Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-24 / 71. szám
2 Somogyi Néplap 1988. március 24., csütörtöl (Folytatás az 1. oldalról.) nagy ügyet. Az eltelt három év alapján elmondhatjuk, hogy igen, képesek leszünk. A garancia a nép támogatása, a dolgozók szilárduló összefogása a peresztrojka céljait és feladatait illetően. A főtitkár szólt arról, hogy a szövetkezetesítésről szóló újító lenini elveket a későbbiekben megnyirbálták, tartalmukat a „szövet- kezetesítési tervhez” használták fel. E terv szerint szövetkezetek csak a falun létezhetnek, gyakorlatilag ott is csak egyetlen, a szövetkezeti munkaközösség formájában. így a kolhozoknak mindössze az állami szektor „kis partnerének” szerepe jutott. — Már beszéltem a szövetkezetesítés lenini tanainak elferdítéséről, amelyeket a kollektivizálás idején, a 20-as, 30-as években követtek el — mondotta Gorbacsov. A szövetkezetesítéssel szembeni önkény azonban fennmaradt a későbbiekben is, amikor felszámolták a szövetkezeti kézműipart, adminisztratív eszközökkel a kolhozokat szovhozokká, állami gazdaságokká alakították, amikor beszüntették vagy korlátozták a szövetkezeti tevékenység más formáit. Ezek után következett a szövetkezetesítés „államosítása". Az önkéntesség, az önigazgatás, az önelszámolás, a szövetkezeti tevékenység és a szövetkezetesítés egészének elveit durván megsértették. Ez kihat a mára is, passzivitást. eredményez a társadalmi ügyekben, és nem csak a szocializmus fejlődésének gazdasági, hanem politikai, ideológiai vonatkozásait is érinti. A múltra visszatekintve mindezek ellenére elmondható, hogy a szövetkezetesítés, habár útja göröngyös volt, nem kis mértékben hozzájárult az ország megszilárdításához — állapította meg Gorbacsov. Rámutatott: éppen a szövetkezeti mozgalom segített leküzdeni a polgárháború utáni éhínséget és a rombolást, segítette elő a pénzügyi rendszer megjavítását, a dolgozó ember gazdatudatának kialakítását, az emberek aktivitásának növelését az új élet építésében. — Sajnos, ez nem tartott soká. Az állami és a szövetkezeti szektor között a nem egyenértékű cserének, a parancsoló vezetési stílus térhódításának, a társadalmi demokratizmus szűkülésének feltételei közepette kezdték lábbal tiporni a szövetkezeti mozgalomnak még az eszméjét is. A mozgalom jelentősége csökkent, formáinak sokfélesége elenyészett. A rentabilitáson és önkormányzaton alapuló szövetkezeti mozgalom nem működhetett önálló gazdasági elszámolás és széles körű demokrácia híján. Így aztán zsugorodni kezdett, és egyre szűkült tevékenységi területe. — A kolhozok számtalan bonyolult történelmi fordulatot és nehézséget, sőt drámai pillanatot éltek át, ami kárára vált az egész mező- gazdasági szektornak. A gazdaságokat többször egyesítették, majd szétválasztották, a kolhozokat tömegesen szovhozokká alakították át, és időnként felkészületlen embereket küldtek hozzájuk vezető munkára. Negatívan hatott a kolhozok gazdasági helyzetére a sok erőszakolt kampány, nagy károkat okozott a termelés gigantomániája, a sokféle átszervezés, a háztáji gazdaságokat és az ipari ágazatokat érintő korlátozások és tiltások. — A kolhozokkal és az egész szövetkezeti mozgalommal szemben alkalmazott bánásmód következményei jól ismertek: mind a mai napig nyögjük őket. Ezek miatt húzódott el az élelmezési gondok megoldása, miattuk van hiány és hiányos Választék alapvető fogyasztási cikkekből. — Ma már be kell ismernünk: ez hibás politika volt, amely súlyos károkat okozott nekünk mind politikai, mind erkölcsi, mind pedig szociális téren. A 27. pártkongresszuson azonban hangsúlyoztuk: a szövetkezeti mozgalom nem merítette még k‘ nálunk összes lehetőségét, még fontos szerepet játszhat és kell is .játszania társadalmunkban. — Ha ma szélesebb teret nyitunk előtte, akkor ebben minket világos célok vezérelnek : megfelelőbb módon kívánjuk kielégíteni a szovjet emberek szükségleteit, pótlólagos erőforrásokra akarunk szert tenni, ösztönözni kívánjuk egész gazdaságunkat, különösen a mezőgazdasági termelést, és javítani akarunk a .lakosság életkörülményein. — A tulajdonosi érzés, a kezdeményező- és vállalkozókedv fokozódásával a szövetkezetek lényeges segítséget nyújthatnak az élelmezési gondok megoldásában, a jó minőségű áruk mennyiségének növelésében, a szolgáltatói szféra bővítésében, a szovjet emberek élet- és munkafeltételeinek javításában. Mihail Gorbacsov kiemelte, hogy a szövetkezetesítés széles .körű fejlesztésének a gyakorlatban való megvalósítása válasz mindazoknak, akik kétkedve, bizalmatlanul szemlélik ,a szövetkezeti tevékenység növelésére irányuló pártpolitikát. Hozzáfűzte: ez egyben válasz azoknak is, akik azt .állítják, hogy a szövetkezetesítés úgymond nem szocialista forma, visszatérés a magán- vállalkozói tevékenységhez. A szövetkezetésítés — a társadalom dolgozóinak tömeges, mindennapos és kizsákmányolástól .mentes tevékenysége — egybeesik a szocializmus feladataival, a közösség céljaival. Mihail Gorbacsov rámutatott: közvetlen, szerves kapcsolat van a szövetkezeti mozgalom fejlesztése és a radikális gazdasági reform között. Az állami vállalatokról szóló törvénnyel megerősített Új gazdasági mechanizmus a szövetkezetesítés kezébe olyan kulcsot ad, amellyel valóban hatékonyan szervezheti saját tevékenységét. Az utóbbi időben — állapította meg a- főtitkár — a szövetkezeti formákat az állami vállalati struktúrában is alkalmazzák, mindenekelőtt az alacsony jövedelmezőségű és veszteséges üzemek esetében. — A szövetkezetesítés egészében véve azonban csak most kezd lendületbe jönni. Az SZKP KB főtitkára szólt arról, hogy esetenként kontárok, üzérek spekulatív üzelmekkel járatják le a szövetkezetesítést. Előfordul az is, hogy szövetkezetek, nehézségeikre hivatkozva, az árak emelésével növelik bevételeiket. Ott, ahol szükséges, a törvényhez kell folyamodni, önmagukban az adminisztratív intézkedések azonban nem jelenthetik a megoldást — mutatott rá Gorbacsov. A főtitkár kitért arra, hogy a szövetkezeti .mozgalmat szabályozó, elszigetelt normatív megkötések gyakorta egymásnak is ellentmondanak. Sőt, jó néhányan közülük nemhogy elősegítené a szövetkezetesítés támogatását, hanem éppen ellenkezőleg, fékezi növekedését. Mindezek figyelembe vételével olyan új szövetkezeti törvény megalkotására van szükség, amely jelentősen .kitágítaná a mozgalom mozgásterét és méreteit. A főtitkár kifejtette, hogy az új törvénynek biztosítania kell a szövetkezeti kolhoztulajdon megszilárdítását és fejlesztését, a szövetkezeti demokrácia jogi védelmének megteremtését. A törvény megteremtené azokat a gazdasági, szervezeti és jogi alapokat, amelyeken a szövetkezeti, vállalkozások és szervezetek minden formája működne. Szabályozná jogaikat és kötelességeiket, az állami és gazdasági szervekkel kialakított együttműködésüket. Hangsúlyozta : a dokumentum alapja annak elismerése, hogy a szövetkezeti szektor .egyenjogú alkotó része az ország egységes népGorbacsov beszéde a kolhozkongresszuson gazdaságának. Ezzel együtt ismét érvényre juttatja a szövetkezetesítés lenini alap- elvét is. Mihail Gorbacsov kitért arra, hogy több szocialista or«zág|ban folyik a szövetkezeti formák fejlesztése és tapasztalataikban számos figyelemre méltó elem található. — Ügy gondolom, figyelmesen tanulmányoznunk kell e tapasztalatokat, fokoznunk kell a kölcsönösen előnyös együttműködést, aktívan fel kell használnunk mindazt, ami a közös tapasztalatokban hasznos — mutatott rá a főtitkár. Gorbacsov rendkívül időszerűnek .nevezte a törvények szigorú betartását. Nélküle nem haladhat sikeresen sem a demokratizálási folyamat, sem .a gazdasági reform. Tény, hogy számos, különböző szintű gazdasági vezető számára szinte „magától értetődő” a dolgozó közösségek jogaihoz való hanyag viszonyulás. Az ilyen vezetők hozzászoktak ahhoz, hogy az legyen, amit ők akarnak, hogy sem erkölcsileg, sem anyagilag nem .felelnek döntéseik következményeiért — hangsúlyozta a főtitkár. Mihail Gorbacsov elmondta, hogy az utóbbi időben számos olyan tényre derült fény, amelyek a nemrégiben életbe lépett vállalati törvény megsértéséről tanúskodnak. Ezzel összefüggésben a politikai bizottság szigorúan figyelmeztette a minisztériumok és főhatóságok vezetőit, s felhívta figyelmüket az Ilyen jellenségek megengedhetetlen voltára. A törvényesség betartása a gazdaságban, ugyanúgy, mint más területeken, az átalakítás elengedhetetlen követelménye — szögezte le Mihail Gorbacsov. Az állami gazdasági szervek és társadalmi szervezetek, a különböző szintű vezetők csak a törvény keretei h belül tevékenykedhetnek. Mihail Gorbacsov felhív- •ta a figyelmet a szövetkezetesítés természetével összeegyeztethetetlen bürokratizmus veszélyeire, s rámutatott, hogy az ilyen, lélektelenhozzáállás csak a szövet- kezetesítési mozgalom lejáratására alkalmas. — Bátrabban kell szoros és kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat kiépíteni az állami vállalatok és a szövetkezetek között. Ilyen esetekben nem kizárt a vegyes állami—szövetkezeti, vagy a szövetkezeti—állami formák megteremtése. Természetesen ezek a kapcsolatok csak akkor lesznek hatékonyak, ha következetesen érvényesül az egyenlőség, a résztvevők közötti versengés elve. — Külön figyelmet kell fordítani a szövetkezetek fejlesztésére vidéken, ahol napjainkban a szövetkezeti szektor vállalatainak és szervezeteinek többsége tevékenykedik. — A kolhozok kiterjedt termelői, gazdasági és munkaerőforrásokkal rendelkeznek, s így nagy szerepet játszanak az ország közellátásában és a nyersanyagtermelésben. A mezőgazdaság szocialista szektorában előállított termékeknek mintegy felét a kolhozok szolgáltatják. Kétségtelen, hogy új jogaikkal élve a szövetkezetek gyorsíthatják fejlődésüket, kiszélesíthetik tevékenységük körét. — Számítunk arra, hogy a szövetkezetesítés kedvező feltételeket teremt majd az olyan halaszthatatlan feladatok megoldásához, mint az élelmiszerellátás gyökeres javítása. > A főtitkár bírálóiig szólt arról, hogy még mindig erősen tartja magát a központra való hagyatkozás régi szemlélete. — Egyesek továbbra is a központi segítségre hagyatkoznak, nem gondoskodnak saját tartalékaik állandó növeléséről — mondotta. — Ezért fordulhat elő, hogy a központi bizottsághoz és a kormányhoz ma is olyan levelek érkeznek, amelyek a hús- és tej-» termékekkel való rossz ellátás miatt panaszkodnak. Az elmúlt időszak nagyszabású kísérleteire, a felhalmozott tapasztalatokra támaszkodva a gazdaságok 60 százaléka — az oroszországi föderációban, Belorussziában, a balti köztársaságokban, Ukrajna, Kirgizia, Üzbegisztán, Kazahsztán egyes területein pedig minden egyes kolhoz és szov- hoz — már áttért az új gazdálkodási módszerekre. A következő évben ezt a munkát mindenütt be kell fejezni — mutatott rá a főtitkár. Kifejtette, hogy a mélyreható változásokat a szövetkezetek és állami gazdaságok önállóságának erősítésére, felelősségük és érdekeltségük növelésére alapozva kell végrehajtani. E munka elvégzése közben szavatolni kell a szövetkezeti tevékenység különböző formáinak szabad megválasztását, s ösztönözni az önelszámoló egységek elterjedését. Hogy milyen mélyreható következményekkel járnak a gazdálkodás új formái, hogy milyen hatalmas tartalékok rejlenek még a szövetkezeti mozgalom fejlődésében, arról az is tanúskodik, hogy az emberek már kezdenek visszatérni a falvakba. Beköltöznek az elhagyott portákra, művelés alá veszik a parlagon hagyott földeket. Ebből az következik — mutatott rá Gorbacsov —, hogy látni kell a munka szervezésének és ösztönzésének új, haladó távlatait, merészebben kell megoldani a szerződéses gyakorlat által felvetett problémákat. Erre annak az általános ténynek is ösztönöznie kell bennünket, hogy a kolhozok és szovhozok történelmileg kialakult belső struktúrája már nem felel meg a gazdálkodás korszerű feltételeinek, nem segíti elő a következetes együttműködést és — ami a legfontosabb — nem állítja helyre a föld és a többi természeti erőforrás felhasználásával kapcsolatos egyéni felelősség elvét és nem szünteti meg az egyenlősdi gyakorlatát a jövedelmekben. E hiányosságok jelentős mértékben csökkennek akkor, ha a termelés bérleti szerződéses vagy kiscsoportos szerződéses rendszerben folyik. Az SZKP KB főtitkára felhívta a figyelmet, hogy a szövetkezetesítés további fejlesztése semmiképpen sem csökkentheti a háztáji gazdaságok jelentőségét. A korábbi önkényeskedések és torzulások oda vezettek, hogy sok paraszt felszámolta háztáji gazdaságát. Mindenképpen olyan körülményeket kell teremteni, amelyek megkönnyítik a háztáji gazdaságok működését — hangsúlyozta végül. A kolhoztanácskozás ma folytatja munkáját. A bizonytalanság megszűnt, a frontvonalak — ha eddig még ,nem lettek volna mindenki számára világosak — tisztázódtak. Mitterrand elnök, akinek újabb elnök- jelöltségi ambícióit mindeddig csupán hallgatólagos tényként kezelték a kommentárok, ámmár hivatalosan is bejelentette, hogy ismét csatába szpll mandátumának hétesztendős meghosszabbításáért. Egyfajta sajátos társasjáték zárult le e közleménnyel, hiszen Franciaországban hetek, sőt hónapok óta azt találgatták a szakértők, mikor áll ki a pástra az Elysée-palota jelenlegi lakója, hogy — a jobboldal két jelöltje, Barre és Chirac metielt — megkezdje saját kampányidőszakát. Am Mitterrand nem véletlenül kapta a francia, mindig kicsit gunyoros felhangú sajtóban a „Szfinx" becenevet, hiszen olyan sokáig fenntartotta a néma, a vetélytársak hangos huzakodásán felülemelkedő, pártok felett álló, s ezzel az egész nemzet érdekeit képviselő politikus pozícióját, amíg csak lehetséges volt. Elvégre számára a köztársasági elnök feladatköre sokkal előnyösebb helyzetet teremtett, mint hogy csupán a szocialista párt jelöltjeként a három igazán esélyes induló közé „keveredve” szerepeljen. A jelek szerint e taktika be is vált. Mitterrand, aki az elmúlt években sikeresen kerülte meg a Ijobboldali kormányfővel való együttműködés buktatóit, isméi nagy népszerűségnek örvend, s ami a választási kilátásokat illeti, ma vitathatatlanul favoritnak számít. Az ö malmára hajtja a vizet a Barre —Chirac párharc csakúgy, mint ahogy Le Pen szélsőséges programja is a jobbszárny bázisából vonzhat el szavazókat. A voksolás persze még odébb van, az első fordulóra április végén, majd — ha szükséges — a másodikra május elején kerül sor. Egyelőre kissé korai tehát olyan problémákkal foglalkozni, mint ahogy mit tehet majd a „Szfinx”, ha újból elnyeri a hét esztendőre szóló megbízatást, szükség lesz-e a parlament felaszki- tására és pjabb választások kiírására. Egy valaki azonban máris maradéktalanul örülhet Mitterrand bejelentésének. A hosszú jelölési taktikázás, a kivárás nemzeti társasjátékká vált időszakában ugyanis a befolyásos Páris Match pályázatot hirdetett olvasói köréber}. Akinek sikerült pontosan — vagy a lehető legkisebb .tévedéssel — eltalálnia, mikor töri meg a hallgatást az államfő, s dobja be kalapját a küzdelembe, hét évre teljes adómentességet élvez majd, illetve helyette a lap fogja kifizetni minden kötelezettségét. A jelölési „játék" ezzel a menettel tehát lezárult, most már következhet a személyiségek és a választási programok komolyabb csatája .. . Szegő Gábor Megyei koordinációs bizottságok a Romániából áttelepültekért Országszerte érdeklődés kíséri a hazánkban tartózkodó, letelepedési és munka- vállalási .engedélyért folyamodó magyar nemzetiségű román állampolgárok sorsának alakulását. Az állami és társadalmi szervek, a vállalatok és intézmények, az egyházak és magánszemélyek egyaránt nagy segiteni- akarásról, felelősségteljes együttérzésről tesznek tanúságot. A legnagyobb gond — a lakás és a megélhetést biztosító munka — feltételeinek megteremtésében, az egyébként is nehezedő foglalkoztatási gondok ellenére az állami szervek, vállalatok és intézmények tehetnek és tesznek is a legtöbbet. A segítségnyújtást sok helyütt megyei koordinációs bizottságok szervezik és irányítják. A Dunántúl egyik legipa- rosodottabb vidékén, Veszprém megyében, máris több vállalat ajánlotta fel a segítségét. Közöttük van az Ajkai Timföldgyár, a Veszprémi Szénbányák Vállalat és a Hungarhotels. A munkaerőgondokkal küzdő Pápai Textilgyár harminc betelepülő fogadásának feltételeit teremtette meg: szövőnővé képezted ki őket. A tanácsok felkutatják a településeken különféle okokból üresen álló lakásokat, és keresik a módját, hogy — előnyös feltételekkel — a hajléktalanok rendelkezésére bocsájtsák. Pest megyében egyebek között Nagybörzsönyben és Zsám- békon kínálkozik ilyen alkalom. A megyei tanács felkérte e falvak tanácsait, hogy tárják fel a hasonló lehetőségeket. Békés megyében a megyei tanács munkaügyi osztályának és a munkaerő- szolgálati irodának jelentik a vállalatok és az intézmények, hogy milyen munkakörben, hány embert tudnak foglalkoztatni. Hajdú-Bihar megyében 250 munkavállaló engedélyt adtak ki eddig a tartózkodási engedéllyel már rendelkezőknek. Egy kihasználatlan bölcsődében átmeneti szállást alakítottak ki a rászorulók részére. A szállás lakóinak többsége a Gördülőcsapágy Művekben, az építőipari vállalatoknál és a kórházakban már munkát talált, többen közülük pedig az ország más vidékeire mentek dolgozni. A Vöröskereszt kezdeményezésére szerte az országban — főként bútor-, ruha- és pénzadományokkal — a lakosság is bekapcsolódott a segítsényújtásba. Az egyházak fogadóhelyiségek kialakításával, fenntartásával és alkalmankénti pénzadományokkal is segítik őket. A „Szfinx” megszólalt
