Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-30 / 76. szám

1988. március 30., szerda Somogyi Néplap 3 Csaknem 60 millió forint a nyereség A Siófoki Áfész küldöttközgyűlése Tegnap délután az Üt- és Vasútépítő Vállalat széplaki üdülőjében tartotta küldött- gyűlését a Siófok és Vidéke Áfész, melyen a többi között részt vett dr. Medgyessy Pé­ter miniszterelnök-helyettes, dr. Szlameniczky István, a Szövosz főtitkára, dr. Fenyő István, az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának gaz­daságpolitikai osztályvezető­je és Balassa Béla, a siófo­ki pártbizottság első titkára. A szövetkezet múlt évi tevé­kenységét elemző és az idei terveket, üzletpolitikai cél­kitűzéseket tartalmazó írás­beli beszámolóhoz Biró Zol­tán, az igazgatóság elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. A szövetkezet 1987. évi ár­bevétele egyimilliárd három­száznyolcvanöt millió forint volt, 7,1 százalékkal több a tervezettnél (a nyereség: 59 ezer 016 millió forint, a ter­vezettnél 4 millióval több). A Sió áruházon belül működő nagykereskedelmi részleg szerepe nőtt az áruválaszték színesítésében, gazdagításá­ban (több mint 70 millió fo­rintot forgalmazott), s még négy szocialista országgal) NDK, Csehszlovákia, Len­gyelország, Bulgária) alakí­tott ki úgynevezett árucsere- kapcsolatot. A déli part leg­jelentősebb áruházának eredménye kiemelkedő: 28,5 millió forint. A bolti kiske­reskedelem árbevétele 12,9 százalékkal, ezen belül az élelmiszerforgalom 13,7 szá­zalékkal emelkedett. Az élel­miszerellátás kiegyensúlyo­zott volt: javult az olcsó cikkek aránya, és különösen a húsipari termékekből bő­vült a választék. A szállítók megbízható partnereknek bizonyultak. A ruházati for­galom növekedésében jelen­tős szerepe volt a termelői áremeléseknek, s az év végi felvásárlási hullámnak. A tartós fogyasztási cikkek for­galma 26,4 százalékkal nö­vekedett, az év utolsó két hónapjában a műszaki cik­kek teljesen eltűntek a pol­cokról. A vendéglátás árbe­vétele csökkent, a felvásá­rolt áruk értéke viszont 28 százalékkal növekedett. A közvetlen bolti zöldség-gyü­mölcs felvásárlás és értéke­sítés meghonosodott az áfész üzletekben, mely azért érde­mel figyelmet, mert az áruk útjának csökkenésével na­ponta friss termék kerül a fogyasztókhoz. Ipari tevékenységük telje­sítményértéke 28,4 millió fo­rint, ezenkívül mintegy 5 millió forint értékű fél- és készterméket tartottak de­cember 31-én még raktáron, melyet mostanában értékesí­tenek, a korábban megkö­tött szerződések alapján. Az 1985 óta végzett halfeldolgo­zás igen jól bevált: szezo­nonként mintegy 10 millió forint értékű, jóminöségű pácolt halat adnak a keres­kedelemnek. Az Áfész bér­költsége 5,6 millió forinttal nőtt az előző évihez képest. 1987-ben az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalhoz pá­lyázatot nyújtottak be úgy­nevezett bérreferencia el­nyerése végett a Balaton- parton kialakított bérarány­talanságok csökkentésére. Indokaik alapján 2 millió forint preferenciát kaptak, melyből a kiskereskedelmi hálózatban dolgozók fizeté­sét emelték, és a legjobb el­adókat jutalmazták. 17 egységük működött jö­vedelemérdekeltségű for­mában; ezekben az üzletek­ben a tervezettnél 10,4 mil­lió forinttal több eredményt értek el a dolgozók, követ­kezésképpen 3 millió béren felüli keresethez jutottak. Biró Zoltán, a többi között szólt még az Áfész széles körű társadalmi tevékenysé­géről is. Segítik a város gyermekintézményeit, tá­mogatják a sportéletet, a mű­vészeti csoportokat és fel­karolták az iskolaszövetke­zeteket. Az 1988 évi célkitű­zésekkel kapcsolatban a töb­bi között elmondta, hogy az idén 1 milliárd 444 millió forint árbevételt szeretné­nek elérni, mely 4 százalék­kal magasabb a tavalyinál. A szóbeli kiegészítés után a felügyelőbizottság, a nő­bizottság, az ifjúsági bizott­ság jelentése hangzott el, majd a küldöttek szóltak hozzá a beszámolóhoz. A községek képviselői az ellá­tás, a felvásárlás színvona­láról szóltak, s több figye­lemre méltó szövetkezetpoli­tikai kérdést is fölvetettek. A csehszlovákiai opavai szö­vetkezet küldöttsége is kö­szöntötte a siófokiakat, fel­idézve az elmúlt évben vég­zett gyümölcsöző kereskedel­mi munkát. Majd az elnök­ségben helyet foglaló szer­vek, intézmények képviselői nevében dr. Medgyessy Pé­ter miniszterelnök-helyettes gratulált a szövetkezet ered­ményeihez, s szólt a küldött- gyűlésen szerzett tapasztala­tairól. A többi között hang­súlyozta, hogy az itt tapasz­taltak is azt a meggyőződé­sét erősítették, hogy nem­csak beszélni kell a gondok­ról, nehézségekről hanem többet kell tenni az ország jövőjéért. A legtöbb felszó­laló szavából kicsendült a bizakodást, a hit a jövőben. Bíznunk, hinnünk kell erőnk­ben, tehetségünkben, erre alapot ad az, hogy vannak olyan közösségeink — mint például a siófoki áfész is —, amely minden körül­ményben megállja a helyét. A szövetkezet eredményeit összehasonlította a megyei illetve az országos szinttel: szinte minden téren többre vitték a hazai átlagnál. „Majd csak találunk egy íróasztalt” Nagyobb a pályaválasztás tétje Egyre nagyobb az érdek­lődés a pályaválasztási ren­dezvények iránt, az igény a tanácsira, eligazításra. A szü­lők közül mind többen isme­rik fel, hogy már nem elég kigondolni egy vonzónak lát­szó pályát, s azután áldoza­tot nem kímélve törekedni e szándék megvalósítására. Egyebek közt már azt is mérlegelni kell: el tud-e he­lyezkedni a fiatal a válasz­tott szakmában, adottságai, készségei alapján képes lesz-e ott boldogulni, ad-e majd örömet és lehetősége­ket számára a vágyott fog­lalkozás évek múltán is. Igaz, vannak még pályail­lúziók, a valós lehetőségek­kel nem számoló álmok, ugyanakkor érzékelhető a vonzó tényezőknek a koráb­biaktól eltérő rangsorolása is. öt éve például a gyer­mekének „jobbat akaró” szülők nagy része még a „fehér köpenyes”, vagy „íróasztalos” pályákat tekin­tette a legvonzóbbnak. Azóta többen a várható kereseti lehetőséget tették fő szem­ponttá. Erre utal az is, hogy megnőtt az érdeklődés pél­dául a kereskedelmi pályák­ra felkészítő iskolák iránt. Igaz, a jelentkezők nagy ré­sze nem a bolti eladó — ha­nem szülei sugallatára — valamilyen családi vállalko­zás „szakirányítója” kíván lenni. Fölmérések szerint a kis településeken élő családok gyermeke — köznapién szól­va — nagyrészt „többre vi­szi” mint szüleik, ugyanak­kor lelassult, sőt megállt ez a mobilitás a városiak ese­tében. Az értelmiségi csalá­dok még többnyire kudarc­ként élik át, ha gyermekük fizikai pályára kerül. Rossz társadalmi beidegződések tartják életben azt az egyre kevésbé tartható szemléletet, hogy az viszi többre, aki egyetemi végzettséget kívánó munkakörbe kerül, s hogy az jut előre pályáján, aki a beosztásában mindig följebb lép. Egy jó esztergályos több örömet találhat munkájá­ban, mint egy tehetségtelen és sikertelen mérnök, ami­ként a „szamárlétrán” való ilépegetés nélkül is rangot és elismerést szerezhet az, aki — legyen bármilyen te­rületen — mesterévé válik szakmájának. A gimnáziumi — főként leánytanulók szülei körében jellemző volt korábban az a nézet: „ha nem. veszik fel az egyetemre^ majdcsak ta­lálunk egy íróasztalt”. Félő, hogy csalódni fog, aki most is ebben reménykedik. A Kaposváron tavaly érettsé­gizett és továbbtanulni nem tudó lányok közül mintegy 150-nek máig sem sikerült végleges és a család számá­ra is megnyugtató munkái találnia. Valószínű, hogy jobban szolgálta gyermeke érdekét, aki az álmok he­lyett a valóságból indult ki, s valamilyen érettségihez kötött szakma tanulási lehe­tőséget választott. Főként akkor, ha ez a választás a fiatal alapos szakma- és ön­ismeretén alapult. Nemcsak a családi dönté­sek, hanem a pályaválasztá­si tanácsadó szakembereinek munkája is bonyolultabbá és felelősségteljesebbé vált. Azelőtt például a létező szakmák összességét kínál­hatták, s tanácsukban a gyermek érdeklődése, adott­sága és tanulmányi eredmé­nye volt meghatározó. Kiadványaik összeállítá­sakor most először fel kell mérniük, melyek a perspek­tivikus ágazatok, milyenek a munkaerőpiac tendenciái, s mely szakmákban keres­nek dolgozókat az egyes munkahelyeken. Az utóbbit az is nehezíti, hogy a közép­távú vállalati tervekben a korábbiaknál több a bizony­talansági tényező. Siófokon például az ígéretesnek látszó látszerészképzést kellett Viisszafejleszteni a fogadó munkahely gazdasági gond­jai miatt. Persze jelenleg is számos lehetőséget tudnak kínálni, ahhoz azonban, hogy a pályaválasztás és a maj­dani életút valóban sikeres legyen, elengedhetetlen né­hány — korábban alig em­lített — személyiségvonás kialakítása. Ilyenek az al­kalmazkodó és újrakezdő ké­pesség, a sokoldalú érdeklő­dés vagy az igény egynél több szakma megszerzésére. E rugalmasság és nyitottság kialakításában az iskolai pe­dagógusoktól is kémek se­gítséget, ám különféle ren­dezvényeiken, vagy a pálya- választással kapcsolatos osz­tályfőnöki órákon is ezt az újszerű élettervezési módot igyekeznek terjeszteni. Ma nagyobb a pályavá­lasztás tétje, s ez a csalá­doktól és a szakemberektől is más alapállást, tudato­sabb és körültekintőbb dön­tésit kíván. B. F. „Nyitottak vagyunk minden iránt” Buzsák talpon akar maradni Ha valahol szóba kerül a buzsáki Munka Harcosa Tsz, nyomban az villan agyunk­ba: jégverte, vihar cibálta szövetkezet. Az emlékezet még képeket iis őriz gyöke­restül kitépett fákról, meg­rongált háztetőkről, csonkig vert kukoricáról, kétségbe­esett emberekről... Az utób­bi évékben a csapások soro­zata sújtotta ezt a mezőgaz­dasági nagyüzemet. S hosz- szas betegség után elnökét is végleg elvesztette a szövet­kezet. Csaknem itizenkilencmíllió forintos veszteség —, amely az önrevízió után további kétmillióval nőtt — fogadta tavaly a gazdaság új veze­tőségét. — Ahol tisztességesen dol­goznak, összefognak egy cél érdekében, ott nem marad el az eredmény — meggyőző­déssel vallja ezt dr. Acs Tamás, az első elnöki évvel a háta mögött. — Szorgal­mas, dolgos nép lakik Bu- zsákon is, Táskán is, öreg­lakon is; hiszek abban, hogy az értelmes célért minden jó szándékú ember megmoz­dul. — I gazolta-e ezt a meg­győződést az első év? — Feltétlenül! A legfőbb nehézség nem itt volt; ha­nem amíg megtaláltuk, hogy mi ennek a gazdaságnak a legnagyobb gondja. A kibon­takozás csak a fő baj orvos­lásával kezdődhet. Ebben a térségben az el­múlt ötven évben húsz alka­lommal jegyeztek jelentős jégkárokat. A nagyüzem ter­melési szerkezete, fő bevé­teli forrása viszont a nö­vénytermelés. A nyolcvan- millió forint körüli bevétel­ből ötven-hatvanmilliót ép­pen attól az ágazattól várt a nagyüzem, amely leginkább ki van téve az időjárás sze­szélyeinek. Tavaly sem ke­rülte el a jég ezt a vidé­ket ... — Az első lépés nálunk csak a szerkezetváltás lehet — mondta az elnök. Ehhez persze nemcsak a természeti, a közgazdasági adottságokat tekintették át; számba vették a hagyományokat is. Táskán például tartottak ötszáz te­henet is — eredménnyel. Mert vannak jó legelők. — Miért ne lehetne ezeket a mai kor követelményeinek megfelelően hasznosítani ? Fölvettük a kapcsolatot az egyetem állattenyésztési ka­rával, a gyepre alapozott fe- jőtehenészet mellett döntöt­tünk. Elemzések tucatjai bi­zonyítják ennek a tevékeny­ségnek a gazdaságosságát, nem beszélve a Balaton-part közelségéről, ahol a körzet agrártermelőinek ellátási kö­telezettségei vannak. Egy hatszázas tehenészetet sze­retnénk kialakítani, távlati­lag feldolgozással is bővítve a termelést. — Hol tartanak ennek a megva lósításában ? — Gyakorlatilag minden kész; most az anyagi felté­telek megteremtésén dolgo­zunk. A fejlesztés nem má­ról holnapra valósul meg. A talpon maradásért viszont azonnali lépéseket is kellett tenni. A sárvári baromfifeldol­gozó vállalattal kapcsolatba lépve libainevelésire vállal­koztak. Az első tízezer na- posliba már megérkezett — régi szarvasmarha- istállót alakítottak át erre a célra —, s három turnusban ösz- szesen harmincezer libát fo­gadnak. Ennek kétharmadát pecsenyelibaként értékesí­tik, tízezret pedig toll-liba- ként hasznosítanak. Próbál­kozás ez, mint ahogy az is, hogy az épületet az év má­sodik felében pulykákkal né­pesítik be. Két csoportban kilenc-kilenoezer előnevelt pulykát fogadnak, s hizlalva adják tovább. Az állattenyésztés kevésbé függ az időjárás viszontag­ságaitól — éppúgy, mint a kiegészítő tevékenység. A fővárosi Páva ruhagyárral régóta együttműködnek; át­szervezték az ötven asszonyt foglalkoztató varrodát, s je­lentősen javult a teljesít­mény és a minőség. — Arról is tárgyalunk a gyárral — jegyezte meg az elnök —, hogy közösen üzle­tet nyitunk Kaposváron. Az országban van már néhány Páva-udvar, keresettek a nálunk készített ruhák. Az idén már nemcsak szovjet, hanem nyugatnémet és svéd exportra is varrnak asszo­nyaink. S nem ez az egyetlen el­képzelés. Sok a jó, az ígé­retes elgondolás Buzsákon. Többségét együttműködésre alapozták, részben a szom­szédos öreglaki Állami Gaz­dasággal, részben más válla­latokkal, cégekkel. Jelentős módosítást hajítanak végre a növénytermelésben is. — Nekünk létkérdés, hogy egységnyi területről minél többet nyerjünk. Az idén ve­tőmagot termelünk — hét különböző növény magját —, összesen mintegy hétszáz hektáron. Tavaly végre meg­érkezett a^-már régebben megrendelt,'’nagy teljesítmé­nyű dán magtisztító gép;ez­zel nemcsak a saját termé­keinket tudjuk kezelni, ha­nem bértisztítást is válla­lunk. A varrodában kattognak a gépek, a magtárban export­ra készül a madáreleség. Gazdasági társulásba léptek; az Agriimpex innen szállít nyugati piacra évente 40—50 vagonnyi csíkos napraforgót. — Nyitottak vagyunk min­den iránt; sok irányban pró- bálkozuk, egyetértésben az embereikkel. Buzsáknak tal­pon kell maradnia. Vörös Márta HELIKOPTERSZERVIZ A MÉM Repülőgépes Szolgálat kaposvári területi központ­jának őcsényi bázisán tartják karban a mezőgazda­ságban dolgozó KA—26-os helikoptereket. Az ország külön­böző részeiről 250 repült óra után érkeznek ide a helikop­terek ellenőrzésre, nagyjavításra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents