtartanunk szövetségeseinket, s ezzel kell új barátokat szereznünk. A világtörténelem mozgalmas szakaszában élünk, lélegzetelállító változások tanúi vagyunk. Az új technika forradalmasítja a termelést és az életmódot. A haladás fonákján azonban a problémák is növekednek. Egyre nagyobb a szakadék a fejlett ipari nemzetek és a fejlődésben lévők között. Sok ország eladósodik, fokozódik a pénzügyi zűrzavar, tömeges a munkanélküliség. A fegyverek is halmozódnak, terjed az erőszak és a terrorizmus, világszerte szaporodik a menekültek száma. E kétarcú folyamatot ■szemlélve kétségeink és vívódásaink mélyülnek el. Egyszerre látjuk a biztató (Folytatás a 2. oldalon.) MEGEMLÉKEZÉSEK A FŐVÁROSBAN Hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmaiból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa hétfőn ikoszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a Szovjet Hősök Szabadság téri emlékművénél és a Magyar Hősök Emlékművénél a Hősök terén. A Szabadság téren, a zászlókkal övezett emlékművel szemben felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszszázada. A 10 árakor felharsanó kürtőik jelezték az ünnepség kezdetét. A díszszázad parancsnoka jelentést tett a helyszínre érkező Németh Károlynak, az Elnöki Tanács elnökének és Kárpáti Ferenc vezérezredesnek, honvédelmi miniszternek, akik ezután elleptek a díszszázad sorfala •előtt, és üdvözölték a katonákat. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után elhelyezték a koszorúkat a szabadságunkért vérüket áldozó szovjet hősök emlékművére a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében Németh Károly és Grósz Károly miniszterelnök; a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága képviseletében Kádár János főtitkár és Lázár György főtitkárhelyettes. A társadalmi- és tömegszerive- zetak koszorúját Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának • első titkára, Ispánovits Márton, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének főtitkára és Apró Antal,, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság elnöke helyezte el az emlékművön, A magyar fegyveres erők és testületek nevében Kárpáti Ferenc vezérezredes, Horváth István belügyminiszter és Borbély Sándor, a Munkásőrség országos. parancsnoka koszorú- zott. A Szovjetunió magyarországi nagykövetsége képviseletében Borisz Sztukalin nagykövet, Vladlen Puntusz követ-tanácsos, Igor Mihejev követ-tanácsos é,s Arkagyij Danyilko /ezredes, katonai és légügyi attasé helyezte el a- kegyelet és a megemlékezés virágait. A hazánk falszabadításá- ént elesett hősök -emléke előtt tisztelegve megkoszorúzták az emlékművet az ideiglenesen hazánkban állomásozó Szovjet Déli Hadseregcsoport képviselni : Alekszej Gyemidov vezérezredes, Rudolf Gorelov vezérőrnagy és Jurij Vodola(Folytatás ia 2. oldalon.) Zenés őrségváltás a Parlament előtt Hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából hétfőn ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadás mellett felvonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél és az Országház előtt, ahol tegnap délben zenés őrségváltás volt. A felsorakozott díszszázad parancsnoka jelentést tett, majd felcsendült a Himnusz. Ezzel egyidőben a Citadellánál elhelyezett 12 löveg 16 díszsortüzet adott le. Szennai Kedves színfoltja a húsvéti ünnepeknek az ősi termékenységvarázsló népszokás, a locsolás. Ma mar faluhelyen is, városokban is kölnivtóes locsolás a jellemző. Kiaposváron is láthattunk gyerekeket, akik házról- háziia jártak, még idegenekhez is becsöngettek. Az ajándékba kapott piros tojás is gyakran a kukába kerül, ma már inkább pénzt várnak a locsolók. A népszokás eredete lassan feledésbe merült és a pénzszerzés lehetősége hajtja csük a gyerekeket. Nagy öröm látni, hogy van, ahol ápolják még a régi hagyományt és nem azcm versenyeznek o fiúk, hogy ki mennyi pénzt tudott összeszedni. A szennai falumúzeumban népviseletbe öltözött fiúk és lányok elevenítették föl tegnap a locsolás ősi szokását. A legények vízzel töltött korsójukkal lesben Hazánkba látogat Hikulics Grósz Károlynak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására Branko Mikulics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnöke a közeli napokban hivatalos, baráti látogatást tesz Magyarországon. Koszorúzási ünnepség Kaposváron Borús, hűvös volt az idő tegnap délelőtt Kaposváron. Töibb százan gyűlitek össze a koszorúzást ünnepségre a Szabadság parkban. A szovjet hősi emlékmű két oldalán díszőrség állt, a kandeliáberekben lobogott a láng. Pontosan -tíz órakor elhangzott a felhívó- jél, s az emlékmű előtt felsorakozott díszszázad feszes vigyázzban fogadta a parancsnokhelyettest. A katonazenekar eljátszotta a magyar és a szovjet himnuszokat, majd Telegdi Béla ezredes köszöntötte a díszszázadot : — Üdvözlöm önöket a hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából rendezett koszorúzási ünnepségen. Hajrá! — Hajrá, hajrá, hajrá — zúgott a katonák válasza. Bizse Lajos, a Táncsics diákszínpad tagja lépett az emlétkmű elé helyezett mikrofonhoz, s elmondta Váci Mihály Még nem elég című költeményét. Ezután megkezdődött a koszorúzás. A megyei párt- bizottság és a megyei tanács nevében Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke koszarúzott. A tömegszervezetek és -mozgalmak képviseletéiben dr. Novák Ferenc megyei népfronttitkár, dr. Exner Zoltán, az SZMT vezető titkára és Kérdi Ferenc, a KISZ megyei bizottságának titkára, a fegyveres erők és testületek nevében Telegdi Béla ezredes, a magasabbegyiség paraincs- nokhelyettese, Borbola Mihály alezredes, a megyei rendőr-főkapitányság osztályvezetője és Deák Ferenc ezredes, a munkásőrség megyei parancsnoka helyezett el1 koszorút. A hazánkban ideiglenesein állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviseletében Vlagyimir Petrovics Krju- kov ezredes és' Valerij Alek- szandrovics Agafonov alezredes koszorúzotit. A város koszorúját Tolnai Sándor városi első titkár és Papp János tanácselnök helyezte el. Végül az építőipari, a mezőgazdasági szakközépiskola, a Tóth Lajos iskola vezetőségének és tanuló ifjúságának nevében, a Ka- posplast, a kórhár., a ruhagyár MSZBÍ-tagcsoipontjá- nak képviseletében helyezték el a kegyelet és a hála virágcsokrait. Viktor Kulikov marsall tegnap hazánkba érkezett Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka hétfőn hazánkba érkezett. A zenekar eljátszotta az Iintarnacio'nálét, majd a díszszázad, utána 'pedig a katonazenekar vigyázzms- netben vonult eil a parkból az összegyűlt kaposváriak tapsa közepette. locsolás állva várták, hogy a lányok kimerészkedjenek rejtekhelyükről. — Nem venném a szívemre, ha elhervadnának — mofndta Antal Rohand —t ezért aztán jól telemerítettem a korsómat. Ügy látom, a többieké is tele van, biztos, hogy felfrissülnek tőle. A lányok izgatottan suttognak, alig tudták kivárni, hogy Szilvái Tamás elmondja a versikét. — Szabad a locsolás! — kiáltották, és nagy sikítások közepette szétszakadtak. A fiúk csak erre vártak. Korsójukból alaposan megöntözték őket, még a leggyorsabban futót is utolérték. — A hajam is csupa víz lett! — kesergett Szolnoki Marika, de vidám mosolya arról tanúskodott, hogy egyáltalán nem bántja a dolog. — Majd holnap visszakapjátok! — fenyegetőzött. — Kedden — szokás szerint — a lányok locsolják meg a legényeket, és ezt nem hagyjuk ki. A játék után gyorsan ősz- • szeszedelőzködtek, hiszen a fiúk indultak locsolni — most már kölnivel —, a lányok pedig pirots tojással várták a többi locsolót. A lexikon szerint a Dunántúlon nem volt ^szokás a húsvéti locsolás. Hogyan volt ez Szennábari? — kérdeztük Csordás Józsefnét, Katica nénit. — Lánykoromban nem jártak a legények locsolni, egész más szokásofk voltak. Abban az időben a korma- tálküldés volt a legfontosabb húsvétkor. Mi lányok a falu főutcáján sétáltunk, majd kimentünk a horhosba. A fiúk hoztak citerát, furulyát, zenéltek, mi táncoltunk — emlékezett visz- sza Katica néni. — Később a legények is táncoltak velünk. Vittünk magunkkal almát, narancsot, de nem adtunk belőle senkinek. A legénye^, persze elvették, elcsenték tőlünk, akkor kezdődött a kergetőzés. A végéin azért visszaadták, közösen ettük meg a narancsot, így mulattunk mi akkoriban húsvétkor. Visszafelé jövet, a faluban egyre több fiút láttunk kölnisüveggel a kezében, ünneplőbe öltözve. A lányos háznál a verandára készítették már a himes tojásokat, a kislány pedig piros ruhában szemérmesen hallgatta: „Zöld erdőben jártam ...” Varga Otto
