Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-27 / 99. szám

1988. április 27., szerda Somogyi Néplap 5 A vendégek ízlése szerint UNIDO-tanfolyam Siófokon A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Miniszté- rium siófoki üdülőjében áp- rilis IQ-e óta iraki, iráni, szudáni, indonéziai mérnö­kök Iáknak, akik az ENSZ iparfejlesztési szervezetének nemzetközi UNIDO-tanfo- lyamán vesznek részt hat hídig, s a gázszállítással kap­csolatos tudnivalókról hall­gatnak előadásokat. A tanfo­lyam hallgatóinak a GOV szakemberei adják át tapasz­talataikat; az előadásokat angol nyelven tartják, illet­ve tolmács fordítja az el­hangzottakat, Yassin Hameed, Nasir Ab­dul Rahman, Bahjat Ibrahim Mahdi, Ahmed Elrefaie és a többiek még sosem jártak Magyarországon, s nagyon jól érzik magukat a Balaton­nál. — Sokat tanulunk a GOV szakembereitől, s remélhe­tőleg hasznosíthatjuk majd hazánkban az itt hallottakat, tapasztaltakat, — mondják. — Szállásunk, ellátásunk a lehető legjobb. Közvetlenül a Balatonra láthatunk az ab­lakunkból, s az üdülőt han­gulatos park veszi körül. So­kat sétálunk a parton és a városban. Vendéglátóink gondoskodtak arról, hogy Siófokon kívül megismerhes­sük az ország más tájait, vá­rosait is. Autóbusszal láto­gattunk el például Hévízre, Budapestre, s a következő hetekben is több érdekes­nek ígérkező program vár ' ránk. Az üdülő dolgozói min­dent megtesznek azért, hogy jól érezzük magunkat. A szakács kitűnő, a felszolgá­lók nagyon kedvesek, A KVM-üdülő egész év­ben nyitva tart. Környezete méltó a nevéhez, s a tavalyi átépítés óta nem egy szállo­dával vetekszik a parton. — A földrengés megron­gálta az épületet, de 1987- ben tetemes költséggel rend- betettük, illetve ‘korszerű­sítettük, kényelmesebbé ala­kítottuk át — mondja De- veczné Orosz Márta üdülő­vezető. — Mind a 32 szoba fürdőhelyiséget kapott, és ki­cseréltük az üdülő berende­zését, bútorait is. Az építő­munkát a somogyvári építő­ipari szövetkezet végezte megfelelő színvonalon. Ah­hoz, hogy működésünk ren­tábilis legyen, nem eléged­hetünk meg a hagyományos üdültetéssel, csereüdültetés­sel (NDK-beli és csehszlovák vendégek érkeznek hozzájuk nyaranta), hanem különbö­ző rendezvények, tanfolya­mok lebonyolítását is vállal­juk. 1979 óta például szak­munkásképzést tart nálunk a DRV felnőttek, részére; évente 20 víz- és csatorna­mű-kezelő végzi el ezt a tan- folyamot. A GOV és a KW is többször rendez üdülőnk­ben szakmai továbbképzést, a KISZ nemkülönben, Az UNIDO-tanfolyam befeje­zése után májusban a Vízi­terv KISZ-esei jönnek hoz­zánk 3 napos továbbképzés­re, majd 23-tól 27-ig a VG1 szervez tanfolyamot uszályo- sok és hajósok számára, Az UNIDO-tanfolyam hall­gatói mohamedánok, sertés, húst nem fogyasztanak. A kitűnőnek mondott szakács (aki az üdülőben rendezett lakodalmak jó hírét is meg­alapozta) marhahúsból, hal­ból, gombából főzi a menüt, s természetesen a vendégek ízlése szerint fűszerezi az ét­keket. Sz. A. Oroszul, középfokon is Eredményes nyelvi fakultáció Igyekszem megérteni a ta­nárnőt, amint oroszul beszél tanítványaihoz. Egy-egy szó ismerősen cseng a fülemben, de a pontos fordítást nem merném vállalni... A tanári asztalt körülvevő hat gimnazista lány azon­ban érezhetően otthonos Csehov és Tolsztoj anyanyel­vében. Oláh Erzsébet, a ka­posvári Táncsics Mihály Gimnázium orosz—olasz sza­kos tanára hat éve vezet orosz nyelvi fakultációt. A legszebb eredményt az idén érte el tanítványaival. Az említett hat diáklány közül öt már letette a középfokú nyelvvizsgát. A hatodik be­tegsége miatt kissé megkés­ve, most készül a feladat megoldására. — Ez a csoport számomra is meglepően jól sajátította el a nyelvet — mondja a ta­nárnő. — Elsős koruk óta tanítom őket, összeszoktunk a négy év alatt. Fakultáció­ra a legjobb nyelvérzékkel rendelkező, érdeklődő gye­rekek jelentkeztek. — És mi a siker titka? — Az önállóság. Ha egy hétig távol vagyok, akkor saját maguk tartják meg az órákat. — A tanórákon kívül mi­lyen lehetőségük van a nyelv gyakorlására? ,— A Táncsics stúdium ke­retében nyelvvizsga-előké­szítőn vesznek részt. A két-- órás foglalkozáson videó­anyaggal dolgozunk, és itt kedvezőbbek a feltételek a beszéd gyakorlására is.' Futó Kinga és Várvízi Henrietta a minisztérium szervezésében egy hónapot töltött Lenin­grádban, majd Tatán is részt vettek egy kimagaslóan jó nyelvi táborban. — Ezek a lehetőségek jó­részt megvannak más intéz­ményben is. Mi az a többlet, ami e jelentős eredményt ga­rantálta? — Elsődlegesen a nyelvtan Megtanítására törekszünk. Ez olyan, mint házépítéskor az alap elkészítése. Nélküle összedőlne az „építmény”. A társalgásban pedig az érdek­lődésüknek megfelelő anya­got dolgoztuk fel. A Beatle- sektől az orosz klasszikuso­kon át korunk szovjet társa­dalmának ismeretéig terjedt az áttekintésre szánt anyag. A lányok közül Futó Kin­ga szép eredményt ért el a megyei tanulmányi verse­nyen; ő már tavaly megsze­rezte a középfokú nyelvvizs­gát. — Csak a gimnáziumban kezdtem el komolyabban foglalkozni az orosz nyelv­vel — mondja Kinga. —- Vonzott, hogy tudok társa­logni az orosz anyanyelvűek­kel. Kár, hogy minden fil­met szinkronizálnak, mert az eredeti szöveg hallgatása hathatósan segítené a nyelv- tanulást. Rövidebb* regénye­ket, novellákat olvastam már oroszul és szeretek fordítani is. Pécsre jelentkeztem, orosz—angol szakra. Tanár szeretnék lenni. Várvízi Henrietta már az általános iskolából magával hozta a nyelv szeretetét, akár­csak Mercz Andrea. Fábos Anett legnagyobb élménye az volt, hogy Gorkij és Cse­hov műveit olvashatta ere­detiben. Simon Andrea azt vallja: a tanárnőnek köszön­heti, hogy megszerette az orosz nyelvet. Bakó Tünde izgalommal várja a májusi nyelvvizsgát, s akkor ők hatan e tárgyból már a jeles érettségit is ma­gukénak tudhatják. A to­vábbtanulásban pedig jelen­tős előnnyel kecsegtet, ha ezt írják majd az indexbe: „Az orosz nyelvvizsga alól fel­mentve’'. V. Â. Testvérintézményi kapcsolatok LINZI KIÁLLÍTÁS A TANÍTÓKÉPZŐBEN A lengyelországi Olsztyn után újabb három várossal kötött testvérintézményi kapcsolatot a Kaposvári Ta­nítóképző Főiskola: • Kard- zsali és az NDK-beli Roch- litz után most az ausztriai Linzből fogadott vendége­ket. A mezőségi zöldben mo­dern vonalú fehér épület — ez a linzi Pedagógiai Akadé­mia. A színesre festett, ök- lömnyi fatorzó, amely a lin­ziek kaposvári bemutatkozó kiállításán látható, nem kép­zőművészeti alkotás, hanem inkább figyelmeztető felkiál­tójel: óvjuk a természetet. Erről szól a Pedagógiai Aka­démia tanárainak és a ta­nárképzőn végző hallgatók közös bemutatkozó kiállítá­sa, amit a Kaposvári Tani- tóképző Főiskola első emele­ti galériájában tekinthetnek meg az érdeklődők. Hagyomány az is a kapos­vári főiskolán, bogy a test­vérintézményeket a tanszé­kek látják vendégül. Ezúttal a vizuális neveléssel foglal­kozó pedagógusok cserélik ki tapasztalataikat, öt profesz- szor és hat végzős hallgató látogatott Linzből Kaposvár­ra. Bemutatkozó kiállításuk­ra egy protestáló plasztika hívja föl a figyelmet a föld­szinten. Az ártalmas kör­nyezetszennyezésre utal, az­zal az optimista kívánság­gal, hogy a fák zöld lombot hajtsanak, a virágok nyílja­nak. A színes fotók az emeleti galériában már nemcsak a természet szeretetéről valla­nak — együtt a többi kép­zőművészeti alkotással —, hanem azt is mutatják, hogy igényes vizuális oktatás fo­lyik a linzi akadémián. Ta­nulmányok a növekvő fák- ról, zúgó fenyőerdők és fo­lyók, szelídebb lankákon ne­velődött fák —>■ ezek a táj­képek témái. Figyelemre méltó grafikákat is látunk a Linz környéki tájról, az em­ber és a fa kapcsolatát örö­kíti meg néhány nagyméretű pasztell. A különféle grafi­kai eljárásokban is jártasak a linzi rajzitanárjelöltek — mutatja a tárlat. A profesz- szorok és tanítványaik mun­kái mellett az ottani gya­korló általános iskolások raj­zaival egészítették ki a be­mutatkozó kiállítást. A következő tanévben a kaposvári főiskola vizuális . tanszéke az osztrák városban viszonozza a linziek bemu­tatkozását. H. B. Alapítvány a kulturális hagyományok ápolására Hazai német nemzetiségi óvónők egy csoportjának NSZK-beli nyelvi tovább­képzéséhez nyújt támogatást a Magyarországi Németek elnevezésű alapítvány. Egye­bek között erről született döntés az alapítvány kurató­riumának a napokban tar­tott első ülésén. Az alapítványt a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége, a Belügyminisztérium és a Művelődési Minisztérium hívta életre abból a célból, hogy elősegítse a magyaror­szági németek által is lakott települések és az NSZK-beli közösségek közötti közvetlen partnerkapcsolatokat s a hazai német nemzetiség kul­turális és nyelvi hagyomá­nyainak ápolását. Manherz Károly, a kuratórium elnöke elmondta: az elmúlt időszak­ban egyre erőteljesebben je­lentkezett mind az NSZK- beli települések, mind a ha­zai német nemzetiségiek lak­ta községek részéről az az igény, hogy a korábbi kultu­rális kapcsolatok az együtt­működés magasabb fokára lépve közvetlenebbek és ha­tékonyabbak legyenek. Az alapítvány, illetve a kurató­rium — amelynek tagjai ál­lami és társadalmi szervek képviselői, közéleti szemé­lyiségek — ezentúl jogi sze­mélyként segítheti s egy­szerűsítheti a kapcsolatok felvételét, kiterjesztését, és évente meghirdetett pályáza­taival folyamatos pénzügyi hozzájárulást nyújt hozzá. Az alapítók által befizetett 320 ezer forint az elmúlt hó­napokban egyébként, ma­gyar és NSZK-székhelyű ve. gyesvállalatok, magánsze­mélyek hozzájárulásai nyo­mán már mintegy 2 millió forintra emelkedett. A Magyarországi Németek alapítvány támogatására ha­zai német nemzetiségi tele­pülések, csoportok, intézmé­nyek, közösségek, kulturális és Művészeti együttesek, tu­dományos műhelyek, diákok, pedagógusok egyaránt pá­lyázhatnak olyan témákkal, elképzelésekkel, amelyek a német nyelv és a kultúra ápolására hivatottak. PRIMAVERA Zöld-arannyá vált a világ. Tétova döngéssel korai méh keresi boldogulását. A kap­tárok hírnöke a tavasz elő­őrseként keres-kutat nyíló virágot. Amott, a hajlatban áttetsző kék: füst szállong, tavalyi odvas fa lángjából fakadt. Narancsszínben izza. nak az ágak, s az égbe si­mul a füst, felhővé változva, békességesen. Az erdő is most tér ma­gához. Rejtekei ismét éled­nek, tél tette kopasszá tit­kait, s most egy szépasszony szégyenlős-kihívó mozdula­tával simítja magára a»zöld leveleket. Tündöklő színek hasadnak a keze nyomán. Szinte pillanat csak, amíg a lomb búsul, villanás-zöl­den haragossá válik, a lehe­letszínből sötétté érik; ár­nyalatok áradata vonul át az erdőn, harsogó és vad, de ott, távolabb simogatóan lágy, akár a felnőttszerelem. Cik-cattarat — szól a ma­dár, sejtelmes valóságában az ágak között, láthatatlanul. — Cattarat-cik — felel egy másik, s a hangok magas vonulása crescendóban ősz- szecsap. — Hideg érzelmek végére értél — harsog a tavaszi ének — hiába vadászik még az akatnok szél, utolsó ere­jével rázza már a védtelen­nek hitt ágakat, s az égből sírást szakaszt. Meleg és él­tető ez az eső, zokogássá erősülve seper végig a föl­dön, s .beletörődőn könny­cseppé szelídül egy szikrá­zó levélben. Sóhajt a föld, s pórusai tágra nyílnak. Napfény 'me­legíti fáradt testét. Szellővé csendesül a szél is, illatot áraszt. Elmúlt már keserűsé­ge; új szerep, új kaland számára is a tavasz. Sedre jókedvvel játszik hát az is­meretlenekkel. Bujkál a nap a felhők fö­lött, mintha nem hinne iga­zán ebben a zöld robbanás­ban. Milliárd év tapasztalata tanította, hogy mindez még­is igaz. — Látogató! — suhan egy­másnak ott fenn, az égen két kék hasú suhanc felhő — ; vigyázz! — Sötét cirrus csapódik fel magasba, hóter- hét immár túlhordva, nincs itt. már újabb télszületés. Szi. táló szárnyakkal próbálko­zik a gólya, tocsogó rétet új­ra kutatva, emlékét őrzi meg a helynek, s lendül el a bal körön: — Az, ott! — Mél­tóságteljes az ereszkedés; az összekapott szárnyak nem fékezik a zuhanást, a föld felett mégis elegáns a lan­dolás. Tűz ég a bokámban! — kiált zöld-arany ruhában a tavasz, s karcsú, kedves lányként táncol át a réteken. A csillagvirág ma már nem üzenet, senkinek, szivár­ványszínben égnek, szirmai. Zöld palásttal vonja be a mezőt ez a lány, a patak cso­bogása kísérő szimfónia. Loccsan vize a nagy, fehér, lapos kövön, s beszélget is vele: — El nem képzelheted az időt, a teret. Ám ha el­képzelni nem tudod, megal­kuszol! ■Nézd, fagy húzta ősz. sze újra és újra fáradt teste­met, s ez a locsogó-kamasz újjászületés ismét és ismét megtörténik! Együtt öreg­szünk meg; én kiszáradt me­derré válók egyszer, s te sze­líd, hófehér kavics leszel a keresztem. Nincs hát olyan, amit el­képzelni ne tudnál. De ha hiszel az el nem képzelhe­tőben, hiszel a feltétel nél­küli megadásban is. S ha kapitulálni tudsz, hát nincs olyan, amit el ne képzelhet­nél, Klie Agnes

Next

/
Thumbnails
Contents