Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-12 / 61. szám

1988. március 12., szombat 5 Nyiss kaput,nyiss... A somogyjádi gyerekek népi játékuk előadásában énekelték: „Nyiss kaput, nyiss...” Ügy érzem, ez a kis dalocska többet jelentett ez alkalommal az úttörő művészeti szemle kaposvári első napi bemutatóján, ver­senyén; a megújhodott úttö- rű-művészeti szemle célját is kifejezi. Csíkvár József, a megyei művelődési köz­pont munkatársa elmondta : — A kétévenkénti, szakági bemutatók helyett az idén az iskolák, a tanulók teljes kö'- rű bemutatkozására került sor. Az országos versenyt váltotta föl az évenkénti út­törő-művészeti- szemle. Nem­csak bemutatkozási lehető­séget kínálunk az iskolákban működő csoportoknak, osz­tályközösségeknek, hanem szeretnénk hozzájárulni az iskolák és az úttörőcsapatok személyiségformáló nevelő­munkájához is, útmutatást adva a csoportoknak, azok vezetőinek. Az úttörők csa­patbemutatókat rendeznek, városi és városkörnyéki mű­vészeti bemutatókat tarta­nak; a megyei szakági be­mutatókra meghívunk egyes csoportokat, lesz olyan is, amelyre nevezhetnek. To­vábbra is fontosnak tartjuk a továbbjutás lehetőségét azoknak a sikeres úttörő­művészeti együtteseknek, amelyek e munkában élen járnak. A meghívásos bemutatók közül Csíkvár József ki­emelte a májusban Kapos­váron rendezendő éneklő if­júság megyei gálaműsorát, illetve az úttörőzenekarok megyei találkozóját; ez utóbbit Csurgón tartják. Ne­vezhettek a csoportok a Somogyjádi lányok Hajlik a meggyfa gyermek- és ifjúsági népzenei és nép­daléneklési versenyre, a gyermeknéptánc-szólisták és kamaraegyüttesek bemuta­tójára. Az úttörő-művészeti szem­le területi versenyei a hónap elején kezdődtek meg. Csü­törtökön és tegnap Kaposvá­ron a La tinea Sándor Műve­lődési Központban a városi és városkörnyéki általános iskolásokból alakult népijá­ték- és néptánccsoportok mutatkoztak be. Láttunk olyan csoportokat, amelyek több osztály tanulóiból ala­kultak és új kezdeményezés­ként osztályközösségek is szerepeltek már a verse­nyen. Ismert a két utánpót­lás együttes is, amely a So­mogy, illetve a BM Kapos­vár Táncegyüttes mellett működik. A kaposvári Tóth Lajos Általános Iskolában a második és harmadik osztá­lyosok alakítottak népijá­ték- és néptánccsoportot. Gondoskodnak az úttörő néptánccsoportok szakszerű vezetéséről is. A Somogy Megyei Művelődési Központ az ősszel tanfolyamot szer­vezett, melyen képesítést szerezhetnek a hallgatók táncház és népitánccsoport vezetéséből. A legtöbben érettségizett fiatalok, de vannak, akik még a közép­iskola padjaiban tanulnak. Nemcsak pedagógusok jelent­kezhettek a tanfolyamra, ha­nem bárki, aki szereti a tán­cot és szeretne gyerekekkel foglalkozni. Kása Emőke, a Toldi utcai általános iskolában két cso­portot is vezet. Vele beszél­gettünk. — A Kaposvári Városi Ta­nácson dolgozom, építési előadó vagyok. Négy és fél éve táncolok a Somogy Tánc­együttesben. A megyei mű­velődési központ tanfolya­ma alapos elméleti képzést nyújt, a gyakorlati ismere­teket az általános iskolában igyekszünk kamatoztatni. — Hogy fogadták a tan­folyam hallgatóit az iskolák­ban? — Fél éve kezdtem fog­lalkozni a gyerekekkel. A pedagógusok befogadtak, a gyerekekkel szeretek foglal­kozni. Beszélgetés közben kré- mestől ragacsos arcú gyere­kek vettek körül bennünket. Emőke nem győzte őket di­csérni a szereplésükért. Nemcsak arra voltak kíván­csiak, mennyiért vette Emő­ke néni a süteményt, hanem arra is, hogy miről beszél­gettünk. — Szerettek táncolni? — Kiss Gábor III. D osz­tályos tanuló hangja min­denkiét túlszárnyalta: — Nagyon, nagyon, na­gyon ... A büszke Markó Erzsébet ő maga is így jutott a cso­dálatos ismeretanyag birto­kába, segítségükkel élhette meg azokat az örömöket, amelyeket a hagyományok nyújtottak számára. Van egy nagyon szép me­zőségi népdal, az első sora így szól : „Akkor szép a sűrű erdő, mikor zöld ..Kallós a szülőfalujában ismerkedett meg e népdallal, s az ismert szöveghez volt hozzáfűzni valója is. Mégpedig az, hogy a népdalok, a táncok akkor teljesednek ki igazán, ami­kor a szokásokat is megis­merjük. Erre is jó pár pél­dát hallottunk a Kossuth rádióban elhangzott műsor­ban. Boncidán nem feled­keznek meg a vénlányokról, akik nem mentek férjhez időben, csúfolják is őket — hasonlóképp, mint néhány dunántúli faluban, ahol rönkhúzásnak hívják azt a szokást. Azt is fölismerhettük a műsort hallgatva, hogy a hagyományos kultúra segít­heti a történelmi múlt meg­ismerését. Ebben szintén nagy szerepük van az isko­láknak. Gondoljunk csak a közelgő március 15-re! A huszá.rnóták és a verbunko­sok nem fejezik ki a törté­nelem dicső napjait? Isme­reteinkben gazdagodunk ál­taluk, de élménnyé is vará­zsolják. Kallós kifejtette azt is, hogy a zenei anyanyelv ápolása mellett többet kell tennünk a mozgáskultúra fejlesztéséért. Táncainkat, népi gyerekjátékainkat is „anyanyelvi szinten" volna jó ismernünk. Horányi Barna SZÁZ ÉVE SZÜLETETT MAKARENKO A toponári Szalma István Általános Iskola tanulói azt is elmondta, hogy első osztályos volt, amikor a né- pijáték-szakkörbe beiratko­zott, s örült az új lehetőség­nek, a tánccsoport megala­kulásának. Rátkai Ágnes matematika —fizika szakos pályakezdő tanár a Hámán Kató Álta­lános Iskolában. Táncos múltja van. Édesanyja taní­totta az első lépésekre a Kisfaludy utcai általános is­kolában, majd a szegedi Jó­zsef Attila Tudományegye­tem együttesében ropta a táncot. Fél éve alakított együttest a Hámán Kató Ál­talános Iskolában; számára elsősorban tanulságul szol­gált az első szereplés. H. B. Néptáncegyütteseink re­pertoárját évek óta — te­gyük hozzá: tartósan — gaz­dagítják, színesítik az erdé­lyi táncok, közöttük is első­sorban a székiek; e folklór­hoz kötődik a legtöbb zenei anyag, népdal is. Most egy újabb vidéket ismerhettünk meg Kallós Zoltán, a jeles folklórista segítségével és a tiszta forrást őrző adatköz­lők, a nyomukba lépő fiatal előadók közreműködésével. Nemcsak azért tartottam fontosnak a rádió csütörtök esti műsorát, mert bemuta­tott egy jeles gyűjtőt, aki Ko­dály és Bartók nyomában nemzeti-népi hagyományaink minél teljesebb megismeré­sét szolgálja, hanem azért is, mert Kallós továbblépett a hagyományőrzés egyoldalú­ságán. Egyrészt már azzal is sokat tett, hogy nem enge­dett a divatnak (a széki tán­coknak és muzsikának egyed­uralkodóvá válására gondo­lok), hanem fölfedezte a még rejtett kincseket is a Mező­ségben. Táncaik, szokásaik, népdalaik részei népi kultú­ránknak. A téli ünnepkör bemuta­tásával, az új évi szokás, a turka ismertetésével tágult világunk, új kifejezéseket ta­nulhattunk meg, s azt, hogy örökségünk gyökerei nem­csak mélyre nyúlnak, hanem szerteágazóak is. Nem a riporter tette él­ménnyé a találkozást a rá­dió hallgatói számára Kallós Zoltánnal, hanem maga a gyűjtő, aki azt is érzékeltet­te, hogy a gyerekkor milyen fontos állomása a hagyomá­nyok megismerésének. És milyen fontos szerepe van a tanítónak, a pedagógusnak — Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Úttörő-művészeti szemle Kaposváron RÁDIÓJEGYZET A Mezőségben Kallós Zoltánnal ' A TAVASZI FESZTIVÁL h/é VENDÉGEI _ ___________v A 90 éves Milan Kónjovics Milan Konjovics világhírű jugoszláv festőművész janu­ár 28-án ünnepelte 90. szü­letésnapját. A jubileum al­kalmából magyarországi is­merőinek népes tábora is őszinte tisztelettel köszöntöt­te, s örömmel fogadta a hírt, hogy az idei tavaszi fesztivál keretében önálló kiállításon láthatja régebbi és legújabb munkáinak rep­rezentatív válogatását. Milan Konjovics Zombor- ban született. Második anya­nyelve — a szerb után — a magyar, s ráadásul szépen, igényes irodalmi szinten be­széli. Már 14 éves korában elhatározta, hogy festőmű­vész lesz. Bécsben, Prágá­ban, Párizsban tanult festé­szetet, de gyakran hangoz­tatja: „Művészetem magyar indíttatású. Pál Lászlót ér­zem a hozzám legközelebb állónak”. A húszas'évek elejétől egy jó évtizedig Párizsban élt. S azóta szakadatlanul Zom- borlban. Rendkívül termé­keny. Több mint hatezer művét tartják számon. Eu­rópában. nincs egyetlen olyan világváros sem, ahol nem állították ki képéit. Buda­pesten első önálló kiállítását 1941-ben, a másodikat 1962- ben rendezték meg. 1980-ban a mohácsiakat is megtisztel­te néhány tucat képének a bemutatásával. A kritikusok — hazájában és külföldön egyaránt — mündig felső fokú jelzőkkel méltatják alkotásait. A pári­zsiak 1985. őszén a Pompi­dou Központban több mint 100 festményét és rajzát te­kinthették meg. Ezt az anya­got 1986 februárjában Moszkvában is bemutatták. Mindkét főváros korunk ki­vételes egyéniségeként, egyik legnagyobb művésze­ként ünnepelte a mestert. Ő mégis azt szereti a legjob­ban, ha az Alföld, a vajda­sági róna festőjének neve­zik. ~-— Épp negyedszázaddal ez­előtt szülővárosának, Zom- bornak ajándékozta 500 mü­vét — a róla elnevezett ga­lériában láthatók. M. Gy. Régi szokás jubileum al­kalmával a nagy egyéniség életútjának főbb állomásait felidézni, a csúcsok megmu­tatásával követésre serken­teni az utódokat. Makarenko élete olyanannyira tiszta volt s ő maga elveiben követke­zetes, hogy ma is példa a hivatásos nevelők számára, ámde még többet meríthet bárki az ő ma is friss vizű kútjából, ha alkotásai, a ne­vezetes makarenkói életmű felé fordul tanulságokért. Makarenko pedagógiája időszerű. Egyetemes értékei vannak, s nemcsak a szocia­lista országok pedagógusai, elméleti kutatói vállalják az örökségét, hanem a nyugat­európai nevelésügyi szakem­berek is mind gyakrabban • fordulnak a nagy szovjet pe­dagógushoz. Volt idő, nálunk is, másutt is, amikor egyedül ő állha­tott minden iskola jelképes, katedráján, amikor neve el-,, homályosította az elődök ás a kortársak minden érdemét. Ha ezeket az esztendőket megérte volna, hevesen til­takozott volna az istenítés, a dogmává merevítés ellen, hiszen többször is hangoz­tatta; amit ő alkotott, az pe­dagógiai rendszer nem mo­dell, amit másolni, szolgai módon utánozni lehet. S egy- egy makarenkói gondolat sem varázsige, amelynek hallatára megoldódnak az is­kolai nehézségek, megjavul­nak a vásott gyerekek. Van viszont egy kulcs­szava a pedagógiájának, amely ma is érvényes, jól­lehet a mostani divatok nem kedveznek neki : a közösség. Még a pedagógia világában kevésbé jártas emberek is tudják Makarenkóról, hogy elesett, csavargó, sőt bűnöző gyerekekből formált igazi közösséget. Azt vallotta, hogy az új társadalom szá­mára közösségi embereket kell nevelni, de közösségi A legjobb nevelő a közösség gondolkodást, magatartást csak közösségben lehet elsa­játítani, mégpedig nem lel­kes szólamok, hanem olyan ráhatások révén, mint a sze­mélyes példa és a tevékeny- kedés. Számára az iskola is elsősorban olyan öntörvényű közösség volt, amely a neve­lőhatások megszervezésével tűnt ki a korabeli szovjet közösségek közül. A szellemi javak megszerzésének fon­tosságát sohasem becsülte le, de az iskolai tanítás-tanulás folyamatát is a közösségi élet gyakorlóterepének te­kintette. Jelenkori ellenlábasai ezen a ponton hadakoztak vele leginkább, főleg a polgári el­lenfelek vádolják meg az­zal, hogy a közösségi gondo­lat és magatartás abszoluti­zálásával elnyomta az egyé­niséget, így végül is a sze­mélyi kultusz merev társa­dalmi gyakorlata nyert meg­erősítést pedagógiája által. A tendenciózus nyugati' ellen­felek „a sztálinizmus leghí­vebb pedagógiai kifejezőjét” látják benne. Ezek az állítások persze végletes, igazságtalan bélye­gek, mert Makarenkótól mi sem állt távolabb, mint a személyiség lebecsülése. Aki olvasta az alapműnek nevez­hető Pedagógiai hőskölte­ményt, tanúsíthatja : az ő te­lepén minden gyerek kezd­hetett valamit, valami értel­meset az életével, önmagá­val, képességeivel. S az iga­zi közösségben a korábban rejtett képességek is felszín­re törhettek. Ancsel Éva azt írja: Makarenkónak „minden írásából az derül ki, hogy szótlanul bár, de gyönyörködött telepesei egyéniségében, és létrehozta a reális lehetőségeit annak, hogy ezek az oly sokféle ar­cú, lelkű gyerekek belevi­gyék képességeiket a közös tevékenységbe.” Makarenko pedagógiai és erkölcsi nézetei együtt al­kotnak rendszert. Az eszme­világát kutató szakemberek meggyőzően kimutatják, hogy az olyan erkölcsi .kate­góriák, mint az emberiesség, a segítőkészség, a szeretet, az őszinteség, a becsületes­ség, az ember tisztelete, az emberi-társadalmi értékek megőrzése, a helytállás, a fe­lelősségtudat oly sűrűn há­lózzák be eszmerendszerét, mint testünket az érék. Nem árt ezekre az eligazító fény­forrásokra is emlékeztetni a jubileum kapcsán, amikor napjainkban az emberek er­kölcsi ellenállóképessége oly­annyira meggyengült. Maradandó életművet ha­gyott ránk. Kevesen tudják, hogy Nyugat-Európában Ma- karenko-reneszánsz van ki­bontakozóban. Mind többen ismerik fel, hogy értékei egyetemes értékek. Hogy né­hány állításán túlszaladt az idő? De hát sohasem állí­tottuk róla, hogy az ő taní­tása kőtáblára vésett tíz- parancsolat. A makarenkói pedagógia csupán kincses- bánya, amelyből még na- gyon-nagyon sokáig drága ércek' hozhatók felszínre. P. Kovács Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents