Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-24 / 71. szám
1988. március 24., csütörtök Somogyi Néplap 3 Az úttörőmozgalom jövője Kerek* asztal SZERKESZTŐSÉG: — A négy legfontosabb nevelési tényező: a társadalom, a család, az iskola és az úttörőmozgalom kapcsolatában arányos munkamegosztás helyett gyakran egymásra mutogatás tapasztalható. Mi ebben a közös munkában a szövetség szerepe? ÁDÁMNÉ FÄBRI LILI: — Vannak tisztázatlanságok a munkamegosztásban. A szocialista embertípusra jellemző vonások formálása csak közösen lehet eredményes. Ezt azonban a legnagyobb hangsúllyal az iskolától és az úttörőtől kérik számon. Valóban feladatunk, hogy például az önzetlenség vonását erősítsük a gyerekekben, azt a hitet, hogy él deines a közösségért dolgozni. Ezt a nevelési törekvést azonban a gyerek iskolán kívüli tapasztalatai nem mindig igazolják vissza. Olykor mást hall és mást lát a környezetében. Üttörőcsapata válogatja, hogy mennyiben sikerül a negatív hatásokat ellensúlyozni. Vannak jó közösségek. ahol képesek olyan élményt adni a gyereknek, amely meggyőző, s olyan mintákat, amelyek vonzóak, míg máshol csak beszélnek a közösség fontosságáról. GULYAS JANOS: —Tény, hogy a szülő, a pedagógus és a gyerek egyaránt túlterheltségről, időhiányról panaszkodik, s mindegyikük máshonnan' vár több segítséget. Mégsem érzem élesnek ezt az egymásra mutogatást, hiszen valamennyiük célja közös. Ennek belátására több jó példa van. Szülők, akik hétvégén gyermekük őrsét viszik el kirándulni, pedagógusok, akik készek szabadidejükben is úttörőprogramot szervezni. A gondot abban látom, hogy az úttörőszövetség túl sokat vállal magára, s közben nem marad ereje arra, ami a legfontosabb volna, hogy élményeket nyújtson a gyerekeknek, hogy mozgósítsa és szervezze mindazokat, akik készek tenni ezért. Nem tud például kellően építeni a gyerekek körében spontán alakuló közösségekre. Nem tudja még a jó értelmű „bandázást” sem befolyásolni. Márpedig — s erről nem esett szó — ezek ' a kortárscsoportok ugyancsak fontos nevelő tényezők. A gyerek szívesen fordul a felnőtthöz bizalmas dolgaival. Visszás, ha mondjuk a rajvezetőnek „ezer fontos úttörős teendője miatt” nincs ideje ezekre a kellő pedagógiai tapintattal nagy nevelési lehetőségeket rejtő beszélgetésekre, s a gyerek úgy érzi, csak társai körében talál megértésre, csak ott jut valódi élményhez. ZSOVÄR MAGDOLNA: — Ha a csapat- vagy a rajvezető mindent maga végez, az csak a feladatok „kipipálásához” elég. Eredményt csak akkor érhet el, ha jól együtt tud működni például á napközis kollégákkal vagy a szülőkkel. Ha egy apuka túrázni viszi a gyerekcsoportot vagy megmutatja a munkahelyét, akkor már nem a forma, hanem az élmény a meghatározó. Tapasztalatom szerint fölold.ható az az ellentmondás is, hogy külön van az útörőközösség és külön a nemegyszer vonzóbb BMX- es vagy- görkorcsolyás társaság. Ahol a programok ösz- szeállításánál a gyerekek igényeire alapoznak, ott ezek a spontán kezdeményezések az úttörőélet részévé válnak. A kisdobos- és úttöröévek fontos meghatározói a felnövő nemzedék világnézetének, köz- életiségének, politikai kultúrájának, értékrendjének. A 6-14 évesek a gyermekszervezetben szerzik első tapasztalataikat a társadalmi munkáról, a demokratizmusról, arról, hogy érdemes nyiltan véleményt mondani. Itt kell először szavazniuk és dönteniük, itt találkoznak először a felelősséggel s társadalmunk hagyományaival. Mennyiben felel meg a szövetség a mai követelményeknek, milyenek a lehetőségei, s hol van munkájában javítanivaló? Kerekasztal-beszélgetésünk résztvevője volt: Adámné Fábri Lili megyei úttörőelnök, Zsovár Magdolna, a kaposvári Gárdonyi úttörőcsapat vezetője, Gulyás János, a boglárlellei művelődési ház igazgatója, a megyei úttörőelnökség tagja, Szaksz Katalin tanuló, a kaposvári Gárdonyi Géza Általános Iskola csapat-úttörötaná- csának titkára. Szerkesztőségünket Biró Ferenc képviselte. derült, hogy csak nyolcnak. Akkor beláttuk, hogy jobb lenne egy biciklicross. Szeretem az úttörőt, mert jó közösséghez tartozni, nem szeretem viszont az olyan ünnepségeket, amelyek igazán csak a tíz szereplőt érintik és nem minden gyereket. SZERKESZTŐSÉG: — Az úttörőszövetség szinte kizárólag a pedagógusokra alapoz. Az iskolai és az úttörő- munka nagyrészt egybemosódik, olyannyira, hogy olykor már „őrsi óráról' ’beszélnek. lanságai, ellentmondásai. Azt gondolom, kereken meg kellene mondani a pedagógusoknak, milyen tulajdonságok, személyiségjegyek fontosak ma a társadalomnak. A célok megjelölése mellett persze követhető minták is kellenek, s nem utolsósorban több felkészült és rátermett úttörővezető. SZERKESZTŐSÉG: — Az említett fölmérésben többen panaszolták, hogy a felnőtt-társadalom nem veszi komolyan az úttörőmoz- galmat. SZERKESZTŐSÉG: — A gyerekek világát a ,,Tom és Jerry”, a tudomány csodái vagy a kalandok utáni vágy jelképezik, míg az úttörőről legtöbbünknek az egyenruhás sorakozó vagy a sok formasággal terhelt táborozás jut először eszünkbe, A mozgalom munkamód- szere és stílusa mennyiben igazodik a gyerekek életkori sajátosságaihoz? ÂDÂMNÉ FÁBRI LILI: — Az előítéletek egy része megalapozatlan, s abból fakad, hogy a mai szülők úttörőkorában a mozgalomban sok volt a formalizmus. Másrészt abból, hogy az úttörő máig is főként csak ünnepségek kapcsán lép a nyilvánosság elé. A közösségek hétköznapi élete színesebb ennél- A munkamódszerben és stílusban is van változás. Senki sem akarja központilag kitalálni és megmondani, hogy egy siófoki vagy hetesi úttörőcsapatban mit kell csinálni. Igaz, vannak ajánlások. A baj az, hogy ezeket helyenként saját ötlet és kezdeményezés híján előírásként fogják fel. Végrehajtják ezeket, s úgy érzik, eleget tettek feladatuknak. Pedig időközben az úttörőmunka mércéje is' változott; nem azt „strigulázzuk”, hogy valahol hány rendezvény volt s azon hányán vettek részt. Inkább azt próbáljuk nyomon követni — s ez a nehezebb —, hogy a közösség képes volt-e fejleszteni belső életét. Általában nem igaz. az, hogy az úttörőmozgalom elmaradt a társadalmi valóságtól, tény azonban, hogy a 122 somogyi úttörőcsapat mintegy ötödében még a korábbi szemlélet érvényesül, formálisak a programok, s a gyerekek inkább csak elszenvedik őket. Vannak viszont olyan csapataink is, ahol bármiféle ajánlás nélkül is gyermekközpontú az úttörőélet. Sok függ az úttörővezetők felkészültségétől, attól, hogy mennyire tudnak „gyerekül"’. GULYAS JÁNOS: —Az úttörőmozgalom korábban másolni igyekezett a felnőtt politikai szervezetek struktúráját és módszereit. Ekkor került munkájába egy sor bürokratikus. formális elem. Ma már senki sem vár ilyenfajta igazodást, hiszen a felnőttszervezetek is megújulásra törekszenek. Csakhogy közben kialakultak olyan beidegződések, amelyeken az úttörővezetők nehezen lépnek túl. Részben mert egyszerűbb az ajánlásokat végrehajtani, mint kezdeményezni vagy építeni a spontán igényekre. E beidegződések miatt az úttörő helyenként ma sem tud mit kezdeni a „Nemecsekek”- kel, s elsősorban az aktívabb gyerekréteget tudja vonzani és mozgósítani. Anyagi okai is vannak persze, hogy a szövetség gyerekszemmel nem mindig versenyképes. Egy számítógépes vetélkedő vagy egy videós rajfoglalkozás sok gyereket vonzana, ma azonban még az oktatáshoz is alig jut ilyen eszköz. ZSOVAR MAGDOLNA:— Hogy a gyerekek mennyire érzik magukénak az úttörőt, az az egyes \csapatokban dől el. Kérdés, hogy képesek-e feltárni a gyerekek igényét, érdeklődését, s hogy össze tudják-e hangolni" e kívánságokat az adottságokkal. A nálunk hagyományos csapatjátékok például a gyerekek nagyobb részét megmozgatják. Ezek sikerének nyitja, hogy a gyerekek a tervezéstől az értékelésig mindenben részt vesznek. SZERKESZTŐSÉG: — A gyerekek egy része az úttörőprogramokat mégis mint kötelező dolgot élik át. ÁDÁMNÉ FÁBRI LILI: — Szeretném hangsúlyozni, hogy nem kell útörőnek lenni. Baj, ha ezt a gyerek nem érzi önkéntesnek, mert mondjuk a tanár néni túl gyakran mondja, hogy ez vagy az kötelező. Hogy azért mondja, mert különben nem csinálnák? Ez esetben azon kell elgondolkodni, hogy a feladatokat valóban a gyerekekkel közösen határozták-e meg, az ő igényeikre alapoztak-e. Az úttörőmunkának csak akkor van értelme, ha a gyerek úgy érzi: a közösség követel és nem a tanárnő utasít. GULYAS JÁNOS: — A gyerek valóban azt mondja; el kell mennem a farsangra, be kell öltöznöm. Nem találok ebben kivetnivalót, ha értelmes kötelezettségekről van szó. ZSOVÁR MAGDOLNA: — Ha a gyerekek maguk dönthetnek a programokról, szívesen részt vesznek. Van azonban olyan feladat is, amit végre kell hajtani. Csapatunkban a rajok értékelésének sajátossága, hogy azt mérjük, ami egy-egy közösséget megkülönböztet a többitől, az önálló kezdeményeGULYAS JÁNOS: —Szerintem sem jó, hogy az úttörő ennyire az iskolához kötődik. A mozgalom létrejöttekor ez nem is így volt. Amikor a 60-as évek elején az úttörő végleg az iskolákba került, én is örültem, hiszen ez biztos szervezeti alapnak látszott. Az osztályok egyszeriben rajokká alakulhattak. Közben megfeledkeztünk egy ADÁMNÉ FÁBRI LILI: — Először azt kéne megvizsgálni, hogy önmagunkat mennyire vesszük komolyan. Magunk ellen dolgoztunk, amikor például szokássá lett, hogy az úttörőmozgalmi ve- vezetők kérni mentek a társszervekhez, a vállalatokhoz. Mi nem képviseltük a gyerekeket, nem érveltünk az. érdekükben, hanem kértünk. Olyat is, ami járt vagy amiről nyilvánvaló # ét Zsovár Magdolna Ádámnc Fábri Lili Gulyás János Szaksz Katalin zést és nem azt, hogy hányán voltak ott az iskolai rendezvényen. SZERKESZTŐSÉG: — Mennyiben dönthetnek a gyerekek saját dolgaikról? Komolyan veszik-e a gyerek vezetőket? GULYAS JÁNOS: — Legtöbbször csak a felnőtt vezető próbál gyermekül gondolkodni, dönteni. Tény, hogy a mainál nagyobb öntevékenységre van szükség, de 6—14 évesekről lévén szó, ennek határai vannak. Nem az a baj, ha a felnőtt dönt, hanem ha a gyerek nélkül. Ha saját presztízsét növelendő feladatokat hajt végre, ahelyett, hogy élményeket adna. SZAKSZ KATALIN: —Ha csak a gyerekek döntenék el, milyen legyen az úttörőélet, talán kevesebb lenne a kötöttség, nem lenne például egyenruhaszemle. Mégis szükségünk van a felnőttek segítségére. Például azért, mert a gyerekek saját programjavaslataikat sem tudnák, mindig önállóan megvalósítani. Csapatunkban nemcsak kikérik a véleményünket, hanem vitára is módunk van. Mikor például néhány gyerek azt javasolta, rendezzünk az idén iskolai mo- tocrossversenyt, a tanárnő csak annyit kérdezett, hány gyereknek van motorja. Kisor olyan iskolán kívüli emberről, felnőtt egyéniségről, aki sokat tehetett volna és tehetne a gyerekekért. Például egy falusi kovácsmester, akinek nincs ugyan pedagógiai végzettsége, ám van embersége és tapasztalata. Meglehet, hogy egy-egy ilyen ember több új színt vihetne az úttörőéletbe, mint némelyik megfáradt és csak sémákban gondolkodó pedagógus. Ezekben az emberekben kész vezetőket kaphatnánk, csak hinnünk, bíznunk kell bennük. Sajnos, az úttörő- mozgalom nem tudott kellően alapozni a pártolókra sem. Egy vállalkozó szellemű apuka például csak engedélyek sora és sok tortúra utál vihetne el egy csoport gyereket vándortáborba. ÁDÁMNÉ FÄBRI LILI: — Nem az iskolát és a mozgalmat kell szétválasztani, csupán javítani a munkamegosztást. Az ünnepségek szervezésétől, a diákönkormányzat működtetésén át a művészeti képzésig egy sor iskolai feladatot az úttörő végez, s a csapatvezetőnek egyszerűen ideje sincs, hogy felkutassa ezeket az értékes segítőtársakat. SZERKESZTŐSÉG: — A megyei úttörőelnökség fölmérésében a megkérdezett pedagógusok 40-féle célt említettek az úttörő nevelési feladatairól szólva. Ez a célok tisztázatlanságára utal. Korábban a közösségi vagy hazafias nevelés abszolutizáld- sa volt jellemző, ám a jelszavak mögött egyre kevesebb volt a tartalom. GULYAS JANOS: — Azúj oktatási törvény is e hagyományos nevelési célokat szabja az úttörő feladatául. Közben azonban megszületett a KB ideológiai állásfoglalása, amely arról is szól, hogy a szocialista embereszmény megfogalmazásakor egyes értékeket túlhangsúlyoztunk, mások viszont nem épültek be értékrendünkbe. Ilyenek a versenyszellem, a tűrőképesség, á rugalmasság, a kreativitás. Az úttörővezetők körében tapasztalható bizonytalanság oka, hogy vannak, akik a hagyományos nevelési területeket tartják meghatározónak, míg mások érzékelik az új társadalmi követelményeket. Végül is az úttörőmozgalomban is tükröződnek életünk tisztázatvolt, hogy az adott társszerv dolga. A jövőben jobban meg kell osztafiunk a jövő nemzedék nevelésének gondjait. Kell, hogy szavunk legyen minden, a gyereket érintő kérdésben, nem vállalhatjuk azonban magunk mindezek megoldását. SZERKESZTŐSÉG: — Milyen lesz a jövő úttörőszövetsége? SZAKSZ KATALIN: — Szabadabb és kötetlenebb. Talán kevesebb gyerek lesz a tagja, de ők jobban érzik majd magukat. ZSOVAR MAGDOLNA: — 10—15 év múlva a mai gyerekek lesznek a raj-és csapat- vezetők. Olyan úttörőmozgalmat csinálnak majd, amilyenre képessé tesszük őket. Hiszem, hogy akkor is lesznek megszállott emberek, akik készek tenni a gyerekekért s akiknek ez a munka önmagában hordja jutalmát. ÁDÁMNÉ FÁBRI LILI: — Gyermekközpontúbb lesz, s minden mozzanatában aulról építkező. Meglehet, hogy tíz év múlva nem az úttörő lesz az egyetlen gyermek- szervezet, s akkor utódainknak vállalniuk kell a versenyt. GULYAS JANOS: — Nyitottabb lesz a mozgalom, amelyet fölkészültebb és megbecsültebb emberek irányítanak. A két utóbbi összefügg! SZERKESZTŐSÉG: — Mi az, amit meg kell változtatni a jövő érdekében? ADÁMNÉ FÄBRI LILI: — Jobban föl kell tárni a gyerekek világát, s minden módon segíteni öntevékenységüket és kezdeményezésüket. Változtatnunk kell vezetőképzési rendszerünkön is, és nemcsak formájában. Ami pedig a sokat emlegetett szűkös anyagiakat illeti., az úttörőszövetségnek e téren is vállalkozószelle- műbbé kéll válnia. Miért ne csinálhatna az úttörő ugyanúgy úszótábort, tenisz- és lovasiskolát, mint teszik borsos összegekért magán- személyek? Szükség van erre ahhoz, hogy elvihessük például ingyen vándortáborba azt a gyereket is, akinek a szülei még az önköltséges díjat sem tudják befizetni. Ez talán eretnek gondolatnak látszik, mégis igazságosabb, mint az eddigi egyenlősdi.
