Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
4 Somogyi Néplap 1988. március 12., szombat HÁZ(TÜZ)NÉZÖBEN KÉT TŰZ KÖZÖTT A névtelen bejelentésekkel is foglalkoznak Lelakatolták a Balatont — Tessék, tűzoltóság — szól a CB-rádióba Rohács László főtörzsőrmester, híradóügyeletes. — Mi ég? Milyen terjedelmű a tűz? Hogy hívják a bejelentőt? — sorjáznak egymás után a kérdések. Miközben kérdez, már riasztja is az egységeket. Pillanatokon belül két csúszdán csúsznak egyszerre az egy szinttel lejjebb levő garázsba a tűzoltók. Mindenki a járművéhez közelebb esőt választja. Ahogy nyílik az ajtó, úgy villannak föl a csúszdaházakban a lámpák. Nappal hatvan, éjszaka száz másodpercen belül kell elhagyniuk a laktanyát. Ha jól meggondoljuk, akkor sokunknak ez idő arra sem elég, hogy lekapcsoljuk a vekkerórát. — Az állandó stressz megviseli a tűzoltókat — így Nagy Lajos százados, városi tűzoltóparancsnok. Akik nyugdíjba mentek a kaposváriak közül, nem sokáig élvezték ezt az állapotot. Nagy Lajos sorolja a neveket, kik nincsenek már az élők sorában. Kevesen érték meg a hetven évet. — Éjszaka sem alhatunk nyugodtan — mondja Papp Bálint százados, a szolgálatban levő csoport vezetője, aki egységével időközben visszatért a laktanyába. Mint kiderült, indokolatlan volt a riasztás. — Tavaly három ilyen bejelentőt fogtunk meg lakossági információ alapján. Valamennyi általános iskolás korú volt. Körlevélben fordultunk az oktatási intézmények vezetőihez: hívják föl a gyerekek figyelmét arra, hogy milyen veszélyes játék ez — fűzi hozzá Nagy Lajos. A kaposváriak körzete a volt járás területe. Hosszú az idő, mire visszaérnek — mondjuk — Szilvásszentmár- tonból. De vannak nyugod- tabb napok is. Egy korábbi parancskihirdetésen örömteli tényről számolt be a városi parancsnok: kiváló teljesítményt nyújtottak a „Tiszta, virágos Kaposvárért” kiírt versenyen. Ezért ötezer forint jutalmat és dicsérő oklevelet kaptak. A kiképzések után a laktanya előtti terület csinosításával foglalkoznak a tűzoltók. Szökőkutat építettek az udvaron, kertészkednek. Az elismerésként kapott összeget videokazetták vásárlására költik. Nagy Lajos asztalán ízlésesen csomagolt ajándék. — Gelencsér István gépkocsivezető éppen ma ötvenéves — mondja magyarázatként. — 24 éves kora óta dolgozik a tűzoltóságon. — Még otthon az asszonynak sem mesélek a szolgálatról. Becsülettel leszolgálom a 24 órát, azután a következő 48-ban igyekszem elfelejteni. A legutóbbi oltás kalandja a téma a három- és négyágyas pihenőszobákban. Azt hiszem, sokáig emlékeznek még a répáspusztai erdőtűzre, ahol sok millió forintos értéket mentettek meg. Része volt ebben annak a bejelentőnek is, aki idejében fedezte föl a tüzet. Az öregek még emlékeznek a szénakazlak öngyulladásaira és arra is, amikor fűtőventillátorral szárították a lucernát. Nagy Lajos büszkén mutatja a laktanyában levő állandó kiállítást. Ezeket a tárgyakat és a vörsi tűzoltómúzeum anyagának egy részét az itteni tűzoltók állították helyre. A kondicionálóteremben Páli Sándor főtörzsőrmester hajtja a teremkerékpárt. A 35 kilós súlyzókat Ballér József emelgeti. Az edzésterv szerint egy ciklusban hatszor kell végrehajtani, illetve kettes terheléssel tíz percig 30 km/óra sebességgel kell hajtani a kerékpárt. A tűzoltóknak is szükségük van az erőnlétre. Balázs Andor 259 közérdekű bejelentés és panasz érkezett tavaly Somogy megye népi ellenőrzési bizottságaihoz. Ebből 53 a panasz, 206 pedig közérdekű bejelentés. Az utóbbinak csaknem a fele — 102 — névtelen volt. Ugyanakkor sajnos 1987-ben nem akadt javaslat. Csak a hibákat láttuk volna? A megoldással nem törődtünk? — Sokkal könnyebb a hiányosságokat feltárni, mint javaslatot tenni megszüntetésükre. Az állampolgárok úgy érzik, hogy az utóbbi már másnak a feladata. Pedig szívesen olvasnánk néhány jó ötletet — mondta Lóki János, a Somogy Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettese. — Mi a különbség közérdekű bejelentés és panasz között? — A közérdekű bejelentés olyan körülményre, hibára vagy hiányosságra hívja föl a figyelmet, amelynek orvoslása, illetőleg megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. Lőhet az olyan magatartás vagy tény, amely jogszabályba ütközik vagy ellentétes a szocialista erkölccsel, a gazdálkodás elveivel. A panasz viszont olyan egyéni sérelem, amelynek elintézése nem bírósági és nem államigazgatási vagy munkaügyi döntőbizottsági ügy. — Hogyan védik a közérdekű bejelentést tevők érdekeit? — Kérhetik, hogy az eljárás során ne fedjék föl a személyüket. Ennek a kérelemnek, ha a vizsgálat eredményességét nem gátolja, eleget kell tenni. Ha a vizsgálat megkívánja, hogy a jelentést tevő személyét felfedjék, erről előzetesen tájékoztatjuk őt. . — Foglalkoznak-e a névtelen bejelentésekkel? — Csak akkor, ha feltételezhető, hogy a bejelentés tartalma megfelel a valóságnak. Ha elegendő tényt tartalmaz, akkor vizsgáljuk, ugyanúgy, mint a névvel ellátottakat. — Volt rá példa, hogy álnévvel érkeztek a bejelentések? — Nem is egyszer. Ebben az esetben — mihelyt kiderül a „turpisság” — névtelennek minősítjük a bejelentést. Sokkal könnyebb vizsgálni az ügyet, ha ismerjük a bejelentőt. A népi ellenőrök tavaly 107 közérdekű bejelentést és panaszt vizsgáltak. Ez 115 vizsgálati egységet érintett. — A közérdekű bejelentéseket harminc napon belül el kell intézni. Ha a vizsgálat tovább tart, erről a bejelentőt tájékoztatjuk, az elintézés várható időpontjának közlésével. — Melyek voltak a leggyakoribb ügyek? — Évek óta leggyakrabban a kereskedelmi szolgáltatás színvonalát kifogásolják. Pedig ezzel a kereskedelmi felügyelőség és a szakszervezet keretén belül működő fogyasztók tanácsa is foglalkozik. Azt tanácsolom a vásárlónak, hogy ott a boltban ellenőrizzék, jól számol-e a pénztáros vagy megvan-e az értéknek megfelelő mennyiségű áru. Ha ez nem így van, akkor a vásárlók könyvébe írjanak. Utólag nagyon nehéz kideríteni az igazságot. — Hogyan alakult a közérdekű bejelentések, panaszok száma? — Somogybán tizenegy százalékkal nőttek tavaly az előző évhez viszonyítva. Az idegenforgalommal és a kereskedelemmel függ össze, hogy Siófokon ez 63 százalék. Ugyanakkor Barcson mindössze három bejelentés volt. Gyakoriak a balatoni építési tilalmat megszegőkre fényt derítő levelek. Újabban garázsokat, büféket, csónaktárolókat használnak üdülőnek. Akadt olyan is, aki kulcsra zárta a Balatont. Balatonmárián összefogott néhány nyaralótulajdonos és stéget épített. A szervezők kikötötték, hogy csak az használhatja az építményt, aki legalább ötezer forinttal beszáll a vállalkozásba. Amikor elkészült a lejáró, hogy érvényt szerezzenek a megállapodásnak, vaskerítéssel, lelakatolt ajtóval zárták el a bejáratot. — Az önök kopogtatására sem nyitották ki? — Intézkedésünk után az ajtót eltávolították. Sokan panaszkodnak vállalati vezetőkre, akik összekeverik saját tulajdonukat a vállalatéval. Jogtalanul használják saját udvarukon az intézmény fűnyíróját vagy más munkagépét. Mások vállalati fuvar címén szállíttatnak saját célra. — Általában azok a bejelentések érkeznek névtelenül, amelyek a vezetői magatartást kifogásolják. Ezek a levélírók autokrata, „úrhatnám polgárnak” titulálják saját főnöküket, de nagyon kevés valódi adatot írnak le. — Vannak ezenkívül is nehezen bizonyítható ügyek? — Nem tudták még megoldani a lakóközösségek pénzgazdálkodásának a felügyeletét. B. A. PIACI KÖRKÉP Tojástöró kísérlet 220 forintért vehettünk egy virágzó barackfaágat a kaposvári heti piacon. Más virágok ára is azt mutatta, hogy nem jött el még a tavasz. 80 forint volt egy szál liliom, 165 az azálea, jácintot, tulipánt és szegfűt 25- ért, barkát és aranyesőt csokronként 10—12 forintért kínáltak. Reménytelenül epeked- tünk a változátlanul drága primőrökért. 220 forint volt a paradicsom kilója. 15 forint a hegyes, erős paprika darabja, és ennyiért kaptunk egy csomó hónaposretket is. 130—140 forintért láttunk kígyóuborkát. Ehhez képest sem éreztük olcsónak a 12-15-re tartott fejes salátát. Ez alkalommal a zöldhagyma árát sem adták 8-10 forintnál alább. A napi zöldségfélék közül a burgonya 15 forintnál befagyott ára okozott a legtöbb bosszúságot. 17-18 forint volt a főzőhagyma kilója; ez alkalommal 20-ért is kaptunk azonban lila csemegét. Szép fokhagymafüzéreket 110 forintért láttunk. Egyre kétesebb állagú fejeskáposztát ajánlottak kilónként 10-ért; kétszer eny- nyiért adták á savanyítottnak a literét. Csomónként lj>—18 forintért fordult elő a" kelbimbó. 20—22 forint a zsengének jóindulattal sem mondható vegyes zöldség; 3 forint volt a petrezselyem, 4 a zeller csokra. A legszemrevalóbb sampinyon gombáért 130 forintot fizettünk. Ismét szert tehettünk szép almára, igaz, csak 22—30 forintért. A Zöldért mozgóárusa 7-ért öntötte a szatyorba az apraját, ö szerezte egyébként a piac legkelleme-1 sebb meglepetését is 1,60-as tojásáraival. Nála sorbaáll- tak a háziasszonyok, alig talált viszont vevőre a 2—2,20- ért vesztegetett „házi” tojás. Nem idézett elő vásárlási lázt a 40 forintos körte és a 60-ért mért aszalt szilva sem. A baromfipiacpn változatlanul 66 forint az élő csirke kilója, 55 a tyúké. A konyhakész csirke és tyúk ára 120—180 forint között változott. A piac frisshal-válasz- téka most 96—105 forintos pontyból és 47,50-es busából állt. B. F Hétmillió forint nyereséggel zártak Harmincéves a nagyatádi takarékszövetkezet. Akkor alakult meg jogelődje, a lá- bodi és a segesdi takarék- szövetkezet — a helyi lakosság -kezdeményezésére. Erről emlékeztek meg nem-, rég Nagyatádon a Helyőrségi Művelődési Klubban. Uitz Ferencné elnök a múltról, a jelenről és a jövőről egyaránt beszélt. 1958. július 16-án a lábodiak, majd november 16-án ia segesdiek adták össze megtakarított forintjukat a közös kasszába. Az egyre fejlődő Nagyatádon 1978-ban fiókot nyitott a lábodi takarékszövetkezet, s amikor egy évvel később egyesült a segesdivel, nevét is megváltoztatta — így született meg a nagyatádi takarékszövetkezet. Hogy jól végezték dolgukat, ezt az is bizonyítja, hogy nyolcszor kaptak dicsérő oklevelet, és 1983-ban kiérdemelték a kiváló takarékszövetkezet címet. Hasonló elismerésre most is pályázhatnak, hiszen tavaly 6,8 millió forint nyereséget könyveltek el. Uitz Ferencné a beszámolóban elmondta, hogy a környék huszonkilencezer lakosa közül 9508 tagja a szövetkezetnek, vagyis minden harmadik ember. Tízmillió forint értékű részjegyet váltottak, s utána csaknem egymillió forint részesedést fizetnek ki március 15-étől. A takarékszövetkezet betétállománya -megközelíti a kétszázötvenmillió forintot. Annak ellenére, hogy az év végén a felvásárlási láz miatt többen vették ki megtakarított forintjaikat, Nagyatádon nemhogy csökkent, hanem — a tervezett húszmillióval szemben — harmincnégymillióval növekedett a tartósan lekötött betét. Ha van betét, akkor lehet hiteleket is folyósítani. A tagok ötvenszázalékkal több hitelt kaphattak, mint egy évvel korábban. Főképpen lakásépítésre, korszerűsítésre 'vettek föl pénzt, de sokan vásároltak tartós fogyasztási cikkeket is. A nagyatádi takarékszövetkezetnél tavaly harmincmillió forintot fizettek ki építésre és lakásvásárlásra. Hatvan százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Uitz Ferencné véleménye szerint a sikerek titka az, hogy csaknem mindenféle banki tevékenységet felvállaltak: gyűjtik a -gáz-, a villany- és a vízdíjakat, fizetnek a felvásárlások után, és árulnak lottót, totót, borítékos sorsjegyet. A közvetlen kapcsolatok miatt szívesen térnek be hozzájuk az ügyfelek, s percek alatt rendezhetik ügyes-bajos dolgaikat. A takarékszövetkezet készül a korszerű nyilvántartási -rendszer bevezetésére és újabb tevékenységek vállalására. Az alapító tagok, akiket ajándékokkal köszöntöttek, aligha -ismerhetnek rá arra a pénzintézetre, amelyet harminc évvel ezelőtt létrehoztak. A jelentőségét azonban mindannyian érzik. „ÚJSZERŰ FELADAT VOLT" Munkásőrelismerés a gyárnak A nagybajami munkásőr- tábor hasonlít a-hhoz a mesebeli lényhez, a-ki alakot tud változtatni: Van aki kiképzőhelyként, mások víkendtá- borként idézik föl emlékezetükben. Aszerint, hogy milyen alkalommal, milyen céllal voltak ott. A tábor „összkomfortossá” tételéhez hozzájárultak a Csepel Művek Egyedi- Gépgyára Kaposvári Nehézgépgyárának á dolgozói is. — A bejárati kapuk elektromos távvezérlését tervezték, készítették, szerelték és adták át beüzemelés után a dolgozóink — tájékoztatott Varga János, a gyár párt- alapszervezetének a titkára, aki 1962-től 1977-ig maga is aktív munkásőr volt, azóta pedig tartalékos. — Gyárunk vezetősége azzal is segítette a táborépítést, hogy gépeket adtunk kölcsön a különféle részmunkákhoz. Zvitkovics Lajos, technológus azt mondta el, hogy már tavalyelőtt elkezdődött a tervezés. Helyszíni látogatáson mérték föl a lehetőségeket, azután a tervezőasztalon folytatódott a munka. — Kicsit újszerű feladat volt számomra a gépi meghajtású kapu tervezése, s ezért izgalmas is. Ala.pelv- ként azt is szem előtt tartottam, hogy a munkához elfekvő anyagokat használjunk föl. A raktárban találtunk is ilyet. A következő munkásőrélményem akkor volt, amikor meghívtak az idei kaposvári egységgyűlésre. Felemelően szép ünnepség volt... A tervezést a megvalósítás követte. A November 7. brigád tizenöt tagja jelentős részt vállalt ebből. — Az üzemben és a táborban összesen 160 óra társadalmi munkát végeztünk — mondta Czingaiek Lajos brigádvezető. — Az elektromos szerelés volt a feladatunk. A helyszínen nagyon elcsodálkoztunk, hogy ilyen jól fel van szerelve és szép a tábor. Amikor ott jártunk, még nagy munka folyt, teljes erővel ment a környezet- rendezés, de már látszott, hogy milyen lesz, mivé alakul. Oroszlánrészt vállalt a feladatokból a Zipernovszky szocialista brigád is. Vezetője, Sípos Ernő elmondta, hogy a nyolctagú brigád az üzembe helyezéssel együtt 150 órán át készítette a kapuk elektromos vezérlését. A helyszíni szerelésben ketten vettek részt, s őket is meglepte, milyen ütemesen készül a tábor. Betonozás közben látták a munkásőröket. — Aki nem látta még a tábort, el sem tudja képzelni, milyen jó hely lett — summázta a véleményét Sípos Ernő. Az egyedi-gépgyáriak teljesítményét a munkásőrség országos parancsnoka díszoklevéllel és emlékplakettel köszönte, jutalmazta meg. A díszoklevélen olvasható, hogy a munkásőrség támogatásában hosszú időn át végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseként kapták a parancsnoki kitüntetést. Ide kívánkozik, hogy a közösségért végzett munka nem „egyedi”. Folytatódik az a sor, ami az óvodai és iskolai társadalmi munkákkal, a városi sportcsarnok építésekor, a Deseda környékén és más alkalmakkor kezdődött... K. Gy.
