Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-31 / 77. szám
1988. március 31., csütörtök Somogyi Néplap 3 Ha kesztyűt dobnak Nyereségforintok A termelő számára jó ár az, amely az önköltség felett szép nyereséget hoz, ugyanakkor nem gátolja a termék eladhatóságát. A kaposvári Fazekas Háziipari Szövetkezet emelhetné árait az előbbi szempont alapján. Elbert Imre elnök szerint nem tanácsos ezt tenniük: tavaly ugyanis mintegy 7 százalékkal csökkent a kereslet a termelésük nagyobb részét adó népművészeti kerámiák iránt. Ráadásul a bevezetett forgalmi adóval a vásárló — a mérsékeltebb termelői ár ellenére is — már drágábbnak érzi e cikkeket, s ez, valamint a lak- berendezési divat változása tovább mérsékelheti a keresletet. Az utóbbit tervezni sem könnyű, hiszen egy éven belül is nagy a hullámzás. Ami biztos, hogy a legtöbb habán kerámiát az idegenforgalmi szezonban vásárolják. A barcsi Dráva Ipari Szövetkezet elnöke, dr. Papp Ferenc szorongással várja az áprilist: a legfontosabb kérdés most az, hogy emelnek-e az eddigi árakon az alapanyagszállítók ? A Dráva Ipari Szövetkezet termékeinek 70 százalékát a bőrruházatok teszik ki és már most gond, hogy az alapanyagellátás akadozik. — Még nincs értesülésünk arról, hogy a szállítóink emelik-e az áraikat. Bőrhöz viszont egyre nehezebben jutunk. A rossz ellátás okát nem ismerjük. A sertésvelúrt a Pécsi Bőrgyártól kapjuk, a juhnappát pedig Budapestről. Eddig hiábavaló volt minden érdeklődésünk a hiány okáról is, az árak alakulásáról is. A barcsi szövetkezetnél elsősorban azért aggódnak, hogy az eddiginél drágábban tudják megvásárolni a bőrt, mert ez a termékeik árának az emelését is törvényszerűen maga után vonná. Ez pedig a szövetkezetét hozná lehetetlen helyzetbe. Nem kívánnak tehát árat emelni, föltéve — s erről még nincs információjuk —, hogy nem emelkedik jelentősen az önköltségüket meghatározó energiahordozók és alapanyagok ára. (A kormány bejelentette: nem kíván áremelést indukáló döntést hozni, tehát tartózkodik az energiaárak emelésétől is — a szerk.) Ha mégis bekövetkezne, a szövetkezet nagy dilemma elé kerülne: a nyereségesség megtartása érdekében vállalhatja-e a további keresletcsökkenés kockázatát? Mondhatnánk, gyártsanak olyan modernebb, újszerű terméket, amelyre nagyobb az igényi A változás azonban nem ilyen egyszerű. Egyrészt, mert a szövetkezet elkötelezte magát a népi iparművészet hagyományai mellett, másrészt, mert fejlesztési forrásuk édeskevés az esetleges technológiai váltáshoz. — Ha csak tehetjük, szeretnénk elkerülni az emelést. A bőrtermékek már most is annyira drágák, hogy alig van rájuk fizetőképes kereslet. Ennél magasabb áron senki sem fogja 'megvenni. Ha a bőr ára emelkedik, akkor rákényszerülünk az áremelésre. Másképpen ugyanis nem lenne hasznunk a termékeinken. Már pedig, ha legalább 3— 4 százalékos nyereség nincs, gyártani sem szábad. Jelenleg a tevékenységünk több rezsit már nem bír el. A Drávánál 1972 óta gyártanak bőrtermékeket. Erre alkalmasak a berendezéseik, erre a munkára képezték ki a dolgozóikat, ehhez értenek. Igen nehéz volna profilt váltani. — Keressük a megoldást, s ha lehetőségünk lesz rá, megpróbálunk külföldről is vásárolni bőrt. Nekünk megérné ugyan, de itt meg a kevés deviza okoz gondot. Mindenesetre a Hungaro- coop Külkereskedelmi Vállalaton keresztül már folytatunk tárgyalásokat. 28 millió forint termelési érték mellett tavaly elért 5,7 millió forint nyereségükből például — a 40 százalékos nyereségadó, valamint egyéb, az anyagi kötelezettségek levonása után — csak másfél millió forint maradt a szövetkezetnél. Mit tehetnek mégis? Az, hogy a habán kerámia a külföldi turisták körében kelendő, arra is utal, hogy volna lehetőség az össztermelésük mintegy 14 százalékát kitevő export növelésére. Kérdéses, hogy az érintett külkereskedelmi vállalatok mennyiben érdekeltek e számukra viszonylag kis üzlet lebonyolításában, új piacok felkutatásában? További lehetőség (vagy kényszerűség), hogy a. népi kerámiák termelését csökkentve, több kályhacsempét és virágcserepet állítanak elő. A kereslet kiegyensúlyozott, hiszen ismét divatba jött a kandalló, virágtartókból pedig eddig is keresett cikkeik mellett több újszerű termék — például kaktusztálak — gyártását is megkezdik. A virágcserepek árát 1981 óta tavaly emelték először 24 százalékkal, itt sem indokolt tehát az áremelés. Hasonlóképpen nem várható emelés a kályhacsempék árában sem, hiszen ez az idén a nem változott külkereskedelmi árhoz igazodik. Félő, hogy mindezzel együtt is előbb-utóbb válaszút elé kerül a szövetkezet : népművészeti hagyományőrzés, vagy nagyobb nyereség ? A kaposvári Delta Szövetkezet kizárólag bőralapanyaggal dolgozik. Hagyományos főtermékeik a különböző sportlabdák és a munkavédelmi felszerelések, a kohászatban és más fémiparban használatos bőrkötények, hegesztőruhák. Ezen kívül az ipar valamennyi területére gyártanak kézvédőket. — A fő gondunk — kezdte a beszélgetést, Zsalako- vics László, a szövetkezet elnöke, hogy jelenleg is irreálisan magasak az alap- anyagárak. A bőrgyárak viszont már most bejelentették, hogy június elsejétől 8,2 százalékkal többe kerül a kész bőr. Tudomásom van arról is, hogy további tíz százalékos áremelési kérelemmel fordultak az árhivatalhoz. Az elmúlt évben minden nehézség ellenére 9,7 százalékos nyereséget produkáltunk. Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámítsuk, hogy a várható 18,2 százalékos alapanyag-drágulás után ez a „nyereség” mennyi lesz. — Mindez megjelenik -majd a szövetkezet termékeinek árában is? — Árainkat tovább emelni nem tudjuk. Jelenleg nyolcszáz forint körül mozog egy focilabda ára, fajtától függően. így még vásárolják, de ki tud ezer forintot adni manapság egy ■labdáért? A sportcikkeken nincsen forgalmi adó, de mi a bőrért kifizetjük a 25 százalékos áfá-t. Lekötöttük már az első félévi szerződéseket is, az árakat már nem változtathatjuk meg. — Az alapanyag-áremelés pedig veszteségként jelentkezik. Hogy tudják ezt kiküszöbölni ? — Veszteség mindenképpen lesz, csak azt kell kiszámítani, hogy a bőrárNiklai József, a Kaposgép árosztályának vezetője leveleket mutat. Olyanokat, amelyeknek cseppet sem örül. Évente hetven-nyolc- vanmillió forint értékben vásárolnak hidraulikus berendezéseket, illetve azokhoz különböző alkatrészeket. Két legnagyobb hazai partnerük az Üjpésti Gépgyár,, illetve a Taurus. Az előbbi arról értesítette őket, hogy április elsején hét, majd később további három százalékkal emeli árait. A Taurus tömlőinek árát — a fajtától függően — öt, illetve tíz százalékkal növeli. —Ez csak a töredéke annak, aminek növekedik az ára. Az úgynevezett feketefémek, vagyis a lemezek, a . csövek hat százalékkal drágulnak, a bronz negyvenhat, az energia nyolc százalékkal kerül majd többe. Évente körülbelül kétszázmillió forint értékben vásárolunk alapanyagot. Ki lehet számítani, hogy ez mekkora többletkiadás. A kisvállalatok és a szövetkezetek automatikusan emelték az áraikat, s ugyanakkor érzékenyen érintett bennünket a forintnak a konvertibilis valutákhoz viszonyított kétszeri leszerint kibírnák, ha nem emelnék a fogyasztói árakat a mi termékeink esetében, hanem „lenyelnék” a néhány százalékos termelői árnövekedést. Az a bizonyos férfiöltöny a saját mintaboltunkban még ezután is olcsóbb lesz háromezer forintnál. — Meddig? — Ez attól is függ, hogy alapanyag- és kellékszállítóink milyen árakkal rukkolnak ki a jövőben. Egyelőre annyit tudunk, hogy ákik nekünk szállítanak, azok nagyobb áremeléseket, érvényesítenek, mint mi. Ök viszont azzal érvelnek, hogy a textilipar életképtelen lenne, ha megmaradnának a mai árak. Az alku végül is akörül forog, hogy ki mennyit bír áremelés nélkül és hol a határ, ahol muszáj termelői árat /nódosítani. emelésből származó, vagy a rendelések lemondása esetén kifizetendő kötbér a kevesebb? Meg kellene kötni a második féléves szerződéseket is, de hogy merjünk munkát vállalni, árakat mondani ebben a helyzetben? — Két héttel ezelőtt tar- -tották az elmúlt évi eredményeket ismertető mérdeg- záró közgyűlést. Az ott elhangzott adatokból kiderült, hogy a labdaüzem 91, a konfékció 77 millió forint árbevételt ért el, a 19 millió forint nyereség 26 százalékkal több az előző évinél. — Rendkívül sok erőfeszítés van a tények mögött. Meggyőződésem, elsősorban azért sikerült úrrá lenni a számos, előre nem látható nehézségen, mert megnőtt a dolgozók felelősségtudata, a gondok csak erősítették a közösség összetartó erejét. Ezt elmondtam a közgyűlésen is és az emberek megértették, tudom hogy a jövőben is számíthatok rájuk. — Végül is árat nem akarnak emelni, de az alapanyag drágulása kényszer- helyzetet 'teremt. Mi lehet a megoldás ilyen helyzetben? — Ha a bőrgyárak betartják ígéretüket és tovább emelik az árakat, az eddig nyereséges tőkés exportunk is veszteséges -lesz, vagy a vevőink sorra lemondják -rendeléseiket. Nincs kizárva, hogy a termékeink harmada, köztük a labdagyártás is megszűnik. A 'kesztyű- gyártást is kénytelenek leszünk külföldi alapanyagból bérmunkában vállalni, amiből mi megélünk ugyan, de a népgazdaságnak nem hoz nyereséget. A tagságukon és a bedolgozóinkon -kívül tizenkét szövetkezetben több mint ezer dolgozó azzal ke-, resi kenyerét, hogy tőlünk vásárolt szabványból varr labdát. Ha mi nem tudunk dolgozni, ők is munlka nélkül maradnak. Szövetkezetünk teljes egészében bőr- feldolgozásra rendezkedett be. Nem tudunk máról holnapra terméket váltani. Én bízom benne — fejezte be az elnök —, hogy megakadályozzák az indokolatlan áremeléseket és akkor, ha kevesebb nyereséggel is, de meg tudjuk tartani a termékskálánkat, és továbbra is munkát biztosíthatunk dolgozóinknak. Ruhagyári áralku Az év elején a Kaposvári Ruhagyárnak a tavalyi 92 százalékára kellett csökkentenie termelői árait. E „korrekció” következménye, hogy a -belföldre szállított termékeik veszteségesek lettek. Szigeti Miklós, a gyár főmérnöke : — Azt terveztük, hogy az alapanyag- és kellékárak növekedését beépítjük termelői árainkba. Április elsején 11—12 százalékos emelést akartunk bejelenteni. Árhi-vatali alku következett ezután, és végül megszületett a kompromisszum, amely szerint május elsején emeljük árainkat 5—8 százalékkal. — Ez mit jelent -a ruhagyár gazdálkodásában ? — Megpróbálom egyetlen öltöny fogyasztói árával illusztrálni a helyzetet. Mi a gyári mintaboltban 2778 forintért adjuk ezt az öltönyt úgy, hogy nyereségünk nincs rajta. A budapesti Skálában láttam a termékünket 3390 forintért. Ha ezt az öltönyt nyugatra exportáljuk, akkor körülbelül négyezer forintnak megfelelő valutát kapunk érte. Ezért elsősorban a tőkés exportra koncentrálunk. Az idén 5,7 millió dollár értékű árut adunk el, ez a tavalyinál hatszázezer dollárral több tőkés exportot jelent. — Azon is gondolkoztak talán, hogy belföldre egyáltalán nem gyártanak? — Ha nyereség nélkül, vagy egy kis veszteséggel jár a belföldi eladás, akkor sem mondunk le a hazai piacról. Szükségünk van rá a kapacitás teljes kitöltése miatt. A nyereséget végül is nem érdemes egészen elkülönítve mérni, ha 1988-ban minden tényezőt — exportot és hazai szállítást — összevetve tisztes nyereséget hoz, akkor sikeres lesz az év. — A fogyasztói árakra mindenképpen hat a .termelői ár változása? — Az öltöny példájából kiderül: az összefüggés nem egészen közvetlen. A kereskedelmi cégek véleményünk értékelése is. Ügy számolunk, hogy az idén negyvenötven millió forinttal többet kell fizetnünk a szállítóinknak, mint azt januárban gondoltuk. — Vagyis a Kaposgép is rákényszerült az áremelésre. — Szeretnénk az árainkat 5,7 százalékkal emelni, a belföldi piacon. A hét- százharmincmillió forintos hazai bevételt figyelembe véve ez fedezhetné az ötvenmillió forint többletráfordítást. Van olyan termékünk, amelyiknek az árához nem akarunk hozzányúlni, de van olyan is, amelyik esetleg 10—15 százalékkal lesz drágább. Az AR—61— B-re, az Unirak—600—B- re és a KCR—3000-es darura gondoltunk, s természetesen ezek kiegészítő szerszámaira, illetve pótalkatrészeire. Számolni kell azonban azzal is, hogy a piac nem fogadja eL ezeket az árakat, tehát nem tudunk változtatni. — Ez azt jelentené, hogy a Kaposgép kettős szorításban van? — Egyfelől a szállítóinkhoz kell alkalmazkodni, másfelől a vásárlóképességhez. Van egy kisszövetkezet, amely az egyik gyárunk által készített elszívóberendezésekhez készít ventillátorokat. Most 67 százalékkal többet akar kérni. Ez elfogadhatatlan. Jeleztük, amennyiben nem változtatnak álláspontjukon, más gyártót keresünk. Persze könnyű ezt mondani, ha van más gyártó. A legtöbb esetben ki vagyunk szolgáltatva, mert akik gyártanak nekünk, azok többnyire mono-, polhelyzetet élveznek. Így nem mondhatjuk nekik, hogy mással tárgyalunk. A szocialista országokban levő üzemekkel egy évvel előre meg kell állapodni. Ez nekünk nem jó. A tőkés piacon pedig azért nem vásárolhatunk, mert nincsen valutánk. Ha a szállítóink emelnek, akkor mi is arra kényszerülünk, de nem biztos, hogy azon az áron már el is tudjuk adni a készterméket. Gondterhelt napokat élünk. Hogy mi várható az elkövetkező hetekben és hónapokban? Nagyon sok még a kérdőjel. TŰRÉSHATÁRON Holnap lesz április elseje, és megszűnik az a kötelezettség, amely előzetes árhivatali bejelentést kívánt meg minden szabadáras ipari termék termelői árának emelése előtt. Ismert az is, hogy a kormány az áremelés elhalasztására a partnerekkel folytatott áralkura és arra kérte a vállalatokat, a gazdálkodó szervezeteket, hogy emelés helyett termelékenységnöveléssel ellensúlyozzák a költségnövekedést. A közvéleményt, a gazdálkodókat hosszú id: óta foglalkoztatja már, mit is hoz majd ez az április elseje. Összeállításunkban arról adunk képet, hogy miként alakítják áraikat, milyen szándékaik és lehetőségeik vannak a somogyi termelőknek? A példák tanúsítják, nincsenek könnyű helyzetben a termelők: az esetek többségében nagyon is erősen motivál a kényszerpálya. Az alkut, az árharcot, a reformtörekvésekhez kapcsolódó piaci .mechanizmust tanulni kell. Á Kaposgép kérdőjelei ÁRNÉZŐBEN
