Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-27 / 99. szám
4 Somogyi Néplap 1988. április 27., szerda OTTHON ÉS CSALÁD A ruházati szövetkezetek és az Okisz Labor ajánlata TAVASZI—NYÁRI DIVAT A budapesti ruházati szövetkezetek és az Okisz Labor már bemutatták több 200 darabos tavaszi-nyári kollekciójukat. E divatszemle modelljeit a hord-hatóság jellemzi. A tervezők a világ nagy divatcégeitől beszerzett információk alapján figyelembe vették a magyar alkatot, s a ikettő ötvözetéből alakították ki elképzeléseiket. Az alapanyagok finomodtak. „Sláger” a kasmír, a mohair, az alpakka, s ismét előtérbe került a hurkolt kelme, ezen belül a főszerep a vékony pamut jerseyé. Látható volt sélyem, karton, régi szaténkarton ... A formákra a nőknél a karcsú sziluett a jellemző. A vállak már nem annyira hangsúlyosak, mint az előző szezonban. A mini újból divatos, de nem kötelező. A színek változatosak. Viselik majd a pasztéllárnya- latokat ugyanúgy, mint az élénk kontrasztosat, például a pirosat a feketével, a citromsárgát a napsárgával. Üj árnyalat e szezonra a tejeskávé- és a krémszín. A háromnapos eseménysorozaton számos újdonsággal találkozhatott a közönség. Olyan hordható jer-sey- ruhákat is bemutattak, amelyek március középétől (két méretben) az Okisz Labor OL’D márkajelű üzleteiben kaphatók. Készült kollekció kifejezetten a kereskedelem számára ás. A férfiak a hagyományos egy- és kétsoros öltönyök mellett gyűrt vászonból készült — kis válltömős — zakókat is nyugodtan fölvehetnek. A nÿàri pólókhoz ízléses bermudákat húztak magukra a férfi manökenek. A gyerekek ez alkalommal is élénk színű, bő fazonú holmikban pompáztak. Alkalmakra, estére elegáns viseletnek mindkét nem számára ízléses kollekciót mutattak be. A hölgyeknél Egy csésze erős tea A társalgással egybekötött teázás amolyan lelki gyógyír, akkor is, ha az ember boldog, s akkor is, ha netán gondokkal küszködik. Am ezen túl a tea egészséges is, szomjúságot olt, serkentő hatású és gyógyító ital. Nem véletlen mondják az öregebbek: „Fázol? Igyál meg egy csésze teát...” „jeleged van? Igyál egy csész'e teát!” „Elfáradtál? Igyál egy csésze teát!” Egy csésze „csodatevő” italtól kitisztul az ember agya, jobban megy a munka. A teafőzést, illetve a tea- forrázást mindenütt másképp csinálják. Ahány hely, annyi szokás. - Íme, a grúz teafőzés receptje! Végy egy teáskannára emlékeztető porcelánedényt és öblítsd ki forró vízzel, majd az üres edény aljára szórj teát (kb. egy grammot számítva egy csészére). Ezután az edényt rövid időre tedd forró gőz fölé, majd kisvártatva öntsd le forralt vízzel. Nagyon fontos, hogy a víz éppen forrásban legyen! Ügyelni kell arra is, hogy túl sokáig for-, ralt víz már szintén nem kívánatos — megsínyli a tea íze. Ugyanezért nem jó a korábban forralt és már kihűlt víz sem teafőzéshez. Miután a teát leforráztuk, az edény tetejét lezárjuk, majd szalvétával lefedjük. így megakadályozzuk, hogy a kiáramló gőzökkel az aroma távozzék. Ügyeljünk arra is, hogy csupán néhány percet várjunk, mert ha a tea túl sokáig marad a lezárt edényben és csak később fogyasztjuk, már nem olyan ízletes. A legfinomabb teát akkor kapjuk, ha 3—5 percig tartjuk a füvet a lefedett edényben. A zöld teánál ez lehet 5—8 perc is. Ha a tea tetején vékony réteg képződik, azt nem szabad leszedni, mert éppen abban található a finom illatot árasztó aroma. Keleten egy igazi ínyenc sohasem tesz cukrot az italba. Oroszországban ellenkezőleg: sok-sok különféle édességet szervíroznak a tea mellé. A szibériaiak a következőképp isszák a teát: a csésze aljában levő kevés, erős teaesszenciához frissen forralt vizet öntenek, de csak annyit, hogy maradjon még hely a tejnek vagy a tejszínnek. Ám Szibéria nagy és ott sem mindenütt egyformán isszák a teát. Vannak olyan körzetek, ahol a hagyományokhoz híven a csésze aljára előbb egy kis tejet öntenek, majd leöntik forralt vízzel, s csak ezután adnak hozzá kevés teaesszenciát.* A burjátok zöld teát isznak. Receptjük a következő: három liter vízhez adnak 20 —30 dekagramm zöld teát, majd állandó keverés közben felforralják. Ezzel — véleményük szerint — eltávolítják a zöld tea kesernyés ízét. Amikor ez megtörtént, hozzáadnak másfélkét liter tejszínt vagy tejet, és újból felforralják. ízlés szerint sózzák. A kalmükok (egy másik keleti nép) őrölt paprikát és egy kevés olvasztott vajat is adnak hozzá. A Bajkálon túli kozákoknál a régmúlt időkből ismert és ma is közkedvelt ital a „szlivancsik”. Az apróra tört zöld teával megszórják egy nagy agyagedény alját, forralt vizet öntenek rá, majd a tetejére tejet, tejszínt. Aztán következik az a művelet, amelynek révén az ital a nevét kapta: a nagy agyagedényből az italt magasról, Vékony sugárban, lassan szétöntik a csészékbe. ízlés szerint sózzák, és ki-ki magának hozzáad friss vagy olvasztott vajat. nagy divat a tengerészstílus. Emelett elegáns modellek készültek madérából és selyemből. A férfiak esti öltözéke könnyed, elegáns. A teljesség igénye nélkül néhány olyan, tavaszi-nyári modell a bemutatóról, amit szívesen látnék viszont utcán, színházban, munkahe- lyen és strandon: a Graboplast alapanyagból készült esőkabátok, a gyapjújersey tubusruhák, valamennyi egy- és kétrészes fürdőruha, a Minta Ktsz férfias .stúlusú női kosztümjei, nadrágkosztümjei, az Okisz Labor selyem alkalmi ruhái, a Hódiköt türkizkék és zöld csíkos összeállításai, a Ciklámen Ruhaipari Szövetkezet pa- mutjersey női ruhái . .. S. J. Húspuhítás nyereg nélkül A nyereg alatt puhított hús évezredes legendáját váltig élteti a szájhagyomány — idehaza csakúgy, mint a rólunk szóló külföldi krónikákban. Aki a nyereg alatti húst emlegeti, nemigen gondolja v.égig, miféle igazság van abban, hogy nomád eleink valóban nyargalva puhították-e a fogyasztásra szánt húsokat. Nos, azt már elöljáróban kimondhatjuk, hogy felerészt igazat mond a szájhagyomány; gyakran volt hús az ősmagyarok . nyerge alatt. De nem azért, hogy ott puhuljon; a nagy véres húsdarabok arra szolgáltak, hogy a meghajszolt ló feltört hátát gyógyítsák a nyers húsban levő nedvekkel. A nyereg alatt puhított s aztán elfogyasztott húsról szóló fáma' a nyugati krónikások balga „találmánya”. A húsok elkészítését megelőző porhanyósítással érdemes egy kicsit behatóbban is foglalkozni, mert az izomrostok nyers állapotban való föllazításával a sütés-főzés ideje megkurtítható. Következésképpen a húsok tápanyagban gazdag nedveit nem lúgozza ki a huzamos ideig magas hőfokon végzett puhítás. Mivel a frissen vágott állat húsa még feszes, mert tele van az eleven ruganyosság nedveivel, így a hús legtermészetesebb porhanyósí- tása a néhány órás „pihentetés”. Minél magasabb a hús víztartalma, annál hamarabb megy végbe a fellazulás. A halnál például nincs is szükség pihentetésre. A baromfival annyi előkészítő munka van — ha háznál ölik —, hogy az alatt a hús kellőképp fel is lazul. A korosabb vagy nagyobb testű tyúk, pulyka, gyöngyös — csakúgy, mint a vad szárnyasok — meghálálják az 1—2 napos pihentetést, természetesen kibelezett álla. pótban. A , magas víztartalmú borjúhús mire a konyhába kerül, elkészíthető. A .sertéshússal bonyolultabb a helyzet. A hűtőházi fagyasztás csakúgy, mint az .otthoni mélyhűtés jócskán elősegíti az izomrostok felpuhulását. Csakhogy amint a jégkristályok olvadni kezdenek, a húst azonnal sütni kellene, méghozzá nagyon forró zsiradékban, hogy a hús kérget kapjon, s ne engedje kifolyni az értékes nedvet. A hús házi fagyasztásának legcélravezetőbb módja, ha egy alkalomra adagolva egyben vagy szeletekben, lehetőleg előre befűszerezve, ízesítve kerül a mélyhűtő részbe. A nye?s húst pácolással is porhanyósíthatjuk. A pác nem azonos az ízesített lével való forrázással. A marhahúst — akár vesepecsenye, akár fartő — egy darabban hagyva vagy szeletben, olajjal bedörgölve, illetve leöntve napokig hagyhatjuk érlelődni, Az olaj behatol a rostok közé, s lazítja őket. (A vesepecsenye — különösen angolos-véres elkészítésre szánva — megkívánja, hogy olajjal, mustárral be- dörgölve akár egy hétig is várjon.) A sós, borsos, mustáros, őrölt köményes, fokhagymás sűrű olajkenet (pác) behatol a keresztbe-hosszába bevagdalt nagyobb darab hús mélyebb rétegeibe, s nemcsak ízesíti, hanem puhítja is. A főzött, ízesített páclét — a haeai háztartási szokások szerint — lobogva forró állapotban szokták a húsra önteni. Ennek hatására azonban a hús külső hártyái ösz- szeugranak, szorosabbra fogják a burkot a húsrostok körül, vagyis akadályozzák a puhulást. A páclé legyen meleg, hogy a sejtfalakat kitágítsa, de semmiképp sem legyen tűzforró. Az öreg állatok hússzövetei sűrűbbek, nehezebben puhulnak. Nyers állapotban leginkább a hús színe árulkodik róla, hogy a puhítás- sal milyenek a kilátások. A nagyon vörös disznó-, a csaknem barna marhahús több puhítási időt kíván. De mit csinál akkor az ember, ha a tyúk, sertés vagy marha a maximálisan rászánt i(dő alatt sem akar porhanyóvá válni? Nos, első kísérletként ajánlatos a hús! kisebb darabokra vágni. Ha ez sem segít, akkor ajánlatos késhegynyi szódabikarbónát hinteni a főzőlébe. Ez többnyire meggyorsítja a rostok bomlását. (Mellesleg: ha a hús már nyersen is azt a gyanút kelti, hogy nehezen fog puhulni, ajánlatos só nélkül főzni, s csak amikor a puhulás elkezdődött, akkor adni meg az ízét.) Puhításról lévén szó, említsük meg a külföldön már évtizedek óta ismert, most végre itthon is forgalmazott húspuhító sókat, A Mátraaljai ÁG által forgalomba hozott, szóróüvegbe adagolt húspuhító valóban hasznos készítmény. Sütés előtt a szeletet mindkét oldalán sózás helyett ezzel a speciális sóval kell vékonyan beszórni, és a hús omlósra, porha- nyósra sül. Hát ilyen a hús- puhítás —• nyereg nélkül. Nyerges Ágnes RECEPTA3ANLATUMK VELŐVEL TÖLTÖTT MARHASZELET Velővel töltött marhavagy sertésszelet Park módra. Készítette: Molnár István. Hozzávalók, négy személyre: 1/2 kiló marhavagy sertéscomb, 15 deka velő, 10 deka gomba, 10 deka gépsonka, 30 deka vegyes zöldség, egy kávéskanál paradicsompüré, 1 gerezd fokhagyma, 2 darab .hagyma, fűszerek, só, bors, babérlevél, petrezselyemzöld, 2 deciliter vörösbor, egy tojás. A velőt. megtisztítják a hártyától, a gombát mosás után földaraboljuk. Hagymás zsírban külön-külön mindkettőt megpirítjuk, fűszerezzük. A velőt a -tojással összefogatjuk (ráütjük). A húsból nagy szeleteket vágunk, kiverjük, -megsózzuk. A hússzeletekre kerül egy szelet sonka, gomba, végül a velő; összetekerjük, átkötjük, hogy sütés ‘közben ne nyíljon szét. Ezután következik a mártás elkészítése. A hagymát, a fokhagymát, a vegyes zöldséget és a paradicsompürét megpirítjuk. A pirulás után húslével felengedjük. A húst ebbe a mártásba helyezzük, fóliával betakarjuk és -sütőbe tesszük. A hús minőségétől függően kb. egy óráig sütjük. (A fóliát nem vesz- szük le róla.) Ha megsült a hús, tálra tesszük. A megmaradt levet zsírjára főzzük. Megszórjuk egy evőkanál liszttel, és a vörösborral felöntjük. Mártássűrűségűre forraljuk. A végén átszűrjük, hogy sima maradjon. A -húst fölszeleteljük, és a mártást mellé öntjük.
