Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

8 Somogyi Néplap 1988. április 16., szombat Egy eldugott múzeum A budapesti Zsidó Múzeum gyűjteményei Vezető? Katalógus? Ismer­tető? S ha eldőlt, hogy mi, ak­kor: mi a téma? Egyházi gyűjtemény, melynek nincs elvi alapja? Történeti gyűj­temény? Bizony, kevés olyan balsorsú múzeum lehet a világon, mint a budapesti, sokféleképp nevezett Zsidó Múzeum, melynek legszebb darabjait 1942-ben a Nemze­ti Múzeum két, hogy úgy mondjam, nagyon nem-zsidó munkatársnője, a Szent Ko­rona és a magyar úri hímzés két kitűnő kutatója mentette meg az utókor számára. S amelynek most többek közt az alapos selejtezés a gondja, mivel az idők során számos jelentéktelen tárgy került a gyűjteménybe adományozás útján. (Attól persze még messze vagyunk, hogy a Vajda János Credo című versében javasolt, kissé mor­bid — de talán ide illő — kiállítási tárgy is megérkez­zen: ő úgy vélte, hogy akkor telik be Széchenyi jóslata a boldog Magyarországról, ha az „utolsó antisémita kitöm­ve” éppúgy vitrintárgy lesz. mint a kínvallató pandúr vagy a cigányok sátra ...) 1949-ben a Joint nevű zsi­dó segélyszervezet támogatja az első világháború óta léte­ző, s a második alatt alapo­san megviselt múzeum talp- raállását. De hát a Joint csakhamar amolyan kém­szervezetté minősült át, s ez nem használhatott a gyűjte­ménynek 1950 körül... Az utóbbi egy-két évtized során alakult ki a múzeum arcu­lata, de távolról sem telje­sen. Itt van például a képző- művészeti gyűjtemény. A képek, szobrok a művész vagy az özvegy adománya­ként kerültek többnyire ide. Ám van-e zsidóművészet, mint olyan eltekintve a szép kegytárgyaktól) ? Sir Herbert Read — nagy embernek sincs mindig igaza — egy magyarul meg nem jelent könyvében azt fejtegeti, hogy zsidó eleve nem lehet komoly képzőművész, mégpedig a nomád hagyományok miatt! A gyűjteményből itt csak a magyarokat említsük : Fé­nyes Adolf, Kádár Béla, Scheiber Hugó, Perlrott-Csa- ba Vilmos, Czóbel Béla, Bá­lint Endre, Farkas István, Ámos Imre, Béck Ö. Fü- löp ... Nem nagyon látszik, hogy bármelyiküknek is ár­tott volna a nomád hagyo­mány. Mély elvi különbséget se lehet észrevenni egy-egy Fényes Adolf- és Ferenczy Károl.v-tájkép, vagy egy Beck Ö. Fülöp-plakett és egy Pátzay-plakett között. Maga Naménvi Ernő, a mú­zeum vezetője írta 1943-ban: „a képzőművészeket a mű­vészek felekezeti hovatarto­zása szerint osztályozni egy­Csiingő közepe) Jánosházi (1802) J Chevra-könyv általán nem lehet”. Valóban, képzeljünk el a Nemzeti Galériában református, kato­likus stb. termeket! Csak­hogy 1940 körül a Farkas Gyula-féle irodalomtörténet így osztályozott, s erre töre­kedtek a képzőművészek ka- max'ájának vezetői is; e Ka­marába „természetesen” nem vétetett volna fel zsidó. így aztán e gyűjtemény részben az antiszeminizmus terméke. (A 60-as évek fiatal értelmi­ségijei közt máshol nemigen látható, modern képei miatt volt népszerű, vagy inkább a múzeum legendás.) A gyűjtemény igazi erős­sége a történeti emlékanyag, a római kori sírkőtől kezd­ve az ideiglenes kormány rendeletéig, amely érvényte­leníti a fasiszta intézkedése­ket. És természetesen az egy­házművészeti gyűjtemény. Rézből, ezüstből készült öt­vöstárgyak sora őrzi a XVII XVIII. századi mesterek em­lékét. Némelyiküket csak a héber felirat különbözteti meg a bármely gyűjtemény­be illő pohártól, kupától. Más tárgyaknak szerepük volt az ünnepeknél, szertar­tásoknál, amelyek igen fon­tosak voltak a kis közössé­gek összefogásában. A szent szöveg, a tóra különböző dí­szei, stilizált gránátalmák, tórakoronák, tóravértek,. tó­ramutatók, oroszlánpárral, törvénytáblával, növényi or­namentikával díszítve... A amulett (18 .század Chanukkai gyertyatarlo (mi­nora) — (16. század vége 17. század eleje) könyv leírja e tárgyak hasz­nálatát, a díszek értelmezé­sét is. Mondhatni, ez a „tör­zse” a kötetnek, amely P. Brestyánszky Ilona munkája, míg a múzeum történetét Benoschofsky Ilona írta meg. A textilfélék tudományos feldolgozója Dózsa Katalin volt, a kéziratoké a nemrég elhunyt világhírű tudós, Scheiber Sándor, a képzőmű­vészeti gyűjteményé Deák Dénes. Szép könyv: Szelényi László tárgyfotói mindent elmondanak a „modellről”, Kozma Miklós pedig korrekt rendbe tervezte a képet és a szöveget. Átböngésztem a „zsidó mű­vészet” egy új, 1984-es össze­foglalását (Miriam Magall: Kleine Geschichte der jü­dischen Kunst). Budapest csak a híres Majmuni-kó- dexszel járult hozzá a szerző anyagához. A Dohány utcai zsinagóga épületébent rejtő­ző múzeum mintha nem is létezne. És még mennyi kin­csünk van, amelyről hason­lóan jó minőségű kiadványok hiányában nem tud a világ! Székely András Oscar-áradat Bertoluecinak Pu Ji, az utolsó kínai csá­szár évtizedekkel ezelőtt még egyebek között magyar újságíróknak is nyilatkozott arról, hogyan él a megvál­tozott világban. Pu Ji ma már. nincs az élők sorában, de .története nem kevesebb, mint kilenc Oscar-díjat ho­zott Bernardo Bertoluecinak, a világhírű olasz rendezőnek és munkatársainak. Talán azért nem többet, mert csak ennyi kategóriában javasolta díjra eredetileg az amerikai Filmművészeti Akadémia tagsága. Bertolucci egyúttal az első olasz filmrendező, aki a megtiszteltetést elnyer­te — s kedden este úgy tűnt. töméntelen díjjal, elismerés­sel a háta mögött is ennek örül a legjobban. A rendkívül látványos, csodálatosan fényképezett, eseményekben gazdag film négy és fél éven át készült, valóban nemzetközi vállal­kozásban. Olaszok, angolok, amerikaiak fogtak össze, az alapvető segítséget azonban a Kínai Népköztársaság ad­ta: nemcsak a csodálatos történeti helyszíneken for­gathatott az olasz rendező, hanem a kínai színészek leg­jobbjai mellett vagy har­mincezer statisztáról is a kí­nai szervezők gondoskodtak. A film egyik —r társaival együtt Oscar-díjjal elismert — zeneszerzője is kínai, tár­sai közül viszont az egyik japán, a másik amerikai. Olasz viszont a világhírű operatőr, Vittorio Storaro. Bertolucci munkáján kívül mindössze egyetlen olyan film volt a hétfői díjazottak között, amely egynél több díjat vitt el: a kanadai Nor­man Jewison „Moonstruck” című alkotása, amely egyéb­ként versenyben volt a leg­jobb film címéért is. A film egy brooklyni család hol tragikus, hol vidám napjait eleveníti fel. Úgy látszik, a rendező kiválóan ért a szí­nésznő kiválasztásához, mert mind a legjobb női főszerep­lő, mind a legjobb női mel­lékszereplő díját ennek a filmnek két művésznője kap­ta: Cher, akit a magyar kö­zönség még kevéssé ismer és a sok filmben szerepelt, de a közönség számára eddig eléggé ismeretlen Olympia Dukakis, aki a filmben egyébként Cher anyját ala­kítja. A Dukakis nevét az utóbbi időben másról ismer­ték meg az amerikaiak: a művésznő unokatestvére az a massachusettsi kormányzó, aki esélyes a Demokrata Párt elnökjelöltségére — s Olympia nem is tagadta meg, hogy neki drukkol: amikor a díjat átvette, így kiáltott fel: ez megvan. Most rajtad a sor, Mi ke. Cher és Michael Douglas nyerte el a legjobb női, illetve férfi főszerep alakításáért járó Oscar-díjat Los Angelesben Cher díja sok év munká­jának a gyümölcse. A nép­szerű és — főként öltözkö­désben — igencsak excentri­kus színésznő annak idején popsztárként indult, férjével. Sonny Bonoval együtt. A hatvanas évek végén sikert sikerre halmozott. Kettejük közös televíziós show-műso- rának a válás vetett véget, de Cher továbbra is tévé­sztár maradt s csak 1982-ben váltott át a komoly, drámai szerepekre, mindjárt egy év után már jelölték Oscar-díj- ra. Most olyan vetélytársat előzött meg, mint Meryl Streep. A férfiaknál Michael Doug­las lett a nyertes — egyebek között Marcello Mastroiannit előzte meg. A San Francisco utcái nálunk is kedvelt tele­víziós sorozatától hosszú út vezetett a díjhoz, de azt min­denki megérdemeltnek tart­ja, Kirk Douglas, a kiváló színész fia mára az amerikai film egyik legkomolyabb és legsokoldalúbb tehetségévé ért be. Díjazott filmjében egy dúsgazdag, kegyetlen, sötét jellemű bankárt alakít. Véletlen egybeesés, a filmet éppen a múlt évi tőzsdekrach idején kezdték játszani, akkor, amikor né­hány sikeres bankárról sötét manőverek derültek ki — de Douglas alakítása így an­nál nagyobb visszhangot kel­tett. Ö egyébként igencsak sokoldalú az amerikai film- művészetben, sok film pro­ducere volt már, egyebek kö­zott a Száll a kakukk fész­kére is az ő produkciója volt. s a rendezéssel is meg­próbálkozott már. A legjobb férfi mellékszereplő-a szak­ma sikeres veteránja: Sean Connery. Híres-hírhedt soro­zatával, a James Bond fil­mekkel már régen szakított, s egyre több és több drámai szerepben mutatta meg, hogy valóban kiváló színész. Most egy chicagói rendőr megfor­málásáért kapta meg az Oscar-díjat. A nevezetes aranyozott szobrocska immár hatvana­dik alkalommal került kiosz­tásra — de dán filmrendező eddig még sohasem kapott belőle. Most ez is bekövetke­zett. A Babette ünnepe, Gab­riel Axel rendező munkája olyan alkotásokat utasított maga mögé. mint a világhírű Louis Malle „Viszontlátásra gyerekek" című műve. Az Oscar fennállásának hat évtizedéből több mint ötöt dolgozott az Egyesült Államokban egy bécsi szár­mazású, apró termetű forga­tókönyvíró és rendező, és hatszor részesült már a díj­ban. Billy Wilder, a „Van aki forrón szereti” és sok más nagysikerű, kiemelkedő je­lentőségű film alkotója most életművéért kapott különdí- jat — s azt kedvelt munka­társa, sok filmjének, így az emlékezetes Legénylakásnak férfi főszereplője, Jack Lem­mon nyújtotta át. Ujkéry Csaba AZ ÖREG A napkeltét mindig áhítattal várta. Ilyenkor megnyílott az ég, és egy pilla­natra beleshetett. Láthatta a kedves ar­cokat, Bundás is ott csaholt Péter úr aranyos saruja mellett, vágott farkát szaporán csóválva. Most, hogy a fény a szemébe tűzött, és a felhőfodrok szétszakadtak, mint megnyíló függönyök, újra láthatta őket. Kéz a kézben mentek a lánnyal, és a rét olyan virágos volt, mint itt. A hegy lábához értek, mind feljebb kapaszkod­tak. Az út keskenyedett, elmaradoztak a fák, s a bokrok is mind ritkábbak lettek. Hófoltok jelentek meg, mint el­szórt nagy lapulevelek, ’hevertek. Zerge ugrott, kecsesen úszott át a szakadék felett. Alul folyóvíz zuhogott, a termé­szet emelt kőgátjain. Felértek a tetőre, ahol egy szálfaegye­nes fenyő meredt az égbe. Körötte ko- párság. A rozsdabarna földből mint fel­szaggatott. sebekből látszottak .ki a fehér kövek. Megálltak a meredek fal tetején. Fe­lettük fenyő suhogott, alattuk tejfehér pára takarta a völgyet. Távolban a falu piros cserepes háztetői derengtek, mint a A domboldal tele volt apró, sárga- közepű virággal. Fehér szirmaik úgy koronázták, mint menyasszonyt a mir­tusza. Karcsú, zöld szárakon hajladoztak az enyhe szélben, s leveleiken harmat- cseppek csillogtak. Keleten vörös volt az ég alja, a napkorong lassan emel­kedett. Az öreg egy kődarabon ült. ölében göcsörtös botja s mellette a zíák, mely­nek alsó csücskére és szájára kötél volt csomózva, ekként szolgálva hátizsák­ként. Lapos volt ugyan, de mégiscsak volt. Elfért benne a BibLia és az olva­só, a tegnapi darab kenyér mellett. Szikkadt volt az is, miként az öreg ke­zek, melyek eresen, irtásán feküdtek egymáson a bot felett. Szeme nedvesen hunyorgott a bíbor csodára, ősz haja válláig ért, és szem­öldöke bozontja eltakarta a pillák reb- benését. Mióta van úton, már maga se tudja. Bakancsának papírvékony talpa tán jobban emlékszik, s moftdaná biztos, ha megszólalhatna: Itt az ideje végre megpihenni. Az öreg erre csak legyin- tene, mintha szemtelenkedő legyet hes- sentene. gyermekek játékkövei. Csak a tempi torony szürke bádogteteje vált ki zülük. Akkor a messzeségben megkondul harang. Hangja vékonyan szállt. C siratta, mert ide jöttek a sziklához, vesztőhegyre, ahogy a nép nevezte, megunta az életét, innen ugrott le i beremlékezet óla. A szerelem úgy lopakodott szívül mint az este oson a nyári délután kasztó melegébe. Hogy történt, ma se értették, hisz régóta ismerték e mást. Nap mint nap mentek el a m; mellett, és köszöntek. Egyszer a kútnál, rácsodálkozott ifjú asszonyra. Ahogy ott állt, k felhúzva réklije újját, s a kezét mo Az volt a pillanat. Ránézett, csoda szemével, sorsa megpecsételődött. Két évig bújkáltak, hazudtak, pról Iák elfelejteni a másikat. Mind ne zebb lett. Ezért indultak a vesztőheg. Álltak kéz a kézben. A magasban terjesztett szárnnyal egy nagy ma kerengett. Fejük fölé írta a glói mind lejjebb ereszkedve. S akkor, n jelent a másik. Méltóságos szárnycsa sokkal, karma közt kapállódzó ny fogva. Nagyot rikkantott, hogy közel be ért, és zsákmányát eleresztette, k fáról a gyümölcs, tehetetlenül hűl alá, s eltűnt egy szírt mögött. A két nagy madár röpte, páros n] casokat rajzolt az égre. Nap szikrá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents