Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-09 / 58. szám

1988. március 9., szerda Somogyi Néplap 3 Vélemények a városrész fórumán A SZÖVETKEZET A KÖZÖSSÉGÉRT VAN „A kereskedelemben... a vásárlási körülmények és a kiszolgálás kulturáltságának javítása a legfőbb teendő.” (Idé­zet a megyei pártbizottság szeptember 2-i határozatából.) Manapság sok szó esik az általános fogyasztási és ér­tékesítési szövetkezetek fele­lősségéről, a tagság és a ve­zetőség viszonyáról, az ér­dekkülönbségekről. Mert igaz az, hogy az utóbbi kettő az elmúlt évtizedben nem min­dig találkozott. Kár lenne bizonygatni az ellenkezőjét, hiszen a magukra hagyott kis települések panaszai egyértelmű igazságot tük­röznek. Az alapítók sorsuk, dolguk jobbra fordulását várták, de magukra marad­tak romos üzletekkel, hi­ányos választékkal a polco­kon. Barcsra és környékére is igaz ez a megállapítás. Ta­kács László, a barcsi áfész elnöke ma mégis nyugodtan beszél a jelenről. Az elmúlt négy év döntő változásokat hozott. Lehetőség nyílt arra, hogy gyökeresen változtat­hassanak a helyzeten — ter­mészetesen ez csak a Szö- vosz, majd később a belke­reskedelmi miniszter több milliós támogatásával sike­rülhetett. Az elmúlt hónap króniká­Az áfész-bolt Somogy tarnócán ját lapozgatva érdekes ada­tokra figyeltünk föl. Lakó- csán a támogatásokkal négy hónap alatt fölépült egy kor­szerű üzlet, ahol a tőkehús­tól a ruháig minden kapha­tó. Büszkék erre az áfész- nál, mert hasonlóan szép bolt messze vidéken sem ta­lálható. Somogy tarnócán az előbbihez hasonló összefo­gással épült vegyesbolt. A településfejlesztési hozzájá­rulásokból, a mezőgazdasági kombinát támogatásából, a városi tanács segítségéből, az áfész saját fejlesztési alap­jából olyan üzletet kapott Tarnóca, amilyet még a helybeliek sem tudtak el­képzelni. Megújult a barcsi Boróka étterem, Szulokban a presszó és a kocsma. — Megpróbáltunk minden olyan lehetőséget megkeres­ni — mondja Takács László —, amellyel a szövetkezet­nek hasznot hozhatunk. Ta­valy novemberben Barcson a székesfehérvári Szövmű- vel közösen a használt gép­Sikeres évet zárt tavaly a Somogyi Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság. A 385 mil­lió forintos nyereséget fő­ként a kiemelkedően magas tőkésexportnak köszönheti. A magyar fa kelendő Nyu­gaton, olyannyira, hogy a somogyi erdészet az árbevé­telének 37 százalékát devizá­ban érte el. Érthető volt az eredmény után, hogy a Sefag az átlag­nál jobb év végi részesedést tudott osztani ötezer dolgo­zójának. Ezt a pénzt sokan nem ropogós bankókban vit­ték haza, hanem jövedelme­ző értékpapírba, vagyon­jegybe fektették. Antal Er­nőt, a Sefag gazdasági igaz­gatóját arról kérdeztük, mi­ért határozták el ezt a lé­pést. — 1987 őszén adott lehe­tőséget egy minisztertanácsi rendelet a vagyonjegy kibo­csátására. Vállalati taná­csunk rendkívül gyorsan, már november elején meg­szavazta a vagyonjegy-kibo­csátást. A vagyonjegy új ér­tékpapír: a dolgozónk — ha megvásárolta ezt az érték­papírt — a vásárolt meny- nyiségnek megfelelően vál­lalati tulajdonossá válik. — Mi a dolgozó kézzel fogható haszna? — A legfontosabb : olyan helyen fekteti be a pénzét, ahol jól ismeri a gazdálkodás tényeit és bizonyos afelől, hogy egy év múlva 15—16 százalékos kamatot kap ér­te. 150 millió forint értékű vagyonjegyet bocsátottunk ki: ebből eddig 30 millió forint értékű fogyott el. A dolgozóknak mintegy a fele rendelkezik vele: felmérése­ink szerint hatvan-nyolcvan UJ ERDEKELTSEGI FORMA Vagyonjegy a Sefagnál millió forint értékű fogy el az év végére. Hallottam már olyan dolgozónkról is, aki háromszázezer forintot kí­ván vagyonjegybe fektetni. Csak vállalati dolgozó vá­sárolhat vagyonjegyet ezer, ötezer és tízezer forint ér­tékben. Ezzel a papírral nem lehet üzletelni, fizetni vagy a pénzpiacon forgatni. Sike­re annak köszönhető, hogy a dolgozó tudja: a cég „jó passzban” van, s a fizeten­dő kamat is magas. A va­gyonjegytől azonban meg le­het válni: ha valaki nem akarja ebben tartani a pén­zét, eladhatja, de csak vál­lalati dolgozónak. Előnye még az is, hogy miután 1987- ben bocsátották ki, így adó- és illetékmentes. — Mi a Sefag haszna; miért bocsátottak ki érték­papírt? — Pénzhez jutunk. Nem kell különböző pénzintéze­tekhez fordulnunk tőkéért, mondjuk, egy új beruházás­hoz. Ezt a pénzt forgatni is tudjuk, ha látjuk jó megté­rülését. — A Sefag országosan az elsők között volt, a megyé­ben pedig eddig az egyetlen vagyonjegykibocsátó. Mit gondol, miért nem követik más vállalatok az önök pél­dáját? — Ez a vagyonjegy „ter­mészetéből” fakad. Azoknak éri meg a kibocsátás, akik­nél egyenletes gazdasági nö­vekedés várható és megfe­lelő nagyságú tőkét tudnak ebbe az új érdekeltségi for­mába bevonni. Másrészt rö­vid volt a kifutási idő, még csak négy hónap telt el. B. J. járművek eladására nyitot­tunk piacot. Egyetlen hónap alatt egymillió forint érték­ben forgalmaztunk traktort, személygépkocsit, teher­autót és munkagépet. Babó- csán a Nagyatádi Konzerv­gyárral használtruha-keres­kedést nyitottunk, majd en­nek sikerén felbuzdulva el­mentünk Csokonyavisontára és Vízvárra is. Szeretnénk foglalkozni gyermekruhák vételével és eladásával, bú­torok bizományi értékesíté­sével. A napi igényekhez kell igazodnunk. Ami a tag­ság érdeke. &z nekünk is érdekünk. Barcs kereske­delmi ellátása kiegyensú­lyozott. Sokféle cég képvi­seli itt magát. Néha párhu­zamos a kínálat, de ez jó azért, mert ösztönzi a ver­senyt. A legtöbb élelmiszer a mi üzleteinkben fogy. En­nek ellenére egy 1300 négy­zetméteres áruházat fogunk nyitni a bevásárlóközpont­ban. Nem kell majd bezár­nunk az érdektelenség miatt, mert a ttöbbcsatornás beszer­zés révén mindig lesz keres­let. Barcson a környékbeliek szívesen vásárolnak, hiszen olyasmihez jutnak, amit ott­hon nem mindig kapnak meg. Ez persze némi gondot is okoz. A határszéli város­ba szívesen jönnek át Jugo­szláviából is. Szinte mindent visznek, így nehéz kiszámí­tani, hogy sajtból, margarin­ból, tejből, sonkából, kávé­ból vagy éppenséggel ke­nyérből mennyit rendeljenek hétvégére a boltosok. Ha be­állít két külföldi busz, akkor gyorsan kiürülnek a pultok. Az idegenforgalom is kény­szerítette az áfészt az átfon­tolt üzletpolitikára. Ott van például a csokonyavisontai fürdő, ahol a kúrához meg' vannak a feltételek, de az ottmaradáshoz már nem. Évek óta hiányzik egy tisz­tességes vendéglátóhely és egy bolt. Az áfész, a tanács és a DRV tárgyalóasztalhoz ült. Megállapodás azonban nem született. A szövetke­zet csaknem magára maradt, de mert üzletet lát benne, hát elhatározták, hogy júni­us közepére megépítenek egy vegyesboltot és egy sokat ígérő ételbárszerű büfét. Ta­kács László szerint egyetlen esélyt sem szabad kienged­ni a kezükből, mert keres­kedni mindenképpen kell, ha önmagukat el akarják tarta­ni. Nagy Jenő Nagyobb a kezdeményezőkészség Egyebek között a kaposvá­ri Dimitrov és Virág utcát foglalja magába az a három tanácstagi körzet, amelynek lakói számára hétfőn este rendeztek városrészi tanács­kozást a Zrínyi általános is­kolában. A Fácánosig húzó­dó területen 6200 ember él, közülük mintegy 70-en jöt­tek el a fórumra. Mint a ta­nácstagok elmondták, nagy részt ugyanazokat az arco­kat látják viszont beszámo­lóikon. Elhamarkodott volna azonban a borongós követ­keztetés. A jelen levők több­sége jól képviselte egész ut­cája vagy lakóterülete érde­keit. Kevesebb volt az egyé­ni sérelem és több az egész város ügyeit is érintő föl­vetés, javaslat. Széles Péter két tanácstag társa véleményét is össze­gezve adott számot munká­jukról, a város fejlődéséről és gondjairól, s külön is a területet érintő tervekről, le­hetőségekről. Mint mondta, megkezdődött s idén várha­tóan be is fejeződik a kis- gáti árok rendezése, s elké­szültek a Hegyi utca gázve­zetékének tervei. A tájékoztatót követően záporoztak a hozzászólások. Buni Frigyesné a Damjanich utcából indokolatlannak tar­totta, hogy az országos 14 százalékkal szemben a helyi városgazdálkodási vállalat 95 százalékkal emelte a köz- tisztasági díjakat. Kérdésé­re ott azt válaszolták, hogy a városi tanács utasítására 'jártak el... Dr. Barna La­jos, a városi tanács vb-tit- kára ezzel kapcsolatban el­mondta: az árszabás nem a tanács dolga, a VGV önálló vállalat... Rábai József Vöröstelek utcai lakó föltette a kérdést: mit csináljanak a kerti sze­méttel? Korábban a VGV tavasszal és ősszel konténe­reket helyezett ki, ám idő­vel ez elmaradt. Dr. Barna Lajos önkritikusan elmond­ta: a mi dolgunk, hogy új­raélesszük a korábbi mód­szert. Dr. Ignác Pál a Dimitrov utca kétirányúvá tételét ja­vasolta, s mint mondta, a parkolás megtiltásával ez megoldható volna. A válasz­ban elhangzott: az utcának a 61-es útig terjedő szaka­szán ez várhatóan megvaló­sul. Az illetékesek a donne- ri felüljáró megépülését kö­vetően mérik föl majd is­mét a város forgalmi hely­zetét. Zdrávec Endre kifogásolta, hogy a közterületfelügyelők ritkán fordulnak meg a kül­ső kis utcákban. Náluk a Keszthely utcában helyen­ként a fürdőszobai szenny­víz is a járdán csordogál. Rokonszenves volt a válasz, miszerint amíg a város szennyvízhálózata nem tel­jes, és ámíg a szippantás költségei ilyen borsosak, a „hatóságosdi” önmagában nem jelenthet megoldást. Dr. Tóth Mátyás László azzal kezdte: „A csatorna- gondok megoldásához szíve­sen hozzájárulnánk pénzzel és társadalmi munkával is, és ugyancsak vállalnánk az utcák virágosítását.” Kérte a tanácstagot, szervezze a kö­zös munkát. Ehhez kapcso­lódóan többen is szóltak a terület szennyvíz- és gáz­ellátási gondjairól. A vála­szokból kitűnt: ésszerű meg­oldás csak a kisgáti város­rész közműépítésével párhu­zamosan képzelhető el. Többen is figyelmeztettek, hogy rendkívül balesetveszé­lyes például a Pázmány Pé­ter utca és a 61-es keresz­teződésénél levő gyalogosát­járó. Ács Sándor tanácstag mondta el, hogy a követke­ző tanácsülésen interpellálni kíván egy időkapcsolós vagy villogó sárga jelzőlámpa fel­állítása érdekében. Általános volt a rosszallás a kiskocsmák elszaporodása miatt, s visszatérő panasz, hogy a Dimitrov utcai bol­tok egyszerre zárnak be sza­badság miatt. Ésszerű javas­latok hangzottak el a helyi autóbuszközlekedés javítá­sára. Végül is a tanácstagok és a tanács képviselői hasznos segítséget kaptak munkájuk­hoz, s válaszaik nagy része is megértésre talált. B. F. Nőtt az álláskeresők száma A szakképzetlenek találnak legnehezebben munkát A megye több vállalatá­nál, intézményében volt már eddig is létszámleépí­tés, s míg néhány évvel ez­előtt a munkát változtatók többféle ajánlat közül vá­laszthattak. az idén más a helyzet. A legkeresettebb szakmát művelők is két-há- rom állás közül választhat­nák csupán. Nem kevés vi­szont azoknak a — zömében szakképzetlen — álláskere­sőknek a száma, akik nehe­zen tudnak állást találni, így januártól többszörösére emelkedett a kaposvári munkaerő-szolgálati iroda ügyfélforgalma. — Két évvel ezelőtt néha egy hétig nem volt annyi ügyfelünk, mint most egy nap alatt. A hozzánk érke­zők utolsó lehetőségnek te­kintik az irodát, s mi való­ban megpróbálunk mindent megmozgatni érdekükben. Ez azonban egyre nehezebb, különösen a szakképzetle­nek és a segédmunrcások esetében: néha hetekig, hó­napokig kell egy-egy állásra várniuk — tájékoztat dr. Kárpáti Józsefné irodaveze­tő. A vállalatok a szakmun­kások iránt érdeklődnek leginkább, ök — néhány kivételtől eltekintve — ha­mar találnak munkát. Kü­lönösen a villanyszerelők, a kőművesek, a forgácsolók iránt nagy az érdeklődés. A mechanikai műszerészeket, a festőket, az asztalosokat, a gépkocsivezetőket viszont egyre kevésbé keresik. Ne­héz elhelyezkedni admi­nisztratív munkakörben is, ahová elsősorban a maga­sabb fizetés reményében kívánkoznak a dolgozók. A Zsalut ablakok Csurgóról A tavalyinál szerényebb célokat tűzött ki a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság csurgói üzeme. A gyár fő tevékenységét az idén is a somogyi erdőkben kiter­melt fa feldolgozása jelenti. 1988-ra 42 ezer köbméternek a feldolgozását tervezték. Százezer hagyományos, csaphornyos parkettának kell kikerülni az üzemből, s 40 ezer zsaluval ellátott ab­lakot és 5 ezer erkélyajtót is el kell készíteni. Az ablaik- és az ajtógyártás viszonylag új tevékenységnek számít a csurgói üzemben : mindössze két éve csinálják. A szép kivitelű termékek iránt igen nagy a kereslet. Ezeket or­szágszerte a tüzépek forgal­mazzák. s két telep kivételé­vel valamennyi régi partne­rükkel már megkötötték a szerződést. A gyár faipari termékeire — a bútorlécekre, a külön­féle fűrészárukra, rakodóla­pokra — 35 millió forintos tőkésexport-megrendelésük van. legnehezebb helyzetben azonban a szakma nélküliek vannak. Számukra tavasztól várhatóan a közmunka je­lent átmeneti megoldást. — A városgazdálkodási vállalattal és a gamesz-szal most tárgyalunk; ők adná­nak a teljesen szakképzetle­neknek parképítési, csator­názási, útjavítási munkákat. Tudjuk, hogy nem ez a leg- jogg megoldás. Az viszont érthető, hogy a vállalatok egyre kevésbé kívánnak szakképzetlen munkaerőt al­kalmazni. A probléma át­hidalására irodánk új szol­gáltatásként ez évtől az át­képzést és a továbbképzést is magára vállalta. Az ok­tatási intézmények közre­működésével szeretnénk tanfolyamokat és különféle képzéseket indítani, hogy megkönnyítsük a legnehe­zebben munkába állók gondjait. Alapelv, hogy az állások betöltésekor az iskolai vég­zettséget, a fizetést — amely az új helyen sem csökken­het a régi bér 10 százaléká­nál többel — és a lakóhely­től 'való távolságot (az uta­zás nem lehet több napi két óránál) is figyelembe kell venni. így gyakran előfor­dul, hogy valakinek több­ször kell bekopogtatnia, míg sikerül megfelelő állást szereznie. Irodánkba első­sorban a megyeszékhelyről és környékéről érkeznek ügyfelek. Rendszeresen tart­juk a kapcsolatot a megye 22 hasonló intézményével. Számítógépbe programozzuk az adatokat, s a keresés megkönnyítésére videón is kivetítjük állásajánlataink egy részét. Így vannak, akik nem jönnek hozzánk, ha­nem rögtön a munkáltató­hoz mennek. Ezért a város és a megye munkaerőmoz­gását nem lehet csupán a munkaerő»szolgálati irodák forgalmán lemérni. Hozzánk csak azok jönnek, akik más­ba már nem kapaszkodhat­nak — mondja az irodave­zető. Másod- és mellékállások közvetítéséivel is foglalkoz­nak az irodában. Az utóbbi hónapokban azonban erre szintén nagyobb volt a ke­reslet, mint az igény. H. Ê.

Next

/
Thumbnails
Contents